Pesti Hírlap, 1924. május (46. évfolyam, 84-105. szám)
1924-05-06 / 84. szám
1924. május 6., kedd. 1. PESTI HIRLAP A nyomdászsszílrájk és a lapbetartás a ssemazetgyűlés előtt A miniszterelnök nem tűri sem a munkásság, sem egyes politikai csoportok terrorját. — A fajvédők és a szocialisták megegyezése. — A Ház legközelebbi ülését május 14-én tartja. A nemzetgyűlés pénteken ülést tartott. A szocialisták és néhány szélsőbaloldali képviselő hivatta össze a Házat a nyomdászsztrájk és a lapbetiltás ügyében. Peidl Gyula indokolta meg az összehivatást, mire a kormány nevében gróf Bethlen István miniszterelnök válaszolt. Az ellenzék, különösen a fajvédők, erre személyes, napirendi és házszabályvitát indítottak, úgy hogy délelőtt 11 órától délután 5-ig eltartott a tanácskozás. Scitovszky Béla elnök, majd Huszár Károly és Zsitvay Tibor alelnök vezettea tanácskozást. Az összehívók nevében Peidl Gyula, a szocialisták parlamenti csoportjának vezetője, szólalt fel, s okolta meg a Ház összehívását. Az utóbbi napokban — mondotta — a kormány olyan intézkedéseket tett, amelyek súlyosan belevágnak a közszabadságokba, az ország gazdasági életébe, valamint a munkásság létfeltételeibe. Ezért kénytelenek voltak a nemzetgyűlés összehívását kérni, hogy felemeljék tiltakozó szavukat a kormány diktatórikus intézkedései ellen. Budapest május 1-én meg volt szállva rendőrséggel. Az nem lehet indok ilyen messzemenő intézkedésekre, hogy a kémek ezt vagy azt jelentik. Gróf Bethlen: Nem a kémek jelentik, hanem Kabók képviselő úr beszélt általános sztrájkról. Poistl: Előszeretettel hangoztatják, hogy a bérmozgalmakat a szociáldemokrata párt rendezi. Gróf Bethlen: Néha igen, nem mindig. Polai: A szociáldemokrata pártnak nem volt érdeke, hogy ne legyenek lapok. Gróf Bethlen: A Népszava megjelent! Peidl: A munkásság leszavazott, s csak 200 egynéhány a munkafelvétel mellett döntött. Gróf Bethlen: 2300 nem mert szavazni. Peidl: A Népszavának és a Szózatnak megjelenése semmiféle politikai közeledést nem jelent a szociáldemokrata párt és a fajvédők között. Gróf Bethlen: Dehogy nem! önök szégyenlik úgy látszik, megtagadják. Peidl: Ha bármelyik nyomda megadta volna a munkások bérkövetelését, azok rögtön munkába álltak volna.Gróf Bethlen: Eleinte ők se teljesítették és mégis dolgoztak náluk. Peidl: Mondja ki a nemzetgyűlés, hogy a bérharcok elkerülése céljából béregyeztető hivatalokat létesít. A miniszterelnök válasza. Scitovszky elnök: A miniszterelnök úr kiván szólani. Rothenstein Mór: Halljuk a diktátort! Gróf Bethlen. Ezt a kérdést durvaságokkal nem lehet elintézni. Azt mondta Peidl képviselő úr, hogy a kormány osztálypolitikát követ és hogy a munkásságnak a tőkével szemben folytatott bérharcába olyan formában avatkozott bele, amely nem felel meg a pártatlan igazságosságnak. Hivatkozott arra is, hogy a kormány lehetetlenné teszi a gyülekezési jogot. Ezekkel szemben rámutat legutóbbi beszédére. Ami a május elsejére vonatkozó belügyminiszteri betiltó rendeletet illeti, én semmiféle kémek által nem értesültem arról, hogy a munkásság általános sztrájkra készülne. Ezt az értesülésünket azokból a kijelentésekből vettük, amelyek elhangzottak a szakszervezeti vezetők húsvét előtt megtartott konferenciáján, ahol pl. Kabók képviselő úr beszélt az általános sztrájkról, mint olyanról, amelyet elő kell készíteni, mert a munkásság helyzetén más nem segít. Ezek után azt inszinuálni nekem, hogy kémek útján szereztem értesülést terveikről és akartam fellépni a sztrájk ellen, legalább is illojális ellenzéki eljárás. Május elsejére betiltottuk a gyülekezéseket és az utcai felvonulásokat, mert a közrendet féltettük. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) Megjegyzem, hogy nemcsak a reakciós magyar kormány cselekedett így, hanem pl. a német kormány is. Vállalom az ország előtt a felelősséget ezért. Az ébredők is nagygyűlést kérelmeztek május elsejére s bejelentették, hogy összes vidéki tagjaikat felhozzák. Nyilvánvaló volt, hogy itt két ellentétes tábor összecsapásra készül. A magyar szociáldemokrata párt és a szakszervezetek organizációikban, jövedelmi forrásaikban és minden tekintetben össze vannak nőve, hogy ezeket különválasztani még nagyítóüveggel sem sikerülne, kormányzatok hibásak, hogy megfelelő törvényalkotással nem gondoskodtak arról, hogy Magyarországon ilyen párt és népjóléti intézmények ilyen formában összenöveszthetők ne legyenek, mert olyan hatalmat ad bizonyos politikai pártoknak, mely messze túlmegy az egyéni meggyőzés hatalmán. A kormány nem kénytelen és nem is teszi, hogy azonosítsa magát akár az egyik, akár a másik küzdő fél érdekeivel. A t. képviselő urak vallják be nyíltan, hogy a maguk részéről képviselik az egyoldalú osztályérdekeket. A sztrájk és a kizárás. A szanálási javaslatok tárgyalásának elején a nyomdászok egy része beszüntette a munkát és bizonyos bérfölemelést követelt, dacára annak, hogy bizonyos kollektív szerződés kötötte volt egyfelől a munkaadókat, másfelől a munkásokat és ebben a bérek automatikus emelkedése is tekintetbe volt véve. A szakszervezet vezetői is kijelentették, hogy a kollektív szerződésnek ilyen megsértését jogtalannak és helytelennek tartják, ezt elítélik és felszólították a munkásokat, hogy álljanak munkába. Ez a felszólítás látszólag sikeres járt, mert a munkások beállottak munkába, de amint a szakszervezeti vezetők eltávoztak, azonnal újra leállottak, úgy hogyez csak színleges munkába állítás volt. Nem vagyok sem az egyik, sem a másik párt mellett, csak konstatálom, hogy a munkabeszüntetés a munkások részéről kezdődött és erre volt válasz a kizárás. Még abba sem bocsátkozom bele, hogy volt-e jogosultsága a kizárásnak, vagy a sztrájknak. Ez nem az én feladatom. Munkába álltak a munkások és megindult a munkások és munkaadók szervezetei között a tárgyalás. Ezek nem vezettek eredményre és mivel megszakadtak, a munkások újra leállottak Ennek volt azután a következménye, hogy a kormány indíttatva érezte magát arra, hogy minden prejudicium nélkül mindkét féllel szemben a munkaadók és munkások képviselőit meghívja. Gömbös Gyula: Minket nem hivtak meg! Gróf Bethlen: Önök se munkások, se munkaadók. Önök képviselők. Gimbös: Én véletlenül munkaadó vagyok! Eckhardt Tibor: A Stádium elnöke! Gróf Bethlen: Úgy tudom részvénytulajdonos, de nem nyomdatulajdonos. A kereskedelmi miniszter felajánlotta a két félnek a kormány közvetítését és megkísérelte a közvetítést. Ulain Ferenc: Egyoldalúan! Gróf Bethlen: Nem egyoldalúan, mert végeredményben itt megegyezés jött létre, amelyhez a munkásoknak is hozzá kellett járulniok. Erre következett a főbizalmiaknak közbelépése. A főbizalmi férfiak a szakszervezet és a munkaadók által elfogadott megállapodást egyhangúlag visszautasították. Nemcsak hogy nem fogadták el ezt a megállapodást, de kijelentették, hogy megtiltják a munkásságnak, hogy erre leszavaztassék. Így hát tulajdonképen konfliktus származott magában a munkásság körében a szakszervezet vezetői és a főbizalmi testület között, mely konfliktusban a szakszervezet vezetői a főbizalmi testületnek deferáltak, mert ez hangosabb, ez a szélsőbb irányzatú testület. A szocialista pártban nincs egység. — Mindenki tudja, hogy a szociáldemokrata pártban az a nagy egység, amely itt a parlamentben mutatkozik, nem fenékig tejfel. És most a szociáldemokrata pártban is vannak nemcsak nüanszbeli, hanem felfogásbeli különbségek is. Peidl Gyula: Főként van véleményszabadság! (Ellentmondások jobbról.) Gróf Bethlen: Én mindjárt a nemzetgyűlés öszszeülésének elején kérdeztem is a t. képviselő urakat, hogy hát tulajdonképen milyen programot képvisel hivatalosan a párt, melyik internacionálét vallja. Erre a képviselő urak a hallgatás leplérbe burkolództak és csak annyit mondtak: nyilvánvaló, hogy mi a 11. internacionálé alapján állunk. De én nagy hibának tartottam akkor is, hogy a képviselő urak nem bírtak elég energiával ahhoz, hogy a saját portájukon rendet csináljanak és azokat az elemeket, amelyek nem ennek a programmnak alapján állanak de amelyek ma is benn vannak a pártban és a párt vezetéséért elkeseredett küzdelmet kezdtek és fognak folytatni a jövőben, a t. képviselő urak onnan ki nem tessékelték. Itt a gazdasági küzdelmeknél nyilvánulnak meg azok ,a mélyreható világnézetbeli és fölfogásbeli különbségek, amelyeknek hasznát valóban nem a munkásság látja. Ez a helyzet a kormányt újabb közbelépésre indította. Peyer Károly: Megvárta a szavazás eredményét, este adta ki a rendeletet! Gróf Bethlen: Amikor a sztrájk folytán az egész sajtó el volt némítva, egyszerre meglepetésszerűen a szociáldemokrata párt világnézetétől legtávolabb álló szélsőjobb orgánumok a szociáldemokrata párt jóvoltából egy szép napon megjelentek. Erre következett az, hogy a kereskedelemügyi miniszter újra fölhívta a munkásokat és a munkaadókat és komolyan figyelmeztette őket, hogy itt megegyezésre szüksége van az egész országnak és a veszélyeztetett közérdek szempontjából kénytelen lesz erősebb rendszabályokhoz nyúlni, ha ez a megegyezés nem sikerülne. Rothenstein Mór: Miért nem mondták ezt a munkaadóknak! Gróf Bethlen: ön úgy akarja beállítani a dolgot, mintha a miniszter úr egyoldalúlag a munkásságra akart volna pressziót gyakorolni. Ezt a leghatározottabban tagadom. Erre a főbizalmi testület észbekapott és hozzájárult, hogy a munkásság is megkérdeztessék. Peidl: Hiba is volt, hogy hozzájárult! • Bethlen: Ez az egyetlen mód volt arra, hogy a képviselő urak itt a parlamentben helytállhassanak, mert Önök, akik a demokráciát hirdetik, ilyen életbevágó kérdésekben nem tilthatják meg, hogy a munkásság megkérdeztessék. Peyer: A szavazás volt a legnagyobb hiba! Gróf Bethlen: Nem a szavazás, hanem az, hogy a szavazást úgy folytatták le, hogy az nem volt a munkásság szabad megnyilvánulása. A titkos szavazás úgy folyt le, hogy a főbizalmi férfiak ott ültek a szavazóurnánál, hogy a megfelelő módon terrorizálják azt a munkásságot. Erre aztán a munkásságnak egy tekintélyes része tartózkodott a szavazástól. Tulajdonképen egy főbizalmi testület uralkodik ma ebben a bransban a munkásság szabad megnyilatkozásával szemben. (Zaj a szocialistáknál.) Én a bérharcot jogos eszköznek tartom a munkásság részére és semmiféle kormánynak hivatása nem lehet, hogy erőszakkal beleavatkozzék ilyen bérharcokba. .A kormánynak csak egy feladata lehet: hogy ettől a kérdéstől távol tartson minden politikát, lehetetlenné tegye, hogy egyes politikai pártok az ilyen bérharcokat egyoldalúan a maguk részére fruktifikálják és kihasználják. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) Ez volt az oka annak, hogy a kormány kiadta azt a bizonyos rendeletet. A kormánynak erre vonatkozólag kétségtelenül felhatalmazása van. Egy bérharc gazdasági szempontból lehet jogos vagy jogtalan cselekmény. A kormánynak csak egy kötelessége van, hogy amenynyiben közvetít a két fél között, gondoskodjék arról is, hogy ez a bérharc politikai célokra kihasználható ne legyen. Kétségtelen, hogy egyes politikai pártok ezt a bérharcot arra akarták felhasználni, hogy a sajtó terén maguknak kizárólagosságot, monopóliumot szerezzenek. (Nagy zaj a fajvédőknél.) Az volt a célzat, hogy a más véleménynek erőszakos kikapcsolásával, a konkurrencia félrenyomásával monopóliumot szerezzenek maguknak egyes sajtóorgánumok és egyoldalú propagandával pénzt és üzleti hasznot, de ugyanabban az időben magyar lelkeket is elharácsoljanak. (Nagy zaj a fajvédőknél.) Ez visszaélés volt a munkásság érdekeivel. (Élénk taps.) A sajtónak az a része az első napokban ugyanazon béreket fizette, mint más lap és ennek dacára politikai alapon tudott olyan egyezséget kötni . . . Zsilinszky Endre: Hazugság! (Nagy zaj a szocialistáknál. Felkiáltások jobbról. Mentelmihez!) Gróf Bethlen: Ez a megegyezés két képviselő között köttetett."Gömbös kötötte az egyik oldalon és a túlsó oldalon egy szociáldemokrata képviselő s így én azt másnak, mint politikai megegyezésnek, nem minősíthetem. A sajtószabadságnak olyan felfogását, amilyennek 1918-ban voltunk szemtanúi, amikor a munkásság diktálta azt, hogy mely lapok jelenhetnek meg és melyekre nyomja rá az anatéma bélyegét, azt az Allepolot ebben az országban addig, amíg én itt leszek, megismételni nem engedem. (A jobboldali képviselők felállva éljenzik és tapsolják a miniszterelnököt.) Na valaki azt mondja, hogy a kormány a sajtót elnémítja, erre is válaszom az, hogy a munkásságnak és egyes politikai pártoknál; terrorját a magyar sajtóban nem fogom tűrni. (A jobboldali képviselők felállva éljenzik a miniszterelnököt. Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Gömbös Gyula személyes kérdésben kijelenti, hogy a fajvédők és a szocialisták közt ellentétek vannak. Nemes Bertalan: A felforgatási törekvésben egyek. Gömbös: Az valótlanság, hogy a fajvédők a szocialistákkal politikai megegyezett kötöttek. (Nagy zaj a Ház minden oldalán.) Kötelessége a nemzetgyűlésnek szociálpolitikával intenzíven foglalkozni. A miniszterelnök tudja, hogy nála bb,en a kérdésben nincsen megalkuvás. Gróf Bethlen: Én úgy látom, hogy van! Gömbös: Ha ez tovább így megy, nem hajlandó magát tovább mérsékelni. (Nagy zaj.) Hajas Kálmán: Micsoda prepotens hang ez? Menjen Károlyi Mihályhoz Bécsbe! (Felkiáltások jobbról: Ne terrorizáljon! Nem fogunk öntől megijedni!) Gömbös: Minden erejével azon lesz, hogy ez u a rendszer minél előbb elsöpörtessék. (Helyeslés a fajvédők és a szocialistáknál.) Bénárdi kilépett. Bénárd Ágoston személyes kérdésben szól. A kormányrendeletet a legélesebben ellenzi s bejelenti, hogy a kormányt támogató párt tagjai sorából kilép. (Helyeslés és taps balról, derültség jobbról. Bethlen miniszterelnök is tapsol.) Eckhardt Tifcor szerint kizárólag a sztrájk letörésének siettetését célzó politikai tendenciából indult ki a betiltás. Erdélyi Aladár: Hiszen Eckhardt indítványozta az indemnitási vitában a lapok betiltását. Eckhardt: Kinek az érdeke kívánta a lapok betiltását? A Budapesten lévő nyomdai gépek 68 százaléka egy tröszt kezében van. A kormány tisztességes lapokat elnémított csak azért, hogy a Miklós-tröszt üzleti érdekeit szolgálja. Gróf Bethlen: Ez nem egyéb aljas gyanúsításnál, ami méltó az urakhoz! Eckhardt: Ön tényeket kapott, im cáfolja meg azokat. Berki Gyula: Ki az az „ön"? Itt „miniszterelnök" úr van, nem pedig „ön." (Nagy zaj a Ház minden oldalán) Eckhardt: Aljitom és bizonyítani fogom, hogy Miklós Andor egyoldalú üzleti érdeke volt az oka a mostani helyzetnek. Gróf Bethlen: Megpróbálhatja de nem fogja tudni bizonyítani. Ez a szokott módszerük! A gyanúsítás a szokott módszerük! (Zaj.) Eckhardt: Amikor a lapkiadóknál számos helyen azt tapasztalja, hogy a munkásság kiváltságát elfogadhatóknak tartják, szabad-e akkor kormányzati hatalommal közbelépni a sztrájk letörésére. Azt a munkabéremelést, amelyet a Miklós Andor vezetése alatt álló konszern legelőször a legridegebb formában utasított vissza, a Pesti Hírlap nyomdájában már a sztrájkot megelőzően két hónappal előre megadták és fizették. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Gróf Bethlen: Az összes lapok megbízottai jártak hálám, de Miklós Andor nem járt nálam. Eckhardt: Indítványozza a nemzetgyűlésnek szombatra való összehívását- Gróf Bethlen István: A kormány teljesen objektív akart maradni ebben a kérdésben. Ami azt illeti, hogy azért lépett volna közbe, hogy Miklós Andornak és az ő sajtóvállalatának érdekeltségét támogassa, olyan inszinuáció, amelyre válaszolni igazán nem érdemes. Nála a keresztény sajtó tekintélyes részének megbízottai is jelen voltak. Nem helyes, ha Eckhardt, mint ahogy szokta, csakis saját magát és pártját állítja kereszténynek. A Ház többsége több felszólalás után az elnök napirendi indítványát fogadta el, mely szerint a legközelebbi ülés f. hó 11-én, d. e. H órakor lesz. Szakács Andor: A Ház tanácskozásainak nyilvánosságáról szól, s azt mondja, hogy az ülés lefolyását bárki közölheti, s ezért lapját nem lehet elkobozni. Ulain: Megjelenünk holnap! (Zaj!) Gróf Bethlen: Arról, hogy a Ház tanácskozásai nyilvánosak legyenek, a Ház maga át gondoskod