Pesti Hírlap, 1925. január (47. évfolyam, 1-25. szám)
1925-01-11 / 8. szám
PESTI HÍRLAP fehérneműjét. Mert most nem jöhet haza néhány napig, hát tiszta ruháról kell gondoskodni. A három ember eltávozott, de Krizsán néhány perc múlva jobbat gondolt: — Maguk maradjanak itt — szólt a gépészhez és a munkáshoz, én újra visszamegyek. Nagyon gyanús ez a mese a kutyával. Krizsán vissza is ment, utolérte Lédereréket és megállt a főhadnagy előtt. — Nagyon sajnálom, hogy újra alkalmatlankodom — kezdte az éjjeliőr, de — az igazgatóságtól szigorú utasításom van a legpontosabb ellenőrzésre. Tessék kinyitni a koffert. Meg akarom nézni a tartalmát. Léderer Gusztáv csendőrfőhadnagy nem jött zavarba. Itt nem mutathatom meg, felelte, mert nincsenek nálam a koffer-kulcsok. Bent felejtettem az irodámban. De ha nagyon kíváncsi, jöjjön be velem, majd megmutatom. Az éjjeli őr, aki látta a főhadnagy nyugodt viselkedését, most már nem ragaszkodott a koffer kinyitásához és otthagyta Ledereréket. Másnap reggel arónban, amikor a szokásos éjszakai jelentését megtette, szólt Mosta Gézának, a gyár üzemi igazgatójának, részletesen elmondotta éjszakai kalandját Mossa igazgató közölte az éjjeli őr tapasztalatait C.öde csendőrszívadással. Megállapították, hogy a főhadnagy az éjjeliőrrel való találkozása után, éjjel tzpnegy órakor elhagyta a gyár területét, a portásfülkébe beszólt, hogy a feleségének keres valami autót vagy kocsit. Egy óra múlva visszatért azzal, hogy nem talált semmi alkalmatosságot. Éjfél tájban ismét kimért a kapun a főhadnagy, most már a nagyobbik koffert cipelte s körülbelül két óra múlva (élt csak vissza. Szombaton délelőtt megállapították Csepelen, hogy a főhadnagy rettenetes terhével e két óra alatt az utcán csatangolt, a rendőrőrszetnek látták és tisztelegtek neki. Az egyik rendőrőrszem azt is látta, hogy Léderer befordult a Gubacsi-útra és éjjel két órakor visszatért a gyártelepre. Heggel fél hat óra tájban a főhadnagy a feleségével ismét elhagyta a gyár területét, most azonban már mindegyiküknél egy egy koffer volt. Villamoson bejöttek Pestre, de úgy látszik, a főhadnagy rögtön visszatért, mert reggel nyolc órakor már ismét a gyár területén volt, jelentkezett Göde századosnál. Tet-vatt az irodájában, majd a rábízott legénységgel kivonult a gyakorlótérre. Öccsét, Léderer Sándor banktisztviselőt, a gyár portása délelőtt kilenc óra tájban látta ismét, Léderer Sándor akkor hagyta el a gyár területét. Közben Göde századosnál összefutottak a jelentések Sándor rendőrkapitány ésRosta gyárigazgató részéről, úgyhogy a csendőrszázados azonnal megindította a nyomozást. Először az éjjeliőrnek elmondott éjszakai meséje után nyomoztak Azt akarták megtudni, hogy Léderernek a Tölgyfa utca 1. szám alatti lakásán volt e kutyája. Megállapították, hogy a főhadnagynak három kutyája volt, az egyiket azonban néhány nappal ezelőtt egy Hűvösvölgyben lakó ismerősének ajándékozta. Déltájban Göde százados, mintha semmi sem történt volna, odafordult a főhadnagyhoz. Ahol Kodelka Ferencet mindenki ismerte. — Te Léderer, mi van a kutyáddal? Léderer főhadnagy szemrebbenés nélkül válaszolt: — Jaj, na is kérdezd, kérlek a lássan, szegény kutyát elütötte a villamos. Még néhány percig beszélgettek, a százados kezet fogott a főhadnaggyal, bevonult szobájába és megkezdte az éjszakai kalandok tanúinak kihallgatását. Miutára e kihallgatások során súlyos gyamokok merültek fel, a csendőrszázados elhatározta, hogy a főhadnagyot azonnal letartóztatja. A hivatali szobában két íróasztal áll egymással szemben. Az egyik a parancsnoké, Göde századosé, a másik az oktatótisztté, Léderer főhadnagyé. Pénteken délután öt órakor mind a ketten bent ültek az irodahelyiségben, amikor Göde százados felállott, a kardját felcsatolta és odalépett Lédererhez. . ... — Főhadnagy úr . . . — kezdte a százados. Léderer halálsápadtan nézett Göde századosra, a megszólításból, már tudta, hogy nagy baj van. — Főhadnagy úr, — mondta a százados — olyan gyamokok merültek fel, amelyek az ön letartóztatását vonják maga után. Adja át szolgálati revolverét és az oldalfegyverét. A csendőrfőhadnagy egész testében remegett, amikor revolvertáskáját és kardját lecsatolta, a kardot és a revolvert letette az asztalra, majd halálsápadtan, szakadozva mondta: — Higgyék el, nem tehetek róla. Nem tehetek róla, mindennek az asszony az oka. Miután Göde százados látta, hogy a főhadnagy olyan állapotban van, amely alkalmas arra, hogy töredelmes vallomást tegyen, azonnal megkezdte részletes kihallgatását. Léderer a kihallgatás során minden kérdezősködés nélkül elmondotta az egész gyilkosságot, de eleinte ragaszkodott ahhoz, hogy szerelmi féltékenységből lőtte agyon Kodelka Ferenc nagyvágót, mert rajtakapta a feleségével. Hogy tettének következményei elöl meneküljön, feleségével együtt feldarabolta a nagy vágó hulláját és tiszti koffereiben kiszállította Csepelre és a Dunába akarta dobni. Ebben az első vallomásban azonban nagyon sok ellentmondás volt Göde százados tovább faggatta a főhadnagyot, aki szinte pere Kodelka Lajos, a meggyilkolt öccse, gyanúsnak találta Lédereréket. A Pesti Hírlap munkatársa beszélgetett Kodelka Lajos nagyvágóval, a meggyilkolt Kodelka Ferenc öccsével. Kodelka Lajos halálsápadtan az izgalomtól, akadozva ítészét borzalmas végű bátyjáról. — Évek óta tudom, hogy szerencsétlen bátyám jó viszonyban volt Léderer Gusztáv csendőrfőhadnaggyal, sokszor eldicsekedett nekem, hogy ingyen előkelő barátai vannak és miután naponta találkoztunk, mert a szerencsétlen Ferivel együtt dolgoztunk a mészárosüzletben, többször elmondta azokat a mulatozásokat, amelyeket a Léderer-házaspárral folytatott. Néhány héttel ezelőtt szólt nekem Feri, hogy Léderer Gusztáv főhadnagy valami nagyszerű dollárüzletbe akarja őt bekapcsolni, akkor beszélt is nekem valamit, de az üzlet olyan komplikáltnak látszót, hogy az igazat megvallva nem «»tettem. A bátyám akkor elmondotta, hogy százmillió koronával társult Lédererékkel és körülbelül négyszázmillió koronát fog ezen keresni. Én akkor figyelmeztettem, hogy ez nem lehet valami reális üzlet, mert A Pesti Hírlap munkatársa elment a Kálváriautca 26. számú házba, ahol Kodelka Ferenc tíz esztendeje lakott. A házmester beszélt a tragikus sorsú nagy vágóról: Kodelka körülbelül tíz esztendővel ezelőtti feleségével együtt költözött be a Kálvária utca 26. számú házba. Ez a házasság azonban nem volt boldog. Kodelka mulatós ember volt, sokszorr kimaradt, s a felesége emiatt többször panaszkodott a házbelieknek. A mulatós Kodelka azonban nem törődött a feleségével, egyre-másra érték egymást a veszekedések. Kodelkéné többször hangoztatta, hogy elválik, mert csendes természetével nem bírta a hangos embert, aki borgőzös mulatságai után muzsikuscigányokkal állított be reggel a lakásba. A hangos veszekedések a legutóbbi években már napirenden voltak, végre is az asszony elköltözött, a Király utcában bérelt lakást, Kodelka pedig itt maradt, régi otthonában. Nagyon jól ismertem a Léderer főhadnagyékat, sokszor jöttel Kodelkához, nagy lakmározásokat rendeztek, különösen pedig azóta, amióta Kodelka elvált a feleségétől. A meggyilkolt nagyvágó igen jól bírta magát, kocsit, lovat tartott, lakását szépen bebútorozta és nap-nap után mulatozott. Üzlete neki tulajdonképen nincs, csak egy műhelye van a házban, mert a hentesáruk kicsinyben való eladásával nem foglalkozott. Leginkább a hadsereg részére szállított húsneműeket Itt a házfelügyelőnő veszi át a szót. — Szerdán láttuk utoljára Kodelka Ferencet, nagyon csinosította magát, mondta is, hogy készül valahová. Még az egyik asszonyt kérte meg, hogy városi bundájára varrja fel a leszakadt gombokat Mikor az asszony elvégezte ezt a munkát, Kodelka vidáman megköszönte, lezárta a lakást és elment. Azóta nem láttuk. Az igazat megvallva, nem csodálkoztunk ezen, mert Szombaton délelőtt a főkapitányságon megindult Léderer Gusztáv előéletének kiderítése. Megállapították, hogy a csendőrfőhadnagy tagja volt a Britannia-különítménynek és a Prónay-zászlóaljnak. Nem lehetetlen, hogy a kommün utáni atrocitásokban is részt vett. Valószínű, hogy amikor a Tölgyfa utcai bűnügy minden részletét tisztázták, a rendőrség politikai osztálya is kihallgatja Léderer Gusztávot, hogy megállapítsa a gyilkos főhadnagynak a Britannia-különítményben viselt dolgait. Rendkívül érdekes ezzel az üggyel kapcsolatban, hogy a mai viszonyok között százmillió korona befektetéssel aligha tudnak négyszázmillió korona hasznot kihozni. Később elmondta Feri, hogy Léderernek valami amerikai ismerősei vannak Budapesten és azokkal bonyolítják le a dollárüzletet. Ferinek nem volt készpénze s ezért agyonnyaggatott bennünket pénzért, hogy ebből a nagyszerű üzletből ki ne maradjon. össze is szedtünk neki valami huszonötmillió koronát, úgyhogy nyolcvanmillió korona készpénze volt így összesen s ezzel az összeggel néhány nappal ezelőtt felment Lédererékhez, akik azt mondták neki, nyolcvanmillió korona nem elég, feltétlenül százmillió korona kell az üzlethez, máskülönben teljesen kútba esik az egész. Szerencsétlen bátyám, aki vakon hitt Lédereréknek, ismét szerzett pénzt, valami hetvenmillió koronát és ezzel Vízkereszt napján elment Lédererékhez. Ezért a pénzért ölték meg. Másnap bementem a műhelybe és ott a legnagyobb csodálkozással láttam, hogy bátyám nincs bent, holott, ha mulatós ember is volt, az üzletében mindig pontosan megjelent. Elmentem Kálvária téri lakására, ahol azt mondták, hogy szerdán éjjel nem aludt otthon. Még akkor sem gyanakodtam. Azt hittem, valahol mulatott. Pénteken azonban már nyugtalanított a távolléte és miután tudtam, hogy Vízkereszt napján Lédererékhez indult, elmentem. Léderer főhadnagy Tölgyfa utcai lakására. Az asszony nyitott ajtót. Amikor bemutatkoztam, kissé különösen viselkedett. Kérdezősködésemre kijelentette, hogy ők sem látták szerda óta a bátyámat. — Kodelka úr szerdán itt volt, mondta az aszszony, de csak igen rövid ideig, öt órakor elment. Itt akartuk tartani vacsorára, ha valami sürgős dolgára hivatkozott . Én megköszöntem a felvilágosítást és távozni akartam, amikor Lédererné megkért, hogy este tíz óra tájban jöjjek el, mert akkor a férje otthon lesz. Én azonban nem mentem el. Ki tudja, talán engem is eltettek volna láb alól, miután én voltam az esti, aki náluk érdeklődtem eltűnt bátyám után. Úgy látszik, azt hitték, hogy szegény Feri nem mondja meg senkinek, hová megy és igy sejteni sem fogják, hogy a Tölgyfa utcai lakásban eltűnt. Ő bizony nagyon szeretett mulatni és néhanapján előfordult, hogy éjszaka nem tért haza. A házban és az egész környéken mindenki ismerte Kodelka Ferencet. Szerették is a mulatós kedvű, bohém természetű hentesmestert, aki a környék kávéházaiban és vendéglőiben mindig a legbőkezűbb borravalókat osztogatta. Csak azon csodálkoznak a Kálvária-tér környékén, hogy Kodelkával, evvel a kövér, erős emberrel, hogyan tudott Léderer ilyen könnyen elbánni. A Kálvária utca 24. számú házban van Szikora Sámuel vendéglője. Kodelka Ferenc állandó vendég volt itt és a környéken sokszor látták, amikor Kodelka betért a Szikora-vendéglőbe. Szerdán, amikor végzetes útjára elindult, betért néhány percre Szikorához és ötvenezer korona aprópénzt kért tőle kölcsön, mert, mint mondotta, kerek száz millió korona van nála s ezt üzleti ügyben kell valahol lefizetnie. Milyen értékeket raboltak el Kodelkától? A főkapitányságon néhány detektív egész nap azzal foglalkozott, hogy pontosan megállapítsa, milyen értékeket raboltak el Kodelka Ferenctől. A meggyilkolt hozzátartozóinak vallomása szerint Kodelkánál nem volt egészen százmillió korona készpénz, de valószínű, hogy körülbelül hetvenmillió koronát vitt magával. Ebből, mint ismeretes, hatvanmillió koronát Léderer Sándor banktisztviselő lakásán talált meg a rendőrség, azonkívül a délelőtti házkutatásnál még hétmillió koronát találtak a detektívek. így körülbelül a hetvenmillió korona megvan. Azonkívül Léderer Gusztáv főhadnagy, amikor a hulla karját levágta, lehúzta annak két brilliánsgyűrűjét az egyikben egy másfél karátos brilliáns volt. Léderer Gusztávné a gyűrűkből a brilliánsokat kifeszítette és a pohárszekrényben egy likőrös üvegbe rejtette. A gyűrűt és a hentesmester vastag aranyláncát és aranyóráját Léderer főhadnagy vette magához a hentesmester bőrcigarettatárcáját pedig "elégették a rendőrségen előszedtek egy másik bűnügyet is, mégpedig a lágymányosi feldarabolt holttest ügyét amelyről annak idején a Pesti Hírlap részletesen beszámolt. Emlékezetes az olvasók előtt, hogy évekkel ezelőtt a lágymányosi tónál egy feldarabolt holttestet találtak, de ennek a gyilkosságnak a tettesét a rendőrség nem tudta kideríteni. Azok a rendőrségi emberek akik a lágymányosi ügyben is nyomoztak, azt mondják, hogy úgy a lágymányosi gyilkosságot, mint a Tölgyfa utcait egyformán hajtották végre, s épen A rendőrség ismét nyomoz a lágymányosi feldarabolt holttest ügyében. fől-percre jobban megtört, teljesen összeroppant, feje a mellére csuklott és töredelmesen bevallott mindent Visszavonta az első vallomást, a szerelmi féltékenységről szóló mesét és elmondotta, hogy feleségével együtt Kodelka János hentesmester kirablására és meggyilkolására már hetek óta felkészült s a rablógyilkosságot az előre megbeszélt terv alapján hajtotta végre. Ez történt pénteken Csepelen. A beismerő vallomás rendkívül összetörte Léderer Gusztáv csendőr főhadnagyot, úgy, hogy csupán a száraz tényeket vették jegyzőkönyvbe, részletes kihallgatását akkor még nem lehetett megtartani. Reggel 4 óra tájban egy automobilon Göde százados behozta a Margitkörúti katonai fogházba, és innen kísérték délelőtt féltíz órakor a gyilkosság helyszínére.