Pesti Hírlap, 1925. január (47. évfolyam, 1-25. szám)

1925-01-01 / 1. szám

mm.! BUDAPEST, 1925. ELOFIZETESI APAKL Egy hóra 40.000 korona, negyedévre 120.000 kor. Egyes szám ára helyben, vidéken és a pályaudvaro­kon 8000 kor., vas&.-nap 8000 korona. Külfoidoo kétszeres az előfizetőd ál. XLVI1. ÉVFOLYAM, f. (15.585) SZÁM 192b UAi éÁ?WiJí PESTI HÍR x. íRTÖK , JANUM t, LÉGRAOY TESTVÉREK kiadása Szerkesztőség, kiadóhivatal ós nyomda i Budapest, V. kor., Vilmot császár ut 78. szám. Telefon i 122—91. Fiók­kiadóhivatal : Budapest^ VII. ker.. Erzsébet-körut I í Mai „BÍRÓI A" rendszerű képeink: Jelenetek Szilveszter éjszakájából. — Louis Dervais. — Baiassa Erzsébet paktum a kormány és a szocialisták között. Már a legutolsó képviselőválasztások idején beszélték, hogy a kormány paktumot kötött a szociáldemokrata párttal es^ ennek tulajdonítható, hogy több szocialista kepviselo került a nemzetgyűlésbe s hogy eleinte a part fellépése a kormánnyal szemben kevesse agresszív volt. Ma aztán a szocialisták közzé­teszik a paktumos megállapodás hivatalos szövegét és ezzel bepillantást nyerünk a ma­gyar politika kulisszatitkaiba. Elvi szempontból nem lelkesedünk sem­mifék oaku m iránta mert ez rendesen eszmek és elvek elhomályosltására vagy félretételére vonatkozik. De amikor éles ellentéteket kell kiegyenlíteni, haveokat kell leszerelni és visz­sza kell adni az. ország nyugalmát, akkor a szükség-kényszerének Vitása alatt megenged­hetőnek tartjuk a paktiimrcűdszcrt is. Csak az a fődolog, hogy valóban az ország érdekeit szolgálja az a paktum, hogy becsületes szán­dékkal kössék azt a felek és ép ily becsületes­séggel meg is tartsák. E szempontoktól azon­ban már némi kifogás alá eshetik a kormány és a szocialisták paktuma. Hogy tárgyilagosan meg tudjuk Ítélni e iSeregvezést, vissza jíell mennünk arra az "v>> i-'í-ór"'..-.kú^zc-lt bogy !> p.- :gí.ri íár,iaduk'r'r v'bckiiijoii ä raj-rv'&i^ munkássággal, amelynek egy része •elősegí ­tette a proletárüiktaturát. A polgárság és munkásság, a kapitalizmus és szocializmus íiözötü békés viszony minden államnak és tár­sadalomnak érdeke. A kormány nem akarta útját állni annak, hogy a munkásság képvi­selői törvényes alapon tagjai legyenek a tör­vényhozásnak és minden oszfály követeléséi a legilletékesebb fórumon képviselve legye­nek. Jelét akarta adni továbbá a kormány a külfölddel szenten annak, hogy nem ellen­sége a szociáldemokrácia törvényes érvénye­sülésének. Másrészt a szociáldemokrata párt érezte, hogy a közvélemény neheztel reá a pro­letárdiktatúra támogatása miatt és ezért a paiiummal több hazafias munkára vállalko­zott. az ország érdekében. Például arra, hogy nemzetközi érintkezései révén Magyarorszag­nak igyekszik külföldön minél több barátot szerezni és a rólunk elterjesztett rossz híreket e célból megcáfolni. Az a baj azonban, hogy a szociáldemokraták ez Írásban adott kötele­zettségüknek ^ nem feleltek meg. A polgári közvéleményre nézve nem fontos, hogy pontos ni éri eget csináljon ar^ól, hogy a paktumban vállalt kötelezettségekből hányat nem teljesített a. kormány és hányat hanyagolt el a szociáldemokrata párt? Egyik felet sem fogjuk védelmünkbe venni, ha a másik szidja. Mert mindkét fél hibákat és mu­lasztásokat követett el. Másrészt sok olyan pontja van a paktum-szerződésnek, amelyet minden paktum nélkül végre kellett volna hajtania annak a félnek, amelyikre tartozott. A kormány a paktumban foglalt több kívánságnak eleget, tett. Igv például fokozato­san beszüntette az internáló tábort és meg­kezdette az összes kivételes rendelkezéseknek, a gyorsított bírói eljárásnak stb. megszünteté­sét. Több szabadságot adott a szakszervezetek működésének és rátért a munkásság gazda­sági ügyeinek rendezésére. A politikai gyüle­kezési jogot azonban törvényesen nem ren­dezte. A sajtószabadságot a régi béklyókból kiszabadította ugyan, de nincs köszönet benne, mert most készül uj bilincseket rakni iá. Legfeltűnőbb azonban, hogy a kormánv kikötötte, hogy a szociáldemokrata párt bei­politikai téren szakit a liberális blokkal és a polgári demagógia és az oktobrista elemek tá­mogatásától, tartózkodik. Ez már ugyanis pártpolitikai érdeket érint és taktikai fogás, amely nem méltó a kormányhoz. A szocialisták követelték az általános amnesztiát, és ezt nem kapták meg. Mi általá­ban nem helyeseljük az általános amnesztiá­kat a lezajlott zavaros időkre és ennélfogva nem helyeselhetjük, hogy a kormány erre ígé­retet tett. Viszont azonban az helyes volt, hogy kikötötte a szociáldemokrata párttal szemben, hogy külföldön a magyar álláspontot teszi magáévá és felhasználja összeköttetéseit a kül­földi mérsékelt szociáldemokrata körökkel arra, hogy a Magyarországról terjesztett alap­talan. terror-híreket megcáfolja. Megbocsát­hatatlan hiba azonban, hogy a paktumnak e kötelezettségét a szociáldemokraták nem tar­tották meg. Szomorúan jellemző azonban az egész paktumra és a szociáldemokrata pártra az a nyilatkozat, amit a pártválasztmányi ülésen Farkas István tett, midőn kijelentette, hogy „jól .tudja a szociáldemokrata párt minden fóruma és az elvtársak tömegei is, hogy a pártvezetőség soha egy pillanatig sem tartotta magára nézve kötelezőnek ezt a paktumos jegyzökönyvet". Miután ez a kommunista izű nyilatko­zat minden ellentmondás nélkül hangzott el és jelent meg a szociáldemokrata párt közlö­nyében, nyilvánosan azt bizonyítja, hogy a szociáldemokrata párttal nem lehet és nem szabad semmiféle megegyezést, szerződést vagy jegyzőkönyvet aláírni, mert a szociálde­mokraták azzal az előre megfontolt, de eltit­kolt szándékkal kötnek polgári elemekkel megállapodásokat, hogy azt megtartani nem fogják. Kérdezzük tehát ezután, mi különbség van a szociáldemokrata párt és a kommunis* ták között? ­Őszintén szólva, bizonyos kárörömmel nézheti a tárgyilagos közvélemény azt, hogy a kormány és a legszélsőbb ellenzék miként nem tartják meg egymással szemben vállalt köte­lezettségeiket. Csináljanak ők maguk közötí saját külön mérleget, hogy melyik félnek mennyit használt ez a paktum. Minket az ér­dekel, hogy itt sok országos érdek fölött pak* táltak és nein jártak el kellő lelkiismeretes­séggel sem a kötelezettségek vállalásánál, sem azoknak teljesítésénél. A nemzet elvárhatnál ugy a kormánytól, mint az összes pártoktól, hogy külön biztosított pártpolitikai előnyökön és párttaktikai fogásokon felül is becsületesen szolgálják az ország érdekeit; hiszen erre kaptak megbízást a választóközönséartől. Harminchárom mUlmrdba került Magyaporszáqnak a katonai eiienőpzés y. <• hántom. és f f i év atatt. ..n 23S tag*.- <V >nui da(..t f'Jciót tiéfésürtkira 32 iatt»a csökkentették. — Mz angolok •toéitxisaitvtLC*.^ gukat a agkiseSiú í/dmnmf. - 38 millió egy angot alezredes havi timtBtetatla. - el nteg havonta 663 mii iótna kerill az elteriönzés. — Mit kapott L ^ a „magyar tengeri hadLerot" leszereíö bizottság 7 ami a hadviselés eszközeihez tartozik, köteles kii szolgáltatni az antantnak, amely ennek ellenőrzésé^, re katonai bizottságot küld ki Magyarországra. Az ellenőrzés költségeit Magyarország- viseli és ezek a terhek deficites áliamháztartásuiikűak évek óta egyik jelentékeny tételét teszik. izöveisígközí katonai ellenőrzés! Ez a foga­lom is a trianoni békfe szomorú „vivmányaival" ke­rült bele kaionai és diplomáciai szótárunkba. Jelenti pedig azt, hogy Magyarország a megállapított kis létszámú hadseregétől eltekintve, nemcsak katonát nem tarthat, de fegyvert, hadianyagot és mindent, Vén cigány. Irta : IMXÚV István. Az öreg cigány.merengve tilt a faluvégi putri ajtajában, tenyerébe fektette ráncos arcát és a föl­det nézte, mintha < mélyébe akart volna tekinteni, hogy hol feküszngk azok, kik hajdanában az ö mu­zsikája mellett vigadoztak. Hová lelt az idő, amikor még fczeretták a fialt? Amikor egyvégben három nap s három éjszaka muzsikált a régi uraknak, kik arannyal fizették nótáit s széles jókedvükben nagy­bankókkal verdesték pofon! Sirba szálltak már az igazi urak, elmultak a pohárcstngéses, vidám éjszakák, csak ö maradt meg belőlük emléknek, hogy álmodozzék a múltról, amikor még becsülete volt a. szegény cigánynak. Hetvenöt esztendő nyomja mái a vállát, háta meg­hajlott az élet terhe alatt s haja-szakáUa,kifehére­dett, mint a tilolt kender. Csak a szive a régi.. Most is ugy ég a nóták tüzében, mint hajdanában, amikor szép lányok s gyönyörű asszonyok virágos ablaka alatt zengette éjszakánként. muzsikáját az elmúlt szerelmek biborcsókos hajnalin ... A napszáUadati fény ; szítfolyt a hegyeken. Mindjárt sötétség lesz a fcldüii. Belenézett a nap szentséges korongjába s megnedvesedett a szeme. Evvel a nappal is jobban elfeltjtik. hogy ő ia élt és muzsikált valaha. Új nemzedék nőtt fel a régi nyo­mán, uj" birtokosok ülnek a nemesi kúriákban, nem kell a nóta senkinek s ha mulat is valaki egyet néha­napján. uj cigánnyal muzsikálíatja magát, ki .nem ismeri a régi nótát, hanem azokat a silány, uj dalo­kat húzza, melyeket a nagyvárosok felöl hömpöly­get az idők szele, Alápergö könnyét szétmorzsolta kérges tenye­rével s nagyot sóhajtott; fölkelt törpe bü íaszéké­röl s kihozta putrijából az öreg jávormr.zpikát. Ma­gasra emelte, végignézett rajta és az egész multat látta. A vármegye legdrágább kincsét belepte a. por... letörölgette s álla alá fogta az árva hegedűt, aktán a tépett vonót ráfektette s „I)ewla, Devvla, szote kergyom..." liuzni kezdte a cigány ösaaeló­diát. aztán a keze más nótára tévedt. A hurzengés­ben régi fájdalmak és örömök éledeztek, világos, hangos éjszakák, aranyködös napok, melyeket a nemzetes urakkal keresztülszenvedett-örvendett . aa öreg cigány. De kinek kellenek a régi, kedves nó­ták? A nyirettyű je megállt. Hóna alá fogtá az el­árvult hegedűt s csendesen, mélán pengetett valami édes-bus ábrándot, amilyet csak a cigány álmodik, majd leszállt a skálán s reszkető ujjai alól kizjn­dült a régi országos vásárok kupeódala, mely ne­mes é? nemzeies Bogháthy. Tóni ur|i kedvenc nó­tája volt valaha: „Vásárokból vásárokba járok ír,, Serrel-borral, paprikással élek én. Bor előttem, karjaim közt a babám, Hátam me'gett vigan húzza a cigány..." Bólogatott ősz fejével s rekedten dúdolgatta a húr -után. Ezt szerette Tóni úrfi! Az úzdi-szentpéteri országos nagyvásáron, a lacikonyhában, ott a dom­bon ugy énekelte, hogy rengett a piac. Nyole csikót adott el akkor és mind otthagyta az árát. Nem volt olyan legény Erdély országában Vájjon él-e még? Mert ha él, akkor van íjiég egy ember ezen a világon, akinek kell még az ö nótája! Tóni úrfit olyan végből szőtték, hogy a szive még .most ia fiai íal... Erős volt, mini a vas, fogával kocsmaasztalo­kat éa Ötvedre» hordókat emelgetett, az ilyen legény peciig nerii halhat ipeg száz esztendőn alul. Éa azt mondogatta volt annakidején: Ne husulj, Saláta, <amig én élek! A szava mindig szent volt s ha él, akkor, riem is hagyja el aí ö választott o-igányát késő vénségében... Ujjongó hangok pattogtak ki az öreg cigány ujjai alól. egymásután húzta Tóni úrfi nagy-tár os nótáit. Hogy verte fejével azicjöben R lacikonyha

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék