Pesti Hírlap, 1924. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1924-01-01 / 1. szám

im. v.r.v.r­­.. Tiefte, PESTI HIRLA? facs! — kiabálta iTepper, de Pikler rögtön meg­toldotta : — ... mint a Huna, bácsi orra! Még ez év elején történt, hogy Peidl szemé­lyes megtámadtatás címén szóvátette Zsirkay egyik beszédét és azt mondta, hogy amit Zsirkay csinált a Tűztől a Népig, minden distancia nélkül, az nem felfog­ásbeli átorientálóddás . . . — ... hanem bukfenc! egészítette ki Rothen­stein a mondatot. Horváth Zoltán pedig még hozzá­tette: — Kár volt a Tűzzel játszani! A parlamenti kedélyeskedésnek jellemző pél­dája az alábbi eset: Fábián Béla a nyáron az indem­nitással kapcsolatban arról beszélt, hogy van a saj­tónak két orgánuma, amelynek minden esemény jó arra, hogy azt a maga hatalmi törekvéseinek szol­gálatába igyekezzék állítani. Szabóky Jenő csen­desen megjegyezte: — A Népszava! — Ne venye a szájába azt a lapot! — kiáltott rá Pikter Emil, általános derültség közben. De Sza­bóky visszavágott: — Vegye ön és tömje be vele a száját! Ugyancsak a nyári indemnitási vitában a szo­ciálista Saly Endre a franciaországi kivándorlásról beszélt, amire a jobboldalról azzal feleltek: — Az önök terrorja as oka ennek! — Sok própéik­ai hogy lefogyott ettől a terrortól! — felelt rá Várnai Dániel. Sándor Pál szeptemberben a kereskedők érde­kében interpellált és elmondta, mi mindennel kell ma a kereskedőnek számolni: a zürichi kurzussal, a devizaközpont kurzusával, a vámkurzussal, a vasúti átszámítással . . . — Ez a keresztény kurzussal! — tette hozzá ál­talános derültség között Bessenyey Zenó. A legjobb azonban az volt, amit Zsirkay mon­dott Hegedüs Györgyre, Szilágyi Lajos ugyanis­­a létszámcsökkentési törvényjavaslat tárgyalásánál azt mondta, nem érti, hogy Gömbös Gyulának azok a képviselőtársai,­­akik vele egy húron pendülnek, miért nincsenek mind a fajvédőknél. Elsősorban He­gedűs Györgyre célzott, aki meg is jegyezte: — Rizsa azt csak ránk! Zsirkay azonban nem elégedett meg ezzel az egyszerű válasszal, hanem­ hozzátett© még: — úgy teszi nekünk a legnagyobb szolgálatot, ha ott marad, ahol van! Úgy látszik, Hegedüs nem sértődött meg ezen a kijelentésen. A Ház azonban jót mulatott rajta. Az elnökök közül talán csak Huszár Károly képviseli a humort. Nem egyszer előfordult, hogy a reggel tízkor kezdődő ülés folytatásaként este hat­hét órakor még mindig interpelláltak, tekintet nél­kül arra, hogy ezt az idegölő munkát hogyan bírják azok, akiknek minden elhangzott szóra figyelniök kell: az elnökök és a gyorsírók. Ilyen alkalommal történt meg, hogy este hét órakor a már türelmet­lenkedő közbeszólókra — csakhogy a szónokot siet­tesse -—- rászólt az elnöklő Huszár Károly. — Csendet kérek. Az interpelláló képviselő úr amúgyis lejelentette, hogy telegráf-stílusban akar beszélni. Minthogy hosszadalmasan elnyújtott interpel­lációról volt szó, általános derültséget keltette­k az elnök szavai és szinte visszhangzott a terem a köz­bekiáltásoktól : — Úgy látszik, vonalzavar állott be! A kánikula egyik viharos ülésén Huszár Ká­roly, mint elnök, sehogysem tudott rendet teremteni. Egymásután utasította rendze az képviselőket, né­hányszor fel is függesztette az ülést, de mindez nem használt Többszöri figyelmeztetés után Eszter­gályos János azt a megjegyzést kockáztatta, hogy a parlament nem suszterinasok testülete. — Meg vagyok győződve róla — mondta az el­nök — hogyha a suszterinasok gyűlésén két és fél óra hosszáig kérnék csendet, ott megtartanák! Talán ebből a példából merített ihletet Haller István, amikor a miniszterelnök külföldi tárgya­lásai tartamára nem tartotta szükségesnek a Ház el­napolását azzal az indokolással, hogy a nemzet­gyűlés van olyan fegyelmezett, hogy meg tudja őrizni a kellő komolyságot és higgadtságot és talán erre célzott Meskó Zoltán is, amikor azt kérdezte, miért kezdődik a „tanítás" a képviselőházban tíz órakor, amikor az elemi iskolás gyermekeknek már reggel nyolc órakor az iskolában kell lenniök. Egy kis tanítás, egy kis fegyelem ... de mi lesz akkor a humorral? Erfindl Károly. Gróf Zichy János az erők összefogásáról. Gróf Zichy János, aki megcáfolja azt a hírt, mintha a Wolffékkal egyesült új pártból híveivel­ együtt kilépett volna, az újév alkalmából a követke­zőkép nyilatkozik: — Ha mindnyájan Idvéid­ nélkül nem fogunk hozzá ennek a szenvedő, beteg testnek gyógyítása­ Gróf Zsehy János szózeta. Viharos parlamenti campagne-nyal indul meg s politika uj esztendeje. A bombamerényletek és a konszolidációt veszélyeztető egyéb jelenségek a libe­rális ellenzéket arra az elh­atározásra késztették, hogy a kormány ellen az szufere­nitási vitában éles harcot indítson." Az ellenzék taktikáján nem fog vál­toztatni az a körülmény sem, hogy a csongrádi me­rénylet tetteseit kinyomozták, mert számos korá­­ban elkövetett hasonló bűncselekmény még mindig felde­rítetlenül áll, s az ellenzék ezekben az ügyekben is teljes világosságot követel. Követeli pedig első­sor­ban a szélső­jobboldali kilengéseket előkészítő szer­vezeteknek haladéktalan feloszlatását és az izgató sajtóorgánumok megrendszabályozását. Hogy a kor­mány a legutóbbi események hatása alatt ezen a té­ren valamire készül, azt sejttetni engedi a V­aas Jó­zsef helyettes miniszterelnöknek a csongrádi tettesek elfogatása alkalmából tett nyilatkozata. A miniszter­elnök helyettese ugyanis a következőket mondotta: — Megnyugtathatom a közvéleményt: a kor­mány el van szánva a közrendnek, a békének és a köznyugalomnak a legerélyesebb eszközökkel való megvédésére. Erre nézve a közel­jövőben olyan in­tézkedéseket fog tenni, amelyek ezt a nyugalmat meg­alapozzák. Ma még ezeknek a fontos elhatározásoknak részleteiről nem lehetett közelebbi információkat sze­rezni, a kormány köréből csupán arról értesítettek bennünket, hogy gróf Bethlen István miniszterelnök visszaérkezése után fognak ezekben a kérdéseikben a döntő elhatárolások megtörténni. A miniszterelnök szerdán este érkezik vissza Budapestre, hoz, ha mindannyian kivétel nélkül nem igyek­szünk­­ saját erőnket, saját energiánkat, sa­ját vérünket oda­adni a nemzetnek — elpusz­tulunk teljesen. És mit látunk ehelyett? Azt, hogy mindenki csak menteni ak­arja a magáét, mindenki csak gyarapítani akarja a magáét, mindenki ennek a szegény vérző törzsnek vérét, erejét szívja, mert elveszett a jelenlegi generáció legnagyobb részéből az önzetlen hazaszeretet érzése, mert nem él ebben a generációban a régi nagy magyar hazafiak szelleme, mert a kozmopolitizmus gondolata, mert az „ubi bé­na ibi patria" felfogása úrrá lett sok lélekben és el­homályosodik a látás, megszűnik az érzés intenzivi­tása, a megértés lehetősége. Pallavicini a külföldi kölcsönről. őrgróf Pattodei György vasárnap beszámolót mondott kerületében, Dombóváron. A külföldi köl­csönről ezeket mondotta: „Most, hosszas kilincselés után odáig jutottunk, hogy kérdeznünk kell, van-e még valaki ebben az országban, aki a külföldi köl­csöntől várja Magyarország sorsának jobbrafordu­lását? A külföldi kölcsönről érkezett jelentések és az ország mai közállapota indokolttá teszi, hogy az el­lenzék ne nézze tovább tétlenül a politikai élet fejlő­dését. Foglalkozott a legújabb bombamerénylettel és rámutatott arra, hogy azok, akik az eddigi merényle­tekben kompromittálva voltak, nagyrészben a kor­mány kortesei voltak a választások alatt a keresz­tény ellenzék ellen. A beszámoló után Czettler Jenő követelte, hogy a kormány leplezetlenül tárja fel az ország előtt a külföldi kölcsön mai állását. Főispán változások. A kormányzó a belügyminiszter előterjesztésére dr Darányi Kálmánt, Győr és Moson vármegyék fő­ispánját, Huszár Aladárt, Esztergom és Komárom vármegyék, valamint Komárom szabad királyi város főispánját, dr Sztranyovszky Sándort Nógrád és Ilona vármegyék főispánját, Péchy Lászlót Szatmár, Ugocsa és Bereg vármegyék főispánját, dr Kállay Miklóst Szabolcs s Ung vármegyék főispánját Purgly Emilt Csanád, Arad és Torontál vármegyék főis­pánját ezektől az állásaiktól fölmentette és dr Dará- i Társalgás Európa legelfoglaltabb emberével.­­ A Sin­k­egy miniszter egykori és mostani környezete. — A régi és az­ új ISenen. Prága, dec. 30. (A Pesti Hírlap kiküldött min­társától.) Szombaton este a cseh fővárosra is teljes súlyával nehezedett a szigorú téli idő. Csipős északi szél kavarta az utca havát és porzolva csapta a járó­kelők arcába. Mindenki sietett és lehetőleg kevés szava volt embertársához, mint ahogy rendszerint történni szokott ilyen időben, amikor egyetlen vágy van: meleg fedél alá jutni. Prága utcáin tehát nem látszott meg a szenzációk napja Pedig ez a nap tulajdonképen az volt. A francia-cseh szerződés részletei ezen a napon jutottak nyilvánosságra és politikai körökben csakugyan ez volt az egyetlen tém­a, amely igen nagy izgalmat keltett és példátla­nul széles teret nyújtott a kombinációknak. A nap másik szenzációja Benes visszatérése volt hosszú távollét után. Délelőtt tíz órakor érkezett meg Párizsból és gépkocsija egyenesen hivatalába vitte. Hogy ezt a fáradhatatlan embert hányan rohanták meg a párt­politikai és diplomáciai világból, hogy megtudjanak egyet-mást a párizsi szerződés rejtelmeiből, azt ta­lán fölösleges megemlítenem. Ilyen körülmények között igazán alig remélhettük, — Vészi József, a Pester Lloyd főszerkesztője és én, — hogy a kül­ügyminiszter még aznap fogadjon. Annál nagyobb volt a meglepetés, amikor megkaptuk az értesítést, hogy dr. Benes külügyminiszter este 'A 6 órakor szí­vesen lát minket hivatalában. Automobilunk nyikorogva vágta az utat a be­fagyott havon előbb a Moldva partja hosszában, az­tán a szerpentinszerű úton föl a Hradzsinig. Az ég­boltozat kitisztult, a csillagok kápráztató fényben csillogtak, a hideg metszőbb lett és a Hradzsin szű­kösen megvilágítva körvonalai mintha sötétebben terpeszkednének a háttérben. Még egy merész for­dulat és bent vagyunk a tágas udvaron. Nyomasztó csend az ódon falak között, csak a külügyminiszter kivilágító­­ lépcsője alatt mozognak emberek. Ahhoz, hogy az ember bejusson dr. Beneshez, nem sok cere­mónia kell. Egy szolga ajtót nyit és egyben jelenti. Az urakat várják. A titkár bejelenti megérkezésünket, még egy pillanat türelmet kér, a miniszter épen egy sürgönyt fogalmaz. Pontban fél hat órakor belépünk Benes dolgozószobájába. Három év előtt Benes engem ugyanebben az épületrészben fogadott Mennyi változás azóta! Abban az időben Prágában még a kezdetén álltak és valahogyan hiányzott az az előkelő keret, amely a külügyminiszterek előszobáit jellemezte. Akkor még nagy zsibongás volt a miniszter folyo­sóján. Politikusok, katonatisztek és egyéb ügyes­bajos emberek meglehetősen fesztelenül társalogtak­ és a szolgák is egészen demokratikusan fogták föl hivatalukat. Feltűnő volt ebben a káoszban az an­tant-tisztek tarka egyenruhája és valahogyan úgy történt a fogadtatás, hogy egyik ember a másik­­re­zébe adta az ajtókilincset, a teremszolga állapította meg a sorrendet. Most azonban már az első percben előkelőbb légkör üti meg az embert. Ízlésesen beren­dezett váróterem, amelyből a titkár egyenesen a miniszter szobájába vezeti az embert. Ez a szoba is mintha nagyon megváltozott volna, egy azonban a régi benne: Benes külügyminiszter. Ugyanazok­kal a gyors mozdulatokkal lép íróasztala mögül az érkező elé és ugyanavval a jellegzetes gesztussal kínál helyet, mint régente. Amikor már helyet fog­laltunk, vettem csak észre, hogy mégis tévedtem, az elmúlt három esztendő még­sem vonult el nyomtala­nul dr. Benes fölött. A szőke oldalit fésült haj ritkább lett, a fiatalos élénk arcot már néhány barázda szánt­ ja végig és a fürge acélkék szemnek kissé hidegebb, merevebb a tekintete. Hiába Közép-Európa politiká­ja kemény dió,, aki vele meg akar birkózni, annak életerejét és fiatalságának­ kedélyét kell áldozatul dobnia, még akkor is, ha oly erős agyvelővel és ke­mény idegzettel lép a küzdőtérre mint dr Benes. Nagyon sajnálom, hogy a miniszterrel folyta­­tott beszélgetést nem közölhetem a nyilvánossággal. Dr. Benes ugyanis kijelentette, hogy a legnagyobb örömmel beszélget el a magyar sajtó munkásaival az aktuális külpolitikai kérdésekről, de nem publi­kálás céljából, mert egyelőre tartózkodik nyilvános közlésektől. Ily módon igen fesztelen társalgás kez­dődött, amely néha-néha nagyon érdekes vitává fej­lődött, különösen, amikor Vészi főszerkesztő ismert temperamentumával védte a saját álláspontját. Az érdekes társalgás közepette neon jutottunk tudatára az idő múlásának, csak mikor a Hradzsin dómjának ódon órája elütötte a f­élhetet, vettük észre, hogy már teljes óráját vettük igénybe a nagyon elfoglalt mi­niszternek Röviddel aztán automobilunk ismét szelni kezd­te a fagyos havat a néptelen udvaron, amelynek csendjét kísértetiesen zavarta a szél süvöltése, amely makacsul rázta az évszázados építmények rozoga ablakkereteit. Talán mégsem követek el indiszkréciót, ha egy impressziómat árulom el a Benessel való beszélgetés­­­ből. Benes külügyminiszternek­ igen nagy vélemé­nye van Bethlen Istvánról és olyan államférfinak tartja, aki méltóan tudja képviselni hazája érdekeit. Elman Vilmos. Hírlap 1924. évi nagy napjára részletesen ismerteti a mai és a régi divatot.

Next