Pesti Hírlap, 1923. július (45. évfolyam, 146-170. szám)

1923-07-01 / 146. szám

Mt>a fiéífcőÉft&tp'&O korona, vasárnap 70ú SPAREST, 1923. XLV. iÉ VFO LYAEV!, 146, (15,157.) SZÁM . " y$SÁI?NAP, JULIUS 1, i ' ELŐFIZETÉS! ÁRAK: Igy hóra .... 1000 korona fegyedévre . . 4800 korona Igye3 szám ára helyben, idéken és a pályaudvaro on 80 korona, vasárnap 3 O korona. Külföldön két­szeres az előfizetési ár. .Kifld<5tu'a.idenOBok s tÉGRÁBY TESTVÉREK SZERKESZTŐSÉG, KIADŐ­HIVAIAL ÉS NYOMDA! Bpest, Vilmos caásxár-ut 78. fiőkkiadüFhi VATALí Badftpssí, K-rsBóbet-körút L Még mindig mimcs megáíímpműás a Magyarovszágva küldendő vizsgálóbizottság pt»ogi>ammfái»a vonatkozólag, ,„„ „ Páv&zs, fundus 30. M Jóvátételi Bizottság folytatja a iúXizgyar>ovsr.ági>a Stiiiaaulo Vizsgálóbizottság pi>ogt>ammjának /megvitatását. Tekintettel appa, fkog­a nagyhatalmak delegátusainak ed tilg nem sikefillt közös alatsan •niegáííednotiniok a megbeszélés még folyik. 1HTH.-.V M V .i ; tur ^Se'.ZEWCJZZZ.ZZlI.Tl Magyarok Csehországban. Szüllő Géza volt magyar országgyűlési képviselő, a csehországi magyarság egyik vezeti egyénisége a csehországi magyarok mai helyzetéről, politikai és társadalmi éleiéről, Magyar­ország mai belpolitikai viszonyairól. Bécs, jun. ^ÍU. (A Pesti llirlap kiküldött t-udú&i­tójátólj Szüllű Géza, volt magyar országgyűlési kép­viselő, aki valamikor a néppárt 'tagja volt, a koalíció alatt pedig éveken át résztvett a delegációk bécsi tár­gyalásain, ma a Csehországba szakadt magyarság egyik legtekintélyesebb vezető egyénisége. Most, iimi­kor a Népszövetségi Ligák kongresszusának az ülé­sén találkoztam vele, fölhasználtam az alkalmat és megkértem, nyilatkozzék előttem a Pesti Hírlap szá­mára, a csehországi magyarság mai helyzetéről — A magyarság helyzete — felelte Szüllö Géza — azáltal, hogy az uij államnak a közigazga­tását nem a magyarsággal egy kulturáju szlovákok, hanem a magyarsággal egészen ellentétes tradicióju csehek irányítják, felettébb nehéz. Ha a kormány­zottak és a kormányzók között nincs meg a lelki harmónia, a legjobb közigazgatási jog is illuzió­riussá válik. A magyar turáni faj és igy van benne bizonyos csendes rezignáció, mely a felszinen lát­szólag kevesebb erőkifejtést mutat, mint a szlovák mozgalmak. Azonban bizonyos, hogy a magyarok .temzeíi kultúrához való r'inaszkodása olyan mél , I v f . I üiuiaiko>..v jae^ nyuvUK,.- kuw .•;•„ áeif.-r.u-i --' megtörhetetlen. A cseh köztársaság tiszta racioná­lis alapon létrejött állam, amelyben a csehek éles ér­telmi ereje és materialista fölfogása a döníö. Ez adja meg azt a lelki indispoziciót, amely ott ül min­denkinek a kedélyén. De viszont a köztársaság elnö­kének, Massaryknak bölcs filozófiája és az abba vetett hit, hogy Massaiyk a megértés politikáját hova tovább miiid jobban keresztül viszi, ad nekünk erőt arra, hogy elviseljük azt, amit a sorsunk magával hozott. — Hogy illeszkednek be a magyarok Csehország politikai eletébe? — A közélet terén a magyarság életműködés« két módon nyilvánul. Társadalmilag és politikailag. Amikor a csehszlovák respública a képviselőválasz­tásokat elrendelte, a trianoni béke még nem volt ra­tifikálva. Ennek következtében azok a magyarok, akik ugyanegy vidéken egy tömbben éltek s ugy a természetes geográfiái fe'kvés, mint az etnografia szempontjából a magyarsághoz tartózlak biztak a Wilson-féle elvekben, hittek abban, hogy a béke­szerződés nem fogja őket Csehországhoz csatolni, mert hiszen Csehországnak sincsen felesleges nem zetiségekre szüksége. Ezek az országrészek azért Bartal Aurél elnöklete alatt Pozsonyban gyiih'si (ár­tották és ugy határoztak, hogy a választásokon ak­tív részt nem vesznek, nehogy ezzel elébe vágjanak a békekötés intézkedéseinek. Ennek a pozsonyi gyü- • lésnek én voltam az egyik referense. Azt is elha­tároztuk itt, hogy mindaddig, amig a hadijog áll fönn és ameddig a néppel való érintkezés teljesen lehetetlen a számunkra, a passzivitás álláspontjára helyezkedünk. Innen van sz, hogy an nkíív rémi ne:« ve irt, A másik rész — Gömörtől felfelé — már részt vett a választásokon. Ez az oka, hogy bárha miná­lunk körülbelül egymillió a magyar lakosság szá­ma, még lia számba vesszük azt is, hogy a speciális cseh-szlovák törvények szerint diszparitás van a magyar választókerületek és a cseh választókerüle­tek között, hiszen a cseheknél már ezer ember küld be a parlamentbe egy képviselőt, mig nálunk ehhez harmincezer ember szavazata szükséges, — igen kevés a prágai parlamentben a magyar képviselők száma. Ez idö szerint a parlamentben és a parla­menten kívül csoportosulnak a politikai erők. A parlamentben a keresztényszociális és a kisgazda­Irta: Báró Szterényi József. A székesfőváros mai urai csúnya játékot z-nek a 1 közönséggel. Nincs olyan hét, hogy úamely hatósági drágítással ne állanának ő. A gáz és villamosság 111a már luxuscikkek ttek ezeknek az uraknak kegyelméből. Mint­i sokainak a főváros lakosságának azt a még egmaradt szerény kulturigényét, hogy sze­ti a tisztességes világitást. Amennyiben a mi lágitásunk a nap-nap után rendszeresen elő­16 bajaival annak nevezhető. Mintha le akar­k szoktatni a közönséget még erről is; sok­k mindenről, ami a kuíturához tartozik, már »'en leszoktatták. Csak az utcák rettenetes jimyét kell száraz napokon végigélvezni, gy kocsin kell végigmenni a főváros köve­dnek nevezett kátyúin, hogy fogalma legyen lturembernek kulturviszonyokról. A takaré­iságöt ezek a- hatalmasok a közönség legpri­tivebb igényein akarják gyakorolni. Ugy szanak tenni, mint ahogyan egyik legna­)b pénzintézetünknek a régmúlt időkben, v a hetvenem évek elején volt egyik igazgató­ól fenmaradt, hogy azt mondta volna, „majd soktatom az embereket a váltőbenyujtásról." jó ember ugy fogta fel a pénzintézetek hi­ását, hogv az igazgatóknak jó állásuk és égés tantiémjük legyen. Mi képen egy má­intézet egyik volt igazgatójáról beszélik, v amikor az osztalék megállani tusánál es,y gai,:.) 1 -mi asn'>>) oBz 1 űekÖt jav .; u-t, 1 ai indokolva, hogy a részvényesek azt jog­követelhetik, amaz kifakadt: „hogy ezek a .vényesek még tönkre teszik az intézetet." zékesfőváros mai hatalmasai is ugy látsza­felfogni a főváros üzemeit, hogy azok nem izönség számára valók, azok csak hatalmi -ezők. Hova lett az a szép elv, a várositás iális alapgondolata? Persze, az a múltban , már pedig a múltnak minden emlékéi» ki irtani, hogy még irmagva se maradjon, égén még ugyanezt fogják tenni a múltnak ereivel is. Ha másképen nem lehet, hát ev­a rendszerrel. Hová lett Nagy-Budapest 7 gondolata, a környező községek bekap­Isával? Miért városittattak a közúti közlé­si eszközök? A főváros külterjes fejleszté­uind-mind mire való volt? Hogy ezek az következetes munkájukkal mindezt ha- > a döntsék és évtizedekre kihatólag tönkre' ?nek mindent. Nehogy akik utánuk jön­beigazolhassák elődeik képtelenségét. Pe­ig hamarosan fognak mások utánuk jönni. Ez gondolat. Ha nem is szép, de mégis az. Amit ezek az urak a villamos vasutakkal redukálnak, egyenesen megbotránkoztató. A .ivei nem akarnám mondani, hogy csak ez a ielekedetük az. De ez különösen. Mikor alig •y féléve átvették és részvénytársasággá akitották át a közúti villamosokat, az egvsé­is jegy liusz korona volt. A korona zürichi gyzése akkor 0.22 körül állott. Hamarosan, ég az átvétel előtt, a. régi kezelőséggel föl­neltették a jegy árát harminc koronára, most ;dig fölemelik kétszázra. Egy félév alatt te­it kereken tízszerese az átvétel idejének. A >rona azóta pedig csak négyszeresével csök­int. A szén ára. is átlagban csak négyszeresé­1 emelkedett. Vájjon a fizetéseket és mun­.béreket emelték-e azóta tízszeresre? És mi­én anyagárak emelkedtek azóta tízszeresre? ort hát minden emelésnél az a stereotyp in­kolás, hogy emelkedtek a munkabérek, az yag- és különösen a szénárak. Még az állam­sutak sem produkáltak ilyen nagyot. Pedig x : sem fukarkodnak az ország érdekeinek nmibe vételével. Ott is szakítottak, még pe­X alaposan, a múltnak minden szép tradi­'»jával. Azóta fedezték fel azt a naay igaz­got, hogy a tarifák nem befolyásolják az áralakulást Persze, azelőtt más volt a felfo­gás. Amikor a tarifapolitika még a közgazda­ság szolgálatában állott ós nem az ellen csi­nálódott. Amikor még tarifákkal egyenlítettük ki a versenyviszonyokat és tarifák segélyével tettük lehetővé kivitelünket, tarifákkal segítet­tük elő a hazai ipar fejlesztését, sőt a fiumei kikötő érdekében még behozatalunkat is tari­fákkal mozdítottuk elő. Ezek persze elavult irányok és elvek. Igaz, hogy akkor nem for­dult elő az, ami ma történik, hogy odajutot­tunk már, miszerint száz kilométeres távol­ságokra olcsóbb teherautomobillal lebonyolíta­ni az áruforgalmat, mint a vasúton. A köze­lebbi, a husz-harminc kilométeres távolságok­ról nem is szólok, ezeket a régi jó vasút előtti idők mintájára ismét szekérén bonyolít ja le a gazdasági élet. Mert van egy határ, melyen tul az áremelkedést a gazdasági élet nem bírja el, ahol a visszaesés kezdődik. Ezt a határt az ál­lamvasutak szerencsésen túllépték már. így varázsolja vissza az államvasút a régi jó idő­ket. A fővárosi közúti közlekedésnél még ez a korrektivum sincs meg, A szegény kishiva­talnoknak és munkásnak be kell jönnie mini j kahelyére, ő nem segíthet, magán másképen, neki igénybe kell vennie a közúti forgalmi esz­közt. Áthárítja persze a vállalatra, melynek szolgálatában áll. J,<rv áll f-lő a drágasági fo­lyamat. Melynek előidézésében a székesfővá­ros hatósága jár lesrelől. Nem tudolr esetet a bérkocsi kivételével, amikor székesfővá­ros mai hatalmasai egyetlen közlekedési válla­latnak megtagadták Ápolna drágitási javasla­tait. Mindig ugyanaz a stereotyp indokolás. De foglalkoztak-e az illetékes tényezők — a minisztériumokat sem véve ki természetesen — csak egyetlen egyszer is a drágítás okaival, a gazdálkodás megvizsgálásával; kutatták-e csak egyszer is komolyan, de még csak komoly^ talanul is, már evvel is beérnénk, hogy nincse­nek-e ott más bajok is, mint az a stereotyp szén, anyag és munkabér, melyekről kimutat­ható fillérnyi pontossággal, hogy felényire sem emelkedtek annyira, mint a viteldijak? Ez feleslegesnek látszik, minek is! Megtörté­nik az a csoda minden egyes viteldíjemelésnél, hogy a vállalat megállapítja az emelés érvény­belépésének napját, rendszerint tiz-tizennégy napra ós a megerősítés a minisztériumoktól pontosan beérkezik. Milyen isteni állapot le­hetne ebben az országban, ha az adminisztrá­ció az egész vonalon igy funkcionálna! Ha két héten belül elintéződnének az adófizetők ügvep ­bajos dolgai. Én igyekeztem megjavítani a magam minisztériumának adminisztrációját annak idején tőlem telhetőleg, nem is lehetett panaszom a kereskedelmi minisztérium és alá­rendelt hivatalai munkateljesítményére, de hol maradt el az eredménye ennek a törekvésem­nek attól, amit az érdekelt .minisztériumok most produkálnak a közlekedési vállalatok ta­rifaemeléseinek megerősítésében? Mintha csnk buzdítani akarnák azokat a még esztelenebb emelésekre, számithatnak a főhatóságok jóin­dulatú támogatására. Avagy- talán azért siet­nek ezekkel, mert félnek, hogy közben ujabb emelésekkel állanak elő? Azokat nem kell buz­dítani. szinte hónapról-hónapra jelentkeznek. Nem csoda, ha a főváros és a kormányzati fű-

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék