Pesti Hírlap, 1924. március (46. évfolyam, 51-75. szám)

1924-03-01 / 51. szám

BUDAPEST, 1924 vu XLVI. ÉVFOLYAM, 51 . (15,356.) &ZÄM, ni Vl .. ELŐFIZETÉSI ARAKt hóra... 20.000 korona Negyedévre . 60.000 koron« Egyes Bzárn ára helyben, vidéken és a pályaudvaro­kon 1O0O korona, vasárnap 1200 korona. Külföldön bétezeree az előfizatéd ár. SZOMBAT, MÁRÖíUS 1. Kiadíaulajdonosok . IÉGRÁDY TESTVÉREK SZERKESZTŐSÉG, KIADÓ­HIVATAL ÉS NYOMDA: Bpest, Vilmo» császftr-ut 7S FI ÓKKI ADÓHIVATAL] Budapest. Erzsébet-köruí L Bankussora. Természetszerű dolog, hogy aki kölcsön­adja a pénzét a gyárosnak, vagy a vállalkozó­nak, részt követel az elérendő haszonból. A ré­szesedést rendszerint fix kamat alakjában köti ki, ha nem akar bennt maradni a vállalattal járó rizikóban. A gazdasági élet titkos törvé­nyei, melyek mindenkor érvényesülnek, ha erő­szakos kézzel nem forgatják fel a dolgokat, azt a csodálatosnak látszó jelenséget mutatják, hogy az ily kamat, amit a hitelező kapni szo­kott, évezredek óta csaknem állandó. A kul­tura haladása folytán valamit csökkenni szo­kott ugyan, de csak keveset. Mert már időszá­mításunk előtt ezer ét előtt se ment többre 6 százaléknál. Mikor pár év előtt Babylon régi romjai között megtalálták a Szardanapál ide­jében virágzó „Egibi és fiai"-cégnek — az ak­kori Rothschild-háznak — az irattárát, sok kö­telezvény is volt közötte égetett agyagtáblák alakjában. A kamat, melyet ez a cég adósaitól szedett, évente G százalékra ment. Kevéssel többre, mint amennyit a háború előtti időkben a bankok az ipari vállalatoktól szedni szoktak. Ami mindenesetre bizonyit annyit, hogy ez a természetes állapot. Hogy normális időkben ennél többet nem szabad szedni. Tudjuk, hogy az utóbbi időben egész mos­tanig a bankok ehhez képest óriási kamatokat szedtek, nemcsak a magánosoktól s kereske­delmi házaktól, hanem az ipari vállalatoktól is, melyeknél a rizikó igen csekély. Eljárásukat avval indokolták, hogy a korona* romlásával szemben fedezniök kell magokat. Ha ők ma egymillió koronát adtak kölcsön, s négy hónap múlva olyan millió koronát kaptak vissza, melynek vásárló ereje felére szállott alá, akkor tőkéjüknek elveszítették a felét. Ez ellen bizto­sították magokat a szokatlan magas kamatok­kal. S ezért nem járt el velők szemben a bíró­ság sem az uzsoratörvény rendelkezései sze­rint. Mert a mi erre vonatkozó törvényünk ül­dözendőnek mondja ugyan az uzsorát, de nem állapítja meg a százalékot, amely mellett vala­mely hitelügylet uzsorának tekintendő. A bíró­sági prakszis azonban az volt, hogy a nyolc százalékon fölüli kamatot uzsorának minősí­tették. A legújabb időben természetesen nem lehetett végrehajtani ezt a törvényt, mert hisz maga a jegykibocsátó intézet is tíz százalékot, sőt ujabban 18-at szedett. Most — hála Isten! — megérkeztünk a takarékkorona és a valorizált kölcsönök állo­mására. Oda, ahol megkezdhetjük az eredmény kilátásával a békebeli állapotok helyreállítását. Most már a bankok nyugodtan adhatnak oly kamatra kölcsönöket, mely a gazdasági élet örök törvényeinek megfelel, mely mellett az ipar fejlődőképessé válik újból, s beállhat végre az olcsóbbodás folyamata. Mert hiszen pénzük most már romlásnak nincsen kitéve, s oly értékben kapják azt vissza, mint aminő­ben adták. És íme, a bankok az uj helyzettel szem­ben, a legelső alkalommal arról tanácskoznak, hogy miként zsarolhassák a közönséget ezután is az eddigi arányok szerint. Az első megálla­podás abban történt, hogy a pénz után, amit ők a jegyintézettől 10 százalék mellett kölcsön kapnak, s a gyáripar számára tovább adnak, ők nemcsak az évi 10 százalékot szedik be az adósoktól, hanem még havi 2, tehát évi 24 szá­zalék további jutalékot is. Szörnyűséges dolog ez! Értsük meg jól, hogy miről van szó. A bankok nem a saját pén­zük után szándékoznak fizettetni 34 százalékot évente. Hanem a jegykibocsátó intézet pénze után. Ők csak közvetítők ebben az esetben. A pénzt az intézet adja, ők csak közvetítők, s jól­állók. Ezért szednek külön 24 százalékot, amiért békeidőn rendes viszonyok között fél százalék­kal is meg kellett elégedni, s rossz pénzügyi vi­szonyok között is legfeljebb egy egészet kértek. Nyilvánvaló, hogy itt az egész ország né­pének közönseges megzsarolásáról van szó. Vilá­jgoe, hogy ezeket a horribilis terheket az ipar kénytelen átháritani a fogyasztó közönségre. És világos az is, hogy ily viszonyok mellett az olcsósodás lehetőségéről szó sem lehet. Az ipa­ros normális viszonyok között meg van eléged­ve, ha termeivényein tiz százalékot keres. Eny­nyi meg is illeti, mert vállalkozása rizikóval jár. De mit tegyen akkor, ha ő maga is 34 szá­zalékot fizet a kölcsön után, amelyet igénybe vesz? kell azt vasalnia a vevőn Tiltakozni!ük kell, még pedig a leghatá­rozottabb formában a merénylet ellen, amely készül. Követeljük a kormánytól, hogy meg­tegye a maga elemi kötelességét. Ezt nem sza bad tűrni semmi áron. És ha más nem használ, uj uzsoratörvényt kell alkotni. S el kell menni a legszigorúbb intézkedésekig. Aki uzsorásko­dik, azt be kell csukni, még abban az esetben is, ha valamely bank vezérigazgatói székét tölti be. M pészpénwiápsaságok sami részvényeikkel fizetik a belső kölcsönt. Ujabb javaslataik a ltwv3tá.mypái>tbam a. belső ftölcsön-javastkat módositiís>ái*a. - Bud János vagy Véntessy Stkndot* az: ui &enztlgy rninisziet*. - 31 jövii hüten érfoeznefi ide a Mepszövetsmg pénxMgryf. szaíténüi. Ezernégyszáz mi tldrd szükség es a hat hónspi deficit fedezésére, A kormány tagjai gróf Bethlen István minisz­terelnök vezetésével tegnap óta tárgyalják azt a pénzügyi programmtervezetet, amelyet a Népszövet­ség ideküldendö bizottsága elé terjesztenek, s amely alapja lesz az antant képviselőivel egyetértöleg ki­dolgozandó szanálási programmnak. A népszövet­ség pénzügyi delegátusai a jövö hét elején érkeznek Budapestre, Avenol és Salter delegátusokon kivtil, akik már a mult év végén itt jártak, Jansen belga és Strakósch angol kiküldöttek tagjai még a bizott­ságnak. Alkalmasint velük együtt érkezik Harding is, aki Párizsban csatlakozik a népszövetség pénz­ügyi delegátusaihoz. Tekintettel a küszöbön álló fontos tárgyalások­ra, a kormány nem akarja topább betöltetlenül hagyni a pénzügyminiszteri széket. Tegnap és ma tárgyalások folytak ebben a dologban és gróf Beth­len István miniszterelnök előreláthatóan már legkö­zelebb előterjesztést lesz a kormányzónak az uj pénzügyminiszter kinevezésére. Hir szerint Bud JÁnoi közélelmeíésl miniszter a pénz­ügyi tárca jelöltje, mellette azonban Vértcssy Sándor a pénzügyminisztérium első állam­titkárja is kombinációban van. Amennyiben Bud János vál­lalná a pénzügyi tárcát, abban az esetben rövidesen megszüntetik a közélelmezési minisztériumot. Le­hetséges egy olyan megoldás is, hogy Walkó tartaná meg a pénzügyminisztei-séget, Bud pedig ebben az esetben a kereskedelmi tárca vezetését venné ál. A kölcsönnel kapcsolatos pénzügyi tárgyalásokat meghatalmazott miniszteri minőségben továbbra is Kállay Tibor fogja vezetni. A belső kölcsön ügyében folyó tárgyalások során a kormánypárt részéről fölvetették azt az esz­mét. hogy a részvénytársaságokat a rájuk kirótt belső kölcsön fizetésére részvényekben kötelezzék. A kivetés papirkorona-alapon történnék természet sen, ezt azonban nem papirkoronában, hanem min­den vállalat saját részvényeivel fizetné le. Azokat, akik ezt a tervet fölvetették, az a cé is vezette, hogy '.?yo : "rzene- "ri ... Irözéposz rVv ok a ré­tegén, amely értékpapírokba fektette a vagyonát, es üio ; «terűéi btssz üov6iiiezi''l»eu sokat veszi.. A kölcsönnek ilyen módon való behozása amellett elő fogja idézni azt, hogy a vállalatok ke­resni fogják a saját papírjaikat és azok ára ennek következtében lényegesen emelkedni fog. Hir szerint a kormányban megvan a hajlandó­ság arra. hogy egy ilyen tervet elfogadjon. Az Egységes Párt tizenkettes bizottsága pénteken délelőtt Walkß Lajos helyettes pénzügy­miniszter képviselőházi dolgozószobájában folytatta tanácskozásait. A bizottság ezúttal végleg megálla­podott abban, hogy a kényszerkölcsön fizetésénél bi­zonyos létminimumot kell alapul venni, amelyet va­lószínűleg százezer koronában fognak meaállapi­pitani. Szabó Sándor kifejtette, hogy a jövedelmi és a vagyonadó nem mutatkozik igazságos és méltányos alapnak a belföldi kö'csön elhelyezésére. Helyesebb­nek tartaná a valorizálatlan jegyintézeti hitelek megfogását, továbbá az utolsó négy évben szerzet! ingatlanok tulajdonosainak a kényszerkőlcsönbc való bevonását. Kifejti, hogy csak a konjunkturális ingatlanokat kívánja a kényszerkölcsön '•éljából A gyászfelentés. Irta: Csermely Gryula. Délelőtt tiz órakor az ügyvédi iroda gépíró­kisasszonya, ki reggel óta robotolt, pillanaíra-ket­töre abbaVgyta a munkát. Megigazitotta a haját, szarvasbörel kis friss pudert kent az arcára, elő­vette retiküljéböl a kis tükröt és elsimitotta, majd letörülte a pudert, aztán a billentyűkön nyugtatta a kezét és odafordult az ügyvédjelölthöz, ki tőle oldalt ült. — Hogy ma még nem jött posta, doktor nr . . . csodálom — Tán szerelmi levelet vár, kisasszony? — bizalmaskodott az ügyvédjelölt a leánnyal. — Ha csak öntől nem várok, doktor ur . . . — adta vissza a leány a kölcsönt és friss iv papi­rost tolt he a gépbe. Épen meg akarta forgatni a hengert, mikor a levélhordó lépett a szobába. Ajánlott levél nem volt, igy csak letette a postát az asztalra ós rö­vid köszöntéssel megint sietve távozott. Az ügyvédjelölt átnézte a postát. Himlőhe­lyes, gyérhaju, cinikusnak látszó enervált fiatal ember volt. A gépírónő kíváncsi volt, mi jött, tehát otthagyta a helyét és hátulról kerülve a jelölt vál­lán át nézte, honnan jött levél és más küldemény. Fekete szegélyű gyászjelentés is volt a leve­lek közt. Valami postafőtiszt, vagy ki halt meg, annak özvegye küldte a szokásos, sablonos szöveg­gel. Megsemmisülten a bánattól jelenti, hogy hőn szeretett, imádott, férje, a legjobb férj és apa . . . nincs többé. — Nem vetek neki két hónapot, — mondta szá­razon és hiján minden részvétnek — és a mi prin­cinénk is gyászruhát ölt. ö is nyomat vagy ötszáz ilyen kartont és szétkiildeti minden irányba. De a Cim :~ 1 ~ Inorr VlDflOQ7nm? A leány is közönyös maradt, részvétlen. — Köszönöm a kilátást, — mondta. — Elég dolgom van már anélkül is. Két hónapot mondott, dok­tor ur? — Kettőt, kisasszony. A tüdő-üszkösödés nem tréfál. Még két hónapig húzza, azután vége. Szinte felháborító volt, hogy milyen hideg közönnyel beszélt, de az egykedvűen hallgató leány nem hog v megrótta volna a szívtelen embert, de ugyanolyan tónusban folytatta. — Én azt hiszem, doktor ur, — mondta — hogy a princinénk még betegebb, mint a princi. — Már hogy beszélhet igy, kérem? Hiszen vi­ruló szép asszony a princiné! A gépíró-kisasszony nevetett. — Hát mondtam én csak fél szóval is, hogy testben beteg? — kérdezte. — A szive beteg az asszonynak. És hogy félre ne értsen, hát megmondom: szerelmes a mi asszonyunk a háziorvosba szerelmes. — A háziorvosba? Ne mondja! Aki a főnökün ket kezeli? — Abba. kedves doktor ur. Ön még uj embej itt minálunk, de én benszülött vagyok és jól inte­rnált. Minden verebe a városnak mdja. És maga a főnökünk is tudja. Tán azért is verte le olyan ha­mar ez a betegség, ez a tüdőbaj. És azt mondják az emberek a városban, milyen szerencséje van az ügy­védnek, hogy rájött az a halálos betegség. Csupán csak ez taríja vissza az asszonyt; enúlkiil már meg­csalta volna az urát. — A háziorvcssal. doktor Tóttal ? — Avval. Nagyon oda van érte az asszony, de az ember is az asszonyért, jelölt ur. És emlékezzék rá, hogy én mondtam: esztendő múlva vagy tán még hamarább is — diplomát fog cserélni ö nagysága. Esztendőre az ügyvédnőből orvosné lesz, meglátja. Az ügyvédjelölt nevetett. Azon,nevetett légin kább. hogy diplomát fog cserélni a princino azután összeszedte a postát, a hírlapokat és a gyászjelen­tést is felszedte és komolyságot erőltetve arcára, be­ökhöz. Aki gondosan béta*

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék