Pesti Hírlap, 1925. május (47. évfolyam, 98-122. szám)

1925-05-01 / 98. szám

á­ lasztások rövid határideje megakadályozza őket a választásban való részvételben. Rakovszky Iván belügyminiszter válaszolt a felszólalásra. — Ellenzéki oldalról is érkeztek hozzá ilyen irányú panaszok, megfontolás tárgyává teszi, hogy miképen lehetne ezeken a panaszokon segíteni és a szavazóigazolványok körül kétségtelenül mutat­kozó bajokat orvosolni. Reméli, sikerül a kérdést úgy rendezni, hogy az ajánlási ívek benyújtására szánt határidő leteltéig a szavazóigazolványok ki­javítása megtörténhetik, ha azonban ezirányú törek­vései eddig az időpontig nem vezetnének ered­ményre, akkor a szavazópolgárok alkotmányos jo­gainak biztosítása érdekében esetleg mérlegelés tár­gyává kell tenni azt is, hogy az ajánlási ívek be­adására szánt határidő egy héttel — esetleg 10 nap­pal — meghosszabbíttassák, aminek természetszerű következménye volna azután az is, hogy a válasz­tások ugyanilyen rövid terminussal kitolatnának. Helyeslik gróf Hoyas eljárását. A római nemzetközi kereskedelmi konferen­cián történt incidenst gróf Hoyas Miksa tette szóvá. Kérte, hogy eljárása fölött a párt mondjon bírála­tot és védje meg a becsületét érintő súlyos támadá­sokkal szemben. Gróf Bethlen miniszterelnök kijelentette, hogy­­ teljesen helyesli gróf Hoyos Miksa eljárását. A trianoni szerződés tekintetében magyar­ ember és magyar ember között nem lehet különbség és nem tarthatja magát senki jobb hazafinak. Egyet meg kell azonban gondolnia annak, aki külföldre megy, hogy barátokat szerezzen nekünk, hogy amikor a trianoni béke súlyos következményeire rámutat, en­nek a kellő formák között kell történnie", amely nem mérgesíti el a dolgot, nem bánt és ilyképen nem ve­szíti el azokat, akiknek szimpátiáját már sikerült megnyernünk. Tiltakoznia kell azonban az ellen, hogy be­csületes hazafiakat pellengérre állítsanak. Kell, hogy a párt együttérzésének adjon kifejezést ezen férfiú­val szemben, aki népszerűségének feláldozásával is hazájának akart szolgálatot tenni akkor, amikor a kongresszuson felszólalt. A párt a miniszterelnök felszólalását helyes­léssel tudomásul vette, al kantai politika elfajulása ellen. Erődy Harrach Béla indítványozta, hogy a párt küldjön ki egy szociálpolitikai bizottságot, amely állandó összeköttetést tartson fenn az egyes minisztériumokkal és tartsa napirenden az összes időszerű szociális kérdéseket. Mm augusztusi kincstári haszon­részesedés. Gróf Bethlen miniszterelnök kijelentette, hogy a tervet helyesli, s egy bizottság kiküldéséhez a maga részéről is hozzájárul. A kincstári haszonré­szesedésre vonatkozólag kijelenti, hogy a kormány sohasem tett olyan nyilatkozatot, hogy a kincstári házhaszonrészesedésnek augusztusban fizetendő részletét eltörlik, csak azt mondta, hogy ezt az adó­nemet igazságtalannak tartja s helyettesítéséről gondoskodni fog. Felfüggesztik az árveréseket•­ őrffy Imre felhívja a pártértekezlet figyelmét azokra a visszásságokra, melyek a házadó kivetése körül észlelhetők. Kérte, hogy a szegényebb nép­rétegeknél a házadó behajtását augusztus közepéig halasszák el, általában az adóbehajtások terén könnyítéseket kért. Bud János pénzügyminiszter kijelentette, hogy a legrövidebb idő alatt rendeletet fog kiadni, amely­ben az árverések megtartását augusztus közepéig felfüggeszti. Vargha Imre államtitkár elismeri, hogy a házadó kivetésénél a rendeleteket tényleg nem ab­ban az értelemben foganatosították, amint azokat a minisztérium kiadta. A kivetés körül tényleg vannak nagyobb aránytalanságok, különösen Bi­har megyében. Ezen aránytalanságok kiküszöbölése céljából pár nap múlva részletes utasítást fog a pénzügyminisztérium kiadni. Hír­­ka üdvözlése. Az értekezlet után pártvacsora volt, amelyen Perlaky György Ripka Ferenc kormánybiztost kö­szöntötte fel, aki kijelentette, hogy a mostani köz­ségi választással alapozzák meg a budapesti po­litikai pártot. Büszke arra, hogy ebben a munká­ban része lehet s alaposan kívánja ezt a munkát el­végezni, hogy erre a párt a jövőben nyugodtan építhessen. Marschall Ferenc a bankok hallatlan kamat­politikáját tette szóvá. Bud János pénzügyminiszter kijelentette, hogy a Pénzintézeti Központ a legeré­lyesebben fog eljárni azon intézeteknél, ahol a ka­­matpolitikának elfajulását tapasztalja. A Pénzinté­zeti Központnak módjában áll a hitel folyósítását leszüntetni vagy lényegesen megszorítani. A mező­gazdasági hitel tekintetében bejelenti, hogy a leg­közelebbi időben konkrét javaslatokkal fog előál­lani. ujjongtam annak, hogy a sötétben azonnal meg­ismert — mit keres itt ebben az időben? Nem tudja, hogy mit kockáztat? És az ígérete? — Halkan be­szélt, mint aki nem akarja, hogy más meghallja. De ha Delilah lett volna, akkor sem árulhatott volna el tökéletesebben. Frosty parancsolón intett nekem, hogy menjünk, de én az első szavára meg­állítottam Shylockot, hogy meghalljam, mit mond, és megmagyarázzam, hogy minő végzetes okból kel­lett megszegnem ígéretemet. De semmit se mond­hattam el. Nem volt erre időm. Frosty egy lóhosszal távolabb várva, rosszallan újra intett, hogy jöjjek már. Ebben a pillanatban a leány háta mögött fel­rántottak egy ajtót és King nehézkes alakja jelent meg a lámpavilág fényében. Beryl elfojtott sikol­tással visszariadt s én tisztában voltam vele, hogy nem volt szándéka engem bajba keverni. — Gyere már, te örült! — kiáltotta felém Frosty és keményen rávágott a lovára. Én megsar­kantyúztam Shylockomat és hatalmas ugrással utá­na rúgtattam. Most következett az ismeretes ,,vesz­szőfutás" az épületek kanyargó, keskeny ösvényein. King gyors ütemben három lövést küldött utánunk, és amint a golyók fülünk mellett elzúgtak, tisztá­ban voltunk azzal, hogy ez a riasztó jel. Mindenün­nen vagy egy tucat alak bukkant elő és azonnal utánunk vetették magukat, hogy elfogjanak. A sö­tétben lövések dördültek el és a támadókat csak a a csőből bicikázó lángnyelvek sejtették. Amint az első hombár körül kanyarodtunk, Shylock üvölt­ve felhorkant és térdre bukott, mire én a tovarepülő Frosty után kiáltva, kikaptam a lábamat a ken­gyelből és talpraugrottam, szinte csodával határos módon. Ebben a pillanatban ellenállhatatlan erővel felébredt bennem az ősember, ölni, csak ölni akar­tam, anélkül, hogy alkudozással vagy mene­küléssel törődnék. Frosty— kemény és hű fickó — azonnal visszarántotta a lovát felém, noha a golyók ijesztő sűrűn és közel röpködtek körülöttünk. — Ugorjon fel mögém, — kiáltotta s közbe lövöldözött — ki kell jutnunk ebből az átkozott csapdából. Tovább tüzeltem, anélkül, hogy szavaival na­gyon törődtem volna. Féktelenül vágytam arra, hogy azt az embert leterítsem, aki Shylockot le­lőtte. Ez nem nagyon szép vallomás, de az előnye az, hogy őszinte, így, amíg Frosty egyre lövöldö­zött a vörös lángnyelvek útmutatása szerint és köz­ben szidott engem, hogy miért is álltam meg, én a keresztüllőtt lovam mögé bújtam és egyre tüzeltem, vad dühvel, de komisz, megfontolt célzással. Amint az első izgalmat már éppen kezdte fel­váltani az előrelátó rosszindulat, a ház mögül lovak patáinak dübörgése hallatszott, melyet jól ismert hangok harcias zsivaja és revolverek durrogása követett. A mi fiúink voltak! Harmincan, a legjobb szívű, merész fickók, akiket csak elképzelni lehet. Amint mennydörgésszerű robajjal száguldtak fe­lénk, felismertem a csapat élén Potter Perry haj­lott, acélos alakját. Az öreg kegyetlenebbül üvöltött és lövöldözött, mint akármelyik másik. — Ellis — kiáltotta és én visszakiáltottam, tudatva, hogy még élek. Eltipró rohamuk King csa­patját elsodorta. Én két hombár falai közé voltam beékelve, előttem Shylock teste zárta el az utat, mögöttem pedig az egyre káromkodó Frosty. Potter Perry elfulladva kérdezte: — Megsebe­sült a lova? Tudtam, hogy így lesz. Gondolhattam volna. Kapjon fel az enyémre, ez a legjobb lovunk és azonnal induljon tovább, ha még el akarja érni a vonatot. Az ősember egy csapásra eltűnt, visszaváltoz­tam saját énemmé, már nem vágytam az öldöklés után. Atyám „veszélyesen betegen" feküdt Friscó­ban és Friscó még roppant messze volt. A közbeeső mérföldek sötéten tornyosultak előttem, úgyhogy a hideg rázott, ha rágondoltam s már nem törődtem Kinggel. El kell érnem azt a vonatot. Amint Potter Perry leszállt, egy ugrással nyeregben voltam, hisz, nem volt most időm arra, hogy meghosszabbítsam a kurta kengyelt s igy egyelőre kengyel nélkül végigszáguldottam a ka­nyargós úton az épületek közt, amíg a mi cowboyaink feltartóztatták King legényeit. A hadilárma és a lö­vések zaja még mees­yire elkísért minket a sötétség­ben. Az utolsó drótsövénynél, ahol utat kellett nyit­nunk, visszapillantottam, mint Lót hajdanán. Az égbolton egyre magasabbra szökkenő vörös fény tűnt fel, melyben füstfelhők gomolyogtak. Értelmet­lenül bámultam, de azonnal megértettem, hogy mi történik ott mögöttünk, s úgy éreztem, mintha tört döftek volna belém. Hirtelen rémület fogott el. — És Beryl ott van, azok közt az ördögök közt! — kiáltottam és már vissza is akartam fordulni. — Beryl — mondta Frosty és egészen különö­sen hangsúlyozta a nevet, amely kiszaladt a számon — egész biztos, hogy nincs odalenn a hombárok közt, ahol a tűz támadt. A fiuk, úgy látszik, kártérí­tést hajtanak be Kingen. Remélem, jó üzletet csinál­nak. Olyan hangulatban voltam, hogy kész lettem volna a nagyanyámmal veszekedni. Nem szeretem, ha egy férfi azt hiszi, hogy szerelmes kandúr va­gyok, mint ahogy Frosty kétségtelenül hitte. Átve­zettem a lovamat a leeresztett drótokon és tovább­vágtattunk. Jó idő múlva szólaltam csak meg és akkor is egészen má­s tárgyról. Sajnáltam módfelett, hogy nem volt ott a Sárga Veszedelem. Az ugyan­csak nyelte volna egymásután a mérföldeket. — Mit érne ezzel? — kérdezte Frosty hideg­vérű lelki nyugalommal. — Nem kaphatna ko­rábbi vonatot, mint amelyet így is elérünk. Jó az autó a maga helyén, de nem megvetendő a ló sem. Inkább legyek egy fáradt lóra ráutalva, mint egy letört autóra. Nem értettem vele egyet, mert a jelenlegi lo­vamtól egyáltalában nem voltam elragadtatva s na­gyon rossz kedvem volt. Igy mogorván, némán vág­tattunk tova. Fakón világított a hold és olykor a felhők mögé bújt Prairie-farkas ugatott vala­merre a sötétben és a Missouri partjához érve, egy szürke farkas üvöltött fel mellettünk. Potter Perry lova, amely eddig is kétségtelen tanújelét adta, hogy a hosszú vágtatás nincs ínyére, riadtan félreugrott, megbotlott és összeesett.. Ott áll­tam a sötét elhagyatott némaságban, mellettem üvöl­tött a farkas és több bosszúsággal, mint részvéttel ösztökéltem a fájdalmasan nyöszörgő szegény pá­rát. Frosty leszállt s mellém vezette Spikest s együtt megvizsgáltuk a letört állatot. — Ha a Sárga Veszedelem volna s nem a di­csőített paripák egyike, — mondtam gúnyosan — egy csavarkulccsal öt perc alatt rendbe hoznám. Igy azonban ... — Úgy éreztem, hogy a mondat erő­­sebb, ha befejezetlen marad. (Folytatjuk a PESTI HífiLAP 1925. május 1., péntek« Bárczy István elmondja, hogy miért lépett ki a szabadelvű pártból. A XI. választókerület demokrata szervezete csütörtökön este a Központi Demokrata Körben pártvacsorát rendezett. Bárczyt és a betegsége ellenére a vacsorán megjelent Vázsonyi Vilmost, a demokrata párt ne­vében Bródy Ernő üdvözölte. Akként aposztrofálta őket, hogy ketten együtt az alkotások Budapestjét jelentik, azt a Budapestet, amely a kultúra népsze­rűsítésében és szeretetében élte ki magát. Bárczy István kifejti, hogy hosszabb ideig távol volt és mikor ha­zatért, nagy örömmel állapíthatta meg, hogy távol­léte alatt barátai itthon eredményes munkát végez­tek. A maga részéről legalább előre látja már azt az eredményt, amely egyben a teljes sikert is jelenti. Kijelenti, hogy az ellene elhangzott támadá­sokra mindezideig azért nem válaszolt, mert a sza­badelvűekkel szemben bizonyos kiméleti időre volt kényszerítve. Temperamentuma egyébként sem al­kalmas a támadásokra. Inkább az összetartás és szeretet eszméi vezérlik állásfoglalásait. A város összes polgárait, azokat is, akik nincsenek vele egy­nézeten, csak szeretni tudja. Mégis, szeretné ezúttal megvilágítani úgynevezett „pálfordulásának" okait. Annak idején az volt az álláspontja, hogy a siker érdekében ajánlatos, ha azok, akik elégedetle­nek a mai városházi uralommal, nem egy pártban tömörülnek, hanem elveik szerint tagozódva cso­portosulnak. Ezzel azt a célt vélte elérni, hogy azok is elhelyezkedhessenek a reakció ellen küzdelemben a szabadelvű fronton, akik a nem polgári réteggel nem akarnak egy listán szerepelni. Ennek a célnak a megvalósítását célozta a szabadelvű párt megala­kítása. De a gyakorlat­ azt­­bizonyította, hogy a polgári tömegek nem szeretnek ilyen dilemmákkal foglalkozni és a szabadelvű polgárság nagy többsé­gének az volt az álláspontja, hogy ilyen nüansz miatt nem volna helyes a liberális front széttago­lása. A végső cél nézete szerint úgyis csak a reakció megbuktatása és az, hogy ez egy lista, vagy külön listák útján történik-e meg, csak taktikai kérdés. Budapesttől való távolléte alatt itthon támadá­sok érték azért, mert a XIII-ik választókerületben mint listavezető fellépett Ugrón Gáborral szemben. Ezekre a támadásokra a következőket válaszolja: — Először is — úgymond — én voltam ennek a kerületnek a képviselője és Ugrón, nem minden közreműködésem nélkül, a XIV-ik kerületnek lett a képviselője. Másodszor: mikor még bent voltam a szabadelvű pártban, már kilátásba helyeztem, hogy ebben a kerületben fellépek és vállalom a lista­vezetést. Harmadszor: mikor engem itthon fellép­tettek, nem voltam Budapesten és fogalmam sem volt arról, hogy Ugron Gábor az én volt kerületem­ben lép fel és nem a saját kerületében. Újólag hangsúlyozza, hogy a demokratikus polgárság szövetkezésének célja a reakció megbuk­tatása. Célja továbbá egy olyan fegyelmezett és igaz­ságos közigazgatás létesítése, amely szakít a múlttal. Peyer Károly örömmel üdvözölte a demokra­tikus szövetség tagjainak sorában Bárczy Istvánt, akiről a munkásság is készséggel elismeri, hogy nagyon sokat tett Budapestért. Beszéltek még Harrer Ferenc, Feleki Géza, Fábián Béla és Baracs Marcell, akik valamennyien a reakció elleni harcra szólították fel a liberális és demokratikus érzelmű választókat.

Next