Pesti Hírlap, 1923. augusztus (45. évfolyam, 171-195. szám)

1923-08-01 / 171. szám

A döntést ugyanis a keleti, nyugati, északi és a rákosi pályaudvarok fűtőházai adják meg s a három első helyen már kedden délelőtt megelégedéssel ér­tesültek a kormány határozatáról, amelyről szóló körrendeletet kifüggesztették a fűtőházakban s ez a hangulatot észrevehetően lecsillapította. A fölemelt óradíjakkal elérték a békebeli, fizeté­sek arányait, mert akkor 120 korona havi fizetése volt egy mozdonyvezetőnek s ugyanennyi s gyakran még több kilométer pénze. Az arány a háromszoros óradíjakkal most helyrebillent. Az esetleges megegyezés után azonban ma­rad egy elégedetlen, de egyben tehetetlen tábor is, akik a mozdonyvezetők mozgalmába kapcsolódva akarták kivívni azokat a kedvezményeket, amelyek­ben a mozdonyvezetők részesülnek. Ezek közé tartoz­nak az irodatisztek, álomásfelvigyázók, mozdonyfel­vigyázók s kezelőnek. Ezek úgy fogják föl, hogy a mozdonyvezetők cserbenhagyják őket, amikor hajlandók a mozgal­mat beszüntetni anélkül, hogy ők is kivívták volna azokat a kedvezményeket, amelyekre igényt tartot­tak. önálló akcióba azonban ezek, amint informá­torunk mondotta, annál kevésbbé kezdhetnek, mert mindannyian más és más szervezethez tartoznak. Awm­ik Titt­ni- Végleges megegyezés Sinaiában a magyar kölcsönről. A föltételeket, amelyeket egyelőre titoban tartanak, írásban közlik a Jóvátételi bizottsággal.— Véget ért a konferencia. — Benes és Nincsics nyilatkozata. Szinaja, júl. 30. (Orient Radio.) A konferencia Utolsó ülését Bratianu elnöklésével ma délelőtt tar­tották meg. A magyar kölcsön kérdéséről végleges megegyezés jött létre, miután a kérdést békülékeny szellemben vizsgálták meg, minthogy a kisantant soha nem ellenezte Magyarország pénzügyi­­újjáépí­tésének megkönnyítését. Az írásba foglalandó határozatban, amelyet a jóvátételi bizottságnak fognak megküldeni, megálla­pítják a zálogjogok felfüggesztésének feltételeit, úgy­szintén szigorú ellenőrzését annak, hogy Magyar­ország ne használhassa fel a kölcsönt hadi­felszerelésre vagy propaganda-célokra. Az e tekintetben tervezett és pontosan körülírt intéz­kedéseket egyelőre titokban tartják. Dr. Benes külügyminiszter annak a nézetének adott kifejezést, hogy a magyarországi helyzet nem hasonlítható­­ össze Ausztria helyzetével, mert ez az utóbbi mindent megtett a békeszerződés végrehajtá­sa érdekében. A három miniszter megelégedését fejezte ki a konferencia megtartása miatt, mert ez módot adott arra, hogy a fennforgó kérdéseket a szívélyes egyér­telműség szellemében tárgyalják. A délután folyamán egyrészt Duca és Benes, másrészt Duca és Nincsics miniszterek tanácskoztak egymással. Nincsics miniszter Belgrádba, Benes Prágába utazott vissza. Sinaja, júl. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) " Nincsics jugoszláv külügyminiszter fo­gadta az újságírókat és hangsúlyozta előttük, hogy közte és Benes között úgy a kisantantot, mint az európai nagy problémákat illető kérdésekben is tel­jesen egységes felfogás uralkodik. — A kisantant — m­ondta a miniszter — min­den esetben, úgy a Hamburgok restaurálásának kí­sérleteinél, mint a magyar-román határinciden­sek­nél is határozott bizonyítékát adta a béke fenntartá­sára irányuló törekvésének. A kisantant legutóbb is a bulgáriai eseményekkel szemben teljesen egységes volt. A magyar kölcsön megadása esetén nagyon fontos az ellenőrzés szigorú végrehajtása. Lehetne ugyan Ausztria példájára hivatkozni, de Magyarország esete ettől nagyban eltér. Az osztrák k­ormány megmutatta a becsületes teljesítés szándé­kát és azé­rt az osztrák kormány minden bizalomra méltó, de nem lehet ugyanezt mondani Magyaror­szágról. A nemzeti kisebbségekről azt mondotta a kül­ügyminiszter ,hogy ezek az őket megillető jogokat élvezik és kívánja, hogy valamennyien jó állampol­gárokká legyenek. Vonatkozik ez nemcsak a német, magyar és román kisebbségekre a Bánátban, hanem a macedónokra is. Kijelentette azután, hogy a lausannei szerződést Jugoszlávia azért nem ír­ta alá, mert gazdasági és pénzügyi szempont­ból az 1914-ben Londonban megkötött külön szer­ződés alap­ján áll Törökországgal szemben, a lausannei béke pedig csak a háború által teremtett helyzetet tisztázza. A kisantant képviselőinek leg­közelebbi találkozása négy hónap múlva Belgrád­ban lesz, Sinaja, júl. 31. (Orient Radio.) Dr. Benes cseh külügyminiszter hírlapírók előtt a következőket mondotta: „A nagyhatalmak egyre jobban megértik a kisantant szerepét és természetes, hogy iránta való jóindulatuk egyre fokozódik. A nyugat megérti, hogy a kisantant a rend eleme és a mindenáron való béke garanciája. Valamennyi­­nehézség köze­pette, mely most Európát felkavarja, csupán a kis­antant mutatkozik a konszolidáció tényezőjének. Az ellenséges propaganda úgy tünteti fel a kisantantot, mint Magyarország ellenségét, azonban senki sem tudja konkrét bizonyítékát adni annak az állításának, amely ilyen formán tenden­ciáimnak bizonyul. A mi szövetségünk hatásköre világos megállapodásban van lefektetve és korlátoz­va. Semmiféle viszálykodás nem támadhat azok kö­zött, akiknek ez a szövetsége már három évi műkö­désre hivatkozhatik. Ez a szövetség a politika egyik legbiztosabb gépezetének mutatkozott. A sinaiai ér­tekezlet a gyakorlatban még inkább megerősítette a szövetséges államok szolidaritását és evvel együtt Közép-Európa békéjét. Tíz külföldi városban három hét alatt. Július 7-én indultam el Svájcon át Párizsba, július 21-én már Bécsben voltam. Ezalatt az elt­últ három hét alatt tíz külföldi városban voltam. Nem átutaztam, — voltam! Ezek a városok Párizs, Bayen, Southampton, London, Plymouth, Cherbourg, Hout­gate, Bréma, Berlin, Bécs... Francia, angol, német, osztrák, vagyis négyféle levegőt szíttam három röpke hét alatt. Az az érzésem, mintha egy és ugyanazon időben olyan vízben álltam volna, melynek négyféle rétege van és mindegyik rétegnek hőfoka más és más. Valamikor békében nem lehetett volna az az érzé­sem. De most, a valutáris különbségek brutális mó­don adták tudtomra, hogy — ahány hely, annyi szo­kás. Ha valaki a mai időkben Magyarországból kül­földi útra kel, okvetlenül meg kell fogadnia a taná­csot. Csak aztán át ne számíts! Még ha csak egy bi­zonyos helyre megy is, különben elrontott szájízzel eszi a külföldi kosztot. De hát ki tudja megállani, hogy át ne számítson? Nem tudtam én se. De ne­kem megvan az a mentségem, hogy egyszerre érez­tem bőrömön négyféle valutának idegesítő hőfokát. – Párizs, július 9., 10., H. Hallottál róla már százszorszépeket; regény, út­leírás, festmény, képeslap szemedbe varázsolta, agyadba véste szépségeit. És ha szembe találod ma­gad vele, mégsem csalódsz benne. Az az érzésed, hogy egyszerre magához ölel, a keblére van. Otthon érzed magad falai közt. És az ölelésért nem kér sokat. Párizs nem drága. Még azoknak sem, akik először vannak ott, akik találomra mennek ebbe vagy abba a szállodába, térnek be ebbe vagy abba a vendéglőbe. A „duvalok", a menürendszerű jutányos vendéglők, még ma is divatban vannak. Húsz-huszonkét fran­kért Párizs szívében, a Rue D'Antin­ou (Avenue de L'Opera) kapni szobát és öt frankért ebédet, vacsorát. A színháziak, variéték már drágák. Az Ambassadeur nevű variétében valahol a tizenkettedik sorban fizet­tem 30 frankot — „jaj, csak aztán valahogy át ne számíts!" — aznapi magyar értékben 22.000 magyar koronát. Káprázatos nudítások, ruha és fény effektu­sok. A színre került revü főszereplői: Sisters Dolly, akikről nemrég hozott, pesti tartózkodásuk idején, képet az Érdekes Újság, azzal a megjegyzéssel, hogy pesti születésűek. Igen