Pesti Hírlap, 1923. január (45. évfolyam, 1-24. szám)

1923-01-03 / 1. szám

Juan . Nagyságok. ny. Irta­­ Marcel Prévost. Fordította : Kosztolányi Dezső. (34) egy hirtelen mozdulat, melyet a sz és a séta megszűnik: a két gy pillanatig mozdulatlanul egy­be néz és mintha valami ellen­­ndület ragadná őket, mely alig tart inasig,­­de azért finom ivbe tagoló­ilatuk szemérmesen tartózkodó) arc mellhez tapad s igy állnak, a szere­tvözött. És ezentúl tekintetük össze­teszük; mintha meredt pillantásuk­búvárosnák, mintha fürkésznék egy­ünyört, vagy a csalást; tagjaik nem oé a tisztes távolságra, az első ön­ző finomkodására, most már ölel­kulcsolódnak, hirtelen omlással ez­a nő egyszerre ájultan, erőtlenül dalmas férfi keblére . . . ánc azért újszerű — súgta Mercueil amilla fülébe —, mert a kéjes moz­acosok — hogy is fejezzem ki ma­rzalma, személytelensége, közönye étben állanak . . . érti, mit akarok te csak ezt a táncoló párt Az ő tan­i sem fajul illetlenné, kánkánná, próbb mozdulatuk is szemmel lát­letes, szabályos. Ha egy szórakozott ndent elrontanának, akkor se jut­ammi trágár. És a termetük! K t­ermetüket: milyen mozdulatlanok, ny, csak meredt szemük él . . .­­ izgalomnak, sóhajnak! Néha még­­­igarettapapirost se lehetne ajkuk közé csúsz­atni, de azért bizonyos, hogy ép oly kev­éssé vá­rakoznak egymásra, mint Apollo Citharede és enus Callipyge a múzeumban. Hát ez az igazi ingó. Csodás tánc! Kár, hogy annyi kalandor és­­ ,"/nk van itt, ezek a legremekebb társaságot is el- ' rontják . . . Ejnye, vége van ... Tapsoljunk! Nini, a nagyhercegnő, úgy látszik, nincs megelégedve . . . Igen,­­"­ Vicina helyében szeretett volna lenni! Éljeneztek, gratuláltak Genaznak, nők csó­kolták Vicina púderes arcát, a pár pedig szétvált s utat tört magának a lakás felé. Egyetlen izzadt­ságcsöpp sem volt arcukon, egyetlen ránc se Ge­naz frakkján. Vicina ingszerű ruháján, egyetlen hajszál sem borzolódott össze Vicina bodros fürtjein, sem Genaz fényes-fekete frizuráján. A vendégek kissé félrevonultak, hogy talál­kozhasson Genaz és a nagyhercegnő, ki hősét a den küszöbén várta, naiv, gondtól terhes arccal ... De az ügyes Mercueilben sokkal több vele­született kíváncsiság­ lakozott, hogysem meg ne előzze Genazt. Elbujt a den és a nagy szalon kö­zötti ajtófélfa mögé s itt ezt hallotta: — Királynőm ... Ön haragszik alattvaló­jára? Miért? — Ahh, ez a Vicina piszok egy nő! Úgy ma­gához simult, mint valami utcai lányt Damned whore! Maga meg úgy bámulta, mintha föl akar­ná falni! A tangótáncos nem jött zavarba. — Királynőm! Az a férfi, kire ön vetette ke­gyes szemét, a többi nőt meg se látja. Vicina szörnyű nő: csontváz. — Igazán? — dohogott a fenség­, — azonnal lecsillapulva, akár a gyermek. Csontváz. Erámon, maga nagyon kedves és ötletes! Ramon a fenség fölé hajolt és fölébe sugdo­sott, de Mercueil azért röptében elkapta ezeket a szavakat:­­És a lehellete! . . . Rohanok és kiöblöge­tem a szájam! A tornác rácsához támaszkodva, az utolsó lépcsőfokon, állt Roger Vaugrenier és a tangó­táncosok forgolódását figyelte, azzal az aprólé­kos, nyugtalan figyelemmel, mellyel hagymázos lázálomban nézzük a rémképeket Mikor a táncnak vége szakadt a töm­eg­da­gálya tovasöpörte helyéről Vaugreniert, ki ideig a termekben, dohányzóban bolygott, s csaknem rohanvást a kertbe igyekezett, mert árnyékot látott­, egyszerre megállt egy idege csodálkozó női arc előtt s ott maradt, jódarabi mozdulatlanul, leforrázva, kétségbeesetten, tegyen? Trévoux az egyetlen az egész tömeg kinek bevallhatná, mi bántja, de Trévoux mozdult Berthe Lorándé mellől, mintha idő, és emberek nem lennének a számára, hogyaz várhatná? — Eh — gondolta - elmegyek a­­ Raynouardba . . . Minden büszkeségéről letett: nem tudta képzelni, mint élhetne akár egy óra hosszat anélkül, hogy Albinét lássa. Hogy mi lesz azut mit hoz ez a találkozás, azt nem tudta, de lát kellett Albinét és tudni ... A társaság már ö­rült, a fenséges asszony határozottan megeng­te, hogy előtte távozzanak. Hiszen ő otthon . A kis palota környékén autók berregése, indul hallatszott. — Ezeknek a ripacsoknak a sikerén­­ rengsz — kérdezte mögötte valaki nevetve. Férfi­ kéz érintette vállát . . . Megfordult. — A, Guilloux! . . . Kettejük barátsága, Roger és Albine ta­kozása után, nyomban meglazult. Guilloux , vannak falárikja benne maradt Vaugrenier­m­lékezetében. És ha Albine nem tanácsolja ,­hogy össze ne zörrenjen ezzel a veszedelmes ráttal, már régen szakít, háborús kenyerespaji­val. De a gyötrődő szerelmes annyira szenve, hogy most örült, e találkozásnak. Beszélget A diplomata gúnyos, kis beszámolójában egy­lőre elintézte a ház gazdáját, Vicinát, a nagy cégnét Berthe Lorandeot Engelmann Rami Albert Saulnoist Annyira maró volt hogy R­­ezek után, szinte pironkodott, hogy itt van, szegen mentegetődzött. — Trévoux eljött hozzám és szinte erős kai cepelt ide — mondotta. (Folyt kön­ yESTI HÍRLAP •1923. Hangar­o szerda. Az ellenzéki pártszövetség erős harcot indit az adótörvény végrehajtási utasítása ellen. Rassay Károly fogyatkozása. — Álhírek a kormány távozásáról. Politikai és gazdasági körökben most újév első napján sok iszó esett a Bethlen-kormány állítólagos távozásáról, amellyel szoros összefüggésbe hozták a miniszterelnöknek vidéki tartózkodásáról Budapest­re való visszaérkezését is. Ezeket a híreket főleg gaz­dasági körökből terjesztették anélkül azonban, hogy a kormány lemondásának konkrét okát is megje­lölték volna. Mára természetesen kiderült, hogy a kormány távozásáról szóló hírek teljesen alaptala­nok és még arról sincsen szó, hogy­ gróf Bethlen Ist­ván csak rekonstruálja is kabinetjét, mert a­ minisz­terelnök a parlamentáris élet két tényezőjének, a kormányzónak és a nemzetgyűlésnek egyaránt tel­jes bizalmát bírja. A Bethlen István lemondásáról szóló híreknek különben még ellenzéki politikai kö­rökben sem adtak hit­elt. A miniszterelnök egyébként ma kihallgatáson jelent meg a kormányzónál, aki­nek beszámolt a legutóbbi napok eseményeiről. Kap­csolatban a kormányválságról elterjedt hírekkel, Bethlen István január 9-én az egységes párt értekez­letén kimerítő politikai nyilatkozatot fog tenni. Hassay az adótörvény végrehajtási utasításáról. Az ellenzéki politikai köröket ez idő szerint kü­lönösen a kereseti adóról szóló törvényhez kiadott végrehajtási utasításban foglalt rendelkezések fog­lalkoztatják. Értesülésünk szerint az ellenzéki párt-és erős harcot indít ezen adórendelkezések ezzel az indemnitási vita anyagába egy új kérdés kapcsolódik bele. Az ellenzéknek az adójavas­latok végrehajtási utasításával szemben elfoglalt ál­láspontjáról Rassay Károly a következőket raondoma munkatársunknak . Néhány napig nem tartózkodtam Budapes­ten és így még nem volt alkalmam a kereseti adó­ról szóló törvény mellé csatolt végrehajtási utasí­tásban foglalt rendelkezéseket tanulmányoznom. .Amennyit azonban ezekről a rendelkezésekről a la­pokban olvastam, abból nem vonhatok le más kö­vetkeztetést, mint hogy ezek a rendelkezések egye­nesen merényletet képeznek a szellemi foglalkozást ütők és a szabad pályán működők is, többek kö­zött, a művészek, írók, orvosok és ügyvédek ellen. Ezek a rendelkezések valósággal végzetesen sújta­nák a kisembereket általában. Azokra nehezedné­nek ugyanis a legjobban, mondhatnám kibírhatat­lanul, akiknek jövedelme olyan természetű, hogy nincs meg az a reményük, hogy az életszükségleti cikkek további drágulása esetén bármily módon is rekompenzálhatnák magukat. Az ellenzéki pártszö­vetség természetesen a legerősebb harcot fogja meg­indítani ezen rendelkezések ellen. Már az indem­nitási vitánál belekapcsoljuk felszólalásaink anya­gába ezt az új anyagot is és magam is föl fogok szólalni, hogy rámutassak ezeknek a rendelkezé­seknek bizonyos társadalmi rétegekkel szemben való brutális súlyára. . Megkezdődött a párizsi konferencia. ,MyB­ort. S­M a zálogok békéje fogja uralni. risban ma megkezdték konferenciájukat­­ a TOS hatalmak miniszterelnökei. A világ­­rakozás teljesen néz a francia főváros felé, idősen eldől, hogy végre valahára felül­tt-e a józan megfontolás és a megértés pe­avagy továbbra is a gyűlölet szülte rom­ig fog diktálni Európa sorsa fölött, A­ek­ Guardian szerint­­ unciák közvetítő javaslatot tet­t. — —100/ kormány elét érint alkalmas az angol és ására. Ebben a javaslatban mndó scét esztendős morató­nak. A német kormány ko­terminusnak a folyamán is reformokat és F­rancia­az augusztusban követeli­­ állami erdőségeitből, bá­rd" jövedelmek beszolgálta­m et országnak néhány havi is, hogy meggyőzödhesse­kc­ől. Ha ezt a jószándékot nem tud­lapítani, akkor Franciaországnak jogá­ig szállni a Ruhr-vidéket, noia engedékenység a valóságban csak ízlés. Ez kitűnik dég. Mitterand elnök újévi Beszédéből is, amelyet a diplomáciai karr üdvözlésére válaszké­pen mondott. Az elnök többek közt kijelentette: „Bárcsak hozná meg végre az ijeszkedő a tökéletes békét a szerződések alapján és a szerzett jogok, va­lamint a vállalt kötelezettségek figyelembevételével. A szövetségesek, akiknek a béke megteremtésére irányuló akarata nem maradhat hiábavaló, ragasz­kodni fognak azokhoz a határozmányokhoz, ame­lyek az ellenségeskedéseknek céget vetettek." Ez elég világos beszéd. Még egy szenzációja van az új esztendőnek. Dunó birodalmi kancellár Ham­burgban tartott beszédében kijelentette hogy Német­ország egy harmadik hatalom közvetítésével tudo­másul hozta Franciaországnak hogy Németország kész Franciaországgal és a Rajnára érdekelt többi nagyhatalommal e­gyütt kölcsönösen egy emberöl­tőre ünnepélyes kötelezettséget vállalni amelynek ér­telmében egymás ellen népszavazási külön felhatal­mazás nélkül nem folytatnak háborút Franciaor­szág ezt az ajánlatot visszautasította. . A Havas­ ügynökség szerint Czunó kancellár kijelentése nem fedi a tényeket, mert az említett har­madik hatalom — az Egyesült­ Államok nem vál­lalta ezt a megbízást és így Franciaország nem is volt abban a helyzetben, hogy ezt visszautasíthassa.