Pesti Hírlap, 1925. február (47. évfolyam, 26-48. szám)

1925-02-01 / 26. szám

BUDAPEST, 1915. XLVSI. ÉVFOLYAM, 26. ELOFIZETESI ARAK» Egy hóra 40.000 korona, negyedévre 120.000 kor. Egyes szám ára helyben vidéken és a pályaudvaro­kon 2000 kor., vasárnap 8000 korona. Külföldön kétszeres az előfizetési &». RNA® FEBRUÁR 1. LÉGRADV TESTVÉREK kiadása. Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda i Budapest, V. ker., Vilmos császár ut 78. szánt. Telefon i 123—91. Fiók­kiadóhivatal : Budapest^ VIL ker.. Erzsébet-körút 1 Mai „B1ROTA" rendszerű képeink. De Angran Serluzi Alfonso márki, a páva testőr gárdájának ezredese Budapestre érkezett, — Szirmai Imre. - Jayanti zulukafter föld­birtokos. — A Nemzeti Lovarda lovasünne­pélye. — A külföldi hitelezői bizottság elnöke és tag fai. — Újfajta repülőgépek. Az inveszfigáció. Irta: RÁKOSI JENÖ. , A magyar kormány abban a diplomáciai előterjesztésben, melyet képviselője az invesz­tigáció kérdésében a Népszövetség tanácsa elé terjesztett, annak az aggodalmának adott kife­jezést, hogy a magyar nemzetben nagy izgal­mat fog felkelteni, ha a Népszövetség ragasz­kodik abbeli első elhatározásához, mely szerint abban az ellenőrző, vagy inkább porkolábi, hogy ne mondjam kémszolgálatra berendezett bizottságban, amely Trianon alapján ránk fog küldetni, a mi szomszédállamaink is képvi­selve lesznek. A Népszövetségnek erre az elő­terjesztésre adott válasza immár december óta a kormányunk kezében van s bár benne a Nép­szövetség tanácsa csakugyan ragaszkodik első elhatározásához, a kormány által előrelátott izgalomnak Magyarországon semmi nyomát nem látni. Ilyen rendszerint a kormányok előrelátása. De az igazat megvallva, nem azért nincsen izgalom, mert a kormány előre látta, hanem azért, mert a néhai szász egyetemhez méltó circumspekcióval a kormány gondosan őrködött azon, hogy jóslata be ne teljesedjék. Ez a nem kis fontosságú dolog, amely nekünk nagy megalázást jelent és sok össze­ütközésre nyit kilátást, már decemberben el volt intézve és a magyar közönségnek csak in­cidentaliter a nemzetgyűlés külügyi bizottsága révén jutott tudomására most, januárius vé­gén. A mi kormányunk még ma sem tanulta meg, hogy minden fontos diplomáciai lépést Európában egy sajtó-járás szokott megelőzni. A sajtó minden más országban egyik fő esz­köze és fegyvere a'kormányakcióknak. És a külfölddel szemben minden nemzeti kormány­nak rendelkezésére áll az egész sajtó pártkü­lönbség nélkül. Nálunk a kormány csak két célra használja a sajtót. Vagy teljes homály­ban tartja a külügyek állásáról, szándékairól és lépéseiről ezen a téren, vagy magához kéri testületileg és beszél neki valamit, aztán azzal végzi, hogy kérem, erről pedig hallgassanak. Ha a kormány előre látta az izgalmat, gondoskodnia is kellett volna, hogy legyen, és legalább is kellett volna belőle egy kis kóstolót adni. mielőtt előterjesztését elküldötte. Ezt pe­dig csak az újságok utján tehette volna, mert a clolo« csakugyan érdemes is arra, hogy ne mulhassék el izgalom nélkül. így, ahogy van. a kormány kudarca teljes, mert kérelme ride­gen elutasittatott (hiába hivatkozik a külügy­miniszter árra, hogy nyájasan és udvariasan szól az elutasító okirat) és a megjósolt nagy izgalom is teljesen elmaradt. A per jogi részéről nincsen mit mondani. Az a magyar előterjesztésben világosan, logi­kusan, előkelő formában, jogászilag igen ala* posan ki van fejtve. Aki ezt a kitűnő előter­jesztést elolvassa, kénytelen természetesnek ta­lálni, hogy a népszövetségi tanács udvariasan bár, de ép oly kereken és röviden annak a ki­jelentésére szorítkozik, hogy megmarad első elhatározásánál. E váratlan, rideg és lesújtó eredmény megokolására csak annyit mond, hogy a kérdés jogi részét egy jogászi szakértő vizsgálata alá bocsájtotta s annak a jelentése alapján határozott. Hogy milv„vélemények merültek fel a jogászi szaktanácskozáson és hogy mily okok­9,fegyveres erőszakkal nem megoldani' Európa problémáit mondja az n| amerikai küiügpmmiszter* ese Kellog, az Egyesült-Államok volt londoni nagykövete, akit külügyi államtitkárrá; nevezett ki Hughes helyére Coolidge elnök, ma este megjelent Londonban egy bucsubanketten, amelyet tiszteletére rendeztek. A banketten nagy beszédet mondott. Eb­ből a beszédből kétségkívül legérdekesebb az alábbi kijelentése: Fegyveres konfliktusokkal és erőszakkal többé nem lehet megoldani Európa problémáit. Foglalkozott ezután az európai valutáris viszo­nyokkal és hangsúlyozta, hogy a s„ingle standard" és a valuta stabilitása nemcsak az állami pénzügyek szempontjából szükséges, hanem az ipar és keres­kedelem fellendítése céljából is elengedhetetlen. Re­méli, hogy Angliában az aranyvásár rövidesen sza­bad lesz és kijelentette, hogy bizalommal néz a jövő felé. Trockij uíáw Gsac&ermt, Csicserin Zinovjevet is moneszSik. A népbiztosok egymást kergetik ei A bomlás nem áll meg, ha egyszer már kez­detét vette. A kommunizmus már magában véve rot­hadás; teiát nem lehet feltűnő, hogy a szovjet-ura­lom, mely lerombolta a polgári társadalmat, most már egy ideje maga is rohad. íme, itt közlünk egy pár vérbe áztatott táviratot, melyek azt jelentik, hogy a szovjet vezérei egymást marják és pusztít­ják. Az összes régi vezető embereket már eltávolí­tották s helyükbe még szélsőbb elemek kerülnek. Trockijt már száműzték, iratait lefoglalták s hivei és az uj vezérek pajtásai között véres harc késziil. Most Csicserin külügyi népbiztost küldték három havi szabadságra, am| magyarul vgáidesz"-t jelen-t. S legközelebb Zínovjejet is eltávolítják, aki Angliá­ban kompromittálta a szovjetet. Aki azonban e szerepváltozásokban a szovjet­politika szelidülését sejti, nagyon téved. Ez minden jel szerint'a rothadás folytatása s Szovjetoroszország még nagyobb eltávolodása az európai civilizációtól. Azt kérdezzük most a magyar kormánytól, még mindig szerződést, akar kötni a szovjettel ? Hát tudja ma a kormány, hogy holnap kivel szerződik? ... Irockif utiűa. Berlin, jan. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A Vorwärts jelenti Moszkvából: Frurisenck Trockij helyére a forradalmi katonai tanács elnökévé, valamint hadügyi ^s tengerészeti népbiztossá való ki­nevezése csupán a már régóta fennálló állapotok lega­lizálását jelenti. Trockij a. valóságban már régóta, nem működött hivatalában, hanem mindent Fruuse intézett, akit friult távásszal Trockij akarata ellenére az ő helyettesévé neveztek ki. Frunse besszat'abiai pa­raszt családból származik, régi bolsevista, aki már a cári uralom idején is forradalmár volt és Szibériába száműzték A forradalom után katonai pályára ment és a vörös hadseregben harcolt Koltsak ellen. A VVran­kal igazolták a népszövetségi jogászok leadott véleményüket: annak közlésére nem méltatta a tanács a magyar kormányt s a magyar nem zetet. Mivel cáfolták meg a magyar előterjesz­tés erősségeit s hogy mit érhet a cáfolat: az a mi Ítéletünk elöl elvonatott. Föltehetjük róla a legjobbat s a legrosszabbat. A legjobb az. (persze nem a mi szempontunkból) ha a nép­szövetségi jogászok pozdorjává törték a mi előterjesztésünk érveit. De akkor minek titko­lóznak? Mért rejtik véka alá nagy tudomá­nyukat? Ez a körülmény maga feljogosít bennünket arra, hogy a legrosszabbat tegyük fel. A legrosszabb pedig az, hogy ez a népszö­vetségi jogászkollégium nem egyéb silány spanyolfalnál, amely hivatva van eltakarni a tisztelt tanács preokkupált álláspontját, nem is elfogultságát, hanem rosszakaratát, előre el­tökélt abbeli szándékát, hogy elszántan elzár­kózik a mi igazság-unk elől. Pedig csak arról volt a szó, hogy a trianoni szerződés nekünk bizonyos esetekben jogot ad arra, hogy tanács­kozásában részt vegyünk. A magyar előter­jesztés meg is bizonyította, hogy az inveszti­gáció kérdése ilyen eset. Amellett a Tanácsnak módjában lett volna első határozatát akkor is fentartani, ha a mi képviselőnket oda ereszti a maga tanácsába Igaz. akkor valószínűleg nehezebb lett volna a határozatukat fentar­tani, mint ugy, mikor maguk közt beszélgettek „unzsenirt" baráti körben. De mi következik mindebből? Sajnos, igen vigasztalan dolgok következnek belőle. Érdemi részéből először' is az, hogy az az invesztigáló bizottság már magában egy lealázó, zaklató és nemzeti méltóságainkat, sőt szuverenitásunkat megcsúfoló dolog. Már most tessék tagjai közé képzelni országunk kétharmada elrablóinak képviselőit, akik most is kémek sokaságával dolgoznak rajtunk. Mennyi tapintatlanságra, vexára, bosszantásra és okvetetlenkedésre nyílik ott majd alkalmuk, holott eddig is vizs­lamódra szimatolt az ellenőrzőbizottság és Lapunk mai száma 44 oldat. tele lármázta a világot Európa békéjének ve­szedelmével, ha valahol egy pár tucat puskát vagy berozsdásodott más fegyvert elásva, vagy befalazva talált. És micsoda groteszk cirkusz­előadás az, amikor milliók százára rugó népek képviselői itt, minálunk, nyitott határu, le­csoukitott, sokféle gúzsba kötött nép körében fegyvert és katonát kefesnek a nagy veszede­lemtől való félelmökben hétmillió magyartól. Hiszen nekik csak katonájuk kétszer annyi van, mint nekünk lakosságunk, a már meg­született és még születendő csecsemőket és a pátriárkákat is beleszámítva. Ez az emberies­séghez, a tisztességhez, minden nemzet önérze­téhez, a szeméremhez oly méltatlan játék, mi­nőtől a magánéletben minden ember utálattal fordulna el, ha becsületérzés van benne. Ez csúnyább dolog, mint mikor a barbár világban a hadifoglyokat pénzért eladták rabszolga­munkára. Ez oly eltompulása az erkölcsi ér­zésnek, amelytől már nem látja meg a fen­héjázó nemzet, hogy nemzetet egy bizonyos mértéken -tul megalázni annyi, mint megalázni saját nemzeti méltóságát. Ez a megokolás nél­kül a szemünkbe vágott határozat prostituál egy becsületes nemzetet, nem gondolva meg, hogy a prostitúció szégyene visszaesik az iro­dára, amely a leánykeréskedést intézi, noha itt csak szegény nemzetekről és nem szegény leá­nyokról van a szó. A legmegdöbbentőbb tanúsága ennek a határozatnak pedig az, hogy manapság, amikor már mindenfelé a világon utat tör magának a megismerés, hogy a háború után kötött békék igazságtalanok, embertelenek, természetellene­sek és eszeveszettek: akkor a népszövetségi ta­nács^ holott alkalma kínálkozik a békék vas­pántjainak a szorítását enyhíteni, még mindig annak á perverz tendenciának a rabja, hogy inkább szorítson rajtuk. És mi nem estiül? ettől sem nagyobb izga­lomba, pedig bölcs kormányunk előre is látta ezt az izgalmat.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék