Pesti Hírlap, 1924. május (46. évfolyam, 84-105. szám)

1924-05-06 / 84. szám

­­ M kölcsönjava­slatokat megszavazták. Beszámoló a nagycsütürtöki ülésről. — Gróf Bethlen megcáfolja az ellenzék vádjait. — Harmadszori ool­vasás nagypénteken hajnalban. — Harminchárom tagu ellenőrző bizottságot küldött ki a Ház. — A nemzetgyűlés nagycsütörtöki ülésén fejezte be a szanálási javaslatok tárgyalását, amelyeket nagy­pénteken hajnali fél egykor harmadszori olvasásban is megszavazott. A miniszterelnök a vita anyagáról. Scitovszky Béla elnökölt,­ Gróf Bethlen István miniszterelnök válaszolt a vita anyagára. Rossz tanácsadója a nemzetnek, aki azt hiszi, hogy ma is azokon az utakon járhatunk, amelyeken jártunk, amikor egy nagyhatalomnak voltunk a részesei. Mikor kimentünk tárgyalni, azzal az érvvel állottunk szemben, hogy Magyarország nyerstermelő ország, képes önmagát ellátni, fizethet reparációt, politikai téren pedig a legnagyobb bizal­matlansággal, mert Magyarországot a külföld egy erős, nemzeti érzéssel telített, nacionalista országnak ,­­ tekintette és így jobban tartottak megerősödésétől, mint Ausztriánál. N­a akkor végleges reparációs ösz­s­zeget vetettek volna ki, ma nem külföldi kölcsönről, hanem­ olyan szankcióról lenne szó, amelyeket a trianoni szerződés értelmében alkalmaznának velünk szemben. Bulgária más! Az először ugrott ki a szö­vetségesek közül a háborúban. Egy második Ruhr­politikától kellett félni Közép-Európában. Más kiút a kormány részére nem volt és könnyelműség lett vol­na az akciót meg nem indítani.­­ Zsilinszky Endre: Olaszország soha meg nem engedte volna a megszállást! (Nagy zaj és mozgás jobbról.) Bethlen: Ezeket a kérdéseket nem lehet szenti­mentalizmussal elintézni. Az sem felel meg a tények­nek, mintha minket utasítottak volna, hogy a kis­antanttal intézzük el a magunk ügyét. Azok a hatal­mak, amelyek minket támogattak, nemcsak hogy nem hagytak cserben, hanem sokkal nagyobb erővel léptek fel diplomáciai téren, épen a kisantantnál, hogy Magyarország ügyét diadalra vigyék. A kölcsön kérdését nem is a magyar kormány tárgyalta, hanem a nagyhatalmak képviselői, a népszövetség emberei. Mi a kisantanttal pendens kérdéseket tárgyaltunk. Ezeket akkor is tárgyalnunk kellett volna, ha nem lett volna kölcsönről szó. S ezek végeredményben odavezettek, hogy egy jobb, megértőbb atmoszféra fejlődött ki Magyarország és szomszédai között. A belgrádi fegyverszüneti szerződést mi sohasem tekin­tettük szerződésnek, hanem csak katonai konvenció­nak és nem mi ismertük el, hanem a trianoni szer­ződés. Anschlussról nálunk szó sincs, mert Magyar­ország sehol sem keresett Anschlusst. Az ellenőrzést nem a reparációs, bizottság, hanem a népszövetség gyakorolja és célja nem a reparáció biztosítása, ha­nem a rekonstrukció keresztülvitele. D­e semmiesetre sem célja, hogy belügyeinkbe beleavatkozzék. Ulain Ferenc: Majd megláttuk! (Derültség.) Bethlen: A „m­a­j­d meglát­­­u­k" nekem fog igazat adni! (Ulain Ferenc: Adja Isten!) A népszö­vetség és Magyarország érdekei a rekonstrukció mű­vében teljesen szolidárisak. A kontrol még védelmet is ad a reparációval szemben. A jogosultsága a ka­tonai kontrolnak rég megszűnt, csak a kontrol-kom­missio — s ez a baj — ezt sohasem ismerte el. A ka­tonai kontrol minden olyan követelésével szemben, amely a trianoni szerződéssel össze nem egyeztethető, s a non possumus álláspontjára fog helyezkedni. (Élénk helyeslés a kormánypárton.) A reparációs kommissio hatáskörét nem hogy bővítették, hanem lényegesen restingálták. Attól nem fél, hogy