Pesti Hírlap, 1923. szeptember (45. évfolyam, 196-220. szám)

1923-09-01 / 196. szám

t küldenek a Pyreusba. Olyan hírek is hallatszanak, hogy Olaszországi több helyőrségét mozgósította és Bélolaszországban nagy csapatösszevonás történik. London, aug. 31. Olaszországból érkező hírek szerint ellenséges görögellenes zavargások voltak majdnem az egész országban. Rómában a görög konzulátusra bombákat dobtak, azonban kárt nem okoztak. A tömeg Milánóban, Triesztben a kon­zulátus épületeit megrongálta és a görög zászlót becsmérelte. A nyugalom a nap­ folyamán — noha a hangulat még mindig nagyon harcias — majdnem mindenütt helyreállt, ami Mussolini és Cortezi mi­niszterek erélyes intézkedéseinek köszönhető. London, aug. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Az olasz ultimátum által teremtett hely­zetet politikai körökben nagyon komolynak jelzik. A jegyziket elsietettnek mondják és nagyon erélyes aktusnak, ami Mussolini tempe­ramentumára vezethető vissza. Annak a határozott reményüknek adnak kifej­tést, hogy a konflik­tus nem fog nagyobb terjedelmet ölteni. A hivatalos kö­rök egyébként tartózkodnak Anglia állásfoglalásá­ról véleményt mondani és utaltak arra hogy az al­bán határmegállapító bizottságot a párizsi nagykö­veti konferencia küldte ki és ezt az ügyet is elsősor­ban ennek a fórumnak kell elintéznie. Az angol fel­fogásnak leginkább az felelne meg, ha az ügyet a népszövetségnek adnák át. A sajtóban tiltakozó han­gok jelennek meg Mussolini magatartása miatt. Né­hány lap annak a félelmének ad kifejezést, hogy ha Olaszország és Görögország között háborús bonyo­dalom támad, az egész Balkán újból lángbaborulna, mert Törökország nem szalasztaná el ezt az alkal­mat, aminek következménye az lenne, hogy az alig megkötött lausannei szerződés értéktelenné válna. A liberális Star ebben foglalja össze véleményét. Nem csatlakozhatunk­­olyan könnyelmű diplomáciához, amelynek működése sajnálatos módon emlékeztet Ausztriának Szerbia ellen 1914-ben tett akciójához. Aggodalmat keltő a hasonlatosság, mert az az ulti­mátum lángba borítette a világo A Anellálunk az olasz nép józan mérlegelésére. A Daily Telegraph an­nak a meggyőződésének ad kifejezést, hogy Musso­lini engedni fog Európa egyértelmű felfogásának, és ebben az esetben nem hadihajók kiküldésével, hanem a népszövetség barátságos döntő­bírósági eljárásával kerül az ügy döntésre. Párizs, aug. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A Matin jelenti: A nagyköveti konferencia tegnapi ülésén egyhangúlag a legsúlyosabban elítél­ték a merényletet. A szövetségesek delegátusai a teen­dő intézkedések tekintetében egyező állásponton vol­tak. A szankciók tekintetében,­ Anglia képviselője bizonyos mértékben hely­telenítette Mussolini külön eljárását, mert ezzel elébe vág a nagyköveti konferencia hatá­rozatának. PESTI HÍRLAP Bethlen is Baruváry és Kállay szombaton Genfire utaznak Vass József helyettesül a miniszterelnököt távollétében. Gróf Bethlen István miniszterelnök szombaton délután két órai harminc perckor a keleti pályaud­varról Bécsen át Genfbe utazik a népszövetség ülé­seire. A miniszterelnököt útjában Daruváry Géza külügyminiszter, Kállay Tibor pénzügyminiszter és gróf Khuen-Héderváry Sándor követségi tanácsos kísérik el. A kormányzó a miniszterelnök helyette­sítésével a miniszterek visszaérkezéséig Vass József népjóléti