Pesti Hírlap, 1923. június (45. évfolyam, 122-145. szám)

1923-06-02 / 122. szám

az a A Földbiirtokrendező Bíróság igen kevés változtatást kávára a földmivelési v­gyi miiniszter tervezetén. A földreform-novella körül támadt ellentétek kezdenek enyhülni és bizonyosra vehető immár, hogy egy kompromisszum ebben a kérdésben könnyen lét­rehozható lesz. Kiderült mindenekelőtt, hogy az Or­szágos Földbirtokrendező Bíróság és a földmivelés­ü­gyi miniszter között nincsenek olyan nagy elvi el­lentétek, mint gondolták, sőt a bíróság abban a válasz­tervezetben, amelyet a földmivelésügyi miniszter elő­terjesztésére készített, majdnem ugyanolyan irányú módosításokat tart szükségesnek a törvényen a föld­hözjuttatás gyorsabbá tétele céljából mint a novella. A bíróság választervezetében igen érdekes az a rész, amely a járadékbirtokok­at mint princípiumot elfo­gadja s csak az időbeli korlátokat állapítja meg más­képen. Az eltérés a Földbirtokrendező Bíróság és a minisztérium tervezete között két kérdésre szorít­kozik : 1. A bíróság helytelennek tartja, hogy a no­vella igen nagy hatáskört biztosít még a végre­­­hajtásban is a fölm­­ivelésügyi minisztériumnak. A novella szerint például az ingatlan vagyonváltság­ból a földbirtokreform céljaira fölszabadult föld­birtoktestek felett a rendelkezés teljesen a miniszté­rium kezébe menne át, ahol ennek kezelésére egé­szen külön ügyosztályt kellene létesíteni. 2. A járadékbirtokok kérdésében igen radi­kálisnak tartja a Földbirtokrendező Bíróság azt, hogy az ezer holdtól háromezer holdig terjedő bir­tokoknál a novella kötelezővé teszi a járadékbirto­kok kihasítását a nincstelenek részére, a Ink­omeze,a holdnál nagyobb földbirtokokból pedig az összeg földigénylő kategóriákra. A bírság itt a földbirto­kok területi határának a fölemelését tartja szük­ségesnek. A többi kifogása a bíróságnak a novella ellen olyan, amelyhez a miniszter hozzájárul, azonban az előbbi két pontnál is remélhető a megegyezés. Nagyatádi Szabó István álláspontját a vitás kér­désekről a következőkben közölhetjük: " A miniszter általában a novellának csak főbb elvi intézkedéseihez ragaszkodik és hajlandó a­ részletekben változtatásokat tenni, ha azok olyanok, hogy a célt, az eljárás gyorsabbá tételét biztosítják. Mert a mai helyzeten, amikor a Földbirtokrendező Bíróság által megindított eljárások és folyamatba tett megváltási ügyek túlnyomó, mintegy négyötöd része még érdemi elintézésre vár, segíteni kell. A járadék­birtokok kérdésében elvileg a járadékbirtokok enge­délyezéséhez ragaszkodik, megfelelő és hatályos biz­tosítékokkal. Eddig ugyanis a járadékbirtok csak a papiroson volt meg, a kisemberek kaptak erre a célra földet, de átvenni nem tudták, mert nem a vételár ki­egyenlítéséhez nem volt pénzük. A miniszter végül a kérdés nyugvópontra jutta­tása és a további izgatás megakadályozása okából feltétlenül szükségesnek tartja, hogy a novellát még a nyári szünet előtt letárgyalja a nemzetgyűlés. Ötven százalékkal fölemelik a közalkalmazottak drágasági segélyét Havonként emelik az illetményeket a drágasághoz képest.­­ A parlament fölhatalmazásával e­észül a generális rendezés. — A kormány nem tűri a társa­dalmi egyesületek izgatását a tisztviselők körében. A kormány tagjai gróf Bethlen István minisz­terelnök elnöklésével r­endkívüli minisztertanácsra ültek össze, amelyen fontos határozatokat hoztak a tisztviselőkérdés rendezése tekintetében. A kormány a KANSz memoranduma alapján és a miniszter­elnök távollétében egyes képviselők által megindí­tott akció folyományaként elhatározta, hogy a tiszt­viselők rendkívüli segélyét még e hónap folyamán ötven százalékkal felemeli és ugyancsak még ebben a hónapban a parlamenttől törvényes felhatalmazást fog kérni a tisztviselői kérdés generális rendezésére. Ettől függetlenül azonban a kormány minden hó­nap második minisztertanácsán automatikusan fog­lalkozni fog a tisztviselői fizetések kérdésével és a­mennyiben­­a változott viszonyok és a drágaság netáni emelkedése következtében szüksége mutat­koznék, úgy a megfelelő intézkedéseket meg fogja tenni akként, hogy azok már a következő hónap elsején életbe is fognak lépni. Bizonyos társadalmi alakulatok és egyesületek rendezésében egy legutóbb megtartott gyűlésen olyan hangnemben és olyan tendenciával tárgyal­ták a tisztviselői kérdést, amely nyilvánvalóvá teszi, hogy itt nem az elérhető konkrét eredményeket és a kérdés lényegét tekintették fontosnak, hanem a­zt, hogy politikailag mennyire lehet kihasználni a kér­dést bizonyos frakciók és pártszemvpontok részére. Amilyen fontosnak tekinti a kormány ezt a problé­mát és amilyen jóindulattal kívánja felkarolni az államkincstár teljesítőképességének határai között a tisztviselői kar jogos és méltányos igényeit, annyira kárhoztatandónak és elítélendőnek tartja azt a tö­rekvést, amely minden áron politikumot óhajt ebbe a kérdésbe belevinni. A minisztertanács ebből kifo­lyólag elhatározta, hogy amennyiben a jövőben a legutóbbi gyűlésen történtekhez hasonló események és jelenségek fordulnának elő, azokkal szemben a legnagyobb eréllyel és határozottsággal fog fellépni és eljárni. A csütörtöki minisztertanácsnak a tisztviselő­kérdésben hozott határozata az ellenzéki polgári képvi­­selők körében félreértésre adott alkalmat, amennyiben a minisztetanács határozatát többen úgy értelmez­ték, mintha a minisztertanács elébe szándékozott vol­na vágni az ellenzéki polgári képviselők indítványá­nak, illetve a nemzetgyűlés állásfoglalásának. Er­re vonatkozóan illetékes helyen kijelentik, hogy a csü­törtöki minisztertanács konkrét határozatot, csupán annyiban hozott, amennyiben a rendkívüli segély­nek egyhónapi időtartamra leendő felemelését ren­delte el. Egyidejűleg elhatározta azt is, hogy a kor­mány a tisztviselői kérdés általános rendezése cél­jából a nemzetgyűléstől felhatalmazást kér és az annak alapját megejtendő munkálatok során be­ható mérlegelés tárgyává óhajtja tenni a polgári ellenzék részéről a nemzetgyűlésben felhozandó in­dokokat is. Itt említjük meg, hogy a rendkívüli segélypót­lékról szóló kormányrendeletet a Budapesti Közlöny szombati száma fogja közölni. i n ii i in Tim—itmiii ••ir-nnrrrT-ii mi mihi iriiimi ni i MiiiMiiiniiiiiui»-iiu»niim PESTI HÍRLAP 1923. i im ins 2.. szombat. N­émetország pénzügyi Uataan tréfája* márka a» osztrák korona alá süllyedt. — Berlinben a dollár elérte a hetvenötezres árfolyamot.­­ A drágaság lavinája. A márka az osztrák korona alá süllyedt pénte­ken este: ez a zürich esti devizaforgalom fájdalmas szenzációja. Az osztrák korona 0.0078%, a márka csak 0.0075. A dollár Berlinben elérte a 75.000 már­kát. Úgy látszik, a német márka további esése sem lesz feltartóztatható és a német birodalomra óriási megpróbáltatások várnak. Berlin, jan. 1. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A német márka ujabb rettenetes süllyedé­sével nemcsak az osztrák korona legalacsonyabb ár­folyamát érte el, hanem még annál mélyebbre is csök­kent. Az idegen fizetési értékek ijesztő emelkedése azt mutatja, hogy Németország pénzügyi katasztrófája a tetőpontjához közeledik. A drágaság egyre elviselhe­tetlenebb, de nem lehet kétség az iránt, hogy az árak még tovább is fognak emelkedni. A mai naptól kezd­ve életbe lépett a vasutak személyszállítási tarifájának száz százalékkal való emelése. A kenyér ára is az eddiginek kétszeresére emelkedett, a jövő héten pedig újból emelkedni fog, mert a németországi gabonaárak már a világparitás felé közelednek. A szén ára, t­öbb mint ötven százalékkal emelkedett. A ruházati cik­kek és cipők az utóbbi napokban hatvan,1 százalékkal drágultak. Az egyes üzemekben a Vorwärts szerint nagy a nyugtalanság, mert a munkabérek messze mögötte maradtak az élelmiszerek drágulásának és a kettő között a differencia napról-napra növekszik. Kevés hiányzik ahhoz, hogy a lakosság elkeseredése erőszakos aktusban törjön ki. Ha mielőbb mélyreha­tó intézkedés nem történik, az éhség hatalma győze­delmeskedni fog a jobb belátás felett. A szociáldemo­kraták parlamenti frakciója tegnap nyomatékosan­ felhívta a kormány figyelmét arra, hogzy a bérek ál­talános emelése elől már nem lehet kitérni. Egyben­ azonban a kommunistákat is óva inti a szociáldemo­kraták lapja attól, hogy az áruk szétosztásába erő­szakos módon beavatkozzanak. Regény: O­grétai Bónyi Judtofján. (33) Az asszony szótlanul, hűvösen mosolygott és nem kevés megvetéssel. Milyen könnyű dolog ez, milyen játék, egy kis hazugság az egész, egy véletlen ötlet és ez a nagy darab ember tetőtől­talpig a markában van, azt csinál vele, amit akar. Gyerek! Nevetséges . . . Gyerek? Szó sincs róla. Hazugság, próba, időtöltés. De ez a jámbor csak hadd örüljön. Ha nem igaz az egészből egy szó sem, akkor is. Délután a gyárban hirtelen eszébe jutott Csákánynak a kislányok sorsa. Az a beteg öreg asszony. Hirtelen emlékei közt­ kutatott, elhatá­rozta magát, lement, autóba ült és eldirigálta az autót Buda belsejébe, a Sashegy felé. Túl a vén tabáni temetőn, amely a maga vad virágos bozót­jában olyan régi volt már, hogy nemcsak az élők felejtkeztek meg róla, hanem maguk a holtak is, akik ott feküdtek, elfeledték már bizonyára, hogy meghaltak. Úgy emlékezett, hogy nemrégiben erre járt és látott itt valami kis eladó házacskát. Nem kellett sokáig keresnie, meghalta. Kis ház volt, elhanyagolt, de mögötte kezdődött a hegy fákkal borított lankája, körülötte nagy kert volt vetemé­nyes ágyakkal és izmos gyümölcsfákkal és mér­hetetlen csende­s a levegő üde és tiszta, nagy sza­badsága ölelték egybe az egész képet. Az öreg, nyugalomba vonult kofa, aki je­lenleg birtokolta, ravasz volt és bizalmatlan, rán­cos szemei mögül leskelődött, vajon ez a kemény nagy úri­ember hogyan akarja becsapni? Csá­kánynak teljes tíz percébe került, míg a házat megvásárolta. Aztán az autóban megint eszébe jutott va­lami: — Gyerünk a belvárosba — szólt rá a sof­ferre. S végig az úton, hangosan fütyörészett. Úgy érezte magát, mint aki évekig járt nyitott szemmel és mégis most először mutatták meg neki az eget, most először látta meg ezt a gyö­nyörű, nagy kupolát, amely kékségével és meleg­ségével bekoronáz embert és munkát és mező­ket és érzéseket és mindent. Négy-öt nagy játékosboltot járt végig. Ösz­szevásárolt mindenféle holmikat: csörgőket, sípo­kat, doltokat, bábukat, mackókat, szamarakat, zengve szaladó kocsikat, színes kockákat és óri­ási képeskönyveket. Ha az új ember érkezik, ne unatkozzék . . . A rengeteg csomagot lent hagyta az autó­ban. Majd otthon, ott lepakolunk. Amikor a felbödülő szirénák végét jelezték a mai munkanapnak, Csákány hivatta Lajost. — Nézd, fiam — mondta neki — nekem van egy kis házam, Tabán végében, a Sashegy alatt. Csendes világ, tiszta levegő. A házat egy kicsit rendbe kell hozni. Már intézkedtem, két hét alatt csinos lesz, tiszta lesz, útj lesz az az ócs­ka ház­, két hét múlva beköltözhettek. Anyád ott kap majd friss levegőt, napot, az jót fog neki tenni. Lajos hálálkodott. Mindenféle kis hangok csuklottak fel a torkán: könnyek köhögése. Majd­nem kezet akart csókolni Csákánynak, de Csá­kány nevetve intett, kisietett. Lajos úgy kullogott utána, mint egy hűséges, jóllakott, puhára simo­gatott kutya. Csákány otthon valósággal lopva vitette be a szobájába a csomagokat. Nem kell ezt látni sen­kinek — Teréznek sem. Még kinevetné. A vacsora után, amikor egyedül volt, be­zárkózott a szobájába, kiürítette egy nagy szek­rény fiókját, rendre felbontott minden egyes cso­magot és óvatosan, mosolyogva berakosgatta a sok játékot a fiókokba, amelyek ott aztán zörög­ve és csillogva, feküdte­k le, aludni. Csákány nagy, erős mellében hintázott a szív, mintha az i­s csak egy bolondos gyermek­játék lenne.­ 14. Soha ennyire nem­ vált tetőtől-talpig acéllá, mint ezekben a napokban. Minden perce a cse­lekvéssé volt és minden cselekedete törhetetlen erővel tört utat a kitűzött célok felé. Voltakép öt felé darabolta egész lényét. A gyár, — a kis kísérletező üzem — a helikopterrel való tanulmányok — a ker­tváros problémája — és minden másodnap kifutott a Sashegyre is, ehhez a jóleső kis ötlethez az ízlése erejét is hoz­zá akarta adni: legyen az ajándék kész, tökéletes, kifogástalan és szép. S végül maradt hatodiknak az otthon, az asszony, a csend és a pihenés, a fellángolás és örömök percei. Egy délben, amint hazament, a Csongrádi­ék régi szobalánya nyitott ajtót. Ebédnél egy má­sik idegen arc szolgált fel. Megkérdezte Terézt: — Hol vannak az én régi cselédeim? Teréz álmosan felelte: — Elküldtem őket. Én megszoktam az én­ régi cselédeimet. Zavart és bántott az a sok idei­gen arc. Ezek mind az én régi cselédeim. Baj?. Csákány szórakozottan mondta: — Oh ... a háztartás igazán a maga gond­ja, fiacskám. Legyen úgy, amint maga akarja. De nem volt több kedve ebéd alatt a beszél­getéshez. Az öreg szakácsnéra gondolt, aki vagy tiz esztendő óta dörmögött a konyhában és tudta jól, mit szeret , és mit nem és mit hogyan. A szo­bai cselédekre gondolt, kik közül egyik, egy ré­gi, rendben tartotta a ruháit, tudta minden egyes holmijának a helyét, még a gondolatait is­ kita­lálta. Ó, bizony, még csak el sem búcsúzott tő­­lük! S mit gondolnak ezek felőle? Kesernyés száj­­jal szívta el ebéd utáni szivarját. Éjtszaka kutyaugatás verte fel. Valahonnét a ház tájékáról jött. Vad és össze-vissza ugatás, mélyen és vékonyan, hörögve és vinnyogva, hol hatalmasan, hol nyálas kínlódással. És megis­métlődött, minduntalan, egészen hajnalig. (Folyt. köv.) J 73.­­faoz.3?tSt prawai.GztTpdvat a köztársasági. asz­méérté, Zágráb, jun. 1. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Radics képviselő tegnap Zágráb környék­­én nagy parasztpárti gyűlést tartott, amelyen vá­­zolta a horvát köztársasági eszme fejlődését. Trafán­ képviselő arra hívta fel a gyűlésen megjelent pa­rasztokat, hogy gazdaságilag bojkottálják Zágráb polgárságát. Még egy fő képviselő Jungl­át van. London, jún. 1. Berwickben Philipsonné asz­­szonyt konzervatív-párti programmal hatezer sze­r többséggel képviselővé választották a liberális párt jelöltjével szemben- A harmadik munkáspárti jelölt aránytalanul kevesebb szavazatot kapott.

Next