Pesti Hírlap, 1924. augusztus (46. évfolyam, 156-180. szám)
1924-08-01 / 156. szám
PESTI HÍRLAP 1924. augusztus 1., péntek. A londoni konferencia megkezete a francia javaslat tárgyalását. Az első bizottság elfogadta a javaslatot. Szerdáról csütörtökre ismét kirobbantak a folyton kisértő ellentétek a londoni konferencián. A helyzetről igen nehéz tiszta és világos képet alkotnunk, mert egyes jelentések szerint a nézeteltérések oly nagyok, hogy a tárgyalások zátonyrafutásától is lehet tartani, s ugyanakkor opimisztikus híreket is kapunk Londonból, amelyek szerint az ellentétek csak múlékony természetűek. Herriot kompromisszumos javaslata, amelyet csütörtöki számunkban részletesen ismertettünk, még Herriot munkatársait, Seydouxi-t és Nollet hadügyminisztert is, a közreműködésük megtagadására indították. A jóvátételi bizottság Londonba érkezése előreláthatólag súlyosbítólag hat a helyzetre. A derék öreg Barthout, a bizottság elnökét, engedékeny és jóakaratú embernek tartják, de ő is Poincaré híve és a szélsőjobboldali politikusok fajtájából való. Az amerikai és angol bankárok magától érthetődőleg türelmetlenek. Őket igen kevésbbé érdeklik azok a sokszor csak hajszálnyi árnyalatok, amelyek a kényes politikai kérdésekben Herriot-t és Macdonaldot elkülönítik egymástól. Érthető, hogy ezek a hideg, számító emberek megunták a folytonos tanácskozásokat és szeretnének kiküszöbölni minden politikai momentumot a tárgyalásokból és megkötni az üzletet, amelynek kedvéért áthajóztak az óceánon. Hughes amerikai államtitkárnak párizsi és berlini útjától igen Sokat lehet remélni. Hughes-t ma Amerikában a legkiválóbb és legbölcsebb politikusnak tartják. A békekötés óta az Egyesült Államok külpolitikájának úgyszólván teljhatalmú irányítója. Meggyőzte-e a párizsi tárgyalásokon a konok Poincarét, azt nem tudjuk. Berlini útja azonban és az a nagy és fényes fogadtatás, amelyben őt a németek részesítették, megcáfolhatatlan bizonyítéka annak, hogy Németország ma egyedül benne bízik és talán nem is ok nélkül. A francia javaslat a bizottságok előtt. London, júl. 31. A konferencia első bizottsága egyhangúlag elfogadta a francia javaslatot. Az angol részről ma délelőtt benyújtott módosító indítványt visszavonták. A francia és az angol delegátusok a kölcsönös fáradozás sikere alkalmából üdvözölték egymást. Azegyik delegátus kijelentette a Reuter-iroda képviselője előtt, hogy a konferencia nagy nehézségét immár áthidalták. London, júl. 31. Az első és a harmadik bizottság délelőtt megkezdték a francia javaslat megvitatását. Úgy látszik, a javasolt választott bírósági eljárás nem ütközik nehézségbe. A mulasztások megállapításával foglalkozó első bizottság és a jóvátételi bizottság közt nincs véleménykülönbség. A harmadik bizottságban az angol szakértők kifogásolták a francia formulát, amely Németországot kötelezni akarja, hogy állampolgárainak szállításait garantálja. Az angol szakértők csak arra akarják kötelezni Németországot, hogy a dologi szolgáltatások programmjának végrehajtására ••feszítse meg erejét s azt is kijelentik, hogy nem tudtak dönteni arról, vájjon egybekapcsolható-e a három kérdés: a mulasztások, az átutalások és a szállítások kérdése. London, júl. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Valószínű, hogy a francia memorandum rögtön az első és a harmadik albizottság elé kerülhet, a megegyezésre azonban nincs kiátás, ha Franciaország nem lesz engedékeny. Ha a memorandumot elfogadják és Németországgal sikerül a megegyezés, úgy Franciaország két év alatt négy etapban akarja a katonai kiürítést végrehajtani. A francia feltételek épen úgy felháborodást keltettek, mint az a francia állítás, hogy Anglia a kölni zónát azért tartja birtokában, hogy a franciák helyzetét a Ruhrvidéken biztosítsa. A jelek szerint az angol kormány a megszállás meghosszabbítását nem ígérte meg és valószínűleg a belga közvetítő javaslattal szimpatizál, amely szerint a Rajna balpartjának kiürítését el kell halasztani annyi idővel, amennyit a németek a fizetéssel késtek. Most meg kell várni, hogy a franciák milyen áron volnának hajlandók kedvezőbb javaslatokat tenni. Világos, hogy súlyos zavart okozna, ha az angol kormány nem vitte volna keresztül azt, hogy a katonai kérdéseket válasszák külön a Daweszervezet tárgyalásától. Belgium elégedetlen a francia javaslattal. Párizs, júl. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Belgium egyre elégedetlenebb Franciaországnak a Ruhr-vidék kiürítésére vonatkozó tervezetével. A belga delegáció kijelentette, hogy a belga csapatokat úgy a Ruhr-vidékről, mint a köln-kreefeldi zónáról visszavonják. A hangulat Párizsban. Párizs, júl. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Párizsban a londoni konferencia elé terjesztett javaslatok a Ruhrvidék katonai kiürítéséről nagy elégedetlenséget okoztak és azokat Franciaország részéről súlyos áldozatoknak tekintik. Azt mondják, hogy Franciaország ezzel az engedékenység terén a lehető legmesszebbre ment el. A lapok ezzel szemben Franciaország részére koncessziókat követelnek s a Journal des Debats kijelenti, hogy Herriot szükség esetén ugyanolyan hajlíthatatlan és rideg lesz, mint amilyen lojális volt mostanáig. A németek álláspontja: Berlin, júl. 31. A Ruhrvidék kiürítésére vonatkozó francia javaslatot a Zeit elfogadhatatlannak mondja, mert nem felel meg a Németország részéről hangozatott feltevéseknek.' 'A Lokal-Auz szerint a francia javaslat megsértése a versaillesi szerződésnek. A Krenz-Zeitung attól tart, hogy francia részről nemzetközi tőkére Németország szempontjából kártékony befolyást fognak gyakorolni és kijelenti, hogy a terv még csak alapul sem szolgálhat tárgyalásokra. Kovács György és Puliti ügyének fegyveres elintézése. Kovács György segédei táviratilag provokálták Pulitit. Dr. Gerde Oszkár és Rády József huszárőrnagy mint Kovács György megbízottai a következő táviratot küldték el Pulitinak: A nemzetközi olimpiai bizottságnak Kovács és Puliti urak között felmerült ügyben küldött válaszát hivatalosan ma vettük kézhez a magyar Olimpiai bizottság útján. Dr. Kovács úr megbízásából lovagias elégtételt kérünk az ön által rajta Párizsban elkövetett sértésért. Dr. Gerde Oszkár s. k., Rády József s. k. , A Magyar Vivószövetség ülése. A Magyar Vivó Szövetség tanácsa csütörtökön este Pallavicini őrgróf elnöklete alatt tartott ülésén a következő határozatokat hozta: Pallavicini elnök mély fájdalommal parentálta el a Szövetség elhunyt alelnökét, Földváry György doktort. A tanács utasította az intézőbizottságot, hogy emléke méltó megörökítésére indítványt tegyen. Sajnálattal vette tudomásul dr. Hajdú Marcell alelnök lemondását és úgy határozott, hogy a két alelnöki állást rendes közgyűlésen fogja betölteni. Az olimpiászon dicsőségesen szereplő vívóknak jegyzőkönyvi köszönetet szavazott és elhatározta, hogy szeptemberben a tiszteletükre díszközgyűlést tart, amelynek keretében fogja átadni az olimpiai díjakat. Legvégül foglalkozott a tanács dr. Kovács György ügyével. A sérelmet teljes mértékben magáévá teszi és elégtételt kér a Nemzetközi Vívó Szövetségtől, a reprezentánsan elkövetet sértésért. Nem gátolja meg azonban abban, hogy ügyének személyes térre vitt részét ettől függetlenül intézze el. Posta Sándor világbajnok a francia aknamunkáról. A Matín egyik legutóbbi számában hoszszabb cikkben foglalkozik a kardvívás egyéni olimpiai bajnokságával s a maga részéről is feleleveníti azokat az elcsépelt frázisokat, amelyekkel az olasz vívók terrorisztikus egyéni akciói után, most a franciák próbálják a zöld asztal mellől maguk részére elorozni a karddal szerzett magyar olimpiai bajnokságot. Légből kapott, hamis tussarányokkal vitatják Ducret elsőségét, mert az olimpiai szabályok eredetieg a nemzetköziektől eltérően a tussarányt veszik döntőnek egyenlő számú győzelem esetében, amit a vívás zsűrije és az olaszok lazsálási mankőverjei miatt változtatott meg oly módon, hogy egyenlő asszógyőzelem esetére döntő asszó megtartását határozta el, még az olaszok távolmaradása következtében nyolcra csökkent, tizenkettesre tervezett döntő körmérkőzés előtt. Már annak idején megírtuk, hogy ez egyszerűen nem igaz, hogy megérdemelten máskép ne aposztrofáljuk ezeket a kísérleteket, természetes azonban, hogy a Somfai-féle esetek után egyáltalában" nem tartunk semmiféle francia olimpiai versenyjegyzőkönyvet megbízhatónak, ha csak megszokott felületességből is. Mennyivel inkább nem vehetők teljes bizonyítékok gyanánt, mikor francia érdekekről van szó, bár csupán az olaszokról vallják, hogy a sacro egoismo hívei. A Magyar Hírlap mai számában különben a Matín cikkéről Posta Sándor a következőképen nyilatkozik: — Én tisztán beosztással és óvatosan vívtam. A tussszámításnak semmiféle befolyása nem volt a versenyre, ezt a Jury d'Appel kimondotta, mert hiszen, hogy ha befolyással lett volna, akkor én vigyáztam volna, hogy ne 1:1-re vagy 4:2-re, hanem 4:0-ra győzzek. A zsűri kimondotta már a versenyek előtt, hogy a tussoknak nincs befolyásuk a versenyre, mert egyenlő győzelmek esetén újabb négy tusra menő körmérkőzés lesz, amint ezt a nemzetközi vívószövetség szabályai lehetővé tették. , . Ami Ducretnek és a francia lapoknak a tussok megoszlására vonatkozó híresztelését illeti, csak annyit tartok szükségesnek megjegyezni, hogy azok nem felelnek meg a valóságnak. Ha a tussokat veszszük tekintetbe, akkor első helyre Garay került volna 17 kapott tussal. Én 18 tust kaptam, Ducret pedig 20 tust. Teljesen lehetetlennek tartom, hogy a nemzetközi vívószövetség helyt adjon Ducret óvásának, annál is inkább, mert hiszen a legabszurdabb dolog lenne, hogy a sportban mindennemű kötelezettségének eleget tett, nemzettel szemben ilyen eszközökkel éljenek. Ez a nemzetközi vívószövetség bukását vonná maga után. — Ducretre jellemzően annyit tartok még szükségesnek megjegyezni, hogy a hármas körmérkőzés után ő volt az első, aki hozzám lépett ezekkel a szavakkal: „Nagyon örülök, hogy a világ legjobb vívója nyerte meg az olimpiai bajnokságot." A világ minden számottevő nemzete egységesen állást foglal az olimpiász ellen. Párizsban megbukott az olimpiász s azóta mindinkább kitűnik, hogy ami Párizsban történt, nemcsak a franciák olimpiászát buktatta meg, de csődbe juttatta magát az olimpiász eszméjét is. Egyetlen világnemzet sem mulasztotta el annak a leszögezését, hogy az olimpiász mai formájában inkább ártalmas a nemzetek barátságos közeledésére, semmint, hogy egy lépéssel is ennek céljait szolgálja. Amerika "legnagyobb lapjai, a New York Herald és a Chicago Tribüne után, angol részről a Times , egyenesen a modern olimpiász azonnali megszüntetését követeli. Ugyanez a véleményük a svéd illetékes köröknek is, így a svéd olimpiai bizottság tagjai a „Nya Daglight Allehanda" című lapban és a „Svenska Dagbladet"-ban kijelentették, hogy egyelőre jobb, ha mint emléket őrizzük meg az olimpiász eszméjét , jó időre elhalasszuk újbóli megrendezésüket. De maguk a franciák is ezen a véleményen vannak s vezető napisajtójuk úgyszólván egyhangúlag azt az álláspontot foglalta el, hogy Párizssal zárult be a modern olimpiász első korszaka s hosszú szünetnek kell bekövetkeznie, míg újból szükségét fogják érezni egy olimpiász megrendezésének. Mi magyarok nagyjából meg tudtuk óvni pozíciónkat az előző olimpiászokról, de a napról-napra nyíltabbá vált ellenséges érzület megnyilvánulásával oly árt fizettünk érte, amelyet a legnagyobb olimpiai siker sem egyensúlyozhat. A világháborút követő első olimpiászra minden nemzet idegesen, előítélettel ment el, amelyből nem válhatott harmonikus együttműködés. És itt derült ki, mennyire ártalmas volt az olimpiász eszméjére a franciáknak az a makacs elszántsága, amellyel maguknak vindikálták az első háború utáni olimpiász megrendezését, ahelyett, hogy azt a semleges államok egyikére, elsősorban az amúgy is soron lévő Amsterdamra bízzák. Hollandiában is aligha fűződött volna siker a nyolcadik olimpiászhoz, de Párizsban csak a biztos bukás várt reá. Maga Párizs is semmibe vette a sportnak ezt a nemzetközi ünnepét. Párizs népének ez nem volt szenzáció, mert nem nyújtott semmi újat. Ahol még látványosság volt, vagy erősebb izgalmak voltak kilátásban — például a mezei futás borzalmai után a marathoni versenyben —, még csak volt közönség, különben csak az érdekeltek jelenlétében zajlott le ez az egész olimpiász. S az idegeneket váró Párizs is erősen csalódott számításaiban. Az angolszász és a latin Amerika gazdagjainak féktelen pazarlásaihoz szokott Párizst a sportemberek nagyrészben szolid élete kiábrándította abból a hiedelemből, hogy az olimpiász egy jó üzlet. Ami annak idején, az évszázad kezdetén, a világkiállítással kapcsolatos népvándorlás mellett, új és vonzó volt, most csak keveseket csábított a párizsi útra. Nem is foglalkozott Párizs sajtója valami különösebben a saját olimpiászával, még sportsajtója sem, amely minden egyéb — olimpiászon kívül álló — sporteseményről összehasonlíthatatlanul többet írt, mint az olimpiász legnagyobb szenzációiról. De egyebütt sem volt más a helyzet. Az angolok és amerikaiak még arról is csak ép hogy beszámoltak, ha győztek, a németek pedig — kizárásuk miatt — meg sem emlékeztek Párizs olimpiászáról. Esemény az olimpiász csak Magyarországon és Svédországban volt, mert mindkét államban egymáson túltett a sajtó a bő és kimerítő tudósításokban. Minden lapnak volt odakünn tudósítója, a Pesti Hírlapnak tudvalevően három is. S némileg foglalkozott még az olimpiásszal, ha távolról sem ily kimerítően, Bécs és Prága sajtója is. Bármily magasan értékeljük is az olimpiász eszméjét, Párizs után kétségkívül erősen megcsappant az olimpiászban való hit s előreláthatólag alapjaiban kell megváltoztatni az olimpiászt, hogy az érdeklődés iránta újjáéledjen, s az elkerülhetetlennek látszó bukás elmaradjon. c. N. Külföldi kölcsön kell a városoknak Mért nem folyósítják már az állami előleget? — Emiatt a városok súlyos helyzetbe jutottak — A városok tanácskozása. A magyar városok országos kongresszusának állandó bizottsága dr. Sipőcz Jenő székesfővárosi polgármester elnöklete alatt csütörtökön népes ülést tartott, amelyen az összes felszólalásokból az a panasz csendült ki, hogy amiatt, mert a pénzügyminisztérium a városi tisztviselők fizetéséhez a törvényben biztosított állami előleget július elsején a belügyminiszter pártoló közbenjárása ellenére sem folyósította, a városok súlyos helyzetbe jutottak. A fenyegető munkanélküliség megelőzése, illetve enyhítése is amellett szól, hogy a városok sürgős beruházásokról gondoskodjanak. Ezért a városok kongresszusa kéri a kormányt, hogy egyrészt juttassa a városokat abba a helyzetbe, hogy a szanálási törvény rendelkezéseinek megfelelő mértékben és időben az állami előleget a városoknak folyósítsa, másrészt pedig legyen segítségére az állam, a városoknak esetleg külföldi kölcsön előteremtésében, hogy legalább a legszükségesebb beruházásokat megkezdhessék és ezáltal a munkanélküliség legyőzésében közreműködhessenek. Különösen az üzemek, így a villanytelepek, vízvezetékek, stb. rekonstruálásához volna a legsürgősebben a városoknak kölcsönre szükségük. Az ülés határozata alapján körlevélben szólítják fel a városokat, jelentsék be sürgősen a kongreszszusnak, melyek a legszükségesebb beruházásaik, s azokra mennyi kölcsönre volna szükségük.