Pesti Hírlap, 1924. január (46. évfolyam, 1-26. szám)
1924-01-01 / 1. szám
im. v.r.v.r.. Tiefte, PESTI HIRLA? facs! — kiabálta iTepper, de Pikler rögtön megtoldotta : — ... mint a Huna, bácsi orra! Még ez év elején történt, hogy Peidl személyes megtámadtatás címén szóvátette Zsirkay egyik beszédét és azt mondta, hogy amit Zsirkay csinált a Tűztől a Népig, minden distancia nélkül, az nem felfogásbeli átorientálóddás . . . — ... hanem bukfenc! egészítette ki Rothenstein a mondatot. Horváth Zoltán pedig még hozzátette: — Kár volt a Tűzzel játszani! A parlamenti kedélyeskedésnek jellemző példája az alábbi eset: Fábián Béla a nyáron az indemnitással kapcsolatban arról beszélt, hogy van a sajtónak két orgánuma, amelynek minden esemény jó arra, hogy azt a maga hatalmi törekvéseinek szolgálatába igyekezzék állítani. Szabóky Jenő csendesen megjegyezte: — A Népszava! — Ne venye a szájába azt a lapot! — kiáltott rá Pikter Emil, általános derültség közben. De Szabóky visszavágott: — Vegye ön és tömje be vele a száját! Ugyancsak a nyári indemnitási vitában a szociálista Saly Endre a franciaországi kivándorlásról beszélt, amire a jobboldalról azzal feleltek: — Az önök terrorja as oka ennek! — Sok própéikai hogy lefogyott ettől a terrortól! — felelt rá Várnai Dániel. Sándor Pál szeptemberben a kereskedők érdekében interpellált és elmondta, mi mindennel kell ma a kereskedőnek számolni: a zürichi kurzussal, a devizaközpont kurzusával, a vámkurzussal, a vasúti átszámítással . . . — Ez a keresztény kurzussal! — tette hozzá általános derültség között Bessenyey Zenó. A legjobb azonban az volt, amit Zsirkay mondott Hegedüs Györgyre, Szilágyi Lajos ugyanisa létszámcsökkentési törvényjavaslat tárgyalásánál azt mondta, nem érti, hogy Gömbös Gyulának azok a képviselőtársai,akik vele egy húron pendülnek, miért nincsenek mind a fajvédőknél. Elsősorban Hegedűs Györgyre célzott, aki meg is jegyezte: — Rizsa azt csak ránk! Zsirkay azonban nem elégedett meg ezzel az egyszerű válasszal, hanem hozzátett© még: — úgy teszi nekünk a legnagyobb szolgálatot, ha ott marad, ahol van! Úgy látszik, Hegedüs nem sértődött meg ezen a kijelentésen. A Ház azonban jót mulatott rajta. Az elnökök közül talán csak Huszár Károly képviseli a humort. Nem egyszer előfordult, hogy a reggel tízkor kezdődő ülés folytatásaként este hathét órakor még mindig interpelláltak, tekintet nélkül arra, hogy ezt az idegölő munkát hogyan bírják azok, akiknek minden elhangzott szóra figyelniök kell: az elnökök és a gyorsírók. Ilyen alkalommal történt meg, hogy este hét órakor a már türelmetlenkedő közbeszólókra — csakhogy a szónokot siettesse -—- rászólt az elnöklő Huszár Károly. — Csendet kérek. Az interpelláló képviselő úr amúgyis lejelentette, hogy telegráf-stílusban akar beszélni. Minthogy hosszadalmasan elnyújtott interpellációról volt szó, általános derültséget keltettek az elnök szavai és szinte visszhangzott a terem a közbekiáltásoktól : — Úgy látszik, vonalzavar állott be! A kánikula egyik viharos ülésén Huszár Károly, mint elnök, sehogysem tudott rendet teremteni. Egymásután utasította rendze az képviselőket, néhányszor fel is függesztette az ülést, de mindez nem használt Többszöri figyelmeztetés után Esztergályos János azt a megjegyzést kockáztatta, hogy a parlament nem suszterinasok testülete. — Meg vagyok győződve róla — mondta az elnök — hogyha a suszterinasok gyűlésén két és fél óra hosszáig kérnék csendet, ott megtartanák! Talán ebből a példából merített ihletet Haller István, amikor a miniszterelnök külföldi tárgyalásai tartamára nem tartotta szükségesnek a Ház elnapolását azzal az indokolással, hogy a nemzetgyűlés van olyan fegyelmezett, hogy meg tudja őrizni a kellő komolyságot és higgadtságot és talán erre célzott Meskó Zoltán is, amikor azt kérdezte, miért kezdődik a „tanítás" a képviselőházban tíz órakor, amikor az elemi iskolás gyermekeknek már reggel nyolc órakor az iskolában kell lenniök. Egy kis tanítás, egy kis fegyelem ... de mi lesz akkor a humorral? Erfindl Károly. Gróf Zichy János az erők összefogásáról. Gróf Zichy János, aki megcáfolja azt a hírt, mintha a Wolffékkal egyesült új pártból híveivel együtt kilépett volna, az újév alkalmából a következőkép nyilatkozik: — Ha mindnyájan Idvéid nélkül nem fogunk hozzá ennek a szenvedő, beteg testnek gyógyítása Gróf Zsehy János szózeta. Viharos parlamenti campagne-nyal indul meg s politika uj esztendeje. A bombamerényletek és a konszolidációt veszélyeztető egyéb jelenségek a liberális ellenzéket arra az elhatározásra késztették, hogy a kormány ellen az szuferenitási vitában éles harcot indítson." Az ellenzék taktikáján nem fog változtatni az a körülmény sem, hogy a csongrádi merénylet tetteseit kinyomozták, mert számos korában elkövetett hasonló bűncselekmény még mindig felderítetlenül áll, s az ellenzék ezekben az ügyekben is teljes világosságot követel. Követeli pedig elsősorban a szélsőjobboldali kilengéseket előkészítő szervezeteknek haladéktalan feloszlatását és az izgató sajtóorgánumok megrendszabályozását. Hogy a kormány a legutóbbi események hatása alatt ezen a téren valamire készül, azt sejttetni engedi a Vaas József helyettes miniszterelnöknek a csongrádi tettesek elfogatása alkalmából tett nyilatkozata. A miniszterelnök helyettese ugyanis a következőket mondotta: — Megnyugtathatom a közvéleményt: a kormány el van szánva a közrendnek, a békének és a köznyugalomnak a legerélyesebb eszközökkel való megvédésére. Erre nézve a közeljövőben olyan intézkedéseket fog tenni, amelyek ezt a nyugalmat megalapozzák. Ma még ezeknek a fontos elhatározásoknak részleteiről nem lehetett közelebbi információkat szerezni, a kormány köréből csupán arról értesítettek bennünket, hogy gróf Bethlen István miniszterelnök visszaérkezése után fognak ezekben a kérdéseikben a döntő elhatárolások megtörténni. A miniszterelnök szerdán este érkezik vissza Budapestre, hoz, ha mindannyian kivétel nélkül nem igyekszünk saját erőnket, saját energiánkat, saját vérünket odaadni a nemzetnek — elpusztulunk teljesen. És mit látunk ehelyett? Azt, hogy mindenki csak menteni akarja a magáét, mindenki csak gyarapítani akarja a magáét, mindenki ennek a szegény vérző törzsnek vérét, erejét szívja, mert elveszett a jelenlegi generáció legnagyobb részéből az önzetlen hazaszeretet érzése, mert nem él ebben a generációban a régi nagy magyar hazafiak szelleme, mert a kozmopolitizmus gondolata, mert az „ubi béna ibi patria" felfogása úrrá lett sok lélekben és elhomályosodik a látás, megszűnik az érzés intenzivitása, a megértés lehetősége. Pallavicini a külföldi kölcsönről. őrgróf Pattodei György vasárnap beszámolót mondott kerületében, Dombóváron. A külföldi kölcsönről ezeket mondotta: „Most, hosszas kilincselés után odáig jutottunk, hogy kérdeznünk kell, van-e még valaki ebben az országban, aki a külföldi kölcsöntől várja Magyarország sorsának jobbrafordulását? A külföldi kölcsönről érkezett jelentések és az ország mai közállapota indokolttá teszi, hogy az ellenzék ne nézze tovább tétlenül a politikai élet fejlődését. Foglalkozott a legújabb bombamerénylettel és rámutatott arra, hogy azok, akik az eddigi merényletekben kompromittálva voltak, nagyrészben a kormány kortesei voltak a választások alatt a keresztény ellenzék ellen. A beszámoló után Czettler Jenő követelte, hogy a kormány leplezetlenül tárja fel az ország előtt a külföldi kölcsön mai állását. Főispán változások. A kormányzó a belügyminiszter előterjesztésére dr Darányi Kálmánt, Győr és Moson vármegyék főispánját, Huszár Aladárt, Esztergom és Komárom vármegyék, valamint Komárom szabad királyi város főispánját, dr Sztranyovszky Sándort Nógrád és Ilona vármegyék főispánját, Péchy Lászlót Szatmár, Ugocsa és Bereg vármegyék főispánját, dr Kállay Miklóst Szabolcs s Ung vármegyék főispánját Purgly Emilt Csanád, Arad és Torontál vármegyék főispánját ezektől az állásaiktól fölmentette és dr Dará- i Társalgás Európa legelfoglaltabb emberével. A Sinkegy miniszter egykori és mostani környezete. — A régi és az új ISenen. Prága, dec. 30. (A Pesti Hírlap kiküldött mintársától.) Szombaton este a cseh fővárosra is teljes súlyával nehezedett a szigorú téli idő. Csipős északi szél kavarta az utca havát és porzolva csapta a járókelők arcába. Mindenki sietett és lehetőleg kevés szava volt embertársához, mint ahogy rendszerint történni szokott ilyen időben, amikor egyetlen vágy van: meleg fedél alá jutni. Prága utcáin tehát nem látszott meg a szenzációk napja Pedig ez a nap tulajdonképen az volt. A francia-cseh szerződés részletei ezen a napon jutottak nyilvánosságra és politikai körökben csakugyan ez volt az egyetlen téma, amely igen nagy izgalmat keltett és példátlanul széles teret nyújtott a kombinációknak. A nap másik szenzációja Benes visszatérése volt hosszú távollét után. Délelőtt tíz órakor érkezett meg Párizsból és gépkocsija egyenesen hivatalába vitte. Hogy ezt a fáradhatatlan embert hányan rohanták meg a pártpolitikai és diplomáciai világból, hogy megtudjanak egyet-mást a párizsi szerződés rejtelmeiből, azt talán fölösleges megemlítenem. Ilyen körülmények között igazán alig remélhettük, — Vészi József, a Pester Lloyd főszerkesztője és én, — hogy a külügyminiszter még aznap fogadjon. Annál nagyobb volt a meglepetés, amikor megkaptuk az értesítést, hogy dr. Benes külügyminiszter este 'A 6 órakor szívesen lát minket hivatalában. Automobilunk nyikorogva vágta az utat a befagyott havon előbb a Moldva partja hosszában, aztán a szerpentinszerű úton föl a Hradzsinig. Az égboltozat kitisztult, a csillagok kápráztató fényben csillogtak, a hideg metszőbb lett és a Hradzsin szűkösen megvilágítva körvonalai mintha sötétebben terpeszkednének a háttérben. Még egy merész fordulat és bent vagyunk a tágas udvaron. Nyomasztó csend az ódon falak között, csak a külügyminiszter kivilágító lépcsője alatt mozognak emberek. Ahhoz, hogy az ember bejusson dr. Beneshez, nem sok ceremónia kell. Egy szolga ajtót nyit és egyben jelenti. Az urakat várják. A titkár bejelenti megérkezésünket, még egy pillanat türelmet kér, a miniszter épen egy sürgönyt fogalmaz. Pontban fél hat órakor belépünk Benes dolgozószobájába. Három év előtt Benes engem ugyanebben az épületrészben fogadott Mennyi változás azóta! Abban az időben Prágában még a kezdetén álltak és valahogyan hiányzott az az előkelő keret, amely a külügyminiszterek előszobáit jellemezte. Akkor még nagy zsibongás volt a miniszter folyosóján. Politikusok, katonatisztek és egyéb ügyesbajos emberek meglehetősen fesztelenül társalogtak és a szolgák is egészen demokratikusan fogták föl hivatalukat. Feltűnő volt ebben a káoszban az antant-tisztek tarka egyenruhája és valahogyan úgy történt a fogadtatás, hogy egyik ember a másikrezébe adta az ajtókilincset, a teremszolga állapította meg a sorrendet. Most azonban már az első percben előkelőbb légkör üti meg az embert. Ízlésesen berendezett váróterem, amelyből a titkár egyenesen a miniszter szobájába vezeti az embert. Ez a szoba is mintha nagyon megváltozott volna, egy azonban a régi benne: Benes külügyminiszter. Ugyanazokkal a gyors mozdulatokkal lép íróasztala mögül az érkező elé és ugyanavval a jellegzetes gesztussal kínál helyet, mint régente. Amikor már helyet foglaltunk, vettem csak észre, hogy mégis tévedtem, az elmúlt három esztendő mégsem vonult el nyomtalanul dr. Benes fölött. A szőke oldalit fésült haj ritkább lett, a fiatalos élénk arcot már néhány barázda szánt ja végig és a fürge acélkék szemnek kissé hidegebb, merevebb a tekintete. Hiába Közép-Európa politikája kemény dió,, aki vele meg akar birkózni, annak életerejét és fiatalságának kedélyét kell áldozatul dobnia, még akkor is, ha oly erős agyvelővel és kemény idegzettel lép a küzdőtérre mint dr Benes. Nagyon sajnálom, hogy a miniszterrel folytatott beszélgetést nem közölhetem a nyilvánossággal. Dr. Benes ugyanis kijelentette, hogy a legnagyobb örömmel beszélget el a magyar sajtó munkásaival az aktuális külpolitikai kérdésekről, de nem publikálás céljából, mert egyelőre tartózkodik nyilvános közlésektől. Ily módon igen fesztelen társalgás kezdődött, amely néha-néha nagyon érdekes vitává fejlődött, különösen, amikor Vészi főszerkesztő ismert temperamentumával védte a saját álláspontját. Az érdekes társalgás közepette neon jutottunk tudatára az idő múlásának, csak mikor a Hradzsin dómjának ódon órája elütötte a félhetet, vettük észre, hogy már teljes óráját vettük igénybe a nagyon elfoglalt miniszternek Röviddel aztán automobilunk ismét szelni kezdte a fagyos havat a néptelen udvaron, amelynek csendjét kísértetiesen zavarta a szél süvöltése, amely makacsul rázta az évszázados építmények rozoga ablakkereteit. Talán mégsem követek el indiszkréciót, ha egy impressziómat árulom el a Benessel való beszélgetésből. Benes külügyminiszternek igen nagy véleménye van Bethlen Istvánról és olyan államférfinak tartja, aki méltóan tudja képviselni hazája érdekeit. Elman Vilmos. Hírlap 1924. évi nagy napjára részletesen ismerteti a mai és a régi divatot.