Pesti Hírlap, 1923. július (45. évfolyam, 146-170. szám)

1923-07-01 / 146. szám

Mtg a fiérfcőÉft&tp'&O korona, vasárnap 70. SPAREST, 1923. XLV. JÉVFOLYAEV!, 146, (15,157.) SZÁM. " M$SÁS?NAP, JULIUS 1, i ' ELŐFIZETÉS! ÁRAK: Igy hóra .... 1000 korona negyedévre . . 4800 korona Igyek szám­ára helyben, idéken és a pályaudvaro­­n 80 korona, vasárnap 3­0 korona. Külföldön két­szeres az előfizetési ár. .Kifldeatu­a.idenOBok s­­ÉGRÁBY TESTVÉREK SZERKESZTŐSÉG, KIADÓ­HIVATAL ÉS NYOMDA! Bpest, Vilmos császár-ut 78. fiókkiadóFhi­VATALI Badftpssi, K­rsRóbet-körút L Irta: Báró Szterényi József. A székesfőváros mai urai csúnya játékot é­nek a­ közönséggel. Nincs olyan hét, hogy aamely hatósági drágítással ne állanának­­. A gáz és villamosság 111a már luxuscikkek ítek ezeknek az uraknak kegyelméből. Mint­i sokannak a főváros lakosságának azt a még elmaradt szerény kulturigényét, hogy sze­ti a tisztességes világítást. Amennyiben a mi lágitásunk a nap-nap után rendszeresen elő-16 bajaival annak nevezhető. Mintha le akar­k szoktatni a közönséget még erről is; sok­k mindenről, ami a kultúrához tartozik, már i­en leszoktatták. Csak az utcák rettenetes fimjét kell száraz napokon végigélvezni e­gy kocsin kell végigmenni a főváros köve­dnek nevezett kátyúin, hogy fogalma legyen h­ázembernek kulturviszonyokról. A takaré­sságot ezek a­ hatalmasok a közönség legpic­tívebb igényein akarják gyakorolni. Úgy szónak tenni, mint ahogyan egyik legna­gb pénzintézetünknek a régmúlt időkben,­­ a hetvenes évek elején volt egyik igazgató­ós fenmaradt, hogy azt mondta volna, „majd soktatom az embereket a váltóbenyújtásról." Jó ember úgy fogta fel a pénzintézetek hi­ását, hogy az igazgatóknak jó állásuk és égés tantrémjük legyen. Mi képen egy mű­intézet egyik volt igazgatójáról beszélik,­­ amikor az osztalék megállani tusánál es,y gai...) 1 -mi asn'(a) oszt nekot jav ., u-t, 1 ai indokolva, hogy a részvényesek azt jog­követelhetik, amaz kifakadt, „hogy ezek a­­vényesek még tönkre teszik az intézetet.S­zékesfőváros mai hatalmasai is úgy látsza­felfogni a főváros üzemeit, hogy azok nem­­zönség számára valók, azok csak hatalmi­­erők. Hova lett az a szép elv, a várositás fális alapgondolata? Persze, az a múltban , már­pedig a múltnak minden emlékéte ki­irtam­, hogy még izmagva se maradjon, égén még ugyanezt fogják tenni a múltnak ereivel is. Ha másképen nem lehet, hát ev­a rendszerrel. Hová lett Nagy-Budapest 7 gondolata, a környező községek bekapássával? Miért városittattak a közúti közlé­si eszközök? A főváros külterjes fejleszté­sind-mind mire való volt? Hogy ezek az következetes munkájukkal mindezt ha- h­a döntsék és évtizedekre kihatólag tönkret­rnek mindent. Nehogy akik utánuk jön­beigazolhassák elődeik képtelenségét. Pe­ig hamarosan fognak mások utánuk jönni. Ez gondolat. Ha nem is szép, de mégis az. Amit ezek az urak a villamos vasutakkal redukálnak, egyenesen megbotránkoztató. A­mivel nem akarnám mondani, hogy csak ez a felekedetük az. De ez különösen. Mikor alig­­y féléve átvették és részvénytársasággá okították át a közúti villamosokat, az egysé­ri jegy h­úsz korona volt. A korona zürichi gyzése akkor 0.22 körül állott. Hamarosan,­ég az átvétel előtt, a­ régi kezelőséggel föm­­eltették a jegy árát harminc koronára, most edig fölemelik kétszázra. Egy félév alatt te­tt kereken tízszerese az átvétel idejének. A krona azóta pedig csak négyszeresével csök­int. A szén ára­ is átlagban csak négyszeresé-­ emelkedett. Várjon a fizetéseket és mun­kbéreket emelték-e azóta tízszeresre? És mi­én anyagárak emelkedtek azóta tízszeresre? Ott hát minden emelésnél az a stereotyp­in­kolás, hogy emelkedtek a munkabérek, an­yag- és különösen a szénárak. Még az állam­i utak sem produkáltak ilyen nagyot. Pedig x : sem fukarkodnak az ország érdekeinek nmibe vételével. Ott is szakítottak, még pe­ X alaposan, a múltnak minden szép tradi­cijával. Azóta fedezték fel azt a nagy igaz­got, hogy a tarifák nem befolyásolják az áralakulást Persze, azelőtt más volt a felfo­gás. Amikor a tarifapolitika még a közgazda­ság szolgálatában állott és nem az ellen csi­nálódott. Amikor még tarifákkal egyenlítettük ki a versenyviszonyokat és tarifák segélyével tettük lehetővé kivitelünket, tarifákkal segítet­tük elő a hazai ipar fejlesztését, sőt a fiumei kikötő érdekében még behozatalunkat is tari­fákkal mozdítottuk elő. Ezek persze elavult irányok és elvek. Igaz, hogy akkor nem for­dult elő az, ami ma történik, hogy odajutot­tunk már, miszerint száz kilométeres távol­ságokra olcsóbb teherautomobillal lebonyolíta­ni az áruforgalmat, mint a vasúton. A köze­lebbi, a húsz-harminc kilométeres távolságok­ról nem is szólok, ezeket a régi jó vasút előtti idők mintájára ismét szekéren bonyolít­ja le a gazdasági élet. Mert van egy határ, melyen túl az áremelkedést a gazdasági élet nem bírja el, ahol a visszaesés kezdődik. Ezt a határt az ál­lamvasutak szerencsésen túllépték már, így varázsolja vissza az államvasút a régi jó idő­ket. A fővárosi közúti közlekedésnél még ez a korrektívum sincs meg. A szegény kishiva­talnoknak és munkásnak be kell jönnie minis­kahelyére, ő nem segíthet, magán másképen, neki igénybe kell vennie a közúti forgalmi esz­közt. Áthárítja persze a vállalatra, melynek szolgálatában áll. J.érv áll f­lő a drágasági fo­lyamat. Melynek előidézésében a székesfővá­ros hatósága jár lesfelől. Nem tudok­ esetet a bérkocsi kivételével, amikor székesfővá­ros mai hatalmasai egyetlen közlekedési válla­latnak megtagadták Ápolna drágítási javasla­tait. Mindig ugyanaz a stereotyp indokolás. De foglalkoztak-e az illetékes tényezők — a minisztériumokat sem véve ki természetesen — csak egyetlen egyszer is a drágítás okaival, a gazdálkodás megvizsgálásával; kutatták-e csak egyszer is komolyan, de még csak komoly­­talanul is, már evvel is beérnénk, hogy nincse­nek-e ott más bajok is, mint az a stereotip szén, anyag és munkabér, melyekről kimutat­ható fillérnyi pontossággal, hogy felényire sem emelkedtek annyira, mint a viteldíjak? Ez feleslegesnek látszik, minek is! Megtörté­nik az a csoda minden egyes viteldíjemelésnél, hogy a vállalat megállapítja az emelés érvény­belépésének napját, rendszerint tíz-tizennégy napra es a megerősítés a minisztériumoktól pontosan beérkezik. Milyen isteni állapot le­hetne ebben az országban, ha az adminisztrá­ció az egész vonalon így funkcionálna! Ha két héten belül elintéződnének az adófizetők ügyes -bajos dolgai. Én igyekeztem megjavítani a magam minisztériumának adminisztrációját annak idején tőlem telhetőleg, nem is lehetett panaszom a kereskedelmi minisztérium és alá­rendelt hivatalai munkateljesítményére, de hol maradt el az eredménye ennek a törekvésem­nek attól, amit az érdekelt­­minisztériumok most produkálnak a közlekedési vállalatok ta­rifaemeléseinek megerősítésében? Mintha csak buzdítani akarnák azokat a még esztelenebb emelésekre, számíthatnak a főhatóságok jóin­dulatú támogatására. Avagy­ talán azért siet­nek ezekkel, mert félnek, hogy közben újabb emelésekkel állanak elő? Azokat nem kell buz­dítani, szinte hónapról-hónapra jelentkeznek. Nem csoda, ha a főváros és a kormányzati fű- Még mindig nincs megálímpmitás a Magyarországra küldendő vizsgálóbizottság pr­ogr­ammfáira vonatkozólag, ,„„ „ Párizs, fundus 30. ” Jóvátételi Bizottság folytatja a ta­szgyar­orsz­ági,a Szin­aaulo Vizsgálóbizottság pr­ogr­ammjának­­megvitatását. Tekintettel appa, fhog­a nagyhatalmak delegátusainak ed­dilg nem sikeri­lt közös alatsan •m­egárjednotinnok a megbeszélés még folyik. tur^Se'.ZEWCJZZZ.ZZlI.Tl 1HTH.-.V M V.i; Magyarok Csehországban. Szüllő Géza volt magyar országgyűlési képviselő, a csehországi magyarság egyik vezető egyénisége a csehországi magyarok mai helyzetéről, politikai és társadalmi életéről, Magyar­ország mai belpolitikai viszonyairól. Bécs, jun. XI0. (A Pesti H­irlap kiküldött t­udósí­tójától­ Szalló Géza, volt magyar országgyűlési kép­viselő, aki valamikor a néppárt­­tagja volt, a koalíció alatt pedig éveken át részt vett a delegációk bécsi tár­gyalásain, ma a Csehországba szakadt magyarság egyik legtekintélyesebb vezető egyénisége. Most, a­mi­kor a Népszövetségi Ligák kongresszusának az ülé­sén találkoztam vele, fölhasználtam az alkalmat és megkértem, nyilatkozzék előttem a Pesti Hírlap szá­mára, a csehországi magyarság mai helyzetéről — A magyarság helyzete — felelte Szüllő Géza — azáltal, hogy az ú­j államnak a közigazga­tását nem a magyarsággal egy kulturájú szlovákok, hanem a magyarsággal egészen ellentétes tradíciójú csehek irányítják, felettébb nehéz. Ha a kormány­zottak és a kormányzók között nincs meg a lelki harmónia, a legjobb közigazgatási jog is illuzió­riussá válik. A magyar turáni faj és igy van benne bizonyos csendes rezignáció, mely a felszínen lát­szólag kevesebb erőkifejtést mutat, mint a szlovák mozgalmak. Azonban bizonyos, hogy a magyarok n nemzeti kultúrához való rám­aszkodása olyan mél . I v f . I­liuiaiko...v jae^ nyuvUK,.- kuw .•.•„ áeif.-r.u-i --' megtörhetetlen. A cseh köztársaság tiszta racioná­lis alapon létrejött állam, amelyben a csehek éles ér­telmi ereje és materialista fölfogása a döntő. Ez adja meg azt a lelki indispozíciót, amely ott ül min­denkinek a kedélyén. De viszont a köztársaság elnö­kének, Massaryknak bölcs filozófiája és az abba vetett hit, hogy Massaryk a megértés politikáját hova tovább min­d jobban keresztül viszi, ad nekünk erőt arra, hogy elviseljük azt, amit a sorsunk magával hozott. — Hogy illeszkednek be a magyarok Csehország politikai életébe? — A közélet terén a magyarság életműködése két módon nyilvánul. Társadalmilag és politikailag. Amikor a csehszlovák respublica a képviselőválasz­tásokat elrendelte, a trianoni béke még nem volt ra­tifikálva. Ennek következtében azok a magyarok, akik ugyan egy vidéken egy tömbben éltek s ugy a természetes geográfiai fe­kvés, mint az etnográfia szempontjából a magyarsághoz tartoztak biztak a Wilson-féle elvekben, hittek abban, hogy a béke­szerződés nem fogja őket Csehországhoz csatolni, mert hiszen Csehországnak sincsen felesleges nem­zetiségekre szüksége. Ezek az országrészek azért Bartal Aurél elnöklete alatt Pozsonyban gyű­lést­­ár­tottak és úgy határoztak, hogy a választásokon ak­tív részt nem vesznek, nehogy ezzel elébe vágjanak a békekötés intézkedéseinek. Ennek a pozsonyi gyűl­ö­lésnek én voltam az egyik referense. Azt is elha­tároztuk itt, hogy mindaddig, amíg a hadijog áll fönn és ameddig a néppel való érintkezés teljesen lehetetlen a számunkra, a passzivitás álláspontjára helyezkedünk. Innen van az, hogy an aktív rémi nev­­ve­­rt. A másik rész — Gömörtől felfelé — már részt vett a választásokon. Ez az oka, hogy bárha miná­lunk körülbelül egymillió a magyar lakosság szá­ma, még h­a számba vesszük azt is, hogy a speciális cseh-szlovák törvények szerint diszparitás van a magyar választókerületek és a cseh választókerüle­tek között, hiszen a cseheknél már ezer ember küld be a parlamentbe egy képviselőt, míg nálunk ehhez harmincezer ember szavazata szükséges, s igen kevés a prágai parlamentben a magyar képviselők száma. Ez idő szerint a parlamentben és a parla­menten kívül csoportosulnak a politikai erők. A parlamentben a keresztényszociális és a kisgazda-

Next