Pesti Hírlap, 1924. május (46. évfolyam, 84-105. szám)

1924-05-06 / 84. szám

1924. május 6., kedd. 1. PESTI HIRLAP A nyom­dász­sszílrájk és a lapbetartás a ssemazetgy­űlés előtt A miniszterelnök nem tűri sem a munkásság, sem egyes politikai csoportok terrorját. — A fajvédők és a szocialisták megegyezése. — A Ház legközelebbi ülé­sét május 14-én tartja. A nemzetgyűlés pénteken ülést tartott. A szo­cialisták és néhány szélső­baloldali képviselő hivatta össze a Házat a nyomdászsztrájk és a lapbetiltás ügyében. Peidl Gyula indokolta meg az összehiva­tást, mire a kormány nevében gróf Bethlen István miniszterelnök válaszolt. Az ellenzék, különösen a fajvédők, erre személyes­, napirendi és házszabály­vitát indítottak, úgy hogy délelőtt 11 órától délután 5-ig eltartott a tanácskozás. Scitovszky Béla elnök, majd Huszár Károly és Zsitvay Tibor alelnök vezette­­a tanácskozást. Az összehívók nevében Peidl Gyula, a szocialisták parlamenti csoport­jának vezetője, szólalt fel, s okolta meg a Ház össze­hívását. Az utóbbi napokban — mondotta — a kor­mány olyan intézkedéseket tett, amelyek súlyosan belevágnak a közszabadságokba, az ország gazdasági életébe, valamint a munkásság létfeltételeibe. Ezért kénytelenek voltak a nemzetgyűlés összehívását kér­ni, hogy felemeljék tiltakozó szavukat a kormány diktatórikus intézkedései ellen. Budapest május 1-én meg volt szállva rendőrséggel. Az nem lehet indok ilyen messzemenő intézkedésekre, hogy a kémek ezt vagy azt jelentik. Gróf Bethlen: Nem a kémek jelentik, hanem Kabók képviselő úr beszélt általános sztrájkról. Poistl: Előszeretettel hangoztatják, hogy a bér­mozgalmakat a szociáldemokrata párt rendezi. Gróf Bethlen: Néha igen, nem mindig. Polai: A szociáldemokrata pártnak nem volt érdeke, hogy ne legyenek lapok. Gróf Bethlen: A Népszava megjelent! Peidl: A munkásság leszavazott, s csak 200 egy­néhány a munkafelvétel mellett döntött. Gróf Bethlen: 2300 nem mert szavazni. Peidl: A Népszavának és a Szózatnak megje­lenése semmiféle politikai közeledést nem jelent a szociáldemokrata párt és a fajvédők között. Gróf Bethlen: Dehogy nem! önök szégyenlik úgy látszik, megtagadják. Peidl: Ha bármelyik nyomda megadta volna a munkások bérkövetelését, azok rögtön munkába áll­tak volna.­­Gróf Bethlen: Eleinte ők se teljesítették és mégis dolgoztak náluk. Peidl: Mondja ki a nemzetgyűlés, hogy a bér­harcok elkerülése céljából béregyeztető hivatalokat létesít. A miniszterelnök válasza. Scitovszky elnök: A miniszterelnök úr kiván szólani. Rothenstein Mór: Halljuk a diktátort! Gróf Bethlen. Ezt a kérdést durvaságokkal nem lehet elintézni. Azt mondta Peidl képviselő úr, hogy a kormány osztálypolitikát követ és hogy a munkás­ságnak a tőkével szemben folytatott bérharcába olyan formában avatkozott bele, amely nem felel meg a pártatlan igazságosságnak. Hivatkozott arra is, hogy a kormány lehetetlenné teszi a gyülekezési jogot. Ezekkel szemben rámutat legutóbbi beszédére. Ami a május elsejére vonatkozó belügyminiszteri betiltó rendeletet illeti, én semmiféle kémek által nem értesültem arról, hogy a munkásság általános sztrájkra készülne. Ezt az értesülésünket azokból a kijelentésekből vettük, amelyek elhangzottak a szak­szervezeti vezetők húsvét előtt