Pesti Hírlap, 1925. április (47. évfolyam, 74-97. szám)

1925-04-01 / 74. szám

gyenek. A pénzügyi szindikátust csak azért állítot­ták be, hogy — feltéve, ha eredményes lesz a kül­földi tárgyalás — ne kelljen külön szervet terem­teni és ne szaporítsák újabb pénzintézettel a meg­levő hazai intézeteket. Annak idején Kállay Tibor­nak kitűnő terve volt az altruista pénzintézetek fu­zionáltatására, hogy egységes hatalmas intézmény­nyé alakítsák át a ma működő altruista pénzintéze­teket. Ez a terv, sajnos, nem valósult meg. A kölcsönnyújtás megmarad az egyes pénzin­tézetek hatáskörében. Minden intézet, mely azelőtt is foglalkozott jelzáloggal, részt vesz az akció­ban. Nem áll a­z, amit különösen a­­ sajtó hangoztat, hogy a kormány a nagybankok részére akar kedvezményt nyújtani. Amint a kölcsönnyúj­tás megtörténik, cesszió útján a pénzintézetek a pénzügyi szindikátusra engedményezik a kölcsönt s ez bocsájtja ki az­ államleveleket. Az egyes intéze­tek aranyvagyonuk arányában vesznek részt a köl­csönben. Kivételben némi eltéréssel csupán az al­truista földhitelintézetek részesülnek. Nemcsak a legnagyobb pénzintézetek, hanem mindazok részt-­ vesznek a kölcsönakcióban, amelyek a háború előtt is záloglevélüzlettel foglalkoztak. Az angol pénzpiac egyelőre záloglevelek kibocsátására nem határozta el magát, csak tárcájába veszi át azokat. A többi vi­lágpiac azonban teljesen szabad s minden pénzinté­zet szabadon használhatja fel meglevő összekötte­téseit. Pesthy igazságügyminiszter: A megváltási el­járások befejezéséről szóló szakasz a földreform­novellában egyáltalában nem áll ellentétben a me­zőgazdasági hitelről szóló törvényjavaslat rendelke­zéseivel. Az idézet­t szakasz szerint a megváltási el­járás csupán ítélettel van befejezve, amely ellen bi­zonyos címen fenntartással lehet élni. Ennek az volt a következménye, hogy egyes birtokok megvál­tási eljárás alatt maradtak s nem jutottak mozgási szabadsághoz. Az ilyen birtokok a mezőgazdasági hitelből kikapcsolódtak s ezért a kormány minden politikai célzat nélkül a jelen javaslattal kívánta a helyzetet megváltoztatni. A javaslatot a párt elfogadta­. Buzavaluta fzel­ett a spamytoppona. Dréhl Imre azt a kérést intézte a kormány­hoz, hogy azok a kicsiny vagy törpebirtokbérlők, akik hatósági beavatkozás útján lettek bérlők, a fcuzaalapon megállapított bérösszeget aranyalapon számítva fizethessék. Azokban a községekben, ahol már ítéletileg befejezést­ nyert a föMreformeljárás, fizetési halasztást engedélyeznek a f­ine ^leneknek az aratásig. r ^inyer nüniez®^: a­énzt, ry Untát ki kell kapcsol­ni • fieTTi": v­.n;i \ 26"hol­•t* aranykoronát kell érti • ért,­­•/? j. rizett­áig terjedő, hatósági beavatkozás ujjai^., ^ a rfcsbérleteknél szociális köte' ; kontványnak, melynek meg u /elem­.) i T—i 7ZT' a rr rXbrán-Ipoly ur in­ést meg termeszteni egy Utóról 17V Jozást végzett el, nagyon prózai nyelven szólvaTeL érzelmi kérődzést a végbement találkozó számtalan, Szemei felett és arra gondolt, hogy mit is fog várjon T" csinálni azon a hátralevő unalmas másfél napon ke­resztül, amíg Ellyt újra látja. És csak ekkor jutott Eszébe Ipoly urnak nagybátyja sürgönye, az, hogy másfél óra múlva a keleti pályaudvaron kell az öreg urat fogadnia. És rögtön ezután tudomásul vett­-­, hogy rettenetesen éhes is. XVII. Ipoly Gábor — nagyon jóképű, a maga ma­kacs módján nagyon jószivü öreg ur — átölelte Ipoly urat, midőn leszállt a vonatról és barátságos mosollyal végignézte: — Nagyon megemberesedtél, fiú, egész jó szín­ben vagy, úgy látszik, nem ártott meg neked az írói élet. Hát most rábbizom magam. Gyerünk a Vadász­kürtbe, ott rendeltem a szobát, az közel esik a te szállásodhoz is. Leszunditok egy kicsinyég, azután este elmegyünk színházba, megvacsorázunk és hol­nap jön a fekete leves, a doktorokkal, no meg a te fejeddel is beszélni fogok. Barátunk kijelentette, hogy J­u­pen Gábor bácsi rendelkezésére áll, azt teszi, amit ő akar. Ki­mentek a pályaudvarról, beültek a frakkerbe, melyet a podgyászos hordár már lefoglalt, elhajtottak Gá­tőr ur szállodájába és amig a nagybácsi szunyó­kált egy órácskát, addig Ipoly ur telefonon lemondta Aranyásónak az esti találkozóját, helyesebben­­Alajosnak az Amerikában mondta meg, hogy adja tudtára a dolgot Aba Sámuel úrnak, ha a törzs­tanyájukra bevetődik. Minthogy még volt ideje, e­gy közeli színházjegyirodában vett két zsöllyét az Operába. Gábor úr ugyan csak színházat mondott, de hát az Opera is színház és barátunk azért váltott ide jegyet, mert balettet is adtak, ami csak fog tet­szeni a nagybácsinak és abban reménykedett, hogy talán Kinizsiék is ott lesznek Ellyvel, mert a lány mintha említett is volna ilyesfélét délelőtt. Gábor úr felébredt, szépen öregurasan kiöl­tözködött egy szürke, könnyű zsakettbe, azután meg­szaonnázott barátunkkal a szálloda kávéházában. Tájékoztatta öccsét a dolgok folyásáról. A gyár nagyban virágzik, ő is jól bírja magát, az érelme­­szesedés nem­ épen veszélyes, de hát mégis gyakran szédül, az ember már öreg, itten talán mégis oko­sabb doktorok vannak az egyetemen, no meg egy kis tarkaságot is akart látni, hát feljött Pestre. Egész "mellékesen megjegyezte még, hogy Pista öccse után . é­­­deklődik (a Pista öccs Ipoly ur volt) és kikér­barátunkat élete folyása felől. Ipoly ur tájékoztatta nagybátyját amúgy nagy­jából ^^ arról, hogy mit ir, hova ir, az ujsá­gokról Viltairól, Aranyásóról, Kemekes úrról, sőt, Gábor bíró ravasz kérdéseire még Jácinthkáról is f-'íAtt *már szót, de a „szenzációs regényről" pSze m) hallgatott. Elsősorban is felette restelte v­ona. i^v^^bátyja előtt elmondja, hogy és mint utasította vusza, f.4^^ az J regensét' mert ez­ a nagybácsi ?fllm4£ frtotta volna csak a vizet. Azután persze elhallgat az egész inas­históriát, hisz ezt GáTor ur tökéletesen ostoba és éretlen csínynek tekin^. volna u & J*1*­­f ben,ne valami, hogy tényleg volt?­ P^.f egyelőre a nagybátyja sz^ a '^zéCa nem v£,lt mondanivalója. Gábor úr néhány rövid,*20TM' felf ba­rátunk tájékoztatására. MegfS^ et ^ 0JTM korban, ilyen tehetséggel, mint Pls,a öccse­többet lehetne keresni, hogy nála'T^^gik k "dö mérnök a gyárban több fizetést kap k­p biztos is. Egy-két futólagon célzásai'6" ig hogy az a kevés, amit öccse ir, nem a p71^®1 , '' e az ambíció kedvéért, még nem kivánja lenül, hogy itt Pesten legyen állandóan, ezt könnyen máshol is, komoly és has» elvégzése után és újra jelezte, hogy neki a "­sége volna egy olyan helyettesre, akibei a#$1 __ megbízhatna, akire úgy tekinthetne, mint utód,1® és örökösére és hogy az ő Pista öccse, ha egy taak rászánná magát, belefeküdne a dologba, mégis, merné, töviröl-hegyire a gyár egész üzemét, egész jól megfelelhetne ennek a feladatnak. De ezt mind csak pár szóval, általánosságban jelezte Gábor úr, épe­n úgy, mint a levelében már szintén pedzette. A komoly ajánlatot, a végső megbeszélést, amely vagy beleegyezéssel vagy szakítással kell, hogy végződ­i­k, ezt Gábor úr, úgy látszik, később, valószínűleg elutazása előtt, miután a maga módja szerint előbb n­ő kitanulmányozta öccsét, szándékozott csak meg­tenni. Ipoly megmondta, hogy gondoskodott , s házjegyekről az Operába és miután közeledett más előadás kezdete, amúgy gyalogszerrel elindultak a­z Andrássy-útra. Gábor­­ír nem kifogásolta az Oper­­a (egyszer úgy is be kell ide is csak nézni ), de jel­zeje öccsének, hogy valami jófajta operettet é.- \/\ dám vérbeli vígjátékot is látni ak­ar a kivett .-/' na­pokban. _/ Leültek a negyedik sor szélére, ahol f­­­elvük volt és körülnéztek. A nézőtér, páholyok nf ^, jófor­mán telve voltak egészen. Gábor úr éreklődött egyes tekintélyes külsejű urak és felékszeff­ s a szép hölgyek kiléte iránt, de barátunk csak iff.­­on ke­vésről tudott felvilágosítással szolgálni. F egyszerre csak az ő oldalukon levő földszinti pák­oh sorban, a hozzájuk közel eső harmadik: páhoh -b­an­, me je­lentek Kinizsiék Ellyvel és az ifjai b­­ik­éi gróffal. Ipoly úr összerezzent. Elly, mint az, a szemében rendesen (és mindenkiében is), elragadó s. . volt. Leült a bárónő balján a páholy elejére, í­rta mögött a fiatal gróffal, ki ép oly ellenszenves és éretlen je­lenség volt, mint mindég és bizalmaskodóan udva­rolva Elly fölé hajolt. Azonban baráti­­ak ko­rántsem volt oka a féltékenységi'', mert Elly szem­mel láthatólag negligálta a grófo­­s vagy a nézőteret, vagy a szinlapot vizsgálgatta. Gábor úr figyelmes szít az újonnan jöttekre és érdeklődött a két nő­vtár, kik „átkozottul szépek, pláne a fiatalka, kinek olyan komoly, finom fejecs­kéje van". „Látod Pista nam, ilyen leányt kéne el­venni neked, nálunk a takarékpénztár ügyészének a leánya majdnem ilyen szép, azt hozzád adnák szí­vesen persze csak atkor ... ha a gyár nevében is megkérnéd" — tréfálkodott Gábor úr, de ez a tréfa nagyon ínyér­e volt barátunknak, mert örvendett, hogy nagybátyja az ő feleségéül szeretne egy Ely­hez hasonló leányt és így talán nem lenne az ere­deti ellen sem kifogása. És ki tudja? Talán Kim­-Lisiék is, ha már nres segítség, elfogadnának Elly gémára vtül egy olyan írót, aki ugyan inas volt náluk, de aki gyártulajdonos lesz De újra hallotta Q^r az kérdés­t, hogy nem ismeri-e ezeket a né­mire meiflftolta a felvilágosítást. peket, ^ f Folytatjuk.) PESTI HÍRLAP 1925. április 1., szerda. A felsőházi törvényjavaslatot részleteiben is elfogadta a bizottság. A felsőházi tagok esküjét és a két Ház közti konfliktusok szabályozását függőben hagyták. A választójogi javaslattal együtt állapítják meg ezeket a rendelkezéseket. A felsőház megalakításáról szóló törvényja­vaslatot a nemzetgyűlés közjogi bizottsága ma este részleteiben is letárgyalta. Csupán két kérdés maradt elintézetlenül: a felsőházi tagok esküje és az ország­gyűlés két háza közötti konfliktusok rendezésére vonatkozó szakaszok megállapítása. A miniszter­elnök javaslatára azt a választójogi bizottsággal együttesen tartandó ülésen fogják letárgyalni. A vita során a következő módosításokat esz­közölték a javaslaton: Az örökös főrendiházi tag­sági joggal felruházott családoknál vezetett család­könyvbe be kell vezetni az eddig fel nem vett azokat a jogosult családtagokat is, amelyeknek az utolsó beiktatás után adományozták az örökös főrendiházi tagsági jogot. Minthogy 1918-ban ez a beiktatás a közbejött események miatt nem történhetett meg, méltányos, hogy az utolsó beiktatás óta tagsági jog­gal felruházottak nevei a könyvbe beiktattassanak, hogy választójogukat már az első választáson is gyakorolhassák. A koronázáskor ugyanis több csa­lád megkapta a főrendiházi tagságot és ezek még nincsenek a családkönyvbe bevezetve. Az érdekképviseletek és a Vitézi szék. A törvényhatóságok által választott főrendek sorába a főispánt nem lehet abból a vármegyéből a főrendiházba küldeni, amelynek a törvényhatósági bizottsági elnöke és azokat az állami tisztviselőket sem, akik a közigazgatási bizottság tagjai. Ugron Gábor szükségesnek tartaná, hogy a közgazdaság három legnagyobb ága az Országos Magyar Gazdasági Egyesület, az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés és a Gyáriparosok Orszá­gos Szövetsége is képviseletet nyerjen. Eckhardt Ti­bor a vitézi széknek három tagságot kíván. Nagy Emil az OKA, és Hangyának, Lukács György az Országos Közegészségügyi Tanácsnak és az Orszá­gos Képzőművészeti Tanácsnak kíván képviseletet. Őrffy Imre elejét szeretné venni a konkrét számada­tokkal való nemes vetélkedésnek és ezért azt java­solja, vegyék fel a jelentésbe, hogy a bizottság meg­fontolandónak tartja a törvényben nem szabályozott nagy gazdasági érdekképviseletek felsőházi tagvá­lasz­tási jogai berettak­ 'számban. A bizottság kit a on­ra, hogy a vitézi szervezet egy tagot Vál­i st a ft-1 mázba, továbbá jelentésében megfontol­­s -ivá." teszi, hogy korlátolt számban és igazát,m,int­ , kintélyesebb szervezeteket vé­ve figyelembe, mft.11z­­.i-­ázi szervezetek és esetleg szövetkezetek valamilyen formában szintén képvi­selethez jussanak. Nők is lehetnek a felsőház tagjai. A kinevezésen alapuló felsőházi tagságnál a jelentés kiemeli, hogy a bizottság ezt a szakaszt az­zal az értelmezéssel fogadta el, hogy az „érdemes polgárok közül" szavak alatt nők is értendők. A felsőházi tagság megszűnését ez a szakasz tárgyalja: „A felsőházi tagságot megszűntnek kell kimondani arra a tagra nézve: 1. aki a meghívó vagy megbízó levél bemutatását elmulasztja és mu­lasztását a felsőház elnökének hivatalos felszólítá­sára sem pótolja; 2. aki az eskü letételét megta­gadja, vagy elmulasztja; 3. akinek működése az esküben fogadott kötelezettségével ellentétbe kerül. Akinek tagságát megszűntnek mondták ki, azt öt éven át az országgyűlés egyik házának tagjává sem lehet megválasztani." Rassay Károly aggályait fejezi ki e szakasz intézkedései tekintetében. Szakítani kell az úgyne­vezett szocialista szakasszal is. A felsőházi tagok esküje. Gróf Bethlen István miniszterelnök elismeri, hogy ez a kérdés tényleg kapcsolatban van az alsó­házban leteendő eskü kérdésével. Az esküben négy kérdés van rendezve. A magyar államhoz és nem­zethez való hűség. Ez bizonyos jelentőséggel bír, különösen akkor, ha visszaemlékezünk azokra az időkre, amikor a nemzetiségi képviselők a parla­mentben egyenesen államellenes és nemzetellenes magatartást tanúsítottak. A második szempont az, hogy az esküben azt mondjuk: Az ország törvé­nyeit meg nem tagadom. Tulajdonképen azt kellene mondani, hogy: Az ország törvényeit megtartom. A harmadik szempont: A törvények megváltoztatására m­ás módon, mint törvényes eszközökkel nem tö­rekszem. Ez a puccsok ellen hozott intézkedés. Sajnos, még a parlamentben is kifejezésre jutott idő­ről-időre, úgy­hogy a kormány kénytelen volt egyes képviselő urakkal szemben igen erős rend­szabályokhoz nyúlni. De a legitimista propaganda szempontjából is van ennek jelentősége. Ha valaki alkotmányos eszközökkel törekszik valamely tör­vény megváltoztatására, ez ellen senkinek sem le­het kifogása, de a meghozott törvények érvényét senki tagadásba nem veheti. A negyedik szemp. , szintén bizonyos aktualitással bír, mert hiszen . „

Next