Pesti Hírlap, 1923. március (45. évfolyam, 48-73. szám)

1923-03-16 / 61. szám

i1123. március 16., péntei. PESTI KIK LAP A magyar szabadság ünnepe. to Mkeats március tlsanötödikés­e. — Viszközgyülés a városházán. — A Petőfi-szobor meg­koszorúzása. — Ünnepség az Országháztérer­. — Klebelsberg kultuszmíniszter szózata. Igen hatalmas keretek között és impozán­sul ünnepelte Budapest és az egész ország már­cius tizenötödikét. Felhők borította, ólmos ég alatt, csaknem olyan hangulat­­ időben, mint h­et­­venöt évvel ezelőtt. A főváros zászlódíszt öltött, s amelyből kivették részüket nemcsak a hivatalos lobogók, de rengeteg sok magánépület is. Déltáj­ban az utcák képe vasárnapi színt öltött, bezárul­tak a boltok és minden irányból hullámzottak a tömegek az ünnepségek színhelyei felé. Sokszo­ros jelentőségű volt ez az id­ei március idusa, je­lentőséges különösen, mert a független magyar nemzet egyre ocsudóbban tör ma már a márciusi ideálok felé, jelentőséges, mert amikor manap­ság az egész világnak csak eszmei tereken doku­mentálhatjuk erőnket és nagyságunkat, akkor a legszebb magyar tűz újbóli feltámasztása nagy­bani bizonyság befelé is, kifelé is, és jelentésé­re a legkivált azért, mert ez az év Petőfi százesz­tendős születési éve és ezzel a ténnyel ez idén a márciusi ünnep még magasabb piedesztálra emelkedett. Petőfinek, a márciusi vezérnek, szel­leme uralkodott idei ünnepségeink felett, őt töm­jénezték beszédek és szívek, öt, aki ránkhagyott szellemi kincseinek birodalmából sugározza ránk ma is a hitet és erőt, őt, akinek ősereje, céljai és hagyományai ma is hivatva vannak vezérelni az ilmodott boldogság felé ezt a boldogtalan orszá­got. A főiváros törvényhatóságának díszközgyűlése. Az ünnepségek sorozatát a taváros törvényható­sági bizottságának díszközgyűlése nyitotta meg, a­melyet az Újvárosháza fényesen kivilágított közgyűlési termében tartottak meg díszes karzati közönség jelenlétében. Az elnöki emelvényen­­négy díszruhás huszár, kezükben a főváros címerével ékes zászlóval. Sipőcz Jenő főpolgármester ünnepi csendben nyitotta meg a díszközgyűlést a Budai Dalárda által intonált Hiszekegy után. A polgármester a következőket mondotta többek közt: — Ma, a 75 ik márk­us idusán mutassa be mély­séges hódolatát mélyen tisztelt közgyűlés ennek a lánglelkű magyarnak, aki vérünkből való vér volt, aki városunk falai között történeti szerepet töltött be és világhírre emelkedett. Az ő költői forrásából min­dizázaz magyarnak teli kupával kell merítenie. E­­ftídi mellett, amibőn e helyről szent fogadást teszek a mélyen tisztelt közgyűlésnek, hogy minden erővel rajta leszek, hogy az az ifjúság, amely a mi váro­sunk fala között a mi iskoláinkban kapja, meg tudá­sának alapjait, az igazi hamisítatlan Petőfi-szelle­met ismerje meg. A zugó éljenzés után a közönség elénekelte a Himnuszt s ezzel a díszközgyűlés véget ért. A Petőfi-szobor alc­akoszosúzása, a Petőfi-tér, a szobor körül a paloták nemzeti­szi­ű lobogódísszel és virágdísszel már reggelre tel­jes pompába borultak. A szobor körül négy hatal­mas oszlop, zöld girland fűzi össze őket, apró zász­lókat lenget a dunai szél. Címerekkel és virágokkal díszesek a házak ablakai. Díszbeöltözött lova,­rend­őrök és hatalmas sokaság a térségen. Egymásután érkeztek az iskolák növendékei tanáraik vezetésével, politikai és társadalmi egyesü­letei kitű­töttségei a koszorút, helyeztek­­a szobor talap­zata köré. Majd a főváros díszközgyűlésének lefeje­zése után zárt sorokban érkezett meg a törvényható­sági bizottság. A menet élén világoskék díszruhába öltözt­tt, városi huszárok vitték a hatalmas babér­koszorút. A törvényhatósági bizottságot Sipőcz Jenő f­őpolgármest'C­ rt, K­ozáth János és .'• vek Ede alpolgármes­t :vk vezették a Vác -utcán és Piarista-utcán át. A ..,'..iL'ör körül ekkor már zászlóik alatt, várakoztak a ' vidéki törvényhatóságok küldöttei. A koszorúit teija­-. n elboritották a szobor talapzatát. A katonazene­k • Himnuszt, majd a Szózatot játszotta s az egész : •/.. sokfz­ er ember együtt értekelte a magyar imát. Sipőcz Jenő elhelyezte a díszes koszorút, a m­alynak szalagján a következő felírás olvasható: '. Petőfi Sándor századik születtlampiának­emlékére: Budapest székesfőváros közönség' •" Utána ismét re:sorakoztak a díszruhás hajdúi, és a küldöttség, ketvenc a ne.m felsorakozott hatal­mas közönségtől, indult a Már­ia Valéria- és Aka­démia-utcán :"Országház 'mti ünnepség szí­j­h­elyére. , Budapest röv. törvényhatósági bizottsága. A főlépcső baloldalán helyezkedett az a Petőfi Társaság küldött­sége. Tizenegy óra után Szcitovszky Béla, a nemzet­gyűlés elnöke, gróf Klebelsberg Kunó kultuszminisz­ter, majd­­ pedig Vass József népjóléti miniszter. A vidéki városok küldöttségei is felvonultak. Az egye­temi tanács Bársony János rektor vezetésével. Ra­vasz László református püspök, báró Nagy Pál al­tábornagy, a honvédség főparancsnoka, Marinovich Jenő főkapitány. Izabella főherceg asszony leányá­val, majd József főherceg Auguszta főhercegasszony­ával, Zsófia főhercegnővel és József Ferenc főherceg­gel Álgya Papp tábornok kíséretébe é­rkeztek. Kle­belsberg kultuszminiszter üdvözölte őket. Féltizenkettőkor riadót fújtak a cserkészek, meg­érkezett autóján Horthy Miklós kormányzó és felesé­ge Magasházy szárnysegéd kí­séretébe­­n. A kormány­­zó Izabella és Auguszta főhercegasszony között fog­lalt helyet az emelvényen. A honvéd helyőrség zene­kara Fricsay karnagy vezetésével rázendített a Himnuszra, majd az egyesített fővárosi dalárdák el­énekelték a Hiszekegyet és a Szózatot Sipőcz Jenő megnyitóbeszéde után gróf Klebelsberg Kunó kul­tuszminiszter szólt a gyülekezethez s ünnepi beszé­dében többek közt a következőket mondotta: — Ma csak az esetben tudjuk újra felemelni nemzetünket, ha a magyar férfilelkeket­ áthatja az áldozatos hazafiságnak az a szelleme, amely Petőfi költészetéből árad felénk. Ez legyen a mai nap meg­emlékezéseiből ,levont első tanulságunk. És a közel­múlt nemzeti katasztrófái után is itt állunk megfogy­va bár, de törve nem. Töltse meg ennek a mi csodá­latos magyar tavaszunknak éltető lehelete a lelkeket a Petőfi "birodalmával. Félre a kishitüekkel, félre a baljósokkal, félre az álbölcsekkel, kik a maguk nagy okosságát és tapasztaltságát balsors jóslásával akar­ják fitogtatni. Olyan emberekre van szükségünk, akiknek nagy a hite, végtelen a bizodalma, akik a nemzet jövőjébe vetett tántoríthatatlan hitüket bele tudják oltani a tömegekbe. A magyar múlt tanúsá­got­ tesz a magyar jövő mellett. Ez a végtelen biza­lom áradjon szét 1923 március 15i ünnepünkből szerte az országba. Adja Isten, ugy legyen! A kultuszminiszter beszéde után Pekár Gyul­a mondott beszédet, majd Paulay Erzsi adta elő Petőit „Élet vagy halál" című versét nagy hatással. A fő­városi iskolák dalárdája elénekelte a Talpra ma­­gy­ar­t és Bakó László, a Nemzeti Színház öröké tagja, a Nemzeti dalt szavalta el. Az ifjuság ünnepli Petőfit. Az egyetemi és főiskolai ifjúság délelőtt a Sz­badság-téri irredenta-szobroknál tartott gyűlést-és itt a bajtársi egyesületek teljes számban megjelentek. A tér több pontján az ifjúság vezérei lelkes szava­kal méltatták a nap jelentőségét, m­ajd megkoszorúz­ták az Észak, Dél, Kelet, Nyugat szobrait. A diákok innen a Vigadóba vonultak, ahol tizenegy órakor kezdődött a hagyományos március 15-i v­iadói nagy,­gyűlés. Az egyetemi énekkarok elénekelték a magyar Hiszekegyet, majd Balcsó Géza tartott lelkes meg­nyitó beszédet, utána Bakó László Petőfi-költeménye­ket szavalt Nagy tetszést keltett Nagy Iván, a MEFHOSz elnökének ünnepi beszéde, amelyet Zábor­szky Ilona énekszámai és Koczé Antal magyar nózek követtek. Oláh Béla, s a MAFC elnökének zárószava­i után a vigadói nagygyűlés véget ért. Délután a Nem­zet­i Múzeum kertjében folytatódtak az ifjúság ünnep­ségei. Itt. Minár József egyetemi hallgató szavalta el a Talpra magyart, majd Vér Tibor mondott ünnepi beszédet.. Ezután tárogatós nóták zendültek fel a mú­zeum hatalmas oszlopai mögül és ezzel az ünnepsé­gi véget is ért. Innen az ifjúság a Petőfi-szoborhoz vo­nult, ahol többen mondottak beszédet. A délvidék egyetemi hallgatók a vármegyeház közgyűlési termé­ben tartották m­eg Petőfi-ünnepségüket s a gyűlés vé­geztével a Szabadság-térre vonultak, ahol ünnepi b­szédek keretében megkoszorúzták a Dél szobrát Az Ébredő Magyarok Egyesülete a Petőf-szoborná Délután öt­ órakor az Ébredő Magyarok Egyesü­­letének tagjai hosszú sorokban vonultak fel a Petői térre, hogy a százesztendős évforduló alkalm­ák hódoljanak" a lánglelkű költő emlékének és ünnepl­­­jék március 16 ét A hatalmas ünneplő tömeg ellep­i diszes teret, és szónokok méltatták beszédeikben a Talpra Magyar hetvenötödik évfordulójának jelen­ségét. Beszédeket mondtak Hegedűs György nemz­gyűlési képviselő, Budaváry László és Lukáchovi­­ Lajos, az egyesület vezetői. A nemzet ünnepe az Országház­ téren. A kultuszminiszter beszéde. Már a kora délelőtti órákban valóságos nép­vándorlás indult az Országház térre is, ahol a nem­zet ünnepelte, az egész magyarság március tizenötö­dikének hetvenötödik fordulóját. Pazar díszt­öltőit az Országh­áz­ tér. Nemzeti zászlókkal gazdagon fellobo­gózott volt a tér s a parlament palotája. A főbejárat­nál délszaki növények, vörös bársony és színes dra­périák. Az országház nagykapuján pedig Petőfi Sán­­dor ötszörösre nagyított reliefje ragyogott a díszkes keretben. A parlament lépcsőit fel a főbejáratig vö­rös bársony fedte, az emelvényt pedig, amelyen a kormányzó foglalt helyei, pálmák és zöld ciprusok szegélyezték. Katonai díszcsapatok­ vonultak fel fél­- tizenegy óra körül s elhelyezkedtek a hatalmas tér­ségen "a k­lérus tagjai, az államhivatalok é­s társa­dalmi egyesületek. Majd az egyetemi ifjmag és a középiskolák fiú- és leány növendékei helyezkedtek el. Tizenegy órakor felvonultak a külöö"-n­siget­. A ti minisztériumok küldöttsége­, majd a tábornoki kar. Az ünnep hangulatát az esti órákban tünte­tések lármája zavarta meg. Az É ébredő Magyarok Egyesületének ünnepsége­ a Petőfi­ téren délután hat óra tájban ért véget. A­ közönség szétoszlott. Egy ötszáz főnyi csoport azonban részben a Wesse­lényi-utcán, részben pedig a Rákóczi-úton át zárt sorokban az Erzsébet-körut felé haladt s útközben hangosan tüntetett. Amikor kiérkeztek az Erzsébet­körutra, ott újra egyesültek a húszas számú ház előtt, ahol „Az Est"1 kiadóhivatalának helyiségei vannak s tetőpontját ér­te a lármás tüntetés. Az utca járókelő közönsége sietve tért ki a négyes sorokban vonuló csapat elöl. A hetedik kerületi kapitányságról néhány perc zaulva Kalmár Béla rendőrfőtanácsos vezeté­sével havi főnyi rendőrcsapat sietett az Erzsébet­körútir, a a­­aog hangosan tüntető, nagyrészt fiatal­emberekből álló tömeges szétoszlásra szólította fel. A tüntetők azonban nem­ engedelmeskedtek. Erre 37­ intézkedő rendőrtiszt parancsot adott a szétosz­latásra. A rendőrök kardot rántottak s karcsappal verték szét a komoly­ fordulatra már menekülő ül­­­e­teket. Ezeknek egy kisebb töredéke a Rózsa-utcá­ban újra összeverődött, egy másik c­sapat pedig az Almássy-téren csoportosult. A Rózsa-utcai sereg zárt négyes sorokban ha­ladt tovább,­ egészen a „Stádium" nyomda épületéig .Ak ott ugyancsak tüntetést rendezett, de ellenkező célzattal. Éltették Zsilinszky Endre nemzetgyűlési­­ képviselőt, aki megjelent a „Szózat" elsőemeleti szerkesztőségi helyiségének, erkélyén s beszédet in­tézett a tömeghez. Beszéde végén felszólította a tü­n­tetőket, hogy rendzavarás nélkül­ oszoljanak szét. Ez később meg is történt. Kalafái remisíriótanácsos jódsm­álle, Erzsébet-körútra­­kivezényelt rendőri csa­pat­ parancsnoka. Kalmár Béla rendőrfőtanácsos, csütörtökön este jelentést tett a szétoszlatásról Ma­rinovits .Jenő főkapitán­ynak. E jelentés szerint a rendőri karhatalom a tüntetők közeledésekor már elhelyezkedett az­­ Izzaéscet-körúton a­­telefonértesí­tésre. A rendőrfőtanácsos szerint két oldalról egy­szerre­­érkeztek a tüntetők, még­pedig a Rákóczi-út felől é,­ a Wesselényi­ utcából kikanyarodva az Er­zsébet­ körútra. A kétfelől érkező csapat ilyenfor­mán közrefogta a rendőrséget, amely a tüntetés kö­zéppontjába került. A főtanácsos erre — mint je­lentésében mondja — felszólította a tüntetőket a pzéteszk­isiea. A tüntetők azonban nem engedelmes­kedtek és ei­ert adta ki a parancsot, hogy kardlap­pal oszlassák szét őket. Kalmár Béla rendőrfőtaná­csos szerint a helyszínen sebesült nem jelentkezett 1,egységért. Az egyetemi ifjúság tiltakozik és elégtételt kéz a lenfleri beavatkozás zuiszt­­ i tüntetések lezajlása után a Tudományegye­tem Aidájában mintegy kétezer főnyi egyetemi hall­gató gyűlt ,őssze este kilenc óra felé. Igen izgalmas hangulatban tancskozások indultak meg. A gyűlés folyamán megjelent az aulában Kusmik Pál rektor és ifjabb Cs. Kálmán műegyetemi tanár, akikkel a diákság vezérei a rektori szobába vonultak és el­­adták panaszaikat. Elmondták, hogy nem provo­kálták a rendőrség közbelépését és véletlenül talá­koztak az Erzsébet­ körúton avval a csoportta amely szintén a Rózsa­ utca felé igyekezett, hop üdvözölje a Szózat szerkesztőjét. Ki­jelentette, hogy egyhangúan tiltakoznak a rendőri brutalitáso.•­.­ellen és az illetékes felettes hatóságoktól eléggést fognak kérni. Megállapították, hogy a fel Sz­at során hét egyetemi hallgató szenvedett sérüléseket Közülök kettőt még a Rózsa­ utcában látott el ket sekkel egy magánorvos. A sérülésekről is jegyzi, könyveket vettek fel. A rektor azután beszédet inté­zett az ifjúsághoz és arra kérte őket, hogy csendi­sen széledjenek el, a panaszokról szóló jegyző­könyveket pedig maga fogja illetékes helyre jutta­ni. Este tizenegy órakor az aulából eltávoztak a egyetemi hallgatók. Tüntetések az ünnepségek után. 3 Rassay egységes liberális pártot követel Az Erzsébetvárosi Kaszinó ma este társasvacso­­­rát­ rendezett Rassay Károly tiszteletére, amelyen­­Rassayt, a beteg Ugron Gábor helyett, a kaszot társelnöke, Soltész Adolf üdvözölte hangsúlyozva az egységed­­­ibér.-.kis polgárság megszervezésének szük­ségét. P­assag Károly többek­­között ezeket mondta: — Ha végignézünk a tizenkét ponton, azt kell látni, hogy azoknak alapelve a szabadság, egyetértés és testvériség nincsen m­eg sem a társadalmi életben, s­em a politikában. Ma nemzeti gyász van, idegenek vagyunk saját otthonunkban. A tizenkét pont kíván­ta a felelős kormányzatot, ez nincs meg. Követelte a népképviseletit, ez sincs meg, helyette az erőszak képviseletét látjuk. Követelte a szaluid sajtót és mi szabad sajtó helyett szellemi terror­ral, mely a sajtót megüli. Eltűnt a jogegyenlőség, mely nem a határban pusztult el, hanem a háború után felsza­b­adult alacsony szenvedélyek áldozatává lett Tovább kell küzdeni a mai rendszer ellen azzal,­­ határozottsággal és férfiassággal, amelyre a válasz­tóinknál, tett ígéret, bennünket kötelez. A március eszméket a polgárságnak kell diadalra vienni és enn­nek első feltétele a polgárság megszervezése, egyesí­tése, mert nincsen ma olyan szervezetlen, erő, min a polgárság. Szervezve van a reakció és szervezv van a munkásság is, de nem tudnak szervezkedni a polgárság dolgozó milliói és szervezetlenül "tein­­ tölthetik be hivatásukat. Én szívesen működöi, együtt a szervezett munkássággal, de csak audit amíg érdekei a polgárságéval azonosak. Főc­lm azonb­an az, hogy létrehozzuk a szervezett polgársá egységét és ezért a célért kész vagyok minden áldo­zatra. Már csak azért is létre kell jönnie az e­gysé­ges liberális pártnak, m­ert a közönségnek már nem apró taktikák és kr­it­ikák kellenek, hanem szabato­san körülírt politikai elvek. — Magyarország katasztrófája az hogy olyan p­atikusok, mint gróf Hadik János, Vázsonyi Vilma Ugrón Gábor, Sándor Pál, Bárczy István. Szten­m József eddig nem tudták megtalálni ír, együ­ttműk­ölés utját. Amely pillanatban a közérdek azt követe,­ hogy a vezérek egymással kezet fogjanak, nincs egy új sérelem és nincs egyéni szempont, amely utja állhatná annak, hogy összefogjanak és megteremts«­ a liberális polgárság egységét..

Next