Pesti Hírlap, 1923. február (45. évfolyam, 25-47. szám)
1923-02-01 / 25. szám
J? PESTI HIT?LAP mg: f&Szoáf kérfók. Mpponyi a külpolitikai helyzetről. Opsxdffúutí* MzKons&gsa és es népszövetség. — Xef*gv/ves*xés kérdése ujfitól felvethető. r— Xx 2gazse£s>ta£ams&CO&iif Békés utóm reparálják» — Xá£uxt£t csatt egy politika van a kormány kilpolitikája ! - mondja a külügyminiszter. — Embereskedelem szerződések. A nemzetgyűlés szerdai ülésén mindkét népszövetségi javaslatot elfogadta. Közben gróf Apponyi Albert nagy beszédet mondott külpolitikai helyzetünkről, különös tekintettel a népek Szövetségébe való belépésünkre. Daruváry külügyminiszter erre kifelé szóló nyilatkozatot tett Majd az ideiglenes külkereskedelmi szerződések ügyét tárgyalták, s az ülés végén interpellációk voltak. A tanácskozást Szcitovszky Béla elnök vezette.A nemzetek szövetségébe való felvételről szóló törvényjavaslatot részleteiben is" elfogadta a Ház. A nemzetek szövetsége egységokmányainak módosításáról szóló törvényjavaslatot Moser Ernő előadó ismertette, mely szerint a nemzetek szövetségének tanácsa állapíthatja meg a lefegyverzés mérvét, az egyes államok földrajzi fekvése alapján. Magyarország lefegyverzésének a kérdése tehát újra felvehető és a többi állam bele-,egyezésével dönthető el újra. A kisebbségek kérdésében is megváltozott a helyzet. Ezen a téren is módunkban áll meghallgatást, intézkedést követelni. De hogy őszinte legyen, ezen előnyök dacára sem, javasolta volna a belépést, ha ez az okmány nem mutatna rá a szerződések revíziójának lehetőségére. Mi azt akarjuk, hogy a velünk elkövetett igazságtalanságokat békés úton reparálják. El fog jönni az idő, talán előbb, mint hisszük, hogy a revízió a nemzetek szövetségének útján tétetik aktuálissá. Apponyi a népszövetségiről és a lefegyverzésről. Gróf Apponyi Albert mindig barátja volt annak, hogy Magyarország belépjen a népszövetségbe. Hisz az intézmény hatályosságában, ha nem is a jelenben, hanem a jövőben. Mindig hive lesz annak, hogy a nemzetközi viszályok békés utón intéztessenek el. Bárha az intézményen rajta van a háborús eredet bélyege, mégis lehetőséget nyújt ajavításra. Addig azonban, amíg két nemzetközi jog van: egyik a győzők, másik a legyőzöttek számára — nem beszélhetünk békéről, mert a háború tovább folyik, a vérontás ideiglenes felfüggesztésével. Mint a népszövetség tagjai, felhasználhatunk bizonyos erőket a magunk céljainak előmozdítására. Az 1920. évi októberi események alkalmával úgy értelmezték a dolgot, hogy a követség csupán tagjait védi meg. Hogy ha ez az értelmezés áll, ami kétségtelen, akkor országunk biztonsága szempontjából mégis fontos, hogy a szövetség tagjai közé tartozunk. Azt mondhatnák sokan, hogy ez csak papirosgarancia. Ez nem egészen így van, mert a népszövetségi alkotmány 16. §-a a hibás államokkal szemben igen erős szankciókat tartalmaz. Nagy az erkölcsi garancia, amit ne tessék lekicsinyelni. Vannak egészen konkrét előnyök is, amelyek a nemzetek szövetségének tagságából következnek. Ilyenek a lefegyverzés és a nemzeti kisebbségek védelme. A lefegyverzés tekintetében a népszövetség eddigi viselkedése teljesen a szövetség ellen szól. Akülügyminiszter felelőssége tudatában nagyon enyhén jellemezte, ami e téren történt. Ő minden magasabb érdek veszélyeztetése nélkül kimondhatja, hogy ami ezen a téren nem történt, az az új, Eaurópának valóságos botránya, hogy -míga nemzetek Vg/y risse le van fegyverezve, a másik része erősebb fegyverkezést folytat, mint a békében. Ez egyenesentörhetetlen és az ujabb konvulziók előfordulásának állandó veszélyét hordja magában, ami igen nagy veszedelem Európára nézve. (Helyeslés a Ház minden oldalán.) Európa helyzetének egyik botránya, állandó"veszélye ez. A szövetség irányának javulása akkor fog kezdődni, amikor