megtartott konferen­ciáján, ahol pl. Kabók képviselő úr beszélt az általá­nos sztrájkról, mint olyanról, amelyet elő kell készí­teni, mert a munkásság helyzetén más nem segít. Ezek után azt inszinuálni nekem, hogy kémek útján szereztem értesülést terveikről és akartam fellépni a sztrájk ellen, legalább is illojális ellenzéki eljárás. Május elsejére betiltottuk a gyülekezéseket és az ut­cai felvonulásokat, mert a közrendet féltettük. (He­lyeslés és taps a jobboldalon.) Megjegyzem, h­ogy n­emcsak a reakciós magyar kormány cselekedett így, hanem pl. a német kormány is. Vállalom az or­szág előtt a felelősséget ezért. Az ébredők is nagy­gyűlést kérelmeztek május elsejére s bejelentették, hogy összes vidéki tagjaikat felhozzák. Nyilvánvaló volt, hogy itt két ellentétes tábor összecsapásra ké­szül. A magyar szociáldemokrata párt és a szakszer­vezetek organizációikban, jövedelmi forrásaikban és minden tekintetben össze vannak nőve, hogy ezeket különválasztani még nagyítóüveggel sem sikerülne, kormányzatok hibásak, hogy megfelelő törvény­alkotással nem gondoskodtak arról, hogy Ma­gyarországon ilyen párt és népjóléti intézmé­nyek ilyen formában összenöveszthetők ne le­gyenek, mert olyan hatalmat ad bizonyos poli­­tikai pártoknak, mely messze túlmegy az egyéni meggyőzés hatalmán. A kormány nem kénytelen és nem is teszi, hogy azonosítsa magát akár az egyik, akár a­ másik küzdő fél érdekeivel. A t. képviselő urak vallják be nyíltan, hogy a maguk részéről kép­viselik az egyoldalú osztályérdekeket. A sztrájk és a kizárás. A szanálási javaslatok tárgyalásának elején a nyomdászok egy része beszüntette a munkát és bi­zonyos bérfölemelést követelt, dacára annak, hogy bizonyos kollektív szerződés kötötte volt egyfelől a munkaadókat, másfelől a munkásokat és ebben a bérek automatikus emelkedése is tekintetbe volt véve. A szakszervezet vezetői is kijelentették, hogy a kollektív szerződésnek ilyen megsértését jogtalan­nak és helytelennek tartják, ezt elítélik és felszólí­tották a munkásokat, hogy álljanak munkába. Ez a felszólítás látszólag sikeres járt, mert a munkások beállottak munkába, de amint a szakszervezeti ve­zetők eltávoztak, azonnal újra leállottak, úgy hogy­­ez csak színleges munkába állítás volt. Nem vagyok sem az egyik, sem a másik párt mellett, csak kon­statálom, hogy a munkabeszüntetés a munkások részéről kezdődött és erre volt válasz a kizárás. Még abba sem bocsátkozom bele, hogy volt-e jogo­sultsága a kizárásnak, vagy a sztrájknak. Ez nem az én feladatom. Munkába álltak a munkások és megindult a munkások és munkaadók szervezetei között a tárgyalás. Ezek nem vezettek eredményre és mivel megszakadtak, a munkások újra leállottak Ennek volt azután a következménye, hogy a kor­mány indíttatva érezte magát arra, hogy minden prejudicium nélkül mindkét féllel szemben a munka­adók és munkások képviselőit megh­ívja. Gömbös Gyula: Minket nem hivtak meg! Gróf Bethlen: Önök se munkások, se munka­adók. Önök képviselők. Gi­mbös: Én véletlenül munkaadó vagyok! Eckhardt Tibor: A Stádium elnöke! Gróf Bethlen: Úgy tudom részvénytulajdonos, de nem nyomdatulajdonos. A kereskedelmi minisz­ter felajánlotta a két félnek a kormány közvetítését és megkísérelte a közvetítést. Ulain Ferenc: Egyoldalúan! Gróf Bethlen: Nem egyoldalúan, mert végered­ményben itt megegyezés jött létre, amelyhez a munkásoknak is hozzá kellett járulniok. Erre követ­kezett a főbizalmiaknak közbelépése. A főbizalmi fér­fiak a szakszervezet és a munkaadók által elfoga­dott megállapodást egyhangúlag visszautasították. Nemcsak hogy nem fogadták el ezt a megállapodást, de kijelentették, hogy megtiltják a munkásságnak, hogy erre leszavaztassék. Így hát tulajdonképen konfliktus származott magában a munkásság köré­ben a szakszervezet vezetői és a főbizalmi testület között, mely konfliktusban a szakszervezet vezetői a főbizalmi testületnek deferáltak, mert ez hangosabb, ez a szélsőbb irányzatú testület. A szocialista pártban nincs egység. — Mindenki tudja, hogy a szociáldemokrata­ pártban az a nagy egység, amely itt a parlament­ben mutatkozik, nem fenékig tejfel. És most a szo­ciáldemokrata pártban is vannak nemcsak nüansz­beli, hanem felfogásbeli különbségek is. Peidl Gyula: Főként van véleményszabadság! (Ellentmondások jobbról.) Gróf Bethlen: Én mindjárt a nemzetgyűlés ösz­szeülésének elején kérdeztem is a t. képviselő ura­kat, hogy hát tulajdonképen milyen programot kép­visel hivatalosan a párt, melyik internacionálét vall­ja. Erre a képviselő urak a hallgatás leplérbe burko­lództak és csak annyit mondtak: nyilvánvaló, hogy mi a 11. internacionálé alapján állunk. De én nagy hibának tartottam akkor is, hogy a képviselő urak nem bírtak elég energiával ahhoz, hogy a saját por­tájukon rendet csináljanak és azokat az elemeke­t, amelyek nem ennek a programmnak alapján állanak de amelyek ma is benn vannak a pártban és a párt vezetéséért elkeseredett küzdelmet kezdtek és fognak folytatni a jövőben, a t. képviselő urak onnan ki nem tessékelték. Itt a gazdasági küzdelmeknél nyil­vánulnak meg azok ,a mélyreható világnézetbeli és fölfogásbeli különbségek, amelyeknek hasznát való­ban nem a­ munkásság látja. Ez a helyzet a kor­mányt újabb közbelépésre indította. Peyer Károly: Megvárta a szavazás eredményét, este adta ki a rendeletet! Gróf Bethlen: Amikor a sztrájk folytán az egész sajtó el volt némítva, egyszerre meglepetés­szerűen a szociáldemokrata párt világnéz­etétől leg­távolabb álló szélsőjobb orgánumok a szociáldemok­rata párt jóvoltából egy szép napon megjelentek. Erre következett az, hogy a kereskedelemügyi miniszter újra fölhívta a munkásokat és a munkaadókat és komolyan figyelmeztette őket, hogy itt megegyezésre szüksége van az egész országnak és a veszélyeztetett közérdek szempontjából kénytelen lesz erősebb rend­szabályokhoz nyúlni, ha ez a megegyezés nem sike­rülne. Rothenstein Mór: Miért nem mondták ezt a munkaadóknak! Gróf Bethlen: ön úgy akarja beállítani a dol­got, mintha a miniszter úr egyoldalúlag a munkás­ságra akart volna pressziót gyakorolni. Ezt a legha­tározottabban tagadom. Erre a főbizalmi testület észbekapott és hozzájárult, hogy a munkásság is meg­kérdeztessék. Peidl: Hiba is volt, h­ogy hozzájárult! • Bethlen: Ez az egyetlen mód volt arra, hogy a képviselő urak itt a parlamentben helytállhassanak, mert Önök, akik a demokráciát hirdetik, ilyen életbe­vágó kérdésekben nem tilthatják meg, hogy a mun­kásság megkérdeztessék. Peyer: A szavazás volt a legnagyobb hiba! Gr­óf Bethlen: Nem a szavazás, hanem az, hogy a szavazást úgy folytatták le, hogy az nem volt a munkásság szabad megnyilvánulása. A titkos szava­zás úgy folyt le, hogy a főbizalmi fér­fiak ott ültek a szavazóurnánál, hogy a megfelelő módon terrorizál­ják azt a mu­nkásságot. Erre aztán a munkásságnak egy tekintélyes része tartózkodott a szavazástól. Tu­lajdonképen egy főbizalmi testület uralkodik ma ebben a bransban a munkásság szabad megnyilatkozásával szemben. (Zaj a szocialistáknál.) Én a bérharcot jogos eszköznek tartom a munkásság részére és semmiféle kormánynak hivatása nem lehet, hogy erőszakkal beleavatkozzék ilyen bérharcokba. .A kor­mánynak csak egy feladata lehet: hogy ettől a kér­déstől távol tartson minden politikát, lehetetlenné te­gye, hogy egyes politikai pártok az ilyen bérharcokat egyoldalúan a maguk részére fruktifikálják és kihasz­nálják. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) Ez volt az oka annak, hogy a kormány kiadta azt a bizonyos rendeletet. A kormánynak erre vonatkozólag kétség­telenül felhatalmazása van. Egy bérharc gazdasági szempontból lehet jogos vagy jogtalan cselekmény. A kormánynak csak egy kötelessége van, hogy ameny­nyiben közvetít a két fél között, gondoskodjék arról is, hogy ez a bérharc politikai célokra kihasználható ne legyen. Kétségtelen, hogy egyes politikai pártok ezt a bérharcot arra akarták felhasználni, hogy a sajtó te­rén maguknak kizárólagosságot, monopóliumot sze­rezzenek. (Nagy zaj a fajvédőknél.) Az volt a célzat, hogy a más véleménynek erőszakos kikapcsolásával, a konkurrencia félrenyomásával monopóliumot sze­rezzenek maguknak egyes sajtóorgánumok és egyol­dalú propagandával pénzt és üzleti hasznot, de u­gyan­abban az időben magyar lelkeket is elharácsoljanak. (Nagy zaj a fajvédőknél.) Ez visszaélés volt a mun­kásság érdekeivel. (Élénk taps.) A sajtónak az a része az első napokban ugyanazon béreket fizette, mint más lap és ennek dacára politikai alapon tudott olyan egyezséget kötni . . . Zsilinszky Endre: Hazugság! (Nagy zaj a szo­cialistáknál. Felkiáltások jobbról. Mentelmihez!) Gróf Bethlen: Ez a megegyezés két képviselő között köttetett."Gömbös kötötte az egyik oldalon és a túlsó oldalon egy szociáldemokrata képviselő s így én azt másnak, mint politikai megegyezésnek, nem minősíthetem. A sajtószabadságnak olyan felfogását, amilyennek 1918-ban voltunk szemtanúi, amikor a munkásság diktálta azt, hogy mely lapok jelenhetnek meg és melyekre nyomja rá az anatéma bélyegét, azt az Alle­polot ebben az országban addig, amíg én itt leszek, megismételni nem engedem. (A jobboldali képviselők felállva éljenzik és tapsolják a miniszter­elnököt.) N­a valaki azt mondja, hogy a kormány a sajtót elnémítja, erre is válaszom az, hogy a munkás­ságnak és egyes politikai pártoknál; terrorját a ma­gyar sajtóban nem fogom tűrni. (A jobboldali kép­viselők felállva éljenzik a miniszterelnököt. Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Gömbös Gyula személyes kérdésben kijelenti, hogy a fajvédők és a szocialisták közt ellentétek vannak. Nemes Bertalan: A felforgatási törekvésben egyek. Gömbös: Az valótlanság, hogy a fajvédők a­ szo­cialistákkal politikai megegyezett kötöttek. (Nagy zaj a Ház minden oldalán.) Kötelessége a nemzet­gyűlésnek szociálpolitikával intenzíven foglalkozni. A miniszterelnök tudja, hogy nála bb,­en a kérdésben nincsen megalkuvás. Gróf Bethlen: Én úgy látom, hogy van! Gömbös: Ha ez tovább így megy, nem hajlandó magát tovább mérsékelni. (Nagy zaj.) Hajas Kálmán: Micsoda prepotens hang ez? Menjen Károlyi Mihályhoz Bécsbe! (Felkiáltások jobbról: Ne terrorizáljon! Nem fogunk öntől meg­ijedni!) Gömbös: Minden erejével azon lesz, hogy ez u a rendszer minél előbb elsöpörtessék. (Helyeslés a faj­védők és a szocialistáknál.) Bénárdi kilépett. Bénárd Ágoston személyes kérdésben szól­. A kormányrendeletet a legélesebben ellenzi s bejelenti, hogy a kormányt támogató párt tagjai­ sorából kilép. (Helyeslés és taps balról, derültség jobbról. Bethlen miniszterelnök is tapsol.) Eckhardt Tifcor szerint kizárólag a sztrájk letörésének siettetését célzó politikai tendenciából indult ki a betiltás. Erdélyi Aladár: Hiszen Eckhardt indítványozta az indemnitási vitában a lapok betiltását. Eckhardt: Kinek az érdeke kívánta a lapok betil­tását? A Budapesten lévő nyomdai gépek 68 száza­léka egy tröszt kezében van. A kormány tisztességes lapokat elnémított csak azért, hogy a Miklós-tröszt üzleti érdekeit szolgálja. Gróf Bethlen: Ez nem egyéb aljas gyanúsítás­nál, ami méltó az urakhoz! Eckhardt: Ön tényeket kapott, im cáfolja meg azokat. Berki Gyula: Ki az az „ön"? Itt „miniszterel­nök" úr van, nem pedig „ön." (Nagy zaj a Ház min­den­ oldalán) Eckhardt: Aljitom és bizonyítani fogom, hogy Miklós Andor egyoldalú üzleti érdeke volt az oka a mostani helyzetnek. Gróf Bethlen: Megpróbálhatja de nem fogja tudni bizonyítani. Ez a szokott módszerük! A gyanú­sítás a szokott módszerük! (Zaj.) Eckhardt: Amikor a lapkiadóknál számos he­lyen azt tapasztalja, hogy a munkásság kiváltságát elfogadhatóknak tartják, szabad-e akkor kormány­zati hatalommal közbelépni a sztrájk letörésére. Azt a munkabéremelést, amelyet a Miklós Andor veze­tése alatt álló konszern legelőször a legridegebb for­mában utasított vissza, a Pesti Hírlap nyomdájában már a sztrájkot megelőzően két hónappal előre meg­adták és fizették. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalol­dalon.) Gróf Bethlen: Az összes lapok megbízottai jár­tak hálám, de Miklós Andor nem járt nálam. Eckhardt: Indítványozza a nemzetgyűlésnek szombatra való összehívását- Gróf Bethlen István: A kormány teljesen objektív akart maradni eb­ben a kérdésben. Ami azt illeti, hogy azért lépett volna közbe, hogy Miklós Andornak és az ő sajtó­vállalatának érdekeltségét támogassa, olyan inszi­nuáció, amelyre válaszolni igazán nem érdemes. Nála a keresztény sajtó tekintélyes részének meg­bízottai is jelen voltak. Nem helyes, ha Eckhardt, mint ahogy szokta, csakis saját magát és pártját ál­lítja kereszténynek. A Ház többsége több felszólalás után az elnök napirendi indítványát fogadta el, mely szerint a leg­közelebbi ülés f. hó 11-én, d. e. H órakor lesz. Szakács Andor: A Ház tanácskozásainak nyil­vánosságáról szól, s azt mondja, hogy az ülés lefo­lyását bárki közölheti, s ezért lapját nem lehet el­kobozni. Ulain: Megjelenünk holnap! (Zaj!) Gróf Bethlen: Arról, hogy a Ház tanácskozá­sai nyilvánosak legyenek, a Ház maga át gondoskod

Next