Pesti Hírlap, 1924. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1924-01-01 / 1. szám

iM^m^^-Ufl^rV^ T"' Hff «fVTOW ból elaludt, mire a defektive.* felírt:?ák rdl-tából. A teljesen kimerült és különben is gy:;;». - :..;imu Sági ekkor kijelentette, hogy Sim­l •; Eäf r,'.; volt az, aki a bombát a táncolók köré bedobta. 1-kbfor Bölö­nyi kihallgatására került a sor, aki szintén tagadott A detektívek szembesítették Ságival is ekkor a ki­merült, elfáradt Bölönyi is beismerő vallomást tett és elmondo­ta, hogy ő tanította be Sinkót a bomba vetésre. A járásbíróság pincéjéből felhozták e vallo­más után Simkó Lászlót és eb­be zárták a terhelő vallo­mást. — Hogyan lehet rólam ilyet elképzelni is — mondta erre Simkó — erőltetett önérzetességgel. A detektívek válasz helyett behozták a másik szobából Sági Jánost, aki azonnal szemébe mondta Simkónak, hogy ő volt a trombadobó. Izgalmas jele­net következett erre, Simkó rá akart rohanni az el­lene valló Ságira és a detektiveknek kellett Wizbelépni, hogy megakadályozzák a verekedést. A detektiveknek még harminc percig kellett a lelkére beszélni Simkó­nak, míg végül Simkó László részletesen elmondotta, hogy tanítottak ki a bombavetésre és hogy követte el a bombamerényletet. Piroska György a detektívek­nek semmit sem akart vallani. Egyáltalában nem akarta beismerni, hogy ő lenne a merénylet felbuj­tója. őt csak az éjtszakai vonattal viszik át Szegedre, mert mint főhadnagyot, a katalási hatóságtól ki kell kérni. A vádlottak szegérkazik Szegedire. Szeged­ dec. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának telefonjelentése.) Hétfőn délben fél kettőkor érkeztek a csongrádi bombamerénylet tettesei erős csendőr-és detektívfedezet mellett Szegedre. A kecskeméti sze­mélyvonat utasai előbb kiszállottak, majd amikor a pályaudvar már kiürült, huszonöt rendőr és egy csomó detektív zárta körül a pályaudvart és az állo­más előtt is megerősített gyalogos és lovasrendőrök voltak. Először Piroska Györgyöt és Bölöz­y­ Miklóst szállították le összeláncolva. A merénylő Simkó László Kasztés Sándorhoz volt hozzáláncolva, majd párosával erősen megláncolva szállították le a többi tetteseket: Piroska Jánost, Forgó Ferencet, Zubek Mihályt, Fülöp Andort és Sági Rókust. Szeged, dec. 31. (A Pesti Hírlap munkatársar­nak telefonjeletése.) Ma este érkezett Szegedre dr. Szalay József rendőrfőkapitány, dr. Borbolya Jenő rendőrtanácsos és dr. Sséber Árpád rendőrkapitány, akik magukkal hozták a bűnjelként lefoglalt kazet­tát, amelyben a bomba volt. A kazettát a bombával együtt Piroska Ist­ván tüzérnőh­estn­agy vitte Csongrádra, ő is őrizte és csak­­á karácsony másodnapján adta át Bülönyinek, aki viszont Szuskónak adta. A letartoztetott bombavetők a mai éjszakát egyelőre egymástól elki­iintett cel­tákben töltik.­­A rendőrség felszólltásuk után nyomban megmotozta őket A motozás alkalmával a legszegényebb Sági Rókus volt, mert nála mindössze százezer koronát találtak. Bölönyinél több mint félmillió korona kész­pénz volt. A városházán levő rendőrségi fogdában megkettőzött őrségek ügyelnek rájuk. A szegedi rendőrségen nem szokták működésit hozni a köz­ponti fütent, de a mai naptól fogva működik a fűtő­készülék, úgyh­ogy a fogdában meglehetősen kelle­mes meleg van. Bölönyi Miklós az inspekeing rend­őrtiszttől eléggé fenhéjázó hangon követelt szalma­zsákot és takarót, mert — mint mondotta —­ e kü­lönb elbánásra tart igényt. Piroska István tüzértől) adnagyot, aki a kom­ionállomást, ha Gyergyó-Várhegynek venné útját? Mi Gyergyó-Ditró és Ditró-Hódos között feleúton az útpatkónál vetettünk horgonyt! Az altiszt szánkójával tovább ment! A csilin­gelés és a hó rikácsoló csikorgása a hallgatag éjjel dermesztő némaságában lassan elenyé­szett Uraim kiszálltak a nyitott autómból, de nemsokára annyira fáztak a ruháik alatt föl­kúszó hidegtől, hogy lábzsákjaikba bújva, újra beültek, pokrócot fejükre vetve, elcsen­desültek. Én is nyakkendőmbe burkoltam ar­comat, mert oly fájdalmasan hasogatta a hi­deg, hogy alig lehetett kibírni. A távoli ágyú­dörgés, az erdők mélységében rezgő von vitás , az ebek ugatásai amint üdvözlik a hold jeges fényét, valami kisérteties titokzatosságot köl­csönzött e csendes fagyos éjszakának. 11 óra éjjel uraim újból kiszálltak és engedélyt kér­tek Gyergyó-Várhegyre mehetni, hogy telefon után nézzenek. Elmentek s a hó­jajgatva pa­naszkodott súlyuk alatt. A soffőr már régen elment volt, hogy talán három óra alatt Ditrót eléri és hoz egy autót. Egyedül maradtam, puskámat térdeimre fektetve, vártam e far­kasordító éjszakában. A hó mintha üveggel volna­­födve, ugry ragyogott a holdnak sanya­kitól öt sötét alakot látok a pállamn, mig távolból tizén reszketteti a­­behintett árnyát inyadnak az én tisztaság­ban szenderegve várják, mig a tavasz e tün­döklő fátyolt föllibbentve, enyhe csókjával föl­ébreszti a téli álomból és sok millió illatozó virágocskát hint a hó alól előkerült fakeresz­tecskék százezreinek szomorú s mégis oly di­csőséges vonalára És mikor ébred föl a ta­vasz, melyért magyar véreim a Kárpátok föl­séges őserdőiben örökre lehunyták szemüket s a Himnuszt énekelve, adák vissza hős lelküket a m­indenek urának. Hazám szent tavasza, mely még oly messzinek látszik. Az öt alak ott a domb oldalán tényleg él, egész határozottan látom, hogy mozog. Far­kf^k­f Megprakik célozni, de kezeim nem birjss ki a IBgM^Ezalatt lefelé cammog az öt négylábú JffiljBegy horpaszban eltűnik. Soká váró^^mPQk'rn mozdul, csak a gör­gényi oldal^T­urjant a vén ordas mély és kí­sérteties hangja*^ mind rrtegasabbra húzván idegdermesztő nótáját Bundám dacára mind irgalmatlanabbá fázom. Kiszállok kocsimból s föl-alá sietek mindig azokra gondolva, kik e rettentő éjszakán odakint vártan vannak s e rémes hideg minden kinját elviselve, őrzik hűségesen ezeréves szent határainkat Alulról ruháim alatt kúszik fel a sik­ hideg, akárcsak nem volna ruha rajtam. A dombra felszala­dok, a hó be sem szakad, olyan keményre van fagyva kérge. Ott 100 lépésre áll az öt sötét alak. Nem félnek! Vagy ugyl öt szegény, el­tévedt kecske. Megkerülöm őket s lehajtom az útra s ők azon Ditró-ib­lok felé iramodnak. Éjfél után látom uraimat visszajönni. Hódosig voltak, hol egyetlen élőlényt tudtak találni, az ajtók, ablakok mind bel­ásitoznak, kihaltan a borzasztó hideget sz be az üres helyiségekbe. Még mielőtt hol érnének az urak, egy német katona jön ki páron, szegény csak úgy nyöszörög és jó a hidegtől. Csutorámból egy korty jó szé „Fenyővizet" adok neki, ki bensőséges ki netet mond, nem sejtve, hogy tiszttel b. azt kérdi, vájjon nem lehetne-e ellenszolg­tot talán egy cigarettával megkinálhatna sem, a müncheni születésü, „und wir­­ gute herle, die dankbar sind". Csak most tom, hogy egész csutorámat egy húzásra itta! „Jól van barátom, — szólok neki. — Oláhtoplicára ér, telefonozzon a XXI.­­ testparancsnoksághoz, tudja, hol van az. „Ja,­­rohl!" — „hogy József főherceg ves ezredes itt az országúton gubbaszt ,h egy au­kér!". — Feszesen tisztelegve bocsánatot­­ és gyorsan tova iramodik. Egy órakor, midőn a befagyott autó­ban ülve várunk és Gyurits ezredes pokróca burkolva horkol, hátulról hallok egy autore bilt jönni, egy hengere nem működik, patt és prüszköl: „prrr... prrr... pak ... pt pak ..Ez az én második autóm. Elcsuszt volt és fölborultak, de nem történt baj és óra alatt újra fölállították. Fölugrok és me­­gérem uraimnak, hogy azonnal küldök érti egy autót Nemsokára találkozunk is a ha testtől küldött autóval. Tovább küldöm, hí uraimat hozza utánunk. A koromba om, hwi bidgp FESTI ^In­LAF 1924. január 1., kedd. l,át r:V!­g ki nem deritett helyről vitte Csongrádra, egyelőre a csongrádi csendőrségen hagyták. Holnap ...­ Jött fogjuk beszállítani a szegedi kerületi fog­dába. A rendőrsságen levő nyolc bombavetővel a nyo­mozást vezető Borbolya rendőrtanácsos holnap délelőtt még néhány jegyzőkönyvet fog aláíratni és ezzel az ügy rendőrségi része befejezést nyer. Még a holnapi nap folyamán átadják mind a nyolc letar­tóztatottat a kir. ügyészségnek.. Szilveszter éjszaka 1923-ban. Az 1923-as év utolsó napja, az idei Szilveszter, egyáltalán nem emlékeztet a régi békeévek duha­jos december­­l­eire. Mintha a legtöbb helyen nyo­mottabb lett volna a hangulat, mi­tha kevesebb lett volna a jókedv, s főleg jelentékenyen megfogyatkoz­tunk volna a víg Szilveszterek legfontosabb kelléké­ben, az anyagi javakban. A Pesti Hírlap munkatársa az éjféli órákban kocsin végigjárta az újévet ünneplő Budapest leg­több helyiségét, hogy néhány pillanatfelvételen meg­örökítse az idei Szilveszteri éjszaka színeit Végig a Körúton a kávéházaikból trondellütt vig zeneszó csábítja a járóskelőket, akik még nem határozták el, hogy hova térjenek be az új esztendőt megvárni. Mindjárt az első kávéháznál megállapí­tottuk, hogy ez a Szilveszter messze a békeévek má­moros éjszakái alatt maradt, mert a kávéházak leg­többjében bőven van asztal — Bizony, kérem — mondta egyik nagykörúti kávés e sorok írójának — tessék körülnézni, most tizenegy óra van és még csak itt-ott lézengenek az" emberek. Az asztalelőjegyzés sem olyan, mint béké­ben. Akikor bizony Szilveszterkor még a nyári tar­ra­sz asztalait is beállítottuk a helyiségbe, hogy a vendégeket el tudjuk helyezni . . . Most nem volt nagy szükség pótasztalokra, örülünk majd, ha a rendes asztalok megtelnek . . . A másik körúti ezüsttükrös kávéházban szép számmal vannak vendégek, de itt ie inkább egy jobb vasárnap estére emlékeztet a forgalom, mint Szil­veszterre. A Rákóczi ú­ton minden asztalon ínycsik­landozó újévi malacot ropogtatnak a vendégek Úgy látszik, itt nem riadnak vissza az emberek attól, hogy az újévi malac adagja húszezer korona. — Hé, itt mért nincs kéményseprő — kiabálja egy Szilveszteri-részeg a nagy Rákóczi-úti kávéház­ban, ahol az eddig bejárt helyek között a legmaga­sabbra hágott már a jókedv. Úgy látszik minél to­vább megyünk, annál vidámabb lesz a hangulat. Reggelre talán majd lesz hely, ahol hamisítatlan bé­kebeli mulatozók is lesznek. Amerre elvisz­­tt, utaink Je­ is­t minhá­zak előtt, m­inden'itt hlámpák.'Vilánykörték százai világítják az utcákat és látják a szórakozó helyiségek nagy plakátjait, amely­ mind azt hirdetik, hogy „Szilveszterkor csel itt tehát 141 malatri". A plakáton szeretnek a Szilveszteri-kabarén fellépő művészek nevei. A leljobb nevek! Van néhány név, amely minden ilyen plakáton szerepel. Azok valószínűen ép ugy száguldanak ínost egyik helyi­ségtől a másikba, mint mi. A Dunaparton, az elegáns szállók halljaiban legtöbbnyire külföldiek várják az új eszt­endőt. Va­lódi francia pezsgős üvegek durrognak- valódi francia p­irföm kábítja a szegény férfiakat és való­di francia hölgyek, valódi francia kurzsal élénkített ajka mosolyog ránk. Itt boldogan, jókedvűen üdvözlik azt a kémény­seprőt, aki abban különbözik a jelenlevőktől, h­a nem valódi. A Vigadóban az újságírók bálján a legin­kább az éset. Ilyen minden tekintetben fényes & veszteri mulatság még nem volt a fővárosban, pá­pájában, a megjelent előkelőségek névsorával a bé újságírók híres Concordia báljára emlékeztetett. E­légtelen, hogy az 1923-as év búcsúztatóján, amit minden egyesület, minden klub, m­iden szórakó­hely kitesz magáért, az Ujságírók-bátja viszi el pálmát, úgy kedélyesség, vidámság, hangulat és e­melőség dolgában. Már jóval tíz óra előtt megindt a bál meghívottjainak özönlése a Vigadó felé. Vigadó előtt díszruhás rendőrök irányították autók, magánfogatok és bérkocsik hosszú sorát, terem zsúfolásig megtelt a legelegánsabb közönt­­el, m­elyek sorai közt ott láthattuk az arisztokratt­a pénzvilág a magyar irodalom és színpad legi­tűnőbbjeit. Négy zenekar, jazz-band, cigány, katon zene gondoskodott a táncokról. Az egy k teremb gyűltek össze az Operaház balletjének tagjai, ők éjfél után kezdenek hozzá a nagy ballet bemutató]­hoz, amely a tánc történetét"­, ismerteti a legrégi időktől, egészen napjainkig." Külön érdekessége bálnak az, hogy Budapest száz legjobb táncosa e óra hosszat rendelkezésére áli a hölgyközönség, bárki azt a táncost választhatja, akivel lehm­br szeretn­e táncolni. Azok, akik­ ma összegyűltek Ujságirók-brilján, tehát nemcsak a jótékony célt su­gálják hanem egy feledhetetle­­ül kedves és vid estét szereztek maguknak. Ilyen volt a Szilveszter Ifilal-Mn. Előkészületek a választásokra. Berlin, dec. 31. (A Pesti Hirlap tudós távirata.) A birodalmi gyűlés nagy­jái akarják, hogy a választási törvény értelm­niusban megtartandó birodalmi gyűlési vál­lat már március végén ejtsék meg. A válasz­készületek úgyszólván minden pártnál a bel­letlenlkedések jegyében indulnak. A német tieik pártjában a szélsőséges aktivista szári talp vezetésével Helfferneh mérsékelt csap harcol. A néppártban Sennet áll szemben mannal, a balszárny pedig Kardorff vezi mint mondják, külön párt alakítására gond­centrumban a dr. Wirth köré csoportosuló ki­sági szárny és a dr. Stegerwald vezetése alá nagyiparosok és agráriusok között vannak tétek. A demokrata pártban a szervezeti alka­tok és munkások között van elégedetlenség a vezetőségivel nemben. Különösen heves har a sziociáldemokrata párton belül, ahol a radi azzal is fenyegetőznek, hogy a régi mérsékel­t­séget egyáltalán jelölni nean fogják. —Halhatatlan megszdítás.« Párizs, dec. 31.­­A Pesti Hirlap tudósít, távirata.) Brüsszeli jelentés szerint a Tempsnal híre, amely szerint a francia és a belga csí nagy részét január elején visszavonják a Rüh­kéről, nem helytállók. A tény az, hogy a mej csapatokat átcsoportosítják, hogy a megsik­ent­he­tőleg láthatatlanná tegyék. A katonai és a v­­ár változatlanul fennmarad. Az átcsoportosítás a megszálló csapatok tényleges állományát t szetesen le fogják­­állítani

Next