Pesti Hírlap, 1924. március (46. évfolyam, 51-75. szám)
1924-03-01 / 51. szám
t igénybe venni. Meg kell kísérelni, hogy a belföldi kölcsön önkénes jegyzéséről bocsássanak ki fe-liivá?" fimelvben világosítsák föl a "közönségét, nogy tulajdonképen valorizáltan gyümölcsöző kölcsönről van szó Szíjj Bán h him mámnak, kétszázezer koronára való fölemelését kivánta. Iszaiguraus a nagy vagyonok erősebb megterhelése mellett beszélt. Marschall Ferenc annak azálláspontjának ad kifejezést, hogy akik a konjunktúra minden hasznát lefölözték, akik az utóbbi két-három év alatt öt-hatszázmillió koronás villákat vásároltak, nem maradhatnak mentesek a kényszerkölcsönük alól. Véleménye szerint a kereskedelmi cégeket és a tőzsdebizományosokat is be kell vonni a kölcsönakcióba és a kivetésnél a forgalmi adót kell alapul venni. Erdélyi Aladár szerint a kölcsön kivetésénél a hitbizományok teherbíró képességét is mérlegelni kell. Gróf Bethlen István miniszterelnök fölszólalása során fölvilágosította a tizenkettes bizottságot, hogy Magyarország összes jövedelmei le vannak kötve a jóvátételre és a külföldi kölcsönre, úgy hogy belső kölcsönre tulajdonképen csak harmadsorban köthető le a vagyonváltsági földek jövedelme. Nagyon megfontolandók mindazok az intézkedések, melyek a kényszerkölcsönnel kapcsolatban a jövőben hozandók lesznek. Akármennyire is törekszünk arra hogy mazsgáns alapot találjunk, mégis a legjobb törekvés mellett is maradnak bizonyos igazságtalanságok, melyeket át kell hidalni. A mostani megbeszélések is azt célozzák, hogy ezeket az igazságtalanságokat a lehetőség szerint a minimumra redukálják. A mostani tanácskozások anyaga azoknak a munkálatoknak kívánja alapját képezni, amelyek a törvény útt szövegezése tekintetében megindulnak. Ami a szükségrendelet visszavonását illeti, azon változtatni nem lehet, mert az államnak a mostani viszonyok között a márciusi és áprilisi deficit eltüntetéséről gondoskodnia kell. A pénzügyi helyzet következtében kellett ezt a rendeletet kibocsátani és a kormány csak a végszükségben folyamodott ahhoz, hogy evvel a jogával éljen. Jelezte a miniszterelnök, hogy azok részére, akik a rendelet következtében a hozzájárulásukat már befizették és a megállapítandó létminimum alá esnek, gondoskodás történik abban az irányban, hogy ezek a szolgáltatások a későbbi fizetéseknél beszámíttassanak. Walkó Lajos helyettes pénzügyminiszter bejelentette ezután, hogy a keresztülvitel technikai módját szakértőkkel fogják megvitatni. Azok a gondolatok, amelyek a tizenkettes bizottság ülésén fölmerültek és megvalósíthatók, mint javaslattervezetek kerülnek a bizottság elé, hogy a részletes tárgyalások során újból meg lehessen azokat vitatni. A bizottságban elhangzott észrevételek figyelembevételével készül majd el a belföldi kölcsön kibocsátásáról szóló törvényjavaslat, amelynek tervezetét a jövő héten mutatják be a tizenkettes bizottságnak. A kölcsönt olyan összegben fogják megállapítani, hogy két hónapra fedezze az állami költségvetés hiányait. E célból körülbelül ezernégyszáz milliárdra van szükség. A szükségrendelet március és április hónapokra óhajtja fedezni a hiányt. Mivel a kormány a költségvetési hiány fedezésére a bankóprést nem akarja igénybe venni, szükséges, hogy a kibocsátott szükségrendeletben megállapított összegek kellő időben befolyjanak. Varga Imre államtitkár közölte végül a bizottsággal, hogy a belföldi kölcsönre tegnap már több százmillió korona folyt be. PE8TI H8 HLAP A miniszterelnök a drágaságról a munkabérekről és az indexrendszerről. Vita az Országos Testnevelési Alap körül. A kultuszminiszter a sportkérdésről. Szerdáig szünetel a Ház. A nemzetgyűlés pénteki ülése letárgyalta és elfogadta a testnevelési alapról szóló törvényjavaslatot. A javaslat ellen csak a szocialistáknak voltak kifogásai — politikai szempontból. Ez a kritika egy kicsit furcsa hangzású volt, mert hiszen minden józan belátású ember tisztában van azzal, hogy a sportnak és a politikának semmi közük sincsen egymáshoz. Világnézeti alapon nem lehet evezni, nem lehet ugrani és nem lehet diszkoszt dobni, a híres rekorderöktől nem szokták a vallásukat kérdezni és a sport fejlesztéséről nagyon távol esnek azok a demagóg szólamok is, amelyeket a szocialista képviselők jónak láttak ebből az alkalomból is megereszteni. A szocialista szónokok orációja alatt így a vita egy kissé mellékvágányra siklott, ami nem ártott meg magának a célnak, hiszen az ő érvelésük nem akadályozta meg a Ház nagy többségét a javaslat elfogadásában, viszont ez az érvelés újabb példát szolgáltatott arra, hogy a szocialista vezér urak minden kérdést csak a saját egyoldalú pártfelfogásukból tudnak megítélni s a hajánál fogva ragadnak meg minden alkalmat arra, hogy a népgyűléseken kipróbált szólamaikat elharsogják. Pesthy Pál elnök nyitotta meg az ülést és jelentette, hogy Nagy Vince debreceni mandátumát petícióval támadtákmeg. A Ház harmadszori olvasásban is elfogadta a nemzetiségi kisebbségek nyelvhasználatáról szóló javaslatot, aztán folytatták az országos testnevelési alapról szóló javaslat tárgyalását. Kéthly Anna különösen az ellen tiltakozott, hogy a felekezeti kérdést beviszik a sportba és a Lemente-egyesületeknél a vallás iránt érdeklődnek (Karaffiáth Jenő: Az azonosság megállapítása végett!) Ha a felnőtteknél ezzel annyi mérges viszály magvát hintették el, legalább a gyermekek lelkét kíméljék meg. (Dinich: Ez azért szükséges, mert szombat délután, amikor a zsidógyermekek tempóimba mennek, nem akarják őket a játékhelyekre küldeni!) A Munkások Gyermekbarát Egyesülete fel akarta vétetni a Magyar Cserkész Szövetségbe cserkészcsapatait, de a feltételt ahhoz a feltételhez kötötték, hogy külön csapatokba szervezzék a keresztény és külön a zsidóvallású gyermekeket. (Lendvai: Nehogy összevesszenek és a szegény zsidókat megverjék!) Egyesületünk ennek a feltételnek nem tehet eleget. (Klárik Ferenc-Numerus clausust akarnak itt is!) Mi nem is tudjuk hogy mi a vallása annak a gyermeknek, aki egyesülés tanaletünkbe beiratkozik. (Vidzián István: De azt tudja, hogy ki a szocialista, mert, aki nem az, azt kiverik a gyárból! Zaj.) A mi cserkész törvényünk azt mondja, hogy a cserkész minden cserkészt testvérnek tekint így hát az a zsidógyerek is testvére a másiknak. Lendvai: A zsidó vallás szerencsésebb gazdaságilag, mint a keresztény! Szabó Endre: Miért nem lett maga is az? Ezen még lehet segíteni! , Kéthly: A javaslatot nem fogadja el. Petrovácz Gyula szemére veti Kéthlynek, hogy megfeledkezve a magyar női méltóságról (Zaj a szocialistáknál: Nono!) a szocialista ideológiának megfelelően vallásellenes szavakat használt. (Ellentmondás balról.) Ne játsszon át vallási térre olyan dolgokat, amelyeknek ahhoz semmi közük. Csak a magyar test és jellem fejlesztése az a tényező, amely tartalmat tud adni a magyar nagy Hiszekegynek, a valamennyiünk lelkébe élő igazságnak, hogy „Hiszünk Magyarország feltámadásában !" A sport demokratizálásának a gondolatával abban az esetben értenek egyet, ha a miniszter ezt keresztény, illetve falusi értelemben értette. (Rothenstein: Hányféle demokrácia van?) A keresztény demokrácia mindenesetre más, mint a zsidó. (Rothenstein: Plána az, amely a fővárosnál volt! Kifogásolja, hogy a sportegyesületek részvénytársasági alapon fejlődtek, s így fontosabb náluk az üzlet, mint a sport. Ezt ki kell küszöbölni, csakúgy, mint a durvaságot, amely nagyon elhatalmasodott. (Ugron Gábor: Csak a futballnál!) A zsenge főorú ifjak sportéletének a cserkészeknek hathatós támogatását kéri a minisztertől A javaslatot elfogadja. (Helyeslés.) Rothenstein Mór szocialista nem fogadja el a javaslatot. (Zaj a fajvédőknél. Lendvai: Zsidó cserkész! — Várnai Dániel: Keresztény terrorista! — Lendvai: Azok nincsenek, de lesznek!) Tagadja, hogy Kéthly megfeledkezett volna a neméltóságról. Kifogásolja, hogy a törvény nem intézkedik a munkássportegyesületek támogatásáról csak, azokról, amelyek a fennálló szellem értelmében hazafiasak. Gömbös Gyula: Elfogadja a javaslatot. A magyar testnevelés elfajult és kizárólag csak Budapestre szorítkozik. A szocialistákat nem érti, amikor ellene vannak a javaslatnak, amelyben tömegnevelésről, tömegnemesítésről van szó. (Propper: A sorrend a baj! Előbb kenyeret kérünk!) A fősúlyt a vidékre kell helyezni, evvel szemben még az olympiád is másodrendű kérdés. Párizsban reprezentálni kell a magyar színeket, de csak olyanokat küldjenek ki, akik csakugyan reprezentálják. A professzionizmus híve, mert az amatörizmust erkölcstelennek, tartja. Mint katona mondja, hogy a sportot nem lehet uniformizálni. A munkásságot sokkal szívesebben látja délutánonként a sporttelepeken, mint a szakszervezetekben. (. Pakoss József: Nem hagyja jóvá a belügyminiszter az alapszabályaikat! Gömbös: Egy nagyszabású Magyar Stadion megépítését sürgeti. Várnai Dániel szocialista a totalizatőrt támadja. A lóverseny megadóztatása nevetségesen kicsi s így roppant keveset kap belőle a testnevelési alap. A totalizatőrnek a földmivelési miniszter elengedte a 3 %-os forgalmi adót. Legalább 50 %-ig kellene megadóztatni. A Lovaregylet sok-sok millióra rugó nemzeti ajándékot kap és most még azt kivánja, hogy a versenypályákhoz műutat is építsenek. Hát ez legalább is szemtelenség. (Nagy baj.) Elnök rendreutasítja. Várnai: Rámutat a tüdővész pusztításaira. Ilyen körülmények között a Levente-egyesület leendő tagjai vagy meg se születnek vagy idő előtt meghalnak. karva a szomszéd szobában ült és a feleségével diskurált. Hát ilyenek az emberek és ilyen ezen a földön az élet. Egymás mellett két szoba, csak neszfogó ajtó van közöttük. Az egyik szobáiban egy ember az utolsó heteit éli, tán reszketve látja a homályt, mely mindjobban húzódik feléje és rémüldözve várja a percet, hogy vak éjtszaka legyen a homályból . . . a másik szobában meg mások közönnyel beszélnek a halálról és még élcelődnek is fölötte, ha úgy fordul. A kedves város meg azt mondja, hogy szerencséje van az embernek, hogy haldoklik, különben szégyent hozna a fejére az asszony . . . — Hiába biztat az orvos, tudom, hogy nincs mentség, Kamilla, —épen ezt mondta az ügyvéd az asszonynak, mikor belépett a jelölt a postával. Az ügyvéd arccal se fordult feléje, csak egyre arra az ajtóra meredt a szeme, melyen az orvos épen elhagyta a szobát. És hallgató fülének ugy tetszett, hogy a mellettes szobának a tornácra vezető ajtaja még mindeddig sem nyilt ki . . . vajon miért? Vár valakit az orvos? — A posta ... — mondta az ügyvédjelölt. — Csak tegye le, köszönöm, — mondta az ügyvéd és folytatta a beszélgetést. — Meg fogok halni, Kamilla de te nyugodt lehetsz, gondoskodtam rólad. Ahogy megboldogult édesapád kivánta, mikor megkértem tőle a kezedet és csak az a kifogása volt ellenem, hogy már nem vagyok fiatal ember ... mi lesz veled, ha időnek előtte elmegyek. — Meg fogsz gyógyulni, János, — mondta az asszony. De melegség nélkül mondta. — Ha Isten is akarja . . . lehet. De az ellenkezőjére is kell, hogy készüljek. — Hagyjuk most ezt a témát, ne izgasd magadat, János. Jobb lesz, ha átnézed a postát, ez eltéríti gondolataidat ettől a tárgytól. Közelebb tolta a levélcsomót az urához és kissé türelmetlenül felemelkedett, hogy távozzék. A beteg ember felvetette a fejét. Nagyon gyanús volt előtte ez a türelmetlenség. — Tán vár rád odakünn valaki, hogy ki akarsz menni? — kérdezte. Az asszony, némi zavarral, megint leült. — Ki várna rám? Senki. — mondta és bontogatni kezdte a postát. — Csak a konyhába akartam menni. — Csak a konyhába? — dünnyögte az ügyvéd. De azért nem tette hozzá, akkor tessék. Ahogy bontogatta a postát, az ügyvédnő egyszerre felszisszent. A gyászjelentés akadt a kezébe. — Milyen tapintatlan ember az a jelölt, — mondta és el akarta tüntetni a jelentést. — Ezt kinnt hagyhatta volna, — mormolta. Az ügyvéd bágyadtan mosolygott. — Ne essafírozd magadat, Kamilla, — felelte. — Azt hiszed, engem deprimál, ha gyászjelentést látok, vagy olvasok? Épen ellenkezőleg, Kamilla. Sok gyászjelentés van, ami egyenesen mulattató olvasmány. — Már hogy lehetsz olyan cinikus, az Isten áldjon meg? — Nem vagyok cinikus, fiam. De nézzed csak ezt — folytatta epésen, mikor végigfutott a gyászjelentés sorain. — Itt azt mondják egy emberre, hogy jobb létre szenderült. Hát lehet, az? Jobb létre ébredni lehet, de jobblétre szenderülni . . . soha. Megnevettető germanizmus ez, Kamilla. In ein besseres Jenseits entschlafen. —• Hagyjuk a nyelvészkedést . . . nem érdemes. — Hát hagyjuk a nyelvészkedést, de nézd csak. Megsemmisülten a bánattól és a földre sújtva a nagy keservtől, zokogva jelenti az özvegy, hogy hőn szerette Bándiné az urát? Még a kacsák az eresz alatt is hápogják, hogy nem szerette, hanem gyűlölte, utálta. És hiszed-e, Kamilla, hogy a földre sújtotta Bándinét a nagy keserve? Dehogy is sújtotta, dehogy. Üres frázisok halmaza ez az egész szószaporító jelentés. Az ügyvédnő hallgatott, nagyon kínosan érintette az ura tendenciózus beszéde, úgy látszott. Az ügyvéd is hallgatott, mert fáradtnak érezte magát és pillanatig-kettőig a levegőbe nézett, a falra, de tulajdonképen saját magába, a lelkébe nézett inkább, mint a vigasztalan semmibe. Egy-két perc múlva folytatta és bizonyos könynyedséget erőltetett magára. A szemébe nézett az asszonynak és élettelen mosolygással ezt mondta: — És hány ilyen Bándi van a világon, aki még mielőtt örökre elmenne, már sejtheti is, hogy ki lesz az utódja. Aki, ha halála után egy nappal kinyithatná a szemét és elolvashatná a pártot, amit kesergő özvegye nyomatott, hát az arca is eltorzulna, úgy kacagna, így a Bándiak helyett azok a beavatott emberek kacagnak, akik kezükhöz kapják a pártól. — Az Isten áldjon meg, János, — nyögött az asszony. — Másról már nem tudsz velem beszélni? — Még csak azt akarom mondani, Kamilla, hogy tán helyesebb és okosabb volna, ha bizonyos tisztán látó emberek maguk írnák meg jó előre a halálukról kinyomatandó gyászjelentést. Akkor kevesebb valótlanság, de kevesebb megjegyzis is esne. Minden szó egy-egy célzás volt és az ügyvédnő kénytelen volt hallgatni. Mert azt mondta neki valami belső hang, hogy alapjában igazsága van az uráinak. Egy darabig küzködött is, törje-e meg a csöndet és kockáztasson-e valami megjegyzést, hogy eltérítse az ura gondolatait a tárgytól, de hallgatott inkább, mert érezte, hogy kevés meggyőző erő lenne a hangjában. Felállt és avval az ürüggyel, trofcy dolga van a konyhában, kiment. Az ügyvéd, kinek hallását a betegség a végsőkig fokozta, megint élesen, feszülten figyelt, hogy nyilik-e odakint valamely ajtó? De csak percek múlva nyilt előbb az egyik, az, amely a tornácra vezetett és csak azután csukódott a másik, mely a szobából a konyhába szolgált. Lehányta magáról a plaidet és az ablakhoz botorkált és kikémlelt. Az orvost látta, aki kezett ott csak most ment ki a kapun az utcára. 1924. március 1., szombat.