Pesti Hírlap, 1924. október (46. évfolyam, 205-231. szám)

1924-10-01 / 205. szám

PESTI HS­ÍR LAP \ügy ujabb fejleménye* feljelentést tesz Freud Jfélrték­elten. ggyel kapcso­lámigyár el-Szahimi-szin­,rab Szalámi­ank páncél­feljelentés an"­nzügyi, mint ^énb­en kom­hiszen Möhr részvény állv­a lévén — neix .e­tf .^''o^'c5 ^ügynek minden rmálták a Pesti \gy .M darabot kitevő 4' # ^o^áromnapi ^opciót ' 4~három nap letelté *? v„ ›£‡^gánlott részvénye V ›$‹*&ánlott i ^ visszautasításra d lépése, hogy Möhr akarta a fel­-^•ízni és Freud, ugy ^gy a feljelentés ha­ják korábbi állás­észvényt. Freud Béla arra, hogy a zsákut­cába került kontremint veszélyes és kelle­metlen helyzetéből egyszerre kisegítse, mert megtörténhetett volna az az eset, hogy amennyiben­­Mojhrék átveszik a Freud-féle részvénytömeget, úgy a nagyobb meny­nyiségű részvényből kénytelenek lettek volna egy jelentős mennyiséget a piacra hozni. A Möhr Béla ellen tett feljelentés Möhr puszta kihallgatásával befejezést­ nyert. Értesülésünk sze­rint azonban Möhr nem hagyja annyiban a dolgot, hanem úgy Freud Béla, mint a feljelentést szig­náló ügyvédje, valamint egy másik, a kulisszák mö­­att rejtőzködő ügyvéd ellen zsarolás és hamis vád büntette címén megteszi a büntető feljelentést. Tegnap jelentettük, hogy a Szalámi-részvé­nyek körül tám­adt bűnügyben szerepelt dr. Pol­zer Ernőt a rendőrség házi őrizetbe vette. Pol­zer Ernő neve többször szerepelt a Szalámi­részvény botrányban, de a főkapitányságra an­nak idején nem lehetett előállítani, mert Pá­rizsba utazott. Kedden dr. Polzert ismét kihall­gatták a főkapitányságon, ahol elmondotta, hogy ötezer darab Szalámi-részvényről kellene szá­mot adnia. Kihallgatása során megállapítást nyert, hogy ezekből a részvényekből 1875 darabot eladott,­ 3125 darabot pedig részint kölcsön, részint fedezet­képen tovább adott, de hogy kiknek adta a hiányzó papírokat, azt nem akarta elárulni. A vizsgálóbíró tekintettel arra, hogy több milliárdos kárösszegről van szó, azonnal elrendelte a bűnügyi zárlat fogana­tosítását, dr Polzer Ernőt pedig kihallgatása után a főkapitányságon előzetes letartóztatásba helyezték. n-J r v & »/f ^re Freud Bé-_ o "00 r £ 3 Ví rtá­k­ » »* ^^^Bélát ^noni még e héten visszatér Bécsbe. Hangulatváltozás a Depositenbank ügyében. — Castiglioni­nak nincs pénze óvadékra. — Neumann ellen a szesz-ügyben folyik az eljárás. — Nem találják a két bankigazgatót. Bécs, szept. 30. A tegnap elementáris erővel ki­tört Castiglioni-ügy hullámai mára kissé lecsendesed­tek. Az a felfogás kerekedett felül, hogy nem volna helyes­ elhamarkodott intézkedésekkel lehetetlenné tenni Castiglioni számára, hogy vállalkozásait élet­képesekké tegye, nehogy az üzemek beszüntetésével tovább emelkedjék a munkanélküliek száma. Nagy feltűnést keltett a bécsi lapoknak az a jelentése, hogy Castiglioni nem volt Grundelseeben, hanem a múlt héten egyenesen Triesztbe utazott, ahonnan az éjjel telefonon felhívta a bécsi szerkesztőségeket és nyilat­kozott a saját ügyéről. Azt mondta, felháborodással értesült a rája szórt rágalmakról. Egyelőre családi ügyben Triesztben kell maradnia, azután üzleti ügy­ben Milanóba utazik, de dolga végeztével visszatér Bécsbe, hogy a hatóságoknak rendelkezésére álljon és tisztázza ügyét. Nyilatkozata végén megjegyzi, hogy az egész hajszát Lederer Ágoston prágai szesz­gyáros indította ellene. Bécs, szept. 30. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A Castiglioni-cég részéről hivatalosan köz­lik, hogy Castiglioni, miután befejezte azokat a tranzakciókat, amelyeknek elintézésére Milanóba utazott, visszatér Bécsbe. Szabad visszatérést nem kért, mert semmi oka sincs arra, hogy ne menjen vissza Ausztriába, sőt arra számítanak, hogy már csütörtökön vagy pénteken visszaérkezik Bécsbe. Arról, hogy óvadékot tegyen le, még­pedig száz mil­lió koronát, amint arról beszéltek, szó sem lehet, an­nál kevésbbé, mert Castiglioni már nem is rendel­kezik ekkora összeggel. Ami a Goldstein és Neumann igazgatóknak adandó salvus conductust illeti, azt mondják, náluk csak arról lehet szó, hogy a vizsgálati fogságból sza­badulhatnak óvadék csenében. Azt is jelentik, hogy az ismert aktalopás a Neumann és Goldstein ellen emelt gyanúval semmi kapcsolatban nincs. Dr. Preminger, mint Neumann jogi képviselője, azt mondja, valótlan az az állítás, hogy a Neumann ellen kibocsátott elfogatási pa­rancs összeköttetésben áll a Depositenbank összeom­lásával. Neumann ellen a spiritusz-affér miatt folyik a vizsgálat, mert Lederer Ágost prágai nagyiparos elszámolási differenciák miatt vádat emelt ellene, m­nt a szesz-szindikátus vezetője ellen. Ez a vád azonban semmiesetre sem olyan súlyos, hogy még beigazolódása esetén is indokolttá tenné a letartózta­tását. Bécs, szept. 30. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A nemzetgyűlés mai ülésén Seipel szövet­ségi kancellár a Depositenbank ügyéről szólva azt mon­dotta, helytelen volna a legutóbb történt eseményeket újabb, nagy összeomlás jelének, vagy a már oly sok kárt okozott válság újra feléledésének tekinteni. Nyomozás Goldstein és Neumann bankigazgatók után. A budapesti rendőrfőkapitányság még az éjjeli órákban megkapta a bécsi rendőrség táviratát, amelyben értesítik, hogy Goldstein Pál és Neumann Gábor, a Depositenbank két igazgatója, ellen köröző­levelet adtak ki és kérik, hogy a két bankigazgatót feltalálásuk esetén helyezzék előzetes letartóztatásba. A rendőrség azonnal széleskörű nyomozást kez­dett, de egyelőre minden eredmény nélkül, mert egyik gyanúsítottnak sem tudott nyomára akadni. Neumannt keresték Eskü­ út 8. szám alatti lakásán, meg a Liget-szanatóriumban is, — ahol budapesti időzése alatt tartózkodott, — de hollétéről sehol sem tudtak felvilágosítást adni. Még a múlt pénteken el­utazott, állítólag London felé. Bécs, szept. 30. Berlini jelentés szerint Goldstein fár Berlinben tartózkodik és onnan ma reggel meg­bízta ügyvédjét, hogy kérjen salvus conductust szá­mára, mert hatóság elé akar állani. Castiglioni bukása. Csodálatos karriert futott be Castiglioni rövid néhány év alatt. Mint a trieszti zsidó hitközség egyik igen szegény alkalmazottjának fia látta meg a nap­világot. A háború idején bocsátkozott az első na­gyobb arányú spekulációba, azután hadseregszállí­tási üzletei voltak. Egy h­ét jól sikerült spekulációval megalapozta a vagyonát, a továbbiakkal megterem­tette hihetetlenül széles alapokra kiépített hatalmát, azután jött a tőzsde, a valutapiac és­­ egy-két ha­zárd spekuláció rombadöntött mindent.­­ • • Castiglioni már két hónappal ezelőtt tisztán látta sorsát. Egyrészt vagyonának szakadatlan elér­téktelenedése, másrészt adósságainak növekedése, amit még fokozott a hatalmas adóteher, — hiszen Castiglioninak a mostani esztendőre csak adó címén nyolcvankét milliárd osztrák koronát kell fizetnie — elkerülhetetlenül szükségessé tették számára, hogy gyökeres szanálási akciót indítson. Ekkor Milánóba utazott és helyzetét nyíltan feltárta a Banca Com­merciale Italianak, amely egyike Castiglioni legna­gyobb hitelezőinek. Több napon keresztül tartó tár­gyalások után Castiglioni és a bank között szerző­dési terv jött létre, amely szerint a bank kötelezi ma­gát, hogy Castiglioni kötelezettségeinek teljesítésére 125 millió órát rendelkezésére bocsát. Ennek a kölcsönnek fedezetéül Castiglioni egész vagyona szolgált, vagyis értékpapírjai és az összes vállalatokban érdekeltségei, a Kolowrat­ring 14. szám alatt lévő háza, az Atlantis-palota, a Grundl­see-i nyaralója, többezer holdas lengyelországi birtoka és végül a Princ Eugenstrassen lévő palotája, mely­ben hihetetlenül értékes gyűjtemények, képek és bronzok vannak felhalmozva. A Banca Commercialeval a szanálás dolgában tervezett szerződés aláírása és evvel a Depositenbank hitelezőinek kielégítése most már a hatóságok állás­foglalásától függ. Popovics Istvánt felbérelték, hogy a rendőrséget félrevezesse A titokzatos csongrádi „bombamerénylő".­­ A két kézi­gránátot is felbujtóitól kapta. Mint a Pesti Hírlap tegnap elsőnek jelentette, a rendőrségen­ nagy titokzatossággal indult meg Po­povics István állítólagos volt alhadnagy kihallga­tása. Popovics István hétfőn este jelentkezett a rend­őrségen s elmondotta, hogy lelkiismerete indította erre a lépésre, mert a csongrádi bűnperben a nyo­mozó hat­sságokat helytelen irányba terelték. — Tudomásom van arról — mondotta az őt ki­hallgató rez­dőrtisztviselőnek —, hogy kik követték el a csongrádi bombamerényletet. Magam is részt vettem ebben. Képzelhető, hogy a rendőrségen ez a bejelentés milyen óriási szenzác­ót keltett. A főkapitányság központi ügyeletéről telefonon felhívták Marinovich főkap­tányt, a politikai osztály főnökét és a bűnügyi osztály vezetőjét is, hogy értesítsék a rendkívül ér­dekes fordulatról. Popovics István elmondotta az őt kihallgató dr. Halasy Barna rendőrkapitánynak, hogy részt vett a bombamerényletben és hogy ezt a kijelenté­sét kézzelfoghatóan is bizonyítsa, felöltője zsebéből elővett két kézigránátot. — Ez a két kézigránát — folytatta vallomását — ugyanolyan gyártmányú, mint az a kézigránát, a­melyet a csongrádi bombamerényletnél használtunk. Ezután, anélkül hogy vallatni kellett volna, minden további kérdezősködés nélkül elmondotta, hogy egy évvel ezelőtt két emberrel ismerkedett meg. Az egyiket Lukácsnak hívják, de a keresztnevét nem tudja, a másik pedig név szerint Kiss János. Ezekkel beszélte meg a bombamerényletet, amelyet azután közösen hajtottak végre. Arra vonatkozólag, hogy mi indította annak­idején a bombamerénylet elkövetésére, nem akar felvilágosítást adni- és most is csak azért jelentke­zett, mert meg akarta mutatni, be akarta bizonyítani, hogy a rendőrség hó­napokig rossz irányban nyomozott. Egészen részletesen rendkívül fantasztikus történe­tet adott elő a csongrádi bombamerényletről. Elmon­dotta, hogy az állítólagos Lukácscsal és Kiss Jánossal hogyan utaztak le Csongrádra, hol és mikor adta át nekik az ő birtokában levő kézigránátokat, amely­lyel azok az emlékezetes éjszakán a bombamerényletet elkövették. Vallomása további során kijelentette, hogy két cin­kosától azóta keveset hallott. Azt tudja, hogy az egyik Cherbourgba utazott, a másik pedig Németor­szágban telepedett le. Azok a rendőrtisztviselők, akik Popovics István kihallgatásán jelen vol­tk, gyanúsnak találták az önként jelentkező bombamerénylőt s azonnal utas­ítást adtak a politikai osztály detektivjeinek, hogy még az éjszaka folyamán járják sorra azokat a he­lyeket, amelyeket az állítólagos alhadnagy vallomá­sában megjelölt. Popovics ugyanis elmondotta pon­tosan, hogy Lukácscsal és Kiss Jánossal a merényle­tet megelőző hetekben hova járt, de csodálatosképen a detektívek a részletes felvilágosítás és nyomra­vezetés ellenére is eredmény nélkül tértek v­isza a főkapitányságra, ahol elmondották, hogy Popovicsot ezeken a helyeken nem is ismerik. Most már egészen gyanús lett Popovics István szereplése és kedden délelőtt dr. Schweinitzer József, a politikai osztály vezetője, ismét kihallgat­­. Felvi­lágosítást kért tőle arra vonatkozóan, hogy Lukács és Kiss János m­lyen külsejűek. Az önként jelentke­zett állítólagos bombamerénylő megadta ezeknek személyleírását, de ekkor kiderült, hogy az első val­lomásában adott személyleírás s a kedd délelőtti homlokegyenest ellenkezik egymással. A nyomozás során még több olyan bizonyíték me­rült fel, amely a kihallgató rendőrtisztviselőben azt a gyanút táplálhatta, hogy Popovics hazudik és jelentkezésével valami egészen más célja lehet. Mikor erre nézve faggatni kezdték, a következő ér­dekes beismerő vallomást tette: — Most már úgyis mindegy — mondotta —, be­vallom, engem felbéreltek. Felbéreltek, hogy menjek be a főkapitányságra és mondjam azt, hogy én va­gyok a csongrádi bombamerénylet egyik tettese, ez­által a rendőrséget vezessem félre. Akik felbéreltek, ígéretet tettek nekem arra nézve, hogyha az ügyet magamra vállalom, a fogságból kiszabadítanak és még pénzt is kapok. Itt, Budapes­ten ténfergek hónapok óta állás nélkül. Amikor a csongrádi bombamerénylet ügyét tárgyalták, talál­koztam két régi barátommal és ezekkel beszélgettem a szolnoki tárgyalásról. Beszélgetés közben az egyik barátom azt mondta, hogy új ruhát vesznek nekem, felöltöztetnek, ellátnak mindennel, amit szemem­szám kíván, csak jelentkezzem a rendőrségen mint a csongrádi bombamerénylet egyik tettese. Kitalálták azt a mesét, amit hétfőn és kedden el­mondtam a­ főkapitányságon. Ők valóban betartot­ták szavukat, lakást béreltek nekem, ruhát vásárol­tak és pénzt is kaptam tőlük élelemre. Pénteken az egyik megjelent nálam s átadott nekem két kézi­gránátot, hogy ezzel menjek a rendőrségre. Castiglioni.

Next