Pesti Hírlap, 1924. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1924-02-01 / 27. szám

BUDAPEST .. t PlfiTgk, FEBRUÁR 1, ELŐFIZETÉSI ÁRAK: így hóra... 10.000 korona X egyedé vre. 30.000 korona Egyes szám ára helyben, vidéken é3 a pályaudvaro­kon 500 korona, vasárnap 6 00 korona. Külföldön kétszeres az előfizetési ár. Lehetetlen gazdasági politika. Irta: Báró Szterényl József. Szinte hihetetlennek tetsző közlést olvas­tam. E szerint a mezőgazdaság hivatott ér­dekképviseleti szervezetének ülésén a közélel­mezési miniszter bejelentette volna, hogy a jövő évi búzaexportra vonatkozó rendelkezé­sek megtételénél ugyanazok a szándékai, mint az idén és az exportból befolyó jövedelmet ez alkalommal is az államkincstár számára akarja biztositani. Megnéztem, nem-e mult évi újság került valahogyan a kezembet Annyira hihe­tetlennek tetszett ez a nyilatkozat. Nem, mos­tani volt, tegnapról szóló. Most aztán igazán nem értem a dolgot. Mert bár nem tartozott az uj rendben a ritkaságok közé, hogy a kormány tagjai egymás rendeleteit keresztezték és az egyik miniszter homlokegyenest az ellenkező­jét tette, mint ugyanakkor egy másik társa, mégsem tartom lehetségesnek, hogy abban a kétségbeejtően nehéz időben, melyben ma az ország van, szemben a miniszterelnök leköté­seivel és ezek alapján a pénzügyminiszterrel együtt tett ismételt ünnepélyes kijelentéseivel az egyik miniszter előállhasson azokat egysze­rűen halomra elöntő nyilatkozattal. Bár meg­szoktuk már a következetesség teljes hiányát kormányzati politikában, mégis lehetetlennek tartottam volna, hogy amikor még jóformán meg sem száradt a tinta annak a londoni pénz­ügyi jegyzőkönyvnek aláírásán, melyben a kormány kötelezte magát, készségét jelentette ki kereskedelmi szerződések kötésére, sőt e részben külön jóakarat tanúsítása» is, nehogy ugy tűnjön fel, mintha Magyarország az oka, ha nem tér vissza a rendes kereskedelempoli­tikai rendszerhez és a vállalt kötelezettség ok­mányai még nem is juthattak az alkotmányos tényezők elé; mégis lehetetlennek tartottam volna, hogy a kormánynak egyik tagja már is állást foglaljon olyan irányban, mely ama pénzügyi jegyzőkönyv alapját képező pénz­ügyi bizottsági jelentés úgynevezett tanácsai­nak egyik igen fontos részével egyenesen szembehelyezkedik és szinte egy évre előre leköti magát homlokegyenest ellenkező irány követésére. Ez még a mi viszonyaink között is kissé erős dolog. Miről van itt szó? A miniszterelnök és a pénzügyminiszter ismételten kijelentették a londoni és párizsi tárgyalások kapcsán, hogy végre visszatérünk a rendes kereskedelmi és forgalmi politikához, a behozatali és kiviteli lilalmi rendszert fokozatosan megszüntetjük és igy tovább. Vagyis hitvallást tettek a gazda­sági szabadság gyakorlati követése mellett. Bel- és külföldön nag} 7 megnyugvást keltettek ezek a nyilatkozatok, annyira, hogy nagy kül­földi világlapok, melyeknél a gazdasági poli­tika fontosabb szokott lenni a napi politikánál, vezércikkekben ünnepelték a magyar kormány korszakalkotó elhatározását. A népszövetség pénzügyi bizottsága alapvető fontosságúnak tartja az államok egymással való normális gaz­dasági forgalmának visszaállítását és súlyosan elitéli az eddigi magyarországi kiviteli poli­tikát. Ellenben a közélelmezési miniszter leköti ma­gát a jövő gazdasági évre, tehát még egy évre a kötött gazdasági rendszer további fenntartá­sára és a buzakivitelnek ugyancsak állami uton való eszközlésére. Hogy ugyanazon az ülésén annak a mezőgazdasági érdekképviseleti szerv­nek elhatározták, miszerint a mezőgazdaság pártfogolni fogja a kormánynál a külföldi ga­bona őrlés és liszt alakjában való kivitel cél­jára való behozatalának megengedését, amivel csak arról tett tanúságot, hogy az ország álta­lános gazdasági érdekeit elfogulatlanul tudja méltányolni, ez szemben a közélelmezési mi­niszter buzalciviteli terveivel, csak kedves hely­zetkép. Nem minden pikantéria nélküli, sőt a helyzethez tartozik, hogy ugyanakkor teszi a •közélelmezési miniszter