Pesti Hírlap, 1923. szeptember (45. évfolyam, 196-220. szám)
1923-09-01 / 196. szám
t küldenek a Pyreusba. Olyan hírek is hallatszanak, hogy Olaszországi több helyőrségét mozgósította és Bélolaszországban nagy csapatösszevonás történik. London, aug. 31. Olaszországból érkező hírek szerint ellenséges görögellenes zavargások voltak majdnem az egész országban. Rómában a görög konzulátusra bombákat dobtak, azonban kárt nem okoztak. A tömeg Milánóban, Triesztben a konzulátus épületeit megrongálta és a görög zászlót becsmérelte. A nyugalom a nap folyamán — noha a hangulat még mindig nagyon harcias — majdnem mindenütt helyreállt, ami Mussolini és Cortezi miniszterek erélyes intézkedéseinek köszönhető. London, aug. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Az olasz ultimátum által teremtett helyzetet politikai körökben nagyon komolynak jelzik. A jegyziket elsietettnek mondják és nagyon erélyes aktusnak, ami Mussolini temperamentumára vezethető vissza. Annak a határozott reményüknek adnak kifejtést, hogy a konfliktus nem fog nagyobb terjedelmet ölteni. A hivatalos körök egyébként tartózkodnak Anglia állásfoglalásáról véleményt mondani és utaltak arra hogy az albán határmegállapító bizottságot a párizsi nagyköveti konferencia küldte ki és ezt az ügyet is elsősorban ennek a fórumnak kell elintéznie. Az angol felfogásnak leginkább az felelne meg, ha az ügyet a népszövetségnek adnák át. A sajtóban tiltakozó hangok jelennek meg Mussolini magatartása miatt. Néhány lap annak a félelmének ad kifejezést, hogy ha Olaszország és Görögország között háborús bonyodalom támad, az egész Balkán újból lángbaborulna, mert Törökország nem szalasztaná el ezt az alkalmat, aminek következménye az lenne, hogy az alig megkötött lausannei szerződés értéktelenné válna. A liberális Star ebben foglalja össze véleményét. Nem csatlakozhatunkolyan könnyelmű diplomáciához, amelynek működése sajnálatos módon emlékeztet Ausztriának Szerbia ellen 1914-ben tett akciójához. Aggodalmat keltő a hasonlatosság, mert az az ultimátum lángba borítette a világo A Anellálunk az olasz nép józan mérlegelésére. A Daily Telegraph annak a meggyőződésének ad kifejezést, hogy Mussolini engedni fog Európa egyértelmű felfogásának, és ebben az esetben nem hadihajók kiküldésével, hanem a népszövetség barátságos döntőbírósági eljárásával kerül az ügy döntésre. Párizs, aug. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A Matin jelenti: A nagyköveti konferencia tegnapi ülésén egyhangúlag a legsúlyosabban elítélték a merényletet. A szövetségesek delegátusai a teendő intézkedések tekintetében egyező állásponton voltak. A szankciók tekintetében, Anglia képviselője bizonyos mértékben helytelenítette Mussolini külön eljárását, mert ezzel elébe vág a nagyköveti konferencia határozatának. PESTI HÍRLAP Bethlen is Baruváry és Kállay szombaton Genfire utaznak Vass József helyettesül a miniszterelnököt távollétében. Gróf Bethlen István miniszterelnök szombaton délután két órai harminc perckor a keleti pályaudvarról Bécsen át Genfbe utazik a népszövetség üléseire. A miniszterelnököt útjában Daruváry Géza külügyminiszter, Kállay Tibor pénzügyminiszter és gróf Khuen-Héderváry Sándor követségi tanácsos kísérik el. A kormányzó a miniszterelnök helyettesítésével a miniszterek visszaérkezéséig Vass József népjóléti minisztert fogja megbízni. A miniszterelnök pénteken délelőtt tanácskozást folytatott a kormány több tagjával, köztük Rabovszky Iván belügyminiszterrel, aki Marinovich Jenő főkapitánnyal a kormány ellen tervezett puccs nyomozásáról tett jelentést. Több diplomata is fölkereste a miniszterelnököt, igy Castagnetto herceg olasz követ és Doubet francia követ. Este a kormány tagjai minisztertanácsra gyűltek össze. Államellenes toborzás és politikai puccskísérlet az ébredőtársaság őrizetbehelyezésének oka. Ujabb előállítások a főkapitányságon. — A rendőrség a bűnügy hátteréről még nem nyilatkozhatik. Rakovszky belügyminiszter nyilatkozott a Ház ülésére s bejelentette, hogy súlyos bűncselekmény terheli az elfogottakat. Részletesen beszámoltunk a Pesti Hírlap pénteki számában azokról a titokzatos eseményekről, amelyek egyrészt mozgósítva tartották a főkapitányságot és a negyedik kerületi kapitányságot, másrészt izgalomba hozták az Ébredő Magyarok Egyesületének sörház utcai székházát. Mint ismeretes, a molnár utcai vendéglőben megjelent egy szakasz rendőr s a szerb utcai kapitányságra kísérte a vendéglő egyik asztala körül tartózkodó társaságot, akik valamennyien az Ébredő Magyarok Egyesületének tisztviselői és tagjai voltak. A rendőrség, amely ezt a váratlan rajtaütést s ttz ébredő őrizet alá helyezését végrehajtotta, feltűnő külsőségekkel és szokatlan elővigyázatossággal járt el, amikor általános permanenciát rendelt el a főkapitányságon, elárulván evvel az intézkedéssel, hogy rendkívüli fontosságot tulajdonít az akciónak. Szombaton már annyira kialakult a helyzet, hogy értesülésünk szerint a fiatalemberek államellenes toborzást végeztek, kerületenként szervezkedve s céljuk végeredményeként puccskísérletet terveztek a Bethlen-kormány eltávolítására. A kihallgatások még csütörtök éjtszaka megkezdődtek a szerb utcai kapitányságon s valamenynyi őrizet alá helyezettet kihallgatták a toborzás és szervezkedés körülményeire vonatkozóan, ezek a kihallgatások azonban teljesen eredménytelenek maradtak. Egy részük tagadta a vádat s azt vallotta, hogy valóban szándékuk volt alakulatokat szervezni, azonban azzal a céllal, hogy a jövőben felszabaduló megszállt területeken segítségül legyenek a közigazgatás munkálataiban. Valamennyien egyformán tagadták, hogy fegyvert rejtegetnének s a toborzás vádját is visszautasították. A rendőrség a szombati újabb kihallgatások során, — amelyek már a főkapitányság politikai osztályán történtek —, az Ébredő Magyarok Egyesületének még tíz tagját vezette elő s ezeket is részletesen kihallgatták. A csütörtök este őrizet alá helyezett és a pénteken előállított tíz fiatalember a nyomozás adatai szerint vezetője volt a rendszeres toborzásnak. A politikai osztály már régebben figyelte ezt a rejtett mozgalmat s állítólag adatokat is szerzett arra vonatkozóan, hogy politikai jellegi puccskísérlet volt a szervezkedés végső célja. A kihallgatások alatt pénteken délután intézkedés történt egész seregházkutatás végrehajtására. A házkutatásokat tizenkét detektív végezte s egyes helyeken toborzó-iveket találtak, amelyeken a toborzó felsorolja azoknak neveit és lakáscímét, akikbeléptek az alakulatba. Az ilyen toborzó-iveken szereplőket is mind ki fogja hallgatni a rendőrség Eddig már kétségtelenül megállapították, hogy a jogtalan toborzás egyik fővezetője