Pesti Hírlap, 1923. május (45. évfolyam, 98-121. szám)

1923-05-01 / 98. szám

PESTI HÍRLAP 1923. május 1., kedd. A német ajánlat. A tárgyalások hete. — Lehetséges szám­ok és lehetetlen feltételek.­­ Kedvező ki­látások a tárgyalásokra. — Kikerülhetetlen a gazdasági válsát Berlin, ápr. 30. (A Pesti Hírlap levelezőjétől) Egész héten át tárgyaltak arról, mi legyen a tartalma és a formája a német­ ajánlatnak. Az egész akció fei­induló pontja Angiin közvetítése volt. Bár London­ban már előre tagadták, hogy közbelépésről volna szó, az angol kormánynak a kulisszák előtt, és mö­gött kifejtett fáradozásait csakugyan nem lehet más­nak tartani, és ha Londonban tagadják is ma ezt a megállapított tényt, ez csupán Franciaországra való ekintettel történik, amelyet legalább a szempont megóvásával akarnak támogatni. Painearé­ pedig kijelenti, hogy továbbra is ragaszkodik ahhoz a fel­tételéhez, hogy semmiféle idegen hatalomnak nem szabad a vitás kérdésbe­­beavatkoznia. Németország az ilyen hiúsági kérdések mellett, amelyek egyéb­ként a francia miniszterelnök számára i belpolitikai szempontból fontosak lehetnek, közönyösen halad el, m­ert azt tartja, hogy az események nagyobb súllyal esnek latba, mint a kísérő körülmények. Sokkal súlyosabb azonban az a körülmény, hogy az utóbbi napokban úgy Párizsban, mint Lon­donban :a utaltak arra, hogy a német ajánlatot köz­vetlenül Franciaországhoz és Belgiumhoz kell in­tézni. Ennek a követelésnek teljesítése azonban nem jelentene mást, mint a Párizsban oly nehezen só­várgott német kapitulációt, amire azonban­ itt sem­miféle okot nem látnak. Ugyan békét akarnak, c­e anélkül, hogy a fehér zászlót kitűznék. Az is elég már, — mondják —, ha Németország haj­landónak nyilatkozik arra, hogy az els­ő lépést meg­tegye és kijelentse, hogy fizetni akar és mennyit akar fizetni. A német ajánlatot azonban a szövetsé­gesek összességéhez, a versaillesi szerződés szigna­tórius hatalmaihoz akarja intézni és Németország csak velük, mint egységgel akar tárgyalni. Ha azonbarti tárgyalásokra kerül a sor, akkor egyes részletkérdéseket az egyszerűség okából Franciaor­szág és Németország között külön tárgyalnak meg, ez magától értetődő és a dolog természetében.",rejlik. Minden nagyobb optimizmus nélkül meg­­ lehet­­jövendölni, hogy "a t­ár­gyalások, ha egyszer megin­dultak, kedvező kilátással kecsegtetnek, mert ezútd­lal az az összeg, amelyet Németország fizetni­ tud és az a másik összeg, amelyet Franciaország számba­vesz, nem különbözik oly nagyon egymástól. A kü­­löb­bség mindössze öt—tízmilliárd aranymárka, de ez olyan differencia, amelyet kölcsönös jóakarattal könnyen át lehet hidalni. Talán nehezebb lesz ennél a határbiztosítás kérdése, amely Franciaország számára oly nagy szerepet játszik. Szinte groteszknek látszik, hogy egy állam, amely nyakig fel van fegyverkez­ve és katonai erővel áll ellenfelének országá­ban, ...- az állam, amely ma talán a legnagyobb ha­talm­i a világnak, biztosítékokat ideán olyan szom­szédos államtól, amelynek egyáltalán nincs számba­vehető hadserege és nemcsak pénzügyileg, de egyéb anyagi tekintetekben is belátható időn belül képtelen komoly re-..- vetkezésre. Franciaország biztosítási követelései annak a kívánságának felelnek meg, hogy olya.11 állapotot teremtsen, mely lehetővé teszi, hogy Németországot valamilyen formában ne csak ellen­őrizze, ne csak sakkban tartsa, hanem állandóan éreztethesse is vele hatalmát. Teljesen érthető, hogy Németország minden ilyen törekvést visszautasít és készes-lábbal tiltakozik ellene, de nem azért, mintha titokzatos tervekkel foglalkozik és revans-politkát rejtegetne, hanem azért, mert az az állapot, amelyet Francia­ország teremteni akar, lehetetlenné teszi, hogy valódi, vagy akár csak elfogadható barátságos viszony is fejlődjék ki kölcsönösen a két szomszédos állam között. Pedig ez volna az elengedhetetlen elő­feltétele annak, hogy Európában a jövőben ne csak­ a politikai, három a gazdasági békét is helyreál­lítsák. Németország számára vitathatatlan továbbá Franciaországnak az a feltétele, hogy a Ruhr-vidé­ket csak a jóvátételi összegnek teljes lefizetése után üríti ki. A Ruhr-vidék Németország legnagyobb ipa­ri centruma és hogy a birodalom dolgozni tudjon, ezen a területen szabadságnak kell uralkodni. A megszállás Németországnak nagy anyagi, áldozatá­val járt, amelynek terjedelmét ma még megközelítőleg sem lehet felbecsülni. A közvélemény a megszállás okozt­a veszteségekkel még a legcsekélyebb mérték­ben sincs tisztában, bár dr. Becker gazdaságügyi mi­niszter nemrégiben egyik beszédében utalt, arra, hogy Ruhr-vidéken számos ipari vállalat több milliárdnyi bérfizetést teljesített és az sírhez szükséges összeset a birodalom Nagyon is kérdéses, hogy ezek a vállalkozá­sok tesznek-e valaha abban a helyzetben, hogy ezt a hitelt, visszafizethessék. Kérdéses az is, mi történ­jék azokkal a gyártmányokkal, amelyeket a Ruhr­vidéki ipartelepek a megszállás ideje­­alatt termeltek és amelyek ott hevernek, mert a határzár miatt el nem szállíthatók. Tehát kész gyártmányok is meg­számlálhatatlan milliárdok értékében hevernek ott és ezeknek kivitelére csak akkor lehet majd gondol­ni, illetve a világpiacon csak akkor versenyképesek, ha — és ez a kényszeríti­ eredmény minden további nélkül bekövetkezik — az export a dollár jelentéke­nyen magasabb árfolyamával lehetségessé válik, így érthető, hogy a német nehéz iparnak minden ellentétes biztosítása mellett is miért áll annyira ér­dekében a márka rosszabbodása és miért kellene a kormánynak is erre törekednie — ha egyébként ez tőle függne —, hogy kilátása legyen a nyújtott hite­lek visszafizetésének lehetőségére. Akármi történjék is, a Ruhr-megszállás meg­szüntetése Németország számára újabb gazdasági válság kezdetét jelenti, amelyet látszólag csak a márka elejtésével lehet egyelőre leküzdeni. Nem­ szorul azonban bővebb magyarázatra, hogy nem ez az igazi, orvosság. A szövetségesekkel való sikeres tárgyalások útján elért több esztendei moratórium sem teremthet érezhető megkönnyebbülést, hiszen Németország már hónapok óta ,,élvezi" a fizetési határidő kitolását, ha nem is legális formában ju­tott hozzá. Másfelől azonban számba kell venni, hogy a moratórium egalizálása és az adósság fize­tésének egész­ szabályozása külföldi hitel nyújtásá­val van szoros összefüggésben, ez pedig ismét a márka stabilizálásával függ össze — szóval az egész megoldhatatlan problémának látszik. D- Breitner Erhard: Aragorában aláírták a C­oester szerződést London, ápr. 30. (Havas.) A lapok kon­stantinápolyi jelentése szerint a Chester -egyez­ményt tegnap Angolában aláírták. * (A Pesti Hírlap szombati száma részletesen fog­lalkozott ezzel az egyezménnyel, amely a franciákban alaposan lehűtötte a török­ szimpátiákat. Amit ezzel a kérdéssel kapcsolatban megírtunk, hogy a franciák szükség esetén erőse­bb eszközökhöz is nyúlnak, ha az amerikai érdekel­tséggel kötött szerződés megsér­tené a Franciaországnak biztosított koncessziókat, már beteljesedett annyiban, hogy az anyaországból most­ két hadosztályt sürgősen Szíriába rendeltek. Weygand tábornok tudvalevőleg csak úgy vállalta a­ szíriai megbízatást,­­ amit szintén megírtunk, — ha a­ kormány rendelkezésére bocsátja a megfelelő had­erőt. Ez, úgy látszik, most megtörtént. Bármily fe­nyegetőnek látszik azonban a helyzet, valószínűleg békésen intéződik el ez a konflikus. Különösen h­a helytálló a törököknek az a kijelentése, hogy a Che­ster-szerződés — amelyet különben nyilvánosságra hoznak — semmiféle vonatkozásban sem sérti a Fran­ciországnak biztosított gazdasági előnyöket.) zázta létre. A végső összeomlás és az azt­ megelőző szomorú tények elhomályosították Andrássy alko­tásait, de méltán fel lehet vetni a kérdést, vajon a passzív szemlélő és hallgatag résztvevő maradt volna e