Pesti Hírlap, 1923. július (45. évfolyam, 146-170. szám)

1923-07-01 / 146. szám

i párt képviseli a magyarság érdekeit. A keresztény­szociális párt elnöke Körmendy Ékes Lajos; élénk szerepet játszanak benne Leh­ei Jenő, Jabloniczky János, Palkovits Viktor. A kisgazdapárt elnöke és vezetője Szentiványi József, mellette Füssi Kálmán vesz részt a parlamenti harcokban. A társadalmi alakulatok terén a magyarság a Magyar Nemzeti Szövetség útján akarja leélni az életét. Ennek szék­helye Komáromban van. Társadalmi szervezetekben azonban a magyaroknak nagyon nehéz lélekzethez jutniuk, mert a közigazgatás kezelői sokszor politi­kumnak minősítik azt, ami csak kul­turális jellegű mozgalom és így az ilyen szervezetek megalakulása vagy élet­működése igen gyakran lehetetlenné tétetik. Növeli a nehézségeket még az is, hogy a köztársaság vé­delméről szóló törvény túl sok latitildöt enged meg, továbbá, hogy a cseh-szlovák köztársaság új állam és így megfelelő anyag hiányában nem tud minden­felé alkalmas hivatalnokokat állítani. A hivatalno­kok túlbuzgósága sokszor az állam intenciói ellené­re lehetetlen helyzeteket teremt. — Milyen törekvései vannak a magyarságnak a cseh köztársaság keretein belül? — Természetes, hogy a magyar kisebbségek vezetői felelősségük tudatában mindenütt hirdetik azt, h­ogy a törvényeknek alkalmazása nem önkény, a törvényekhez való ragaszkodás pedig állampol­gári kötelesség. Ezért nyugodtan rámutathatok arra, hogy már maga Benes külügyminiszter is elismeri, hogy a magyar kisebbség mintaszerű lejalitással jár el. Mi a törvények betartását követeljük, ezt azon­ban megkívánjuk jobbról és balról egyaránt. Ott, ahol lehet és amikor lehet, felemeljük szavunkat, hogy a cseh-szlovák állam azokat a jogokat, ame­lyek bennünk­"- a Saint Germain en Lay-ben kötött szerződés" alapján megilletnek, velünk szemben tisz­teletben tartja. Mert az a lényeges különbség van régi Magyarország és a régi Magyarországon élő nemzetiségek jogi helyzete, továbbá a cseh-szlovák állam és a cseh-szlovák államban élő nemzetiségek jogi helyzete közt, hogy ebben a tekintetben Ma­gyarország­ szuverén állam­i jogait semmi sem kor­látozta, a keze nem volt megkötve. Saint Germain en Lay-ben a monarchia széttörése után alakult utódál­lamok ellenben a nagyantant-h­atalmakkal szerződést kötöttek, amelyben garantálták a kisebbségi jogokat. Ez lényeges differencia. A nemzetközi jog értel­mében egy kétoldalú nemzetközi szerződést csak együttes akarattal lehet megváltoztatni, ha tehát a cseh-szlovák állam a magyar kisebbségek jogait újabb törvényekkel másképen akarná szabályozni, m­­int ahogy "azt Saint Germain en Lay-ben elfo­gadta, ezt csak akkor teheti meg, ha ahhoz a másik szerződő fél, a nagyantant, is hozzájárulna. " A cseh köztársaságban élő magyarság milyen szemmel nézi Magyarország felső politikai viszonyait és a cseh köztársaságban élő­ magyarság szempontjából műven politikai irányzat volna a helyes Magyar­országon. — Bocsásson meg, ha kissé talán szerényte­lennek tűnnék fel annak a megállapításával, hogy az újonnan alakult Magyarország legnagyobb vesz­teségének én nem azt tartom, hogy igen nagy terü­letek csatoltattak le róla, hanem azt, hogy az az intelligencia, amely a százados tradíciók által legjobban volt vértezve, kapcsolódott le a lecsatolások által az állam testéről Magyarország új emberek vezetése alatt új ösvényeken kereste egy darabig az utat, az alkot­mány félrebillenése következtében pedig az állami gépezet még ma sem működik teljesen zavartala­nul. Mi elcsodálkozva nézzük, hogy Magyarorszá­gon hány különböző egyesület alakul és hány párt konstruálódik mivől ugyanegy célra. Ez szerintünk nem az egységet, hanem a széthúzást igazolja. És elcsodálkozva látjuk azt, hogy az idő mennyire nem tudta megérlelni még mindig a magyarokban a praktikus érzéket. Én, amióta a passzivitás lett osztályrészem, sokat utazom Olaszországban, több ízben megfigyeltem, hogy az olaszok a nemzeti szétzüllés után milyen módon egyesítették a nem­zeti erőket. Ebben a munkában nem generalizál­tak, hanem specializáltak. Mindazt, aki a nemzet erőforrásait gyengítette, a nemzet ellenségének te­kintik, de mindazt, aki