minisztert fogja megbízni. A miniszterelnök pénteken délelőtt tanácsko­zást folytatott a kormány több tagjával, köztük Ra­b­ovszky Iván belügyminiszterrel, aki Marinovich Jenő főkapitánnyal a kormány ellen tervezett puccs nyomozásáról tett jelentést. Több diplomata is föl­kereste a miniszterelnököt, igy Castagnetto herceg olasz követ és Doub­et francia követ. Este a kormány tagjai minisztertanácsra gyűl­tek össze. Államellenes toborzás és politikai puccskísérlet az ébredőtársaság őrizetbehelyezésének oka. Ujabb előállítások a főkapitányságon. — A rendőrség a bűnügy hátteréről még nem nyilatkoz­hatik.­­ Rakovszky belügyminiszter nyilatkozott a Ház ülésére s bejelentette, hogy súlyos bűncselekmény terheli az elfogottakat. Részletesen beszámoltunk a Pesti Hírlap pén­teki számában azokról a titokzatos eseményekről, amelyek egyrészt mozgósítva tartották a főkapi­tányságot és a negyedik kerületi kapitányságot, másrészt izgalomba hozták az Ébredő Magyarok Egyesületének sörház utcai székházát. Mint isme­retes, a molnár utcai vendéglőben megjelent egy szakasz rendőr s a szerb utcai kapitányságra kí­sérte a vendéglő egyik asztala körül tartózkodó társaságot, akik valamennyien az Ébredő Magya­rok Egyesületének tisztviselői és tagjai voltak. A rendőrség, amely ezt a váratlan rajtaütést s ttz ébredő őrizet alá helyezését végrehajtotta, feltűnő külsőségekkel és szokatlan elővigyázatossággal járt el, amikor általános permanenciát rendelt el a­­ főkapitányságon, elárulván evvel az intézkedéssel, hogy rendkívüli fontosságot tulajdonít az akciónak. Szombaton már annyira kialakult a helyzet, hogy értesülésünk szerint a fiatalemberek államellenes toborzást végeztek, kerületen­ként szervezkedve s céljuk végeredményeként puccskísérletet terveztek a Bethlen-kormány eltávolítására. A kihallgatások még csütörtök éjtszaka meg­kezdődtek a szerb utcai kapitányságon s valameny­nyi őrizet alá helyezettet kihallgatták a toborzás és szervezkedés körülményeire vonatkozóan, ezek a kihallgatások azon­ba­n teljesen eredménytelenek maradtak. Egy részük tagadta a vádat s azt val­lotta, hogy valóban szándékuk volt alakulatokat szervezni, azonban azzal a céllal, hogy a jövőben felszabaduló megszállt területeken segítségül legye­nek a közigazgatás munkálataiban. Valamennyien egyformán tagadták, hogy fegyvert rejtegetnének s a toborzás vádját is visszautasították. A rendőrség a szombati újabb kihallgatások során, — amelyek már a főkapitányság politikai osztályán történtek —, az Ébredő Magyarok Egye­sületének még tíz tagját vezette elő s ezeket is rész­letesen kihallgatták. A csütörtök este őrizet alá helyezett és a pénteken előállított tíz fiatalember a nyomozás adatai szerint vezetője volt a rendszeres toborzásnak. A politikai osztály már régebben figyelte ezt a rejtett mozgalmat s állítólag adatokat is szerzett arra vonatkozóan, hogy politikai jellegi puccskísérlet volt a szervezkedés végső célja. A kihallgatások alatt pénteken délután intézkedés történt egész sereg­házkutatás végrehajtására. A házkutatásokat tizenkét detektív végezte s egyes helyeken toborzó-iveket találtak, amelyeken a to­borzó felsorolja azoknak neveit és lakáscímét, akik­beléptek az alakulatba. Az ilyen toborzó-iveken szereplőket is mind ki fogja hallgatni a rendőrség Eddig már kétségtelenül megállapították, hogy a jogtalan toborzás egyik fővezetője Apor