Pesti Hírlap, 1925. március (47. évfolyam, 49-73. szám)

1925-03-03 / 50. szám

1925. március 3., kedd. PESTI HÍRLAP 47 Leirer Lőrincet hétfőn éjszaka őrizetbe vették. Ellentmondások Barer* Cőrinc vallomásában. — A gyilkosság felfedezése óta ráhárult a rendőrség gyanúj­a. — Detektívek kisérték minden lépését. — Leirer Lőrinc alibije• Kedden kezdik meg részletes kihallgatását. A Teréz­ körúti gyilkosság­ ügyében hétfőn este szenzációs fordulat történt. Leirer Lőrincnek, a meggyilkolt Leirer Amá­lia apjának őrizetbevételét hétfőn este tíz órakor foganatosították. Leirer Lőrinc a nyomozás első pillanatától fog­va gyanús volt a rendőrtisztviselők és detektívek előtt, mert már akkor nem tudta senki sem megér­teni, hogy két hónapig miért nem érdeklődött leánya után. Első vallomásaiban ezt azzal indokolta, hogy két hónapig betegen feküdt Baross utca 34. számú házban lévő lakásán és lányára haragudott, mert karácsony meghívását nem fogadta el, esti a szent estén nem vele vacsorázott és nem is értesí­tette őt távolmaradásának okáról. Ez a furcsa kifogás tette gyanússá legelőször Leirer Lőrincet és a rendőrségen a nyomozás első óráiban a meggyilkolt Leirer Amália apja ellen irá­nyult a gyanú, úgyhogy ez volt az oka annak, hogy a rendőrség más irányban nem nyomozott olyan eréllyel, mint ahogy azt várták. A gyilkosság felfedezése óta a legnagyobb ti­tokban a detektívek egész serege figyelte Leh­er Lőrincet. Követték minden lépését, kikutatták egész előéletét és ennek sor­ára sok olyan adat merült fel, amely a nyomozóhatóság gyanúját csak táplálta. Leh­er Lőrinc az első napokban nem is sejtette, hogy a főkapitányságon a gyanú mindinkább ellene irányul, fogalma sem volt arról, hogy amikor ő úgy­nevezett felvilágosítások végett naponta többször megjelent, a háta mögött detektívek kisérik és mi­után látta, hogy a rendőrség sérülési osztályának vezetői, dr. Katona Rezső és Horváth Antal főtaná­csosok, dr. Vogl József rendőrkapitány, a tanácsko­zásokba is belevonják nem is gondolhatott arra, hogy­­ ellene folyik a legnagyobb eréllyel a nyomozás. Eze­ken a szm­leges tanácskozásokon Lei­er Lőrinc mindenféleképen élt azzal a jogával, hogy a nyomozás irányításába beleszóljon és állan­dóan olyan adatokat adott a nyomozást végző dr. Vogl József rendőrkapitány­nak, amelyek azonnal megdőltek. Ő volt az, aki az első napokban a Teréz­ körút 6. számú ház házmesterének fiára hívta fel a rend­őrség figyelmét és minden igyekezetével azt bizo­nyítgatta, hogy a házmester fia valószínűen a lichthofban elhelyezett létra segítségével bemászott lánya fürdőszobájának ablakán és így követte el a gyilkosságot. Csakhamar kiderült, hogy ez a Leh­er Lőrinc ál­tal adott­ nyom teljesen hamis és hamisak a többi nyomok is, amelyeket a többszörös háztulajdonos adott a rendőrségnek. A főkapitányságon a gyil­kosság felfedezése óta mindennap kihallgatták Lei­rer Lőrincet, de a kihallgatásnál a Teréz­ körúti rablógyilkosság ügyében mint tanú szerepelt. Egyes újságok indiszkréciója folytán jutott tudo­mására Leirer Lőrincnek, hogy tulajdonképen őt gya­núsítják Leirer Amália meggyilkolásával. Amikor a lapok erről nyíltan és burkoltan írni kezdtek, Lei­er Lőrinc megjelent a sérülési osztály vezetőtisztviselőjénél és tiltakozott a gyanúsí­tás ellen. Állandóan arra hivatkozott, hogy leányát nagyon sze­rette és bolond ember az, aki feltételezi egy ilyen va­gyonos polgárról, hogy egy tisztamultú életet ilyen sartettel fejezzen be. Mosolyogva beszélt arról, hogy a gyilkos, aki leányának ezüst evőeszköz-készletére, néhány ékszerére és pár millió koronájára áhítozott, semm­iesetre sem lehet azonos vele, aki ilyen va­gyonnal bizonyára nem vetemedhetik rablógyilkos­ságra. Ami e tiltakozásban a tisztamultú életet illeti, Leirer Lőrincről egészen más véleményen voltak a rendőrségen. A főkapitányságon ugyanis kikutatták Leirer Lőrinc egész előéletét. A bűnügyi nyilvántartóban és min­denütt az irattár­ban kutattak Leirer Lőrinc után. Ekkor megtudták, hogy a többszörös milliárdos háztulajdonosnak, aki már békében Budapest főváros 341-ik legtöbb adót fizető polgára volt, kisebb ügyekből kifolyólag igen gyakran volt baja a rendőrségen. Leirer Lőrinc előszeretettel foglalkozott kölcsön­ügyletekkel. Leirer Lőrinc tiltakozásában arra utalt, hogy ő, a dúsgazdag háztulajdonos, negyven-ötven vagy százmillió korona értékű ékszerért semmiesetre sem gyilkolt. Ez az állítás egyáltalában nem volt helytálló, mert a rendőrségnek mindjárt az első pilla­natban, amikor a gyanú Leh­er Lőrinc felé irányult, az volt a feltevése, hogy szm­leges rablógyilkosság történt, m mint ahogy a nyomozást vezető tisztviselők mindjárt a felfedezés után annak a nézetüknek adtak kifeje­zést, hogy a gyilkos a helyszínt valósággal megren­dezte. Az utóbbi napokban­ a rendőrség munkája most már csak arra irányult, hogy Leirer Lőrinc ellen minél több adatot gyűjtsön egybe, mert az őrizetbe­vételt, illetve a letartóztatást nem akarták elhamar­kodni, erre szükség nem is volt, mert Leirer Lőrinc úgy sem szökhetett meg, hiszen éjjel-nappal minden lépését detektívek kísérték. Ann­ak ellenére, hogy Leh­er Lőrincet a gyanúsítások ellen való tiltakozása után a rendőrtisztviselők megnyugtatták, mégis lát­hatta, hogy azok a kérdések, amelyeket legutóbbi ki­hallgatásain feltesznek, már nem a tanúhoz szólnak, ezek a kérdések mindinkább hasonlítottak a tagadó gyanúsítottnak feladott keresztkérdé­sekhez, mint a meggyilkolt leánya ügyében a rendőrségnek felvilágosítással szolgáló apához. Hétfőn délután ismét kihallgatták Leh­er Lő­rincet és Vogl József rendőrkapitány most már egészen nyíltan adott föl keresztkérdéseket. Leh­er Lőrinc, aki mindezideig, a gyilkosság felfedezésétől kezdve egészen a díszes temetésig, megőrizte nyu­galmát és higgadtságát, most sápadtan, idegesen, néha akadozva felelt a kérdésekre. Ismét elmondotta elejétől kezdve, hogy december 22-ike óta, amikor utolsó látogatáson volt tragikus végű lányánál, mit tett, hol járt, miért nem érdeklődött pontosabban és határozottabban leánya után. Leh­er Lőrinc ugyanúgy adta elő védekezését, mint már a napok óta tartó többszöri kihallgatásain. Elmondotta, hogy gyakran vacsorázott együtt leányá­val, részletesen jegyzőkönyvbe diktálta a december 22-i legutolsó látogatást, beszélt arról, hogy leánya 23-ára is meghívta vacsorára, de ő már akkor vese­fájdalmairól panaszkodott. Akkor megbeszélték még a karácsonyi vacsorát. Elmondotta, hogy másnap mégis elment leányához, de hiába csöngetett az ajtón, nem kapott választ, leánya nem volt otthon. Kissé sétált, majd ismét visszament, de a lakást új­ra zárva találta. Jegyzőkönyvbe mondotta, hogy ek­kor a köztisztviselők fogyasztási szövetkezetének szemben lévő helyiségéből leste, hogy mikor lesz vilá­gosság leánya lakásában. Sőt később beszélt Lei­er Amália egy szomszédnőjével is és üzenetet küldött leányának. Akkor hazament és tiz napig betegen fe­küdt lakásán. Hivatkozott arra, hogy orvosnál is volt, akitől orvosságot kapott. Mikor felépült betegsé­géből, ismét elment a leányához és miután a lakást újra zárva találta, most már nem is nyugtalanko­ó­dott, mert azt hitte, hogy leánya elutazott és miután többször előfordult, hogy Leh­er Amália minden be­jelentés nélkül külföldre ment, úgy gondolta, hogy most is ez az eset fordult elő. Hivatkozott arra, hogy ügyvédjének is panasz­kodott leányára, mert nem ír neki levelet. Kihallga­tása során bizonyította, hogy íratott is Kerstens Tó­dornak és nála is érdeklődött Amélia után, sőt elment ahoz a cukrászhoz is, akinél karácsony előtt leánya részére a karácsonyfát rendelte. Itt azt mondo­tták, hogy a karácsonyfát elvitték, de miután többszöri csengetésre a lakásban nem jelentkezett senki, visz­szavitték az üzletbe. Folyton azt hangoztatta, hogy lánya szeszélyes volt és így hallgatását ezzel ma­gyarázta, arra nem is gondolt, hogy valami bűntény áldozatául esett. Leirer Lőrinc hétfői kihallgatása során beszélt arról a török pasáról is, akit lánya eltűnésével kap­csolatban Leirer Amália megszöktetésével gyanúsí­tott. Részletesen elmondotta mindazt, amit a Pesti Hírlap szombati számában közölt nyilatkozatában. Nagyon gyanúsnak találták a rendőrségen, hogy Leh­er Lőrinc beszélt Mészner ügyvéddel, akinek körülbelül négy héttel ezelőtt, szóval a gyilkosság felfedezése előtt kijelentette, hogy már csak azért sem lehet Lehrer Amália va­lami bűntény áldozata, mert leánya lakását a szomszédos lakástól csupán egy bedeszká­zott ajtó választja el és így a szomszédos la­kásban a hullaszagot feltétlenül érezni kel­lene. Ez a kijelentés csak gyanúsabbá tette Leirer Lőrincet a nyomozást vezető rendőrtisztviselők előtt és Leh­er Lőrinc hétfőn már nem volt olyan határo­zott s jól felépített alibijét már nem tudta olyan ha­tározottan előadni, mint az előbbi napokban.Vallomá­sában nagyon sok volt az ellentmondás, alkudozott, az egyes feltett kérdésekre csak hosszas gondolkozás után tudott felelni és voltak olyan kérdések, amelyek­nél kijelentette, hogy erre a körülményre már nem emlékszik, holott előbbi kihallgatásai során nyilat­kozott ezekről is. A késő esti órákban Lei­er Lőrinc ügye mind-­­ inkább rosszabbul állt. Az ellentmondások sűrűb­­­­bek lettek, a keresztkérdések pergőtüzében teljesen elvesztette lelki erejét és voltak kérdések amelyekre már egészen apatikusan válaszolt. Miután az ellentmondások és a beszerzett adatok annyira ellene szólnak, hogy a gyil­kosságban való részességének gyanúja a hét­fői kihallgatás után megerősödött, a sérü­lési osztály vezetői este tíz óra után úgy ha­tároztak, hogy Leirer Lőrincet őrizetbe veszik. Leirer Lőrincet szemmel láthatóan megdöbben­tette az a hír, hogy nem mehet haza és az éjszakát a főkapitányság épületében kell töltenie, tiltakozott is ez ellen, de mindez nem használt. Átkísérték a főkapitányság második emeletén levő Angyal detektívcsoport szobáinak egyikébe, ott hellyel kínálták meg. Itt tölti el az éjszakát és ked­den reggel innen vezetik majd ismét kihallgatásra dr. Vogel József rendőrkapitány elé, ahol megkezdő­dik teljes részletes jegyzőkönyvi kihallgatása, amely­nek során eléje tárják majd azokat a bizonyítékokat, amelyek őrizetbevételét indokolttá tették. A köztársasági pártok Marx volt kancellárt jelölik. Berlin, máj 2. (A Pesti Hírlap tudósítójánál­: távirata.) Az a kényszerhelyzet, hogy a birodalmi elnökválasztásról már most kell gondoskodni, min­den pártot váratlanul ért. Az egyetlen előkészület, ami eddig történt, annak a bizottságnak megalakí­tása, melyben a jobboldali pártokhoz tartozó politikai és gazdasági személyiségek szerepelnek és amely Löbell elnöklésével, — aki a császári Németországban mérsékelt konzervatív képviselő és államtitkár volt, — most tartotta első ülését. Ez a bizottság sem hozott azonban az első ülésen semmiféle határozatot. A bal­oldali pártok arra számítanak, hogy az első választá­son minden párt a saját külön jelöltjével vesz részt, de a második választáson a három, köztársasági párt meg fog egyezni Marx jelölésében. A szociáldemokraták jelöltjéül az első válasz­tási menetre Loebe birodalmi gyűlési elnök és Braun volt porosz miniszterelnök nevét emlegetik. A cent­rum, Marx volt kancellárt fogja jelölni és a demokra­ták jelöltje előreláthatóan Petersen hamburgi pol­gármester lesz. A másik részen a német nemzetiek és a német néppárt valószínűleg már az első válasz­táson is egyöntetűen járnak el. Jelöltül valószínű­leg a német néppárt jelöltjét fogadják el, nevezete­sen Jareff volt birodalmi belügyminisztert, vagy a német, néppárt jelenlegi vezérét, Schölt­, képviselőt. A Kölnische Zeitung ezzel kapcsolatban az egyesült jobboldali pártok részére Luther birodal­mi kancellár jelölését javasolja. Kérdés azonban, hogy Luther a jelöltséget elfogadja-e, mert vereség esetén a birodalmi kancellári állás megtartása is le­hetetlenné válnék számára. Az a jelentés, amely az amerikai lapokban merült fel, hogy t. i. a jobboldali pártok a volt trónörököst akarnák jelölni, teljesség­gel alaptalan. A német szabadszervezetek gyásza. Berlin, márc. 2. A munkások, alkalmazottak és tisztviselők szabadszervezeteinek vezetői felhívást bocsátottak ki, amellyel felszólítják tagjaikat, h­ogy a birodalmi elnök temetési gyászszertartásának ide­jén az egész országban délelőtt 11 órától kezdve ne­gyedórán át szüneteltessék a munkát. A párizsi német nagykövet köszönete a részvétért, Párizs, márc. 2. Hoesch párizsi német nagykö­vet ma délelőtt fölkereste Herriot miniszterelnököt és köszönetet mondott neki azért a részvétért, amelyet a köztársaság elnöke és a francia kormány nyilvání­tott. A nagykövet ezután a függő kérdésekről tár­sait a miniszterelnökkel, H­at jelöltet emlegetnek a német birodalmi elnöki méltóságra. Nem igaza volt trónörökös jelöltsége. Ezért halála óta alig telt el három nap, de már hatra szaporodott az elnökjelöltek száma. Az el­hunyt elnök nem egy nyugodt és megállapodott, ha­nem egy forrongó Németországot hagyott hátra, amelynek ma szilárd alapokon nyugvó parlamentá­ris kormányzata sincs. Luther kancellár nagy ügy­gyel-bajjal tudta megalakítani kormányát, azért most egyik pártnak sincs abszolút többsége. Az elő­jelek arra vallanak, hogy a bal- és jobboldali pár­tok nagy erővel ütköznek össze. A wie­mari alkot­mány­­ ugyanis nem a legszerencsésebben rendezte az államfő megválasztásának módját. Franciaor­szágban az elnökválasztás a legegyszerűbb. Nem kell megkérdezni a népakaratot: a parlament két háza nemzetgyűléssé alakul­ és megválasztja az elnököt. A német alkotmány szerint az államfő megválasztására a nemzet egyeteme van hivatva, közvetlen szavazás útján. A­­birodalmi gyűlés há­rom legerősebb pártja: a szocalisták, a német nem­zetiek és centrum döntik el, ki legyen az új államfő. Alábbi jelentésünk szerint nincs, kilátás arra, hogy az első választás meghozza az eredményt, mert elő­reláthatólag minden párt jelöltet állít. Ez esetben az alkotmány szerint tizenöt nap múlva új népsza­vazást tartanak, s akkor a három köztársasági párt, a szocialisták, a centrum és a demokraták meg fognak egyezni Marx volt kancellár jelölé­sében.

Next