Apor László tartalékos főhadnagy volt, ő irányította elsősorban a szervezkedést. A rendőrség még nem nyilatkozik. Kérdést intéztünk pénteken este Andréka Károly főkapitányhelyettes, detektívfőnökhöz az újabb őrizetbevételek okaira vonatkozóan. A főkapitányhelyettes a következőket mondotta: " A csütörtöki és az újabb őrizetbevételeknek több oka van, a nyomozás érdeke azonban úgy kívánja, hogy ezekről a nyilvánosság részére a rendőrség még nem nyilatkozhatik. Mindenki meg lehet győződve róla, hogy a legmesszebbmenő intézkedéseket megtettük. A bűnügy politikai hátteréről nyilatkozatot szintén nem tehetek. Házkutatás az Ébredők serház utcai székházában. Pénteken délután öt órakor a főkapitányságról automobilokon rendőri bizottság ment ki az Ébredő Magyarok Egyesülete Sörház utca 3. szám alatt lévő székházába. Ugyanakkor a szerb utcai kapitányságról erős rendőrcsapat vonult ki és körülvette az Ébredők székházát. A rendőri kordon a Molnár utcától a Váci utcáig elzárta az utcákat. Aráig a rendőrség az Ébredők székházában tartózkodott, senkit sem bocsátottak be a kapun. A helyszíni szemle és a házkutatás este hét órakor ért véget. A rendőrség a kutatás során három nagyobb csomag iratot és levelezéseket foglalt le. Ezeket a lefoglalt iratokat felrakták az épület előtt várakozó rendőri automobilra. A bizottság este fél nyolc órakor tért vissza a főkapitányságra, ugyanakkor megszűnt a rendőri megszállás és a forgalom a Váci utcán át újra helyreállt. A rendőri bizottság eltávozása után Prónay Pál lépett ki a székház kapuján, majd nemsokára Kiss Menyhért nemzetgyűlési képviselő, akik a házkutatás alatt az Ébredők székházában tartózkodtak. Egy hóbortos asszony Regény. — Irta: Jörmendy Viktor. (38) Tourbillon kapitány kezdett bele szokásos üdvözlő beszédébe, mellyel a luxusasztal társaságát minden útján az első étkezés alkalmával üdvözölni szokta. Mindenki figyelt, nemcsak illendőségből, hanem azért is, mert a derék Tourbillon ezeket a tósztokat virágos, költői nyelven mondta el, lévén a kapitány üres óráiban poéta is, aki Neptunról és Gambrinusról egyaránt folyékony jambusokat irt páros, esetleg ölelkező rímekkel. Egy ódájával „A viharhoz" pályadíjat is nyert s azóta elég gyakran láthatta a nevét nyomtatásban. A kapitány ezúttal is elragadta hallgatóságát. Általános éljenzés honorálta a dikciót és Ronda márki megragadta az alkalmat,hogy külön is gratuláljon neki egy szép szonetthez, amit marseillei szállója halljában olvasott egy párizsi folyóiratban. Tourbillon szája széles mosolyra ferdült és lassan, forgolódva koccintgatott tovább az asztal körül. Kövér nagy kezében szinte elveszett a pezsgős pohár. Látszott rajta, hogy ügyetlenül, félve fogja és alig várja, hogy a helyére érjen. Ott azután, anélkül, hogy csak egy csöpp pezsgőt is ivott volna, félretette a kristálypoharat és fülönragadva hatalmas kőkorsóját, egy hajtásra kiürítette a habzó augustinert. Elnéztem egy pillanatig ezt a furcsa, érdekes, kedves alakot, amint a jóleső korty után vastag ujjaival elégedetten igazgatta a sötétkék nyakkendőcsokrát. Azután egy üres székre esett a tekintetem, mely a két párizsi hölgy között ásítozott. Ki is ül ott? Persze, persze, az arab. Vajon hova lett? Újra dal hangzott fel. A koloratúrénekesnő — egy vékonyhangú szőke lány — énekelt valami Massenet-áriát, de nem tudta lekötni a figyelmemet. Nem az ő hibája volt. Fantáziámat hirtelen fokozott mértékben kezdte foglalkoztatni az arab. Vajon ki ez a kék kaftános, sárga öves férfiú? Honnan jön és hova megy, főleg pedig hova tűnt el most, hogy olyan sokáig nem jön vissza? Odamentem Tourbillon kapitányhoz de miután néhány hízelgő jelzőt mondtam szónoklatára, odavetőleg megkérdeztem tőle: — Ki ez az arab, aki itt ül az ön szomszédságában? A kapitány fontoskodó, csaknem szigorú vonásokat öltött. — Az arab? Kérem, az egy jeles csillagász, a neve . . . pardon . . . azonnal . . . Egy kis fekete noteszt vett elő a zsebéből és abból olvasta ki: — Ibn Hasszán, Mekkából. — Ibn Hasszán, — ismételtem. — Hol van most? — Az előbb sétált el orra, a hajó orra felé. Bizonyosan a csillagokat figyeli. Az ilyen arab csillagász nagyon komolyan veszi a feladatát. — Persze, persze, — feleltem elgondoldolkozva és én is elindultam előre, a hajó orra felé. Az ég valóban gyönyörű csillagos volt, szinte beleszédült az ember lelke a mennybolt miriád titokzatos világába. A tejút mint ezüstfolyó futott fölöttem és a hátam mögött most kelt föl a hold, mint alvajáró, halovány asszony, a messze olasz partok felöl. Megkerültem a másodosztályú fedélzetet. Mindenütt derűs, vidám hangulat, itt-ott egy andalgó szerelmespár ... Az arabot nem látom sehol. Vajon hol vizsgálja a csillagokat? Visszatérőben még jobban körülnéztem. Néhány hajóstiszttel találkoztam, akik cigarettázva portyáztak a csillagfényben. Letekintettem az étterem ablakán. Egy-két köszvényes úr és a szellőtől is félő idősebb dáma érkezett ott csupán. Odébb egy kisebb teremben a személyzet és a luxusutasok kísérő alkalmazottai. Inasok, komornák, szobalányok. Babettet kerestem, de nem tudtam fölfedezni a hangos társaságban. Egy átlátszó, könnyű felhődarab futott el a hold alatt. Eszembe jutott, hogy rá kellene gyújtani. Megálltam s néhány pillanat múlva már kék füstfelhő hulllámzott körülöttem, amint a lépcsőn lemenve a kajütök fehér utcái közé értem. A második utca sarkán dobbanó szivvel álltam meg. A Kékváry grófék kajütje előtt ott állt Ibn Hasszán és a csillagokat vizsgálta a — Babette szemében Hirtelen dühbe jöttem. Mit akar ez az álomfejtő evvel a lánnyal? Még huszonnégy órája sem vagyunk uton és már másodszor látom itt ólálkodni. Ingerülten siettem feléjük és még hozzájuk sem értem, már rá is kiáltottam a lányra: — Babette, mit akar maga evvel a maskarával? A lány a füle tövéig elpirult és valamit hebegett, de én rá sem hallgatva, ripakodtam az arabra. — Uram, szeretném, ha megmondaná, mi közteni valója van evvel a komornával? Kelet barna fia indulatosan kapta föl turbános fejét és felém villogtatta mind a harminckét fogát. Valami csúnya szikott harapott ketté és jobb kezével rávágott az övébe dugott handzsárra. Nem tudtam uralkodni magamon. A tekintetem fátyolos lett és a két kezem ökölbe szorult. A következő pillanatban egyszerre vágtam gyomron és orron a jeles férfiút, aki ezúttal bizonyára látott néhány csillagot a szeme körül. A két ütés súlya alatt Ibn Hasszán harci kedve nyomban lelohadt. Jobbkeze lesiklott késéről, a ballal pedig a gyomrához kapott Alakja kétrét görnyedt és panaszos, artikulátlan nyögésekkel tágult odébb. Piros csöppek jelezték a nyomát a fordulóig. Az orra vére vált. (Folyt köv.) 1923. szeptember 1., szombat.