Pesti Hírlap, 1924. július (46. évfolyam, 129-155. szám)

1924-07-01 / 129. szám

BUD APEST, 1924. ELŐFIZETÉS I ÁRAK: £gy hóra.. 40.000 korona. Kogyodóvrs 120.000 korona. Egyes szám ára helyben vidéken és a pályaudvaro­kon 20Q0 korona, vasárnap 2000 korona. Külföldön kétszeres az előfizetési ár. KEDD, JULIUS F. Kiadótulajdonosok t LéGRÁDY TESTYÉtfeK SZER KESZTÖ8ÉG, KIADÓ* HIVATAL ÉS NYOMDAI Bpest, Vilmos osáss&r-ut 78. Pl ÓK KIAD ÓH IVATAL | Budapest. T5rzsébet-k3n»t li XLVI. ÉVFOLYAM , 129. (1 Megint arról hallunk, hogy felsőbb be­avatkozással meg akarják gyógyítani a tőzs­dét és el akarják metszeni tápláló gyökerét annak a hónapok óta tartó bessznek,' * amely már a reális érték nyolc-tiz percentjéig nyomt; (Vissza a legkomolyabb és legmegbízhatóbb pa­pirosok árát. Ha ez a híresztelés ezúttal igaznak bizo­nyulna, a legnagyobb megelégedéssel vennék tudomásul. Mert tényleg itt van már a leg­főbb ideje annak, hogy az erre illetékes tudós professzorok törődjenek a tőzsde betegségével. Nem azért beteg a tőzsde, mert most "ottan bessz van. Nem akarjuk azt mondani, hogy a börzei árak lefelé licitálása mindig káros ' és tegésteégtelen. Megtörténik, hogy a fölfelé spe­Irulá'ó játék túlhajtja a papirosok árfolyamát, ilyenkor egészséges és teljesen indokolt egy íkis árromboló visszahatás. A budapesti tőzs­dén azonban nem ez az eset. Itt a komoly vál­lalatok papirosai még akkor sem voltak túl­írtékelve, mikor a legmagasabb árfolyamai­kat jegyezték. Hogyan lehetne túlértékelésről (beszélni tehát ma, amikor a papirosok ára egy­negyedére, egyötödére, vagy még ennél is mé­lyebbre esett vissza"! Azután egy másik szem­pont: Magyarországot most szanálják, kül­földi és belföldi erők összefogásával most akarják az ország életképességét biztosítani. A jövőbevetett reménységek arculcsapása, az egészséges optimizmus konok és ártalmas no­gációja az az erőszakos, mesterséges eszkö­zökkel dolgozó tőzsdei bessz, amely a legjobb magyar vállalatok értékét aláássa. Normális viszónyok között káros és veszélyes dolog az, ha felsőbb hatalom beavatkozik a tőzsdei árak természetes kialakulásába. Ma azonban a fék­telen és egészségtelen spekuláció következté­ben nincsenek normális viszonyok a pesti tőzsdén. Ma teljesen jogosult minden olyan beavatkozás, amely fölszabadítja a tőzsdét a mesterségesen leszorított árak lidércnyomása alól. Egyelőre azonban, sajnos! még csak az Ígérgetéseknél ós az ujság-kombinációknál tar­tunk. óhajtandó volna, hogy ezúttal az ígé­retekben több legyen az őszinteség és a kombi­nációban több legyen a valóság, mint eddig volt. Es az illetékes körök végre rájöjjenek arra, hogy kötelességeik vannak a tőzsdével és a tőzsdén érdekelt naivan bizakodó publikum­mal szemben. Itt az ideje, hogy ma, amikor a magyar állami ós közgazdasági élet szilár­dabb formákat keres, a tőzsdén is megkezdőd­jék a papirosok végleges átértékelése. Ezt pe dig komoly eszközökkel kellene biztosítani. Tessék végrehajtani azt a rendszabályt, amit mint a mumust már jő régen emlegetnek: a pénzintézetek és magánbankcégek depóinak megvizsgálását. Meg kell állapítani, meg van­nak-e ott a megőrzés céljából átadott papiro­sok, a bank vagy a tőzsdeügynök nem a félek papirosainak árubabocsátásával vagy kölcsön­ad ásával igyekszik-e a papirosok értékét le­nyomni és ezzel a fél vagyonát megcsorbitani! Szorítsák rá a vállalatokat tisztességes osztalék­politikára, tegyék kötelezővé az aranymérleg készítését, hogy a közönség pontosabban ellen­őrizhesse az egyes vállalatok tényleges értékét. Tessék mérsékelni azt a tőzsdeadót, amely ma a legmagasabb tőzsdeadója az egész kontinens­nek s egyik erős támasztóoszlopa a kontremin­nek. Végül pedig, ami nem utolsó szempont, mindezt és az ezekkel összefüggő egyéb válto­zásokat tessék olyan gyorsan ós olyan formá­ban végrehajtani, hogy a tőzsdén senkinek se legyen alkalma egy kis ,.betörés"-re. T'r«­Tökéletesebb és jellegzetesebb kifejezést alig ismerünk ennél a tőzsdei műszónál „be­törés" — ez azt jelenti, hogy egy kicsiny cso­port, amelyik tud valamit, amit a nagyközön­ség nem is sejt. ezt a tudását fölhasználva, meglepetésszerűen rajtaüt a tőzsdén, besizre. játszik, amikor mindenki hosszra spekulál," vagy megfordítva: az árfolyamok várható emelkedését értékesiti akkor, amikor mindenki ársülyedést vár. Az avatatlanok még föl sem ocsúdtak meglepetésükből, amikor észreveszik, hogy vesztettek, vagy tönkrementek, ők pedig, a fürgék, az élelmesek, milliókat és milliárdo­kat sepertek be. Bizonyos, a nyerészkedésnek ez a módja nagyon hasonlít a hamiskártyás módszeréhez, aki a hátlapról is megismeri, mi van az ellenfele kezében. Még veszedelmeseb­ben hasonlít a turfcsaláshoz, amikor a naiv és avatatlan publikum a papirosforma szerint tippel és veszíti el a pénzét, mialatt a beava­tott trénerek, istállófiuk mögött álló kicsi és kiváltságos csoport holtbizonyosan előre tudja, melyik lónak kell beérkeznie a célhoz. Eddig az ih ren betörésekkel dolgozó be­törők nem egy esetben a legnagyobb sikerrel Róma, jun. 30. A szenátus és a kamara elnök­sége ma délelőtt együttesen ünnepélyes kihallga­tásra ment a Quirinalba, hogy a királynak átadja a parlament válaszát a trónbeszédre. A kihallgatás a királyi palota tróntermében folyt le Mussolini, a kormány valamennyi tagja és az udvari főméltó­ságok jelenlétében. A király válaszul a következő beszédet mondotta: — Az az üzenet, amelyet önök a szenátus és a kamara, a parlament két tényezője részéről át­nyújtottak nekem, beigazolja annak a szándéknak |é lelkületnek egyöntetűségéi, amellyel a két kamara á részemről munkájukul kitűzött feladatot fogadta. Ki kell fejeznem megelégedettségemet és örömteljes köszönetemet azért, hogy a királyság szenátusa és a képviselői kamara olv őszinte gondolattal ós összhangzatos érzéssel akarják megerösiteni a győzelem minden tényezőjét, amely a, haza jövőjé­nek megrendithetetlen biztositóka. Bizonyos vagyok abban, hogv elesett testvéreink emléke minden olaszt egyetértésre fog lelkesíteni. S ez az egyetértés a hősök áldozatát azzal a dicsőséggel övezi körül, hogy nem hiába áldozták fel magukat egy olyan ország nagyságáért és haladásáért, amely méltó a Habját ék. Irta : Lázár István A nyárutói nap bágyadt fényén átreszketett már a közelgő este. mint aranyfátyolon a barna asszonyhaj. A halmok már pirban égtek, a napkeleti felhők halványulni kezdtek és a mezőn kiterült a csend, a madarak elcsücsögték imájukat, a fűszálak pedig már jóéjszakát susogtak egymásnak s még­sem akart leszállni a nap ... A kékes-szürke homályból, mely a fűzfák közé vesző mezei ut végén imbolygott, két csüggedt ár­nyék bontakozott elő. A félig füves, félig poros ös­vényen nagy batyuja alatt roskadozott a két sze­gény komédiás. Valahol rigó füttyentett, tán őket üdvözölte: Jöjjetek, élet vándorai, pihenjetek meg virágos mezőnkben! És megállt a férfi, mint mikor valaki elér a határhoz, melyen tul egy uj világ várja. Homloka verejtékezett. — Riza, állj meg... Nincs erőm ... Leereszkedett a porba. Batyuja szétnyílt és a sipládáról a ponyva is lehullt. Az a szürke köd, melv a füzes alatt imbolygott, az asszony arcára gyűlt. Letette batyuját, sóhajtott és az ura mellé ku­porodott az elhagyott mezőben. — Szentül a nap. Mindjárt leáldozik és messze van még a falu ... — Ott van már. Integet a torony... — Az a piros bádogfödél? De messze van. Nem tudok én odajutni... — Dehogy nem. — vigasztalta az asszony. A bábjátékos a nap felé fordult. — Nem, — mormogta csendesen. — A sátor­ponyvát sem bonthatom szét többet... A bábokat sem táncoltathatom... Nagy szúrást érzek a tü­dőmben és fái-'a szivem is... Megsajnálta az asszonyt és elhallgatott. — Meggyógyulsz ... Valahogy bevánszor­gunk a faluba, a piactéren kivetjük a ponyvát es csörögni kezd a pénz. Lefekszel