Pesti Hírlap, 1924. december (46. évfolyam, 257-279. szám)

1924-12-02 / 257. szám

1924. december . 2 kedd. PESTI HÍRLAP nek meg a plenáris tárgyaláson sem. A fajvédők Gömbös Gyula vezetésével kedden még megjelennek a Háziján, tisztán abból a célból, hogy tiltakozásuk­nak kifejezést adjanak. Eckhardt Tibor fogja fel­olvasni rezoluciójukat, amelynek elhangzása után ők is kivonulnak az ülésteremből. A fajvédők tíz tagji csoportjával együtt öt­venre szaporodik a parlament tárgyalásaitól távolmaradó ellenzékiek száma. A kizárás érzékeny anyagi, veszteséget is je­lent azoknak a képviselőknek, akik a Ház határo­zatából hosszabb időn át nem gyakorolhatják tör­vényhozói tisztüket. A kitiltással együtt ugyanis megvonják a képviselők köztiszteletdíjukat is "a bün­tetés tartamára. Ha számításba vesszük, hogy hu­szonöt ülésnap körülbelül két hónapra esik , a karácsonyi és újévi szünet miatt decemberben és januárban kevesebb az ülés —,­­akkor körübelül ti­zenhárom millió korona veszteség éri a hosszabb időre kizárt ellenzéki képviselőket. Miért híúsult meg Vázsonyi és Zsitvay békeközvetítése ? A kormány garanciát követelt az ellenzéktől arra, hogy a házszabályrevízió és a költségvetés tárgyalását záros határidőre befejezhetik. Az Országos Demokratikus Pártszövetség köte­lékébe tartozó­­pártok hétfőn délelőtt a szociáldemo­krata párt Erzsébet­ körúti titkári­ hivatalában érte­kezletet tartottak, amelyen megszövegezték azt a deklarációt, amelyben az ellenzéki szövetség tiltako­zik a házsza­bályrevízió ellen és bejelenti, hogy szo­lidaritást vállal a nemzetgyűlés üléseiről kitiltott képviselőkkel. A deklaráció megszövegezése előtt Vá­zsonyi Vilmos beszámolt azokról a tárgyalásairól, amelyeket szombaton és vasárnap Zsitvay Tiborral, a Stáz alelnökével folytatott abból a célból, hogy a parlamenti békét helyreállítsa és lehetővé tegye az ellenzéknek, hogy a nemzetgyűlés tanácskozásain r­észt vegyen. Vázsonyi már szombaton megbeszélést folyta­tott Zsitvayval, aki kijelentette, hogy minden hiva­talos megbízatás nélkül vállalkozott arra a feladat­ra, hogy közremunkáljon a kormány és az ellenzéki pártok közötti béke létrehozásán. Vasárnap folytat­ják a megbeszéléseket. Délután, majd a kora éjsza­kai órákban is huzamosabb ideig tanácskozott Vá­zsonyi Zsitvayval, anélkül azonban, hogy a tanács­kozások eredményre vezettek volna. A vasárnapi megbeszélések már több­é-kevés­bé hivatalos jelle­gűek voltak és ez alkalommal Zsivay már közvetí­tőként szerepelt a miniszterelnök é­s az ellenzék között, és i­s­mertette Vázsonyi­val a m­iniszterelnök­nek azokat a követeléseit, amelyeknek teljesítése ese­tén­ a mentelmi bizottság olyan javaslatot terjesz­tett volna a kivezetett képviselők ügyében a nem­zet­­il­e ülés elé, amely, esetleg kis­egítette volna az ellen­zéki pártokat. Ekkor még Vázsonyi is közölte Zsitvayval, hogy véleménye szerint melyik volna az a Plattform, amelynek alapján a békét az ellenzék és a kormány között létre lehetne hozni. Vázsonyi arra kérte Zsit­vayt, interveniáljon a tekintetben, hogy a többség és az elnökség mindenekelőtt azt a légkört teremtse­­ meg, amely a parlament normális tárgyalásaihoz szükséges. Ennek első alapfeltételéül Vázsonyi azt jelölte meg, hogy a mentelmi bizottság és a nemzet­gyűlés jel­l­­ége a pénteki ülésen kivezetett képvise­lőkkel szemben a lehetőségig enyhe ítéletet hozzon és legfölebb egy napra tiltsa ki őket a nemzetgyűlés üléseiről. A béke megteremtésének fontos előfeltétele­ként jelölte meg Vázsonyi, hogy Scitovszky Béla el­nök sajnálkozását fejezze ki afölött, hogy a pénteki ülésen fegyveres erőt vett igénybe az ellenzéki kép­viselőkkel szemben annak ellenére, hogy megelőző­leg meg sem kísérelte a­ fölmerült incidenseket békés áron elintézni. Garanciát kért Vázsonyi arra is, hogy az elnökség a jövőben hasonló helyzetben, felfüg­geszti az ülést és mielőtt fegyveres erőt alkalmazna, a nézeteltérések kiküszöbölése, céljából értekezletre hívja össze az ellenzéki pártok vezetőit. A szembenálló konkrét békepontokat azonban egyik részről, sem fogadták el. .A kormány ugyanis — értesülésünk szerint — csak abban az esetben járult volna hozzá ahhoz, hogy a mentelmi bizottság Vázsonyi előterjesztésé­nek megfelelő enyhe javaslatot terjesszen a nemzet­gyűlés elé, ha az ellenzék részéről garanciát kap arra, hogy az ellenzéki pártok nem akadályozzák meg a­ házszabályrevízióról szóló törvényjavaslatnak és a költségvetésnek záros határidőn belüli törvény­erőre emelkedését. A kormánynak ezt a kívánságát Zsitvay Tibor szinte ultimátumszerűleg közölte Vá­zsonyival. Vázsonyi. Zsitvaynak adott válaszában utalt arra a veszedelemre, amely abb­ól keletkezhetik, ha a mentelmi bizottság huzamosabb időre szóló kitiltó indítvánnyal lép a nemzetgyűlés elé. Kifejtette, hogy amennyiben a mentelmi bizottság az ő előterjesztése szerint csak egyetlen ülésnapra tiltaná ki a kiveze­tett ellenzéki képviselőket, ez tulajdonképen csak a kormány szempontjából volna előnyös, mert ez a­­méltányos eljárás olyan hangulatot teremtene, amely eleve, kizárná azt, hogy a pénteki események megis­métlődjenek. Ellenkező esetben­, amennyiben ugyanis a kitiltó határozat huzamosabb időre szólna, olyan látszata volna a dolognak, mint hogy ha a kormány szándékosan el akarná távolítani a nemzetgyűlés üléseiről az ellenzéket, hogy a házszabályrevíziót a maga kénye-kedve szerint letárgyalhassa. Vázsonyi, amikor már látta, hogy a miniszterelnök nem telje­síti az ellenzék kívánságait és leszámolt a passzivitás gondolatával, a következőket mondotta Zsitvaynak: — Ami a passzivitást illeti, figyelmeztetni kívá­nom a miniszterelnök urat arr­a, hogy az ellenzék passzivitása az elsőő napon kétségtelenül kellemes a kormánynak, a második napon unalmas lesz, a har­madik napon már kockázatos és jöhet egy nap, ami­kor végzetessé válhatik. Az értekezlet Vázsonyi beszámolója után meg­szövegezte azt a deklarációt, amelyet Hegymegi-Kiss Pál a nemzetgyűlés hétfői ülésén felolvasott. A pesti Ilírlap munkatársának alkalma volt Vázsonyi Vilmossal beszélnie, aki a kormány és az ellenzék között meg­hiúsult békekísérletre vonatkozólag a következőket mondotta: — Igaz, megpróbáltam a békét helyreállítani­­ a kormány és az ellenzék között. Minden igyekezetem­mel azon voltam, hogy kiegyenlítsem az ellentéteket. Szombaton és vasárnap ismételten tágyaltam Zsit­vay Tibor alelnök úrral, sajnos, eredménytelenül. Jó­zan belátás-­ ember, aki ismeri a dolgokat, megálla­píthatja, hogy súlyos hibát követett el a kormány és­ súlyosat a többség, amikor huszonöt napra kitiltotta a nemzetgyűlés üléseiről, az eleméryi képviselők egy részét. A dolgok természetéből folyik, hogy amin egyetlen kitiltott képviselő lesz, addig a demokratikus pártok dígjai, sem vesznek részt az üléseken. A kor­mány ezzel a határozatt..­ azt igazolta, hogy szaba­dulni igyekszik bizonyos időre az ellenzéktől, ahelyett, hogy egy olyan légkört teremtett volna, amely lehetővé teszi, hogy az ellenzék is részt vegyen a nemzetgyűlés ".tanácskozásain. Úgy látszik, a kormány örül annak, hogy az ellenzék távolt ma­rad a nemzetgyűlés üléseiről, holott az ilyenfajta öröm egyelőre csak Csontos bácsi bölcseségének felel meg. Csontos bácsi ugyanis pénteken azt mondotta közbeszólás formájában: Kár, hogy nem szórták­ ki az egész társaságot, m­ert­ Karcagon ezt szeretnék. — A magam részéről a történtek után még csak annak a kijelentésére szorítkozom, hogy mi bék­ekísér­letemben foglalt ajánlatom visszautasítása után a helyzet kiélesedéséért a kormányt terheli­ a felelősség. — ——————— Apponyi Bécsben előadást tart­olt a jogfo­gtonosságró­l és a békemű revíziójáró. Mitől írton a világ jövője? Bécs,­­­ec. I (A P­esti Hírlap tudósítójának tár­irata.) c.róf Apponyi Albert hétfőn este az Osztrák Politikai Társaságban előadást tartott ,4. emberiség fejlődése és a világháború címmel. A szónok, aki a termet zsúfolásig megtöltő közönség figyelmét mind­végig lebilincselte, azt fejtegette előadásában, hogy a legutóbbi háborúra semmi szükség nem volt. Ez a h­áború nem oldott meg kérdéseket, de számtalan új kérdést teren­tett, a természetes összekapcsolódásokat szétszakította és természetelleneseket állított helyére, a természetes organikus fejlődést a megadott politi­kai keretekből, amelyek nem véletlenek, hanem a tör­ténelem által teremtettek voltak, elvonta és mindent megnehezített, de semmit sem könnyített meg. Hangsúlyozta a szociális reformok szükségessé­gét és felhívta a figyelmet a termelés nehézségére. A kiegyezésre irányuló törekvések megvalósítása igen nagy mértékben hozzájárulna a szociális kiegyezésre törekvő türelmetlen tömegek megnyugvásához. — Olyan országból származom, — mondotta —, amelyben a jogfolytonosság elve egyik legelső fenn­tartó ereje a nemzetnek. Az a nép, amelyhez tarto­zom, súlyos harcokat vívott a jogfolytonosság fenn­tartásáért, amikor más oldalról azt megtámadták vagy megsértették. A jogfolytonosság érzése népem­nek sok száz esztendős alkotmányos élete alatt min­denkinek húsába és vérébe ment át és ez biztosította a magyar nemzet fennállását. A jogfolytonosság el­ve érdekében — amelynek nevében az alkotmányos népogokért folytatott súlyos harcaink győzelemre vezettek­, csüng ma a magyar nemzet túlnyomó több­ségének szeme a legitim királyságon, mert ez is ré­sze az alkotmánynak, amely a magyarok öntudatá­ban mint organikus egész áll. — Szakadatlan jogfolytonosságban­­történik Magyarországon az átmenet a privilegizált jogról a jogegyenlőség felé, a privilegizált osztály helyes belátása következtében, mert a szükségessé vált re­formokat anélkül hajtották végre, hogy erre alulról kényszerítették volna. Ennek eredménye az volt, hogy tagjai vezető befolyásukat megtartották és a nagy tradíciók szálai nem szakadtak el. A törté­nelmi vezető osztályok belátásának ezt a ritka példá­ját kell, hogy nemcsak nálunk, hanem mindenütt példaképül tekintsék a mostani vezető osztályok Ez az egyetlen út kínálkozik számukra, ha ismét helyre akarják állítani a társadalmi rendben sü­lyedt presztízsüket.­­ Ha azonban a világot valóban és alaposan meg akarják gyógyítani, úgy az áldatlan békemű komoly revíziójára van szükség. A pozitív nemzeti vagy internacionális jogállapotnak legjobb biztosí­téka az, ha a jogosság összhangzásban, van a nép életérdekeivel. Az új genfi mű, valamint általában a népszövetség csupán pacifista felépítményt akar állítani a bosszúból és rablási szándékból felépített alapokra. Nem egyéb ez, mint kísérlet arra, hogy r-t, anyagi jogtalanságot a jog formáiba öltöztessék. A világ jövője attól függ, hogy a belátás pszichológiai előfeltételei gyorsabban lovagolnak-e, mint a kata­sztrófának a békeszerződésben lefektetett elemei. Az előadást, amelyen gróf Apponyi Albert fe­lesége és leánya is jelen volt, a hallgatóság nagy tetszéssel fogadta a filozofatoni kálvinista védelmi szövetség is­egalakítására. Azok a támadások, amelyek az utóbbi időben érték tübbizben a református egyházat és amelyekre Ravasz László püspök egyik legutóbbi beszédében részletesen­ kitért, azt a gondolatot érlelték meg a református egyház több vezető emberében, hogy olyan alakulást hozzanak létre, amely a reformá­tus érdekek megvédésére alkalmas lesz. A közel­múltban — mint ismeretes — felmerült az a terv, hogy kálvinista politikai pártot alakítsanak, a tö­mörülés ilyen formája azonban a református egyhá­­z vezető férfiainál nem talált osztatim helyeslésre s inkább az a gondolat kerekedett felül, hogy teljesen politikamentes szerv útján igyekezzenek a reform­áá­tus egyház érdekeit megvédeni. Ebből a meggondolásból indult ki a nemzet­gyűlésnek néhány református tagja, akik mozgal­mat kezdeményeztek olyan irányban, hogy a ref­mátus egyház független érzelmű harcos vezetőit tár­gyalásra hívják össze. A tanácskozásnak az a célja, hogy egy politikamentes kálvinista védelmi szöve­,­ség megalakításának módozatait vitassák . Hegymegi Kiss Pál és Eöry Szabó Dezső nemzet­­gyűlési képviselők a református egyház több vezető emberéhez a következő körlevelet intézték: „Igen tisztelt Testvérünk! Mindnyájan érez­zük egyházunk nehéz sorsát. Tapasztaljuk, hogy a­z igazi kálvinista gondolat, amely Krisztus tanainak helyes értelmezésén alapul, ma nem érvényesül. Lát­juk, hogy egyházunknak és intézményeinknek h­ivatottságát és a magyar jövő munkája jelentésénél föl-fölbukkanó támadásokkal szemben meg kell a­deni. őszintén megmondjuk, nem olvadunk el amiatt, mert kálvinista emberek is részt vesznek a­. ország kormányzásában, hanem tisztán azt nézzük, milyen az egyház helyzete és sorsa. Sajnos, ez két­ségtelenül nem kedvező s papságunk panasza joga . Mindez s a dr. Sebestyén Jenő által már régebben hangoztatott és újabban az Országos Lelkészegye­sület által is helyeselt gondolat azt érlelte meg ben­nünk, hogy helyes volna a kálvinista érdekek vé­del­­­mére és a demokratikus gondolat érvényesítésére minden pártpolitikától mentesen az ország harcos embereit összegyűjteni a komoly munka reményé­ben." Ezt a levelet megküldték Kovács J. István teo­lógiai akadémiai igazgatónak, Sebestyén Jenő teo­lógiai tanárnak, Juhász Nagy Sándornak, Bélteky­­ Lajosnak, Görömbey Péternek, Ormos Lajosnak, Varga Jenőnek s arra kérik őket, hogy december 10-én a kérdés megvitatása végett a Demokratikus Szövetség párthelyiségében jelenjenek meg. A kálvinista védelmi szövetség megalakításá­val a mozgalom vezetői olyan intézmény létrehozá­sát célozzák, amely alkalmas legyen méltatlan tá­madások visszaverésére. Azt óhajtják, hogy az egyházi szervezet bizonyos érdekek szolgálatába ne legyen állítható. Fontos hivatása volna a megalakí­tandó szövetségnek az is, hogy a békeszerződéssel elszakított országrészek református lakosságával benső kontaktust teremtsenek. Mussolini rendet csinál a faseista­ pártban. Rómából jelentik. A fascista párt kerületi vezetőségei a vidéki városokban vasárnap gyűlé­seket rendeztek, amelyeken felolvasták a párt ve­zérének, Mussolini miniszterelnöknek üzenetét. A szózat kijelenti, hogy a fascizmus fennállásának huszonöt hónapjában szerzett politikai tapasztala­tok megkövetelik feltétlenül a párt erkölcsei, szel­lemi és politikai magatartásának revízióját. Ki kell emelni, h­ogy minden törvénytelenség és erőszak a kormánynak és a pártnak árt­ és semmik­épten sem­ jogosult. A pártot teljes eréllyel meg kell tisztí­tani azoktól az elemektől, — még ha a múltban ér­demeket szereztek is, — amelyek diszkreditálhat­nák a fascizmust. A személyes trázsalkodásokat a fascisták közt haladéktalanul meg kell szüntetni. Minden ellenzékieskedést el lehet némítani, ha a következő három sarka­tos elvhez ragaszkodunk: a csendes munkához, a tökéletes fegyelmezettség­hez és egyesek vagy csoportok erőszakosságainak elkerüléséhez. Mussolini miniszterelnök üzenetét, mint hivatalosan megállapítják, a fascista kerü­leti gyűléseken egyértelmű helyesléssel és teljes fegyelmezettséggel fogadták. Új politikai párt alakult Franciaországban. Párizs, nov. 30. Demokrata Néppárt címen új politikai párt alakult Párizsban. Az új párt a bel­politikában mérsékelt republikanizmust és társadal­mi és vallási békét kíván, a külpolitikában pedig a francia követelések érvényesítését akarja, de „az igazság követelményeit nem szándékozik elválaszta­ni a nemzetközi együttműködés előnyeitől." Az új párthoz eddig néhány középpárti és briandista kép­viselő csatlakozott.

Next