Pesti Hírlap, 1923. június (45. évfolyam, 122-145. szám)

1923-06-02 / 122. szám

1923­ .június 2., szombat. Aftolnár-Tóth József beismerte borzalmas tettét. — Ladistiannt a felesége és a leánya ölte meg. — A két asszonyt és a fiait ő tette el láb alól. — Ötvenezer korona egy holttest elrejtéséért. — Zsír helyett emberi "h­al f­ía. — altolnár Tóth adósa. — Kanczsayék szerepe még nett is tisztázva. A rákosszentmihályi borzalmas gyilkosságok figyébben a szerdai és csütörtöki napon szenzációs for­dulat történt. Molnár-Tóth József, aki elfogatása óta állandóan tagadott, szerdán délután négy órakor a mátyásföldi rendőrségen lakó rendőrfogalmazó előtt, vallomást tett. Szerdai vallomásának azonban a nyo­mozás szempontjából semmi értéke sem volt, mert az elvetemült ember ekkor még menteni akarta cseleke­deteit, s a mátyásföldi rendőrségen össze-vissza be­szélt mindenről, s a bűntetteknek csak egy részét vál­lalta. Komolyan a csütörtöki napon lehetett vallomás­ra bírni, amikor a nyomozással megbízott Czövek Sándor kerületi főkapitány Rákosszentmihályon­, a gyilkosság színhelyén, vette vallatóra. Molnár-Tóih Józsefet erős fedezet mellett, megbilincselve, vitték ki Rákosszentmihályra, a hírhedt Lachmann-féle villá­ia, ahová ezzel egyidejűleg földmunkásokat is ren­del­tek, akik a villa kertjében kutattak a többi holttest után. A­­déli órákig a nyomozás semmi eredményt sem mutatott és Molnár-Tóth József állhatatosan megmaradt szerda délután tett vallomása mellett, amelyben a történteket szépíteni igyekezett. Czövek főkapitány a mosókonyha előtt újabb vallatás alá vette Molnár-Tóth­ Józsefet és rábeszélés­sel igyekezett beismerésre bírni. — Nézzél, — mondta neki — maga ellen már nagyon sok a bizonyíték, próbáljon magába szállni, tegyen vallomást, tíz percnyi gondolkozási időt ha­gyok magának. Az izgalmas tíz perc leteltével a gyilkos a fe­lk­a­pitányhelyetteshez fordulva, így szólt: — Vallani akarok! Ezután megmutatta azt a helyet, ahol tovább kell ásni. A földmunkások mindjárt hozzá is láttak a munkához, s a mosókonyha padlózatát fölszedték, felásták, s rövid munka után megtalálták az öreg Laehmann András másszel borított holttestét. Az öreg embernek a szíve felett lőtt seb van, amelyre vonatkozóan Molnár-Tót­h Jó­zsef kijelentette, hogy az öreget a felesége és a lánya gyilkolta meg. Czövek kapitány további kérdéseire a bizottságot a villa kertjébe vezette, ahol egy virágágyra mutatott: — Ez alatt megtalálják Kövess Lőrincné holt­testét! — mondotta remegő hangon. A jelzett helyen csakugyan megtalálták a meg­gyilkolt asszony holttestét, s Molnár-Tóth József rögtön kijelentette, hogy az asszonyt ő ölte meg, már novemberben, a villa eladása után, amikor is kicsalta a rákosszentmihályi házija és ott végzett vele. A nyomozók most már az üreg Laehmann An­d­rás­né után érdeklődtek. Molnár erre vonatkozóan kijelentette, hogy miután Kövess Lőrincnével és fiá­val, Kövess Gyulával, végzett, Lachmann Andrásnét szintén kicsalta a rákosszentm­ihályi villába, ahol meg­­fojtotta, holttestét agy faládába rejtette és éjtszakának idején kocsin­ Kispestre szállította. A holttestet Kispesten a Rózsa­ utca 3-4. számú ház­tan özvegy Szegi Antalnénál a fáskamrában helyezte el, ahol a hatóság emberei Laehmann Andrásné ma­radványait meg is találták. Szegi Antalnénak csaló Mária nevű leánya és Három fia volt odahaza, ami­kor a rendőri bizottság Molnár-Tóth Józseffel meg­érkezett. Tudni sem akartak a keresett holttestről­, de Molnár-Tóth ingerülten rájuk kiáltott: — Mit tagadtok, ötvenezer koronát kaptatok a holttest elásásáért! Erre a Szegi-család megijedt. Rögtön bevallották, hogy a fáskamrában egy szénrakás alatt van a falá­da, amelyet keresnek. A detektívek azonnal átkutat­ták a fáskamrát, ahol a jelzett helyen meg is találták Laehmann Andrásné holttestét. Czövek főkapitány a Szegi-családot azonnal őrizetbe helyezte, s pénteken­ reggel Szegi Antalnét és három fiát beszállították a budapesti főkapitányságra. F­iy Molnár-Tóth József jegyzőkönyvi kihallgatása. Pénteken délelőtt Czövek Sándor kerületi fő­kapitány megbízásából dr. Kövy József rendőrfőt­a­nácsos­­megkezdte Molnár-Tóth­­József jegyzőköny­vi kihallgatását. A gyilkos részletesen elmondotta, hogyan is­merkedett meg Köves Lőrincnével, hogyan látogatta meg őt Rákosszentmihályon, ahol az egész család­dal ismeretséget kötött. — Lachmannéknál — mondotta — a veszeke­dések napirenden voltak. Az öreg Laehmann tudniillik nem akart pénzt adni leányának, aki szenvedélyes tőzsdejátékos volt. A tőzsde közelében, az Országház-kávéházban, is­merkedett meg az asszonnyal. Egyszer az Ország­ház-kávéházban az asszony egy Rotter nevű medi­kustól mérget kért, s amikor a medikus megkérdez­te, hogy mire kell, az asszony kijelentette, hogy egyik barátnője iszákos férjét akarja eltenni láb alól. A medikus erre azt mondotta, hogy ilyen célra a világ minden pénzéért sem adna mérget. Tóth Jó­zsef, aki e beszélgetés tanúja­ volt, ettől kezdve erő­sen figyelni kezdte az asszonyt. 1922 májusában Kövesné bejött Pestre és itt az öreg Laehmann aranyóráját és árnyláncát akarta eladni. Ekkor Tóth gyanút fogott s érdeklődni kezdett az öreg Laehmann után, akiről az asszony és lánya azt mondták, hogy visszautazott Amerikába. Amikor legközelebb kiment Rákosszentmihályra, látta, hogy az udvaron levő külön házikóban egy örökmécses ég, ahol Lachmanné térdenállva imádkozik. Ekkor gondolt arra először, hogy a két asszony meggyil­kolta az öreg­embert és ott temette el, ahol az örök­­­mécses ég. Folytonosan faggatta Kövesnét, aki végre be­vallotta, hogy anyjával együtt 1922 május 15-én az öreget revolverrel agyonlőtték. Molnár-Tóth József e titok birtokában jóformán kezében tartotta az egész családot. Kövesné, aki a tőzsdén konkremin spekulációival minden készpén­zét elvesztette, folytonosan az anyjától kért pénzt és igy a rákosszentmihályi villában ismét napiren­den voltak a veszekedések. Az öreg­asszony végre megunta a folytonos jeleneteket és beköltözött a fő­vár­osba, ahol a frannia­ szállóban bérelt­­lakást. Most már csak hárman laktak a villában: Köves Lőrincné, a fia, Gyula, és Molnár-Tóth József. Mi­kor a férfi egyszer pénzt kért az asszonytól, nagyon összevesztek és ekkor lőtte le Köves Lőrincnét. Köves Gyula, mikor anyját összeesni látta, lármázni kezdett, s az ajtó felé futott, hogy a szom­szédokat behívja. A gyilkos utána rohant a fiú­nak és az ebédlő ajtajában megfogta, s közvet­len közelből halántékon lőtte. Ugy, hogy a fiu pár pillanat alatt meghalt. A holttesteket egyelőre a fürdőszobában s az ebédlő pamlaga alá rejtette el. Néhány nap múlva a Baross-utca és József­ körút sarkán egy bádogosnál bádogládát vásárolt, a fiu holttestét tette ebbe a lá­dába s elásta a mosókonyhában. Kövesné holttestét pedig éjtszaka idején a lépcsőfeljáró közelében ásott gödörben temette el. Lachmanné meggyilkolása. Molnár Tóth József a holttestek eltűnése után a Kanozsay-házaspárt vitte ki lakni a rákosszent­mihályi házba. Az öreg­asszony pedig Budapesten a Hunnia-szállóban béh­et szobát. Február 5-én Lachmannét az amerikai útieél megbeszélésének ürügyével kicsalta újra Rákosszentmihályra, ahol az ebédlőben a mit sem sejtő asszonynak nyakára zsineget dobott és fojtogatni kezdte. Néhány napig a fürdőszobában rejtegette a holttestet, majd az előbbi bádogosnál pléhládát ren­delt, ebbe beletette az öreg asszony holttestét. Mol­nár Tóth néhány nap múlva több bútordarabbal együtt fölrakta a ládát egy kocsira és bevitte Kő­ris­ utcai lakásab­a, ahol a padláson rejtette el. Az öreg Lachmanné holttest­e innen került Kispestre, Szegi Mária munkásnő Rózsa­ utca 34. szám alatt levő lakására. Az asszonynak ötvenezer koronát adott, aki ezért a pénzért elvállalta a pléhláda­ elrej­tését. Pén­teken délután Szövek Sándor kerületi fő­kapitány intézkedésére Molnár-Tóth Józsefet, a fe­leségét és a Kanozsay-házaspárt beszállították a központi nyomozóosztály vámházkörúti épületébe. Ide vitték a Szegi-családot is. Szegi í¥ társa nem ismerte a láda tartalmát. Molnár-Tóth József kihallgatásával egyidejű­leg a­ központi nyomozó testület vámház-körúti épü­letében majdnem minden szobában kihallgatások folynak. Az egyik szobában a péntek esti órákban, hallgatták ki a Szegi-családot, özvegy Szegi Antal­né, a családfő, nincs Budapesten, ő már akkor sem tartózkodott a fővárosban, amikor Molnár-Tóth Jó­zsef a Lachmanné holttestét tartalmazó ládát ki­szállította Kispestre. A nyomozótestület épületében a Szegi-családból négyen vannak őrizetben: Szegi Mária, 36 éves háztartásbeli, Szegi Sándor, József és Lajos nevű, fiatalemberek. Szegi Mária vallomásában előadta, hogy Mol­nár-Tóth Józseffel öccse ismerkedett meg a fogház­ban. Mikor onnan kiszabadultak, Mollnár-Tóthnak nem volt lakása és ezért egy hónapig náluk lakott. Nála megjelent februárban Molnár-Tóth József és akkor hozott kocsin két ládát. — Ne kérdezzen semmit — mondotta a leány­nak —, ne érdeklődjék, hogy mi van a ládában, csak rejtse el valahol. Szegi Mária ötvenezer koronát kapott hallga­tási díj fejében és a ládát elrejtette. Váltig azt mondja­ hogy fogalma sem volt a láda tartalmáról. Ahol a bádog fác­ák készültek. A szomszédos szobában Czier Gr­­táv József -kuruti bádogos cég Oprits Miklós nev.­­zi­ivezető­jét hallgatták ki. Oprits előadta, hogy 1922. év decemberében megjelent az üzletben Molnár Tóth József és egy nagy bádogládát rendelt. Ő maga választotta ki r. anyagot, 12-es számú horganylemezből. Opritsna elmondotta, hogy zsír szállítására kell a bádogláda. ők elkészítették a ládát, mire Molnár Tóth kifizette az érte járó munkadíjat i­s a ládát elszállította. Pár hét múlva ismét megjelent Molnár Tóth az üzletben és egy külön fedelet rendelt, azt mondotta, ugyanis, hogy a másik fedél­ nem jó. Februárban Molnár­t­óth megint felkereste Czieréket, ahol ismét Oprits Miklós üzletvezetővel tárgyalt, akinél most már egy kisebb bádogládát rendelt. Ezt is elkészítették. A bádogüzlet alkalmazottját jegyzőkönyvi kihallgat­­ása után szembesítették Molnár-Tóth Józseffel. Oprits Molnár-Tóthban határozottan felismerte a bádogládák rendelőjét. Opritsot kihallgatása után elbocsátották. Aki három millióva t­­artozik a gyilkosnak. Nagyon érdekes Böhm Imre rákoscsabai la­­kos vallomása. Ő volt ugyanis az, akinél Molnár- Tóth József szökését követő reggel megjelent és bi­lincseinek lereszelését kérte. A rendőrség figyelme azért terelődött Böhm Imre felé, mert Molnár Tóth kihallgatásakor kijelentette, hogy Böhm neki három millió koronával tartozik. Böhm Imre, aki egy budafoki gyárban hiva­talnok, előadta, hogy akkor reggel öt órakor erő­sen kopogtak az ablakon s az édesanyja ment ki ajtót nyitni. Csodálkozva látta, hogy Molnár-Tóth, József jön be a szobába. Tóth leült az ágya szé­lére, kezei keresztbe voltak rakva s a,keresztbe ra­kott kezein tartotta a kalapját. Neki fogalma sem volt arról, hogy látogatóján bilincs van. Böhm megkérdezte Tód­jot, hogy miért jött h­ozzá ilyen, szokatlan időben, mire a furcsa viselkedésű ember kijelentette neki, hogy csak négyszemközt mond-á­ltatja el látogatásának célját. Mikor Böhm az édes­at­yját a szobából kiküldeni nem akarta, látogatója reszelőt és kést kért. Ek­kor mutatta meg bilincsbe vert kezeit. Böhm a látványtól annyira megijedt, hogy Tóthot kiutasította a szobából és magára zárta az ajtót Ezalatt a gyilkos megszökött. Anyja tanácsára fel­­öltözködött, bejött a keleti pályaudvarra, ahol az ottani rendőri kirendeltségnél bejelentette az esetet. Vallomása során előadta, hogy Tóthnak tény­leg tartozik. Rákoscsabai házát ugyanis el akarta adni, hogy magának Budafokon vásároljon házat, mert ott van állásban. Budafokon talált is alkalmas házat és bement a gyár igazgatójához, hogy amíg rákoscsabai házát el tudja adni, a gyár előlegezzen neki hatmillió koronát, a budafoki ház vételárát. A­ gyár igazgatója azonban csak hárommilió koronát utalt ki Böhmnek, mire Böhm kijelentette, hogy az összeg másik felét kénytelen lesz valahol kölcsön­venni. Ekkor fordult Lengváry Zoltán budapesti pénzügynökhöz, aki összehozta Molnár-Tóth Jó­zseffel. Molnár-Tóth adott is Böhm Imrének há­rommillió koronát, ezt a kölcsönt betáblázták a rá­koscsabai házra s az összeg visszafizetése akkor lett volna esedékes,­­ha a rákoscsabai házat Böhmék eladják. Böhm Imre opciót adott Molnár-Tóth Jó­zsefnek a rákoscsabai házra és a hárommillió köl­csön után heti hat százalékot, azaz száznyolcvan­ezer korona kamatot fizetett. Böhm Imrének szerepét a­­rendőrség még nem látja egészen tisztázottnak és ezért egyelőre őri­zetben marad. A Központi Nyomozótestület a bonyolult bűn­üggyel kapcsolatban több helyen végez kutatásokat, különösen tisztázni kívánja Czövek Sándor kerü­leti főkapitány Laehmann András meggyilkolásá­nak ügyét. Molnár-Tóth József ugyanis vallomásá­ban előadta, hogy a két asszony előbb méreggel akart az öreggel végezni, de ez nem sikerült. Egé­szen homályos még a Kanozsay házaspár sze­repe is, egyelőre csak még feltevések szólnak Kano­zsayék bűnössége mellett és az a körülmény, hogy Kanozsay Dezső az ismeretes házvételnél mint Laeh­mann András megbízottja szerepelt, holott az öreg már akkor nem volt életben. Megállapította a rend­őrség azt is, hogy Kanozsay ingyen lakást é­s havi húszezer koronát kapott Molnár-Tóth Józseftől. Tekintettel arra, hogy a nyomozótestület négy nap óta szakadatlanul a szenzációs bűnügy szálai­nak kibogozásával foglalkozik, Kapozsay Dezsőét­­részletes kihllgatására még nem­ került sor. A pénteki napot egészen lefoglalta Molnár-Tóth József jegyzőkönyvi kihallgatása, amelyet még szombaton is folytatnak. Az elvetemült gyilkos egészen egykedvűen, mondja el dr. Kövy rendőrfő­tanácsosnak a borzalmas bűnügy minden részlete^ .

Next