László tartalékos főhadnagy volt, ő irányította elsősorban a szervezkedést. A rendőrség még nem nyilatkozik. Kérdést intéztünk pénteken este Andréka Ká­roly főkapitányhelyettes, detektívfőnökhöz az újabb őrizetbevételek okaira vonatkozóan. A főka­pitányhelyettes a következőket mondotta: " A csütörtöki és az újabb őrizetbevételek­nek több oka van, a nyomozás érdeke azonban úgy kívánja, hogy ezekről a nyilvánosság részére a rendőrség még nem nyilatkozhatik. Mindenki meg lehet győződve róla, hogy a legmesszebbmenő in­tézkedéseket megtettük. A bűnügy politikai hátte­réről nyilatkozatot szintén nem tehetek. Házkutatás az Ébredők serház utcai székházában. Pénteken délután öt órakor a főkapitányság­ról automobilokon rendőri bizottság ment ki az Ébredő Magyarok Egyesülete Sörház­ utca 3. szám alatt lévő székházába. Ugyanakkor a szerb utcai ka­pitányságról erős rendőrcsapat vonult ki és körül­vette az Ébredők székházát. A rendőri kordon a Molnár­ utcától a Váci­ utcáig elzárta az utcákat. Aráig a rendőrség az Ébredők székházában tartóz­kodott, senkit sem bocsátottak be a kapun. A hely­színi szemle és a házkutatás este hét órakor ért véget. A rendőrség a kutatás során három nagyobb csomag iratot és levelezése­ket foglalt le. Ezeket a lefoglalt iratokat felrakták az épület előtt várakozó rendőri automobilra. A bizottság este fél nyolc órakor tért vissza a főkapitányságra, ugyanakkor megszűnt a rendőri megszállás és a forgalom a Váci­ utcán át újra helyreállt. A rendőri bizottság eltávozása után Prónay Pál lépett ki a székház kapuján, majd nemsokára Kiss Menyhért nemzetgyűlési képviselő, akik a házkutatás alatt az Ébredők székházában tartózkodtak. Egy hóbortos asszony Regény. — Irta: J­örmend­y Viktor. (38) Tourbillon kapitány kezdett bele szokásos üdvözlő beszédébe, mellyel a luxusasztal társa­ságát minden útján az első étkezés alkalmával üdvözölni szokta. Mindenki figyelt, nemcsak il­lendőségből, hanem azért is, mert a derék Tour­billon ezeket a tósztokat virágos, költői nyelven mondta el, lévén a kapitány üres óráiban poéta is, aki Neptunról és Gambrinusról egyaránt fo­lyékony jambusokat irt páros, esetleg ölelkező rímekkel. Egy ódájával „A viharhoz" pályadíjat is nyert s azóta elég gyakran láthatta a nevét nyomtatásban. A kapitány ezúttal is elragadta hallgató­ságát. Általános éljenzés honorálta a dikciót és Ronda márki megragadta az alkalmat,­­hogy kü­lön is gratuláljon neki egy szép szonetthez, amit marseillei szállója halljában olvasott egy párizsi folyóiratban. Tourbillon szája széles mosolyra ferdült és lassan, forgolódva koccintgatott tovább az asztal körül. Kövér nagy kezében szinte elve­szett a pezsgős pohár. Látszott rajta, hogy ügyet­lenül, félve fogja és alig várja, hogy a helyére érjen. Ott azután, anélkül, hogy csak egy csöpp pezsgőt is ivott volna, félretette a kristálypoharat és fülönragadva hatalmas kőkorsóját, egy haj­tásra kiürítette a habzó augustinert. Elnéztem egy pillanatig ezt a furcsa, érde­kes, kedves alakot, amint a jóleső korty után vas­tag ujjaival elégedetten igazgatta a sötétkék nyak­kendőcsokrát. Azután egy üres székre esett a te­kintetem, mely a két párizsi hölgy között ásíto­zott. Ki is ül ott? Persze, persze, az arab. Vajon hova lett? Újra dal hangzott fel. A koloratúrénekesnő —­ egy vékonyhangú szőke lány — énekelt va­lami Massenet-áriát, de nem tudta