Pesti Hírlap, 1924. november (46. évfolyam, 232-256. szám)

1924-11-01 / 232. szám

­ November 18-án ül össze az új angol parlament Még nem döntöttek a Macdonald-kormány lemondásáról. 415 konzervatív, 152 munkáspárti, 44 liberális, 4 független. Az angol választások végleges eredménye. Londonból jelentik. A még hátralevő tizenöt vá­­lasztókerület adatai nélkül megállapították, hogy a most lefolyt választásokon 1.SOO.OOO-ol többen szavaztak, mint a múlt év decemberében.­­Az unionista párt szavazatainak száma több mint két millióval, a munkáspárté több mint egy millióval gya­rapodott, a liberális párt 350.000 szavazatot vesztett. A munkáspárt hívei némi vigasztalást merítenek, elvesztett mandátumaikért, mert párthíveik száma gyarapodást tüntet fel. Az utánan összeülő alsóház ké­pe a következőképen alakult ki: konzervatív 415 (a decemberi választás után 259) munkáspárt 152 (193), liberális párt 0 (158) fü­ggetlenek 4 (5) A konzervatívok mandátuma tehát 136-tal sza­porodott, a szabadelvűek vesztesége H1 kerület, a munkáspárté 4. Az egyesült királyság 19,9 millió választója közül, 16 millió szavazott, ami 11 százalék­nak felel meg. A pénteki nap folyamán nyilvánosságra ke­­rü­ltek az angol választások eredményeiről szóló végleges kimutatások és világszerte kommentálják a konzervatív irányzat hatalmas előretörését. Anglia politikai történelme egyetlen olyan válasz­­tást mutat fel, amely a mostanihoz hasonló meglepő eredménnyel végződött. Ez a híres 1906-iki válasz­tás volt, amikor a konzervatívokat söpörte el több mint tíz esztendeig tartó uralmuk után a kisszámú liberális ellenzék. A nagy és dicsőséges multú libe­rális párt, amelynek élén több mint egy évszázadon keresztül Angolország legnagyobb politikusai és legkiválóbb szellemei állottak, azóta folyvást ha­nyatlott. Az 1918-iki választásokon már csak 117 mandátumot juttatott nekik az angol nép bizalma. A XVIII. század végén megalakult politikai párt most kis jelentéktelen töredékké zsugorodott össze, de közel másfél évszázados múltja eltörölhe­tetlen nyomokat hagyott hátra nemcsak Angolor­szág, hanem az egész emberiség történetében. A XIX. század folyamán az anglo liberalizmus je­lentette a politikában és a gazdasági életben a ha­ladó gondolatot és a liberálisok küzdelmének tulaj­donítható, hogy Anglia után egész Európa fejlő­dése a polgári szabadság és egyenlőség fokozatos megvalósulása felé haladt, ők­ harcoltak a politikai jogok mennél szélesebb kiterjesztéséért, a nők vá­lasztójogáért, a kereskedelem szabadságáért, az ő kezdeményezésükre kerültek bele Anglia törvény­­könyveibe a munkásjóléti intézkedések, amelyek a forradalmi jellegű mozgalmaknak a szigetország­ban elejét vették. Ami a fénykorát élte, elsőrangú és nagy szellemek állottak a mozgalom élén. Az angol liberalizmus dogmatikai megalapozását és rendsze­rezését Cobdennek és Mill Stuartnak, a XIX. szám- s­zavá egyik legnagyobb gondolkodójának köszönheti,­­ a gyakorlati politikában pedig nem kisebb embe­rek, mint Canning, Gladstone, John Morley voltak reprezentánsai. A párt gyors hanyatlása 1910-ben, a világháború kitörésével kezdődött. A liberálisok elle­nezték mindenkor az imperialista politikát és többé-kevésbbé pacifista elveket vallottak.­ Morley kötelességének tartotta a hadüzenet napján elhagyni miniszteri szervét, Asquith és Lloyd­ George azon­ban tovább vezették a háborút; a walesi prókátor­ból és egykori munkásvezérből lett premier impe­rialistább volt, mint bármelyik elődje. A liberális párt akkor, amikor a háború mellé állott, ellentétbe jutott önmagával és ettől az időponttól fogva a két régi történelmi párt között elenyészett jóformán minden különbség. Hiszen a konzervatívok az idő folyamán lassanként csaknem minden liberális el­vet magukévá tettek és szinte azt mondhatnánk, hogy a Lloyd-George- és Asquith-féle politikai cso­portnak, amely elveit tekintve Baldwinéktól alig különbözik, nincs többé értelme. A világsajtót általában az a kérdés foglalkoz­tatja, várjon Baldwinék nem szakítanak-e azzal a külpolitikai iránnyal, amelyet Macdonald kezdemé­nyezett. Az eddigi nyilatkozatokból és a konzerva­tívok sajtóorgánumaiból annyit leh­et megállapítani, hogy az új kabinet sokkal határozottabb magatartást tanúsít m majd Oroszországgal szemben, mint elődje. Alig fogják védelmezni az angol ipar és az angol kereskedelem érdekeit és ebből a célból megpróbál­ják a dominiumokat szorosabbra odakapcsolni az anyaországhoz. Konzervatív körökben olyan terv is fölmerült, hogy Angliának belsőbb kapcsolatokba kell lépnie az Egye­sül­t­ Államokkal és megalkotni az angolszász népek gazdasági és politikai közös­ségét. Ez a terv nem új: már a világháború előtt fölmerült az a gondolat, hogy a két egyfaju, egy nyelvet beszélő, egy vallású és közös kulturájú nem­zetnek egy úton kell haladnia és ez a két nemzet nem viselhet egymás ellen háborút. A Franciaor­szággal való entente cordiale fenntartását a konzer­vatívok is szükségesnek és mindkét ország érdeké­ben valónak tartják. A népszövetségre azonban, amint az eddig elhangzott nyilatkozatokból kitű­nik, a konzervatív kormány nem helyez különösebb súlyt. Belpolitikai programmjuk azonos a liberális párt elveivel. Hívei minden haladásnak és nem zár­kóznak el a korszerű reformok elöl, de ellene van­nak minden forradalmi jellegű újításnak és előre­láthatólag a leghatározottabban fognak fellépni a szocializáló és kommunista törekvések ellen. A­rany­sárkány, Regény. írta­­ Kosztolányi Dexar. Reggel tízig számolt, anélkül, hogy lefe kiült volna. Mikor Pepike bejött a szobájába, csodálkozva látta, hogy még mindig íróaszta­lár­ál ül. Csöndes szemrehányással suttogta: — Agyondolgozod magad. — Nem, lelkem, — felelt — már nincs semmi bajom. Fölállt. Csakugyan frissnek látszott. A viharos éjszaka gondja nyomot se hagyott rajta. Csak haja kászálódott össze, amint gon­dolkozás közben fölborzolta. — Legalább mosdj meg. — Igen, szívem. Hozz egy kis friss vizet. Nedves szivaccsal dörzsölte nyakát, mel­lét, hátát, rikkantgatott és modoros szokása szerint, ezt mondogatta: „jaj de jó esik ez a kis mosdás", „fű de remek". A víz visszaadta ru­gékonyságát. Uj ingbe bújt. Az érettekhez sie­tett, kik a fényképésznél már várták az udva­­ron, mind, Csajkás Tibort kivéve. Két leander bokor között csoportképet alkottak. Középütt, az első ülő sorban karos­székben ült Novák Antal, ki egyik kezét a mel­lette jobb oldalt ülő Glück Laci vállára tette, Ebeczky Dezső pedig, a balján, feléje tekintett .Utána a temetőbe ment velük, hogy annak a három fiúnak a sírját, ki e nyolc év alatt el­halt, koszorút helyezzen. A gimnáziumban beszélt Nyerge Lázár­ral. Kollégája féltvén nevelői hírnevét és anyagi érdekét, kitérően válaszolt kérdéseire. .Csak később vallotta be, hogy Tibor poggyá­szát nála hagyta s eltávozása őt is megdöbben­tette. Fogalma sincs, hol lehet. Pepike a verandán elfoglalta Hilda he­lyét, szemben a kapuval. Az első ebéd alatt váratlanul látogatójuk érkezett. Flóri néni lihegett be gyöngyös ruh­­á­jában. Nem gonoszságból tette ezt a látogatást, csak kíváncsiságból. Azt, ami történt, ő is fáj­lalta. Pusztán sopánkodni akart, bólongatni, sírni egy verset a szerencsétlenségen. De ügyetlenül viselkedett. Mikor meg­pillantotta az asztalnál ülő Pepikét, nem eléggé csodálkozott s Hilda holléte felől sem tudako­zódott. Nováknak ez feltűnt. Komoran fogadta. Flóri néni mentegetőzött, hogy zavarja őket, kérte, hogy egyenek tovább, s bálokról, mulatságokról fecsegett. Rövid, rideg válaszo­kat kapott. — Nékem, is mennem kell — szólt. — Maradj még, Flóri — mondta Pepike Novák nem tartóztatta. Közönyösen nyúj­tott kezet. Flóri néni úgy távozott el, mint akit ki­­dobtak. XVII. Azok a napok, melyet a riadalom és hajsza után jöttek, azt a nyugalmat hozták, mely ha­lálesetek nyomában jelentkezik, mikor már ki van terítve a halott, a másik szobában, a fáj­dalom enyhül s a változhatatlanság láttán el­tompul az izgalom is, csak a veszteség érzése erősödik, melyet el kell fogadni. Novák is így élt. Pepike szóval sem em­lítette, ami történt és ez jótékonyan hatott ke­délyére. Csak a dohányzást fokozta, anélkül, hogy észrevenné. A napi öt virzsin­áról föl­ment kilencig-tízig. Állandóan szájában lógtak a mindig­ kialvó, szalmaszálas szivarkák, mint mikor a magasabb mathézis körébe vágó nehéz problémákkal vesződött. Nyilvánvaló volt, hogy ezt a kérdést is meg kell majd oldania s nem helyezkedhet a nemtörődömség állás­pontjára, amint első indulatában föltette. Két nap múlt el és semmi hír sem érke­zett róluk. Novák nem tudta elképzelni, hová szökhettek. Már az a gondolat is megfordult fejében, hogy „valami bolondságot követtek el é s gyermekromantikából megölték magukat valahol. Ekkor látta, hogy mégsem oly közö­nyös neki az egész, mint ahogy el akarta ma­gával hitetni. Már mindenbe belement volna, csak tudná, hogy még élnek. Végre a harmadik napon Nyerge Lázár sürgönyt kapott a fiútól, ki arra kérte, hogy­ ottmaradt poggyászát küldje utána, a pusz­tára, édesanyja birtokára. Novák sürgönyzött a grófnőnek, hogy leányát azonnal­ indítsa útnak. Hilda és Tibor rosszul utazott. Két izben át kellett szállniok, órákig várakoztak a csat­lakozásra s a nap már magasan állott, mikor vonatjuk befutott a mezővároska elhagyott állomására, honnan a puszta szintén jóm­esz­szire volt. Tibor egyedül gyalogolt be édes­anyjához, Hilda addig egy padon várt, az indóházban. A birtokon béresek ebédeltek a földön, egy-egy ispán köszöntötte az úrfit. Délben tünt fel előtte a Fertőtó tükre, meg a Mária-Terézia korából való, szép, de kicsiny s elhanyagolt kastély. A vonaton mindent kiterveltek. Tibor csak édesanyjához fordulhatott, ki eddig sem­mit sem tagadott meg tőle. A lány néha nevet- (25) PESTI HÍRLAP 1924 november 1. szombat. ( Macdonaldék megvárják a bizalmatlansági szavazatot? London, okt. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A kormány e­z előtt a döntés előtt áll, hogy várjon azonnal visszalépjen-e, vagy pedig, amint ere­detileg tervezte, megvárja az alsóház bizalmatlansági szavazatát. Ez utóbbi álláspont mellett a kormánynak azok a tagjai vannak, akik azt mondják, hogy a Ki­no­vjev-féle levél ügyben a vizsgálatot a jelenlegi kor­mánynak kell lefolytatni. A miniszterek már majdnem valamennyien visszaérkeztek Londonba. Szombaton minisztertanács lesz, amelyen döntenek további ma­gatartásukról. Ha úgy határoznak, hogy a kormány a parlament összeüléséig helyén marad, akkor Mac­don­ald november végéig a hivatalában fog maradni. A parlament ugyanis november 18-ikán ül össze. Az első héten megválasztják az elnököt és a tagok lete­szik az esküt. A bizalmatlansági indítvány a trón­beszéddel kapcsolatban csak november 25-ikén kerül­het napirendre. A trónbeszéd fölötti vita két napig fog tartani, úgy hogy november 27-ike előtt aligha történhetik meg a szavazás. A liberálisok a konzerva­tívokkal együtt a munkáspárt ellen fognak szavazni. A liberálisok elkedvetlenedésének oka az, hogy a munkáspárt erősen a megsemmisítésükre törekedett. Grey lordot jelölték a külügyminiszterségre. London, okt. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Politikai körökben megerősítik azt a hírt, hogy lord Grey-vel tárgyalásokat folytatnak, hogy a külügyek vezetésére megnyerjék. Ha lord Grey nem vállalja a tárcát, Chamberlain-nel fognak tárgyalni. Macdonald köszönete választóinak. London, okt. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Macdonald a választókerületéhez intézett levelében köszönetet mond választóinak és arra v­al, hogy a pártnak a reakciós tömörülés nagy túlerejé­vel kellett harcolnia.­­ A Daily Herald a miniszter­elnöknek a munkáspárthoz intézett levelét közli, a­melyben Macdonald kijelenti, hogy a választásról érkezett első eredmény miatt elégedetlen volt ugyan, de most, az eredmények alapos megvizsgálása után látja, hogy a munkáspárt milyen óriási erőt fejtett, ki és szavazatainak száma az eddigiekhez képest mennyire megnövekedett. Párizs várta Macdonald lemondását. Párizs, okt. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Az angliai választások eredménye a poli­tika minden eseményét háttérbe szorítja. A reggeli sajtó élénken kommentálja az előállott új helyzetet. A kormányhoz közelálló Quotiden annak a felfogá­sának ad "kifejezést, hogy Macdonald bukása nem érkezett meglepetésszerűen és semmiesetre sem lehet párhuzamot vonni Macdonald és Herriot C­ormánya között. Herriot kormánya egyetlen pártnak többsé­gére támaszkodik, míg Macdonaldnak kisebbségi kormánya volt, úgyhogy csak a liberálisok támoga­tásával tudott kormányozni. A lap nem hiszi, hogy az angliai átalakulás külpolitikai komplikációkat idézne elő Franciaországgal szemben. A Matin azt az álláspontot vallja, hogy a konzervatívok kormá­nya nagy stabilitást fog jelenteni Nagybritannia po­litikai viszonyaiban. A konzervatívok a lap vélemé­nye szerint legalább tíz esztendeig kezükben fogják tartani a kormányügyeket.

Next