ur ezt a hazai közgaz­dasági életre nézve biztató kijelentést, amikor a pénzügyminiszter a malmokkal nagy pénz­ügyi tranzakciót köt a jövő évi lisztkivitel ter­hére igen tekintélyes devizaelőlegnek a kincs­tár rendelkezésére bocsátása iránt. Amire nem lenne szükség, ha már rendes gazdasági életet élnénk. Amit azonban végre mégis csak elérni akarunk, amihez egyszer már mégis csak el kell jutnunk. Ennek érdekében tiltakozunk a kötött gazdasági rendszernek csak egy nappal is tovább leendő fenntartása ellen, mint ameny­nyire az épen okvetlenül szükséges. A szüksé­gesség időhatára a kereskedelmi szerződések megkötésének időpontja. Amelyek talán csak még sem lesznek olyan távol, hogy egy évre előre lehessen ellenkező lekötéseket tenni. És tiltakozunk az állam ehhez fűződő külön gaz­dasági tevékenysége ellen is, mely lehetetlenné teszi a normális gazdasági életet. Mely lehet eredményes egyesek részére, de amely végered­ményében káros az országra. Szabad gazda­sági szellemet kérünk végre, egy kis szabad levegőt. Legyen vége már egyszer annak az állami gyámkodásnak, mely végig az egész vo­nalon csődöt mondott. Sokkal komolyabb idő­ket élünk, semhogy ilyen tervekkel foglalkoz­hassak a kormány. Azokat az összeroskadásig menő terheket, melyeket a magángazdaság az ország pénzügyi kibontakozása érdekében el­viselni lesz kénytelen, csak ugy fogja elbírni, ha megszűnnek a l>éklyók, meíyek eddig sza­bad mozgásában akadályozták. Pénzügyi ki­bontakozás kötött gazdaság mellett lehetetlen. Ha igy akarunk tovább kormányozni, kár volt Londonba menni. i London, jan. 31 (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Félhivatalosan jelentik: Minden olyan hir, mintha az angol kormány a Szovjet-Oroszország el­ismerésére vonatkozó tárgyalásoktól vonakodnék, valótlan. Ellenkezőleg, bizonyosra lehet venni, hogy a tárgyalások már a legközelebbi napokban meg­kezdődnek. London, jan. 31 (A Pesti Hirlap tudósitójánuk távirata.) Ramsay Macdonald skótországi látogatá­sáról ma este Londonba érkezett. Holnap korán reg­gel a külügyi hivatalban fogadja a francia nagy­követet, aki átnyújtja t>.eki Poínce-énak a múltkori igen barátságos hangú közlésére adott válaszát. A levélnek nyilvánosságra hozatala elé, amely valószí­nűleg nyomban a kézbesítés után történik meg, nagy érdeklődéssel tekintenek. Ugyancsak holnap fogják Macdonaldnak és a kormánynak az Oroszországgal való érintkezés újra való fölvételére, a most Berlinben időző szakértők munkálatainak előhaladására vo­natkozó jelentéseket átnyújtani. A többi miniszter is előkészítette már munkabeosztását. Snowden kincs­tárnok az állam költségvetését tanulmányozza. (R. C.) Párizs, jan. 31. (A Pesti Hirlap tudósítójának távirat a.) A Macdonald és Poincaré között történt le­vélváltást élénken kommentálják és nagyon szeren­csés esetnek mondják. A gyakorlati következmények megítélésében azonban a vélemények nagyon tartóz­kodóak, mert az egészet inkább udvariassági aktus­nak tartják. A Matin azt irja, Macdonaldnak hatá­rozottan tudtára kell adnia a német kormánynak, hogy a munkáspárt támogatására nem számithat és szerződésbeli kötelezettségeinek teljesítése alól nem vonhatja ki magát. Az ilyen aktus sokkal alkalma­sabb lesz arra. hogy Franciaország közvéleményét bizalommal töltse el, mint bármilyen szívélyes levél­váltás. Párizs, jan. 31. (A Pesti Hirlap tudósítójának távirata.) A Ramsay Macdonald és Poincaré levél­váltásának eredményeképen ugy Londonban, mint Párizsban azt várják, hogy a francia-belga-angol ellentét enyhülni fog. Néhány francia lap arra akarja felhívni az angol kormányt, hogy miután álláspont­ját Párizsban kifejtette, Be'rlinnek is adja értésére, hogy a német kormány nem számithat a szövetsé­gesek kettészakadására és a szövetséges kormányok­ban megvan az óhaj a különböző szempontok össze­egyeztetésére. Evvel kapcsolatban üdvözlik a lapok a szakértőbizottságok köreiből eredő nyilatkozatokat, amelyekben az az akarat jut kifejezésre, hogy a szö­vetségesek közös megoldásra akarnak jutni. London, jan. 31. (A Pesti Hirlap tudósítójának tavxrata.) Snowden Fülöp, angol kincstári kancellár ma tett nyilatkozatában hangsúlyozza, hogy a Labour Partie a választóktól kifejezetten semmiféle mandátumot nem kapott a szocializálásra. Az ő fel­adata volna, hogy a vasutak és bányák nacionalizá­lására vonatkozólag javaslatokat terjesszen elő de ezek mindaddig nem valósulhatnak meg, amig a pártnak a parlamentbő l nincs töjbsége. A progvam­mot igy tisztán a liberálisok intézkedéseire korlátoz­ták és a szocialisták valószínűleg több ülésszakon keresztül ebben az irányban fognak működni. (23) — JmíímittZsofk az utolsó Ha&s£»ui*goki*óS. — St*ía: Sápő Mm»guta &íf>ei*t ny. altábornagy, volt császári és királyi főhadsegéd Egyedül jogosított kiadás. Ugyanezt a mély megbecsülést érezte az Amerikai Egyesült-Államok irányában. Egyik állítása, amelyet soha sem módo­sított, az volt, hogy az öreg világ olyan korhadt, olyan mélyen előrehaladt a sorvadásban, hogy bu­kása csak esztendők kérdése lehet. — És akkor hol gyulladna ki ismét a civilizá­ció elaludt fáklyá.ja, ha nem az Atlanti-óceán másik oldalán, Amerikában? Ezek után érthető, hogy az öreg uralkodó élénk figyelemmel kisért mindent, ami a yankee-k között történt; valahányszor uj elnököt választottak Washingtonban, soha sem mulasztotta el, hogy a legmelegebb üdvözlését ne küldje el neki. 1901 szeptemberében Mac Kinley megöletése szintén alkalmat szolgáltatott neki arra, hogy a leg­élénkebb szavakban kifejezett részvétnyilatkozattal juttassa kifejezésre rokonszenvét. Másik megnyilatkozása yankee-rokonszenvé­nek volt az, amikor 1010-ben Rooseveltet fogadta. Bárha Roosevelt akkor már megvált az Egyesült­Államok elnöki méltóságától, az öreg uralkodó olyan figyelemmel környezte, hogy az még az ö an­gol-szász flegmájára is mély benyomást tett. Ferenc József, aki — hallatlan kegy! — megengedte, hogy amerikai vendége redingote-ban és szines nyakken­dőben tisztelegjen előtte, valósággal elkápráztatta Hooseweltet, aki így nyilatkozott előttem; — Mindaz, ami eddig történt velem, elhalvánvo­dott amellett a negyedórás kihallgatás mellett ame­lyet az önök uralkodója engedélyezett nekem. íme ő az, akit én igazi uralkodónak nevezek! A királv­ság megtestesülése! Tökéletesen megértem mo3t már nemcsak azt, hogy a népei szeretik ós tisztelik, ha­nem azt is, hogy a sziveikben első helyen van az Isten után! Még egy amerikai is, odakinn Ameriká­ban is, térdet hajtana előtte! Érthetöleg sokkai epizodikusabbak voltak Ferenc Jczsei összeköttetései az Európán kí­vül eső uralkodókkal. Mindenféle szim.it vendégül látott közülök, egyip­tomi khedivéket, abesszíniai sejkeket, perzsa säho­kat, indiai maharadzsákat, sziámi királyokat, kinat és japáni hercegeket, délamerikai uralkodókat; mindannyival szemben nagy megbecsüléssel és jóin­dulattal viseltetett, a japánokkal szemben különösen. A japánokat csodáHa azért az ügyességért, amely­lyel öreg szokásaikat és évszázados lerendezésüket össze tudták egyeztetni Európa intézményeivel és találmányaival. — Figyeljék meg a japánokat, — mondotta nem egyszer, — sok tekintetben méltók arra, hogy mestereink legyenek. És jegyezzék meg azt, amit mondok, ők lesznek azok, akik nem egy olyan világ­kérdést meg fognak oldani, amelynek a megoldására az európaiak képtelenek lesznek, ha továbbra is ugy elmerülnek az iszapban, mint ahogyan ezt szokták. Amint ebből a vázlatos rajzból is kivehető, az öreg uralkodó nyitott szemmel figyelte mindazt, ami a külföldön történt és pedig nemcsak a szemével, ha­nem a szivével figyelte a dolgokat, mert soha sein al­kudozott a rokonszenvével. Otthonülő izlése és a tra­díciókhoz való ragaszkodása mellett akármilyen Mz ang®&~oposz tárgyalások a legközelebbi napokban megkezdődnek. WZacdcwifiíd. és Poincafé levélvtSítástfnaA fxaieSta. — X fi*ttncla-belga-angol ellentét any­SíUíéséneSi e'entéztye. — Sn&wslen kistcstsívi Sumcelláv nyi£at£ozata a szocializeiltSsstfoT'ól.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék