Pesti Hírlap, 1925. március (47. évfolyam, 49-73. szám)
1925-03-03 / 50. szám
1925. március 3., kedd. PESTI HÍRLAP 47 Leirer Lőrincet hétfőn éjszaka őrizetbe vették. Ellentmondások Barer* Cőrinc vallomásában. — A gyilkosság felfedezése óta ráhárult a rendőrség gyanúja. — Detektívek kisérték minden lépését. — Leirer Lőrinc alibije• Kedden kezdik meg részletes kihallgatását. A Teréz körúti gyilkosság ügyében hétfőn este szenzációs fordulat történt. Leirer Lőrincnek, a meggyilkolt Leirer Amália apjának őrizetbevételét hétfőn este tíz órakor foganatosították. Leirer Lőrinc a nyomozás első pillanatától fogva gyanús volt a rendőrtisztviselők és detektívek előtt, mert már akkor nem tudta senki sem megérteni, hogy két hónapig miért nem érdeklődött leánya után. Első vallomásaiban ezt azzal indokolta, hogy két hónapig betegen feküdt Baross utca 34. számú házban lévő lakásán és lányára haragudott, mert karácsony meghívását nem fogadta el, esti a szent estén nem vele vacsorázott és nem is értesítette őt távolmaradásának okáról. Ez a furcsa kifogás tette gyanússá legelőször Leirer Lőrincet és a rendőrségen a nyomozás első óráiban a meggyilkolt Leirer Amália apja ellen irányult a gyanú, úgyhogy ez volt az oka annak, hogy a rendőrség más irányban nem nyomozott olyan eréllyel, mint ahogy azt várták. A gyilkosság felfedezése óta a legnagyobb titokban a detektívek egész serege figyelte Leher Lőrincet. Követték minden lépését, kikutatták egész előéletét és ennek sorára sok olyan adat merült fel, amely a nyomozóhatóság gyanúját csak táplálta. Leher Lőrinc az első napokban nem is sejtette, hogy a főkapitányságon a gyanú mindinkább ellene irányul, fogalma sem volt arról, hogy amikor ő úgynevezett felvilágosítások végett naponta többször megjelent, a háta mögött detektívek kisérik és miután látta, hogy a rendőrség sérülési osztályának vezetői, dr. Katona Rezső és Horváth Antal főtanácsosok, dr. Vogl József rendőrkapitány, a tanácskozásokba is belevonják nem is gondolhatott arra, hogy ellene folyik a legnagyobb eréllyel a nyomozás. Ezeken a szmleges tanácskozásokon Leier Lőrinc mindenféleképen élt azzal a jogával, hogy a nyomozás irányításába beleszóljon és állandóan olyan adatokat adott a nyomozást végző dr. Vogl József rendőrkapitánynak, amelyek azonnal megdőltek. Ő volt az, aki az első napokban a Teréz körút 6. számú ház házmesterének fiára hívta fel a rendőrség figyelmét és minden igyekezetével azt bizonyítgatta, hogy a házmester fia valószínűen a lichthofban elhelyezett létra segítségével bemászott lánya fürdőszobájának ablakán és így követte el a gyilkosságot. Csakhamar kiderült, hogy ez a Leher Lőrinc által adott nyom teljesen hamis és hamisak a többi nyomok is, amelyeket a többszörös háztulajdonos adott a rendőrségnek. A főkapitányságon a gyilkosság felfedezése óta mindennap kihallgatták Leirer Lőrincet, de a kihallgatásnál a Teréz körúti rablógyilkosság ügyében mint tanú szerepelt. Egyes újságok indiszkréciója folytán jutott tudomására Leirer Lőrincnek, hogy tulajdonképen őt gyanúsítják Leirer Amália meggyilkolásával. Amikor a lapok erről nyíltan és burkoltan írni kezdtek, Leier Lőrinc megjelent a sérülési osztály vezetőtisztviselőjénél és tiltakozott a gyanúsítás ellen. Állandóan arra hivatkozott, hogy leányát nagyon szerette és bolond ember az, aki feltételezi egy ilyen vagyonos polgárról, hogy egy tisztamultú életet ilyen sartettel fejezzen be. Mosolyogva beszélt arról, hogy a gyilkos, aki leányának ezüst evőeszköz-készletére, néhány ékszerére és pár millió koronájára áhítozott, semmiesetre sem lehet azonos vele, aki ilyen vagyonnal bizonyára nem vetemedhetik rablógyilkosságra. Ami e tiltakozásban a tisztamultú életet illeti, Leirer Lőrincről egészen más véleményen voltak a rendőrségen. A főkapitányságon ugyanis kikutatták Leirer Lőrinc egész előéletét. A bűnügyi nyilvántartóban és mindenütt az irattárban kutattak Leirer Lőrinc után. Ekkor megtudták, hogy a többszörös milliárdos háztulajdonosnak, aki már békében Budapest főváros 341-ik legtöbb adót fizető polgára volt, kisebb ügyekből kifolyólag igen gyakran volt baja a rendőrségen. Leirer Lőrinc előszeretettel foglalkozott kölcsönügyletekkel. Leirer Lőrinc tiltakozásában arra utalt, hogy ő, a dúsgazdag háztulajdonos, negyven-ötven vagy százmillió korona értékű ékszerért semmiesetre sem gyilkolt. Ez az állítás egyáltalában nem volt helytálló, mert a rendőrségnek mindjárt az első pillanatban, amikor a gyanú Leher Lőrinc felé irányult, az volt a feltevése, hogy szmleges rablógyilkosság történt, m mint ahogy a nyomozást vezető tisztviselők mindjárt a felfedezés után annak a nézetüknek adtak kifejezést, hogy a gyilkos a helyszínt valósággal megrendezte. Az utóbbi napokban a rendőrség munkája most már csak arra irányult, hogy Leirer Lőrinc ellen minél több adatot gyűjtsön egybe, mert az őrizetbevételt, illetve a letartóztatást nem akarták elhamarkodni, erre szükség nem is volt, mert Leirer Lőrinc úgy sem szökhetett meg, hiszen éjjel-nappal minden lépését detektívek kísérték. Annak ellenére, hogy Leher Lőrincet a gyanúsítások ellen való tiltakozása után a rendőrtisztviselők megnyugtatták, mégis láthatta, hogy azok a kérdések, amelyeket legutóbbi kihallgatásain feltesznek, már nem a tanúhoz szólnak, ezek a kérdések mindinkább hasonlítottak a tagadó gyanúsítottnak feladott keresztkérdésekhez, mint a meggyilkolt leánya ügyében a rendőrségnek felvilágosítással szolgáló apához. Hétfőn délután ismét kihallgatták Leher Lőrincet és Vogl József rendőrkapitány most már egészen nyíltan adott föl keresztkérdéseket. Leher Lőrinc, aki mindezideig, a gyilkosság felfedezésétől kezdve egészen a díszes temetésig, megőrizte nyugalmát és higgadtságát, most sápadtan, idegesen, néha akadozva felelt a kérdésekre. Ismét elmondotta elejétől kezdve, hogy december 22-ike óta, amikor utolsó látogatáson volt tragikus végű lányánál, mit tett, hol járt, miért nem érdeklődött pontosabban és határozottabban leánya után. Leher Lőrinc ugyanúgy adta elő védekezését, mint már a napok óta tartó többszöri kihallgatásain. Elmondotta, hogy gyakran vacsorázott együtt leányával, részletesen jegyzőkönyvbe diktálta a december 22-i legutolsó látogatást, beszélt arról, hogy leánya 23-ára is meghívta vacsorára, de ő már akkor vesefájdalmairól panaszkodott. Akkor megbeszélték még a karácsonyi vacsorát. Elmondotta, hogy másnap mégis elment leányához, de hiába csöngetett az ajtón, nem kapott választ, leánya nem volt otthon. Kissé sétált, majd ismét visszament, de a lakást újra zárva találta. Jegyzőkönyvbe mondotta, hogy ekkor a köztisztviselők fogyasztási szövetkezetének szemben lévő helyiségéből leste, hogy mikor lesz világosság leánya lakásában. Sőt később beszélt Leier Amália egy szomszédnőjével is és üzenetet küldött leányának. Akkor hazament és tiz napig betegen feküdt lakásán. Hivatkozott arra, hogy orvosnál is volt, akitől orvosságot kapott. Mikor felépült betegségéből, ismét elment a leányához és miután a lakást újra zárva találta, most már nem is nyugtalankoódott, mert azt hitte, hogy leánya elutazott és miután többször előfordult, hogy Leher Amália minden bejelentés nélkül külföldre ment, úgy gondolta, hogy most is ez az eset fordult elő. Hivatkozott arra, hogy ügyvédjének is panaszkodott leányára, mert nem ír neki levelet. Kihallgatása során bizonyította, hogy íratott is Kerstens Tódornak és nála is érdeklődött Amélia után, sőt elment ahoz a cukrászhoz is, akinél karácsony előtt leánya részére a karácsonyfát rendelte. Itt azt mondották, hogy a karácsonyfát elvitték, de miután többszöri csengetésre a lakásban nem jelentkezett senki, viszszavitték az üzletbe. Folyton azt hangoztatta, hogy lánya szeszélyes volt és így hallgatását ezzel magyarázta, arra nem is gondolt, hogy valami bűntény áldozatául esett. Leirer Lőrinc hétfői kihallgatása során beszélt arról a török pasáról is, akit lánya eltűnésével kapcsolatban Leirer Amália megszöktetésével gyanúsított. Részletesen elmondotta mindazt, amit a Pesti Hírlap szombati számában közölt nyilatkozatában. Nagyon gyanúsnak találták a rendőrségen, hogy Leher Lőrinc beszélt Mészner ügyvéddel, akinek körülbelül négy héttel ezelőtt, szóval a gyilkosság felfedezése előtt kijelentette, hogy már csak azért sem lehet Lehrer Amália valami bűntény áldozata, mert leánya lakását a szomszédos lakástól csupán egy bedeszkázott ajtó választja el és így a szomszédos lakásban a hullaszagot feltétlenül érezni kellene. Ez a kijelentés csak gyanúsabbá tette Leirer Lőrincet a nyomozást vezető rendőrtisztviselők előtt és Leher Lőrinc hétfőn már nem volt olyan határozott s jól felépített alibijét már nem tudta olyan határozottan előadni, mint az előbbi napokban.Vallomásában nagyon sok volt az ellentmondás, alkudozott, az egyes feltett kérdésekre csak hosszas gondolkozás után tudott felelni és voltak olyan kérdések, amelyeknél kijelentette, hogy erre a körülményre már nem emlékszik, holott előbbi kihallgatásai során nyilatkozott ezekről is. A késő esti órákban Leier Lőrinc ügye mind- inkább rosszabbul állt. Az ellentmondások sűrűbbek lettek, a keresztkérdések pergőtüzében teljesen elvesztette lelki erejét és voltak kérdések amelyekre már egészen apatikusan válaszolt. Miután az ellentmondások és a beszerzett adatok annyira ellene szólnak, hogy a gyilkosságban való részességének gyanúja a hétfői kihallgatás után megerősödött, a sérülési osztály vezetői este tíz óra után úgy határoztak, hogy Leirer Lőrincet őrizetbe veszik. Leirer Lőrincet szemmel láthatóan megdöbbentette az a hír, hogy nem mehet haza és az éjszakát a főkapitányság épületében kell töltenie, tiltakozott is ez ellen, de mindez nem használt. Átkísérték a főkapitányság második emeletén levő Angyal detektívcsoport szobáinak egyikébe, ott hellyel kínálták meg. Itt tölti el az éjszakát és kedden reggel innen vezetik majd ismét kihallgatásra dr. Vogel József rendőrkapitány elé, ahol megkezdődik teljes részletes jegyzőkönyvi kihallgatása, amelynek során eléje tárják majd azokat a bizonyítékokat, amelyek őrizetbevételét indokolttá tették. A köztársasági pártok Marx volt kancellárt jelölik. Berlin, máj 2. (A Pesti Hírlap tudósítójánál: távirata.) Az a kényszerhelyzet, hogy a birodalmi elnökválasztásról már most kell gondoskodni, minden pártot váratlanul ért. Az egyetlen előkészület, ami eddig történt, annak a bizottságnak megalakítása, melyben a jobboldali pártokhoz tartozó politikai és gazdasági személyiségek szerepelnek és amely Löbell elnöklésével, — aki a császári Németországban mérsékelt konzervatív képviselő és államtitkár volt, — most tartotta első ülését. Ez a bizottság sem hozott azonban az első ülésen semmiféle határozatot. A baloldali pártok arra számítanak, hogy az első választáson minden párt a saját külön jelöltjével vesz részt, de a második választáson a három, köztársasági párt meg fog egyezni Marx jelölésében. A szociáldemokraták jelöltjéül az első választási menetre Loebe birodalmi gyűlési elnök és Braun volt porosz miniszterelnök nevét emlegetik. A centrum, Marx volt kancellárt fogja jelölni és a demokraták jelöltje előreláthatóan Petersen hamburgi polgármester lesz. A másik részen a német nemzetiek és a német néppárt valószínűleg már az első választáson is egyöntetűen járnak el. Jelöltül valószínűleg a német néppárt jelöltjét fogadják el, nevezetesen Jareff volt birodalmi belügyminisztert, vagy a német, néppárt jelenlegi vezérét, Schölt, képviselőt. A Kölnische Zeitung ezzel kapcsolatban az egyesült jobboldali pártok részére Luther birodalmi kancellár jelölését javasolja. Kérdés azonban, hogy Luther a jelöltséget elfogadja-e, mert vereség esetén a birodalmi kancellári állás megtartása is lehetetlenné válnék számára. Az a jelentés, amely az amerikai lapokban merült fel, hogy t. i. a jobboldali pártok a volt trónörököst akarnák jelölni, teljességgel alaptalan. A német szabadszervezetek gyásza. Berlin, márc. 2. A munkások, alkalmazottak és tisztviselők szabadszervezeteinek vezetői felhívást bocsátottak ki, amellyel felszólítják tagjaikat, hogy a birodalmi elnök temetési gyászszertartásának idején az egész országban délelőtt 11 órától kezdve negyedórán át szüneteltessék a munkát. A párizsi német nagykövet köszönete a részvétért, Párizs, márc. 2. Hoesch párizsi német nagykövet ma délelőtt fölkereste Herriot miniszterelnököt és köszönetet mondott neki azért a részvétért, amelyet a köztársaság elnöke és a francia kormány nyilvánított. A nagykövet ezután a függő kérdésekről társait a miniszterelnökkel, Hat jelöltet emlegetnek a német birodalmi elnöki méltóságra. Nem igaza volt trónörökös jelöltsége. Ezért halála óta alig telt el három nap, de már hatra szaporodott az elnökjelöltek száma. Az elhunyt elnök nem egy nyugodt és megállapodott, hanem egy forrongó Németországot hagyott hátra, amelynek ma szilárd alapokon nyugvó parlamentáris kormányzata sincs. Luther kancellár nagy ügygyel-bajjal tudta megalakítani kormányát, azért most egyik pártnak sincs abszolút többsége. Az előjelek arra vallanak, hogy a bal- és jobboldali pártok nagy erővel ütköznek össze. A wiemari alkotmány ugyanis nem a legszerencsésebben rendezte az államfő megválasztásának módját. Franciaországban az elnökválasztás a legegyszerűbb. Nem kell megkérdezni a népakaratot: a parlament két háza nemzetgyűléssé alakul és megválasztja az elnököt. A német alkotmány szerint az államfő megválasztására a nemzet egyeteme van hivatva, közvetlen szavazás útján. Abirodalmi gyűlés három legerősebb pártja: a szocalisták, a német nemzetiek és centrum döntik el, ki legyen az új államfő. Alábbi jelentésünk szerint nincs, kilátás arra, hogy az első választás meghozza az eredményt, mert előreláthatólag minden párt jelöltet állít. Ez esetben az alkotmány szerint tizenöt nap múlva új népszavazást tartanak, s akkor a három köztársasági párt, a szocialisták, a centrum és a demokraták meg fognak egyezni Marx volt kancellár jelölésében.