Pesti Hírlap, 1923. július (45. évfolyam, 146-170. szám)
1923-07-01 / 146. szám
Mtg a fiérfcőÉft&tp'&O korona, vasárnap 70. SPAREST, 1923. XLV. JÉVFOLYAEV!, 146, (15,157.) SZÁM. " M$SÁS?NAP, JULIUS 1, i ' ELŐFIZETÉS! ÁRAK: Igy hóra .... 1000 korona negyedévre . . 4800 korona Igyek számára helyben, idéken és a pályaudvaron 80 korona, vasárnap 30 korona. Külföldön kétszeres az előfizetési ár. .Kifldeatua.idenOBok sÉGRÁBY TESTVÉREK SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA! Bpest, Vilmos császár-ut 78. fiókkiadóFhiVATALI Badftpssi, KrsRóbet-körút L Irta: Báró Szterényi József. A székesfőváros mai urai csúnya játékot ének a közönséggel. Nincs olyan hét, hogy aamely hatósági drágítással ne állanának. A gáz és villamosság 111a már luxuscikkek ítek ezeknek az uraknak kegyelméből. Minti sokannak a főváros lakosságának azt a még elmaradt szerény kulturigényét, hogy szeti a tisztességes világítást. Amennyiben a mi lágitásunk a nap-nap után rendszeresen elő-16 bajaival annak nevezhető. Mintha le akark szoktatni a közönséget még erről is; sokk mindenről, ami a kultúrához tartozik, már ien leszoktatták. Csak az utcák rettenetes fimjét kell száraz napokon végigélvezni egy kocsin kell végigmenni a főváros kövednek nevezett kátyúin, hogy fogalma legyen házembernek kulturviszonyokról. A takarésságot ezek a hatalmasok a közönség legpictívebb igényein akarják gyakorolni. Úgy szónak tenni, mint ahogyan egyik legnagb pénzintézetünknek a régmúlt időkben, a hetvenes évek elején volt egyik igazgatóós fenmaradt, hogy azt mondta volna, „majd soktatom az embereket a váltóbenyújtásról." Jó ember úgy fogta fel a pénzintézetek hiását, hogy az igazgatóknak jó állásuk és égés tantrémjük legyen. Mi képen egy műintézet egyik volt igazgatójáról beszélik, amikor az osztalék megállani tusánál es,y gai...) 1 -mi asn'(a) oszt nekot jav ., u-t, 1 ai indokolva, hogy a részvényesek azt jogkövetelhetik, amaz kifakadt, „hogy ezek avényesek még tönkre teszik az intézetet.Székesfőváros mai hatalmasai is úgy látszafelfogni a főváros üzemeit, hogy azok nemzönség számára valók, azok csak hatalmierők. Hova lett az a szép elv, a várositás fális alapgondolata? Persze, az a múltban , márpedig a múltnak minden emlékéte kiirtam, hogy még izmagva se maradjon, égén még ugyanezt fogják tenni a múltnak ereivel is. Ha másképen nem lehet, hát eva rendszerrel. Hová lett Nagy-Budapest 7 gondolata, a környező községek bekapássával? Miért városittattak a közúti közlési eszközök? A főváros külterjes fejlesztésind-mind mire való volt? Hogy ezek az következetes munkájukkal mindezt ha- ha döntsék és évtizedekre kihatólag tönkretrnek mindent. Nehogy akik utánuk jönbeigazolhassák elődeik képtelenségét. Peig hamarosan fognak mások utánuk jönni. Ez gondolat. Ha nem is szép, de mégis az. Amit ezek az urak a villamos vasutakkal redukálnak, egyenesen megbotránkoztató. Amivel nem akarnám mondani, hogy csak ez a felekedetük az. De ez különösen. Mikor aligy féléve átvették és részvénytársasággá okították át a közúti villamosokat, az egyséri jegy húsz korona volt. A korona zürichi gyzése akkor 0.22 körül állott. Hamarosan,ég az átvétel előtt, a régi kezelőséggel fömeltették a jegy árát harminc koronára, most edig fölemelik kétszázra. Egy félév alatt tett kereken tízszerese az átvétel idejének. A krona azóta pedig csak négyszeresével csökint. A szén ára is átlagban csak négyszeresé- emelkedett. Várjon a fizetéseket és munkbéreket emelték-e azóta tízszeresre? És mién anyagárak emelkedtek azóta tízszeresre? Ott hát minden emelésnél az a stereotypinkolás, hogy emelkedtek a munkabérek, anyag- és különösen a szénárak. Még az állami utak sem produkáltak ilyen nagyot. Pedig x : sem fukarkodnak az ország érdekeinek nmibe vételével. Ott is szakítottak, még pe X alaposan, a múltnak minden szép tradicijával. Azóta fedezték fel azt a nagy igazgot, hogy a tarifák nem befolyásolják az áralakulást Persze, azelőtt más volt a felfogás. Amikor a tarifapolitika még a közgazdaság szolgálatában állott és nem az ellen csinálódott. Amikor még tarifákkal egyenlítettük ki a versenyviszonyokat és tarifák segélyével tettük lehetővé kivitelünket, tarifákkal segítettük elő a hazai ipar fejlesztését, sőt a fiumei kikötő érdekében még behozatalunkat is tarifákkal mozdítottuk elő. Ezek persze elavult irányok és elvek. Igaz, hogy akkor nem fordult elő az, ami ma történik, hogy odajutottunk már, miszerint száz kilométeres távolságokra olcsóbb teherautomobillal lebonyolítani az áruforgalmat, mint a vasúton. A közelebbi, a húsz-harminc kilométeres távolságokról nem is szólok, ezeket a régi jó vasút előtti idők mintájára ismét szekéren bonyolítja le a gazdasági élet. Mert van egy határ, melyen túl az áremelkedést a gazdasági élet nem bírja el, ahol a visszaesés kezdődik. Ezt a határt az államvasutak szerencsésen túllépték már, így varázsolja vissza az államvasút a régi jó időket. A fővárosi közúti közlekedésnél még ez a korrektívum sincs meg. A szegény kishivatalnoknak és munkásnak be kell jönnie miniskahelyére, ő nem segíthet, magán másképen, neki igénybe kell vennie a közúti forgalmi eszközt. Áthárítja persze a vállalatra, melynek szolgálatában áll. J.érv áll flő a drágasági folyamat. Melynek előidézésében a székesfőváros hatósága jár lesfelől. Nem tudok esetet a bérkocsi kivételével, amikor székesfőváros mai hatalmasai egyetlen közlekedési vállalatnak megtagadták Ápolna drágítási javaslatait. Mindig ugyanaz a stereotyp indokolás. De foglalkoztak-e az illetékes tényezők — a minisztériumokat sem véve ki természetesen — csak egyetlen egyszer is a drágítás okaival, a gazdálkodás megvizsgálásával; kutatták-e csak egyszer is komolyan, de még csak komolytalanul is, már evvel is beérnénk, hogy nincsenek-e ott más bajok is, mint az a stereotip szén, anyag és munkabér, melyekről kimutatható fillérnyi pontossággal, hogy felényire sem emelkedtek annyira, mint a viteldíjak? Ez feleslegesnek látszik, minek is! Megtörténik az a csoda minden egyes viteldíjemelésnél, hogy a vállalat megállapítja az emelés érvénybelépésének napját, rendszerint tíz-tizennégy napra es a megerősítés a minisztériumoktól pontosan beérkezik. Milyen isteni állapot lehetne ebben az országban, ha az adminisztráció az egész vonalon így funkcionálna! Ha két héten belül elintéződnének az adófizetők ügyes -bajos dolgai. Én igyekeztem megjavítani a magam minisztériumának adminisztrációját annak idején tőlem telhetőleg, nem is lehetett panaszom a kereskedelmi minisztérium és alárendelt hivatalai munkateljesítményére, de hol maradt el az eredménye ennek a törekvésemnek attól, amit az érdekeltminisztériumok most produkálnak a közlekedési vállalatok tarifaemeléseinek megerősítésében? Mintha csak buzdítani akarnák azokat a még esztelenebb emelésekre, számíthatnak a főhatóságok jóindulatú támogatására. Avagy talán azért sietnek ezekkel, mert félnek, hogy közben újabb emelésekkel állanak elő? Azokat nem kell buzdítani, szinte hónapról-hónapra jelentkeznek. Nem csoda, ha a főváros és a kormányzati fű- Még mindig nincs megálímpmitás a Magyarországra küldendő vizsgálóbizottság programmfáira vonatkozólag, ,„„ „ Párizs, fundus 30. ” Jóvátételi Bizottság folytatja a taszgyarországi,a Szinaaulo Vizsgálóbizottság programmjánakmegvitatását. Tekintettel appa, fhoga nagyhatalmak delegátusainak eddilg nem sikerilt közös alatsan •megárjednotinnok a megbeszélés még folyik. tur^Se'.ZEWCJZZZ.ZZlI.Tl 1HTH.-.V M V.i; Magyarok Csehországban. Szüllő Géza volt magyar országgyűlési képviselő, a csehországi magyarság egyik vezető egyénisége a csehországi magyarok mai helyzetéről, politikai és társadalmi életéről, Magyarország mai belpolitikai viszonyairól. Bécs, jun. XI0. (A Pesti Hirlap kiküldött tudósítójától Szalló Géza, volt magyar országgyűlési képviselő, aki valamikor a néppárttagja volt, a koalíció alatt pedig éveken át részt vett a delegációk bécsi tárgyalásain, ma a Csehországba szakadt magyarság egyik legtekintélyesebb vezető egyénisége. Most, amikor a Népszövetségi Ligák kongresszusának az ülésén találkoztam vele, fölhasználtam az alkalmat és megkértem, nyilatkozzék előttem a Pesti Hírlap számára, a csehországi magyarság mai helyzetéről — A magyarság helyzete — felelte Szüllő Géza — azáltal, hogy az új államnak a közigazgatását nem a magyarsággal egy kulturájú szlovákok, hanem a magyarsággal egészen ellentétes tradíciójú csehek irányítják, felettébb nehéz. Ha a kormányzottak és a kormányzók között nincs meg a lelki harmónia, a legjobb közigazgatási jog is illuzióriussá válik. A magyar turáni faj és igy van benne bizonyos csendes rezignáció, mely a felszínen látszólag kevesebb erőkifejtést mutat, mint a szlovák mozgalmak. Azonban bizonyos, hogy a magyarok n nemzeti kultúrához való rámaszkodása olyan mél . I v f . Iliuiaiko...v jae^ nyuvUK,.- kuw .•.•„ áeif.-r.u-i --' megtörhetetlen. A cseh köztársaság tiszta racionális alapon létrejött állam, amelyben a csehek éles értelmi ereje és materialista fölfogása a döntő. Ez adja meg azt a lelki indispozíciót, amely ott ül mindenkinek a kedélyén. De viszont a köztársaság elnökének, Massaryknak bölcs filozófiája és az abba vetett hit, hogy Massaryk a megértés politikáját hova tovább mind jobban keresztül viszi, ad nekünk erőt arra, hogy elviseljük azt, amit a sorsunk magával hozott. — Hogy illeszkednek be a magyarok Csehország politikai életébe? — A közélet terén a magyarság életműködése két módon nyilvánul. Társadalmilag és politikailag. Amikor a csehszlovák respublica a képviselőválasztásokat elrendelte, a trianoni béke még nem volt ratifikálva. Ennek következtében azok a magyarok, akik ugyan egy vidéken egy tömbben éltek s ugy a természetes geográfiai fekvés, mint az etnográfia szempontjából a magyarsághoz tartoztak biztak a Wilson-féle elvekben, hittek abban, hogy a békeszerződés nem fogja őket Csehországhoz csatolni, mert hiszen Csehországnak sincsen felesleges nemzetiségekre szüksége. Ezek az országrészek azért Bartal Aurél elnöklete alatt Pozsonyban gyűléstártottak és úgy határoztak, hogy a választásokon aktív részt nem vesznek, nehogy ezzel elébe vágjanak a békekötés intézkedéseinek. Ennek a pozsonyi gyűlölésnek én voltam az egyik referense. Azt is elhatároztuk itt, hogy mindaddig, amíg a hadijog áll fönn és ameddig a néppel való érintkezés teljesen lehetetlen a számunkra, a passzivitás álláspontjára helyezkedünk. Innen van az, hogy an aktív rémi nevvert. A másik rész — Gömörtől felfelé — már részt vett a választásokon. Ez az oka, hogy bárha minálunk körülbelül egymillió a magyar lakosság száma, még ha számba vesszük azt is, hogy a speciális cseh-szlovák törvények szerint diszparitás van a magyar választókerületek és a cseh választókerületek között, hiszen a cseheknél már ezer ember küld be a parlamentbe egy képviselőt, míg nálunk ehhez harmincezer ember szavazata szükséges, s igen kevés a prágai parlamentben a magyar képviselők száma. Ez idő szerint a parlamentben és a parlamenten kívül csoportosulnak a politikai erők. A parlamentben a keresztényszociális és a kisgazda-