Pesti Hírlap, 1923. november (45. évfolyam, 247-271. szám)
1923-11-01 / 247. szám
ly zetek elhatározták, hogy a változott politikai helyzet kövekeztében elállnak a tiltakozó sztrájktól és falra, gaszokon felhívják a munkásságot, hogy reggel ismét kezdjék meg a munkát. A kommunisták eddig nem csatlakoztak ehhez a lépéshez. Drezda, okt. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Müller tábornok Szászországban a szociáldemokrata párt sajtóját a Heintze birodalmi biztos és a birodalmi őrség ellen való súlyos támadások miatt beszüntette. Berlin, okt. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának táviratai Hittler csapatai a bajor-thüringiai határon stratégiai felvonulást készítenek elő. Az előkészületekről Délthüringiából azt jelentik, hogy Lichtenberg közelében tüzérséget vonultattak fel. A fegyvertűzből következtetve éles lövésekkel gyakorlatoznak. Hittler csapatai egyes helyeken átlépték a határt és lőttek a thüringiai rendőrségre, de ezek nem felejtetv a támadásra. Hildburghausen környékén a jobboldali puccsisták jegyzéket készítettek a rekvirálandó lovakról és takarmányokról. A thüringiai kormány táviratilag fordult a birodalmi kormányhoz, hogy Bajorországban állítsa helyre az alkotmányos rendet. Párizs, okt. 31. A Newyork Herald jelenti Washingtonból: Mac Cormick szenátor hevesen megtámadta Poincarét a sampignyi beszédében megnyilvánult magatartásáért. Kijelentette, hogy Franciaország helyesen cselekednék, ha gondolna az Egyesült Államokkal szemben fennáló adósságaira s ezek részleges törlesztésére, esetleg a Karaibi-tengerben és a Szentlőrinc-öbölben levő is tulajdonát képező szigetekről lemondana. Cormick az ellen is állást foglalt, hogy a sajtó oly gyakran emlegeti Morgant mint leendő amerikai szakértőt. London, okt. 31. Baldwin miniszterelnök Swanseaben mondott beszédében kijelentette, hogy a népszövetség olyan ideál, amelyért érdemes küzdeni. Nem szabad azonban megkísérelni, hogy olyan valami megtételére kényszerítsék a népszövetséget, amire még nem elég erős. Amíg a föld valamennyi nagyhatalma nem tagja a népszövetségnek, nem gyakorolhat teljes érvényű hatást erejével. Mindamellett hinni kell benne, melléje kell állni és et kel segíteni a nehéz időkön. Rigából jelentik: A moszkvai kormányzóság fémmunkásainak értekezletén Trotzkij beszédet mondott a nemzetközi helyzetről. Olyan hónapokat és heteket élünk át — mondotta többi között — aminek csak évezredek múlva fognak megismétlődni. Az egész világ tekintete Németországra irányul. Nehéz a harc kimenetelét előre megmondani. Lengyelország csak híd vagy sorompó lehet közöttünk. .Az egyik esetben nagy gazdasági előnyökre tehet szert, a másik esetben csávába fog kerülni. Kövérek vértanusága A Goncowit-íjjal kitüntetett regény. (9) Irta 11. Herumi. Fordította: Jenda Jenő. — Nagyon helyes — mondtam. — Hogy-hogy nagyon helyes? Vissza fog térni. Nem ostoba ember. Amikor végigjárta az ismerősöket, újra a nénihez megy . . . Aztán ide jön. — Hát akkor? — Hát akkor el kell utaznunk Párizsból. Önért jöttem. — Ah! Ez már mégis csak sok! Visszahozott Londonból, mint egy szobalányt, még azt sem kérdezte meg tőlen, hogy Dieppe-n vagy Boulogne-on keresztül jövök szívesebben . . . — Csak panaszkodjon. Még arra sem volt gondja, hogy becsomagoljon. — Tűrtem védekezés, tiltakozás nélkül, és ami a lényeg: perfidül elárultam egy gyermekkori barátomat . . . — Ha meghallgatom, ön bizony szép formában mutatta volna ki régi gyöngédségét ez iránt a kedves barát iránt. — Jól van, jól! — dörmögtem. — Feleslegesen emlékeztet arra a megaláztatásra, amellyel — ugye bár? — tartozott nekem, aki szeretem önt és akit egy nagyon is megérthető legális érzés . . . Makogni kezdtem. — Ugyan no, — vágott közbe őnagysága nevetve, — soha nem is gondolt rám. Úgy látszik, nagyon naivnak képzel eségem . . . — Ne folytassa! — kiáltottam meglehetősen elégedetlenül avval a fordulattal, amely beszélgetésünkben bekövetkezett. És hozzátettem:- Olyan szerepet játszat velem, amelyet egy becsületes, a rosszindulatot nem ismerő fiú nem vállalhat el. A meglepődött és megijesztett kislány magatartását öltötte magára, ami egy kissé megnyugtatott. Észrevette-e ezt? — Azt akarja hát, hogy egyedül utazzam el? — Maradjon Párizsban. — Ez lehetetlen. Biztosítom, hogy valami szerencsétlenség történnék . . . Mindenre inkább hajlandó vagyok, mint hogy ő vele találkozzam. — Az ördögbe is — feleltem, — csak nem követeli tőlem, hogy az egész életemet úti takaró alatt töltsem? — Én szivesen tölteném ott a magamét — felelte egyszerűen. — A magáé, az a magáé, az ön dolga hogy . . . Oldalt hajtotta a fejét, uram, láttaim, amint a szemhéjai leereszkednek, mosolygott és egyszerre — ezt alig lehet elhinni! — egyszerre nem voltam több, mint egy kicsi kövér fiúcska, félénk és engedelmes kölyök, aki szép okosan elindult, hogy összecsomagoljon. Mégis aggodalmam támadt. — Mit hisznek majd az emberek? —kérdeztem. — Ezúttal visszavonhatatlanul kompromittálja magát! őnagysága a szekrényeim előtt rendezte a frizuráját. -- önnel? — tört ki belőle a kérdés, önnel? A szemembe nevetett. Ez a harsogó kacagás úgy vágódott a képembe, mint a sült alma az én hollandiai aktrégómnak az arcába. És az imádandó kis teremtés még hozzátette: — A férjem ezt mondta a néninek: „Nyugodt vagyok, mert egy kétszázhúsz fontos gavallérral indult útnak! . . Uram, nézzen rám, én nem vagyok sem hirtelenkedő, sem gonosz; amint mifelénk mondani szokták, egy bolhát meg lehetne fogni az orrom két nyilása között s én még csak nem is tüsszentenék. De ha ebben a pillanatban ez az elpuhult sibarita, ez a férj átlépi a küszöbömet, én, uram, egy csapással, igen, ennek a kéznek egyetlenegy csapásával agyonlapítom . . . De nem jött el, vagy pedig nagyon is későn érkezett. Őnagysága és én akkor már elutaztunk Kairóba. Igen, uram, épen csak ide a szomszédba, Kairóba! Tíz nappal a megérkezésünk után a férj leszállt az alexandriai vonatról . . . Elég annyi, hogy ez az üldözés már hat hónapja tart. Földkörüli utat kellett megcsinálnom. Ahl Hogy megtanultam a menetrendek olvasását, a kabinok kiválasztását! Láttuk Kairót, Algírt, Malagát, Barcelonát, Sardiniát, Palermót, Rómát, Velencét, Bécset, Münchent, Wiesbadent, Kölnt, Amsterdamot; a pocakomat a világ minden nyelvén kicsúfolták, anélkül, hogy egy hüvelyknyit vesztettem volna belőle. Ezt a halat én már mindenféle konyha főztjével meggyötörtem; az én pirospozsgás arcom már nyugat minden palotájának a tükörfaláról visszasugárzott. Szörnyű emléke azoknak az alattomos, merev pofájú lakájoknak, akiknek az odatapadó pillantását állandóan a nadrágom hátulján éreztem. Általában komikus színésznek néztek. És valóban, mi egyéb vagyok? Hogy színpadon nem lépek föl? Mit jelent az? Nem turnézom-e én is, akárcsak ők? A helyzet közben nem változott. Jobban Szeretem ma, mint valaha, ime, így állunk. Sík, mindennap egy kicsivel jobban a bolondja vagyok. Különösen azóta, hogy itt telepedtünk meg és nem foglalják el az időmet azok a Fogg Phileas életmódjához tartozó gondok, amelyeknek huszonöt hét óta áldozata vagyok. Hogy miért vagyunk most itt? Ennek a magyarázata a következő: Azt reméljük, így talán véglegesen elveszzti nyomunkat a férj, aki eddig, hála a különböző országbeli szobapincéreknek, még mindig ránk tudott akadni. Az igaz, hogy én ugyan nem utazhatom et sehol észrevétlenül. Időközben egy szép napon ez 87 ördögadta okos kis csirkefogó kisütötte, hogy a különben gyanakvó természetű francia vidék futásunkat sokkal biztosabban fedezi, mint az indiszkrét és megvásárolható külföld, ő mindenre gondol és jól ítélte meg a helyzetet . „.tFolyt körj PESTI HÍRLAP 1923. november 1., csütörtök. Bethlen miniszterelnök visszautasítja a belügyeinkbe való beavatkozást. Válasz a cseh külügyminiszter beszédére. — Az emigránsok visszatérése a független magyar bíróság ítéletétől függ. Gróf Bethlen István miniszterelnök Benes csehszlovák külügyminiszternek a prágai parlamentben tartott expozéja Magyarországra vonatkozó részéről a következő kijelentéseket tette: — Benes külügyminiszter úr beszámolójából elégtétellel állapítom meg, hogy újólag szükségesnek tartotta hangsúlyozni azt, hogy a kisantant a rekonstrukció és együttműködés politikáját óhajtja Magyarországgal szemben. Az erre való törekvés jeleit genfi tárgyalásaink folyamán magamnak is alkalmam volt tapasztalni. Kifejezésre jutott ez a törekvés a magyar kölcsönre vonatkozó azokban a megállapodásokban is, amelyeket közvetlenül visszajövetelem után és azóta is többször ismertettem. Ezek voltak azok a pontok, amelyekre vonatkozólag, mint Benes úr is kijelentette, tényleg megegyeznünk sikerült. Közismert tény, hogy a további megállapodásokat, kapcsolatosan a népszövetségi és jóvátételi bizottság kiküldötteinek itteni tárgyalásával, fogjuk a többi államokkal egyetértőleg kidolgozni. Teljesen egyetértek továbbá Benes külügyminiszternek azzal a megállapításával, hogy az egymásrautalt szomszédok politikáját kell, hogy a lojalitás és a korrektség elve vezesse, természetesen teljes kölcsönösség alapján. Sajnálattal látom azonban, hogy Benes külügyminiszter, habár újólag hangsúlyozza, hogy nem akar Magyarország belügyeibe avatkozni, amit különben is kénytelen volnék a legerélyesebben visszautasítani, mégis szükségesnek tartotta a magyar belpolitikát, nevezetesen belpolitikai pártkérdéseket érinteni. Nem óhajtok ezúttal polémiába bocsátkozni, csak az úgynevezett emigráció kérdésére nézve, amelyet Benes külügyminiszter beszédében fölemnít, utalnom kell már számtalanszor kifejezésre juttatott álláspontomra, mely szerint az a kérdés, hogy az egyes, úgynevezett emigránsok a fennáló magyar törvényekkel összeütközésbe kerültek-e vagy sem, tehát az is, hogy büntetés nélkül hazatérhetnek-e vagy sem, minden egyes esetben az illetékes magyar bíróság által döntendő el. Nagy Emil igazságügyminiszter visszavonta lemondását. Mint a Pesti Hírlap már szerdai számában jelentette, Nagy Emil igazságügyminiszter gróf Bethlen István miniszterelnök felszólítására visszavonta lemondását és elhatározta, hogy megmarad hivatalában. A miniszter ebből az alkalomból nyilatkozatot adott ki, melyben visszatérve a konfliktus okául szolgáló incidensre megállapítja, hogy a pénzügyi politikával szemben táplált ellentétes felfogása sokkal régibb keletű mint az úgynevezett fajvédő tábor megalakulása. Amikor ő azt sürgette, hogy gyümölcsöző befektetéseknek kell történniük az állam pénzügyi helyzetének javítása érdekében, akkor Gömbös Gyuláék még szilárdan szavaztak a pénzügyminiszter politikája mellett. Kijelenti végül Nagy Emil, hogy gazdasági politikáját mindenkor csakis Bethlen István vezéri lényének feltétlen elismerése és általános politikája feltétlen követésének keretein belül kívánja érvényesíteni. Az igazságügyminiszterhez egyébként Bessenyey Zénó képviselő is levelet intézett és ebben arra kéri, hogy a közöttük incidentaliter felmerült és félreértésből származott ellentétet ne használja föl politikai konzekvenciák levonására. A háztulajdonosok állásfoglalása. A Háztulajdonosok Országos Szövetségének igazgatósága az új lakásrendeletről a következő nyilatkozatot adta ki: " A rendelet egyes részeiben lényeges visszafejlődést jelent a májusi rendelettel szemben. Maga a népjóléti miniszter is beismerte, hogy alakibér most a korona eséséhez és a dráguláshoz képest sokkal kisebb, mint májusban volt. Érthetetlen, hogy a minisztertanács a drágasági bizottság által már elfogadott szorzószámot miért szállította le még jobban és miért cserélte föl a magasabb novemberi alapot az augusztusi negyvenszeressel? Ha a szocialista párt kedvéért történt, káros és hiábavaló volt, mint azt a következmények mutatták. Ha politikai okok késztették a kormányt arra, hogy a most november 1-én esedékes fölmondási jogot az üzlethelyiségekre és nagylakásokra elhalassza, ezért, nem kellett mindjárt 1926-ig felfüggeszteni ezt a jogot. A polgári ellenzéknek ily engedményt nem is szabad elfogadni, mert magántulajdont csak ideiglenesen lehet korlátozni. A korlátozásokat különben semmiét addig fönntartani, mert a népjóléti miniszter nemrég kijelentette, hogy a kislakások építési mozgalmának befejezte után a lakásínség ötven százalékkal fog csökkenni. A más téren is szocializálásra törekvő szocáldemokratákkal a közelmúlt tapasztalatai után tárgyalni nem lett volna szabad a tulajdon korlátozásáról. Ezt a háztulajdonos polgárság nem érdemelte meg, az a polgárság, amely nevelésénél fogva gyakorolni szokta a jótékonyságot, ott ahol szükséges és minden szociáldemokratánál jobban tud szociálisan gondolkodni és érezni. A polgári ellenzék ezzel a szövetkezéssel a városi polgárság gerincét támadta meg. Egyébként a kormányt is érdekelni fogja, hogy Peyer Károly szociáldemokrata képviselő még nem régen bejelentette a Háztulajdonosok Országos Szövetségének vezetőségénél, hogy a lakáskérdésben nem osztja a demokraták felfogását és a háztulajdon érdekében nagy beszédet fog mondani a Házban. Ezt az állásfoglalását azzal indokolta meg, hogy nem lehet minden terhet egy vagyonkategóriára rakni és az építőmunkások érdeke is kívánja az építő- és karbantartási munkálatok megkezdését. — Óriási és kínos meglepetést kelt a rendeletbe becsempészett azon rendelkezés, hogy a bérletátruházás a háztulajdonos engedélye nélkül is meg-