lekötni a fi­gyelmemet. Nem az ő hibája volt. Fantáziámat hirtelen fokozott mértékben kezdte foglalkoz­tatni az arab. Vajon ki ez a kék kaftános, sárga öves férfiú? Honnan jön és hova megy, főleg pe­dig hova tűnt el most, hogy olyan sokáig nem jön vissza? Odamentem Tourbillon kapitányhoz d­e mi­után néhány hízelgő jelzőt mondtam szónokla­tára, odavetőleg megkérdeztem tőle: — Ki ez az arab, aki itt ül az ön szomszéd­ságában? A kapitány fontoskodó, csaknem szigorú vo­násokat öltött. — Az arab? Kérem, az egy jeles csillagász, a neve . . . pardon . . . azonnal . . . Egy kis fekete noteszt vett elő a zsebéből és abból olvasta ki: — Ibn Hasszán, Mekkából. — Ibn Hasszán, — ismételtem. — Hol van most? — Az előbb sétált el orra, a hajó orra felé. Bizonyosan a csillagokat figyeli. Az ilyen arab csillagász nagyon komolyan veszi a feladatát. — Persze, persze, — feleltem elgondol­dolkozva és én is elindultam előre, a hajó orra felé. Az ég valóban gyönyörű csillagos volt, szinte beleszédült az ember lelke a mennybolt miriád titokzatos világába. A tejút mint ezüst­folyó futott fölöttem és a hátam mögött most kelt föl a hold, mint alvajáró, halovány asszony, a messze olasz partok felöl. Megkerültem a másodosztályú fedélzetet. Mindenütt derűs, vidám hangulat, itt-ott egy an­dalgó szerelmespár ... Az arabot nem látom se­hol. Vajon hol vizsgálja a csillagokat? Visszatérőben még jobban körülnéztem. Né­hány hajóstiszttel találkoztam, akik cigarettázva portyáztak a csillagfényben. Letekintettem az ét­terem ablakán. Egy-két köszvényes úr és a szel­lőtől is félő idősebb dáma érkezett ott csupán. Odébb egy kisebb teremben a személyzet és a luxusutasok kísérő alkalmazottai. Inasok, ko­mornák, szobalányok. Babettet kerestem, de nem tudtam fölfedezni a hangos társaságban. Egy átlátszó, könnyű felhődarab futott el a hold alatt. Eszembe jutott, hogy rá kellene gyúj­tani. Megálltam s néhány pillanat múlva már kék füstfelhő hulllámzott körülöttem, amint a lépcsőn lemenve a kajütök fehér utcái közé értem. A második utca sarkán dobbanó szivvel álltam meg. A Kékváry grófék kajütje előtt ott állt Ibn Hasszán és a csillagokat vizsgálta a — Babette szemében Hirtelen dühbe jöttem. Mit akar ez az álom­fejtő evvel a lánnyal? Még huszonnégy órája sem vagyunk uton és már másodszor látom itt ólál­kodni. Ingerülten siettem feléjük és még hozzá­juk sem értem, már rá is kiáltottam a lányra: — Babette, mit akar maga evvel a mas­karával? A lány a füle tövéig elpirult és valamit he­begett, de én rá sem hallgatva, ripakodtam az arabra. — Uram, szeretném, ha megmondaná, mi közteni valója van evvel a komornával? Kelet barna fia indulatosan kapta föl tur­bános fejét és felém villogtatta mind a harminc­két fogát. Valami csúnya szi­kott harapott ketté és jobb kezével rávágott az övébe dugott hand­zsárra. Nem tudtam uralkodni magamon. A tekin­tetem fátyolos lett és a két kezem ökölbe szorult. A következő pillanatban egyszerre vágtam gyom­ron és orron a jeles férfiút, aki ezúttal bizonyára látott néhány csillagot a szeme körül. A két ütés súlya alatt Ibn Hasszán harci kedve nyomban lelohadt. Jobbkeze lesiklott ké­séről, a ballal pedig a gyomrához kapott Alakja kétrét görnyedt és panaszos, artikulátlan nyögé­sekkel tágult odébb. Piros csöppek jelezték a nyo­mát a fordulóig. Az orra vére vált. (Folyt köv.) 1923. szeptember 1., szombat.

Next