Pesti Hírlap, 1923. április (45. évfolyam, 74-97. szám)

1923-04-01 / 74. szám

o­ gatód­ztunk. Annak elette a pletyka valósággal sister­gett a pesti korzón. Újságok, gáláns botrányok, érde­kes titkok röppentek szájról-szájra és a hír innen indult hosszú, sohasem megpihenő körútjára. Ma azonban Budapest erkölcsi élete annyira megrok­kant, hogy nincsenek többé pletykák, az emberek mindent tudnak, mindenkiről. És már nem is érdek­lődnek a botrányok iránt. Az ellesett párbeszédek szellemes töredékeit kü­lönben itt közöljük: — Nem is volt drága, 250.000 korona, kérlek. — Szóval megkapták az 50 dollárt. — Ő szokott tipeket adni, igen. Remek tipeket. Még nagyon alacsony árfolyamon vettük. Aztán: — Hatezer lej, devizaközpont, útlevél, lakás, hús, zsir, cukor, stb., stb. így mulatnak a pestiek és igy jutnak a hús­véthoz. Min dolgoznak a svábhegyi csillagászok? Egy kis népszerű asztronómia. — Egy pillantás déli napsütésben a csillagos égre. — Április 6: Saturnus napja. — Rádióállomás a Svábhegyen a párizsi, waueni és lyoni idősetek felvételére. — Nem Bécsből szállítják többé a budapesti zónaidőt. A Duna fölött szürke ködpára gomolygott, se melynek megtépett, foszladozó szegélyein "ezüstös fényben csillogott a márciusi nap. Dél "volt. A föltá­rult égbolt tündökölve borult a hegy fölé és amint a mélységes csendben tétován kerestem a messzeség­ben egy nyugvópontot, Rubois Reymond híres mon­­dása jutott az eszembe a világ rejtélyeiről: igno­rabimus. „Nem fogjuk megtudni soha."" A még zsendülés előtt álló csupasz fák és bok­rok között már kibontakozott előttem a svábhegyi csillagvizsgáló intézet kupolás épülete. Egyszerű kis házacska, alig nagyobb, mint egy vasúti őrház és mégis, egyik legfontosabb őrállomása az országban a tudománynak. Éber kutató szemek vizsgálják ben­ne éjtszakánkint a csillagos eget és ennek a munká­nak az eredménye néhány hónap óta ismét szorosan összekapcsolódik a rendszeres nemzetközi asztronó­miai kutatásokkal, épen úgy, mint a háború kitörése előtt A csillagvizsgáló intézetek ugyanis felosztották egymás között a világegyetem egész csillagrendszerét és a svábhegyi csillagvizsgálóintézet vállalta azt a feladatot, hogy a mínusz 10 fok és 16 foknyi elhajlás közötti égizónában levő csillagokat, a nemzetközi ku­tatások kiépítése céljából megállapítsa és a szabály­szerű kettős szám elnevezéssel ellássa. Ezzel a mun­kával kapcsolatban Tass Antal, az intézet igazga­tója, akinek „A déli csillagos ég megfigyelése" című munkája 1916-ban tudományos körökben méltán kel­tett nagy feltűnést, most fejezi be hatalmas művé­nek második kötetét. Az ő kalauzolása mellett lépek a napfénytől csaknem teljesen elzárt kupolacsarnokba,­­ amelyben az Ógyalláról megmentett nyolchüvelykes refraktor áll. Az intézetnek ez idő szerint ez az egyetlen műkö­désben levő csillagvizsgáló műszere, amely a laikus előtt valósággal ördöngös mechanizmusnak látszik. Mintha a legérzékenyebb, a leheletre is reagáló ru­gókra járna. A leggyengébb érintésnek is engedel­meskedik és arra hajol, amerre irányítják. Összébb húzódik, kitágul, balra billen, vagy jobbra kanyaro­dik, mintha nem is egy merev fémhenger, hanem lágy gummicső volna. — Ha csak a csillagokat akarja látni most dél­ben — hangzik a szakszerű magyarázat, miközben a kupola teteje lassan teljes szélességében szétnyílik — ezért kár volt a Svábhegyet megmásznia. Azokat akármelyik mély kút vizében láthatja a nappali órákban is. Hiszen a csillagok nappal sem tűnnek el az égről, csak a nap fénye annyira elhomályosítja ragyogásukat, hogy az emberi szem számára látha­tatlanokká válnak. Egy mély kút vize azonban, amelytől a nap fénye el van zárva, teljes fényükben visszatükrözi a fölötte