­­ Hogy ebben mi a valóság, azt egyelőre nehéz­­ állapítani, bár nem valószínű, "hogy a bizod­­­­ kancellár kijelentésében ennyire tévedt hit. Párizs, jan. 2. (Havas.) A Mitterand elnöklése ma délelőtt tartott minisztertanács egyhangúlag vélhagyta Poincarénak a konferenciára vonatk­o programmját. Poincaré azután felkereste Bonar­d miniszterelnököt és lord Curzont, akikkel a jóvé­tesek ügyében és a keleti kérdésről értekezett. U - Párizs, jan. 2. (A Pesti Hírlap tudósítója tát­irata.) A Petit Párision a következőket je) Franciaországnak a konferencia elé terjeszti javaslatairól: Franciaország hajlandó Németor­ adósságainak egy részét, nevezetesen a C. soro kincstári utalványokat törölni, de csupán abbaz esetben, ha a szövetségközi adósságokat is az ilyen összegben törli. Franciaország arra is randó, hogy a szövetségeseivel szemben való­­­lást is ennek erejéig törli. Ha ez a kombináció hetetlenné válnék, úgy Franciaország késs­é tenni adósságainak kamatait,­ de csak akkor, ha metországtól az elpusztított területek újjáépíte szükséges összeget előzetesen már megkapta. metország számára két esztendei haladékot eh­dőnek talál arra, hogy az ország pénzügyeit ganizálja. Ha pedig Németország ezt a fizetési rosztást megkapná, úgy Franciaország valószín azt az álláspontot foglalná el, hogy ez a mo­­rium nem terjedhet ki sem a megszálló seregek ségeire, sem pedig az elpusztított területek újí­tését célzó tárgyi szolgáltatásokra, sőt talán a­­ pénzfizetések valamennyiére sem. Ha elvben be járulnának a moratóriumhoz, úgy Franciaor valószínűleg ellenőrző i­ntézkedé­se­etet kívánni a mém­et pénzügyek reorganizálása tekintetében. Ebben az esetben a garanciális bízott, teljhatalommal ruháznák fel, hogy Berlinben á­lamháztartást és a­ kívánt reformok végreha, ellenő­rizze, egyúttal pedig a birodalmi bank ü­lését is fi­gyelmmel kisérje. Intézkedéseket fo­g kívánni Németországtól a márka árfolyamánál­bilizálására és mindezeket az intézkedéseket a tételi bizottság jóváhagyásától teszik függővé,­lönösen azt kívánják, hogy a birodalmi bank a mány váltóit ne diskontálja és hogy a német mány a kiadásokra szükséges fedezetét be aranykölcsön útján szerezze meg. Amennyiben­dig Németországnak sikerülni fog külföldi ker­t kapnia, úgy megbízottjával képviseltetheti n.aa garancia-bizottságban. Feltehető, hogy a konfert vitáját a zálogok kérdése fogja uralni, mert a f­rancia felfogás szerint­i jogok egyformán szükségesek akár azért, hogy­metországot reformokra kényszerítsék, akár arra az esetre, ha Németország a fietéseket vége­sen beszüntetné. Zálogként számításba jöhetni a megszállt területen lévő állami erdők kiha­­lása, hogy a jóvátételi bizottság által kívánt fa­­itásoknak eleget tehessenek. 2. A szénszállít

Next