Pesti Hírlap, 1923. szeptember (45. évfolyam, 196-220. szám)
1923-09-01 / 196. szám
A Vita, a napirendnél. Pesthy Pál elnökjavasolta, hogy a Ház legközelebbi ülését szeptember 1-én délelőtt Hoindikor, tartsa. Szakács Andor kéri, hogy utolsó pontnak a kis haszonbérletek ügyének a megvitatását is tűzzék ki. Hosszasabban ismerteti a kérdést. (Zaj jobbról.) Szilágyi (az asztalra csap és dühösen odakiáltja a jobboldalnak): Nem engedjük magunkat terrorizálni! (Nagy felzúdulás a kormánypárton.) Halász Móric (szintén a padot veri): Hallatlan, nem lehet már tűrni a kisebbség erőszakos viselkedését! (Szilágyi: Majd lesz még más is!) Épen eleget fenyegetett a képviselő úr ma már! Ne fenyegessen tovább! Mayer János (Szilágyi felé): Ne tessék a padot verni, nem vagyunk a korcsmában! Schandl Károly államtitkár: A miniszter rendeletben intézkedett ebben az ügyben és így külön megvitatásra nincsen szükség. Fontosabb, hogy künn a népet figyelmeztessék a rendeletre. Szakács Andor ujabb felszólalása és Csik József rövid beszéde után a Ház az elnöki indítványt fogadta el és háromnegyed négy órakor az ülés véget ért. PESTI HIRLAP 1923. szeptember 1., szombat. I . II : I Erzsébet királyné mártíromsága*. Regényes ftolwajz. Ma: Zeidler* Pál Gerhard. Kicsi szünet után Erzsébet folytatta: — Igaz, hogy most fiatal és szép vagyok, mégis nem a mának, inkább a holnapnak örülök. Holnap . . . egy pár év múlva. Mikor nagyok lesznek* a gyerekek és anyai gondjaim már nem lennek. Akkor utazni fogok, folyton csak utazni. Újabb szünet múlása Erzsébet hirtelen elkomorult. — Tudod, kicsikém, — mondta, — mégis csak félek a jövőtől. Meglátod, még nagy szerencsétlenség szakad ránk. Rudolf tán sohasem lesz király". . . — És lányom sepi lesz, Mari. Gizella most tizenhatéves és még mindig oly idegenül néz rám Ha eddig sem tekintett anyjának, hát ezután még kevésbbé fog, jól tudom. — De Mária Valéria! Az csak igazán a te lányod, néni? — Óh, Valéria, igen. Az ragaszkodik hozzám és én is egész lelkemmel szeretem. Egyedül őt érzem az én igazi gyermekemnek. Az vér az én véremből, az én fajtám . « . Ha nem tudod-e, Mari, most mit mondok? Nekem nem kellett volna császárnénak is lennem, csak királynénak is elég lett volna. Megbámulják szépségemet és ruháitaat, de*. „ . » — Azt akarod mondani, hogy nem szeretnek is? A bécsiek a császárnét. . . igen. Dehát a magyarok a királynét . . . a magyarok? — Oh, a magyarok! Ez a csodálatosan tökéletes, fölséges nép! Fogalmad sincs róla, Mari, hogy mennyire imádom és becsülöm. Szeretnék még egy fiút adni az én népemnek és nem nyugodnék addig, míg Magyarország királyalfe lenne. — De, néni! — rémüldözött a leány. — Ne beszéld el senkinek, mit mondtam. Legkevésbbé Ferenc Józsefnek, gyermekem. De, látod, én már ilyen vagyok, nem másféle. Veszedelmes összetételű a vérem és sokszor saját magamtól is megijedek. — Ez azért van, mert zárkózott vagy, néni. Engedd beljebb a tieidet a szivedbe. — Hát igyekezzenek beljebb jutni, de ők azt nem teszikk. Hogy kívánhatják akkor tőlem, hogy én zárjam ki előttük a szivemet? Wallersee Mária erre elhallgatott. — Nagynéném is Wittelsbach-sarj, — gondolta — És valamennyi Wittelsbach olyan különös. Gondolkozó emberek ők mindnyájan, szeretik az igazságot és a szépségeket és mindegyik a maga valójában puha, de kifelé sokszor érdeskérgü és kemény. _ • Wallersee Máriának Gödöllőn gróf Eszterházy Miklós volt a lovagja. Nagyon érdeklődött a korán érett szép leány iránt, ki a maga részéről szívesen látta, hogy a déli magyar főur neki lett a hűséges bolygója. Egy őszi nap reggelén messze kilovagoltak a gödöllői határba. Erzsébet királynét akkor gyöngélkedése a szobához kötötte. Miklós gróf egyszer hirtelen megszólalt. — Te elragadó szép vagy, Mari és én végtelenül szeretlek, imádlak. Az enyém kell, hogy legyél, sehogy sem engedhetem meg, hogy a másé légy. Wallersee Mária csak egyetlen szót mondott: — Nagynéném . « * — Értelek. Nagynénéd, a királyné!ö, mindenesetre akarja, hogy fiához, Rudolfhoz, menj n,öül. Nemde? A leány erre fölényesen mosolygott. Udvaridolgokban ő mégis csak jártasabb volt. — Rudolf csak egy vérbeli princesszt vehet feleségül, — mondta. — Ezenfelül nem szeretem . . . nem. — Én őszintén szeretlek, Mari. Kérlek hát, beszélj a királynéval. Ha megtudja, hogy viszontszeretsz, szívesen megengedi, hogy hozzám jöjj. Neked pedig azt mondom, hogy nem vagyok szegény ember s hogy széttépek láncokat is, csakhogy megnyerhesselek . . . érted? " Mari erre megállította lakóját és lesiklott a nyeregből és felnézett a grófra, aki gondolkozás nélkül lepattant a lováról és Mari mellett termett. Megölelte és megcsókolta. A leány kalapja a földre esett, haja felbomlott a vad ölelésre és csókokra . Mit csinálsz velem? És meg is figyelhetnek minket a kastélyból. Menjünk be az erdőbe, akkor nem láthatnak meg. Meg is tették és eltakartan a fáktól megint ölelkeztek és találkoztak ajkaik. Mari eldobta a kalapját, melyet eddig a kezében vitt magával és lehúzta lovagló keztyűit is. Lódobogás zaja zavarta meg a szerelmesek idilljét. Festetich grófnő volt, Erzsébet udvarhölgyeinek egyike, kinek alakja már messziről is látható volt. Hamarosan elváltak, de búcsúzás előtt még azt mondta Miklós gróf a leánynak, hogy ő megkéri a királynétól a kezét. S ö reméli, hogy ő felsége igent mond. — De mégis ne szólj neki egy szót sem. Előbb én beszélek a nagynénémmel, te meg várd meg, míg értesülek, Niki. Ezt mondta Wallersee Mária, a következő pillanatban nyeregben ült és már tova száguldott a vágtató ló hátán. . . Éjtszaka lett, de Mária szemére nem jött álom. Egyszer csöndesen kinyílt az ajtó és egy hang szólalt meg a szobában: — Ébren , vagy még, Mari? A királyné volt. Mari felszökött és felült az ágyában. — Agódtam miattad. — Kezdtea királyné. — Ma egész este oly különös voltál. Mintha gyötrött volna valami bánat. Mi a bajod, Mari? — Beszélhetek, Lizi néni? — Csak bátran, éles gyermekem. — Gróf Eszterházy Miklós ma megvallotta nekem a szerelmét és feleségül óhajt. Erzsébet felállt és az ablakhoz ment. — Gróf Eszterházy Miklós! A legdelibb férfi, akit ismert. Sokáig ott maradt az ablaknál, ne lássa az a leány, hogy nagynénje arca milyen piros lett, azután mégiscsak megfordult és megint leült. — Miklós gróf feleségül óhajt. De a sors sohasem kérdezi, hogy mi mit óhajtunk vagy akarunk. " Majd hosszabb szünet után így folytatta a királyné: — Miklós gróf nem,a neked való ember. Mert tudom, hogy az ő szíve már nem szabad. Te csak izgatod, de szeretni mást szeret. Verd ki a fejedből azt a grófot. (Folyt, köv.) Segíteni kell az ötezer magyaron. A kivándorlási biztosság kérdése. — Egy milliárdos segítési alap. A Pesti S Hirlap pénteki cikke, mely a Törökország felé irányított, de Bulgáriában megrekedt és nyomorúságos helyzetbe jutott ötezer magyarnak sorsával foglalkozott, élénk visszhangra talált. Kényelmes, egyben kötelességszerű is lenne azt kutatni, ki a felelős az ő sorsukért, de nks ez utánjárással, huzavonával járna, miközben tovább sínylődnék Bulgáriában az ötezer magyar. Őrajtuk kell elsősorban segíteni! Minden más szempontot alá kell most rendelni egy