a lefegyverzés kérdésében is egyforma osztó igazság fog érvényesülni. Mielőtt beléptünk a szövetségbe, a trianoni diktálás volt a mérvadó. Azóta az a paktum a mérvadó. Az általános politikai helyzetet igen komolynak tartja. "A mostani demarsot ama rendszeres akció megnyilvánulásának látja, amelyet a kisantant Magyarország ellen folytatni akar, holott támadó szándékot tulajdonítani nekünk, csak hatalmi politikai fogásból lehet. Az egyenesen szerződés-ellenes volna és valósággal megdöntené a trianoni békeokmányt, ha a kisantant hatalmai külön ellenőrzést akarnának felettünk gyakorolni. De manapság a hihetetlen is megtörténhetik. A lefegyverzést, ha az határidőhöz van kötve, a főhatalmak katonai bizottsága végzi. E határidő után csak a nemzetek szövetsége tanácsának van joga további ellenőrzést elrendelni. A szerződés tehát Magyarország nemzeti szuverenitásának megszorításához csak te mértékig járult hozzá, más ellenőrzést nem ismert el. Enélkül pedig semmiféle idegen tényezőnek minket ellenőrizni nincs joga. (Zajos helyeslés az egész Házban.) Ha ilyen gondolat csakugyan felmerül, azt nem lehet elég korán a limire elutasítani. Nem akarja részletesen ecsetelni azokat a jelenségeket, amelyek azt mutatják, hogy a szomszédos államokban bizonyos támadó szándékok vannak, de a cseh külügyminiszter parlamenti beszéde azt mutatja, hogy olyan álláspont kezd érvényesülni, mely Magyarország jogainak és méltóságának respektálásával nyugalmat akar teremteni. A mi részünkről nem szabad irritáló anyagot dobni a helyzetbe, ellenben mindnyájunknak össze kell fogni, ha mások jóvoltából ilyen helyzetbe sodródunk. A javaslatot elfogadja. (Zajos helyeslés, taps és éljenzés a Ház minden oldalán.) A külügyminiszter nyilatkozata. Daruváry Géza külügyminiszter: Olyan óhaj,hogy a kisantant képviseletet nyerjen a katonai ellenőrző bizottságokban, nem merült fel. Politikai és erkölcsi szempontból ezt lehetetlennek is tartja. Ami a cseh külügyminiszter beszédjét illeti, osztozik abban a nézetben, hogy azt lehet úgy felfogni, mint egy konciliánsabb atmoszféra reményét. Mégis, mivel az ellenünk emelt vádak ismételten felmerültek, ezekre is kitér. A legsúlyosabb a magyar-román határon levő nyugtalanság. Ennek nem a mi, hanem a román katonai fegyverkezés az oka. Hogy a mi fegyverkezésünkről szóló hírek alaptalanok, azt az ellenséges államok képviselete állapította meg, amelyet nem lehet pártossággal vádolni. A határincidensek mértéktelenül fel lettek fújva. Mindig hajlandók voltunk és vagyunk a politikai foglyok kicserélésére. A nehézség csak abban van, hogy nálunk kevesebb a fogoly, mint szomszédainknál. Azt mondják, hogy az európai közvélemény elé akarják vinni ezeket a dolgokat. Helyes, óhajaink itt találkoznak. (Helyeslés a Ház minden oldalán.) Mi egyenesen keressük az európai közvéleményt. A határincidensek ügyét is nemzetközi fórum elé akartuk vinni és nem rajtunk múlt, hogy, az nem sikerült. Kijelenti, hogy nálunk csak egy politika van: a magyar kormány külpolitikája és bízik benne, hogy e kijelentéséiül a Ház minden pártjára támaszkodhatok. (Helyeslés.) Politikánk 14jesen békés, nem provokálunk senkit ez a szerződésekre hivatkozva, minden provokációt visszautasítunk. "A szomszéd államokkal a békés élet érdekében egyezményeket igyekszünk kötni. Legfőbb óhajunk, hogy a most folyó cseh tárgyalások is eredményre vezessenek. A mostani vádak zivatar utáni mennydörgések. Hiszi, hogy ezek után olyan atmoszféra következik, amely lehetővé teszi a szomszédainkkal való normális életet (Éljenzés és taps a Ház minden oldalán.) A Ház a javaslatot úgy általánosságban, mint részleteiben egyhangúlag elfogadta. Az egyes külállamokkal kötött kereskedelmi és gazdasági szerződésekről szóló javaslatot ugyancsak Móser Ernő ismertette. Görgey István vámpolitikai szempontból mondott bírálatot. Mai vámrendszerünk nem felel meg az ország érdekeinek. Körülöttünk mindenütt felemelték a vámtarifát, csak mi nem. A kereskedelmi tárgyalásoknál a jövőben a politikai szempontokat kikapcsolandónak tartja. A javaslatot elfogadja. Sándor Pál hibáztatja, hogy eddig nem kötöttek kereskedelmi szerződéseket. Kiviteli politikánk is rossz. Be kell kapcsolódnunk a nemzetközi gazdasági életbe. A kiviteli engedélyeket szinte árulják. A kereskedelemnek szabadság kell. Azt hallja, hogy a vámtörvényt általános felhatalmazás alapján akarják megcsinálni. A vámtételek magas voolta az országot tönkreteszi. Ezt tehát a többségnek kötelessége lesz megakadályozni. A javaslatot elfogadja. Nagyatádi Szabó István földművelésügyi miniszter. A terménykiviteli engedélyeket tárcaközi bizottság adja ki. Tény, hogy újabban szövetkezetek alakulnak és úgy ezek, mint magáncégek kivitellel foglalkoznak. (Egy hang: Grófok!) Én nagyon szeretem azt a grófot, aki dolgozik. Örömmel látja, hogy uj, ú. n. keresztény emberek is iparkodnak kereskedelmet folytatni. Ha valaki azért, váltja ki az engedélyt, hogy üzérkedjék vele, az közönséges vétség, s ha neki ilyent a tudomására hoznak, szigorú eljárást indít. Sándor Pál: Nem állította, hogy bűncselekményt követnek el, mert ma sok mindent elkövetnek, ami még nem bűncselekmény. Báró Lers Vilmos: Az nem baj, hogy új elmek jönnek be a kereskedelembe, csak visszaélések ne történjenek. Ne felejtsük el, hogy a trianoni béke csak 1921 július 20-án lépett életbe és csak azóta van módunkban tárgyalni. Nagyon meggondolandó, hogy mely államokkal kössünk szerződéseket. .A trianoni béke egy gazdasági hármasszövetségbe (Ausztria-Magyarország-Csehország) akar bennünket szorítani. Sándor Pálnak igaza van, hogy nem kell a vám Bon Juan .' Nagysá&áfc* regény. Irta : ffl.avce£ Prévost. Fordította: Kosztolányi Dezső. (46) Néhány nappal azelőtt a gyakori boldog együttlét egyik órájában igy szólt Rogerhez: — Én mindent tudok magáról és főkép maga mindent tud énrólam, ellenségeim epés szavaiból. Sorsunk közös lesz, nem szabad tehát, hogy a múlt elmérgezze a jövőt. Tétova bosszúságot, ellenséges kíváncsiságot látok? e homlok mögött, melyet szeretek. Legyen vége ennek. Kérdezzen. Én majd felelek. Roger lehajtotta a fejét. Majd megfogta Albiné kezét és ezt suttogta: — Nem merek. Albiné nem sürgette, de el volt erre határozva. Mindenáron el kell érnie, hogy Roger higyjen az ő vitatott múltjában. És most kell rögtön, mert e pillanatban Roger mindent megtudhat Albiné úgy érezte, hogy annyira hozzá van fűzve, mint a leghívebb vőlegény a legtisztább menyasszonyhoz. Különben, gondolta, ha a legtisztább igazságot mondom is, ez a gyónás semmi olyant nem közölhet vele, amit Guilloux rosszindulata már be ne súgott volna neki. Ha egyszer végrehajtja a fájdalmas műtétet, Roger magáévá teszi majd a szeretett nő ügyét, védelmezni fogja. Ugyanazokkal az érvekkel igazolja, melyekkel Albine védelmezi és igazolja magát. Rogernek nem beszélt többet erről, de még aznap írni kezdte vallomásait. Megmutassa-e Rogernak? Abban a pillanatban, mikor írta, semmit sem tudott. De, ha előre leírjuk, amit nehéz elmondanunk, (nagyon sokszor próbálta már) biztos fegyelemre teszünk szert, hogy elkerüljük az oktalan szavakat. Azzal az elhatározással ült le írni, hogy az igazat mondja, és csakugyan, az első oldalakon, hol családjáról, gyermekkoráról, neveléséről, serdülő koráról és fiatalságáról beszélt, az igazságot, csakis a tiszta igazságot irta. De sokkal világosabban látott, sokkal őszintébb je vollt, hogysem ámítja önmagát. „Nem kislány- s koromról van szó ,én az asszony korom igazságait akarom elmondani . . ." És tíz éven keresztül ugorva, túláradó nagylelkűséggel, egyszerre lovag Bellicconivalvaló szerelmét kezdte irni, mely finom volt, mint Albiné valamennyi szerelme,, zaj és botrány nélkül való, de azért minden® tudott róla és mindenki takargatta azzal az ártalmas pártfogással, amelyért később pletykával, rágalommal állanak bosszút. Albine maga mesélte el körülbelül olyan hangnemben, mint Chateaubriand, Pauline de Beaumont-nal való szintén római szerelmét. A viszony két és fél évig tartott, barátságosan váltak el, mert mind a ketten ráuntak, Belliceoni azóta megnősült,, elvett egy Borghese hercegnőt. Letelt harminc hónap s Albine bízvást mondhatta: „Hű voltam hozzá" . , . De hogy elmesélte életének ezt az eseményét, először vétett terve ellen. Egyáltalán nem írta a színigazságot. Ebből a harminc hónapból két, Párizsban töltött hetet keresztülugrott. Nem, nem volt képes elmondani a hallatlan gyöngeséget, melynek egy délután rabul esett, tulajdon lakásában, melynek bútorain huzatok voltak, fátylak a képeken és csillárokon, a zárt zsalukon pedig arany félhomály szüremkedett át . . . Valami előkelő ember volt talán? Nem. Művész, festő — még csak nem is hírneves. Magához hívta, hogy egy arckép lemásolásáról tárgyaljon. Soha többé nem látta és soha senki nem tudta meg. Még egy szükségtelen szenvedéssel többet rójon Rogerra? „Igazán nem is egyeztem bele . . . abban az üres lakásban kényszerített." Így titkolgatta vallomását, még mielőtt belekezdett volna. . Minden időrend nélkül, ahogy véletlenül eszébe ötlött és emlékezett erre-arra, így szedegette elő ifjúsága, későbbi kora főbb korszakait. Önmagával utaló hallgatólagos megállapodása szerint az olyan eseményeket, mint a párizsi festővel valót, nem írta le; igaz azonban, hogy ama huszonöt év folyamán, melyet megvizsgált, nagyon ritkán fordult elő ilyesmi. A nőknek megvan az a képességük, hogy őszintén elfeledik mindazt, ami múltjukban feszélyezi, vaor, meg- alázza őket, mintha emlékezetük, akár a gyomor visszavetné az ételt, melytől undorodtak, azonnal a lenyelés után, mielőtt még a test magába fogadta volna. Albiné vallomása, ellentétben az első becsületes tervvel, így csak rövid magyarázatokra szorítkozott, melyeket Roger már tudott, vagy megtudhatott: ez a magyarázat pedig öntudatlanul is öndicséretté vált. Micsoda borzalmas helyzet. Tulajdon hóhérának lenni s mint a nyomorult halálra ítélt, ki végigszenvedi a faggatást, lehető legkevesebbet vallani, csak azt, ami ép szükséges ahhoz, hogy a kínzásnak vége szakadjon. Ma, mikor Albine fekete-kék kimonójába burkolva gondolkozott a csöndben és sötétségben, a fájdalmas jegyzőkönyvet pár majdnem lezárta. A papírlapok az ágy melletti páncélszekrényben pihentek, legdrágább ékszerei, legtitkosabb írásai között. Aki értetlenül olvassa, annak az írások tartalma a XVII. és XVIII. századbeli nagyvilági hölgy emlékiratait juttatja eszébe, mert egy nő szemérmesen, méltóságosan mesélte el életét, melyben annyi nevezetes ember szerepelt, kik közül azonban egyet sem említett név szerint, csak kezdő betűjüket jelezte. A római kalandon kívül még három másikról beszámolt: egy magyar mágnás fiával és két párizsi arisztokratával. Házassága történetét az emlékirat szerzője eléggé terjedelmesen közölte. Részletesen leírta, hogy 1898-ban. (akkor tizennyolc éves volt és nevelőnőjével, Henriquette Dupont-nal a hírneves ,,festőnővel" utazgatott szerte Európában.) Anderny gróf, a hóbortos, negyvenesztendős, sokszoros milliomos, kétszeri látásra megkérte kezét, nőül vette, miután két millió frankot ajándékozott menyasszonyának. Az emlékirat beszámolt a fiatalasszony hűségéről, egész addig a napig, míg a gróf Párizsban — háztartásukat, ide helyezték át és fényűzően éltek — nyíltan viszonyt nem kezdett a Comedie Francaise egyik színésznőjével, kinek mndenki tudtával kastélyt vásárolt, és úgyszólván együtt élt vele. folyt, kfivó