Pesti Hírlap, 1923. augusztus (45. évfolyam, 171-195. szám)

1923-08-01 / 171. szám

egy Hóbortos asszony !­egény. — Irta: Körmendy Viktor. (21) Az egyik ablaknál megálltam, hogy egy ki­csit élvezzem ezt a gyönyörű hajnali tájképet. Nem tudnám megmondani, hány percig méláz­tam így, amikor egy barna árnyék suhant el mellettem és megállt a szomszéd­ ablak mellett. Sietve jött a vonat elejéről és hogy megpihent, gyors lélegzetvétele ütődött a fülemhez. Amikor, feléje pillantottam, láttam, hogy egy kapucinus barát. Jónövésű, csinos fiatalember volt, fénylő fekete szeme szinte világított a szürkületben, jól gondozott fekete szakálla pedig nem mindennapi érdekességet kölcsönzött férfias alakjának. Vajon honnan kerül ide a marseillei ex­presszre? Bizonyos, hogy messze földről, hiszen Franciaország nem hazája a szerzeteseknek. Va­lami német kolostorból való bizonyára. Vagy ta­lán épen Bécsből, az öreg belvárosi kápolnából, ahol a halott Habsburgokat őrzik a hosszú sza­kállú atyák. És már szomorú részvétet éreztem az ifjú iránt, aki életének legszebb éveit is ott tölti hideg folyosók és rideg cellák közt és éjje­lenként inspekciót tart a Leopoldusok és Ferdi­nándok koporsói közt. Ám ekkor az ifjú szerzetes durva kámzsájának oldalzsebéből finom körtar­cát vett elő s abból egy vastag havannát. Csodál­kozásra, megdöbbenésre mindössze egy-egy pil­lanatom maradt, — a harmadik pillanatban már pöfékelve fújta a kék füstöt maga körül. Egy ka­pucinus, aki havannát sziv! Valóban, kissé furcsa példája a szerzetesi egyszerűségnek és a világról való lemondásnak. Majdnem elmosolyodtam a különös jelene­ten de újra eszembe jutott Valerien kortárs és siettem Kékváry gróf fülkéje felé. A derék fiú ott ült hiven az őrhelyén és nyoma sem volt ar­cáén az álmosságnak.­­ — Bon jour, kedvesem, — üdvözöltem őt nyájasan és láthatta rajtam, hogy meg vagyok elégedve lelkiismeretességével. — Jó reggel, Mr. Smart. Hogy aludt? — Nem sokat aludtam, kolléga. Tervezget­tem, gondolkoztam. Hanem ön még le sem hunyta a szemét. Menjen, feküdjék le, kolléga. Mi újság? — Semmi, Mr. Smart. — A báró nem járt erre? — Nem, Mr. Smart. — És odabent? — kérdeztem a fülke­ ajtóra mutatva. — Semmi különös, Mr. Smart. — Csönd volt? --- Azt nem mondhatom, Mr. Smart. Megdöbbentem. — Hát? , Valerien mosolygott. * — Nem hallja, Mr. Smart? A gróf Párizs óta igy hortyog. Kevésbé múlt, hogy el nem nevettem ma­gam. Fülelni kezdtem. Valóban, a gróf hortyo­gott. Rangjához illő diszkrécióval, arisztokratikus finomsággal, de — hortyogott és ez reám most borzasztóan komikus hatással volt. — Párizs óta? — kérdeztem mégegyszer. — úgy van, Mr. Smart. — Nos, menjen aludni, Valérien kolléga, itt az érváltás ideje. Francia barátom tagadólag intett. — Nem megyek, Mr. Smart. — Miért? — Hát ön elfelejti, hogy kinek a szerepét játssza? Ön Lord Epsom, a hidegvérű angol sports­man, akinek semmi keresnivalója egy idegen házaspár hálófülkéje előtt. Mit szólna a grófné, ha kijönne és önt itt találná? Szinte elrösteltem magam a könnyelműsé­gem miatt. Hogy én erre nem gondoltam! Hát persze, mit szólna hozzá a grófné? És jó is lesz, ha minél előbb elvonulok innen, hiszen a grófné hozzászokott az éjjeli virrasztáshoz és ha kedv­e támadna kijönni . . . — Igaza van, kedvesem. Megyek és búcsú­zom öntől a marseillei viszontlátásig. Kezet nyuitottam Valériennek és siettem vissza a fülkém felé. Útközben már nem találkoz­tam a kapucinus baráttal. A havanna szaga még ott terjengett a folyosón, de ő maga már eltűnt fülkéjében. Bizonyosan azs officium matutinumot mordja valahol, vagy az olvasót morzsolja, mely ott lóg fehér cingulusán. Csak az a pántlikás szi­var,­­ az sehogysem illik a barátcsuhához . . . » Fülkémbe érve, fekhelyemre dőltem és ki sem nyitottam a szemem, csak akkor, amikor a hálókocsik ellenére benyitott. — Egy félóra múlva Marseille! Megdörzsöltem a szememet és kinéztem az ablakon. Gyönyörű panoráma tárult elém. A tá­voli hegykoszorú egyik résén át felém mosoly­gott­ a nap, a sík, hol az expressz futott olyan volt, mint­­egy végtelen szőnyeg, amit telehímzett a természet tarka virággal. Szinte káprázott a szem a színpompában. Fölrántottam az ablakot és tele tüdővel szívtam a májusi reggel balzsamos illatát. Oh, ezt az illatot hiába keresed London parkjaiban, a párizsi ligetekben és bizonyos, hogy másutt sincs partív A provence lehellete ez és a tenger csókja. A legszebb tengeré, melynél kékebb vize, nevetőbb ege egynek sincs. Imádom a Föld­közi-tengert, az óceánnak ezt az óriás öblét. Az ember megifjedik a látásától és a szive gyorsab­ban ver, ha a levegőjét szívja. A vonat most éles kanyarodóban futott mély bevágás alján. Emlékeztem a helyre, ahol tíz évvel ezelőtt egy alexandriai utam alkalmával először pillantottam meg a marseillei partot. Ké­zitáskámat magamhoz véve, kimerítem a folyo­sóra. (Folyt. köv.). PESTI HÍRLAP I­­ 1923. auguszture 1., szering.­ i nagy vita a zárszavak körül. A miniszterelnök az ellenzék szemére veti a másfélhónapos Indemnitási vitát. — Délután 104 határozati javaslat felett döntöttek. — Érdekes miniszteri nyilatkozatok. — Megkezdték a részletes tárgyalást. — Nagy vihar a vagyon- és jövedelemadó felemelése körül. A keddi ülésen az indemnitási vitát általános­ságban teljesen befejezték, amennyiben a zársza­vakkal és a határozati javaslatokkal is „végeztek", s megkezdték a részletes tárgyalást. A nemzetgyűlés délelőtti ülését Scitovszky Béla elnök nyitotta meg. Az indemnitási törvényjavaslat tárgyalásának megkezdése előtt Strauss István sze­mélyes kérdésben Orffy Imre előadónak válaszolva, fenntartotta, hogy Orffy amellett érveit előadói beszé­dében, hogy a folyó évre nem lehet költségvetést ké­szíteni. Egyben fenntartotta azt az állítását, hogy az előadó a közszolgálati alkalmazottak egyik kategóri­ájára igenis megbélyegző lejelentéseket tett. A zárszó jogán való felszólalások során Boross János megismétli azt a javaslatát, hogy a Ház utasítsa a kormányt a földbirtokreform novel­láról szóló törvényjavaslatnak a nyári szünet előtt való beterjesztésére. Őrffy Imre személyes kérdésben visszautasítja Strauss István állítását, hogy ő megbélyegző kijelen­téseket tett volna a számvevőségi tisztviselők ellen. Kizsusz István: Megvádolta őket! Gaal Gaszton: Azokra a megjegyzésekre kíván kiterjeszkedni, amelyek a kormányt támogató képvi­selők részéről a vita anyagára vonatkozólag elhang­zottak, az elnök azonban figyelmezteti, hogy általá­nos vitának a zárszó jogán nincs helye. Gaal Gaszton: Eláll a szólás jogától és a ház­szabályokhoz kér szót. Tudomása szerint a házszabá­lyoknak nincsen olyan intézkedése, hogy zárszó jo­gán a képviselő milyen keretek között beszélhet. Az elnök álláspontját egyéni felfogásnak minősíti. Elnök kifejti, hogy úgy a képviselőház, mint a nemzetgyűlés önálló határozati javaslatok benyúj­tásánál kizárólag a javaslat tárgyához engedte meg a szót. A sürgősségi szakasz alapján való tárgyalás­nál pedig a tárgytól való eltérés iránti kérelem sem terjeszthető a nemzetgyűlés elé. Ezután hosszabb vitára kerül a sor, majd Farkas Tibor azt indítványozza, hogy miután az el­nök leszögezte felfogását a házszabályokkal szemben, a Ház nyilatkoztassa ki, hogy a zárszó jogán­­felszó­lalhatnak általánosságban mindazok a képviselők, akiket ez a jog megillet. Elsők: Ebben a kérdésben a nemzetgyűlésnek nincs módjában határoznia. A házszabályok értel­mezése kizárólag az elnök hatáskörébe tartozik. Huzamosabb ideig tartó vita után gróf Bethlen István miniszterelnök emelkedik szólásra. — A ma­gyar parlamentben és semmiféle parlamentben soha­sem volt divat, hogy indemnitási viták elején a kor­mány tagjai expozét mondjanak. Ezt a parla­menta­rizmus szelleme sehol sem kívánta meg, ez nem is volt szokás a magyar parlamentben sem. A t. képvi­selő urak ebben a tekintetben összetévesztik a költ­ségvetési vitát az indemnitási vitával. Ha pedig a parlamentarizmus szelleméről beszélünk, a parlamentarizmus szellemével sehogy sem egyeztethető össze, hogy egy egyszerű indem­­nitás felett másfél hónapos vita folyjék, száz határozati javaslatot adjanak be és száz hatá­rozati javaslatból legalább is s6—20 egy és ugyanazt akarja kimondani. Azért nem jutunk hozzá a költ­ségvetés tárgyalásához, azért nem jutunk hozzá egyes törvényjavaslatok tárgyalásához, mert az el­lenzék az indemnitási vitákkal elfoglalja az időt és lehetetlenné teszi, hogy a nemzetgyűlés más tör­vényjavaslatokat tárgyaljon. Szakács Andor ezután záróbeszédében a földre­form kérdésével foglalkozik, majd válaszol Daruváry külügyminiszter ama megjegyzésére, mintha ő egye­dül állana azzal az álláspontjával, hogy a kisantant államokkal meg kell állapodni. Utal arra, hogy az ellenzéknek hat-nyolc tagja is osztja ezt a vélemé­nyét. Ezután belpolitikai kérdésekkel foglalkozik. A kormány — úgymond — a legnagyobb szolgálatot azzal teszi az országnak, ha lemond és új kormány jön, amely megcsinálja az általános titkos választó­jogról szóló törvényjavaslatot és feloszlatja a nem­zetgyűlést-Dénes István: A földreformról beszél. Kéri erre vonatkozólag benyújtott határozati javaslatának el­fogadását. Öt perc szünet után az elnök közli, hogy har­mincegy képviselő az indemnitási vita tárgyalása folyamán száznégy határozati javaslatot nyújtott be. A Ház ezután az 1923—24. költségvetésről szóló törvényjavaslatot általánosságban részletes tárgya­lás alapjául elfogadta. Az elnök a gyűlést délután négy óráig felfüg­geszti. Jaslat előkészítés alatt áll. A részletekre való uta­sítás tehát célszerűtlen. Az állami munkások illetményeinek emelése tárgyában Kállay úgy nyilatkozott, hogy az minden­kor megtörténik a gazdasági viszonyokhoz arányít­va. A munkások és tisztviselők között közelebbi nexust létrehozni pedig célszerűtlen. A béregyeztető bíróság felállítását sürgető ja­vaslatnál az ellenzék névszerinti szavazást kért, de a 30 aláíró közül csak 17 volt jelen s így a névsze­rinti szavazás elmaradt. Valkó miniszter kijelen­tette, hogy különben is a Há előtt fekszik egy javas­lat, amely a munkásviszályok elintézésével foglalko­zik. A Ház mellőzte a javaslatot. Az általános titkos választójogra vonatkozó ja­vaslat elutasítását kérte Bethlen István minisz­ernök, mert ősszel a Háznak sürgős dolgai lesznek és nem lehet abban a helyzeben, hogy a választójogot tárgyalja. (Zaj balról: Fel kell oszlatni, a te­vezetgyű­lést!) A kormány kellő időben előterjeszti a választó­jogi reformot, de maga választja meg az időpontot. A jegybank olcsó kölcsöneire vonatkozó javaslat elvetését azért kérte Kállay miniszter, mert nem olyan kérdés, amelyben a kormány rendeletileg in­tézkedhetnék, egyébként pedig tendenciózusnak látja a bankokkal szemben és így nem kívánatos az elfo­gadása. (Zaj balról.) A többség elvetette a javaslatot. Homonnay Tivadarnak a tisztviselőkérdésben 29 határozati javaslata volt, valamennyit elvetették. Amíg e javaslatok fölött szavaztak, az ellenzék meg­unta a percenként való felállást, mert így szavaztak és ellenpróbát követelt. Kaszár elnök: Az arány szemmeláthatólag meg­állapítható, szükségtelen az ellenpróba! (És folyt to­vább a szavazás..) A pénzügyminiszter megjegyzései: Kállay pénzügyminiszter több fontos megjegy­zést tett, miközben a javaslatok fölött döntöttek. A nevelési járulékoknál — mondotta — mindig volt értékhatármeg­állapítás s ezt a jövőben is fenn kivánja tartani. A délutáni munkadíjak megállapításánál a különböző kvalifikációjú egyének munkáját ezután is különbözőképen díjazza. A ruhát természetben ezután csak az egyenruha viselésére kötelező ezek­nek szolgáltatják ki. A dijnoki állásokat nem szán­dékozik megszüntetni. A hivatalos kiszállások alkal­mával felszámítható díjak tekintetében időről i­dőre intézkedik s intenciói ugyanazok, mint az indítvá­nyozónak, hogy t. i. a mindenkori átalakulásnak­ meg­felelő díjak legyenek felszámíthatók. A vasúti menet­díjkedvemények tekintetében a július 1-től engedé­lyezett díjaknál elmentek addig a határig, ameddig a mai szisztéma mellett a Mávnál el lehet menni. Maga is foglalkozik olyan tisztviselői illetményren­dezéssel, mely az eddigi szisztémát megváltoztatná és új rendszert léptetne életbe a fizetési osztályok te­kintetében is. Addig, amíg­­gen szerves reformhoz fognak, működési pótlékok beállítása csak félreér­tésekre adna alkalmat és különböző igényeket kel­tene életre. A legközelebbi kinevezéseknél új szabá­lyok és esetleg restrinkciók állapítandók meg. Két jogcímen teljes ellátási összeget engedélyezni nem lehet A temetési segélyek ügyét a tisztviselői segé­lyezések revíziója alkalmával szintén revízió alá ve­szik. A népjóléti miniszter a jövőben teljesen meg­felelő összegeket fog utalványozni. Gyermekáldás ese­tén a leggyorsabban az alkalmazott segítségére siet­nek majd, de a m a napi határidő betartását nem­ merik kötelezőleg vállalni. Az állami és a városi alkalma­zottak illetményeit igyekezni fognak lehetőleg össz­hangba hozni, de az lehetetlen, hogy a polgármester miniszteri, az alpolgármester államtitkári fizetési döntés a határozati javaslatok felett. A délutáni ülésen a határozati javaslatokra került a sor, amelyekből bizony volt bőven, több mint száz. Giessweinnék párbajellenes javaslatánál Nagy Emil igazságügy miniszter kijelentette, ez nem, alkalmas a jz arra,hogy végezzenek a pár­bajjal, mert a magyar becsület a törvénykönyvben annyira nincs megvédve, hogy ő, bárha miniszter, ha valaki megsérti, kénytelen elégtételt kérni. Az orvoslás módja az, amely térre novellájában ő lé­pett Ha lesz törvény, amely úgy alaki, mint anyagi jogilag megvédi a becsületet , megszűnik a párbaj. Horváth Zoltán: A keresztény felfogás tiltja a párbaj­t! Nagy Ernő: Sok mindent tilt a keresztény fel­fogás! Szilágyi Lajos: Károly király eltiltotta a had­seregben, Gömbös hozta vissza! Nagy Emil: Sőt annyira megy, hogy fel akar állítani egy olyan becsületvédő bíróságot, amely komplikáltabb esetekben lesz hivatott ítélkezni. (Ál­talános helyeslés.) Kéri,a javaslat elvetését. (Úgy is határoztak.) A földreform novellának még a­ nyári szünet előtt való benyújtásáról és letárgyaltáról szóló javaslathoz Nagyatádi Szabó földmivelésügyi miniszter hozzájárult, mire a Ház is elfogadta. A tanitói kérdésnél gróf Klebelsberg kultuszmi­niszter kijelentette, hogy az illetményrendező ren­delet lehetővé tette a tanítóknak, hogy a tanfelügye­leten át a VI. fizetési osztályba is bejussanak s igy a javaslat tárgytalan. (Elvetették) A magánalkalmazottak ügyében Valkó kereske­delmi minister utalt ama kijelentésére, hogy a ma­gánalkalmazottak jogviszonyait rendező törvény jó-

Next