és pihensz, én pe­oneráltak és a maguk részéről is hozzájárul­tak a tőzsdén elvérzett közönség kifosztásához. A halottakat már nem lehet föltámasztani. Azok, akiket a folytonos bessz és a megfelelő fedezet hiánya arra kényszeritett, hogy érték­papirosaikat elkótyavetyéljék, végérvényesen elvesztettek mindent, amit elvesztettek. Azok már nem fogják élvezni _ a tőzsde magához térésének a jó következményeit. A megmaradt élők érdekében azonban sürgetjük a mentő be­avatkozást és a mentő beavatkozással együtt ^az óvórendszabályokat a betörők ellen. Mert kép­telenség volna, hogy az a publikum, amelyik a betörők javára egyszer már elvérzett a besszen,, most másodszor elvérezzen a hosszon is, csak azért, mert a betörők fürgék, mindent hama­rabb tudnak és mindent hamarabb értékesíti nek. mint ők. í legjobb és a legkimagaslóbb sorsra. Ez a szó —' egyetértés —. amelyet most hangoztatok, kifejezi a nép lelkiismeretének egybehangzó törekvését. Ma. amidőn egy rettenetes bün fölkeltette az undort bennem, kormányomban s a parlament két házában, szükségesebb mint eddig bármikor, hogy a két' kamara példáját adja a nemzet előtt a bölcse~ ségnek és a kiengesztelésnek. Ma. amidőn egy rettenetes bün arra késztette kormányomat, hogy felajánlja lemondását, szüksé­gesebb. mint valaha, hogy a parlament két, háza pél­dái mutasson a nemzetnek a bölcseségben és a ki­engesztelésben. Az olasz nép forrón kívánja, hogy nagy energiái értékekben fejeződjenek ki. a munka nyugalmában amely mindig a legtökéletesebb fej­lődést rejti magában, az egység érzetében, a fegye­lemnek és az állami szervezetnek megerősödésében a rendes nemzeti élet kereteiben. A két kamara bi­zonyára a jövőben is együtt fog működni a tevé­kenység böicseségével és a felelősség teljes tudatá­ban közös törekvéseik befejezéséért. Az uj olasz miniszterek. Róma, jun. 30. A király elfogadta Gentile, Cor­bino és Cainazza miniszterek lemond ásai, és Müsse dig táncoltatom a marionetteket. Mindjárt lesz hus, lesz bor és orvosság, csak a faluba juthassunk ... A bábjátékos a sípládára hajtolta fejét. Köhö­gési roham fogta el. hogv fuldoklóit bele. Az asz­szonv hozzáhajolt és erőtlen nyakát fölemelte. — Meggyógyulsz, bizonyosan meggyó­gyulsz ... A bábjátékos mosolygott. — Nem kell nekem már semmi, Riza .. Or­vosság se ... Jó tudnunk a valóságot... Mert én meghalok. Riza ... — Hiszen mindenki meghal egyszer, még a királyok is de ... — Igen, még a királyok is. pedig nekik van a legtöbb marionettjük. Mind bábjátékosok vagyunk, Riza, egyik kisebb, másik nagyobb, egyik ügyes, másik ügyetlen, szerencsés vagy szerencsétlen, tös én voltam a legszerencsétlenebb ... — Miért? — rebbent meg az asszony fekete szeme. — Mert művész voltam ... Álmodozva nézegette a magas felhőket, hogv olyan a szélük, mint a csipkefodor a szép asszonyok ruháján vagy a halotti szemfedön. Az alkonyat már ereszkedett a virágos mezőre. — A bábjáték sivár, élettelen mesterség, de én művészetté emeltem. — csillogott szemében a láz. — Komédiás voltam, de lásd sohasem nyeltem cse­püt. kócot és mnlángot. nem hullattam ki ezüstforin­tosokat a publikum orrán, sohasem izetlenkedtem a csőcselékkel. mint a többiek, mert én igpzi művész voltam. • Hü maradtam kicsi bábjaimhoz ős hű ma­radtam önmagamhoz... Guggoltam a láda. ilatt és mozgattam a kis Paprik" Jancsit... Ujjaimban ta­lálékonyság és alakító erő volt s finom ötletekkel ki* sértem bibábóim mozdulatát, míg n sfnládá'Kól "föl­=zakadoztnk nzok a réti. kedves dalok... Igen... én szerző voltam-, rendező voltam és színjátszó yol­4irr> e<ry szemelvben/é« sokszor láttam, hogv meré=z és finom* ä tlefemen s tökéletes játékomon megszed: 5.! a mélyen tisztelt publikum ... Ugy-e. Riza? Mz oiasz kipátw sutyos eisíéiő nyilatkozata a Maieotti-gyitfcosságpót. Megtörtént az olasx. kormány uift&ataMtti&a.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék