Pesti Hírlap, 1923. augusztus (45. évfolyam, 171-195. szám)
1923-08-01 / 171. szám
egy Hóbortos asszony !egény. — Irta: Körmendy Viktor. (21) Az egyik ablaknál megálltam, hogy egy kicsit élvezzem ezt a gyönyörű hajnali tájképet. Nem tudnám megmondani, hány percig méláztam így, amikor egy barna árnyék suhant el mellettem és megállt a szomszéd ablak mellett. Sietve jött a vonat elejéről és hogy megpihent, gyors lélegzetvétele ütődött a fülemhez. Amikor, feléje pillantottam, láttam, hogy egy kapucinus barát. Jónövésű, csinos fiatalember volt, fénylő fekete szeme szinte világított a szürkületben, jól gondozott fekete szakálla pedig nem mindennapi érdekességet kölcsönzött férfias alakjának. Vajon honnan kerül ide a marseillei expresszre? Bizonyos, hogy messze földről, hiszen Franciaország nem hazája a szerzeteseknek. Valami német kolostorból való bizonyára. Vagy talán épen Bécsből, az öreg belvárosi kápolnából, ahol a halott Habsburgokat őrzik a hosszú szakállú atyák. És már szomorú részvétet éreztem az ifjú iránt, aki életének legszebb éveit is ott tölti hideg folyosók és rideg cellák közt és éjjelenként inspekciót tart a Leopoldusok és Ferdinándok koporsói közt. Ám ekkor az ifjú szerzetes durva kámzsájának oldalzsebéből finom körtarcát vett elő s abból egy vastag havannát. Csodálkozásra, megdöbbenésre mindössze egy-egy pillanatom maradt, — a harmadik pillanatban már pöfékelve fújta a kék füstöt maga körül. Egy kapucinus, aki havannát sziv! Valóban, kissé furcsa példája a szerzetesi egyszerűségnek és a világról való lemondásnak. Majdnem elmosolyodtam a különös jeleneten de újra eszembe jutott Valerien kortárs és siettem Kékváry gróf fülkéje felé. A derék fiú ott ült hiven az őrhelyén és nyoma sem volt arcáén az álmosságnak. — Bon jour, kedvesem, — üdvözöltem őt nyájasan és láthatta rajtam, hogy meg vagyok elégedve lelkiismeretességével. — Jó reggel, Mr. Smart. Hogy aludt? — Nem sokat aludtam, kolléga. Tervezgettem, gondolkoztam. Hanem ön még le sem hunyta a szemét. Menjen, feküdjék le, kolléga. Mi újság? — Semmi, Mr. Smart. — A báró nem járt erre? — Nem, Mr. Smart. — És odabent? — kérdeztem a fülke ajtóra mutatva. — Semmi különös, Mr. Smart. — Csönd volt? --- Azt nem mondhatom, Mr. Smart. Megdöbbentem. — Hát? , Valerien mosolygott. * — Nem hallja, Mr. Smart? A gróf Párizs óta igy hortyog. Kevésbé múlt, hogy el nem nevettem magam. Fülelni kezdtem. Valóban, a gróf hortyogott. Rangjához illő diszkrécióval, arisztokratikus finomsággal, de — hortyogott és ez reám most borzasztóan komikus hatással volt. — Párizs óta? — kérdeztem mégegyszer. — úgy van, Mr. Smart. — Nos, menjen aludni, Valérien kolléga, itt az érváltás ideje. Francia barátom tagadólag intett. — Nem megyek, Mr. Smart. — Miért? — Hát ön elfelejti, hogy kinek a szerepét játssza? Ön Lord Epsom, a hidegvérű angol sportsman, akinek semmi keresnivalója egy idegen házaspár hálófülkéje előtt. Mit szólna a grófné, ha kijönne és önt itt találná? Szinte elrösteltem magam a könnyelműségem miatt. Hogy én erre nem gondoltam! Hát persze, mit szólna hozzá a grófné? És jó is lesz, ha minél előbb elvonulok innen, hiszen a grófné hozzászokott az éjjeli virrasztáshoz és ha kedve támadna kijönni . . . — Igaza van, kedvesem. Megyek és búcsúzom öntől a marseillei viszontlátásig. Kezet nyuitottam Valériennek és siettem vissza a fülkém felé. Útközben már nem találkoztam a kapucinus baráttal. A havanna szaga még ott terjengett a folyosón, de ő maga már eltűnt fülkéjében. Bizonyosan azs officium matutinumot mordja valahol, vagy az olvasót morzsolja, mely ott lóg fehér cingulusán. Csak az a pántlikás szivar, az sehogysem illik a barátcsuhához . . . » Fülkémbe érve, fekhelyemre dőltem és ki sem nyitottam a szemem, csak akkor, amikor a hálókocsik ellenére benyitott. — Egy félóra múlva Marseille! Megdörzsöltem a szememet és kinéztem az ablakon. Gyönyörű panoráma tárult elém. A távoli hegykoszorú egyik résén át felém mosolygott a nap, a sík, hol az expressz futott olyan volt, mintegy végtelen szőnyeg, amit telehímzett a természet tarka virággal. Szinte káprázott a szem a színpompában. Fölrántottam az ablakot és tele tüdővel szívtam a májusi reggel balzsamos illatát. Oh, ezt az illatot hiába keresed London parkjaiban, a párizsi ligetekben és bizonyos, hogy másutt sincs partív A provence lehellete ez és a tenger csókja. A legszebb tengeré, melynél kékebb vize, nevetőbb ege egynek sincs. Imádom a Földközi-tengert, az óceánnak ezt az óriás öblét. Az ember megifjedik a látásától és a szive gyorsabban ver, ha a levegőjét szívja. A vonat most éles kanyarodóban futott mély bevágás alján. Emlékeztem a helyre, ahol tíz évvel ezelőtt egy alexandriai utam alkalmával először pillantottam meg a marseillei partot. Kézitáskámat magamhoz véve, kimerítem a folyosóra. (Folyt. köv.). PESTI HÍRLAP I 1923. auguszture 1., szering. i nagy vita a zárszavak körül. A miniszterelnök az ellenzék szemére veti a másfélhónapos Indemnitási vitát. — Délután 104 határozati javaslat felett döntöttek. — Érdekes miniszteri nyilatkozatok. — Megkezdték a részletes tárgyalást. — Nagy vihar a vagyon- és jövedelemadó felemelése körül. A keddi ülésen az indemnitási vitát általánosságban teljesen befejezték, amennyiben a zárszavakkal és a határozati javaslatokkal is „végeztek", s megkezdték a részletes tárgyalást. A nemzetgyűlés délelőtti ülését Scitovszky Béla elnök nyitotta meg. Az indemnitási törvényjavaslat tárgyalásának megkezdése előtt Strauss István személyes kérdésben Orffy Imre előadónak válaszolva, fenntartotta, hogy Orffy amellett érveit előadói beszédében, hogy a folyó évre nem lehet költségvetést készíteni. Egyben fenntartotta azt az állítását, hogy az előadó a közszolgálati alkalmazottak egyik kategóriájára igenis megbélyegző lejelentéseket tett. A zárszó jogán való felszólalások során Boross János megismétli azt a javaslatát, hogy a Ház utasítsa a kormányt a földbirtokreform novelláról szóló törvényjavaslatnak a nyári szünet előtt való beterjesztésére. Őrffy Imre személyes kérdésben visszautasítja Strauss István állítását, hogy ő megbélyegző kijelentéseket tett volna a számvevőségi tisztviselők ellen. Kizsusz István: Megvádolta őket! Gaal Gaszton: Azokra a megjegyzésekre kíván kiterjeszkedni, amelyek a kormányt támogató képviselők részéről a vita anyagára vonatkozólag elhangzottak, az elnök azonban figyelmezteti, hogy általános vitának a zárszó jogán nincs helye. Gaal Gaszton: Eláll a szólás jogától és a házszabályokhoz kér szót. Tudomása szerint a házszabályoknak nincsen olyan intézkedése, hogy zárszó jogán a képviselő milyen keretek között beszélhet. Az elnök álláspontját egyéni felfogásnak minősíti. Elnök kifejti, hogy úgy a képviselőház, mint a nemzetgyűlés önálló határozati javaslatok benyújtásánál kizárólag a javaslat tárgyához engedte meg a szót. A sürgősségi szakasz alapján való tárgyalásnál pedig a tárgytól való eltérés iránti kérelem sem terjeszthető a nemzetgyűlés elé. Ezután hosszabb vitára kerül a sor, majd Farkas Tibor azt indítványozza, hogy miután az elnök leszögezte felfogását a házszabályokkal szemben, a Ház nyilatkoztassa ki, hogy a zárszó jogánfelszólalhatnak általánosságban mindazok a képviselők, akiket ez a jog megillet. Elsők: Ebben a kérdésben a nemzetgyűlésnek nincs módjában határoznia. A házszabályok értelmezése kizárólag az elnök hatáskörébe tartozik. Huzamosabb ideig tartó vita után gróf Bethlen István miniszterelnök emelkedik szólásra. — A magyar parlamentben és semmiféle parlamentben sohasem volt divat, hogy indemnitási viták elején a kormány tagjai expozét mondjanak. Ezt a parlamentarizmus szelleme sehol sem kívánta meg, ez nem is volt szokás a magyar parlamentben sem. A t. képviselő urak ebben a tekintetben összetévesztik a költségvetési vitát az indemnitási vitával. Ha pedig a parlamentarizmus szelleméről beszélünk, a parlamentarizmus szellemével sehogy sem egyeztethető össze, hogy egy egyszerű indemnitás felett másfél hónapos vita folyjék, száz határozati javaslatot adjanak be és száz határozati javaslatból legalább is s6—20 egy és ugyanazt akarja kimondani. Azért nem jutunk hozzá a költségvetés tárgyalásához, azért nem jutunk hozzá egyes törvényjavaslatok tárgyalásához, mert az ellenzék az indemnitási vitákkal elfoglalja az időt és lehetetlenné teszi, hogy a nemzetgyűlés más törvényjavaslatokat tárgyaljon. Szakács Andor ezután záróbeszédében a földreform kérdésével foglalkozik, majd válaszol Daruváry külügyminiszter ama megjegyzésére, mintha ő egyedül állana azzal az álláspontjával, hogy a kisantant államokkal meg kell állapodni. Utal arra, hogy az ellenzéknek hat-nyolc tagja is osztja ezt a véleményét. Ezután belpolitikai kérdésekkel foglalkozik. A kormány — úgymond — a legnagyobb szolgálatot azzal teszi az országnak, ha lemond és új kormány jön, amely megcsinálja az általános titkos választójogról szóló törvényjavaslatot és feloszlatja a nemzetgyűlést-Dénes István: A földreformról beszél. Kéri erre vonatkozólag benyújtott határozati javaslatának elfogadását. Öt perc szünet után az elnök közli, hogy harmincegy képviselő az indemnitási vita tárgyalása folyamán száznégy határozati javaslatot nyújtott be. A Ház ezután az 1923—24. költségvetésről szóló törvényjavaslatot általánosságban részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Az elnök a gyűlést délután négy óráig felfüggeszti. Jaslat előkészítés alatt áll. A részletekre való utasítás tehát célszerűtlen. Az állami munkások illetményeinek emelése tárgyában Kállay úgy nyilatkozott, hogy az mindenkor megtörténik a gazdasági viszonyokhoz arányítva. A munkások és tisztviselők között közelebbi nexust létrehozni pedig célszerűtlen. A béregyeztető bíróság felállítását sürgető javaslatnál az ellenzék névszerinti szavazást kért, de a 30 aláíró közül csak 17 volt jelen s így a névszerinti szavazás elmaradt. Valkó miniszter kijelentette, hogy különben is a Há előtt fekszik egy javaslat, amely a munkásviszályok elintézésével foglalkozik. A Ház mellőzte a javaslatot. Az általános titkos választójogra vonatkozó javaslat elutasítását kérte Bethlen István miniszernök, mert ősszel a Háznak sürgős dolgai lesznek és nem lehet abban a helyzeben, hogy a választójogot tárgyalja. (Zaj balról: Fel kell oszlatni, a tevezetgyűlést!) A kormány kellő időben előterjeszti a választójogi reformot, de maga választja meg az időpontot. A jegybank olcsó kölcsöneire vonatkozó javaslat elvetését azért kérte Kállay miniszter, mert nem olyan kérdés, amelyben a kormány rendeletileg intézkedhetnék, egyébként pedig tendenciózusnak látja a bankokkal szemben és így nem kívánatos az elfogadása. (Zaj balról.) A többség elvetette a javaslatot. Homonnay Tivadarnak a tisztviselőkérdésben 29 határozati javaslata volt, valamennyit elvetették. Amíg e javaslatok fölött szavaztak, az ellenzék megunta a percenként való felállást, mert így szavaztak és ellenpróbát követelt. Kaszár elnök: Az arány szemmeláthatólag megállapítható, szükségtelen az ellenpróba! (És folyt tovább a szavazás..) A pénzügyminiszter megjegyzései: Kállay pénzügyminiszter több fontos megjegyzést tett, miközben a javaslatok fölött döntöttek. A nevelési járulékoknál — mondotta — mindig volt értékhatármegállapítás s ezt a jövőben is fenn kivánja tartani. A délutáni munkadíjak megállapításánál a különböző kvalifikációjú egyének munkáját ezután is különbözőképen díjazza. A ruhát természetben ezután csak az egyenruha viselésére kötelező ezeknek szolgáltatják ki. A dijnoki állásokat nem szándékozik megszüntetni. A hivatalos kiszállások alkalmával felszámítható díjak tekintetében időről időre intézkedik s intenciói ugyanazok, mint az indítványozónak, hogy t. i. a mindenkori átalakulásnak megfelelő díjak legyenek felszámíthatók. A vasúti menetdíjkedvemények tekintetében a július 1-től engedélyezett díjaknál elmentek addig a határig, ameddig a mai szisztéma mellett a Mávnál el lehet menni. Maga is foglalkozik olyan tisztviselői illetményrendezéssel, mely az eddigi szisztémát megváltoztatná és új rendszert léptetne életbe a fizetési osztályok tekintetében is. Addig, amíggen szerves reformhoz fognak, működési pótlékok beállítása csak félreértésekre adna alkalmat és különböző igényeket keltene életre. A legközelebbi kinevezéseknél új szabályok és esetleg restrinkciók állapítandók meg. Két jogcímen teljes ellátási összeget engedélyezni nem lehet A temetési segélyek ügyét a tisztviselői segélyezések revíziója alkalmával szintén revízió alá veszik. A népjóléti miniszter a jövőben teljesen megfelelő összegeket fog utalványozni. Gyermekáldás esetén a leggyorsabban az alkalmazott segítségére sietnek majd, de a m a napi határidő betartását nem merik kötelezőleg vállalni. Az állami és a városi alkalmazottak illetményeit igyekezni fognak lehetőleg összhangba hozni, de az lehetetlen, hogy a polgármester miniszteri, az alpolgármester államtitkári fizetési döntés a határozati javaslatok felett. A délutáni ülésen a határozati javaslatokra került a sor, amelyekből bizony volt bőven, több mint száz. Giessweinnék párbajellenes javaslatánál Nagy Emil igazságügy miniszter kijelentette, ez nem, alkalmas a jz arra,hogy végezzenek a párbajjal, mert a magyar becsület a törvénykönyvben annyira nincs megvédve, hogy ő, bárha miniszter, ha valaki megsérti, kénytelen elégtételt kérni. Az orvoslás módja az, amely térre novellájában ő lépett Ha lesz törvény, amely úgy alaki, mint anyagi jogilag megvédi a becsületet , megszűnik a párbaj. Horváth Zoltán: A keresztény felfogás tiltja a párbajt! Nagy Ernő: Sok mindent tilt a keresztény felfogás! Szilágyi Lajos: Károly király eltiltotta a hadseregben, Gömbös hozta vissza! Nagy Emil: Sőt annyira megy, hogy fel akar állítani egy olyan becsületvédő bíróságot, amely komplikáltabb esetekben lesz hivatott ítélkezni. (Általános helyeslés.) Kéri,a javaslat elvetését. (Úgy is határoztak.) A földreform novellának még a nyári szünet előtt való benyújtásáról és letárgyaltáról szóló javaslathoz Nagyatádi Szabó földmivelésügyi miniszter hozzájárult, mire a Ház is elfogadta. A tanitói kérdésnél gróf Klebelsberg kultuszminiszter kijelentette, hogy az illetményrendező rendelet lehetővé tette a tanítóknak, hogy a tanfelügyeleten át a VI. fizetési osztályba is bejussanak s igy a javaslat tárgytalan. (Elvetették) A magánalkalmazottak ügyében Valkó kereskedelmi minister utalt ama kijelentésére, hogy a magánalkalmazottak jogviszonyait rendező törvény jó-