Pesti Hírlap, 1924. október (46. évfolyam, 205-231. szám)

1924-10-22 / 223. szám

1924 október 24 . péntek. PESTI HIRLAP 387 Halálo­s szerencsétlenség a Dunán Pócsmegyer és Död között. Riess törvényszéki bírót és Paksi csónakost kimentették. — Gróf Mirbach és Pollák tanár a Dunába veszett.­ ­ Halálos kimenetelű csónakszerencsétlenség tör­t történt hétfőn délután a Dunán Pócsmegyer és Göd községek között. Egy csónak fölborult három utasá­val, akik a főváros társadalmi életében eléggé is­mert emberek, csak egyet és rajta kívül a csónakost tudták kimenteni. A szomorú végű csónakút részle­geiről a következőket jelentjük: Dr Pless György törvényszéki biró pócsmegyeri szőlőjében tartózkodott hétfőn és Budapestről érke­zett vendégei, gróf Mirbach Oszkár és Pollák Emil középiskolai tanár társaságában töltötte a derűs ok­tóberi napot. Délután elhatározták, hogy csónakon átmennek a nagy Dunaágon Gödre és onnan térnek haza Budapestra Paksi János csónakos délután négy órakor el­indult három utasával a pócsmegyeri partról Göd felé, de mikor a Duna közepe tájára értek, a tanár kutyája a vízbe ugrott. A tanár kedvenc kutyája után kapott, hogy visszaemelje a csónakba. Ebben a pillanatban a csónak nagyot rándult és egyensúlyát vesztve, felfordult a Duna közepén, utasai pedig alámerültek a Duna hullámaiba. Délután negyed öt óra lehetett, amikor a szerencsét­lenség történt és a víz közepén vergődő embereknek senki sem nyújthatott közvetlen segítséget. A gödi csősz hangos jajkiáltásaikra észrevette Ugyan a felfordult csónakot és ladikba szállva, rög­tön a segítségükre indult, azonban már csak dr. Plesz Györgyöt és Paksi János csónakost tudta meg­m­enteni. Pless és Paksi a felborult csónakba kapasz­kodtak, a víz sodra erős munkát adott nekik timig a gödi csősz bele tudta emelni őket a csónakba. A közeledő őszi este homályában nem találták gróf Mirbachot és Pollák tanárt, akiket, — úgy lát­szik — elsodort a víz, mielőtt belekapaszkodhattak volna a felborult csónakba. Pless György törvényszéki bíró hétfőn este visz­szaérkezett Budapestre és kedden délelőtt jelentést küldött a főkapi­­­tányságra, amelyben elmondotta, hogy gróf Mirbach Oszkár és Pollák Emil valószínűleg a vízbe fúltak. A főkapitányságon elrendelték a nyomozást és de­tektívek utaztak is Gödre és Pócsmegyerre. Eddig még a nyomozás még nem tudott közelebbit megál­lapítani a szerencsétlenségről. Plesz törvényszéki bírót eddig nem lehetett ki­hallgatni, mert még ma is megviselt állapotban, be­tegen fekszik lakásán. Az eltűnt emberekről még nem érkezett jelentés sem Gödről, sem a part­vidékről. A szerencsétlenség áldozatai. Pollák Emil középiskolai tanár és gróf Mirbach Oszkár régóta jóbarátok voltak. Pollák Emil tanár Privigyéről menekült, nőtlen, 30—32 év körüli ember, aki a Markó-utcai főgimnáziumban tanított. Szen­vedélyes vadász és a kutya, amelyik a vízbe ugrott, az ő dédelgetett ebe volt, nem pedig a grófé, mint az esti lapokban olvastuk. Körülbelül három éve lakik albérletben egyik barátjánál a Szentkirályi­ utca 5. számú ház első emeletén. iValaha, amikor még a gróf nőtlen volt, mindketten ebben a házban laktak. iVasárnap reggel távozott el lakásáról és azt mon­dotta, hogy gróf Mirbach Oszkárral, — akivel több­ször járt vadászatra, — Tahiba megy Grosz tőzsde­bizományoshoz vadászatra. Bekecsben, hátizsákkal, nehéz cipőkben távozott hazulról, mert arra készült, hogy a vasárnap éjszakát vadászlesben tölti el. Ha ebben a ruházatban szállott csónakba, akkor bizony nem sok remén­ye lehetett a menekülésre, bár jó Úszónak ismerték. Barátja, gróf Mirbach Oszkár, megszállott terü­letről való, újabban azonban állandó bécsi lakos. Gyakran megfordul Budapesten, az öccse, aki a Páz­mány Tudományegyetemen egyetemi hallgató, ál­landóan a fővárosban tartózkodik. Nős és néhány hetes kisgyermeke van, legutóbb, október 7-ikán ér­kezett Budapestre és a Metropole-szállóban bérelt la­kást. Vasárnap reggel távozott el a szállóból és meg­hagyta, hogy a szobát tartsák fenn számára, mert hétfőn visszatér Budapestre.