Pesti Hírlap, 1923. május (45. évfolyam, 98-121. szám)

1923-05-31 / 121. szám

Érdekes kombinációkat hallottunk a kormány­pártban ennek a makacsul szervezkedő politikai csoportnak céljairól és programmjáról.­­ A szélsőséges fajvédők, akik Balla Aladár volt képviselő révén összeköttetést létesítettek egyes parlamenten kívül álló szabadkirályválasztó politi­kusokkal is, új külpolitikai orientáció programmjával akarnak jönni. A miniszterelnök eredményeit lekicsinyelik, s Olasz­ország és Anglia támogatásának megnyerésével szemben a kisantanttal való kapcsolatot sürgetik. Beszélnek arról, hogy jugoszláv és cseh összeköttetéseikre hi­vatkoznak, ahol sikerült állítólag szimpátiákat szerezniök, mert arra hivatkoztak, hogy ők űzték el Magyarország­ról a Habsburgokat, ők képviselik itt az igazi de­mokráciát, s úgy látszik, ennek igazolására lett egy­szerre olyan sürgős a fajvédőknek a radikális föld­birtokreform is. A kormánypártban egyébként nagy várakozás­sal tekintenek Gömbösék nyílt föllépése elé, amely­nek — mint mondják — csakis a pártból való kilé­pésük lehet az eredménye. Beszélik, hogy Bethlen ma találkozván a parlamentben a szélsőségesek egy­két vezérével, így szólt hozzájuk: — Tudomásul vettétek a tegnapi felszólításo­mat? Há­ ehhez alkalmazkodjatok, vagy pedig lépje­tek ki a pártból ... Érdeklődtünk a kormány körében is, h­ogy mit szólnak Gömbös nyilatkozatához. A vá­lasz az volt: — A miniszterelnök világosan megmondta, hogy csak azoknak a támogatására számít, akik az ő programmját mindenben követik. Majd el fog vál­ni, hogy kik állnak a miniszterelnök mögött, s hogy az ország és a nemzetgyűlés többsége azt az utat­ tartja-e a nemzet érdekében valónak, amelyet Bethlen követ, vagy amelyre Gömbös akarja vinni Az ellenzéki pártkörökben ma este csaknem kizárólag Gömbös Gyula nyilatkozata képezte a megbeszélések tárgyát. Az egész liberális és de­mokratikus ellenzéken egyöntetűen az a felfogás jutott érvényre, hogy a kormányt, ha felveszi a Gömbös Gyula által odavetett kesztyűt, a rend és a nyugalom fenntartására irányuló munkájában min­den pártnak támogatnia kell. A liberális polgári pártoknak ezt az álláspont­ját útjának tanulságai csökkentették azt az indokolat­lan tartózkodást, melyet kormányzata eddig a de­mokratikus irányzattal szemben tanúsított. Ha ez a feltevésem helyes, a liberális e­­zéknek a közeli napok harcaiban a helyzete ott van. A mi prog­rammunk, a változó eseményeken keresztül is, vál­tozatlanul a rend, béke és a nyugalomnak ki- és befelé egyaránt való biztosítása. Azokkal állunk szemben, akik a nemzet e nagy érdekeit veszélyez­tetik és teljes önzetlenséggel azoknak kell a segít­ségére mennünk, akik azt meg akarják óvni. Trevew Eohipoly a következőket mondotta munkatársunknak­— Gömbös Gyula nyilatkozata mindenesetre hozzájárul ahhoz, hogy a jelenlegi bizonytalan poli­­­tikai állapot tisztázást nyerjen. Bajnak tartom, hogy ez már rég nem történt meg, mert a kormányt mun­kájában mindig az a k­emény akadályozta, hogy meg kellett alkudnia bizon­yos jobboldali szélsőséges elemekkel, ami mindig a demokrácia rovására tör­tént. Hetek óta készülnek a szélső­jobboldali pártok erre az előtörésre, melynek egyik szimptómája a szavazó­listák összeállítása és a közalkalmazottak mesterséges izgatása. A miniszterelnöknek most módjában lesz megmutatni, hogy van ereje és ha a rend fenntartásáról van szó, akkor az ellenzék e tekintetben nem fog nehézségeket támasztani. Ennek egyik előfeltétele azonban az is, hogy a munkásság­gal szemben alkalmazott kivételes állapotnak meg kell szűnnie. Vassay Kár­oly következő nyilatkozata világítja meg: — Gömbös Gyula mai nyilatkozatával az én véleményem szerint szolgálatot tett a magyar köz­életnek. Végre, talán mégis megérjük, hogy vége­szakad a kormányzati politikában évek óta uralko­dó kétértelműségnek és a magyar politikai életnek egy egészségesebb kialakulása lesz lehetséges. A nyilatkozatnak a szellemével foglalkoznom felesle­ges. Az a politika, amelynek érdekében Gömbös Gyula kettészakítja a belső pártélet viszálykodá­sait elfedő leplet, az én felfogásom szerint csak ka­tasztrófát hozhat a nemzetre. Evvel az ország köz­véleménye is teljesen tisztában van. Amit a közvé­lemény joggal várhat, az, hogy Bethlen István mi­niszterelnök végre a maga részéről is tiszta hely­zetet teremt az eddigi kétértelműségekkel szemben. Fel kell tételeznem Bethlen Istvánról, hogy külföldi A nemzetgyűlés szerdai ülésén néhány men­telmi ügy letárgyalása után egész csomó interpellá­ciót mondtál­ el. Esztergályos szocialista képviselő Zalaegerszeget hozta megint elő olyan hangnemben, hogy a karzatról a hölgylátogatók elszaladtak s mint ennél a kérdésnél már megszoktuk, az inter­pelláció végül viharos botrányba fulladt. A tanácskozást Scitovszky Béla elnök vezette, Knaller Győzőt végleg igazolták. A Pakots József vá­lasztása ügyében elrendelt vizsgálat vezetésével Héjj Imre képviselőt bízták meg. Mátéffy Viktor az építkezés előmozdításáról szóló törvényjavaslat bizottsági jelentését nyújtotta be. Mikovényi Jenő és Horváth Zoltán­ előadásában mentelmi ügyeket tárgyalt a Ház. Az elnök javaslatára a legközelebbi ülés június 5-én délelőtt 10 órakor lesz. Ezután áttértek az inter­pellációkra. . A fogtechnikusok megrendszab­ályozása. •Alföldi Béla a fogtechnikusok ismeretes me­morandumának az ügyét tette szóvá. Kifogásolta, hogy iparigazolvánnyal, de sok esetben még ezzel sem rendelkező fogműves iparosok az egész országban, de főképen a fővárosban széltében-hosszában végzik a fogászat körébe tartozó összes műveleteket, az egész­ségre nézve sokszor oly káros következményekkel, amely veszedelmes kuruzslás számba megy. Miért is kérte a kormányt, hogy az idevonatkozó törvény ren­delkezéseinek hatályosabbá tételével tegye lehetetlenné ezt a kuruzslást, a Fogtechnikusok Orsz. Szövetségé­nek memorandumát utasítsa el. Vass József népjóléti miniszer azt felelte, figyelembe kell venni­, az illetékes orvostársadalom­nak azt a sürgetését, hogy a fogtechnikusok munkája végre élesen elhatároltassék a fogorvosok munkateré­től. Már készül a körrendelet, amely a legszigorúbban intézkedni fog, hogy az 1911. évi belügyminiszeri ren­delet tiltó rendelkezéseit a legszigorúbban végrehajt­sák és a kihágásokat a legszigorúbban üldözzék, a fogtechnikusok memorandumának egyes kérdései még mindig tárgyalás alatt vannak. Ő, mint nem szak­ember, szeretett volna egy kicsit hajlékonyabb lenni a fogtechnikusok kívánságaival szemben, azonban a szakemberek, nem a fogorvosok, hanem az orvosok egyértelmű és határozott m­agatartása mégis arra az­ álláspontra kényszeríti, hogy a memorandumban fog­laltakat elutasítsa. A repülő fogtechnikusok működé­sét a legerélyesebben megakadályozni igyekszik. (A Ház a választ tudomásul vette.) A búzaárak és a közellátás. Bud János közélelmezési miniszter rámuta­tott a gabonaárak emelkedése körül észleltekre. A kor­mány semmiféle intézkedést nem tett és­­nem tesz, hogy a természetes áralakulást megakadályozza. Gaál Gaszton: It­t a kiviteli illeték? Bud János: Az nem érezteti hatását, ő mindig azon az állásponton volt, hogy egy természetes ár­alakulás érvényesüljön és ilyen a gabona tekinteté­ben csak egy van, az export-paritás. Ránézve csak az az ár lehet irányadó, amellyel terményeivel, mint exportáló állam, a világpiacon meg­jelenhetik. Nem szabad elfelejteni, hogy vannak feleslegeink és nagy nemzetgazdasági érdek, hogy ezeket megfelelő idő­ben és ár mellett a külföldön elhelyezhessük. Állami beavatkozás már csak azért sem történt és , történik, mert a kormány határozottan azon az állásponton van, hogy nincs nagyobb probléma és feladat, mint mi­nden erővel felvenni a termelést az egész vonalon. Az ipar ép oly nehézségekkel küzd, mint a mezőgaz­daság. A legnagyobb harcot kell folytatni a külföldi piacokért. A mezőgazdasági termelésnél azonban számolni kell avval is, hogy ennek egyéb terhei is vannak és épen szociális szempontból viseli ezeket a rend és a nyugalom érdekében. Be kell vallja, hogy az átalakulás, amely az utolsó hónapokban bekövetkezett, nem szólván a tisztviselők ka­tasztrofális helyzetéről, a munkásság széles rétegeire is nagyon nehézzé teszi a megélhe­tést. Enen ezért minél egészségesebbé tesz­szük a gazdasági termelést, annál inkább egészségesebb­é tudjuk tenni a jövedelem­el­oszlást "is. A kormánynak minden alkalmat m­eg kell ragadnia, hogy gátat vessen min­den olyan átalakulásnak, amely a gazdasági élet természetes folyamatának nem felel m­eg. Az egyedüli helyes állapot az, ha a gazda­sági élet önmagát fegyelmezi és nem kell a kormánynak erőszakosan beavatkoznia. Ami a kormány bevásárlásait illeti, már régen bevásároltak több mint két millió méter mázsát. Jövőben ezeket a vásárlásokat a minimumra szo­rítja A kiviteli illetéknél a cél az áraknak olyan színvonalon való tartása, amely széles társadalmi rétegek megélhetését lehetővé teszi. Ma erősen közeledünk a normális gazdasági élethez és épen ezért nagyon megfontoltan kell a kiviteli illetékeket al­kalmazni, nehogy több gazdasági kárt csináljunk vele, mint amennyi hasznot el tudnánk érni. (Helyeslés.) . .. Farkas Tibor és Bud János viszonválasza után a Ház a választ tudomásul vette. Menetd­íjkedvezmény és kisüstök. F. Szabó Géza három interpellációt terjesztett elő Az egyikben a közalkalmazottak és nyugdíjasok vasúti menetdíj kedvezményének korlátozása tár­gyában kiadott rendelet revízióját kérte. A másik­ban azt szorgalmazta, hogy az annak idején háborús Szocialista vádaskodások, alakulása és a közellátás. -- A belügyminiszter visszautasította a vádakat. — A búzaárak A fogtechnikusok ügye. — A legközelebbi ülés Junius 5-én lesz ü­ lésének megakadályozása, — csak azt az irány­zatot fogják megerősíteni, nem pedig a kiala­kulást előmozdítani. Ha ez a céljuk, akkor megértem a maguk tartását és ezt a jóvátételi határozatot is. Ez esetben azonban nagyon rossz politikusoknak bizonyulnának, a saját konszolidációjuk ellen dolgoznának. Egyelőre elértek vele egyet: Magyarország ezen az ala­pon nem juthat kölcsönhöz. Ez nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem fog jutni. Szó sincs róla, előbb-utóbb sikerülni fog, mert előbb­utóbb fölül fog kerekedni a jóvátételi bizott­ságban is a józan belátás, ez csak türelem kérdése. Amit azonban most önként, politikai belátásból és okos előrelátásból megtehettek volna — amint azt az angolok és olaszok akar­ták is — arra reá fognak jönni a viszonyok kényszerének hatása alatt, miképen az osztrá­kok példája mutatja. Ez csak azt fogja bizo­nyítani -­amit nem most először mondok —, hogy a világot ma milyen kevés politikai ér­zékkel irányítják. A párizsi határozat — mi tagadás benne — kudarc. Jól jegyezte meg róla egy angol po­litikus, hogy Franciaország ismét elmulasztotta ,•i kedvező alkalmat. Amint elfogultságában és hibás politikájában már ismételten megtörtént vele. Nem gondol arra, hogy Németország ha­talma is megtört. Ez az imperial­izmus nem ,lehet maradandó. De nem mi vásottunk ki­Farkas Tibor arról az akcióról kért tájékozta­tást, amely a kormány részéről a gabonaárak szabá­lyozása tekintetében egy hónappal ezelőtt megindult, állítólag a közellátás céljaira szükséges nagyobb ga­bonamennyiség olcsóbb bevásárolhatása érdekében, harcot­, hanem az antant. Nekünk csak nagy anyagi kárunk származik belőle. Gyenge vi­gasz nekünk, hogy nagy anyagi kárára lesz azoknak is, akik tőlünk jóvátételre számítanak. Ez nem is lehet kétséges. E részben eredmé­nyes munkát végzett a kisantant és nagy pat­rónusuk, aki eddig mindig meleg rokonszen­vével halmozott el bennünket a szavadban, de aki mindjárt az első alkalommal szint vallott, mihelyt tettekre került a sor. Nem voltam va­lami nagy optimista — ismerve a döntő ténye­zőket és a viszonyokat — a miniszterelnök és pénzügyminiszter utazását illetőleg. Kifejezést is adtam ennek ismételten e helyen is. De ilyen határozatra mégsem voltam elkészülve. Ennyire mégsem ismertem ezeket a tényezőket. Mégis azokkal tartok, akik ezt az utazást eredményes­nek mondják. Megnyerte Magyarországnak Angol- és Olaszországot. Ez nem kis eredmény. Akinek eddig széles e világon senki barátja sem volt, most Anglia barátságát biztosította magának. És még külön Olaszországét, Amaz távol állott tőlünk mindig, közömbösen nézte viszonyainkat, nem volt miért velük foglal­koznia. Olaszországhoz régi rokonszenv fűzött ugyan bennünket, de a háború megsemmisítette azt. Bethlenek most m­egszerezték amazt és visszaszerezték ezt. Ezért nem egy ilyen utat érdemes megtenni. Pozitívabb külpolitikának veti meg ez alapját. Ez nagy kihatással lehet a jövőre. Sok meddő kísérletezést tesz fölöslegessé. Ez tekintélyünket fogja öregbíteni, amire olyan nagy szükség lenne már. A­ sok experimentálás ne­m használt az országnak. Tudjuk, hol­­ kell keresni támogatást, ha reászorulunk. Sajnos, nagyon is reászorultunk. De tudjuk legalább, hova nem szabad fordulnunk. Sajnos, soha nem tudtuk és azért fordultunk ismételten oda, hova nem lett volna miért fordulnunk. Ez is egyike volt nagy tévedéseinknek. Amelyekben kül­politikai vonatkozásokban a múltban, annyira, bővelkedtünk. Ma még csak Angol- és Olasz­ország tudja az antant oldalán Magyarorszá­got méltányolni. Első lépésnek ez nem kicsi­nyelhető, s a második lépés majd tovább visz már, így csak eljutunk valahogy a célhoz is. Az út hosszabbnak bizonyult, mint amilyennek azt sokan talán még az illetékesek közül is lát­ták vagy képzelték, de nem olyan hosszú, hogy a végére ne érhetnénk. El fogunk érkezni oda is, csak ne zavarja azt valami belső akadály. Ha Bethlen István az ilyen akadály elhárításá­ban elég erősnek fog bizonyulni, akkor nem­csak külpolitikai vonatkozásokban volt útja jelentős és sikeres, hanem belpolitikailag is. Akkor meg fogja tarthatni külpolitikai sikereit, sőt öregbíthetni is fogja azokat. Akkor nyu­godtabban fogjuk a most még elmaradt anyagi eredményt is megvárhatni, mely akkor annál biztosabban fog bekövetkezni. PESTI HÍRLAP 1923. május 31., csütörtök.

Next