a­ német politikának a. bi­s matek I. hagyományoktól el­térő kockázatos kifejlődésével szemben? Vajon nem látta volna­ e­­lőre ennek a fejleménynek a veszélyeit." Andrássy konkrét alkotásainak rombadőlése tehát mit sem bizonyít kocepciójának eredeti helyessége ellett, csak az epigonok erélytelenségét állapítja meg. Az ünnepély után a közönség az Országház előtt levő Andrássy-szoborhoz vonult és azt megkoszorúzta. A kormányzó koszorúját Daruváry, a kormányét Jin­kovszky, a honvédségét Be­ilik,a miniszter helyezte­ az alapzatra. Koszorút tettek le még a közmunkatanács melynek első elnöke volt Andrássy, a 48-as honvédet, a Nemzeti Kaszinó és az Andráss­y-család. Az emlék­ünnepet a Szózat fejezte be, amelyet a katonazenekar játszott és a kivonult díszszázad fegyverrel tisztelgett a szobor előtt. Reymizsdi szenátos r ex róvaiélsípol. Párizs, ápr. 30. Reynald szenátor, a francia sze­nátus külügyi bizottságának titkára, s Franciaor­szágnak a nemzetek szövetségébe küldött, delegá­tusa, a Correspondance Universelle munkatársa előtt hosszabb nyilatkozatot tett Magyarországról s a jóvátétel kérdéséről. — Magyarország — mondja a többi között — mindig igen erős rokonszenvet tudott kelteni azok­ban, akik érintkeztek vele. Magyarország iránt va­ló érdeklődésünket egyébként nem volna szabad el­veszítenünk, még az érzelmi szempontok mellőzése esetén sem, már­pedig az érzelmeket nem kell min­dig kiküszöbölni a politikából. Magyarországot Kö­zép-Európához kell számítani, s a tartós béke, am­­ mi kívánunk számára, az élet lehetőségét foglalja magában és azt, hogy egyensúlyba jöjjön a hábo­rúból és a legyőzeté­sből származó rettenetes meg­rázkódtatása után. Magyarországot kímélet nélkül határolták körül. Hasztalan volna visszatérni azok­ra az indító okokra, amelyek ezt az új határt elő­írták. Ebben a­ pillanatban senkinek sem állana ér­dekében, még Magyarországnak sem, hogy vissza­térjünk a békeszerződés területi rendelkezéseire. Nem volna helyénvaló a belügyekbe avatkozni, s nem tehetünk mást, mint hogy azt a kívánságunkat fejezzük ki, hogy a rend újjászületését és a nyuga­lom megerősödését lássuk. Mégis van azonban egy pont, amelyen a belpolitika csatlakozik a nemzetközi viszonylatokhoz s ez a jóvátétel. Tagadhatatlan tény, hogy Magyarország komoly erőfeszítést tett állampénzügyeinek rendbehozására, amit az 1922—23. évi költségvetés is mutat. A leg­súlyosabb teher, amely ma az államra neheze­dik­, a tisztviselők ellátása. Gróf Bethlen elhatározta, hogy a tisztviselők számát 20 százalékkal csökkenti. De a­ira is gondolni kell, hogy nem lehet durván az utcára taszítani azokat ,az embereket, akik éve­ket töltöttek­­tisztviselői pályájukon. Nem lehet őket és családjukat éhenhalásra ítélni, mert már csak a hajlékot és a betevő falatot lehet tőlük megvonni. Kell hát bizonyos idő a probléma megoldására. A győztes hatalmaknak b® kell ezt ismerniük. Mint­hogy elhatározásukban tévedtek és nem láttak min­dent előre, legjobban tértik, ha ezt bevallják és meg-kísérlik helyrehozni ennek kövtekezményeit A je­len pil­lanat­ban tehát lehetetlen dolog­­ a jóvátétel. Vannak makacs adósok, de vannak olyanok is, amelyeknek joguk van a hitelező türelmére. Magyar­ország ezek közé tartozik. Magyarországon is ro­konszenveznek Franciaországgal. Ez a kölcsönös rokonszenv el nem hanyagolható eleme Közép-Európa rendje újjászületésének. ntsí/as eisaße bütföídSn. Bécs, ápr. 30. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Holnap, május elsején, Bécsben minden munka szünetel. Még a színházak és a varieték is zárva lesznek. A közúti közlekedés csak délután indul meg. A szociáldemokraták délelőtt a város­háza elől nagygyűlést tartanak. A résztvevők az egyes kerületekben gyülekeznek és zárt sorokban vonulnak a városháza elé. A­ gyűlésen olyan hatá­rozati javaslatot fognak előterjeszteni, amely a de­mokrácia érdekében való harcra és a forradalom­ellenes polgári elemek elleni küzdelemre hívja fel a részt­vevőket. A határozati javaslat r­­ietí­ciós támadást tartalmaz Seipel kancellár, S J­am­in­ Zim­­mermann főmegbízott és az egész szanálási Pro­­gramm ellen. Egyébként úgy a mai előestén, mint kedden mindenben eleget tesznek a hatóság rendel­kezésének. München, ápr. 30. (.A Pesti Hírlap tudósítójá­nak távirata.) A tegnapi és a mai nap nyugodtan telt el. Ma délután hivatalos közlésben jelentik, hogy a különböző pártoknak május elsején való össze­tűzésére vonatkozó híreknek semmi alapjuk nincs. A kormány rendelkezik a kellő hatalmi eszközök­kel, hogy szükség esetén a nyugalomnak bármiféle megzavarását megakadályozhassa. Újabb politikai gyilkosság Szófiában. Szófia ápr. 30. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A bolgár fővárosban megint politikai gyil­kosság történt. Jurukov Nicola mérnököt, a bulgáriai föderatív macedon szervezet egyik vezetőjét, Szófia, utcáján egy mshant­edón meggyilkolta. Jurukov dr. Antanasoval együtt Macedónia autonóm­iája érdeké­ben szállt síkra és elitélte a bandaharcokat­.­ ­ Idősb gróf Andrássy Gyula emlékezete. Gróf Apponyi Albert d­­l­­beszéde, Budapest székesfőváros vasárnap délelőtt ren­dezte idősb. gr­óf Andrássy Gyula emlékünnepélyét fé­nyes keretek között, az Országhéz kupolacsarnokában, nagy és előkelő közönség jelenlétében. Jelen voltak a többi között: József főherceg, Auguszta és Izabella főhercegnők és a kormányzó, meg a kormány is kép­viseltette magát, nemkülönben­­tiszadob községe, a különböző egyesületek és intézmények, akik vala­mennyien hódolni akartak a centennáriuma alkalmá­ból a monarchia volt külügyminisztere és a székesfő­város naggyá tevője emlékének. Az ünnepet a székesfővárosi énekkar vezette be a magyar Hiszekeggyel. Majd Folkusházy Lajos alpol­gármester mondott megnyitó beszédet, melyben Andrássyt nemcsak mint a magyarság egyik legna­gyobb politikusát Ünnepelte, de hódolt, elölte, mint a mai világvárosi Budapest megalkotója előtt is. Majd gróf Apponyi Albert mondott nagyszabású em­lékbeszédet, amelyben Andrássy történelmi jelentősé­gét méltatta és felvetette a kérdést, hogy vajon ne marad meg Andrássy művéből az­ örökkévalóságnak, miután korszakos alkotása immár romokban hever. Hol a 67-ei kiegyezés, hol A német szövetség, hol a Bal­káni­él­szigeten elfoglalt hatalmi állás? A kérdésre akként válaszolt, hogy művének épen csak az alapja az, ami elenyészett, de a lényege és a belső tartalma nemcsak megmaradt, hanem épen a nemzet külső körülményinek átalakulása folytán ma még több jelentőséggel bír, mint életében. Beszélt a 67-iki időkről, amikor Andrássy és Deák szerencsésen egészítették ki egymást, mert­ míg Deák e közjogi pontosságot, Andrássy a nagy politikai prospektívákat képviselte, elsősorban. A kiegyezést ta­gadhatatlanul nagy vívmánynak mondja a 48. előtti sem­leges állapotokkal szemben, azonban egy tör­vényalkotással nem lehet átalakítani a nemzet évszá­zados defenzív jellegű­, gondolkodását. A megindulás Andrássy magyar miniszterelnöksége nagyon is rövid évei alatt csakugyan sokat ígérő volt. Egyedül is volt alkalmas arra, hogy a kiegyezés lélektanát megváló­ HV a. Rámutatott a honvédség megalakítására, az ud­vari élet meghonosítására és az uralkodónak a nem­zethez való közeledésére, majd a külpolitikai válság­ról beszélt, a német-francia viszályról, amelynek ered­ménye lett Andrássy külügyminisztersége. Ezzel úgymond­­ mi nyertünk egy világtör­ténelmi alakká vált külügyminisztert, de elvesztettük azt az erőt, amely a kiegyezés által teremtett belső helyzet kiépítésénél nélkülözhete­tlen volt. Ez volt az első eset a Habsburg-uralom alatt, hogy világpoliti­kájuk irányítását, egy vérbeli magyar államférfira bízták. A berlini kongresszust ő hozta létre, s viszonz akcióját azzal koronázta meg, hogy amit országa ér­dekében szükségesnek tartott, azt Európa által hoz

Next