Pesti Hírlap, 1923. március (45. évfolyam, 48-73. szám)

1923-03-01 / 48. szám

BUDAPEST, 1925. ílCfizetési ärmu Rgy bóra 400 korona Negyedévre ... 1120 korona iriÜSkea és a pályaudvaro­kon 20 korona. Külföldön kétszeres az előfizetési &r. »iniatóaok-^iaaobás szerint. fíUR. XLV. ÉVFOLYAM, 48. (15,059. ) SZÁM. CSÜTÖRTÖK, SVlÁ^gísO TtmcMlulaidonoío': • LÉGR ÁDY TESTV É i SZERXE3ZTÖSÉ5, K!A?'J H I VATA L ÉS « ¥ C :Yi D A j Epést, Vilrr.es csú-süu ui- 7á FIÓKKIADÓ Hl VATA L S BadafoKt, Ensébet-kíirút l BPS&iSS*» Magyarország háztartása. Kállay Tibor jóvoltából végre előttünk •fekszik a költségvetés. Évek óta az első. Éve­ken keresztül az ország egy polgárának sem volt sejtelme vn rról, hogy mennyi az ország jövedelme és mennyi a kiadása. Most végre itt vannak a beszélő számok, amelyekből meg­tudhatunk sok minden érdekeset. Természe­tesen sokkal jobb volna, ha állandó értékű korona pontos értékmérőül szolgálhatna a ka­pott számok jelentőségének megítélésére. Mégis »agyon helyesen tették, hogy a korona hul­lámzását nem használták föl ürügyül arra, hogy továbbra is halogassák a rendes költség­vetés elkészítését. Ha nem is tekintjük egy évre állandóaknak a költségvetésben szereplő összegeket, legalább pillanatfölvételt kaptunk arról, hogy egy bizonyos nap megrögzített nelyzete szerint hogyan aránylanak egymás­hoz a különböző tétele,k. És ez is valami. Kállay Tibort a legmelegebb dicséret illeti meg azért, hogy ezt a nagy munkát el­végezte. A legrosszabb valóság is jobb, mint a teljes bizonytalanság, annál inkább, mert a bizonytalanságban túlzott vakhirek és nyug­talanságok támadnak. Az utolsó időkben pél­dául azt rebesgették, hogy a költségvetésben hetvenöt—nyolcvan milliárd körül lesz a defi­cit. A ma beterjesztett költségvetés tanúsága szerint azonban a hiány nem több, mint negy­ven éj fél milliárd. Ijesztően nagy szám ez is. Mi azonban már megszoktuk. azt, hogy nagy számokkal dolgozzunk. Tízért remélhető, hogy a költségvetés végső tételei megnyugtató ha­tással lesznek ugy a belföldi, mint a külföldi közvéleményre. A belföldire azért, mert mi magunk jói ismerjük a helyzfetünk nyomoru­ságát és — amint ezt a már idézett rémhírek bizonvitják, —* nagy bizonytalanságunkban ós tájékozatlanságunkban még rosszábbtól tar­tottunk. Viszont á külföld hajlamos volt arra, hogy túlbecsülje Magyarország erőforrásait. A ma benyújtott költségvetés negyven és fél milliárd deficitjével meggyőzheti a külföldet is arról, hogy az az ország, amelyiknek a költ- ' ségvetése, az adók sokszoros emelése dacára ekkora hiányt tüntet föl, képtelen arra, hogy a legcsekélyebb jóvátételt is fizesse. A beterjesztett költségvetésnek maga Kállav Tibor volt az első és kétségtelenül legszakavatottabb kritikusa. Sok minden, amit a miniszter mondott, alkalmas a megszívlelésre. Bizonyosan, megdöbbenést fog- kelteni annak a megállapítása, hogy még mindig 203.000 tisztviselője van Osonka-Magyarországnak. Ez a létszám Kállay Tibor szerint is elegendő volna egy nagy birodalom adminisztrációjára. Csonka-MagyarorsKág nem engedheti ineg magának azt a luxust, hogy kereső népességé­ből minden hetedik vagy nyolcadik ember állami fizetésből éljen. Bármilyen fájdalmas dolog is, módot kell találni a tisztviselői lét­szám erélyes apasztására. A költségvetés másilc sötét pontja: a köz­üzemek kérdése. A közölt számok tanúsága szerint az állami üzemek, a posta, tóVirak. vasút stb. mind deficittel küzdenek, sőt az ő 25 milliárdos deficitjük okozza a költségvetés­ben mutatkozó hiány legtekintélyesebb részét. Efc annál is' inkább lehetetlen állapot, mert a közüzemek dijai nálunk mái- elérték az arany­paritást s a problémát annál kevésbbé lehet egyszerűen a tarifák emelésével megoldani, mert például a vasúti 'tarifa emelése már leg­utóbb is felülmúlta az ország lakosságának teljesítőképességét, ugy, hogy legutóbb kény­telenek voltak a fölemelt tarifák egy részét újra le&aállitani. Az üzemek deficitjét tehát nem lehet máskép eltüntetni, mint'a jojfb ád­miniszt,rációval, a meglevő anyag teljesebb és eredményesebb kihasználásával., Én ami áll az állami üzemek deficitjére, ,:iZ..áili az egész költségvetés hiányára is: ezt a hiányt sem lehet eltüntetni a legkényelme­sebb módon, az adókulcs emelésével, a közön­ségre való áthárításával. Az adóknak van egy természetes fejlődőképességük: az adóalanyok fizetőképességének és kereseti viszonyainak megjavulása, ami egyforma kulcs mellett is megnöveli az állam jövedelmeit. Eljön afe idő, amikor ez válunk is bekövetkezik. A kulcshoz azonban m-m lehet nyúlni abban az ország­ban, ahol az emberek nagy többsége a létmini­mum alatt szégyenkező jövedelmét csonkítja meg' azért, hogy az államnak adót fizessen... Ujabb adóemelés helyett a végletekig menő takarékosság — ez lehet itt is az egyetlen lehető orvosság. Ebből a szempontból alapos revizió alá ke,M venni már, ennek a költség­vetésnek a tételeit is. És pedig olyan módom, amint ezt báró Szterényi József a Pesti Hirlap február 27-iki számába Írott vezé;. <•!:.'•-ében kívánta: pártatlan szakemberek bizoti -­vizsgálja: meg azt, hogy a költségvetésből hol, mi törölhető? Angliában már megtörtént ez. Németországban is. Magyarország bátran kö­vetheti a praktikus példát. És most megkezdődik a.nemzetgyűlésben a költségvetés kritikája. Azt szereti:-" ha ez minden felesleges izgalom 'keltése nélkül és demagóg célzatok nélkül történnék. Ha komoly szakemberek tárgyilagos véleménymondása töltené ki a költségvetésre szánt vita idejét. Sajnos: azoknak a szakembereknek legnagyobb része, aki alkalmas volna ilyen kritika mondá­sára, nem iil a mai nemzetgyűlésben, a mai képviselők túlnyomó többsége pedig az unal­mas szakszerű fejtegetéseknél többre becsüli a parázs veszekedést. Mngíiúnak foga van kritizálni aRuhp-akciót Bontxr* £>aw évdeftes kijelentései. — KawMng á.llitöla& áliamBxövetsiyei a fúni tSlfa­Idnos leszereléssel. — SzáiHai*mÍncHár*omezef fvameia foatona van a U mfw-vidéftevt. Bonar Law ma az alsóházban több kérdésre prääaszoiva, igen figyelemre méltó kijelentéseket \ett a. Rhur-kérdéssel kapcso'.a ban. Ezekből a kije­lentésekből következtetve az angol miniszterelnök, ugy látszik, mégis elhatározná magát valamelyes lépésre, ha — mint ö mondja — Németország elfo­gadható javaslattal állna elö. Nagy feltűnés ée bi­zonyára nagy ellenszenv is. fogja kísérni Párizsban a miniszterelnöknek azt, a kijelentését, hogy az in­gói kormány igényli a kritika jogát a franciák Ruhr-akeiójára vonatkozólag. Különben valószínű, hogy Bonar Law magatartását a washingtoni kor­mány é(határozásaitól teszi függővé. Azonban Ame­rika esetleges közbelépése a Ruht'-kérdésben és ez­' zel kapcsolatban közreműködése gazdasági ariatehia megszüntetése céljából egyelőre igen bi­zonytalan formál; között nyilvánul mgg. Még nem tudni, hogy a washingtoni kormány miképen fog belekapcsolódni az eseményekbe — feltéve, hogy erre való hajlandósága csakugyan megvan— inert azokat a kombinációkat, amelyek hol mint az el­nök, hol mint Houghes államtitkár tervei látnak napvilágot, egyelőre csak óhajoknak kell minősí­tenünk. Egy azonban bizonyos: az amerikai köz­vélemény, — különösen a pénzügyi és gazdasági körök — kezd tudatára ébredni annak, hogy Esrúpa beteg közgazdaságától lelté ttu­zi.öi szenvedni íoy Amerika közgazda­sága is. Newvorkban — mint már jelentettük. — nagy til­takozó gyűlés volt, amelyen követelték, hogy Ame­rika lépjen ki semleges állás pontjából. A gyűlésen Borak szenatornak kellett volna beszélnie, dé elfog­laltsága miatt nem vehetett azon részt A szenátor ezt táviratilag bejelentette és ebben a táviratban egyúttal igen érdekesen fejtette ki a saját álláspont­ját. „Ugy népünknek, mint kormányunknak joga van — mondja többek között, — hogy meghallgas­sák. A szőnyegen levő kérdés nemcsak Franciaor­szág és Németország kérdése, hanem az összes né­peké, amelyek résztvettek a háborúban, de külö­nösen azé a népé, amelynek a háború befejezése köszönhető." Borak szenátor tehát azon az állásponton van, hogy Franciaországnak kötelessége lett volna előbb a washingtoni kormány véleményét kikérni, mielőtt a cselekvés terére lép, mert liiszen az antant Amerikának köszönh-et mindent. A washingtoni Ónálló bajor államelnök? Nagy botrány a bajor tartománygyülésen. München, febr. 28. A bajor tartományi gyűlés teljes ülésén a bajor néppárt indítványt nyújtott be, mely azt kívánja, hogy népszavazással válassza­nak az ország élére önálló államelnököt. Az indít­vány benyújtásánál olyan viharos jelenetek játszód­tak Je, amilyenek a bajorj^parlament történetében eddig ritkán fordultak elö. Miután a bajor néppárt és a bajor középpárt szónokai a (javaslat érdekében,-, a szociáldemokraták, a demokraták és a paraszt 1' pártiak a javaslat ellen beszéltek, a kommunista Eisenberger lépett a szónoki emelvényre és a jobb­oldal viharos' ellenmondásai között kijelentette, hogy arcátlan képmutatás az az állitás, hogy a nép­párt által kivánt államelnök a pártok felett állna. A jobboldali pártok azáltal, hogy a javaslat mellett szóltak, hazaárulást követtek el. Ezekre a szavakra kormány ugyan még messze van attól, hogy Borah szenátor felfogását magáévá tegye, de newvorki ér­tesülések szerint, mégis keid azzal a gondolatai foglaiki n' hogy valamit tenni kel! Érdekelt amerikai körök ugyanis tiszlában Vannak azzal, hogy addig, mig az Egyesült-Álla­mok kormánya tétlenül nézi az eseményeket, a lon­doni kormány sem cselekedhetik máskép. Párizsban állítólag most kibékíteni törekszenek Angliát oly módon, hogy a Ruhr-vidék kiaknázásának részesé­vé akarják iern.. Angi ában azonban cm'íör.e nbj'X meg a:: erre caló hajlandóság, mart amit a Uuhr-yiáékon ••-etieg nyerne, azt sokszorosan el­vesztené abban az esetben, ha Németoi tzág gazda­ságilag összeroppanna. Itondon, febr. 28. (A Pesti Hirlap iadósitójá­nak távirata.) Bonar Law egy hozzá intézett kér­désre k.jelentette az angol a sóházban < • v az an­gol kormánynak igényelnie kell 'azt a jogot, hogy a franciák ruhrvidéki akcióját kritizálhassa. Et­től eltekintve azonban a mellett foglal állást, hogy Németország terjesszen elő végre ésszerű tervet az egész reparációs kérdés rendezésére. Legjobb vol­na, ha az érdekelt három hatalom, Anglia, Francia­ország és Németország kinyilatkoztatnák vélemé­nyüket a helyzetről, hogy igy kielégítő megoldást. . találjanak és a világnak a rég óhajtott békét vis­szaadják. Közölte továbbá Bonar I jaw, ugyancsak egy kérdésre, hogy Franciaországnak ez idő sze­rint .szásharmincháromezer katonája van a Ruhr­vidéken: t Pár'zs, iebr. 28. (A Pesti Hirlap tudósítójá­nak távirata.) Harding elnök a szenátus külügyi bizottságának határozata alapján felszólította Ame­rika külföldi képviselőit, pnhatolódzzanak az euró­pai hatalmaknál abban az irányban: kilátása vol­na-e a sikerre egy olyan tervnek, hogy államszö­vetséget alakítsanak olyan kötelezettséggel, mely minden háborús konfliktust kizárna és lehetővé tenné az általános leszerelést. Amerika ez esetben kötelezné magát arra, hogy cselekvő 'módon vesz részt a zilált európai viszonyok szanálásában. E terv keresztülvitelének előfeltétele, hogy a német reparációs kérdést véglegesen rendezzél'<:. A wa­shingtoni hír az európai politikai körökben nagy feltűnést keltett és Poincaré erről az amerikai nagy követtel már hosszasan tanácskozott. a jobboldalon nagy felháborodás keletkezeit. A liór. mindkét oldaláról nagyszámú izgatott luv r csoportosult a szónoki emelvény körül. Grat bnlor néppárti képviselő Eisenbergerhez sietett és n'^c mért rá. A ház második, oldaláról Probst pzockude­mókrata képviselő sietett oda, aki Gráfot éröBZP.ii- r.. félrehúzta és fenyegetően egy széket emelt rá. Vég-' re több képviselő közbelépésére sikerült a nagy iz galmat lecsillapítani. Eisenberger képviselő, ki r incidens alatt is a szónoki emelvényen taríózk du. folytatta ezután beszédét s nrélin ezt ezekkel a 7­vakkal fejezte be: „Le az államelnökkel! T.e monarchia előkészítőivel!", a ház jobboldala^ óriási lármr keletkezett: ,r '<-u!ó! Fclsé-' Ki vele!" A szavazásnál ... bajor népp. dilványát a bajor néppárt és a bajor köeéppári. " ' szavazatával, szemben a demokraták, a paras' tiak és szocialisták 5C> szavazatával, elfoaad'á

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék