Pesti Hírlap, 1923. április (45. évfolyam, 74-97. szám)
1923-04-01 / 74. szám
o gatództunk. Annak elette a pletyka valósággal sistergett a pesti korzón. Újságok, gáláns botrányok, érdekes titkok röppentek szájról-szájra és a hír innen indult hosszú, sohasem megpihenő körútjára. Ma azonban Budapest erkölcsi élete annyira megrokkant, hogy nincsenek többé pletykák, az emberek mindent tudnak, mindenkiről. És már nem is érdeklődnek a botrányok iránt. Az ellesett párbeszédek szellemes töredékeit különben itt közöljük: — Nem is volt drága, 250.000 korona, kérlek. — Szóval megkapták az 50 dollárt. — Ő szokott tipeket adni, igen. Remek tipeket. Még nagyon alacsony árfolyamon vettük. Aztán: — Hatezer lej, devizaközpont, útlevél, lakás, hús, zsir, cukor, stb., stb. így mulatnak a pestiek és igy jutnak a húsvéthoz. Min dolgoznak a svábhegyi csillagászok? Egy kis népszerű asztronómia. — Egy pillantás déli napsütésben a csillagos égre. — Április 6: Saturnus napja. — Rádióállomás a Svábhegyen a párizsi, waueni és lyoni idősetek felvételére. — Nem Bécsből szállítják többé a budapesti zónaidőt. A Duna fölött szürke ködpára gomolygott, se melynek megtépett, foszladozó szegélyein "ezüstös fényben csillogott a márciusi nap. Dél "volt. A föltárult égbolt tündökölve borult a hegy fölé és amint a mélységes csendben tétován kerestem a messzeségben egy nyugvópontot, Rubois Reymond híres mondása jutott az eszembe a világ rejtélyeiről: ignorabimus. „Nem fogjuk megtudni soha."" A még zsendülés előtt álló csupasz fák és bokrok között már kibontakozott előttem a svábhegyi csillagvizsgáló intézet kupolás épülete. Egyszerű kis házacska, alig nagyobb, mint egy vasúti őrház és mégis, egyik legfontosabb őrállomása az országban a tudománynak. Éber kutató szemek vizsgálják benne éjtszakánkint a csillagos eget és ennek a munkának az eredménye néhány hónap óta ismét szorosan összekapcsolódik a rendszeres nemzetközi asztronómiai kutatásokkal, épen úgy, mint a háború kitörése előtt A csillagvizsgáló intézetek ugyanis felosztották egymás között a világegyetem egész csillagrendszerét és a svábhegyi csillagvizsgálóintézet vállalta azt a feladatot, hogy a mínusz 10 fok és 16 foknyi elhajlás közötti égizónában levő csillagokat, a nemzetközi kutatások kiépítése céljából megállapítsa és a szabályszerű kettős szám elnevezéssel ellássa. Ezzel a munkával kapcsolatban Tass Antal, az intézet igazgatója, akinek „A déli csillagos ég megfigyelése" című munkája 1916-ban tudományos körökben méltán keltett nagy feltűnést, most fejezi be hatalmas művének második kötetét. Az ő kalauzolása mellett lépek a napfénytől csaknem teljesen elzárt kupolacsarnokba, amelyben az Ógyalláról megmentett nyolchüvelykes refraktor áll. Az intézetnek ez idő szerint ez az egyetlen működésben levő csillagvizsgáló műszere, amely a laikus előtt valósággal ördöngös mechanizmusnak látszik. Mintha a legérzékenyebb, a leheletre is reagáló rugókra járna. A leggyengébb érintésnek is engedelmeskedik és arra hajol, amerre irányítják. Összébb húzódik, kitágul, balra billen, vagy jobbra kanyarodik, mintha nem is egy merev fémhenger, hanem lágy gummicső volna. — Ha csak a csillagokat akarja látni most délben — hangzik a szakszerű magyarázat, miközben a kupola teteje lassan teljes szélességében szétnyílik — ezért kár volt a Svábhegyet megmásznia. Azokat akármelyik mély kút vizében láthatja a nappali órákban is. Hiszen a csillagok nappal sem tűnnek el az égről, csak a nap fénye annyira elhomályosítja ragyogásukat, hogy az emberi szem számára láthatatlanokká válnak. Egy mély kút vize azonban, amelytől a nap fénye el van zárva, teljes fényükben visszatükrözi a fölötte ragyogó csillagokat. Vagy jött volna április 6-án, amikor a csillagászok a legszebb év látványban gyönyörködhetnek majd, amelyet csak évek óta láttak. Ezen a napon ugyanis a Saturnius, a.lapcsalád legérdekesebb, legszebb teste, amelynek a földtől való legnagyobb távolsága 1647 millió kilométer, eléri a földhöz való legkisebb távolságát és mindössze 1180 millió kilométer távolságból lesz szemlélhető. Csodálatos látvány lesz. Olyan ékes gyűrűi nincsenek a legszebb földi csillagnak sem. A fedél nélküli csarnok fölött ragyogott a nap, amelynek fénye betöltötte a kis szobát. A refraktor fém alkatrészei vibrálva csillogtak. Egy pillantás az égnek irányított csőbe és a fölcsigázott képzelet csalódva pihen meg az egymásba sugárzó csillagok fénylő látképén. — A holdból sem sokkal többet lát — hallom a mesgyarázatot —, pedig az igazán egészen jelentéktelen távolságban van a földtől a többi csillagodhoz képest. A teleszkóp nem hozza közelebb a csillagokat, csak lehetővé teszi, hogy a távolságukat és nagyságukat a fizika és matematika segítségével megállapítsuk. Természetesen vannak hatalmasabb műszerek, amelyek jelentékenyebb eredményekhez segítik a csillagászt. Ha például a birtokába jutunk a háború előtt Drezdában megrendelt kettős távcsövű, egy 60 centiméteres reflektorból és egy 30 centiméteres refraktorból álló műszerünknek, akkor képesek leszünk a legmodernebb vizsgálatokra is. Erre a célra azonban93.000 aranymárkára volna szükségünk. — Nem kíváncsi arra, hogyan dolgozik a csillagász? — hallom a hozzám intézett kérdést, miközben önfeledten nyugtatom tekintetemet a teleszkóp kattogó időmérőjén. előtt válaszolhatnék, már hallom a magyarázatot is: -- Csikorgó téli éjszakákon is a szabad ég alatt. Télikabátban, felállított gödörral. Ez az épütet csak arra valósogva sZŰLT.TI az devizontagságától megóvja, de dolgozni csak olyan légkörben lehet, amelynek sűrűsége egyforma a fölötte levő légkör sűrűségével. Azért kell félretolni a csarnokról az egész tetőt. Érdekes, ritkán hallott szavak röpködnek a szobában. Kiégett holdkráterekről amely képen olyanok a távcsőn át nézve, mint amilyeneknek például Olaszországban és Dalmáciában magas hegyekről az alattuk fekvő kihalt törpe kráterek látszanak Tejútrészletekről, kornétákról, a Jupiter alatti tokzatos hullámvonalakról, aztán egyszerre csak felvetődik a Halley-üstökösnek, ennek a hatalmas égicsodának a neve. — Krisztus előtt 240 óta ismerjük a pályáját. Minden hetvenhatodik évben visszatér a föld látókörébe, s hallom a tudományos magyarázatot. Legközelebb tehát 1986-ban lesz ehhez a rejtélyes égiAz újgazdagok mai korszakában, amikor a régi nagy vagyonok urai mindinkább háttérbe szorulnak a börze-, vas- és műtrágya-királyokkal szemben, nem érdektelen megállapítani, hogy vannak még a régi kezeken is olyan nagyszabású értékek, melyeket szerencse vagy véletlen megóvott a lassú összeolvadástól és megsemmisüléstől. Nem mindig okos szolidság az, ami a nagy vagyon megóvására és gyarapodására vezet, hanem néha ennek ellenkezője, az öntudatlanság vagy pláne elmebetegség is konzerváló hatással lehet a régen gyűjtött javakra. Erre érdekes például szolgálhat annak az öreg mágnáshölgynek esete, akinek hagyatéki ügyével utóbbi időben sokat foglalkozott a közvélemény. Ez: gróf Ferri Lipótné, született báró Wodiáner Anna, akinek óriási vagyonára nemrégen rendelte el a budapesti hagyatéki bíróság a zárlatot, mivel törvényes örökösei megtámadták a végrendeletét, melyben vagyonkezelője, gróf Nemes János, volt általános örökösnek megnevezve. Ferri grófné teljes elhagyatottságban, gráci kastélyában izolálva élte át szomorú életét és folyton attól reszketett, hogy nem lesz mit ennie. Most pedig, hogy a hagyatéki zárlattal kapcsolatban vagyona pontos leltározás alá került, kitűnt, hogy az öreg dáma hatalmas békésmegyei birtokain, budapesti palotáin és bérházain kívül oly értékpapírtömeg ura volt, amelyet akármelyik bankvezér vagy tőzsdemágnás büszkén vallana magáénak. Igaz, hogy ezt a pompásan összeválogatott pakettet Ferri grófné nem maga szerezte, hanem örökölte olyan hozzátartozóitól, akiknek neve valamikor a tőzsdék táján volt oly jó hangzású, mint a mai Krausz Simonoké és Castiglionéké. A grófné atyja, báró Wodiáner Móric bécsi bankár, de már nagyatyja, Wodiáner Salamon, aki egyszerű szegedi gabonakereskedőből küzdötte fel magát tekintélyes állásba, híres üzletemberek voltak a maguk idejében és Ferriné bátyja, báró Wodianer Albert is tulajdonképen bankárnak nevelkedett. Ezek gyűjtötték gondos előrelátással azt az értékpapír-sokaságot, amely most a budapesti bíróság rendelkezésére zárgondnok kezelése alá került. Wodiáner Salamon és Móric, illetve báró Wodiáner Albert értékpapírvagyonának kisebbik fele jutott ezek halálával Ferri Anna grófnénak, míg a vagyon nagyobbik felét a közös nagyapa és nagybácsi után gróf Nemes János és gróf Nemes Albert, a mostani római magyar követ örökölték. Ferri grófnénak zárlat alá vett értékpapírjai, csak a legnevezetesebbeket, véve, a következők: 3111 darab Magyar Hitelbank részvény 162 „ Salgótarjáni „ 158 „ Magyar Cukor-ipar „ vándorhoz újra szerencsénk. Lesz-e valaki, aki másodszor is látja? Gyakorlati kérdésekre terelődik a beszélgetés, amelynek folyamán érdekes dolgokat tudok m meg. Többek között azt, hogy megtörténtek az előkészületek egy rádióállomás felállítására a párizsi, niueni és lyoni időjelek felvételére. — Még valami érdekeset, — szólt hozzán Tass igazgató mosolyogva. — A főváros a nyilvánórák üzembentartását tudvalevőleg a Magyar Távirati Irodára bizta. Most felszólítottak bennünket, hogy a pontos budapesti zónaidőt, amelyet eddig Bécsből kaptak, ezentúl mi szállítsuk a villanyórák részére. Ez az importág tehát a jövőben megszűnik, mégpedig a mi kitűnő passagócsövünk jóvoltából, amely a szomszédos épületben áll és amellyel legalább úgy meg tudjuk az időt tizedmásodpercnyi pontossággal állapítani, mint a bécsiek az ő műszereikkel. * A svábhegyi nagyszálloda előtt tizenhat automobilt számláltam össze. Bent az étteremben égi csillagok után földi csillagok. Épen ugy ragyognak, mint amazok és valamennyinek van ékes, ragyogó gyűrűje, sőt udvara is. Győri Imre: 75 darab Ganz-Danubius részvény Fervi grófné értékpropirius* 1120 „ Elisabethbahn 70 „ Franklin 418 „ Siimamurányi „ 32 „ Assecurazione Generali „ 242 „ Esztergom-Szászvári „ 62 „ Első Budapesti Gőzmalmi „ 102 „ Unionbank „ 240 „ Kőszénbánya „ 98 „ Dunagőzhajózási „ 25 „ Osztrák-Magyar Bank „ 140 „ Egyesült Fővárosi Tatár ,2 50 „ Vígszínház „ 23 „ Pécs-Barcsi elsőbbségi _ , 100 „ Osztrák M Magyar Államvasút " ,, 2750 „ Ferdinand Nordbahn „ NAP. Acélkoporsó. Nem kérem, nem tudok ünnepi sorokat irni. A A rózsavíz kicsorgott az üvegből s az emberek még mindig szívesebben locsolkodnak egy kis szagosított, enyhe vitriollal. Megfakult a pirostojás héja, belseje megzápult, az is csak arra való, hogy egymás fejéhez vagdossák. Nincs hangulat. Azaz mégis. Most véletlenül kezembe ötlik egy cikk, melyet Rizzini úr küld Londonból a Corriere della Sera-nak, abból az alkalomból, hogy Ray Stannard Baker könyvet adott ki az Amerikai Egyesült Államok volt elnökéről, Woodrow Wilson-ról. Nem maga a tanulmány fog meg, politikai szempontjaival. Csak egyetlenegy mozzanata. Az, melyben elmeséli, hogy az elnöknek a béketárgyalás alatt volt egy rugókra járó óriási acélszekrénye. Amikoraz elcsigázó tárgyalások után magára maradt a hideg, ábrándos egyetemi tanár, ki már kuszált idegekkel vezette a tanácskozást, ebbe hajigálta bele azokat az ügyiratokat, melyeket a földgolyó különböző népei intéztek hozzá és nagyon elévén foglalva át se nézhetett. Aztán, hogy a papírkötegek egészen megtöltötték az íróasztalán lévő ládát, lezárták, kulccsal szagn a béketárgyalás befejeztével mint becses adalékokat elszállította egy hajó, az újvilágba. 46 „ Osztrák Lloyd aranykötvény. Ezenkívül sok-sok millió névértékű Földhitelintézet, Jelzáloghitelbank és más záloglevél, Budapest városi kölcsönkötvények, arany- és koronajáradékok, Dunagőzhajózási és egyéb vasúti kötvények stb. Mindezek az értékpapírok a Hitelbanknál, a magyar Jegyintézetnél és a Földhitelintézetnél vannak elhelyezve. Körülbelül ugyanennyi értékpapírja van elhelyezve Ferri grófné hagyatékának a bécsi Boderkreditanstaltnál és az Osztrák-Magyar Bank ottani feinézeténél Ezt az utóbbi tömeget, melyben többek között 1790 Osztrák-Magyar Államvasuti, 209 Olajipari, 101 Erzsébet-vasuti, 517 Ferdinánd-Nordbahn, 190 Südbahn-elsőbbségi kötvény van, az osztrák kincstár 17 milliárd osztrák koronára becsülte. Ezek az értékek, valamint az ugyanott lévő megbecsülhetetlen értékű ékszerek és műkincsek felett is a magyar hagyatéki bíróság rendelkezik. Elképzelhető, hogy ily hatalmas vagyon birtokáért az érdekeltek elszánt harcot folytatnak. Hogy az örökhagyó, akinek gyermeke, házastársa nem maradt, egész életén át elmebeteg volt és óriási vagyonának létezéséről a legcsekélyebb sejtelemmel sem birt, azt a budapesti központi járásbíróságnál lefolyt előzetes bizonyítás alkalmával sok tanú igazolta. Talján ennek tulajdonítható, hogy i rengeteg értékpapír a háború, a forradalmak és egyéb nagy változások alatt érintetlenül együtt maradt A magyar bíróságoknak kell majd megállapítaniok, hogy ez a mágnásasszony hogyan köthetett vagyonkezelőjével, gróf Nemes Jánossal, oly ajándékozási szerződést, mellyel Liszt Ferenc téri palotáját és öszszes ékszereit neki ajándékozta, — és hogyan jöhetett létre a végrendelet, melyben ugyanakkor az egész vagyon örökösévé ugyanezt a gróf Nemes Jánost nevezték ki. Minden ebbe az acélszekrénybe került Fölterjesztések, kimutatások, gépirt, arasznyi vastag tanulmányok, melyeket az utolsó pillanatban szerkesztettek riadt milliók, az agyvelő hihetetlen erőfeszítésével, térképek, gazdasági számadások, ezrek és ezrek által aláírt kérvények, melyeket jóhiszemű hivők intéztek egy elképzelt világbiróhoz. Ide jutott a németek fogcsikorgatása, a törökök siralma , a magyarok nagy-nagy jajveszékelése is. Itt van a Kárpátok hava, a csifci havasok kék köve, a Fertő vize, itt van őseim porló csontja, jövendőm és becsvágyam s itt van a hitem is, hogy emberhez méltóan élhessek. Ide, ebbe az acélszekrénybe van bezárva az én kerek hazám. Már kattant és minden eltűnt, egyszerre. Nem ejthetek zokszót, mert a professzor úr akkoriban már féloldali fejgörestől szenvedett. Azonkívül boldogítani akarta a világot. Engem is. De azt a ládát, melyet a külföldi sajtó acélszekrénynek nevez, én acélkoporsónak hívom. És nagyszombat délutánján rágondolok. Vájjon mikor nyílik ki? A sziklasír három nap múlva tárult fel, mert igazság állt mögötte, az pedig elhengeríti még a sziklát is. Ez az acélkoporsó csak amerikai patent-zárral csukódik. Bizonyos, hogy fölpattan, mert olvasatlan aktáiban is az igazság alszik, mint tetszhalott. Három nap, három év, harminc év, szemvillanás az igazság örökkévaló életében. Kosztolányi Dezső: T 4 PESTI HÍRLAP 1920. április 1., vasárnap..