Pesti Hírlap, 1924. december (46. évfolyam, 257-279. szám)
1924-12-02 / 257. szám
BUDAPEST, 1994. ELŐFIZETÉSI ÁRAK Egy hóra 40.000 korona, negyedévre 120.000 kor. Egyes számára helyben, vidéken és a pályaudvarokon 2000 kor., vasárnap 8000 korona. Külföldön kétszeres az előfizetési ár. XLVI. ÉVFOLYAM, 257. (15.562) S EDD, PECEMBER2. LÉGRADY TESTVÉREK kiadása. Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda Budapest, V. ker., Vilmos császár út 78. szám. Telefonj 122—91. Fiókkiadóhivatal : Budapest, VII. ker., Erzsébet-körút I m A balkezesek. Érthetetlen: mindenkinek csak balkeze van ebben az országban! A maga helyén mindenki pontosan az ellenkezőjét cselekszik annak, amit jól megfontolt, higgadt okossággal az ország érdekében cselekednie kellene? Már az első pillanatban elítéltük azoknakaz ellenzéki képviselőknek a szereplését, akik a pénteki ülésen botrányt-botrányra halmoztak és provokálták azt, hogy eltávolítsák őket a parlamentből. Amit akkor mondtunk, azt most is valljuk. Ezek az urak semmiféle rokonságot nem tarthatnak, azokkal a régi ellenzéki képviselőkkel, akiket a Tisza-korszak alatt hurcoltak ki erőszakkal az ülésteremből. Az a régi ellenzék a bécsi parancsra dolgozó kormánnyal szemben a nemzet igazi közszellemét képviselte, a nemzeti eszmét, a magyar érzést, az alkotmányosság elvét. A pénteken eltávolított nemzetgyűlési képviselő urakról pedig nem lehetne ugyanezt elmondani. Az országközvéleménye, nagyon helyesen, megérezte ezt. Ez a magyarázata annak, hogy amíg a parlamenti őrség első ilyenfajta szereplése olyan általános felháborodást keltett, hogy a kiharcolt ellenzéki képviselőket mint mártírokat és mint a nemzet eszményeinek a harcosait ünnepelte az ország, a pénteki események szereplőivel szemben nyoma sem nyilvánult meg az ilyenfajta együttérzésnek. Ezek az urak régóta ismert botrányhősei voltak a nemzetgyűlésnek. Pénteki szereplésük, amely már nyílt forradalmat jelentett az elnök rendtartó tekintélyével szemben, csak betetőzte az eddigi sok zavarkeltést. A botrányokkal és zajos parlamenti jelenetekkel pedig már torkig van az ország. Ezért nem hajlandó mártírnak tekinteni senki sem azt a néhány urat, aki komoly okot adott arra, hogy ellene szigorúbb rendszabályokat alkalmazzanak. Miután azonban idáig megérkeztünk, a kormányon és a többségen lett volna a sor, hogy okos legyen és a megtorlásban mérsékletet tanúsítson. Ebből a szempontból indokolatlannak találjuk a mentelmi bizottság túlszigorát és a balkezes intézkedések folytatásának tartjuk azt, hogy a többség megszavazta a husz, huszonkét és huszonöt napos kitiltások egész sorozatát. Vargha Gábor kisebbségi véleménye sokkal helyesebben ítélte meg a helyzetet s nagyon sajnálatosnak tartjuk, hogy nem ebből a javaslatból lett házhatározat. Ami Vargha Gábor mérsékelt és észszerű büntetési tételei arányban álltak azzal a vétséggel, amelyet a mentelmi bizottság elé kerülő képviselők elkövettek, nem lőttek túl a célon és nem adtak tápot annak a gyanúnak, hogy az adott alkalmat kihasználva a többség a házszabályvita tartamára szabadulni akar az ellenzéki támadások egy részétől. Ha a nemzetgyűlés megelégszik a megtorlásnak ezzel a mértékével, a szélsőbal zavart keltő elemei elveszítenek egy fontos agitációs eszközt és közelebb ju kai képeink: Giacomo Puccini. Esküdt Lajos referál Nagyatádi Szabó Istvánnak, Schovszky Béla, Rupert Rezső, Friedrich István, Nagyatád új képviselője. Máltai angol csapatok Kairóban, tunk ahhoz a lehetőséghez, amelyet mi mindig nagyon óhajtandónak tartottunk, hogy a többség és az ellenzék között megegyezés jöjjön létre a házszabályok kérdésében. .A túlszigor azonban most már agyoncsapta a megegyezés és a kiegyenlítés minden reményét. Ám a balkezes elhatározásoknak még ezzel sincsen vége. Most már a szélsőbali ellenzéken volt a sor, hogy a sok tennivaló közül kiválassza a legrosszabbat. Az úgynevezett demokratikus ellenzéknek a tagjai azonosították magukat kitiltott társaikkal és elhatározták, hogy ők sem jelennek meg a nemzetgyűlésen addig, amíg a kitiltásoknak a maximális határideje le nem telik. Mit jelent ez? Praktikusan azt jelenti, hogy a demokratikus ellenzék teljesen kikapcsolódik a házszabályvitából. Ezt mi — akik az első pillanattól kezdve éles harcot kezdtünk a házszabályrevíziós tervek ellen — végzetesen hibás elhatárolásnak tartjuk. Aki távol van, annak soha sincsen igaza. Mindenkinek, aki komolyan ellensége a házszabályok tervezett revíziójának, ott a helye az ülésteremben, amikor ez a javaslat tárgyalásra kerül. A duzzogó félrevonulás lehet nagyon kényelmes álláspont, de teljesen meddő és haszontalan. Most már a nemzetgyűlésben benn maradt ellenzéki képviselőknek a kötelességük, hogy az ország és a parlamenti szólásszabadság védelmében még mentsék azt, ami megmenthető. Az ő kötelességük, hogy szakaszról szakaszra igyekezzenek jobb belátásra bírni a többséget és ha lehet, kiküszöböljék azokat az intézkedéseket, amelyek a legkirívóbb veszedelmeket rejtegetik magukban. A szélsőbal kivonulása után a helyzetük mindenesetre sokkal nehezebb lesz. Szerencsére azonban, abban a kisszámú ellenzékben, amelyik nem vesz részt az exodusban, hogy csak Apponyit és Gaál Gasztont említsük, olyan komoly és súlyos egyéniségek szerepelnek, akik közül egy is többet jelent, mint a vad kurjongatók egész tucatja, ők talán még javítani tudnak azon a helyzeten, amelyet a balkezesek szerencsétlenül elrontottak. P. Ramek mamcellár ausztria poltikájáhét az EC| Siofrmiing aas edditsi stolitistai irányt követi. — M JZZagyarországgizt/ köfiitt szípzödése ' má'j wn*m le enti.fi a végs© fejlődést. Sí gazda&d›jS etjyUlíTnsi&neféss?Der›í3 érzi*›foében szabaddá kell tenni a be és kivitelt. Ausztria új kancellárja szíves volt fogadni a kancellári hivatalban és nyilatkozni a Pesti Hirlap részére az újonnan alakult helyzetről. Ez a helyzet tulajdonképen csak annyiban új, hogy más politikusok vezetik kialakulását, mert az irány a régi marad, különösen a külpolitikai vonatkozásokban. Dr. Rameh személye külföldön kevéssé ismert és előtérbe lépése némi csalódást is okozott, mert kissé szürke névnek látszott .Tr. 8*ipei hatalma; egyénisége tím. Akik azorvV.-.n .i.V.f.i' ismerik, azok N')mek' doktorhoz nagy reményeket fűznek, mert azt hiszik, hogy az ö* közreműküdés'ével elsimul a sok ellentét, amely a központi és a tartományi kormányok között állandó feszültséget teremt, tekintve, hogy az új kancellár tulajdonképen a tartományi képviseletek bizalmasaként került a kormány élére. Első kérdésem dr. Rapide kancellárhoz az volt, hogy az ő kormányra jutása fog-e valamelyes eltérést jelenteni az eddigi politikai iránytól, különösen a szanálási kérdésben. — A kormány átvétele után — felelte a kancellár — első törekvésünk volt teljesen tisztázni a helyzetet abban az irányban, hogy dr. Seipel visszalépése folytán semmiféle változás sem fog beállni politikai irányvonalunk tekintetében. Dr. Seipel műve úgy a külföldön, mint a belföldön teljes elismerést és csodálatot vivett ki, ugy. - nnak folytatása és teljes befejezése a legnagyobb törekvése lehet miniséta politikai ambíciónak. Amint ön is tudja, dr. Kien,heck, a Seipel kormány pénzügyminisztere, 1925-re kidolgozott egy javaslatot és a parlament elé is terjesztette, a kiadásokra és bevételekre vonatkozólag. Ez a javaslat teljesen fedi azokat az újabb tárgyalásokat, amelyeket Ausztria a Népszövetséggel Genfben folytatott. Az új kormány ennek az államjavaslatnak parlamenti képviseletét átvette és minden tö- 1 A tilfordi hid kakitsa* Jtfif/ciiy 21 Irta; .4, Conan Doyle. A király felemelte kezét, mire a solymár kürtje megszólalt s a két lovas lovát megsarkantyúzva, egymásnak rontott. Szép látvány volt: középen a nedves, zöld rét, amelyen víz fakadt fel a lovak patái nyomán, azután a két előre hajló lovas, kiknek páncélja csillogott a lemenő nap fényében: a félkörben álló, selyembe és bársonyba öltözött előkelő nézőközönség, kutyáival, sólymaival és lovaival, a túlsó oldalon pedig a régi, magasra ívett kőhid, a lassúvizű kék folyó, a kíváncsian bámészkodó falusiak, felettük pedig a régi udvarház, melynek egyik felső ablakából egy szorongó arc nézte a viaskodást. John Widdhombe derék fiatalember volt, de ma még derekabbal került szembe. A sárga ló és a szinte hozzánőtt lovas szörnyű rohama előtt nem tudott megállni. Nigel és Pommers úgy jöttek, mint egy kilőtt ágyúgolyó, teljes erejüket és súlyukat az előre szegezett lándzsa végére összpontosítva. Ha villám ütötte volna le Widdhombet, akkor sem eshetett volna nagyobbat nyergéből. Kétszer is meghemperedett a földön, mialatt páncélja lemezei úgy pengtek, mint valami cimbalom. A király egy pillanatig némán nézte ezt a csodálatos esést. Azután, míg Widdhombe feltápászkodott, tetszésének jeléül tapsolt kezével. — Nagyon szép volt! — kiáltotta. — Az öt vörös rózsa ép ugy megállja helyét a békében, mint ahogy a háborúban láttam. Mi lesz most, jó Walter? Küldesz ellene még egy apródot, vagy pedig magad vágsz nekünk utat a hídon keresztül? Manny vérmes arca egészen elsötétedett, amint apródjának balszerencséjét látta. Magához intett egy hatalmas termetű lovagot, kinek vad, napbarnított arca úgy nézett ki sisakja alól, mint egy saskeselyű a kalitkából.. — Sir Hubert — mondotta, — még emlékszem, hogyan bántál el azzal a franciával Caenban. Nem akarsz most a mi bajnokunk lenni? — Én a franciák ellen egy szál fegyverrel harcoltam, Walter — felelte komoran a lovag. — Katona vagyok és szeretem a harcot, de nem szeretem ezeket a haszontalanságokat, amelyeket csak unatkozó asszonyok mulattatására találtak ki. — Ejnye, de lovagiatlan beszéd! — kiáltotta a király. — Hallotta volna csak a feleségem, most oda kellene állanod a szerelmi törvényszék elé . Ítélkeznének feletted az asszonyok, így most én kérlek, végy lándzsát a kezedbe, jó Sir Hubert. • Szívesebben vennék pávatollat, jó uram, de ha parancsolod, megteszem. Hej, apród, adj csak ide egy ilyen pálcát, hadd lássuk, mit tehetek. Azonban a sors rendelése az volt, hogy Sir Hubert de Burgh ne próbálhassa ki ügyességét vagy szerencséjét. A nagy szürke ló, amelyen lovagolt, épúgy nem volt szokva harci játékokhoz, mint a gazdája, ennek bátorságából meg már épen semmi sem volt benne, úgy, hogy mikor meglátta, hogy egy nagy sárga lovon, nekiszegezett lándzsával rohant feléje egy csillogó acélruhás ember, megfordult s őrült vágtatással menekült előle a folyó partja mentén. Az egyik parton az összegyülekezett parasztok, a másik oldalon pedig az előkelő közönség féktelen nevetés közben látták, hogy Sir Hubert hiába rángatja őrülten a gyeplőjét, a ló csak rohan vele, legázolva útjában a bokrokat és átugrálva a homokbuckákat ,még végre már csak egy csillogó pontnál iggzott a domboldal sötét hátterében. Nigel, akinek sikerült idejében megfékezni Pommers), amint ellenfele megfordult, tisztelgett lándzsájával és visszament a hídfőhöz, s újabb ellenfélre várt. — No, az asszonyok most azt mondanák, hogy Sir Huberet elérte Isten büntetése csúnya szavaiért — mondotta a király. — Reméljük, jobban meg fogja tanítani a lovát, mielőtt komolyabb helyzetbe kerül vele az ellenség elé — jegyezte meg a herceg. — Még összetéveszthetnék a ló szájának keménységét a lovas szíjé!