Pesti Hírlap, 1923. július (45. évfolyam, 146-170. szám)

1923-07-01 / 146. szám

J * I ! 1925. julius 1., vasárnap, FESTI HÍRLAP nyékén. Jegyzőkönyvébe naponta beírta bevételét és kiadását. Megvetette a tömeget, a hígvelejű, kap­zsi, irigy, kontár golyhókat, kik nem is érdemesek az ember névre, a léhák, fontoskodók és tudáléko­sok hadát s azt sem tagadta, hogy uszkárját többre tartotta, náluk. Végrendeletében gondoskodott kutyájáról. Az emberekről nem. Vájjon hol itt az op­eret tárgy­? Mi ezt nem itatjuk. De vannak, akik látják. Az operettirók szárnyas fantáziája egyszerre elénk hozza őt, rö­vid nadrágban, körgallérral, pisze, duzzogó bájjal". Táncolni fog a primadonnával s a priro-adorui­a e az agg világgyűlölő orrát fölfricskázza, ő pedig eb­ben a­ tömör, igazán nemes versben foglalja ifexze­­— a huszadik század számára — pesszimizmusát: „Világ, te kis hamis, Gyűlöllek mac­am is De hogyha rám kacsint. Egy édes, édes, édes pici lány. Mindent elfeledek Rózsás, rózsás, rózsás lágy ajakon." ( A szerzők tulajdona. Törvényiileg védve. Copyright by X. Y. New-York, London, Páris, Ber­lin, Bécs.) Azt hiszem, ép jókor érkezik az elmés ope­rett s biztos sikerre számithat. A középkor imádta Istent s nem tűrte az istenkáromlást. A tizenkilen­cedik század legalább az Embert tisztelte s tiltako­zott volna az ellen, hogy néhány tökfilkó haszon­szerzés címén beletörölje sáros tollát egy lángel­mébe. De a huszadik század, melyet „nagy idő"­nek neveztek a háború elején, már az emberkárom­lás iránt is érzéketlen. Enyhe, dallamos, rózsaszín agylágyulás borul föléje. Kosztolányi Dezső: » Az élelmiszerárak bajnoki magasugrásai. Negyven korona egy zsemlye, ötszáznegyven ko­rona egy kiló félbarna kenyér, száztíz korona egy pohár sör, ötezerhatszáz korona egy kiló zsír és négyezernégyszáz korona egy kiló teavaj.­­ Drá­gább lesz a szálloda is. Eddig csak kisebb-nagyobb (inkább nagyobb, mint kisebb) lépésekkel haladtak fölfelé az árak, most azonban már mérföldekkel ugranak előre a beláthatatlan magasságba. Ma szombat van és az Árvizsgáló Bizottság megint siet a maga kis közle­ményeivel kellemessé tenni a holnapi vasárnapot. Újra közrebocsátja a maga kis kommünikéjét ar­ról, hogy­ ezeket és ezeket az árakat nem kifogásolja. Néhány héten át csak a kenyér került be a nem kifogásolt listába, ma­ már a sör is ott szerepel. Az Árvizsgáló Bizottság — mint a jelentés mondja — a liszt, a tüzelőanyag, az élesztőárak, va­lamint a fuvarozás díjának emelkedése folytán hoz­zájárult a zsemlye huszonkét százalékos emeléséhez. A nem kifogásolt árak vasárnaptól kezdve a követ­kezők: Zsemlye péknél 35 korona (ezelőtt 29), viszont­elárusitónál és étkezőkben üzemi és forgalmi adóval 37 (31), étkezési helyiségekben fényűzési adóval 40 korona (33), félbarna kenyér péknél 340 korona (460), viszontelárusitónál 362 (480)­,rozskenyér péknél 440 korona (360), viszontelárusítónál 456 korona (374). A házikenyér sütési díja kilónk­ént 33 korona. A ható­sági árusításban a finom tésztaliszt 200, a főző 152, a kenyérliszt 86 korona kilónként a fogyasztók részére. A hatósági kenyér ára kilónként 96 korona. A sör árának emelését az Árvizsgáló Bizottság a sörfőző anyag­ok és az üzemi árak emelkedésének hangoztatásával hagyta jóvá. Az áremelés harminc­három százalékos. A B. csoportba sorozott vendég­lőkben, — ahova a legtöbb étkezési üzem tartozik — egy voltár tizenkét cukormérő foktartalmú sör ára Do korona, fényűzési és forgalmi adóval 110 korona (eddigi árak 70, illetőleg 90 korona.) Korsó 160—170 korona (eddig 120—130). Palacksör 260—280 korona (140—200). Palacksör kávéházban 280—300 (200—220.) Az