Pesti Hírlap, 1924. július (46. évfolyam, 129-155. szám)
1924-07-01 / 129. szám
BUDAPEST, 1924. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra.. 40.000 korona. Kogyodóvis 120.000 korona. Egyes szám ára helyben vidéken és a pályaudvarokon 2000 korona, vasárnap 2000 korona. Külföldön kétszeres az előfizetési ár. XLVI. ÉVFOLYAM, 129. ( KEDD, JULIUS F. Kiadótulajdonosok LéGRÁDY TESTVÉrfeKi SZERKESZTŐSÉG, KIADÓ*HIVATAL ÉS NYOMDAI Bpest, Vilmos csáss&r-ut 78. PICK KIADÓHIVATAL | Budapest, T Erzsébet-kunytli Megint arról hallunk, hogy felsőbb beavatkozással meg akarják gyógyítani a tőzsdét és el akarják metszeni tápláló gyökerét annak a hónapok óta tartó bessznek, * amely már a reális érték nyolc-tíz percentjéig nyomt. (Vissza a legkomolyabb és legmegbízhatóbb papirosok árát. Ha ez a híresztelés ezúttal igaznak bizonyulna, a legnagyobb megelégedéssel vennék tudomásul. Mert tényleg itt van már a legfőbb ideje annak, hogy az erre illetékes tudós professzorok törődjenek a tőzsde betegségével. Nem azért beteg a tőzsde, mert most "ottan bessz van. Nem akarjuk azt mondani, hogy a börzei árak lefelé licitálása mindig káros ésegészségtelen. Megtörténik, hogy a fölfelé spe-tzuláló játék túlhajtja a papirosok árfolyamát, ilyenkor egészséges és teljesen indokolt egy friis árromboló visszahatás. A budapesti tőzsdén azonban nem ez az eset. Itt a komoly vállalatok papirosai még akkor sem voltak túlértékelve, mikor a legmagasabb árfolyamaikat jegyezték. Hogyan lehetne túlértékelésrőlbeszélni tehát ma, amikor a papirosok ára egynegyedére, egyötödére, vagy még ennél is mélyebbre esett vissza"! Azután egy másik szempont: Magyarországot most szanálják, külföldi és belföldi erők összefogásával most akarják az ország életképességét biztosítani. A jövőbe vetett reménységek arculcsapása, az egészséges optimizmus konok és ártalmas negációja az az erőszakos, mesterséges eszközökkel dolgozó tőzsdei bessz, amely a legjobb magyar vállalatok értékét aláássa. Normális viszonyok között káros és veszélyes dolog az, ha felsőbb hatalom beavatkozik a tőzsdei árak természetes kialakulásába. Ma azonban a féktelen és egészségtelen spekuláció következtében nincsenek normális viszonyok a pesti tőzsdén. Ma teljesen jogosult minden olyan beavatkozás, amely fölszabadítja a tőzsdét a mesterségesen leszorított árak lidércnyomása alól. Egyelőre azonban, sajnos még csak az ígérgetéseknél és az újság-kombinációknál tartunk, óhajtandó volna, hogy ezúttal az ígéretekben több legyen az őszinteség és a kombinációban több legyen a valóság, mint eddig volt. És az illetékes körök végre rájöjjenek arra, hogy kötelességeik vannak a tőzsdével és a tőzsdén érdekelt naivan bizakodó publikummal szemben. Itt az ideje, hogy ma, amikor a magyar állami és közgazdasági élet szilárdabb formákat keres, a tőzsdén is megkezdődjék a papirosok végleges átértékelése. Ezt pedig komoly eszközökkel kellene biztosítani. Tessék végrehajtani azt a rendszabályt, amit mint a mumusz már jó régen emlegetnek: a pénzintézetek és magánbankcégek depóinak megvizsgálását. Meg kell állapítani, meg vannak-e ott a megőrzés céljából átadott papirosok, a bank vagy a tőzsdeügynök nem a felek papirosainak áruba bocsátásával vagy kölcsönadásával igyekszik-e a papirosok értékét lenyomni és ezzel a fél vagyonát megcsorbítani! Szorítsák rá a vállalatokat tisztességes osztalékpolitikára, tegyék kötelezővé az aranymérleg készítését, hogy a közönség pontosabban ellenőrizhesse az egyes vállalatok tényleges értékét. Tessék mérsékelni azt a tőzsdeadót, amely ma a legmagasabb tőzsdeadója az egész kontinensnek s egyik erős támasztóoszlopa a kontreminnek. Végül pedig, ami nem utolsó szempont, mindezt és az ezekkel összefüggő egyéb változásokat tessék olyan gyorsan és olyan formában végrehajtani, hogy a tőzsdén senkinek se legyen alkalma egy kis ,,betörés"-re. T'r«Tökéletesebb és jellegzetesebb kifejezést alig ismerünk ennél a tőzsdei műszónál „betörés" — ez azt jelenti, hogy egy kicsiny csoport, amelyik tud valamit, amit a nagyközönség nem is sejt, ezt a tudását fölhasználva, meglepetésszerűen rajtaüt a tőzsdén, besszve játszik, amikor mindenki hosszra spekulál," vagy megfordítva: az árfolyamok várható emelkedését értékesíti akkor, amikor mindenki átsülyedést vár. Az avatatlanok még föl sem ocsúdtak meglepetésükből, amikor észreveszik, hogy vesztettek, vagy tönkrementek, ők pedig, a fürgék, az élelmesek, milliókat és milliárdokat sepertek be. Bizonyos, a nyerészkedésnek ez a módja nagyon hasonlít a hamiskártyás módszeréhez, aki a hátlapról is megismeri, mi van az ellenfele kezében. Még veszedelmesebben hasonlít a turscsaláshoz, amikor a naiv és avatatlan publikum a papirosforma szerint tippel és veszíti el a pénzét, mialatt a beavatott trénerek, istállófiuk mögött álló kicsi és kiváltságos csoport holtbizonyosan előre tudja, melyik lónak kell beérkeznie a célhoz. Eddig az ihren betörésekkel dolgozó betörők nem egy esetben a legnagyobb sikerrel onoráltak és a maguk részéről is hozzájárultak a tőzsdén elvérzett közönség kifosztásához. A halottakat már nem lehet föltámasztani. Azok, akiket a folytonos bessz és a megfelelő fedezet hiánya arra kényszerített, hogy értékpapirosaikat elkótyavetyéljék, végérvényesen elvesztettek mindent, amit elvesztettek. Azok már nem fogják élvezni a tőzsde magához térésének a jó következményeit. A megmaradt élők érdekében azonban sürgetjük a mentő beavatkozást és a mentő beavatkozással együttaz óvórendszabályokat a betörők ellen. Mert képtelenség volna, hogy az a publikum, amelyik a betörők javára egyszer már elvérzett a besszen,, most másodszor elvérezzen a hosszon is, csak azért, mert a betörők fürgék, mindent hamarabb tudnak és mindent hamarabb értékesítenek, mint ők. Az olasz kipáti sútyos elsíelő nyilatkozata a Mareotti-gyillkosságról. Megtörtént az olasz kormány uist&atasttika. Róma, jan. 30. A szenátus és a kamara elnöksége ma délelőtt együttesen ünnepélyes kihallgatásra ment a Quirinalba, hogy a királynak átadja a parlament válaszát a trónbeszédre. A kihallgatás a királyi palota tróntermében folyt le Mussolini, a kormány valamennyi tagja és az udvari főméltóságok jelenlétében. A király válaszul a következő beszédet mondotta: " Az az üzenet, amelyet önök a szenátus és a kamara, a parlament két tényezője részéről átnyújtottak nekem, beigazolja annak a szándéknake lelkületnek egyöntetűségét, amellyel a két kamara a részemről munkájukul kitűzött feladatot fogadta. Ki kell fejeznem megelégedettségemet és örömteljes köszönetemet azért, hogy a királyság szenátusa és a képviselői kamara oly őszinte gondolattal és összhangzatos érzéssel akarják megerősíteni a győzelem minden tényezőjét, amely a haza jövőjének megrendíthetetlen biztosítéka. Bizonyos vagyok abban, hogy elesett testvéreink emléke minden olaszt egyetértésre fog lelkesíteni. S ez az egyetértés a hősök áldozatát azzal a dicsőséggel övezi körül, hogy nem hiába áldozták fel magukat egy olyan ország nagyságáért és haladásáért, amely méltó a legjobb és a legkimagaslóbb sorsra. Ez a szó — egyetértés —, amelyet most hangoztatok, kifejezi a nép lelkiismeretének egybehangzó törekvését. Ma, amidőn egy rettenetes bűn fölkeltette az undort bennem, kormányomban s a parlament két házában, szükségesebb mint eddig bármikor, hogy a két kamara példáját adja a nemzet előtt a bölcsességnek és a kiengesztelésnek. Ma, amidőn egy rettenetes bűn arra késztette kormányomat, hogy felajánlja lemondását, szükségesebb, mint valaha, hogy a parlament két, háza példát mutasson a nemzetnek a bölcseségben és a kiengesztelésben. Az olasz nép forrón kívánja, hogy nagy energiái értékekben fejeződjenek ki, a munka nyugalmában amely mindig a legtökéletesebb fejlődést rejti magában, az egység érzetében, a fegyelemnek és az állami szervezetnek megerősödésében a rendes nemzeti élet kereteiben. A két kamara bizonyára a jövőben is együtt fog működni a tevékenység bölcseségével és a felelősség teljes tudatában közös törekvéseik befejezéséért. Az új olasz miniszterek. Róma, jun. 30. A király elfogadta Gentile, Corbino és Cannazza miniszterek lemondásai, és Masse Habjáték. Irta : Lázár István A nyárutói nap bágyadt fényén átreszketett már a közelgő este, mint aranyfátyolon a barna asszonyhaj. A halmok már pirban égtek, a napkeleti felhők halványulni kezdtek és a mezőn kiterült a csend, a madarak elcsücsögték imájukat, a fűszálak pedig már jó éjszakát susogtak egymásnak s mégsem akart leszállni a nap ... A kékes-szürke homályból, mely a fűzfák közé vesző mezei út végén imbolygott, két csüggedt árnyék bontakozott elő. A félig füves, félig poros ösvényen nagy batyuja alatt roskadozott a két szegény komédiás. Valahol rigó füttyentett, tán őket üdvözölte: Jöjjetek, élet vándorai, pihenjetek meg virágos mezőnkben! És megállt a férfi, mint mikor valaki elér a határhoz, melyen túl egy új világ várja. Homloka verejtékezett. — Riza, állj meg... Nincs erőm ... Leereszkedett a porba. Batyuja szétnyílt és a sipládáról a ponyva is lehullt. Az a szürke köd, mely a füzes alatt imbolygott, az asszony arcára gyűlt. Letette batyuját, sóhajtott és az ura mellé kuporodott az elhagyott mezőben. — Szentül a nap. Mindjárt leáldozik és messze van még a falu ... — Ott van már. Integet a torony... — Az a piros bádogfödél? De messze van. Nem tudok én odajutni... — Dehogy nem. — vigasztalta az asszony. A bábjátékos a nap felé fordult. — Nem, — mormogta csendesen. — A sátorponyvát sem bonthatom szét többet... A bábokat sem táncoltathatom... Nagy szúrást érzek a tüdőmben és fáj e a szívem is... Megsajnálta az asszonyt és elhallgatott. — Meggyógyulsz ... Valahogy bevánszorgunk a faluba, a piactéren kivetjük a ponyvát és csörögni kezd a pénz. Lefekszel és pihensz, én pedig táncoltatom a marionetteket. Mindjárt lesz hús, lesz bor és orvosság, csak a faluba juthassunk ... A bábjátékos a sípládára hajtotta fejét. Köhögési roham fogta el, hogy fuldoklott bele. Az aszszony hozzáhajolt és erőtlen nyakát fölemelte. — Meggyógyulsz, bizonyosan meggyógyulsz ... A bábjátékos mosolygott. — Nem kell nekem már semmi, Riza .. Orvosság se ... Jó tudnunk a valóságot... Mert én meghalok, Riza ... — Hiszen mindenki meghal egyszer, még a királyok is de ... — Igen, még a királyok is, pedig nekik van a legtöbb marionettjük. Mind bábjátékosok vagyunk, Rita, egyik kisebb, másik nagyobb, egyik ügyes, másik ügyetlen, szerencsés vagy szerencsétlen, tös én voltam a legszerencsétlenebb ... — Miért? — rebbent meg az asszony fekete szeme. — Mert művész voltam ... Álmodozva nézegette a magas felhőket, hogy olyan a szélük, mint a csipkefodor a szép asszonyok ruháján vagy a halotti szemfedőn. Az alkonyat már ereszkedett a virágos mezőre. — A bábjáték sivár, élettelen mesterség, de én művészetté emeltem. — csillogott szemében a láz. — Komédiás voltam, de lásd sohasem nyeltem csepűt, kócot és műlángot, nem hullattam ki ezüstforintosokat a publikum orrán, sohasem izetlenkedtem a csőcselékkel, mint a többiek, mert én igazi művész voltam. • Hű maradtam kicsi bábjaimhoz és hű maradtam önmagamhoz... Guggoltam a lába m alatt és mozgattam a kis Paprika Jancsit... Ujjaimban találékonyság és alakító erő volt s finom ötletekkel kicsértem bibábóim mozdulatát, míg a sínládából "fölszakadoztak azok a réti, kedves dalok... Igen... én szerző voltam, rendező voltam és színjátszó vol-Mirrerry személyben és sokszor láttam, hogy merész és finom, a defemens tökéletes játékomon megszed:5. a mélyen tisztelt publikum ... Ugye, Rita?