­­Zaglul pasa visszatért Egyiptomba. London, okt. 21. (Wolff.) A lapok jelentése szerint Zaglul pasát, az egyiptomi miniszterelnököt a Marseilleből Alexendriába való megérkezésekor lel­kes fogadtatásban részesítették s Faud király, két­lórás kihallgatáson fogadta. •.... .­­.._ Az új osztrák költségvetés. Bécs, okt. 21. A nemzetgyűlésen ma előterjesz­tett 1925. évi költségvetés összesen 10.669 milliárd kiadást és 10.084 milliárd korona bevételt irányoz elő. Az állami közigazgatásban a költségvetés 9.8 tS­tmilliárd kiadást és 8.593 milliárd bevételt prelimi­­rál. Az egyedáruságok 1.424 milliárd fölösleget tün­tetnek föl, ez tehát 169 milliárddal több, mint az­­állami költségvetés deficitje. Az államvasutak üzeme 1574 milliárd pótkiadást kiván meg, úgy hogy az­­egész deficit 585 milliárd, vagyis kerek 40 millió­­ aranymárka, ami a népszövetségi kölcsönből fede- t­tendő.­­ A kultuszminiszter dönt a szegedi affér dolgában. A zsidó egyetemi hallgatók együttesen külföldre akarnak menni. A szegedi egyetem orvostudományi karának határozata, amellyel kizárta az anatómiai gyak­or­latokról a zsidó hallgatókat a zsidó hullák elég­telensége miatt, kedden többféle intézkedést és moz­galmat kezdeményezett. Elsősorban a kultuszmi­nisztériumban kezdődtek ebben az ügyben tárgya­lások. A kultuszminiszter ugyanis maga hozza meg a végleges döntést és az egyetemek illetékességét itt nem ismerheti el. Nyilvánvaló azonban, hogy a kultuszminiszter el­fogadja a szegedi egyetem álláspontját, azaz elren­deli, hogy a boncolásnál a különböző felelezetek hulláit egyenlő elbánásban kell részesíteni. A bon­colás alól tehát nem mentesíthetők a hozzátartozók nélkül elhalt zsidók hullái sem. A szegedi orvosi kar egyébként a határozatá­ban a budapesti egyetemre hivatkozott. Az utóbbi egyetemen azonban ilyen irányú intézkedésről csu­pán tanácskoztak, de nem határoztak. A kultusz­minisztérium illetékes ügyosztályában úgy hiszik, hogy a szegedi orvostanárok határozatát nem kö­vetik a többi egyetemek, hanem bevárják a kultusz­miniszteri rendeletet, amely azután elsimítja az ellentéteket. Amint a Magyar Hírlap értesül, a m magyar zsidó egyetemi hallgatók szövetsége memorandumot szerkeszt, amelyben utal arra, hogy Magyarorszá­gon az egyetemi előadások hallgatása zsidó hall­gatók számára teljes lehetetlenség és ezért külföldi egyetemeken kívánják folytatni ta­nulmányaikat. Ezt a memorandumot hamarosan a kormány elé terjesztik, de a nemzetgyűlés is foglalkozik vele, mert ellenzéki részről sürgős interpellációban szó­vá teszik. A kövezetvám emelése ellen. Kedden délelőtt a gazdasági érdekképviseletek kiküldöttei ankétet tartottak dr. Ripka Ferenc kor­mánybiztos elnöklésével, a kövezetvám kérdésében. A fővárosi kövezetvám azokat az árukat sújtja, amelyek tengelyen érkeznek Budapestre. A tanács e vámokat 1924 szept. 26-ikén a tízszeresükre emelte, ami — túl az aran­yparitáson —, a békebeli kövezetvámok 5-6-szorosát jelenti. Főleg a környékbeli falvakból felho­zott élelmicekkek, vaj, zöldségfélék stb. árai fognak ism­ét emelkedni s kétségtelen, hogy az uj kövezet­vám a budapesti életet a harmadával megdrágítja Érthető az érdekképviseletek tiltakozása a ma­gas vámok ellen. Ezt maga dr. Ripka kormánybiztos is belátta, s kilátásba helyezte a vámtételek mérsék­lését Értesülésünk szerint a kormánybiztos sok vám­tétel mérséklését fogja keresztülvinni, főleg arra lesz gondja, hogy a legfontosabb élelmicikkek ne drágul­janak tovább-Az ankét első szónoka Lengyel Géza volt, aki a GYOSz­ kifogásait adta elő. Elmondotta, hogy a múlt hónapban meglepetésszerűen életbeléptetett eme­lés olyan, a­mely a környékbeli gyárakat egészen új üzlet- és forgalmi­ politikára kényszeríti, még­pedig arra nevezetesen, hogy a főváros területét teljesen kerüljék el. Néhány kirívó példát hoz fel az új vámtarifára vonatkozólag. Így a bútor 20 méter mázsás fuvarjának a békebeli 2.40 koronás vámját 34 aranykoronára emelték fel most, a gépek 2.40 aranykoronás vám­ját 7, a textiláruk 2.40 koronás vámját 34, a készbőr­áruk 2,40 koronás vámját 10,6, a bőr 2,40 koronás vámját pedig 34 aranykoronára emelték. Gyömrey Sándor a Kereskedelmi Kamara kép­viseletében a kérdés jogi vonatkozásaival foglalko­zott. Kimutatta, hogy a törvények alapján a főváros­nak nem is volt joga emelni a kövezetvámot. A kö­vezetvám a törvény szerint pusztán a kövezet fenn­tartására szolgálhat, most pedig a főváros más szük­ségleteit akarja ebből fedezni. Túladóztatást lát a fő­város részéről. A malomérdekeltségek és más kereskedelmi szakmák képviselői beszéltek ezután és részletesen előadták az egyes tételeknél előforduló visszássá­gokat. Szurday vezérigazgatói kijelentette, hogy a tex­tilipar a terhet át tudja hárítani a kereskedőre, de a kereskedő nem tudja azt tovább hárítani és ekkor elő fog állni az a helyzet, hogy a textilkereskedelem Budapestről el fog tolódni a vidékre. Koós Mihály államtitkár a mezőgazdaság nevé­ben kijelentette, hogy az árak csökkentésére van szük­ség, azonban a felmerült eszme épen az élelmicikke­ket fogja megdrágítani. Budapest környékén hatal­mas, virágzó konyha- és gyümölcskertészet fejlődött, amely ezt a vámot nem fogja elbírni. A paradicso­mot már a múlt nyáron sem volt érdemes a fővá­rosba szállítani, mert nem bírta el a fuvart, még ke­vésbbé fogja elbírni a felemelt vámot­. Ripka Ferenc kormánybiztos reflektált az el­hangzott felszólalásokra. Kijelentette, hogy a kérdést nyugvópontra akarja hozni, azonban az ügy hosszabb tanulmányozást igényel. Felkéri a Kereskedelmi Ka­mara, a GyOSz, az Ipartestület, a Baross­ Szövetség és a malomiparosok képviselőit, hogy kívánságaikat írásban, lehetőleg sürgősen, adják be. Később az elnöklést Csupor tanácsnok vette át, akivel az érdekeltségek képviselői megtárgyalták a további tárgyalások módozatait. Ennek eredménye­képen az egyes gyárak írásba foglalva adják majd elő kívánságaikat a GyOSz-nak, amely ezeket össze­sítve mint a gyáripar kívánságait terjeszti a tanács­nok elé. NAPI HÍREK. Vredenburch báróné temetése. A részvét gyönyörű megnyilatkozása mellett temették el kedden, délután a Kerepesi-temet­őben Van Vredenburch Vilmosné bárónét, aki a hollandiai gyermeknyaraltatási mozgalom egyik megteremtője és vezetője volt. Már jóval a temetés időpontja előtt özönlött a temetőbe az a rengeteg szülő és gyermek aki érezte a hollandi üdültetés áldásait. Az oszlop­csarnokban fölállított ravatalt elborították a koszo­rúk, köztük a kormányzó, a kormány, Albrecht fő­herceg, a hollandiai követség, a Gyermekvédő liga és számtalan egyesület koszorúi. A temetésen meg­jelent előkelőségek sorában ott volt Horthy Miklósné, a kormányzó felesége, gróf Bethlen Istvánné, dr. Foss József népjóléti miniszter, báró Prónay György államtitkár, Huszár Károly, a nemzetgyűlés alelnö­ke, József főherceg képviseletében Szirmay tábornok, Michiels Van Verduynen hollandi követ, Fledderus hollandi főkonzul, Raffay Sándor püspök, Ripka Fe­renc kormánybiztos. A mintegy húszezer főnyi kö­zönség soraiban ott volt a hollandus kolónia teljes számban és valamennyi jótékonysági egyesület kül­döttsége. Az előkelőségeket a temetés rendezője, Keu­gebauer Vilmos, a Gyermekvédő Liga igazgatója fogadta. Három óra után kezdődött meg a gyászszertar­tás. A ravatalnál Ravasz László református püspök mondott költői szárnyalású búcsúztatót, amelyben az elhunytat árpádházi Szent Erzsébethez hasonlította. — Mikor legszomorúbb és legárvább volt a magyar — úgymond — s mikor a halál árnyékának völgyében a legmélyebbre szállt alá, elindult nyugat­ról egy asszony. Semmit sem tudott rólunk, csak azt, hogy mi vagyunk a szenvedések népe. A szive hozta, s ő hozta a férjét, vonták maguk után egy népnek a lelkét, százezernyi szivet. Jöttek és megállapodtak baljós egünkön a magyar gyermek fölött, amelyik ott halódott a pusztában, mint a kivert Hágár fia. Így adott vissza Vredenburch báróné egy hétszáz éves látogatást, az árpádházi Szent Erzsébetet, ő volt minden magyar gyermeknek legjobb ismerőse, sok-sok magyar szülőnek legjobb barátja. Mennyi magyar életet támasztott azzal, hogy gyermekek tíz­ezreit vitte ki Hollandiába. Úgy mentek ki, mint megannyi sápadt, vézna árvalányhaj. Úgy jöttel­ haza, mint lábonjáró piros holland tulipánok. S mi­kor ő maga jön ide viruló arccal saját gyermekét ápolni, elömlik közöttünk, mint egy fehér rózsa, mint egy fehér álom. Megáldunk Téged, Te Kedves idegen, Te legmagyarabb asszony. Mosolyszerző asszony, siratnak a magyar gyermekarcok. Áldott anyai sziv, állanak a magyar anyák. Komoly fér­fiak néma serege leveszi kalapját, amerre diadalutad elhalad, amint virággal borított tetemed bevonul a magyar földbe, neved a magyar történelembe, emlé­ked jövend nemzedékek szivébe. A beszéd elhangzása után megindult a gyász­menet a sírhoz. Az úton gyermekek álltak sorfalat, kezükben virággal. A sírnál dr. Szabó Aladár jó­zsefvárosi református lelkész holland nyelven mon­­­dott búcsúztatót, utána a Budai Dalárda gyászdalo­kat énekelt. Ugyancsak hollandi nyelven mondott búcsúbeszédet Huszár Gyula, az Országos Gyermek­védő Liga, Kuyper Johanna pedig a hollandiai Cen­tral Comite nevében. Végül egy magyar kisleány pár meleg hollandi szóval búcsúzott el a gyermekek­ barátjától. A Budai Dalárda elénekelte a holland majd a magyar himnuszt. A sirba bocsátott kopor­sóra virágeső hullott. A gyermeksereg ezután elvo­nult a sirhalom előtt és virágot szórt a sirra. Az el­vonulás több mint fél órán át tartott és mire az utolsó gyermek is elhaladt, a sirt hatalmas virágú erdő borította be.­­ (A józanság apostola.) Amerika tűzzel-vas­sal, törvénnyel-börtönnel küzd a szesz ellen. Sok ember lesz boldogtalan, mert elvették tőle szenve­délyét, de nem vették el tőle azt a titkos erőt, mely a szenvedély karjaiba ha­jtja. Ez a kezelés bizony, meglehetős kezdetleges, tüneti, felszínes, pusztán az állami önzésen alapul, nem gyógyít meg senkit, a veszedelmet sem küszöböli ki, csak ép elbujtatja. Mint mikor a tilos játékszert eldugjuk a gyerekek elöl. Más módon harcol az alkoholizmus ellen Lho­spital­er, a francia orvos, ki a bennünk lakozó haj-­­lamot akarja kiirtani. Nem a környezetet tisztítja, hanem magát az embert. Behatol az oroszlán-barlang-­ ba. Kísérletéről így nyilatkozik: — A kérdés egyszerű. Régóta tudjuk, hogy a beteg vérének a betegbe való beoltása a szervezetben ellenmérget termel. Én a következő módon jártam el. Az alkoholista betegből egyszer és mindenkorra hatvan köbcentiméter vért csapoltam, ezt elküldtem a laboratóriumba, hol kellően elkészítették, majd két köbcentiméteres üvegek­be fejtették. Ebből a szérum­ból először fél köbcentimétert fecskendezek be a be­tegbe, két nap múlva egy, köbcentimétert, megint két

Next