Árvizsgáló Bizottság, amikor maga is ilyen nagymértékben hozzájárult az újabb áremelésekhez, közli, hogy a mellé kirendelt detektívcsoport tagjai állandóan ellenőrzik a kirakatárakat, hogy a kira­katban feltüntetett árak arányban vannak-e a korona értékcsökkenésével. Ahol túlzott áremelést találnak, ott megindítják az uzsorabírósági eljárást. A zsir ára két nap alatt ezer koronával emelke­dett. Csütörtökön még 4600 korona volt kilója, szom­baton pedig már 5600 koronás zsirárakat is lehetett látni a hentesüzletekben. A hentesek azzal biztatnak, hogy ez az ár sem végleges még és további nagymér­tékű drágulás várható, mert az élő sertés ára szintén emelkedik napról-napra. Már drágább lett a disznó­is, még pedig egyszerre 400 koronával. A tejtermékek piacán is áremelkedés volt. A teavaj már 4400 koro­nába kerül. A tojás darabja 115—120 korona. A szállodai szobák ára is megdrágult. Június 1-én 50 százalékkal emeltek a szállodatulajdonosok, míg most, július 1-én, újabb 30-­­0—50 százalékos áreme­lés következik. A közönség már minden bizonnyal tud annyit olvasni, hogy az újabb cukordrágulás bekövetkeztét észrevegye abból a félhivatalos közlésből, amit­ szom­baton éjjel adtak ki és amely így hangzik: A Magyar Távirati Iroda jelenti, hogy a pénzügyminiszter ren­deletet adott ki, amellyel a belföldön termelt vagy a vámkülföldről behozott cukor után a fogyasztási adón felül fizetendő kincstári részesedést július elsejétől kezdve kilogrammonként 690 koronában állapítja meg. A ren­dőrségf Ssívatal©s jelentése a Kovács testvérekről. A politikai merényletek egész sorát vették tervbe. — Messzire nyúlnak az összeesküvés szálai. — Ka­tonai szemnélyek a bűnügyben. Szombaton délben megjelent a rendőrség hiva­talos jelentése a Kovács testvérek és társai ügyéről. A két heti vizsgálat befejezett eredményét közli a főkapitány aláírásával szignált jelentés, amely rész­letesen beszámol a tizenhét letartóztatásba helyezett egyén fantasztikusnál­ fantasztikusabb merénylet­terveiről, aspirációiról valamint üzelmeiről. A jelen­tést teljes terjedelmében alább közöljük. Kitűnik ebből, hogy a bűnszövetkezet amikor egy hazafias névvel ellátott testület nevében szélhámoskodott, milliókat gyűjtött és használt fel saját cél­jaira, politikai gyilkosságokat is akart el­követni. Merényleteket készült elkövetn­i, s ezek során­ először gróf Bethlen István miniszterelnököt akarták eltávo­lítani. A társaság egy kültelki házat és csukott auto­mobilt akart vásárolni, hogy az elhagyott helyen végreh­ajthassák sötét szándékaikat, a politikai gyil­kosságokat. Nagyváradon a román királyi állam­pénztárt akarták kirabolni, majd egy másik terv megvalósításán dolgoztak és a dohány utcai zsidó­templomot szerették volna a levegőbe röpíteni. Egyes katonai személyek vétkes könnyelműsége folytán 18 kilogramm ekrazithoz jutottak a Kovács testvérek és bűntársai. A vétkes könnyelműséggel vádolható katonai egyének ellen a­­királyi ügyészség megkere­sése folytán a katonai ügyészség is eljárást indít. A hivatalos jelentés nem szól a Reismann-féle gyil­kossági ügy és az erzsébetvárosi bombamerénylet nyomozásáról. Ebben a két ügyben a rendőrség még foly­tatja a nyomozást és csak akkor fog beszá­molni a nyilvánosságnak, ha a nyomozást befejezi. Dr. Nagy Emil igazságügyminiszter szombaton dél­előtt megjelent a főkapitányság épületében és Mari­novich Jenő főkapitánnyal referáltatott magának a nagyszabású bűnügy befejezett nyomozásáról és a még tisztázatlan kérdések jelenlegi állásáról. . .­­ A rendőrség hivatalos közlése így szól a Kovács-testvérek ügyében: A rendőrség­­már, hetek óta­­nyomozást folytat Kovács Kornél és társai ellen, mert tudomására ju­tott, hogy a Kovács testvérek a „Magyar Nemzeti Multunk kultúrája”­ társaságát avval a célzattal alakította mag, hogy ennek révén különböző nagyarányú gyűjtésekkel pénzhez jussanak. A társaságnak tagjai nem voltak, csak tiszti­kara, amely a Kovács-testvérekből és azok közvetlen környezetéből került ki. ügyvezető igazgató Kovács Kornél, pénztáros Kovács Árpád, ellenőr Kovács Tivadar, könyvelő pe­dig Szobodovky Aladár volt. A gyűjtés útján befolyt összeg megközelíti a kilenc milliót. Ennek legnagyobb részéről nincs elszámolás és nyilvánvaló, hogy a tisztikar ezt az összeget a saját céljaira használta fel. Díszelnöknek és társelnöknek közéletünk egyes kiválóságait sikerült megnyerniük. A Kovács-testvérek és társaik a saját anyagi érdekük gyűjtés útján való előmozdításán kívül egé­szen képtelen, fantasztikus tervekkel is foglalkoztak. Elsősorban a nagyváradi román állampénztárt akar­ták kifosztani avval a célzattal, hogy az elrabolt pénzt maguknak szerzik meg. A felmerült akadályok miatt ettől elálltak. A magyar királyi kormány egyes tagjainak erőszakos eltávolítását is tervbe vették, így elsősorban gróf Bethlen István miniszterelnököt akarták erőszakos úton helyéről eltávolítani. A közbejött nehézségek miatt nemm tudták ezt a tervüket végrehajtani. Ugyancsak foglalkoztak a Kovács-testvérek és társaik a Dohány­ utcai zsinagógának az utcai csa­tornákon keresztül való felrobbantásának tervével is, de amidőn kiderült, hogy ez a terv a főváros csator­nahálózatának nagy részét elpusztítaná, elálltak szándékuktól. Anyagi helyzetük javítása végett a Kovács-test­vérek megkísérelték szokások hamisítását is. E vég­ből Szalay János üllői­ úti lakásán kliséket is készí­tettek. Minthogy többszöri próba után sem sikerültek ezek a kísérletek, négyhónapi eredménytelen munka után ezt a tervüket is kénytelenek voltak feladni. Ugyanez a bűnszövetkezet, egyes, nekik nem tetsző politikusok elnémításának és esetleges meggyilkolásának tervével fog­lalkozott és e célból egy csukott autót és egy kültelki házat akartak vásárolni, hogy ideszállítsák és itt végezze­nek a hazára szerintük ártalmas politikusokkal. De minthogy attól tartottak, hogy a rendőrség ezeket az üzelmeiket mégis leleplezi, ettől a tervtől elállottak. Mindezek a fantasztikus és a józan ésszel szinte lehetetlen terv azáltal vált a közre felette veszedel­messé, mert egyes katonai egyének vétkes könnyelmű­sége folytán már régebben hozzájutottak mintegy tizennyolc kilogramm ekrazithoz, amelyet először a Nemzeti Múltunk Kulturája című társaság dohányutcai helyiségében, Kovács Kornél íróasztalába tettek, azután Becker István Pan­­onia­ szállóbeli lakására, majd Szalay János üllői úti laká­sára került. Szalay a Kovács-testvérek őrizetbevétele alkalmával az ekrazitból kilenc kilót átadott Ssovnik Mártonnak, a másik részét pedig Weinbeer Sándor­nak adta át elrejtés végett. Ez az ekrazit azután Jób Fancsali Győzőhöz és Czigány Sándorhoz került A kisys embet» ma is olcsón él. Csak tudni kell a módját. Okos ember egy kis ügyességgel, még a mai folyton dráguló világ­ban is aránylag olcsón juthat némely élveze­tekhez. •«V­égelatt manásira sok ember kedvenc cukorkája. Bemegyünk a kör­út egyik cukorüzletébe, zsebünkben nincs egy fillér se. — Kérek tíz deka égetett mandulát —— mondjuk bátran. — Tessék parancsolni, — siet szolgálatunk­ra a tulajdonos. — Kérem, — kérdezzük most nem túlságos feltűnő hangsúllyal, csak úgy mellékesen oda­vetve, — friss ez az égetett mandula, nem nagyon kemény? — — kérem, — szól a kereskedő, egészen friss. Méltóztassék megízlelni. Csak erre vártunk. Kiveszünk négy-öt szem égetett mandulát, elkezdjük rágni, elfinto­rít­juk arcunkat és igy szólunk: — Frissebb nincs? — A­agyon sajnálom, ennél frissebb nincs. — Köszönöm, de ebből nem kérek. — mond­juk és távozunk. Néhány házzal odébb nézünk a következő cukorüzletbe és így tovább végig a körúton. Csak tizenöt-húsz üzletbe kell bemenni és jól lakhatunk égetett mandulával. Cseresznyénél, epernél a vásárcsarnokban pontosan ugyanez a módszer, alkalmazandó. „Nem éretlen ez a cseresznye?" — mondjuk, „Tessék megízlelni" —­­mondják. Ugyebár erre várjunk csak. Megízleljük, „Err de rossz" mondjuk és egy kofával tovább állunk, bemegy egy vir­ág áruüzletbe és azt mondja na­gyobb rózsacsokorra volna szüksége, valami gyö­nyörűt szeretne, mert Darvas Lili művésznő nagy­ságának vagy Biller Irén művésznő nagyságának­­megy a csokor, tessék, tehát megmutatni, mi vol­na rVfc'tSHMl," rr művésznőkről lévén szó az ember nem blamálhatja magát, lehet­­ érteni, ugyebár? Hozzák a rózsákat, egyiket a másik után, teleszívjuk magunkat nagyszerű illatukkal, aztán azt mondjuk: nagyon sajnáljuk, de mi most az egyszer valami szebbet szeretnénk. Távozunk és még félóra módon is élvezhetjük a ragyogó virág­illatot, mellyel ruhánk átitatódott. Ugyanez kicsiben, megismételhető a korzón is. Magunkhoz vitjük a virágáruslényt, belesza­golunk a virágjába és nem­ veszünk, sőt esetleg még rosszalóan meg is jegyezzük: szebb virágot nem talált? — Ugyanezzel a módszerrel élhetünk illat­szer üzletekben is. — „Ez nem jó kölni víz?­— mondta a naiv droguista felháborodva — méltóztassék csak ide adni a zsebkendőjét, majd cserrentek rá egy ki­csit, kérem tessék csak ideadni, vétel kötelezettség nélkül." Ugyebár erre vártunk. Következik a már többször jól bevált arcfintor. Aztán a megjegy­­zés: „Ennél jobb nincs raktáron?" — Távoz-'­ Mára már el vagyunk látva illatszerrel. És holnap egy másik boltba megyünk. Szenes ember. ffl francia kormánypárt veresége a Szajna-tartomány pótválasztásán. Párizs, jun. 30. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Franciaország egész sajtója most azzal foglalkozik, hogy a Szajna-tartományban legutóbb megtartott pótválasztás alkalmával a kormány je­löltjei milyen vereséget szenvedtek. Az az általános vélemény, hogy a választás eredménye Poincaré hanyagságának tulajdonítható, mert ez a választó­kerület még 1919-ben is a nemzeti blokk legbizto­sabb vára volt. A nacionalisták harmincezer szava­zatot vesztettek és a radikálisok több mint húszezer szavazatot nyertek. A kormánypártra leadott szava­zatokat az ellenzék megtámadja. Az ellenzéki lapok örömmel üdvözlik ezt az eredményt, amely komoly és alkalmas támadási pont Poincaré és politikája ellen. rendőrség az ekrazitot lefoglalta és megállapította, hogy a robbanóanyagból több már nem cirkulál. " Ebben a bűnügyben a rendőrség az állami és társadalmi rend hatályosabb védelméről szóló 1921: III. t. c. első szakaszába ütköző bűncselekmények, továbbá sikkasztás bűntettének címén a következő­ket helyezte előzetes letartóztatásba: Kovács Kornél, Kovács Tivadar, Kovács Árpád, Becker István, Vas Titusz, Szalay János, Umlauf Szig­frid lovag, Szobodecki Aladár, Tarnovszky Pál, May­er Oszkár, Tahó Szevér, Láng Ede, Kovrik Kálmán, Weinbe­r Sándor, Cigány Sándor, Jób Fancsali Győ­ző és Márki József. Nevezetteket június 29-én adták át az ügyészség­nek. Egyes katonai személyeknek vétkes könnyelmű­sége folytán a már régebben a Kovács-testvérek és társai kezébe jutott robbanóanyagok ügyében a ki­rályi ügyészség a vétkes gondatlansággal terhelt egyének ellen az eljárás iránt való megkereséssel for­dult a katonai ügyészséghez.

Next