Pesti Hírlap, 1924. augusztus (46. évfolyam, 156-180. szám)

1924-08-01 / 156. szám

PESTI HÍRLAP 1924. augusztus 1., péntek. A londoni konferencia megkeze­te a francia javaslat tárgyalását. Az első bizottság elfogadta a javaslatot. Szerdáról csütörtökre ismét kirobbantak a folyton kisértő ellentétek a londoni konferencián. A helyzetről igen nehéz tiszta és világos képet al­kotnunk, mert egyes jelentések szerint a nézetelté­rések oly nagyok, hogy a tárgyalások zátonyra­futásától is lehet tartani, s ugyanakkor opimisz­tikus híreket is kapunk Londonból, amelyek szerint az ellentétek csak múlékony természetűek. Herriot kompromisszumos javaslata, amelyet csütörtöki szá­munkban részletesen ismertettünk, még Herriot munkatársait, Seydouxi-t és Nollet hadügyminisz­tert is, a közreműködésük megtagadására indítot­­ták. A jóvátételi bizottság Londonba érkezése előre­láthatólag súlyosbítólag hat a helyzetre. A derék öreg Barthout, a bizottság elnökét, engedékeny és jóakaratú embernek tartják, de ő is Poincaré híve és a szélső­jobboldali politikusok fajtájából való. Az amerikai és angol bankárok magától érthetődő­leg türelmetlenek. Őket igen kevésbbé érdeklik azok a sokszor csak hajszálnyi árnyalatok, amelyek a kényes politikai kérdésekben Herriot-t és Macdo­naldot elkülönítik egymástól. Érthető, hogy ezek a hideg, számító emberek megunták a folytonos ta­nácskozásokat és szeretnének kiküszöbölni minden politikai momentumot a tárgyalásokból és megkötni az üzletet, amelynek kedvéért áthajóztak az óceá­­­non. Hughes amerikai államtitkárnak párizsi és berlini útjától igen Sokat lehet remélni. Hughes-t ma Amerikában a legkiválóbb és legbölcsebb politikus­nak tartják. A békekötés óta­­ az Egyesült­ Államok külpolitikájának úgyszólván teljhatalmú irányítója. Meggyőzte-e a párizsi tárgyalásokon a konok Poin­carét, azt nem tudjuk. Berlini útja azonban és az a nagy és fényes fogadtatás, amelyben őt a németek részesítették, megcáfolhatatlan bizonyítéka annak, hogy Németország ma egyedül benne bízik és talán nem is ok nélkül. A francia javaslat a bizottságok előtt. London, júl. 31. A konferencia első bizottsága egyhangúlag elfogadta a francia javaslatot. Az an­gol részről ma délelőtt benyújtott módosító indít­ványt visszavonták. A francia és az angol delegátu­sok a kölcsönös fáradozás sikere alkalmából üdvö­zölték egymást. Az­­egyik delegátus kijelentette a Reuter-iroda képviselője előtt, hogy a konferencia nagy nehézségét immár áthidalták. London, júl. 31. Az első és a harmadik bizott­ság délelőtt megkezdték a francia javaslat megvita­tását. Úgy látszik, a javasolt választott bírósági el­­járás nem ütközik nehézségbe. A mulasztások meg­állapításával foglalkozó első bizottság és a jóvátételi bizottság közt nincs véleménykülönbség. A harma­dik bizottságban az angol szakértők kifogásolták a francia formulát, amely Németországot kötelezni akarja, hogy állampolgárainak szállításait garantál­ja. Az angol szakértők csak arra akarják kötelezni Németországot, hogy a dologi szolgáltatások pro­grammjának végrehajtására ••feszítse meg erejét s azt is kijelentik, hogy nem tudtak dönteni arról, vájjon egybekapcsolható-e a három kérdés: a mu­lasztások, az átutalások és a szállítások kérdése. London, júl. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Valószínű, hogy a francia memorandum rögtön az első és a harmadik albizottság elé kerül­het, a megegyezésre azonban nincs kiátás, ha Fran­ciaország nem lesz engedékeny. Ha a memorandu­mot elfogadják és Németországgal sikerül a meg­egyezés, úgy Franciaország két év alatt négy etap­ban akarja a katonai kiürítést végrehajtani. A fran­cia fel­tétel­ek épen úgy felháborodást keltettek, mint az a francia állítás, hogy Anglia a kölni zónát azért tartja birtokában, hogy a franciák helyzetét a Ruhr­vidéken biztosítsa. A jelek szerint az angol kormány a megszállás meghosszabbítását nem ígérte meg és valószínűleg a belga közvetítő javaslattal szimpati­zál, amely szerint a Rajna balpartjának kiürítését el kell halasztani annyi idővel, amennyit a németek a fizetéssel késtek. Most meg kell várni, hogy a fran­ciák milyen áron volnának hajlandók kedvezőbb ja­vaslatokat tenni. Világos, hogy súlyos zavart okozna, ha az angol kormány nem vitte volna keresztül azt, hogy a katonai kérdéseket válasszák külön a Dawes­zervezet tárgyalásától. Belgium elégedetlen a francia javaslattal. Párizs, júl. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Belgium egyre elégedetlenebb Franciaor­szágnak a Ruhr-vidék kiürítésére vonatkozó terveze­tével. A belga delegáció kijelentette, hogy a belga csapatokat úgy a Ruhr-vidékről, mint a köln-kree­feldi zónáról visszavonják. A hangulat Párizsban. Párizs, júl. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Párizsban a londoni konferencia elé ter­jesztett javaslatok a Ruhrvidék katonai kiürítéséről nagy elégedetlenséget okoztak és azokat Franciaor­szág részéről súlyos áldozatoknak tekintik. Azt mondják, hogy Franciaország ezzel az engedékeny­ség terén a lehető legmesszebbre ment el. A lapok ezzel szemben Franciaország részére koncessziókat követelnek s a Journal des Debats kijelenti, hogy Herriot szükség esetén ugyanolyan hajlíthatatlan és rideg lesz, mint amilyen lojális volt mostanáig. A németek álláspontja: Berlin, júl. 31. A Ruhrvidék kiürítésére vonat­kozó francia javaslatot a Zeit elfogadhatatlannak mondja, mert nem felel meg a Németország részéről hangoz­atott feltevéseknek.' 'A Lokal-Auz sze­rint a francia javaslat megsértése a versaillesi szer­ződésnek. A K­renz-Zeitung a­ttól tart, hogy francia részről nemzetközi tőkére Németország szempontjá­ból kártékony befolyást fognak gyakorolni és kije­lenti, hogy a terv még csak alapul sem szolgálhat tárgyalásokra. Kovács György és Puliti ügyének fegyveres elintézése. Kovács György segédei táviratilag provokálták Pulitit. Dr. Gerde Oszkár és Rády József huszárőrnagy mint Kovács György megbízottai a következő táv­iratot küldték el Pulitinak: A nemzetközi olimpiai bizottságnak Kovács és Puliti urak között felmerült ügyben küldött válaszát hivatalosan ma vettük kézhez a magyar Olimpiai bizottság útján. Dr. Kovács úr megbízá­sából lovagias elégtételt kérünk az ön által rajta Párizsban elkövetett sértésért. Dr. Gerde Oszkár s. k., Rády József s. k. , A Magyar Vivószövetség ülése. A Magyar Vivó Szövetség tanácsa csütörtökön este Pallavicini őrgróf elnöklete alatt tartott ülésén a következő határozatokat hozta: Pallavicini elnök mély fájdalommal parentálta el a Szövetség elhunyt alelnökét, Földváry György doktort. A tanács utasította az intézőbizottságot, hogy emléke méltó megörökítésére indítványt tegyen. Sajnálattal vette tudomásul dr. Hajdú Marcell alelnök lemondását és úgy határozott, hogy a két al­elnöki állást rendes közgyűlésen fogja betölteni. Az olimpiászon dicsőségesen szereplő vívóknak jegyzőkönyvi köszönetet szavazott és elhatározta, hogy szeptemberben a tiszteletükre díszközgyűlést tart, amelynek keretében fogja átadni az olimpiai díjakat. Legvégül foglalkozott a tanács dr. Kovács György ügyével. A sérelmet teljes mértékben ma­gáévá teszi és elégtételt kér a Nem­zetközi Vívó Szö­vetségtől, a reprezentánsan elkövetet sértésért. Nem gátolja meg azonban abban, hogy ügyének személyes térre vitt részét ettől függetlenül intézze el. Posta Sándor világbajnok a francia aknamunkáról. A Matín egyik legutóbbi számában h­osz­szabb cikkben foglalkozik a kardvívás egyéni olim­piai bajnokságával s a maga részéről is feleleveníti azokat az elcsépelt frázisokat, amelyekkel az olasz vívók terrorisztikus egyéni akciói után, most a fran­ciák próbálják a zöld asztal mellől maguk részére elorozni a karddal szerzett magyar olimpiai baj­nokságot. Légből kapott, hamis tussarányokkal vitatják Ducret elsőségét, mert az olimpiai szabályok eredeti­eg a nemzetköziektől eltérően a tussarányt veszik döntőnek egyenlő számú győzelem esetében, am­it a vívás zsűrije és az olaszok lazsálási mankőverjei miatt változtatott meg oly módon, hogy egyenlő asszógyőzelem esetére döntő­ asszó megtartását ha­tározta el, még az olaszok távolmaradása következ­tében nyolcra csökkent, tizenkettesre tervezett döntő körmérkőzés előtt. Már annak idején megírtuk, hogy ez egyszerűen nem igaz, hogy megérdemelten máskép ne aposztro­fáljuk ezeket a kísérleteket, természetes azonban, hogy a Somfai-féle esetek után egyáltalában" nem tartunk semmiféle francia olimpiai versenyjegyzőkönyvet meg­bízhatónak, ha csak megszokott felületességből is. Mennyivel inkább nem vehetők teljes bizonyítékok gyanánt, mikor francia érdekekről van szó, bár csu­pán az olaszokról vallják, hogy a sacro egoismo hívei. A Magyar Hírlap mai számában különben a Matín cikkéről Posta Sándor a következőképen nyi­latkozik: — Én tisztán beosztással és óvatosan vívtam. A tussszámításnak semmiféle befolyása nem volt a ver­senyre, ezt a Jury d'Appel kimondotta, mert hiszen, hogy ha befolyással lett volna, akkor én vigyáztam volna, hogy ne 1:1-re vagy 4:2-re, hanem 4:0-ra győz­zek. A zsűri kimondotta már a versenyek előtt, hogy a tussoknak nincs befolyásuk a versenyre, mert egyenlő győzelmek esetén újabb négy tusra menő körmérkőzés lesz, amint ezt a nemzetközi vívószövet­ség szabályai lehetővé tették. , . Ami Ducretnek és a francia lapoknak a tus­sok megoszlására vonatkozó híresztelését illeti, csak annyit tartok szükségesnek megjegyezni, hogy azok nem felelnek meg a valóságnak. Ha a tussokat vesz­szük tekintetbe, akkor első helyre Garay került volna 17 kapott tussal. Én 18 tust kaptam, Ducret pedig 20 tust. Teljesen lehetetlennek tartom, hogy a nemzet­közi vívószövetség helyt adjon Ducret óvásának, an­nál is inkább, mert hiszen a legabszurdabb dolog lenne, hogy a sportban mindenn­emű kötelezettségé­nek eleget tett, nemzettel szemben ilyen eszközökkel éljenek. Ez a nemzetközi vívószövetség bukását vonná maga után. — Ducretre jellemzően annyit tartok még szük­ségesnek megjegyezni, hogy a hármas körmérkőzés után ő volt az első, aki hozzám lépett ezekkel a szavakkal: „Nagyon örülök, hogy a világ legjobb vívója nyerte meg az olimpiai bajnokságot." A világ minden számottevő nemzete egységesen ál­lást foglal az olimpiász ellen. Párizsban megbukott az olimpiász s azóta mindinkább kitűnik, hogy ami Párizsban történt, nemcsak a franciák olimpiászát buktatta m­eg, de csődbe juttatta magát az olimpiász eszméjét is. Egyetlen világnemzet sem mulasztotta el annak a leszögezését, hogy az olimpiász mai formájában in­kább ártalmas a nemzetek barátságos közeledésére, semmint, hogy egy lépéssel is ennek céljait szolgálja. Amerika "legnagyobb lapjai, a New­ York Herald és a Chicago Tribüne után, angol részről a Times , egyenesen a modern olimpiász azonnali megszünte­tését követeli. Ugyanez a véleményük a svéd illetékes köröknek is, így a svéd olimpiai bizottság tagjai a „Nya Daglight Allehanda" című lapban és a „Svenska Dagbladet"-ban kijelentették, hogy egy­előre jobb, ha mint emléket őrizzük meg az olim­piász eszméjét , jó időre elhalasszuk újbóli megren­dezésüket. De maguk a franciák is ezen a véleményen vannak s vezető napisajtójuk úgyszólván egyhangú­lag azt az álláspontot foglalta el, hogy Párizssal zá­rult be a modern olimpiász első korszaka s hosszú szünetnek kell bekövetkeznie, míg újból szükségét fogják érezni egy olimpiász megrendezésének. Mi magyarok nagyjából meg tudtuk óvni po­zíciónkat az előző olimpiászokról, de a napról-napra nyíltabbá vált ellenséges érzület megnyilvánulásával oly árt fizettünk­ érte, amelyet a legnagyobb olimpiai siker sem egyensúlyozhat. A világháborút követő első olimpiászra minden nemzet idegesen, előítélettel ment el, amelyből nem válhatott harmonikus együtt­működés. És itt derült ki, mennyire ártalmas volt az olimpiász eszméjére a franciáknak az a makacs elszántsága, amellyel maguknak vindikálták az első háború utáni olimpiász megrendezését, ahelyett, hogy azt a semleges államok egyikére, elsősorban az amúgy is soron lévő Amsterdamra bízzák. Hollandiában is aligha fűződött volna siker a nyolcadik olimpiászhoz, de Párizsban csak a biztos bukás várt reá. Maga Párizs is semmibe vette a sportnak ezt a nemzetközi ünnepét. Párizs népének ez nem volt szenzáció, mert nem nyújtott semmi újat. Ahol még látványosság volt, vagy erő­sebb izgal­mak voltak kilátásban — például a mezei futás bor­zalmai után a marathoni versenyben —, még csak volt közönség, különben csak az érdekeltek jelenlé­tében zajlott le ez az egész olimpiász. S az idegeneket váró Párizs is erősen csalódott számításaiban. Az angolszász és a latin Amerika gazdagjainak féktelen pazarlásaihoz szokott Párizst a sportemberek nagyrészben szolid élete kiábrándí­totta abból a hiedelemből, hogy az olimpiász egy jó üzlet. Ami annak idején, az évszázad kezdetén, a vi­lágkiállítással kapcsolatos népvándorlás mellett, új és vonzó volt, most csak keveseket csábított a pá­rizsi útra. Nem is foglalkozott Párizs sajtója valami kü­lönösebben a saját olimpiászával, még sportsajtója sem, amely minden egyéb — olimpiászon kívül álló — sporteseményről összehasonlíthatatlanul többet írt, mint az olimpiász legnagyobb szenzációiról. De egyebütt sem volt más a­ helyzet. Az angolok és ame­rikaiak még arról is csak ép hogy beszámoltak, ha győztek, a németek pedig — kizárásuk miatt — meg sem emlékeztek Párizs olimpiászáról. Esemény az olimpiász cs­ak Magyarországon és Svédországban volt, mert mindkét államban egy­máson túltett a sajtó a bő és kimerítő tudósítások­ban. Minden lapnak volt odakünn tudósítója, a Pesti Hírlap­nak tudvalevően három is. S némileg foglalkozott még az olimpiásszal, ha távolról sem ily kimerítően, Bécs és Prága sajtója is. Bármily magasan értékeljük is az olimpiász eszméjét, Párizs után kétségkívül erősen megcsap­pant az olimpiászban való hit s előreláthatólag alap­jaiban kell megváltoztatni az olimpiászt, hogy az érdeklődés iránta újjáéledjen, s az elkerül­het­et­len­nek látszó bukás elmaradjon. c. N. Külföldi kölcsön kell a városoknak Mért nem folyósítják már az állami előleget? — Emiatt a városok súlyos helyzetbe jutottak — A városok tanácskozása. A magyar városok országos kongresszu­s­ának állandó bizottsága dr. Sipőcz Jenő székesfővárosi polgármester elnöklete alatt csütörtökön népes ülést tartott, amelyen az összes felszólalásokból az a pa­nasz csendült ki, hogy amiatt, mert a pénzügymi­nisztérium a városi tisztviselők fizetéséhez a törvény­be­n biztosított állami előleget július elsején a bel­ügyminiszter pártoló közbenjárása ellenére sem fo­lyósította, a városok súlyos helyzetbe jutottak. A fenyegető munkanélküliség megelőzése, illet­ve enyhítése is amellett szól, hogy a városok sürgős beruházásokról gondoskodjanak. Ezért a városok kongresszusa kéri a kormányt, hogy egyrészt juttas­sa a vár­osokat abba a helyzetbe, hogy a szanálási törvény rendelkezéseinek megfelelő mértékben és időben az állami előleget a városoknak folyósítsa, másrészt pedig legyen segítségére az állam, a váro­soknak esetleg külföldi kölcsön előteremtésében, hogy legalább a legszükségesebb beruházásokat megkezd­hessék és ezáltal a munkanélküliség legyőzésében közreműködhessenek. Különösen az üzemek, így a villanytelepek, vízvezetékek, stb. rekonstruálásához volna a legsürgősebben a városoknak kölcsönre szük­ségük. Az ülés határozata alapján körlevélben szólít­ják fel a városokat, jelentsék be sürgősen a kongresz­szusnak, melyek a legszükségesebb beruházásaik, s azokra mennyi kölcsönre volna szükségük.

Next