olyan akciónak, mely őket a lehető leggyorsabban visszaadja Magyarországnak, a rendes viszonyoknak, melyek közülbizonyos köröknek könnyelműsége kiragadta és a nyomorba taszította szegényeket. Épen ezért egyik esti laptársunk indítványával se lehet ezúttal foglalkozni. Nevezetesen ez a lap politikai hatáskörrel felruházott kivándorlási biztos után kiált mai számában. Indokolása az, hogy ,,Törökországba ellenőrzés nélkül lehet kivándorolni, másrészt azonban általános a panasz, milyen nehéz például Amerikába szóló útlevélhez jutni és még olyan családtagoknak is, akik kiin élő szüleikhez akarnak utazni, esztendőre kell várni erre." Ez, bármennyire is való, ezúlttal igazán mellőzni kell a rendes magyar receptet, mely szerint politikai és társadalmi botrányok alkalmából a legbiztosabb kivezető út — a kormánybiztosság. Nem, a kormánybiztosság ama bizonyos mellékvágány, mely az elposványosításhoz vezet. Holott, ismételjük, itt csak egy út van, melyen az express gyorsaságával az ötezer magyar segítségére kell sietni. A kormány a lehető leggyorsabban küldjön Bulgáriába olyanokat, akik az ottani viszonyokkal még a világháborúból ismerősek, vegye igénybe diplomáciai összeköttetéseit, mindenekfelett pedig pénzt küldjön az ötezer magyarnak. Talál ehhez alapot, hozzá igen stílusos alapot! Tudott dolog, hogy a hajóstársaságok magyar koncessziójukért 500 fontot tartoznak fizetni, egy bikint, van pedig ilyen ''koncesszió tizennégy. Ez 7000 font, magyar pénzben egy milliárd! Tessék ebből a summából gyors segítséget küldeni azötezer magyarnak!; NAPI HÍREK. (A kövér bacillusok.) Megint uj fölfedezéssel foglalkoznak az orvostudományban, melyet Greyer angol orvos, az oxfordi egyetem tanára tett A tudós tanár arra a megállapodásra jutott hogy a bacillusokat védőburok veszikörül, mel szervezetünk ellenállása s az orvosi beavatkozás ellen oltalmazza őket. Dreyer és munkatársainak állandó vizsgálódása kiderítette, hogy ez a védőburol zsiros természetű. Ennélfogva minél zsirosabb, minél kövérebb egy bacillus, annál veszedelmesebb és annál nehezebb készíteni ellene hatékony oltást, minthogy a védő oltás a már nem élő csirákból áll, melyet befecskendeznek a beteg testbe, abban a reményben, hogy, a vért pusztítóanyag termelésére serkenti. Streyer úgy okoskodott, hogyha sikerülne eltávolítani valamily módon a bacillusok zsíros burkai és a kövér bacillusokat „megsoványitani", akkor lefegyverezné őket s olyan oltóanyagokat készíthetne melyek sokkal hatásosabbak lennének a maiaknál olyan szérumokkal dolgozhatna, melyek ellen a védőburkoktól megfosztott bacillusok egyáltalán nem is védekezhetnének. Az angol orvos ezen a nyomon szérumokat állított össze, melyekkel máris jelentős eredményeket ért el. Velük szemben a legmakacsabb bacillusok — így a gümikór bacitlisa is — tehetetleneknek mutatkoztak De egyelőre maga a tudós óv bennünket a túlzott optimizmustól. Kijelenti, hogy új oltóanyagát egyelőre csak tudósok használhatják, bár biztosra veszi, rövid időn belül annyira tökéletesítheti, hogy átadhatja a köznek, a beteg emberiség javára. Tehát reménykedjünk. A kövér bacillusok Dreyer professzor jóvoltából lesoványodnak s a szegény, sovány betegek majd meghíznak. — (József főherceg a győri kiállításon. Álgya Sándor tábornok útján József főherceg arról értesítette dr. Darányi Kálmán győri főispánt, hogy fiával, József Ferenc királyi herceggel együtt vasárnap a déli órákban Győrbe érkezik és a kora délutáni órákban meg fogja tekinteni a Falufejlesztési Kiállítást. A királyi hercegeket Fetser Antal győri püspök látja vendégül ebédre. Jövetelük teljesen magánjellegű, csupán a magyar falu iránt érzett meleg érdeklődésüknek akarják ujabb tanújelét adni. Mindenféle hivatalos fogadás elmarad. (A pénteki nap a drágaság krónikájában) a betegség neve amúgy is kellemetlen, költséges állapot újabb megdrágulásával kezdődik. A tanács a kórházakban a közös terem ápolási díját fölemelte személyenként tizenegyezer koronára. A községi élelmiszerüzem az amerikai fagyasztott húst drágította meg. Az új árak szerint a marha eleje 5800, hátulja 7400 korona kilónként.. Az élelmiszerpiac nagyjában változatlan, amit a stabil koronával magyaráznak. 1V hagyma olcsóbbodott, de a paradicsom továbbra is igen szerény mennyiségben mutatkozik. A csütörtöki marhavásáron jelentékeny mértékben estek az árak, ami eddig rendszerint azzal a következménynyel járt, hogy a húspiacon megdrágult csaknem minden fajta. Most az Árvizsgáló Bizottság végrevalahára intézkedett az iránt, hogy adetektívek ellenőrizzék és tanulmányozzák a csarnokokban meg piacokon a vásári árak csökkenésének hatását. —: (Az elesett hősök emlékének megörökítése) céljából a Hadviselt Szövetségek Országos Egyesülése, elnökük sárospataki Czeglédy, Endre mérnök, volt nemzetgyűlési képviselő, indítványára országos akciót indít, hogy az ország minden, városa és községe elesett hőseinek emlékét emlékoszlop vagy emléktábla alakjában maradandóan megörökítse. E célból ezúton is felkéri a vidéki hadviselt bajtársakat, város, illetve községenkénti emlékbizottságok megalakítására avval, hogy, lépjenek érintkezésbe a Hadviselt Szövetségek Országos Egyesülésével (Budapest, IV. ker., Reáltanoda utca 13—15. sz.) — (A Feingold-ügy a járásbíróságon.) A bécsi Finanzmontag című lap 1923 július 2-iki számában cikk jelent meg, amely Feingold Gyula bécsi bankárnak Eckhardt Tibor nemzetgyűlési képviselővel való összeköttetésével foglalkozott. A cikk Propper Sándor és Fábián Béla nemzetgyűlési képviselők útján a nemzetgyűlés egyik júliusi ülésén is szóbakerült, a cikk megjelenése után a Magyar Távirati Iroda bécsi tőzsdeosztályának munkatársa, Gábor Ignác, többek előtt azt a kijelentést tette, hogy a cikket Lőry Pál, a Magyar Távirati Iroda bécsi vezetője írta. Gábor e kijelentése miatt Lőry Pál rágalmazási pert indított Gábor ellen. Ma tárgyalta az ügyet a budapesti büntetőjárásbíróságon Jakab Ernő büntetőbíró. Gábor védője, dr. Patay Sándor kérte a bíróságot, hogy békés megegyezés lehetőségének reményében napolják el a tárgyalást. Lőry és ügyvédje, dr. Geőcze Bertalan hozzájárult, ehhez, mire a tárgyalást október 26-ra napolták. Kozma Miklós miniszteri tanácsos, a Távirati Iroda vezetője, nyilatkozatot adott ma ki, amelyben valótlannak mondja Lőry Pál vallomásának azt a részét, amely arra vonatkozik, mintha a Magyar Távirati Iroda akár a Feingold, akár más bankházzal meg nem engedett összeköttetést tartott volna fenn. A Távirati Irodának semmiféle összeköttetése nem volt és nincs a Fengold-bankházzal. Megcáfolja Kozma Miklós azt az állítását is, mintha bármilyen pressziót is gyakorolt volna Lőry Pálra. Egyben kijelenti Kozma Miklós, hogy Lőry állításáért a bíróságnál megtette a seükséges intézkedéseket és Lőryt a Távirati Iroda szolgálatából a sajtótörvényre való hivatkozással a mai nappal elbocsátotta. (Uj fiókkönyvtár a fővárosban.) A fővárosi könyvtár igazgatósága három uj fiókkönyvtár fölállításának munkálatait végzi. Ezek közül az óbudai Kórház utcai elemi iskola épületében lévő 8. számú fiókkönyvtár teljesen elkészült s szeptember 1-én, délután kezdi meg működését (20)