Pesti Hírlap, 1924. június (46. évfolyam, 106-128. szám)
1924-06-01 / 106. szám
2 Berlin, máj. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Kormánykörökben nagyon sajnálják, hogy a német néppárt a végleges határozathozatalt hétfőre halasztotta el. Szerettek volna a kormányalakítással még ma készen lenni, mert hétfőig újabb nehézségek merülhetnek fel. Mindazonáltal alig tartják most már lehetségesnek, hogy a néppárt az utolsó órában lemondana közreműködéséről. A kormányt tehát hétfőn előreláthatólag megalakítják és az új kabinet kedden kormánynyilatkozattal a birodalmi gyűlés elé lép. Az új kormány valószínűleg ugyanazokból a tagokból fog állani, mint az előbbi. Marx lemondott arról a szándékáról, hogy néhány tárcát mással töltsön be, nehogy a pártokkal új tárgyalás legyen szükséges. Jarres megmarad belügyminiszternek és ha a bajor néppárt is részt vesz a kormányban, Enminger lesz az új igazságügyminiszter. Más esetben a tárcát nem töltik be. Dr. Marx arra számít, hogy a birodalmi gyűlésen bizalmi szavazatot fog kapni. Ennek megtörténte után lehető gyorsan letárgyaltatja azokat a törvényjavaslatokat, amelyeknek benyújtását a szakértői vélemény teszi szükségessé. Marx reméli, hogy a javaslatok számára nemcsak egyszerű többséget kap, hanem meglesz a kétharmad többség is, ami az alkotmány megváltoztatásához szükséges. Kormánykörökben azt hiszik, hogy a javaslatokkal öt hét alattelkészülnek. Vámkarat a vita üres padsorok előtt. Csendes interpellációs nap a nemzetgyűlésen. — Gombos a magyar ipar védelmét látja a javaslatban és mégsem fogadja el. A nemzetgyűlés szombati ülését Zsitvay Tibor alelnök féltizenegy órakor nyitotta meg és konstatálta, hogy a jegyzők nincsenek jelen- öt percre felfüggesztette az ülést avval, hogy ha a jegyzők addig nem jelennének meg, javasolni fogja, hogy a Ház válasszon új jegyzőket. Az újból való megnyitásnál azonban a jegyzők már jelen voltak. Almássy László napirend előtt reflektált a Jutaiparrral kapcsolatban személyével elterjedt hírekre. Szterényi kérdezte annak idején tőle, hogy nem lenne-e hajlandó egy ipari és kereskedelmi vállalatban igazgatósági tagságot vállalni. Miután ő ez elől nem zárkózott el, meghívót kapott az alakuló közgyűlésre, amelyen megjelent. Azóta semmiféle ülésen nem vett részt, a vállalat érdekében nem járt közbe és jutalékot sem kapott. Újságban olvasta, hogy igazgatósági tagságáról lemondott. Noha nem tudja, hogy lemondását ki terjesztette elő, a lemondást honorálta. A vámtarifa-javaslat első szónoka Temesváry Imre kifejti, hogy a megcsonkított országban egyenesen szükséges ez a vámtarifa-javaslat, mert támogatni kell azt az ipart, amely az országban megmarad. Kéri a kereskedelmi minisztert, hogy a kereskedelmi szerződések érvénybelépte előtt a kontingens-rendszert szüntesse majd. Nem lehet, hogy az egyik kereskedelmi érdekeltség a másik érdekeltség terhére előnyt élvezhessen. A javaslatot elfogadja. • Gömbös Gyula: Szerinte a vámtanfánál nem lehet kikapcsolni a politikát. Akik felszólalnak, érdekeket képviselnek. Különösnek tartja, hogy most, amikor ilyen komoly dologról van szó, üres a Ház ülésterme. A javaslatban ő is a magyar ipar védelmét látja s ezért örömmel üdvözli annak ellenére, hogy a kormány iránt bizalmatlansággal viseltetik.Bizalmatlan a kormánnyal szemben és bizalmatlan a javaslattal szemben, mert a kormánynak három balkeze van, három pénzügyminisztere. A javaslatot nem fogadja el. Bartos Andor: Ismerteti a középkori magyar ipar fejlődését, polemizál Sándor Pállal és Dénes Istvánnal, megcáfolja Nagy Vincének azt a kijelentését, hogy Kossuth a dunai konföderáció keretén belül a szabadkereskedelem híve volt". A javaslatot elfedja. Kabók Lajos: A szocialista párt elvileg a szabad kereskedelem alapján áll. A javaslat egyik paragrafusából megállapítja, hogy ez a törvény tulajdonképen kerettörvény, nem fogadja el a javaslatot. Az elnök megszakítja a vitát és a Ház elfogadja az elnök napirendi indítványát, amely szerint a Ház legközelebb kedden délelőtt tizenegy órakor tart ülést. Ezután áttérnek az interpellációkra, teszelnek. A kormánynak kötelessége lenne az ötezer Szabó József interpellációjának elhalasztását kéri. Fábián Béla és Ulain Ferenc interpellációit távollétükben törlik. Horváth Zoltán a makói hagymatermelés válságát teszi szóvá interpellációjában. Makó határa majdnem kizárólag kisgazdák kezében van, s ezek uzsorahaszonért adják bérbe földjeiket hagymakertészetnek. A kormánynak kötelessége lenne az ötezernégyszáz igényjogosult hagymakertészt földhöz juttatni. A csanádi püspökséghez tartozó hatezernyolcszáz holdat ellenérték fejében adják át nekik. Az interpellációt kiadják a földmivelésügyi miniszternek. Az olimpiászról szóló interpellációt lapunk más helyén közöljük. Az ülés délután két órakor véget ért. Az ő arca virított, nem mint a klasszikusoké. A kicsinyek előre köszöntek neki, de ő nem fogadta, a nagyobbaknak ő köszönt előre, de viszont azok ezt nem fogadták. Megvetették a tanárok e cinkosát, ki lepénzelés reményében hízeleg s tekintély hiján is, a tanárok tekintélyét védelmezi, akár a nincsetlen házmester a gazdag háziurat, ki Glück Laci szerint „a kapitalizmus szolgája." Nem tudni, kit gyűlöltek jobban, Gergelyt-e, vagy a latin és görög remekírókat. Egy kis fegyelmetlenség is előfordult. A Végtelennek látszó földszinti folyosó végén a fiúk valamit üldöztek. Könyveket, tollszárakat vágtak hozzá. Egy patkány kibújt az udvarvasrostélyos csatornájából, fölszökött a gimnáziumba, a falak mentén rohant előre, s bár az osztályok testületileg csatlakoztak az üldözőkhöz, végül mégis sikerült megmenekülnie, fönn a második emeleten, hol a padlás vasajtaja alatt eltűnt. Feris két öklét melléhez szorítva, futólépésben próbálta elérni a rendetlenkedőket. A kisebbek halántékhaját húzta fölfelé, a nagyobbakat oldalba boxolta. A harmadik csöngetés után elcsöndesedett a gimnázium. Nyíltak az osztályok ajtai, bementek a tanárok. Több helyről kihallatszott: „Szentlélek Úristen, emeld föl hozzád sziveinket .. . sziveinket . . ., hogy a szépet és nemeset megérthessük . . . megérthessük . ." A diákok sebesen mormolták mindennapi imájukat s a tanárok a dobogón mellükre kulcsolták a kezüket és szemüket szemérmesen lesütötték. Keresztet vetettek, leültek, írták az osztálykönyvet. Egy diák az első padból kilépett, a tanár füléhez hajolva, bediktálta a hiányzókat, oly bizalmasan, mintha édes titkot közölne, mely csak" rájuk, kettejükre vonatkozik. Mozgolódás támadt, tankönyveket lapoztak, máris feleltek. Feleltek mindenről a világon: Isten létéről, világos érvekkel bizonyítva a legnagyobb Szellem szükségképiségét, báró Lisztius Lászlóról, a német verstanról, a gerundiumról, illetve a gerundivumról, a mi végű igékről, a pragmatica sanctióról, a fizett lábú rovarokról, a kamatos kamatszámításról, a folyadékok felületi feszültségéről, annyi tudásról tanúskodva, amennyit egyszerre a világ legelső tudósai és lángelméi sem tudnak. De a szegény diákok tudnak. Novák Antal a tanári szobában élvezettel szívogatta jól szelelő virzsiniáját. Kollégáival, kiknek szintén lyukas órájuk volt, a korpótlékról beszélgetett. Mire véget ért virzsiniája, fölkelt s a fizikai szertárba indult, mely a nyolcadik osztály tőszomszédságában volt, az első emeleti folyosó végén. A nyolcadik osztály nagy szárnyas ajtaját és három ablakát kinyitották, hogy az osztályfőnök utasítása szerint az előadás előtt szellőzzenek. Csakhogy az előadó tanár, noha már félkilencre járt, még mindig a tanári szobában merengett. Emelkedett hangulatban várták. Senki sem tanult. Vili az ablakdeszkára ugrott, megnézni, hogy mit csinál a sárkány s miután innen nem látta, legalább felhúzózkodott az ablak keresztfájára és megmutatta a hasizmot. Jókedvüknek több oka volt. Először az, hogy délutánjuk kivételesen szabad s ez a kis szabadság gondolata már reggel fölvillanyozta őket. Másodszor ez az egyetlen nap, mikor nincs se számtan, se fizika, az a két komisz tárgy, melytől a legjobb diákok is, hiába tagadták, egyformán rettegtek. Harmadszor első óra történelem, melyet az áldott Tálas Béla tanított, ki rendesen fél után jött be, s már olyan fáradt volt, hogy semmit se bánt, semmit se vett rossz néven. Első gimnazista koruktól fogva minden ugratást kipróbáltak rajta. Eleinte tollat búogattak, papírgalancsinnal fricskázták, vízbe ültették, tollszárát gumiarabikummal kenték meg, spárgával kötötték be felöltője két szárát s órábra békákat, egereket hoztak, melyeket szabadon engedtek. Majd a tréfákat finomították. Mielőtt megjelent, becsukták az összes ablaktáblákat, ugy hogy mindenre egyformán térség borult, vagy hirtelen a földre kuporodtak, ugy hogy a tanterem üresnek látszott. Később a diákcsinyeket a művészet tökélyére emelték. Kifordították szemgolyóikat, akár az iskolaorvos, a trachoina-vizsgálatnál, s karba tett kézzel ültek, azon mulatva, hogy ők nem látják a tanárt, de a tanár látja őket. Legutolsó számuk, már nyolcadikos korukban, az volt hogy a padokat, izmos combjaikkal emelve, lassan és óvatosan előrerukkoltatták, minden percben vagy egy arasznyit, minek következtében csöngetés előtt az egész osztály közvetlen a katedra közelében foglalt helyet, eltüntetve azt a tisztes távolságot, mely egyébként katedra és padok között van, s az osztály csak akkor vonult vissza a tehenősbékák lomha mozdulatával, mikor az agg professzor erre külön megkért mindenkit. Ezek az elévült vásottságok kisértettek képzeletükben, melyeket alapjában már meg is untak, de most tanulástól elgyötört testükben a szabadulás reménye viszszaidézte s az utolsó megpróbáltatástól való félelem sajgó akasztófahumorral föllobogtatta emlékeiket. Ennélfogva lármáztak. Csak a lárma izgatta meg őket, a lárma, mely mindig érdekes. WESTI HÍRLAP A büntető novella. A nemzetgyűlés igazságügyi bizottsága ma folytatta a büntetőnovella tárgyalását. Nagyobb vita fejlődött ki a 8-ik szakasznál, amely arról szól, hogy „az, aki valakit sajtó útján vagy egyébként nyilvános helyen nagyobb számú, bár nem együttlevő személy előtt, bűntett vagy vétség elkövetésére egyenesen felhív vagy izgat, amennyiben a bűntett vagy vétség elkövettetett, mint felbujtó büntetendő. Ha pedig a felhívás vagy izgatás eredménytelen maradt, két évig terjedhető államfogházzal és húszmillió koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő." Farkas Tibor megállapította, hogy ő ugyan sok sajtószakaszra nézve súlyos kritikát óhajt majd elmondani, ennek a szakasznak, a szükségszerűségét azonban ő maga is belátja. Benedek János sajnálatosnak tartja, hogy a sajtószakaszokat beillesztették a büntető novellába. A 48-as törvényalkotás megállapította azt a jogrendszert, amely a sajtójog eddigi gyakorlati alkalmazásában megnyilvánult. Ha a kormány ezt a szakaszt politikai tekintet nélkül hajtaná végre, akkor elfogadná. Ő azonban azt látja, hogy az utóbbi időben sajtó útján vagy nyilvánosan bizonyos kényszerirányzatok képviselői által elkövetett izgatások megtorlás nélkül maradtak. Bizonyos szélsőséges emberek szabadon izgathattak, mert a kormánynak vagy nem volt ereje, vagy nem volt szándéka velük szemben eljárni. Pakots József indítványozta, hogy a szakaszt töröljék a novellából. Az izgatást, mely a büntetőtörvénykönyv 171 szakaszában precizírozva van, itt önkényesen állítják be, aminek az lesz a következménye, hogy a bírói mérlegelés a mindenkori politikai és kormányzati felfogás szerint igazodik. Kérte, hogy a sajtószakaszokat vegyék ki a novellából és a kormány készítsen egy egészen új sajtótörvénytervezetet, amelyet a jogászi és sajtóérdekeltségek előzetes meghallgatása után terjesszen a Ház elé. Horváth Zoltán kéri, hogy az „izgat", „izgatás" szavakat töröljék a szakaszból. Rassay Károly az izgatás tekintetében csak akkor járulhatna hozzá a törvényjavaslatban szándékolt módosításhoz, ha az igazságügyi kormányzat igazolni tudná, hogy az eddig érvényben lévő büntetőtörvények nem elegendők az állam és társadalom trendjének megvédelmezésére. A tervezett szakasz a legmesszebbmenő visszaéléseknek és igazságtalanságoknak a forrását nyitja meg. Kifogásolta továbbá azt a kifejezést, hogy az izgatást „sajtó útján vagy egyébként nyilvánosan több nem együttlévő egyén előtt is el lehet követni." Ami azt illeti, hogy „nem együtt jelenlévő személyek ellen is el lehet követni az izgatást", ez homlokegyenest ellenkezik büntetőjogi rendszerünkkel és annak bizonyítására, hogy hova fog ez vezetni, egy példát említ fel. Sokan vannak például olyanok, akik a detronizáló törvények értelmét részben jogfolytonosság elve alapján, részben a kényszerhelyzetre való utalással kétségbe vonják. Ennek a szakasznak értelmében az a tény is, ha valaki nem gyülekezetben, hanem több együtt nem lévő személy jelenlétében tesz egy kijelentést, elegendő lesz arra, hogy az izgatás tényálladéka megállapíttassék. Ebben az esetben pedig be fog következni az a helyzet, hogy az általam igen nagyrabecsült egyének kénytelenek lesznek megismerkedni az ebben a paragrafusban foglalt rendelkezések büntetőjogi szankcióival. (Rassay itt a legitimistákra célzott.) A bizottság a szakaszt eredeti szövegben fogadta el. Ezután a sztrájkjogra való szakaszt tárgyalták. Farkas Tibor indítványozta, hogy „a szóval vagy bántalmazással" vetessék ki a rendelkezésből. A bizottság többsége elvetette. Szakács József (egységes párti) a szakasz b stályosbítását kérte. Rassay Károly viszont azt indítványozza, hogy a sztrájkjogra való szakaszba a „jogtalan" szót vegyék fel. Pesthy Pál igazságügyminiszter ezt az álláspontot honorálta, mire a bizottság Rassay Károly indítványát elfogadta. Eszerint a sztrájkjog tekintetében csak az büntethető, aki a szakaszban körülírt és a munka szabadsága ellen elkövetett cselekedeteket „jogtalanul" követi el. A javaslat tárgyalását kedden délután folytatják. 121. xartiusz-vasárnap.