tehetségesek, ugy hogy le sem tell vetkőzniük a sikerért Az est pálmája a két pesti lányé. A párizsi revük nuditását, mint a Pesti Hírlap már megírta, nemrégiben megrendszabály­ozták. Helyesebben — némileg megfátyolozták. A Folies Berger szépeinek kedélyére mázsás súlyként neheze­dik ez a fátyol, miért is az igazgatóság nem minden­napi ötlettel vigasztalja meg őket. Előadás után ugyanis a szerepelt szépeknek minifitár mását árul­ják fátyol nélkül. Ezek a babák rugékonyak, valami gummiszerű pépből készültek és annyira hűek, hogy az „illetőnek" még az anyajegyéről is beszámolnak. Aruk tíz, tizenkét frank. Ami nagy pénz Párizsban, ahol ennyiből az ot­tani viszonyokkal ismerős magyar már feleségestől magtól egy nap. Ezt egy talentumos fiatal sze­gedi származású festő, Joachim­ József is megerősí­tette, akivel a Louvre-ben, épen munka közben, talál­koztam. Mert van ám elég magyar Párizsban! Olya­nokat értek, akik ott ütötték föl sátorfájukat . . . Reggel kilépek a szállodából, egy magyar orvosnö­vendékbe ütközőn, aki egy ottani klinikára jár . . . Félórára rá borbélyt keresek. Megszólítok egy fekete legényt. Néz köröskörül, de csak nem szól, én meg­eresztek foghegyről egy kis magyar káromkodást, mire a legény fölragyogó mosollyal kérdi: — Hát magyar az úr? Elmondja, hogy mészároslegény. De helyet csak ugy tudott kapni, hogy: — románnak mondta magát. Háskai Ferenc. A német szociáldemokrataptrnt a­ntunktísszorittíny­ek­en. Berlin, jul. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A Vorwärts ma nagyon figyelemreméltó cikkben fordul a „munkáskormány" jelszava ellen, amit a jelenlegi válságos napokban a munkások, különösen a kommunisták köreiben oly sokszor hangoztatnak. A lap azt írja, hogy munkáskormány alakítása ma lehetetlen, mert ez csak parlamenten kívüli, vagyis diktatórikus kormány lehetne. An­nak a kísérletnek pedig, hogy a parlamentáris rend­szert diktatórikus munkáskormánnyal váltsák fel, a munkásosztály véres vereségével kellene végződ­nie. Németországban ez idő szerint nincsenek meg az előfeltételei a munkáskormány megalakításának, ezeket az előfeltételeket — írja a lap — előtte meg kellene teremteni. ' 1­ 925. auggsztu­s 1 T., szefc®. . NAPI HÍREK. — (A rák meg a gyik. Nem két állatról van szó.) Csak a második az. Az első az emberi szer­vezet förtelmes, titkos, ismeretlen polgpja, mely» tes­tünket idő előtt elpusztítja, az a rossz, mely ellen az orvostudomány évezredek óta küszködik sikerte­lenül. Újabban néhány biztató kísérletről számoltak be, melyet hamarosan kudarc és kiábrándulás ki­követett. Ilyen módon minden tapogatózásnak meg van a jogosultsága. Most egy olasz orvos beszámol arról, hogy Itáliában milyen furcsa gyógykezelés­sel igyekezett lebírni a rákot egy bolognai egyetemi tanár. Ez az orvos a rákos beteggel apró darabokra. Vágott, nyers és meg nem nyúzott gyíkot nyeletett: ezt a nem nagyon kívánatos ebédet addig adta a be­tegnek, mig az bőségesen nem izzadott, ugy hogy a rákos daganata kiszáradt, behegesedett s utána teljesen meggyógyult. A különös gyógymódot aztán nem folytatták. De nem érdektelen, hogy már a XVII. században beszélnek a scodateve gyíkról. Segur az emlékiratai­ban szól egy esetről, mely a spanyol Amerikában történt meg. — Guatemala tartományban, — irja — egy öreg négerasszony szenvedett ilyen betegségben (rákban), ki gazdáitól elűzetvén egy bozótba mene­kült, hol indiánokkal találkozott. Ezek magukkal vitték őt, kezelték és meggyógyították. De szolga­ságban tartották, hogy meggyógyulásának titkát ne közölhesse az európaiakkal. Ellenben a négerasz­szony mégis megszökött s közölte gazdáival, hogy a vadak három héten át minden nap egy darabokra metélt, nyers gyíkot nyelettek vele. Ennek következ­tében aztán pár nap multán hatalmasan verejtékezni kezdett, úgyhogy veszedelmes nyavalyájából rövi­desen kilábalt. Dajkamesék':' Lehet. Sajnos azonban az or­vostudomány még mindig oly sötétben van, hogy már a dajkamesékre is figyel . . . " (Harding elnök nagybeteg.) Londonból jelenti a Pesti Hírlap tudósítója. Harding elnök egészségi állapotáról ismét nagyon aggasztó hírek érkeztek. Újabb komplikáció állott be, úgy, hogy az orvosi bulletin szerint az elnök állapota akuttá vált. Mint a J­unesnak Washingonból jelentik, ott kom­oly aggo­dalom uralkodik. A Reuter-ügynökség san fran­ciscoi távirata szerint bebizonyult, hogy az elnöknek bronchopneumózisa van. Kezelőorvosai, számszerint öten, kijelentik, hogy élet-halál kérdéséről van szó hozzáteszik azonban, hogy a beteg szervezete képessé teszi őt arra, hogy a válságot kiállja. A főorvos ki­jelentette, hogy ha a beteg a baj első rohamainak ellen tud állni, úgy kiállja a betegséget. — CA Scheven­ingem sakk-verseny.) A nemzet­kan mesterverseny mai fordulóján — mint a Pesti Hirlap tudósítója táviratozza — Maróczy nyert Fontein­ ellen. Réti megverte Lomant, Spielmann Ficket, Mieses Weeninket, Euwe Linschotent, Snosko-Borovsky Speyert. A dr. Olland—Yates, Straat—Hansen, valamint a Davidson—Colle-féle játszmákat nem fejezték be. Dr. Oskar szabad­napos volt. — A gyulai­ Erkel Ferenc-emlékversenyen Gruber (Békéscsaba) és Kulcsár (Debrecen) vezetnek 70 nyert egységgel. — (A lisztellátásban még bonyolultabb lesz a helyzet.) A városok kongresszusának küldöttsége tisztelgett ma a pénzügyi, közélelmezési és népjóléti minisztereknél. Sipőcz Jenő, Budapest polgármestere, vezette a deputációt. A küldöttség azt az óhaját ter­jesztette elő, hogy a kedvezményes lisztellátást ne vonják meg a városi munkaképtelenektől­­ és más szegényektől. Kérték még, hogy a tisztviselői fizetés­rendezéssel az augusztus elsején a városokra háruló terhekből az állam a tisztviselők fizetésének ne csak az ötven, hanem­­az egész száz százalékát vállalja m­agára. Kátay Tibor pénzügyminiszter kijelentette, hogy bár a lisztellátás nem tartozik az ő reszortjá­ba, azonban tudja, hogy mindig az ellátandók szá­mának a kisebbítésével a békebeli állapotok vissza­állítása volt a cél. Nem tartja helyesnek, hogy min­den terhet a városok az államra igyekeznek áthárí­tani. Megkeresi a lehetőségét, hogy az állam ötven százaléknál többet vállaljon magára a tisztviselők fizetéséből. Az egész fizetés vállalásáról azonban szó sem lehet Bud János közélelmezési miniszter azt mondotta, hogy a liszt ellátásban augusztus 15-ével most bonyolultabb lesz a helyzet. A kérésről tárgyal­ni fognak és addig nem is tehet pozitív ígéretet.­ Vass József népjóléti minisztertől az úgynevezett­ „éhségadó” kivetésének engedélyezését kérték, hogy a városok szegényeit liszttel tudják ellátni. A mi­niszter kijelentette, hogy hajlandó a kérés teljesíté­sére és ez ügyben, ankétra fogja összehívni a városok polgármestereit.­­ (A tárnok-utcai gyilkosság bűnügye.) A tár­nok-utcai gyilkosság bűnügye, amely a háromnapos nyomozás során meglepő fordulatokkal izgatta a közvéleményt, keddre egészen ellanyhult. A rendőr­ségnek nem sikerült eredményt elérnie, a gyilkosság indító okait teljes rejtelem fedi s ugyancsak isme­retlenek a tettesek is. Az eddig gyanúsított Szautner Ferenc csavargó és Scherenberger Jozefa házvezető­nő már csaknem teljesen tisztázottan állanak a rendőrség előtt s e meglepő fordulat után azt kell megállapítanunk, hogy a nyomozás holtpontra ju­tott. A nyomozás azért, mint illetékes helyen hangoz­tatják, folyik tovább ama személyleírások alapján, amelyeket a múlt hét péntekjén a gyilkosság fel­fedezése után a helyszínen adtak többen a három ismeretlen emberről. A rendőrség kedden este úgy Scherenberger Jozefát, mint Szautner Ferencet le­tartóztatta. Szerdán valószínűleg átkísérik őket az­ ügyészségre.

Next