Pesti Hírlap, 1924. június (46. évfolyam, 106-128. szám)

1924-06-01 / 106. szám

2 Berlin, máj. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Kormánykörökben nagyon sajnálják, hogy a német néppárt a végleges határozathozatalt hétfőre halasztotta el. Szerettek volna a kormány­alakítással még ma készen lenni, mert hétfőig újabb nehézségek merülhetnek fel. Mindazonáltal alig tart­ják most már lehetségesnek, hogy a néppárt az utol­só órában lemondana közreműködéséről. A kor­mányt tehát hétfőn előreláthatólag megalakítják és az új kabinet kedden kormánynyilatkozattal a biro­dalmi gyűlés elé lép. Az új kormány valószínűleg ugyanazokból a tagokból fog állani, mint az előbbi. Marx lemondott arról a szándékáról, hogy néhány tárcát mással töltsön be, nehogy a pártokkal új tár­gyalás legyen szükséges. Jarres megmarad belügy­miniszternek és ha a bajor néppárt is részt vesz a kormányban, Enminger lesz az új igazságügymi­niszter. Más esetben a tárcát nem töltik be. Dr. Marx arra számít, hogy a birodalmi gyűlésen bizal­mi szavazatot fog kapni. Ennek megtörténte után le­hető gyorsan letárgyaltatja azokat a törvényjavas­latokat, amelyeknek benyújtását a szakértői véle­mény teszi szükségessé. Marx reméli, hogy a javas­latok számára nemcsak egyszerű többséget kap, ha­nem meglesz a kétharmad többség is, ami az alkot­mány megváltoztatásához szükséges. Kormánykö­rökben azt hiszik, hogy a javaslatokkal öt hét alatt­­elkészülnek. Vámkarat a­ vita üres padsorok előtt. Csendes interpellációs nap a nemzetgyűlésen. — Gombos a magyar ipar védelmét látja a javaslatban és mégsem fogad­ja el. A nemzetgyűlés szombati ülését­­ Zsitvay Tibor alelnök féltizenegy órakor nyi­totta meg és konstatálta, hogy a jegyzők nincsenek jelen- öt percre felfüggesztette az ülést avval, hogy ha a jegyzők addig nem jelennének meg, javasolni fogja, hogy a Ház válasszon új jegyzőket. Az újból való megnyitásnál azonban a jegyzők már jelen voltak. Almássy László napirend előtt reflektált a Ju­taiparrral kapcsolatban személyével elterjedt hírekre. Szterényi kérdezte annak idején tőle, hogy nem len­ne-e hajlandó egy ipari és kereskedelmi vállalatban igazgatósági tagságot vállalni. Miután ő ez elől nem zárkózott el, meghívót kapott az alakuló közgyűlésre, amelyen megjelent. Azóta semmiféle ülésen nem vett részt, a vállalat érdekében nem járt közbe és jutalé­kot sem kapott. Újságban olvasta, hogy igazgatósági tagságáról lemondott. Noha nem tudja, hogy lemon­dását ki terjesztette elő, a lemondást honorálta. A vámtarifa-javaslat első szónoka Temesváry Imre kifejti, hogy a megcsonkított országban egyenesen szükséges ez a vámtarifa-j­avas­lat, mert támogatni kell azt az ipart, amely az or­szágban megmarad. Kéri a kereskedelmi minisztert, hogy a kereskedelmi szerződések érvénybelépte előtt a kontingens-rendszert szü­ntesse majd. Nem le­het, hogy az egyik kereskedelmi érdekeltség a másik érdekeltség terhére előnyt élvezhessen. A javaslatot el­fogadja. • Gömbös Gyula: Szerinte a vámtanfánál nem le­het kikapcsolni a politikát. Akik felszólalnak, érde­keket képviselnek. Különösnek tartja, hogy most, amikor ilyen komoly dologról van szó, üres a Ház ülésterme. A javaslatban ő is a magyar ipar védel­mét látja s ezért örömmel üdvözli annak ellenére, hogy a kormány iránt bizalmatlansággal viseltetik.Bizalmatlan a kormánnyal szemben és bizalmatlan a javaslattal szemben, mert a kormánynak három bal­keze van, három pénzügyminisztere. A javaslatot nem fogadja el. Bartos Andor: Ismerteti a középkori magyar ipar fejlődését, polemizál Sándor Pállal és Dénes Ist­vánnal, megcáfolja Nagy Vincének azt a kijelenté­sét, hogy Kossuth a dunai konföderáció keretén belül a szabadkereskedelem híve volt". A javaslatot elfedj­a. Kabók Lajos: A szocialista párt elvileg a szabad kereskedelem alapján áll. A javaslat egyik paragra­fusából megállapítja, hogy ez a törvény tulajdon­képen keret­törvény, nem fogadja el a javaslatot. Az elnök megszakítja a vitát és a Ház elfogadja az elnök napirendi indítványát, amely szerint a Ház legközelebb kedden délelőtt tizenegy órakor tart ülést. Ezután áttérnek az interpellációkra, teszelnek. A kormánynak kötelessége lenne az ötezer­ Szabó József interpellációjának elhalasztását kéri. Fábián Béla és Ulain Ferenc interpellációit tá­vollétükben törlik. Horváth Zoltán a makói hagymatermelés vál­ságát teszi szóvá interpellációjában. Makó határa majdnem kizárólag kisgazdák kezében van, s ezek uzsorahaszonért adják bérbe földjeiket hagymaker­tészetnek. A kormánynak kötelessége lenne az ötezer­négyszáz igényjogosult hagymakertészt földhöz jut­tatni. A csanádi püspökséghez tartozó hatezernyolc­száz holdat ellenérték fejében adják át nekik. Az interpellációt kiadják a földmivelésügyi mi­niszternek. Az olimpiászról szóló interpellációt lapunk más helyén közöljük. Az ülés délután két órakor véget ért. Az ő arca virított, nem mint a klassziku­soké. A kicsinyek előre köszöntek neki, de ő nem fogadta, a nagyobbaknak ő köszönt előre, de viszont azok ezt nem fogadták. Megvetették a tanárok e cinkosát, ki lepénzelés reményében hízeleg s tekintély hiján is, a tanárok tekinté­lyét védelmezi, akár a nincsetlen házmester a gazdag háziurat, ki Glück Laci szerint „a kapi­talizmus szolgája." Nem tudni, kit gyűlöltek jobban, Gergelyt-e, vagy a latin és görög re­mekírókat. Egy kis fegyelmetlenség is előfordult. A Végtelennek látszó földszinti folyosó végén a fiúk valamit üldöztek. Könyveket, tollszárakat vágtak hozzá. Egy patkány kibújt az udvar­­vasrostélyos csatornájából, fölszökött a gimná­ziumba, a falak mentén rohant előre, s bár az osztályok testületileg csatlakoztak az üldözők­höz, végül mégis sikerült megmenekülnie, fönn a második emeleten, hol a padlás vasajtaja alatt eltűnt. Feris két öklét melléhez szorítva, futó­lépésben próbálta elérni a rendetlenkedőket. A kisebbek halántékhaját húzta fölfelé, a nagyob­bakat oldalba boxolta. A harmadik csöngetés után elcsöndesedett a gimnázium. Nyíltak az osztályok ajtai, be­mentek a tanárok. Több helyről kihallatszott: „Szentlélek Úristen, emeld föl hozzád szivein­ket .. . sziveinket . . ., hogy a szépet és ne­meset megérthessük . . . megérthessük . ." A diákok sebesen mormolták mindennapi imá­jukat s a tanárok a dobogón mellükre kulcsol­ták a kezüket és szemüket szemérmesen lesütöt­ték. Keresztet vetettek, leültek, írták az osz­tálykönyvet. Egy diák az első padból kilépett, a tanár füléhez hajolva, bediktálta a hiányzó­kat, oly bizalmasan, mintha édes titkot közölne, mely csak­­" rájuk, kettejükre vonatkozik. Moz­golódás támadt, tankönyveket lapoztak, máris feleltek. Feleltek mindenről a világon: Isten létéről, világos érvekkel bizonyítva a legna­­gyobb Szellem szükségképiségét, báró Lisztius Lászlóról, a német verstanról, a gerundiumról, illetve a gerundivumról, a mi­ végű igékről, a pragmatica sanctióról, a f­izett lábú rovarokról, a kamatos­ kamatszámításról, a folyadékok fe­lületi feszültségéről, annyi tudásról tanús­kodva, amennyit egyszerre a világ legelső tu­dósai és lángelméi sem tudnak. De a szegény diákok tudnak. Novák Antal a tanári szobában élvezet­tel szívogatta jól­ szelelő virzsiniáját. Kollégái­val, kiknek szintén lyukas órájuk volt, a kor­pótlékról beszélgetett. Mire véget ért virzsi­niája, fölkelt s a fizikai szertárba indult, mely a nyolcadik osztály tőszomszédságában volt, az első emeleti folyosó végén. A nyolcadik osztály nagy szárnyas ajta­ját és három ablakát kinyitották, hogy az osz­tályfőnök utasítása szerint az előadás előtt szellőzzenek. Csakhogy az előadó tanár, noha már félkilencre járt, még mindig a tanári szo­bában merengett. Emelkedett hangulatban vár­ták. Senki sem tanult. Vili az ablakdeszkára ug­rott, megnézni, hogy mit csinál a sárkány s miután innen nem látta, legalább felhúzózko­dott az ablak keresztfájára és megmutatta a hasizmot. Jókedvüknek több oka volt. Először az, hogy délutánjuk kivételesen szabad s ez a kis szabadság gondolata már reggel fölvillanyozta őket. Másodszor ez az egyetlen nap, mikor nincs se számtan, se fizika, az a két komisz tárgy, melytől a legjobb diákok is, hiába ta­gadták, egyformán rettegtek. Harmadszor első óra történelem, melyet az áldott Tálas Béla ta­nított, ki rendesen fél után jött be, s már olyan fáradt volt, hogy semmit se bánt, semmit se vett rossz néven. Első gimnazista­ koruktól fogva minden ugratást kipróbáltak rajta. Eleinte tollat bú­o­gattak, papírgalancsinnal fricskázták, vízbe ül­tették, tollszárát gumiarabikummal kenték meg, spárgával kötötték be felöltője két szárát s órábra békákat, egereket hoztak, melyeket szabadon engedtek. Majd a tréfákat finomítot­ták. Mielőtt megjelent, becsukták az összes ab­laktáblákat, ugy hogy mindenre egyformán térség borult, vagy hirtelen a földre kuporod­tak, ugy hogy a tanterem üresnek látszott. Ké­sőbb a diákcsinyeket a művészet tökélyére emelték. Kifordították szemgolyóikat, akár az iskolaorvos, a trachoina-vizsgálatnál, s karba tett kézzel ültek, azon mulatva, hogy ők nem látják a tanárt, de a tanár látja őket. Legutolsó számuk, már nyolcadikos korukban, az volt hogy a padokat, izmos combjaikkal emelve, lassan és óvatosan előrerukkoltatták, minden percben vagy egy arasznyit, minek következté­ben csöngetés előtt az egész osztály közvetlen a katedra közelében foglalt helyet, eltüntetve azt a tisztes távolságot, mely egyébként ka­tedra és padok között van, s az osztály csak ak­kor vonult vissza a tehenősbékák lomha moz­dulatával, mikor az agg professzor erre külön megkért mindenkit. Ezek az elévült vásottsá­gok kisértettek képzeletükben, melyeket alap­jában már meg­ is untak, de most tanulástól el­gyötört testükben a szabadulás reménye visz­szaidézte s az utolsó megpróbáltatástól való félelem sajgó akasztófahumorral föllobogtatta emlékeiket. Ennélfogva lármáztak. Csak a lárma izgatta meg őket, a lárma, mely mindig érdekes. WESTI HÍRLAP A büntető novella. A nemzetgyűlés igazságügyi bizottsága ma folytatta a büntetőnovella tárgyalását. Nagyobb vita fejlődött ki a 8-ik szakasznál, amely ar­ról szól, hogy „az, aki valakit sajtó útján vagy egyébként nyilvános helyen nagyobb számú, bár nem együtt­levő személy előtt, bűntett vagy vétség elkövetésére egyenesen felhív vagy izgat, amennyiben a bűntett vagy vétség elkövettetett, mint felbujtó büntetendő. Ha pedig a felhívás vagy izgatás eredménytelen ma­radt, két évig terjedhető államfogházzal és húszmil­lió koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő." Farkas Tibor megállapította, hogy ő ugyan sok sajtószakaszra nézve súlyos kritikát óhajt majd elmondani, ennek a szakasznak, a szükségszerűsé­gét azonban ő maga is belátja. Benedek János sajnálatosnak tartja, hogy a sajtószakaszokat beillesztették a büntető novellába. A 48-as törvényalkotás megállapította azt a jog­rendszert, amely a sajtójog eddigi gyakorlati alkal­mazásában megnyilvánult. Ha a kormány ezt a szakaszt politikai tekintet nélkül hajtaná végre, ak­kor elfogadná. Ő azonban azt látja, hogy az utóbbi időben sajtó útján vagy nyilvánosan bizonyos kény­szerirányzatok képviselői által elkövetett izgatások megtorlás nélkül maradtak. Bizonyos szélsőséges emberek szabadon izgathattak, mert a kormánynak vagy nem volt e­reje, vagy nem volt szándéka ve­lük szemben eljárni. Pakots József indítványozta, hogy a szakaszt töröljék a novellából. Az izgatást, mely a büntető­törvénykönyv 171­ szakaszában precizírozva van, itt önkényesen állítják be, aminek az lesz a követ­kezménye, hogy a bírói mérlegelés a mindenkori politikai és kormányzati felfogás szerint igazodik. Kérte, hogy a sajtószakaszokat vegyék ki a novel­lából és a kormány készítsen egy egészen új sajtó­törvénytervezetet, amelyet a jogászi és sajtóérde­keltségek előzetes meghallgatása után terjesszen a Ház elé. Horváth Zoltán kéri, hogy az „izgat", „izga­tás" szavakat töröljék a szakaszból. Rassay Károly az izgatás tekintetében csak akkor járulhatna hozzá a törvényjavaslatban szán­dékolt módosításhoz, ha az igazságügyi kormányzat igazolni tudná, hogy az eddig érvényben lévő bün­tetőtörvények nem elegendők az állam és társada­lom trendjének megvédelmezésére. A tervezett sza­kasz a legmesszebbmenő visszaéléseknek és igaz­ságtalanságoknak a forrását nyitja meg. Kifogá­solta továbbá azt a kifejezést, hogy az izgatást „sajtó útján vagy egyébként nyilvánosan több nem együttlévő egyén előtt is el lehet követni." Ami azt illeti, hogy „nem együtt jelenlévő személyek ellen is el lehet követni az izgatást", ez homlokegyenest ellenkezik büntetőjogi rendszerünkkel és annak bizonyítására, hogy hova fog ez vezetni, egy példát említ fel. Sokan vannak például olyanok, akik a detronizáló törvények értelmét részben jogfolytonos­­ság elve alapján, részben a kényszerhelyzetre való utalással kétségbe vonják. Ennek a szakasznak ér­telmében az a tény is, ha valaki nem gyülekezet­ben, hanem több együtt nem lévő személy jelenlété­ben tesz egy kijelentést, elegendő lesz ar­r­a, hogy az izgatás tényálladéka megállapíttassék. Ebben­ az esetben pedig be fog következni az a helyzet, hogy az általam igen nagyrabecsült egyének kénytelenek lesznek megismerkedni az ebben a paragrafusban foglalt rendelkezések büntetőjogi szankcióival. (Ras­say itt a legitimistákra célzott.) A bizottság a szakaszt eredeti szövegben fo­gadta el. Ezután a sztrájk­jogra való szakaszt tárgyal­ták. Farkas Tibor indítványozta, hogy „a szóval vagy bántalmazással" vetessék ki a rendelkezésből. A bizottság többsége elvetette. Szakács József (egységes pá­rti) a szakasz b stá­lyosbítását kérte. Rassay Károly viszont azt indít­ványozza, hogy a sztrájkjogra való szakaszba a „jogtalan" szót vegyék fel. Pesthy Pál igazságügyminiszter ezt az állás­pontot honorálta, mire a bizottság Rassay Károly indítványát elfogadta. Eszerint a sztrájkjog tekin­tetében­ csak az büntethető, aki a szakaszban körül­írt és a munka szabadsága ellen elkövetett cseleke­deteket „jogtalanul" követi el. A javaslat tárgyalását kedden délután foly­tatják. 121. xartius­z-vasárnap.

Next