ezen az alapon Magyarország jogaiba bele lehetne avatkozni. A kommissio külföldön rezideál, ide nem jöhet; a magyar kormánnyal nem érintkezik, csak a főbizto­son keresztül; tőle felvilágosításokat kérhet, de neki utasításokat nem adhat. Magyarország kereskedelem­politikai tekintetben teljes szabad kezét fenntartja. A jegyzőkönyv idevágó része nem vonatkozik a vám­tarifára, hanem a dohány tarifára és a hasonló bevételi források­­ tarifájára, amelyek zálogul le vannak kötve. A Rentenmark jelentőségét messze túlbecsülik. Propper Sándor: Mindenesetre jobb, mint a ta­karékkorona. Bethlen: Ha valakinek érdekében van, hogy a rekonstrukciós terv sikerüljön, hogy egy stabilizáció keresztülvitessék, az mindenesetre a munkásosztály. Azzal, amit Rupert a létszámapasztás kérdésében ajánlott, csak ártott az országnak. Hogyan bocsás­sunk el 40.000 embert fegyveres erőnkből, mikor csak 35.000 emberünk van fegyverben? Patacsi Dénes: Linder numero kettő! (Zaj a szo­cialistáknál.) Bethlen: Egyébként addig, amíg a trianoni szer­ződés értelmében a lefegyverzés Európában minde­nütt nincsen keresztülvive, egy katonát sem vagyok hajlandó elbocsájtani ebből a kontingensből. A sza­badságjogok tekintetében meg kell tennünk azokat az intézkedéseket, amelyek az eddigi korlátozásokat fokozatosan elhárítják. Az internáló táborok fenn­tartása nem célja a kormánynak. Ha keresztülvitték a büntetőjog reformját, azokat megszünteti. Az emi­gráció kérdése nagy politikai kérdés, melynél igazán óvatosnak kell lenni. A kormánynak joga volt a vá­lasztójogi rendeletet kiadni. A­ titkosságért súlyos Lehrgelddel fizetne a nemzet. Propper Sándor: Egyedül állunk a világon a nyílt szavazással! Bethlen: Magunknak csinálunk választójogot és nem másnak. A kormánynak nincs semmiféle termi­nusa, a nemzetnek van. Tegyék lehetővé, hogy a nem­zet a külföldi segítséghez minél előbb hozzájusson. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps. A kormánypárt állva éljenzi Bethlent és számosan gratulálnak neki.) A zárszavakat tartották meg ezután, majd a Ház általánosságban elfogadta a javaslatokat. Mi­előtt áttért volna a részletes tárgyalásra, Gömbös Gyula pártja nevében kijelentette, hogy a részletes vitában nem vesznek részt, módot kíván adni a kormánynak, hogy a meghatározott idő alatt a javaslatokat végrehajthassa. Meskó Zoltán: A törvényhatósági bizottságok eljárása ellen tiltakozott, Gróf Bethlen miniszterelnök nem tartotta ildo­mosnak­­Olyan hangon beszélni a törvényhatóságok­ról, mint Meskó tette, mert azok integráns részei a magyar alkotmánynak. Jogukat tiszteletben kell tar­tani. (Élénk helyeslés jobbról.) Rupert Rezső elárulta utólagosan a titkot, hogy t­­i.­kár volt tizenhatoros üléseket rendezni, mert ők úgy határoztak, hogy átengedik a javaslatokat időre. Baross János javasolta, utasítsa a Ház a kor­mányt, hogy a szanálási idő letelte előtt nyújtson be javaslatot az adórendszer gyökeres reformjáról. Bethlen, miután a kormánynak úgyis az a cél­ja, hozzájárult a határozati javaslathoz." A Ház is elfogadta és azután részleteiben is megszavazta a szanálási javaslatokat, az 5 pontban 33 tagú parlamenti ellenőrző bizottság kiküldését ha­tározván el. H­annibal fia. Sportregény. Irta: Ludwig Wolff. Megmosdott, átöltözött, azután az ablakhoz ült és várta a hét órát. A kastélyban mélységes csend volt. Muntaniz nem tudta, mihez kezdjen. Belemeredt az esthomályba s a szive tele lett szo­morúsággal. Minek is jött ide? Céltalan. Egy gong szólalt meg. Hét óra. Muntaniz úgy érezte, mintha már egy életen át ült volna itt a nyitott­ ablaknál. Lement a hallba. Idegen arcok. A hölgyek pompás estélyi toalettben, az urak frakkban. Idegen házba kerültem, gondolta magában. Megállt a lépcsőn, nem tudta, mitévő legyen, za­vart volt, mint egy gimnazista. Most végre meglátta őt Sárkány, érte ment a lépcsőhöz és bemutatta vendégeinek. Muntaniz egyre rosszabbul érezte magát. Csak néhány mág­nást ismert a versenytérről, mást senkit. Csupa ide­gen náv. Az egyik sarokban állt Daisy s beszélt egy férfival, ki szép volt, mint egy fiatal isten. Mun­tanit elismerte irigység nélkül. Amiikor­ Daisy oda­­jött a fiatalemberrel s bemutatta: Percy Glanvell, csak akkor tudta meg a dragonyos, hogy az nagy úr, lord Glanvell, akivel eddig elbeszélgetett és ha­dihajókról tartott neki előadást. Sárkány elvezette Muntaffizt des Zumelles má­rkinéhoz, akinek szomszédja lesz az aszalnál. Megkezdődött a bevonulás az ebédlőbe. A fiata­l márkiné folyton csacsogott gavallér­jának, csak néhányszor kellett helyeselnie. Balkéz felől a szomszédja, Pederra herceg volt, jobb fülé­re szerencsére süket. Daisy az asztal túlsó végén ült Percy Glanwell mellett. Valahányszor csak lehetett, Muntaniz oda­­pillantott. Megérezte minden idegével, hogy a fiatal angol untatja, anélkül, hogy udvarolna a leány­nak. Keserű féltékenység mérgezte meg a szívét. Percy Glanwell így szólt: — Barbár dolognak tartom, hogy itt a tisztelő szolgálaton kívül is viselik az uniformist. Daisy nyájasan felelte: — Nálunk az uniformis díszruha. A király ruhája. És gyöngéden nézett a dragonyosra. Muntaniz érezte, hogy ők ketten róla beszél­nek, és elkeseredése bőttön-nőtt. Egy kis emelvényen húzta a cigány. A főhadnagy úgy érezte, mintha­­valamilyen előkelő vendéglőben idegen emberekkel ülne asztal­nál. Úgy tetszett neki, mintha mindez már megtör­tént volna vele egyszer. Egy estére emlékezett, Pá­rizsban, a Boisban. A márkinéhoz fordult s párizsi élményeiről kezdett neki beszélni. A márkiné hamis volt és kacérkodott vele. — Férjem csak a jövő héten jön, — mondta je­lentősen — még St.-Petersbourgban van. A hangulat az asztalnál pompás volt. Simogató francia keringők, kacagás, pohárcsengés. A mágná­sok elkezdtek vicceket mesélni. Muntaniz Peraroko kapitányra gondolt. Ez most békében ül csöndes szobájában olcsó söre mel­lett. Jobb volna ott lenni mellette. A márkiné fölemelte pezsgős poharát és rákö­szöntötte. A dragonyosnak viszonoznia kellett ked­vességét. Aztán eszébe jutott régi jó várkastélya Glan­degg. De rég járt ott. Pedig ott szabad ember és úr. Itt szegény lézengő lovag. Hiszen Sárkány Magyar­ország egyik leggazdagabb mágnása. A versenytéren elenyésznek az ilyen ellentétek. De most itt a szaka­dék, mely elválasztja Sárkánytól. Nevetséges elkép­zelni, hogy Sárkány neki adja egyetlen leányát. Mi ő? Főhadnagy, tizenkétezer korona járadékkal. Ennyibe kerül két nap a kastélyban, ha néhány rangbéli vendég jár itt. És még? Megnyerte a tábori akadály­versenyt. Ezt minden esztendőben megnyeri valaki. A származás? Családjával kinek lehet ma még imponálni! Asztalt bontottak. A vendégsereg visszaáradt a hallba. Az inasok kávét és likőrt hordtak körül. Az urak szivarra gyújtottak, a hölgyek cigarettára. Sárkány a dragonyoshoz lépett. — Egy kicsit bakkozunk. Velünk tart? De el kell tűnnünk észrevétlenül. Muntaniz őszintén felelte: — Köszönöm, de nekem a játék nem mulatság. A házigazda hitetlenül hunyorgatott a szemé­vel, s így vélekedett, egy pillantással a márkinéra: — Persze, értem. Igazad van! Sokkal okosabb. Sárkány elment, Muntaniz még nem is felelhe­tett neki. A cigány tangót húzott. A kis márkiné kér­dezte: — Tud tangózni? A dragonyos megmondta, hogy nem tud. — De kár. Percy Glanvell pompásan tangó­zik. Mondja meg kéma neki, hogy táncolni akarok. Glanwellhez ment, aki Daisy mellett ült és ezer­tartásosan mondta: — Bosásson meg, ha alkalmatlankodom, des Zumelles márkiné kéreti önt, hogy tangózzék vele. Percy rögtön felállt és a márkinéhoz ment. — Olyan szomorú vagy, szivecském, — sut­togta Daisy. — Mi lel? — Nem jól érzem itt magam. Nem illek ide. — Azt hiszed, nem ülnék szivesebben veled Klosternenburgba­n? De mit lehet tenni?! — Olyan más vagy itt hozzám, olyan idegen, olyan . . . — Hogyan is mondhatod ezt, szivecském, h­a a leány hangjában könnyek remegtek . . . Hiszen nem ölelhetlek meg itt a világ szeme láttára! A márkiné és Perrcy Glanvell tangóztak. A társaság lelkesedett. (Folytatjuk.). PESTI HÍRLAP , 1924. május 6., Ke3.3. 4 | Az ülés 9 órakor véget ért és harmadszori olva­sásra az új ülést pénteken hajnali fél egy órára tűzték ki, amikor is pár perc alatt harmadszor is megsza­vazták a javaslatokat. Háromezerhatszáz vagon gabonát adtunk el valuta-előlegért. Egy angol tőkecsoport 360.000 font sterlinget előlege­zett. — Smith főbiztos a magyar korona jövőjéről. A kormány megbízásából tudvalevőleg tárgya­lások folytak egy angol tőkecsoporttal, nagyobb mennyiségű gabona kiviteléről, abból a célból, hogy ennek ellenértékét külföldi valutában előlegezze a pénzcsoport a Magyar Nemzeti Bank alaptőkéjé­nek jegyzésére. Mint értesülünk, a tárgyalások most befejezést nyertek és az angol tőkecsoport három­százhatvanezer font sterling előlegezésére vállalko­zott. A háromszázhatvanezer font sterling ellenérté­kéül a magyar kormány mintegy háromezerhatszáz vagon gabonát adott el, részben mint határidőre szállítandó gabonát, részben pedig a közélelmezési minisztérium meglevő készletéből, azonnali szállí­tásra. A kilenc millió aranykoronának megfelelő valutaelel­e a mai naptól kezdődően a gazdáknak rendelkezésére áll. Előreláthatólag a gazdák még ezen túlmenő összegű valutát is készek lekötni. Politikai körökben élénk érdeklődéssel ki­sérik Smith népszövetségi fömegbizott működését, aki a kormány tagjaival és a pénzügyi élet vezetői­vel ma is hosszas tanácskozásokat folytatott. A fö­megbizott nagy lelkesedéssel fogott hozzá munkájá­hoz és egyelőre magán meghívásokat nem is fogad el, hogy minden idejét hivatalos működésének szen­telhesse. Mint politikai körökben beszélik, Smith nagy reménységgel van eltelve a szanálás sikere iránt, és ma igen bizakodóan nyilatkozott a magyar korona jövőbeli értékeléséről. Ez a véleménye egyéb­ként teljesen összhangban van beavatott kormány­párti körök felfogásával, ahol a koronának nem­csak stabilizálódását várják, de meg vannak győ­ződve róla, hogy amint a jegybank megalakult és rendelkezésre fog állni a harminc millió arany­korona, a korona ingadozása egyszerre megszűnik, sőt a jelenlegi értékeléséhez képest emelkedés fog beállani. A nemzetgyűlés szünete alatt a belső politi­kában két nevezetesebb esemény várható, az egyik a miniszterelnök beszámolója, amely május 11-én lesz Hódmezővásárhelyen, a másik pedig a kor­mánypárt értekezlete május 9-én. Ez utóbbin gróf Bethlen István miniszterelnök nyilatkozni fog a nemzetgyűlés munkaprograiumjáról. Ugyan­csak tárgyalni fogja ez az értekezlet a házszabályok át­dolgozásának kérdését, jelölni fog a pénzügyi ellen­őrző bizottságba, s végül foglalkozni fog a vám­tarifajavaslattal és a tisztviselő kérdéssel.

Next