Pesti Hírlap, 1925. január (47. évfolyam, 1-25. szám)

1925-01-11 / 8. szám

PESTI HÍRLAP fehérneműjét. Mert most nem jöhet haza néhány napig, hát tiszta ruháról kell gondoskodni. A három ember eltávozott, de Krizsán néhány perc múlva jobbat gondolt: — Maguk maradjanak itt — szólt a gépészhez és a munkáshoz, én újra­ visszamegyek. Nagyon gya­nús ez a mese a kutyával. Krizsán­ vissza is ment, utolérte Lédereréket és megállt a főhadnagy előtt. — Nagyon sajnálom, hogy újra alkalmatlanko­dom — kezdte az éjjeli­őr, de — az igazgatóságtól szigorú utasításom van a legpontosabb ellenőrzésre. Tessék kinyitni a koffert. Meg akarom nézni a tar­talmát. Léderer Gusztáv­ csendőrfőhadn­agy nem jött za­varba. Itt nem mutathatom meg, felelte, mert nincsenek nálam a koffer-kulcsok. Bent fe­lejtettem az irodámban. De ha nagyon kí­váncsi, jöjjön be velem, majd megmutatom. Az éjjeli őr, aki látta a főhadnagy nyugodt vi­selkedését, most már nem ragaszkodott a koffer ki­nyitásához és otthagyta Ledereréket. Másnap reggel ar­ónban, amikor a szokásos éjszakai jelentését meg­tette, szólt Mosta Gézának, a gyár­ üzemi igazgatójá­nak, részletesen elmondotta éjszakai kalandját Mossa igazgató közölte az éjjeli őr tapasztalatait C.öde csendőrszív­adással. Megállapították, hogy a fő­hadnagy az éjjeli­őrrel való találkozása után, éjjel t­z­pnegy órakor elhagyta a gyár területét, a portás­fü­­lkébe beszólt, hogy a feleségének keres valami autót vagy kocsit. Egy óra múlva visszatért azzal, hogy nem talált semmi alkalmatosságot. Éjfél tájban ismét kimért a kapun a főhadnagy, most már a na­gyobbik koffert cipelte s körülbelül két óra múlva (élt­­ csak vissza. Szombaton délelőtt megállapították Csepelen, hogy a főhadnagy rettenetes terhével e két óra alatt az utcán csatangolt, a­ rendőrőrs­zetnek látták és tisztelegtek­ neki. Az egyik rendőrőrszem azt is látta, hogy Léderer befordult a Gubacsi-útra és éjjel két órakor visszatért a gyár­telepre. Heggel fél hat óra tájban a főhadnagy a fele­ségével ismét elhagyta a gyár területét, most azon­ban már mindegyiküknél egy egy koffer volt. Villa­­­moson bejöttek Pestre, de úgy látszik, a főhadnagy rögtön visszatért, mert reggel nyolc órakor már is­mét a gyár területén volt, jelentkezett Göde százados­nál. Te­t-vatt az irodájában, majd­ a rábízott legény­ség­gel kivonult a gyakorlótérre. Öccsét, Léderer Sán­dor banktisztviselőt, a gyár portása délelőtt kilenc óra tájban látta ismét, Léderer Sándor akkor hagyta el a gyár területét. Közben Göde századosnál össze­futottak a jelentések Sándor rendőrkapitány és­­Rosta gyárigazgató részéről, úgyhogy a csendőrszá­zados azonnal megindította a nyomozást. Először az éjjeli­őrnek elmondott éjszakai meséje után nyomoz­tak Azt akarták megtudni, hogy Léderernek a Tölgyfa­ utca 1. szám alatti lakásán volt e kutyája. Megállapították, hogy a főhadnagynak három ku­tyája volt, az egyiket azonban néhány nappal ezelőtt egy Hűvösvölgyben lakó ismerősének ajándékozta. Déltájban Göde százados, mintha semmi sem történt volna, odafordult a főhadnagyhoz. Ahol Kodelka Ferencet mindenki ismerte. — Te Léderer, mi van a kutyáddal? Léderer főhadnagy szemrebbenés nélkül vála­szolt: — Jaj, na is kérdezd, kérlek a lássan, szegény kutyát elütötte a villamos. Még néhány percig beszélgettek, a százados kezet fogott a főhadnaggyal, bevonult szobájába és megkezdte az éjszakai kalandok tanúinak kihallga­tását. Miutára e kihallgatások során súlyos gyam­­okok merültek fel, a csendőrszázados elhatározta, hogy a főhadnagyot azonnal letartóztatja. A hivatali szobában két íróasztal áll egymással szemben. Az egyik a parancsnoké, Göde századosé, a másik az oktatótisztté, Léderer főhadnagyé. Pénteken délután öt órakor mind a ketten bent ültek az irodahelyiség­ben, amikor Göde százados felállott, a kardját fel­csatolta és odalépett Lédererhez. . ... — Főhadnagy úr . . . — kezdte a százados. Léderer halálsápadtan nézett Göde századosra, a megszólításból, már tudta, hogy nagy baj van. — Főhadnagy úr, — mondta a százados — olyan gyam­okok merültek fel, amelyek az ön letar­tóztatását vonják maga után. Adja át szolgálati re­volverét és az oldalfegyverét. A csendőrfőhadnagy egész testében remegett, amikor revolvertáskáját és kardját lecsatolta, a kardot és a revolvert letette az asztalra, majd halál­sápadtan, szakadozva mondta: — Higgyék el, nem tehetek róla. Nem tehe­tek róla, mindennek az asszony az oka. Miután Göde százados látta, hogy a főhad­nagy olyan állapotban van, amely alkalmas arra, hogy töredelmes vallomást tegyen, azonnal megkezd­te részletes kihallgatását. Léderer a kihallgatás so­rán minden kérdezősködés nélkül elmondotta az egész gyilkosságot, de eleinte ragaszkodott ahhoz, hogy szerelmi féltékenységből lőtte agyon Kodelka Ferenc nagyvágót, mert rajtakapta a feleségével. Hogy tettének következményei elöl meneküljön, fe­leségével együtt feldarabolta a nagy vágó hulláját és tiszti koffereiben kiszállította Csepelre és a Duná­ba akarta dobni. Ebben az első vallomásban azonban nagyon sok ellentmondás volt Göde százados to­vább faggatta a főhadnagyot, aki szinte pere­ Kodelka Lajos, a meggyilkolt öccse, gyanúsnak találta Lédereréket. A Pesti Hírlap munkatársa beszélgetett Kodel­ka Lajos nagyvágóval, a meggyilkolt Kodelka Fe­renc öccsével. Kodelka Lajos halálsápadtan az izga­lomtól, akadozva ítészét borzalmas végű bátyjáról. — Évek óta tudom­, hogy szerencsétlen bátyám jó viszonyban volt Léderer Gusztáv csendőrfőhad­naggyal, sokszor eldicsekedett nekem, hogy ingyen előkelő barátai vannak és miután naponta találkoz­tunk, mert a szerencsétlen Ferivel együtt dolgoz­tunk a mészárosüzletben, többször elmondta azokat a mulatozásokat, amelyeket a Léderer-h­ázaspárral folytatott. Néhány héttel ezelőtt szólt nekem Feri, hogy Léderer Gusztáv főhadnagy valami nagyszerű dollárüzletbe akarja őt bekapcsolni, akkor beszélt is nekem valamit, de az üzlet olyan komplikáltnak látszót, hogy az igazat meg­vallva nem «»tettem. A bátyám akkor elmondotta, hogy százmillió koro­nával társult Lédererékkel és körülbelül négyszáz­millió koronát fog ezen keresni. Én akkor figyelmez­tettem, hogy ez nem lehet valami reális üzlet, mert A Pesti Hírlap munkatársa elment a Kálvária­utca 26. számú házba, ahol Kodelka Ferenc tíz esz­tendeje lakott. A házmester beszélt a tragikus sorsú nagy vágóról:­­ Kodelka körülbelül tíz esztendővel ezelőtti feleségével együtt költözött be a Kálvária­ utca 26. számú házba. Ez a házasság azonban nem volt bol­dog. Kodelka mulatós ember volt, sokszorr kimaradt, s a felesége emiatt többször panaszkodott a ház­belieknek. A mulatós Kodelka azonban nem törődött a feleségével, egyre-másra érték egymást a veszekedések. Kodelkéné többször hangoztatta, hogy elválik, mert­ csendes természetével nem bírta a hangos embert, aki borgőzös mulatságai után muzsikuscigányokkal állított be reggel a lakásba. A hangos veszekedések a legutóbbi években már napirenden voltak, végre is az asszony elköltözött, a Király­ utcában bérelt la­kást, Kodelka pedig itt maradt, régi otthonában. Na­gyon jól ismertem a Léderer főhadnagyékat, sok­szor jöttel­ Kodelkáh­oz, nagy lakmározásokat ren­deztek, különösen pedig azóta, amióta Kodelka el­vált a feleségétől. A meggyilkolt nagyvágó igen jól bírta magát, kocsit, lovat tartott, lakását szépen be­bútorozta és nap-nap után mulatozott. Üzlete neki tulajdonképen nincs, csak egy műhelye van a ház­ban, mert a hentesáruk kicsinyben való eladásával nem foglalkozott. Leginkább a hadsereg részére szállított hús­neműeket Itt a házfelügyelőnő veszi át a szót. — Szerdán láttuk utoljára Kodelka Ferencet, nagyon csinosította magát, mondta is, hogy készül valahová. Még az egyik asszonyt kérte meg, hogy városi bundájára varrja fel a leszakadt gombokat Mikor az asszony elvégezte ezt a munkát, Kodelka vidáman megköszönte, lezárta a lakást és elment. Azóta nem láttuk. Az igazat megvallva, nem csodálkoztunk ezen, mert Szombaton délelőtt a főkapitányságon megin­dult Léderer Gusztáv előéletének kiderítése. Megállapították, hogy a csendőrfőhadnagy tagja volt a Britannia-különítménynek és a Prónay-zászlóaljnak. Nem lehetetlen, hogy a kommün utáni atrocitásokban is részt vett. Való­színű, hogy amikor a Tölgyfa­ utcai bűnügy min­den részletét tisztázták, a rendőrség politikai osz­tálya is kihallgatja Léderer Gusztávot, hogy meg­állapítsa a gyilkos főhadnagynak a Britannia-külö­nítményben viselt dolgait. Rendkívül érdekes ezzel az üggyel kapcsolatban, hogy a mai viszonyok között százmillió korona befektetés­sel aligha tudnak négyszázmillió korona hasznot ki­hozni. Később elmondta Feri, h­ogy Léderernek va­lami amerikai ismerősei vannak Budapesten és azokkal bonyolítják le a dollárüzletet. Ferinek nem volt készpénze s ezért agyonnyaggatott bennünket pénzért, hogy ebből a nagyszerű üzletből ki ne ma­radjon. össze is szedtünk neki valami huszonötmil­lió koronát, úgyhogy nyolcvanmillió korona kész­pénze volt így összesen s ezzel az összeggel néhány nappal ezelőtt felment Lédererékhez, akik azt mond­ták neki, nyolcvanmillió korona nem elég, feltétlenül százmillió korona kell az üzlethez, máskülönben tel­jesen kútba esik az egész. Szerencsétlen bátyám, aki vakon hitt Lédereréknek, ismét szerzett pénzt, valami hetvenmillió koronát és ezzel Vízkereszt napján el­ment Lédererékhez. Ezért a pénzért ölték meg. Másnap bementem a műhelybe és ott a legnagyobb csodálkozással láttam, hogy bátyám nincs bent, holott, ha mulatós ember is volt, az üzletében min­dig pontosan megjelent. Elmentem Kálvária­ téri la­kására, ahol azt mondták, hogy szerdán éjjel nem aludt otthon. Még akkor sem gyanakodtam. Azt hit­tem, valahol mulatott. Pénteken azonban már nyug­talanított a távolléte és miután tudtam, hogy Vízke­reszt napján Lédererékhez indult, elmentem. Léderer főhadnagy Tölgyfa­ utcai lakására. Az asszony nyi­tott ajtót. Amikor bemutatkoztam, kissé különösen viselkedett. Kérdezősködésemre kijelentette, hogy ők sem látták szerda óta a bátyámat. — Kodelka úr szerdán itt volt, mondta az asz­szony, de csak igen rövid ideig, öt órakor el­ment. Itt akartuk tartani vacsorára, ha va­lami sürgős dolgára hivatkozott . Én megköszöntem a felvilágosítást és távozni akartam, amikor Lédererné megkért, hogy este tíz óra tájban jöjjek el, mert akkor a férje otthon lesz. Én azonban nem mentem el. Ki tudja, talán engem is eltettek volna láb alól, miután én voltam az e­sti, aki náluk érdeklődtem eltűnt bátyám után. Úgy lát­szik, azt hitték, hogy szegény Feri nem mondja meg senkinek, hová megy és igy sejteni sem fogják, hogy a Tölgyfa­ utcai lakásban eltűnt. Ő bizony nagyon szeretett mulatni és néhanapján előfordult, h­ogy éjszaka nem tért haza. A házban és az egész környéken mindenki is­merte Kodelka Ferencet. Szerették is a mulatós ked­vű, bohém természetű hentesmestert, aki a környék kávéházaiban és vendéglőiben mindig a legbőkezűbb borravalókat osztogatta. Csak azon csodálkoznak a Kálvária-tér környékén, hogy Kodelkával, evvel a kövér, erős emberrel, hogyan tudott Léderer ilyen könnyen elbánni. A Kálvária­ utca 24. számú házban van Szikora Sámuel vendéglője. Kodelka Ferenc ál­landó vendég volt itt és a környéken sokszor látták, amikor Kodelka betért a Szikora-vendéglőbe. Szer­dán, amikor végzetes útjára elindult, betért néhány percre Szikorához és ötvenezer korona aprópénzt kért tőle kölcsön, mert, mint mondotta, kerek száz millió korona van nála s ezt üzleti ügyben kell vala­hol lefizetnie. Milyen értékeket raboltak el Kodel­kától? A főkapitányságon néhány detektív egész nap azzal foglalkozott, hogy pontosan megállapítsa, mi­lyen értékeket raboltak el Kodelka Ferenctől. A meggyilkolt hozzátartozóinak vallomása szerint Ko­delkánál nem volt egészen százmillió korona kész­pénz, de valószínű, hogy körülbe­lül hetvenmillió koronát vitt magával. Ebből, mint ismeretes, hatvan­millió koronát Léderer Sándor banktisztviselő laká­sán talált meg a rendőrség, azonkívül a délelőtti házkutatásnál még hétmillió koronát találtak a de­tektívek. így körülbelül a hetvenmillió korona meg­van. Azonkívül Léderer Gusztáv főhadnagy, amikor a hulla karját levágta, lehúzta annak két brilliáns­gyűrűjét az egyikben egy másfél karátos brilliáns volt. Léde­rer Gusztávné a gyűrűkből a brilliánsokat kifeszí­tette és a pohárszekrényben egy likőrös üvegbe rej­tette. A gyűrűt és a hentesmester vastag aranyláncát és aranyóráját Léderer főhadnagy vette magához a hentesmester bőrcigarettatárcáját pedig "elégették­ a rendőrségen előszedtek egy másik bűn­ügyet is, még­pedig a lágymányosi feldarabolt holttest ügyét amelyről annak idején a Pesti Hírlap részletesen beszámolt. Emlékezetes az olvasók előtt, hogy évekkel ezelőtt a lágymányosi tónál egy feldarabolt holttestet találtak, de ennek a gyilkosságnak­­ a tettesét a rendőrség nem tudta kideríteni. Azok a rendőrségi emberek akik a lágymányosi ügyben is nyomoztak, azt mond­ják, hogy úgy a lágymányosi gyilkosságot, mint a Tölgyfa­ utcait egyformán hajtották végre, s épen A rendőrség ismét nyomoz a lágymányosi feldarabolt holttest ügyében. fől-percre jobban megtört, teljesen összerop­pant, feje a mellére csuklott és töredelmesen bevallott mindent Visszavonta az első vallomást, a szerelmi féltékeny­ségről szóló mesét és elmondotta, hogy feleségével együtt Kodelka János hentesmester kirablására és meggyilkolására már hetek óta felkészült s a rabló­gyilkosságot az előre megbeszélt terv alapján haj­totta végre. Ez történt pénteken Csepelen. A beismerő val­lomás­ rendkívül összetörte Léderer Gusztáv csendőr főhadnagyot, úgy, hogy csupán a száraz tényeket vették jegyzőkönyvbe, részletes kihallgatását akkor még nem lehetett megtartani. Reggel 4 óra tájban egy automobilon Göde százados beh­ozta a Margit­körúti katonai fogházba, és innen kísérték délelőtt féltíz órako­r a gyilkosság helyszínére.­ ­

Next