a nemzet erőforrásait gya­rapítja, a magukénak fogadják el. A nemzeti erő­forrásokat pedig nem gazdasági kategóriák szerint állapítják meg, nem tekintik kizárólagos erőforrás-­­ nak a mezőgazdaságot és állandó gyengítő elemnek­­ a kereskedelmet, hanem minden termelő kategóriát értéknek fogadnak el a nemzet életében Olaszor­szágban ezért a nemzeti föllendülés tényleg meg­indult. Magyarországon — sajnos — nem tudjuk meglá­tni ugyanezt, pedig anélkül, hogy a legki­sebb mértékben is foglalkoztatna bennünket az ir­redentizmus, — mert hiszen bennünket épen úgy köt a békeszerződésben elvállalt­ kötelezettség, mint a magyar kormányt — meg kell állapítanom: egy nemzeti kisebbség számára bármelyik államban egészen más erőforrást jelent az, ha hasonló kultú­rájú és faji eredetű erős állam tekintélyére támasz­kodva élheti le a maga faji öntudatából származó nemzeti élet Hogy milyen politikát űzzön Magyar­ország, erre csak azt válaszolhatjuk, hogy tradicionális politikát, intelli­gens politikát, az intelligenciának nem kasztokhoz kötött uralmát. Vagyis demokratikus politikát. Mert mi ragaszkodunk az igazi demokráciának ahhoz az alapelvéhez, hogy születésére való tekin­tet nélkül mindenki, de mindenki a maga tehetsége szerint vegyen részt az állami életben. • Benda Jenő, Bécs, jan. 30. A Népszövetségi Ligák Unió­jának bécsi nagygyűlése befejeződött. Berzeviczy Albert javaslatát a lefegyverzés kölcsönösségére és általánosságára vonatkozóan Rob­in belga szocia­lista képviselő kivételével egyhangúlag elfogadták. A Népszövetség új ülésszaka júlus 2-án nyílik­ meg Genfben, amelyen az erdélyi magyar birtoko­sok ügyében várható döntés. A genfi népszövetségi ülésen a magyar kormány megbízottja, Apponyi Albert gróf, aki mellett Gajzágó László követségi tanácsos működik. Apponyi Albert gróf és Gajzágó László pénteken délután utaztak Genfbe. A genfi tanácskozáson az erdélyi magyar birtokosok ügyé­nek tárgyalásán részt fognak venni még Jancsó Benedek egyetemi tanár és Sebess Dénes nyugal­mazott államtitkár is. A hatóságok még csak a látszat­fáradságot sem veszik maguknak, hogy megnyugtassák a köz­vetlenül érdekelt közönséget az emelések in­dokolt voltának igazolásával. Mi szükség van erre, elég a hatalmi szó. Nem jól van ez így. Félek, hogy meg fog­ja magát bosszulni. Ezen az úton nem szabad tovább haladni, ennek katasztrófára kell ve­zetni. Hiába erőlködik a kormány a tisztvise­lőkérdés megoldásán, a megélhetésük lehetős biztosításán, amíg ezen az ú­ton haladunk, min­dig mélyebben és mélyebben süppedünk. Ezek a drágítások nem maradnak magukban, ezek csak elöljárói másoknak és még továbbiaknak. Ezek ürügyül használtatnak fel az egész vona­lon; ha a fizetéseket és munkabéreket öt szá­zalékkal drágítják hatósági áremelések, húsz százalékkal emelkedik az általános drágaság és elsősorban az államnak kell helyt állani illet­ményemeléseivel. Melyek soha sem lehetnek olyan nagyok, mint a drágaság előidézte igé­nyek. Aminek folytán növekedik egyúttal az elégületlenség, melyet némelyek még külön­­zrtanak is, mintha a tisztviselő-nyomor önma­gában nem is lenne elég izgató. A folyamat végzetességét csak az nem látja, aki vagy nem akarja, vagy nem éri fel ésszel. A kereseti lehetőségek messze nincsenek arányban a drágítás méreteivel. Nem is lehet­nek, mert ilyen kereseti lehetőségek nem létez­hetnek, szükségképen be kell tehát állania a veszedelemnek Szinte érthetetlen előttem az a közömbösség, mely ezeket az ügyeket kiséri. Félő, hogy nem az érdektelenségi közömbössé­ge, hanem már az elkeseredésé. Ez még fokoz­za veszedelmes voltát. Idejekorán kell ennek még útját állani, kellő eréllyel és komoly aka­rattal még lehet. Boldog idők, hoideg emberek. Regény. (8) Ma Rákosi Viktor. Hangjában teljes őszinteség csendült meg és a mama megijedhetett, hogy a lányát műveletlennek fogjuk tartani, mert haragosan rászólt: —. Ugyan, lányom, hogy mondhatsz már ilyent ? H­igg­ye el, tanár úr, hogy egészen jól játszik és jóval többre vihetne, ha egy kis tü­relme volna hozzá­. Katóka tiltakozólag és vidáman rázta meg szőkefürtös fejecskéjét, miközben pici, piros szájából két gyönyörű hófehér gyöngysor vil­logott elő, úgyhogy szinte belekápráztam. No, gondoltam magamban, ezt is el lehetne nevezni így: Fogsor a koplaló fogorvoshoz, mert eze­ken a fogakon bizony goha doktor nem babrált és nem keresett pénzt. — Hát aztán mi volna, mamuskám, ha többre vittem volna? Csak nem akar belőlem zongoraművésznőt faragni? Akkor is csak azt tenném, amit most, játszanám az ismerősöknek és azok agyba-főbe dicsérnének, mint most. •­ Majd eljön még az ideje annak, Baby,­­úgy látszik, célszerűnek tartotta néha ezt a kicsinyítő, becéző nevet elhelyezni, hogy úgy a leánykát, mint a vendégeket figyelmeztesse arra, hogy még gyermekkel van dolguk. Ez a megszól­ítás tehát csak­ a mama hiúságából eredt­, hogy meg fogod bánni, zenei műveltsé­gednek ilyen elhanyagolását. Majd ha egyedül lessz (itt a mama köhögni kezdett, mert meg­ijedt, hogy elszólja magát) ha unod magadat, amikor , én épen nem leszek melletted, akkor igazán a zongora lesz egyetlen társad, aki szó­rakoztat . . . Baby vígan közbevágott: — Hát az uram! Vagy azt hiszi a mama, hogy olyan unalmas fráterhez megyek felesé­gül, akinek társaságát csak a zongora teszi el­viselhetővé­? A mama rémülten tekintett vakmerő leá­nyára. Hiszen ő épen ezt akarta kikerülni és most ez a csacsi lány ennyi fiatalember közt egyszerre kitalálja. Kis Katót azonban nem ijesztette meg, hanem vigan csicsergett to­vább: — Hiszen ahhoz nem kell zongoramű­vésznőnek lennem, hogy magamat elmulattas­sam. Ahhoz untig elég az a kis klemperozás, amit máris tudok. Vagy azt hiszi a mama, hogy akkor az uram több időt fog otthon tölteni és az én művészi zongorázásomban gyönyör­ködni? Milyen optimista! Az uram bizony en­nek a kedvéért öt percr­g se mond le a kaszi­nójáról. A mama most már valósággal sziszegte a fogai közt: — Baby, kérlek, hallgass olyan dolgok­ról, amelyekről sejtelmed sincs, amelyeket csak az iskolai pajtásaidtól hallhattál, akinek korán megengedték rossz regények olvasását. (A mama ezt is nekünk szánta és annyit jelentett, hogy Katókának eddig semmiféle re­gényolvasás nem volt megengedve, azaz hogy PESTI HÍRLAP 1923. július 1., vasárnap. Ismét elkerülhetetlen a nagyobb arányu infláció. Tavaly ilyenkor és most. — Zürich és a drágaság.­Miért mutatkozik nagyobb bizalom az értékpapirosok, mint a korona iránt? Tavaly ilyenkor a bankjegyforgalom 33 mil­liárd volt és a korona kurzusa 0.50. Azóta a pénz­forgalom kereken négyszeresére nőtt, és ha kvanti­tás elmélet híveinek igaza volna, a koronának 0.12.5-ön kellene állnia, nem pedig 0.0634-en. A korona ér­téke nyolcadára esett, mialatt a bankjegyforgalom csak négyszeresére emelkedett. A búza tavaly ilyen­kor 3800 korona volt, ma 12-szer ilyen d­rága, holott ha a bankjegyforgalom növekedésével arányos lett folttá a búza drágulása, m­a 15.000 korona körül mo­zogna. A cukor 160 korona volt, ma 14-szer olyan drága. A zsír volt 300 korona, ma 17-szer olyan drága, és nem 1200 korona, mint a bankjegyforga­lom növekedésének aránya szerint kellene. A borjú­hús volt 220 korona, most 2700 korona, a nullás liszt volt 74 korona, ma 746 korona. Folytassuk-e tovább, hogy mindenkit meg­győzzünk arról, hogy a drágulás megy a maga útján, fittyet hányva a korona zürichi kurzusának? A pénzügyi politika irányítói azonban görcsösen ragaszkodtak ahhoz, hogy a pénzforgalom szűkíté­sével javítják meg a koronát és dolgoznak ellene a drágaságnak. Mintha a pénz értékét tisztán az dön­tené el, sok van-e belőle, vagy kevés, nem pedig az, milyen fokon van a termelés, mennyi a rendelkezésre álló áru, mekkora a gazdasági forgalom intenzitása stb. Ugyancsak a pénzmennyiségnek lehet kétszer­háromszor-ötször akkora értéke, ha nagy lendületű gazdasági forgalmat bonyolít le és megfordítva. Hi­szen a harminchárom milliárdos bankjegyforgalom rövid pár hónap alatt hetvenöt milliárdra emelke­dett, a drágaság ellenben megállás nélkül fejlődött tovább. Most ismét elkerülhetetlen a nagyobb arányú­­infláció,­­ hogy a gabona forgalmát pénz­eszközzel elláthassuk. Vajon minő hatása lesz ennek az áralakulásra? Most is mondhatjuk, hogy az árak nem lesznek arányban az infláció nagyságával, nem lesznek arányban a zürichi jegy­zéssel sem, mert gazdasági helyzetünknek épen ez

Next