ragyogó csillagokat. Vagy jött volna április 6-án, amikor a csillagászok a leg­szebb év látványban gyönyörködhetnek majd, ame­lyet csak évek óta láttak. Ezen a napon ugyanis a Saturnius, a­­.lapcsalád legérdekesebb, legszebb teste, amelynek a földtől való legnagyobb távolsága 1647 millió kilométer, eléri a földhöz való legkisebb távol­ságát és mindössze 1180 millió kilométer távolságból lesz szemlélhető. Csodálatos látvány lesz. Olyan ékes gyűrűi nincsenek a legszebb földi csillagnak sem. A fedél nélküli csarnok fölött ragyogott a nap, amelynek fénye betöltötte a kis szobát. A refraktor fém alkatrészei vibrálva csillogtak. Egy pillantás az égnek irányított csőbe és a fölcsigázott képzelet csalódva pihen meg az egy­másba sugárzó csillagok fénylő látképén. — A holdból sem sokkal többet lát — hallom a mesgyarázatot —, pedig az igazán egészen jelenték­telen távolságban van a földtől a többi csillagodhoz képest. A teleszkóp nem hozza közelebb a csillago­kat, csak lehetővé teszi, hogy a távolságukat és nagy­ságukat a fizika és matematika segítségével meg­állapítsuk. Természetesen vannak hatalmasabb mű­szerek, amelyek jelentékenyebb eredményekhez se­­gítik a csillagászt. Ha például a birtokába jutunk a háború előtt Drezdában megrendelt kettős távcsövű, egy 60 centiméteres reflektorból és egy 30 centimé­teres refraktorból álló műszerünknek, akkor képe­sek leszünk a legmodernebb vizsgálatokra is. Erre a célra azonban­­93.000 aranymárkára volna szüksé­günk. — Nem kíváncsi arra, hogyan dolgozik a csil­lagász? — hallom a hozzám intézett kérdést, mi­közben önfeledten nyugtatom tekintetemet a te­leszkóp kattogó időmérőjén. előtt válaszolhatnék, már hallom a magya­rázatot is: -- Csikorgó téli éjszakákon is a sza­bad ég alatt. Télikabátban, felállított gö­dörral. Ez az épü­­tet csak arra val­ósogv­a sZŰLT.TI az d­e­vi­zontagságá­tól megóvja, de dolgozni csak olyan légkörben lehet, a­melynek sűrűsége egyforma a fölötte levő légkör sűrűségével. Azért kell félretolni a csarnokról az egész tetőt. Érdekes, ritkán hallott szavak röpködnek a szo­bában. Kiégett holdkráterekről amely k­épen olya­nok a távcsőn át nézve, mint amilyeneknek például Olaszországban és Dalmáciában magas hegyekről az alattuk fekvő kihalt törpe kráterek látszanak Tejút­részletekről, kornétákról, a J­upiter alatti tokzatos hullámvonalakról, aztán egyszerre csak felvetődik a Halley-üstökösnek, ennek a hatalmas égicsodának a neve. — Krisztus előtt 240 óta ismerjük a pályáját. Minden hetvenhatodik évben visszatér a föld látó­körébe, s hallom a tudományos magyarázatot. Legközelebb tehát 1986-ban lesz ehhez a rejtélyes égi­Az újgazdagok mai korszakában, amikor a régi nagy vagyonok urai mindinkább háttérbe szorulnak a börze-, vas- és műtrágya-királyokkal szemben, nem érdektelen megállapítani, hogy vannak még a régi kezeken is olyan nagyszabású értékek, melyeket sze­rencse vagy véletlen megóvott a lassú összeolvadástól és megsemmisüléstől. Nem mindig okos szolidság az, ami a nagy vagyon megóvására és gyarapodására vezet, hanem néha ennek ellenkezője, az öntudatlan­ság vagy pláne­­ elmebetegség is konzerváló hatás­sal lehet a régen gyűjtött javakra. Erre érdekes például szolgálhat annak az öreg mágnáshölgynek esete, akinek hagyatéki ügyével utóbbi időben sokat foglalkozott a közvélemény. Ez: gróf Ferri Lipótné, született báró Wodiáner Anna, akinek óriási vagyonára nemrégen rendelte el a buda­pesti hagyatéki bíróság a zárlatot, mivel törvényes örökösei megtámadták a végrendeletét, melyben va­gyonkezelője, gróf Nemes János, volt általános örö­kösnek megnevezve. Ferri grófné teljes elhagyatottságban, gráci kas­télyában izolálva élte át szomorú életét és folyton at­tól reszketett, hogy nem lesz mit ennie. Most pedig, hogy a hagyatéki zárlattal kapcsolatban vagyona pontos leltározás alá került, kitűnt, hogy az öreg dáma hatalmas békésmegyei birtokain, budapesti palotáin és bérházain kívül oly értékpapírtömeg ura volt, amelyet akármelyik bankvezér vagy tőzsde­mágnás büszkén vallana magáénak. Igaz, hogy ezt a pompásan összeválogatott pa­kettet Ferri grófné nem maga szerezte, hanem örö­költe olyan hozzátartozóitól, akiknek neve valamikor a tőzsdék táján volt oly jó hangzású, mint a mai Krausz Simonoké és Castiglionéké. A grófné atyja, báró Wodiáner Móric bécsi bankár, de már nagy­atyja, Wodiáner Salamon, aki egyszerű szegedi ga­bonakereskedőből küzdötte fel magát tekintélyes ál­lásba, híres üzletemberek voltak a maguk idejében és Ferriné bátyja, báró Wodianer Albert is tulajdon­képen bankárnak nevelkedett. Ezek gyűjtötték gondos előrelátással azt az ér­tékpapír-sokaságot, amely most a budapesti bíróság rendelkezésére zárgondnok kezelése alá került. Wodiáner Salamon és Móric, illetve báró Wo­diáner Albert értékpapírvagyonának kisebbik fele ju­tott ezek halálával Ferri Anna grófnénak, míg a va­gyon nagyobbik felét a közös nagyapa és nagybácsi után gróf Nemes János és gróf Nemes Albert, a mos­tani római magyar követ örökölték. Ferri grófnénak zárlat alá vett értékpapírjai, csak a legnevezetesebbeket, véve, a következők: 3111 darab Magyar Hitelbank részvény 162 „ Salgótarjáni „ 158 „ Magyar Cukor-ipar „ vándorhoz újra szerencsénk. Lesz-e valaki, aki má­sodszor is látja? Gyakorlati kérdésekre terelődik a beszélgetés, a­melynek folyamán érdekes dolgokat tudok m meg. Töb­bek között azt, hogy megtörténtek az előkészületek egy rádióállomás felállítására a párizsi, niueni és lyoni időjelek felvételére. — Még valami érdekeset, — szólt h­ozzán Tass igazgató mosolyogva. — A főváros a nyilván­­órák üzem­bentartását tudvalevőleg a Magyar Távirati Irodára bizta. Most felszólítottak bennünket, hogy a pontos budapesti zónaidőt, amelyet eddig Bécsből ka­ptak, ezentúl mi szállítsuk a villanyórák részére. Ez az importág tehát a jövőben megszűnik, még­pe­dig a mi kitűnő passagócsövünk jóvoltából, amely a szomszédos épületben áll és amellyel legalább úgy meg tudjuk az időt tizedmásodpercnyi pontossággal állapítani, mint a bécsiek az ő műszereikkel. * A svábhegyi nagyszálloda előtt tizenhat auto­mobilt számláltam össze. Bent az étteremben égi csillagok után földi csillagok. Épen ugy ragyognak, mint amazok és valamennyinek van ékes, ragyogó gyűrűje, sőt udvara is. Győri Imre: 75 darab Ganz-Danubius részvény Fervi grófné értékpropirius* 1120 „ Elisabethbahn 70 „ Franklin 418 „ Siimamurányi „ 32 „ Assecurazione Generali „ 242 „ Eszter­gom-Szászvári „ 62 „ Első Budapesti Gőzmalmi „ 102 „ Unionbank „ 240 „ Kőszénbánya „ 98 „ Dunagőzhajózási „ 25 „ Osztrák-Magyar Bank „ 140 „ Egyesült Fővárosi Tatár ,2 50 „ Vígszínház „ 23 „ Pécs-Barcsi elsőbbségi _ , 100 „ Osztrák M Magyar Államvasút " ,, 2750 „ Ferdinand Nordbahn „ NA­P. Acélkoporsó. Nem kérem, nem tudok ünnepi sorokat irni. A A rózsavíz kicsorgott az üvegből s az emberek még mindig szívesebben locsolkodnak egy kis szagosí­tott, enyhe vitriollal. Megfakult a pirostojás héja, belseje megzápult, az is csak arra való, hogy egymás fejéhez vagdossák. Nincs hangulat. Azaz mégis. Most véletlenül kezembe ötlik egy cikk, melyet Rizzini úr küld Londonból a Cor­riere della Sera-nak, abból az alkalomból, hogy Ray Stannard Baker könyvet adott ki az Amerikai Egyesült­ Államok volt elnökéről, Woodrow Wil­son-ró­l. Nem maga a tanulmány fog meg, politikai szempontjaival. Csak egyetlenegy mozzanata. Az, melyben elmeséli, hogy az elnöknek a béketárgya­lás alatt volt egy rugókra járó óriási acélszekrénye. Amikor­­az elcsigázó tárgyalások után magára maradt a hideg, ábrándos egyetemi tanár, ki már kuszált idegekkel vezette a tanácskozást, ebbe haji­gálta bele azokat az ügyiratokat, melyeket a föld­golyó különböző népei intéztek hozzá és nagyon el­­évén foglalva á­t se nézhetett. Aztán, hogy a papírkötegek egészen megtöl­tötték az íróasztalán lévő ládát, lezárták, kulccsal s­zagn­­ a béketárgyalás befejeztével mint becses ada­lék­okat elszállította egy hajó, az újvilágba. 46 „ Osztrák Lloyd aranykötvény. Ezenkívül sok-sok millió névértékű Földhitelin­tézet­, Jelzáloghitelbank és más záloglevél, Budapest városi kölcsönkötvények, arany- és koronajáradékok, Dunagőzhajózási és egyéb vasúti kötvények stb. Mindezek az értékpapírok a Hitelbanknál, a ma­gyar Jegyintézetnél és a Földhitelintézetnél vannak elhelyezve. Körülbelül ugyanennyi értékpapírja van elhe­lyezve Ferri grófné hagyatékának a bécsi Boderkre­ditanstaltnál és az Osztrák-Magyar Bank ottani fe­inézeténél Ezt az utóbbi tömeget, melyben többek kö­zött 1790 Osztrák-Magyar Államvasuti, 209 Olajipari, 101 Erzsé­bet-vasuti, 517 Ferdinánd-Nordbahn, 190 Südbahn-elsőbbségi kötvény van, az osztrák kincstár 17 milliárd osztrák koronára becsülte. Ezek az értékek, valamint az ugyanott lévő megbecsülhetetlen értékű ékszerek és műkincsek felett is a magyar hagyatéki bíróság rendelkezik. Elképzelhető, hogy ily hatalmas vagyon birto­káért az érdekeltek elszánt harcot folytatnak. Hogy az örökhagyó, akinek gyermeke, házastársa nem ma­radt, egész életén át elmebeteg volt és óriási vagyo­nának létezéséről a legcsekélyebb sejtelemmel sem birt, azt a budapesti központi járásbíróságnál lefolyt előzetes bizonyítás alkalmával sok tanú igazolta. Tal­ján ennek tulajdonítható, hogy i­ rengeteg érték­papír a háború, a forradalmak és egyéb nagy válto­zások alatt érintetlenül együtt maradt A magyar bíróságoknak kell majd megállapítaniok, hogy ez a mágnásasszony hogyan köthetett vagyon­kezelőjével, gróf Nemes Jánossal, oly ajándékozási szerződést, mellyel Liszt Ferenc­ téri palotáját és ösz­szes ékszereit neki ajándékozta, — és hogyan jöhetett létre a végrendelet, melyben ugyanakkor az egész va­gyon örökösévé ugyanezt a gróf Nemes Jánost nevez­ték ki. Minden ebbe az acélszekrénybe került Fölter­jesztések, kimutatások, gépirt, arasznyi vastag ta­nulmányok, melyeket az utolsó pillanatban szerkesz­tettek riadt milliók, az agyvelő hihetetlen erőfeszí­tésével, térképek, gazdasági számadások, ezrek és ez­rek által aláírt kérvények, melyeket jóhiszemű hivők intéztek egy elképzelt világbiróhoz. Ide jutott a németek fogcsikorgatása, a törö­kök siralma , a magyarok nagy-nagy jajveszéke­lése is. Itt van a Kárpátok hava, a csifci havasok kék köve, a Fertő vize, itt van őseim porló csontja, jöven­dőm és becsvágyam s itt van a hitem is, hogy em­berhez méltóan élhessek. Ide, ebbe az acélszekrénybe van bezárva az én kerek hazám. Már kattant és minden eltűnt, egyszerre. Nem ejthetek zokszót, mert a professzor úr akkoriban már féloldali fejgör­estől szenvedett. Azonkívül bol­dogítani akarta a világot. Engem is. De azt a ládát, melyet a külföldi sajtó acél­szekrénynek nevez, én acélkoporsónak hívom. És nagyszombat délutánján rágondolok. Vájjon mikor nyílik ki? A sziklasír három nap múlva tárult fel, mert igazság állt mögötte, az pedig elhengeríti még a sziklát is. Ez az acélkoporsó csak amerikai patent-zár­ral csukódik. Bizonyos, hogy fölpattan, me­rt olva­­satlan aktáiban is az igazság alszik, mint tetszhalott. Három nap, három év, harminc év, szemvil­lanás az igazság örökkévaló életében. Kosztolányi Dezső: T 4 PESTI HÍRLAP 1920. április 1., vasárnap..

Next