Pesti Hírlap, 1925. június (47. évfolyam, 123-143. szám)

1925-06-03 / 123. szám

BUDAPEST. 1925. ELOFIZETESI A iL AH t Egy hör« 40.000 korona, •egyedévre 120.000 kor. Egyos szám ára helyben, vidéken ós a pályaudvaro­kon 2000 kor., vasárnap 8000 korona. Külföldön létszores az előfizetési ár. XTVII. ÉVFOLYAM, 123. (15.705) SZÁM. JUNI US 3. TESTVEREK Szerkesztősége is nyomda t Budapest, V. ker. f Vilma« császár • ut 78. szám. Telefon t 122—91. Fi6ta­kiadóhivatal i Budapest^ fU. ker.. Eresébe t-könit I Mai „BÍRÓJA" rendszerű képeink: Beniczky Ödön. — Képek az első magyar Oxtord-Cambrid^e-mérkőzésről. — A hősök emlekünnepe. — Dr. Feledy Pál, az osztrák Tourist- Trophy magyar győztese. — Pímpo, az osztrák kancadíj győztese. — Jelenet az MTK—Union Ziskov-mérkőzésből. Pünkösd szenzációja. Irta Rákosi Jenő. A mi politikánknak periodikus tünetei vannak. Valahányszor kormányunknak dolga akad ott künn Európában, melynek kegyeit keresni kénytelen, itthon mindannyiszor elsül valami. Vagy egy bomba, vagy egy leleplezés, vagy valami más hasonló szenzáció. Ezuttai egy hirlapi közlemény. Pünkösd első napján, mikor Bethlen István és Bud Genfben járnak, egyik laptársunk hasábjain megjelent az a ta­núvallomás, melyet Beniczky Ödön volt bel­ügyminiszter tett a katonai vizsgálóbiró előtt a Somogyi^'Bacsó-gyilkosság dolgában. Az illető lapot elkobozták, Beniczky Ödönt pedig letartóztatták. Erről a tényről beszél tegnap óta egész Budapest és könnyen elgondolhato, mily kalandos kombinációk kerülnek a dolog­ról forgalomba. Egyéni akció-e, vagy kombi­nált politikai akció. Kinek mi része van benne, mi a célja, és igy tovább. Természetesen mind találgatás, a pártérdek és pártfantázia talál­gatásai. Á Pesti Hírlapban természetesen nem lehet csak kizárólag: a közérdek szempontjából hozzászólani s akkor kötelessége marad az em­bernek, hogy csak a ténynél maradjon, a per érdemét pedig kerülje el annyi mérföldre, amennyire csak lehet. A rideg tény pedig az, hogy egy tanúvallomás megjelent egy újság­ban, amért az újságot ekobozták s az eljárást ellene meginditották, Beniczkyt, aki a közlést megengedte, becsuktak ós ellene is többféle ci­men büntető pert tesznek folyamatba. Utólag félhivatalosan jelentik, hogy a volt belügymi­niszter letartóztatása nem ezért a közlésért tör­tént, hanem azért, mert egy régebbi ellene ho­zott itélet (kétheti fogház) végrehajtása épen most lett esedékes. Nekem ugy tetszik, hogy ez igen mellé­kes, és végzetesnek kell mondanom a körül­ményt, hogy ez az esedékesség és a hirlapi köz­lés egybeesett. És azt gondolom, sokkal oko­sabb lett volna épen a két dolog találkozása miatt hozzá nem nyúlni Beniczky személyéhez. Mert ahogy én a közönség gondolkozását is­merem, senki sem fog a félhivatalos magya­rázatnak hinni, sőt ellenkezőleg, azt fogja mindenki terjeszteni, hogy a hirlapi közlés nélkül nem jutott volna senkinek sem az eszébe a volt belügyminiszter pünkösdi ünne­pét igy elrontani a kétheti dutyival. Mert ennek az esetnek is két része van. Egy politikai és egy birói. Végzetes dolog, hogy a birói része öt év óta elintézetlen ma­radt s ott függ Damokles kardjaként politikai életünk feje fölött Valóban nem is érthető, hogy mért nem intézték el az ügyet már ré­gen. Hiszen Magasházy alezredes, a kormányzó szárnysegéde, a mai lapokban kereken kije­lenti, hogy mind, ami a közreadott vallomásban foglaltatik, szemenszedett valótlanság. Ha az ember meggondolja, az ellenzék különféle ár­nyéklatai hányszor hordozták meg a boldogta­lan Somogyi véres testét a nemzetgyűlésen, hány vihar, botrány s mennyi izgalom fűző­dik e rettenetes epizódjához ötéves politikánk­nak, a legszerencsétlenebb mulasztásnak kell bélyegeznünk azt a valóságot, hogy az eset ma Ívj földerítetten és ma is itt szerepel, mint olyan eszköz, mellyel a^t gondolják, ki lehet a fennálló politikai rendszert vetni a sarkából. Nem fonák dolog-e, hogy a nemzetgyűlés nap­lójából kiássák riadt kezek Huszár Károly, akkori miniszterelnök, öt év előtt mondott be­szédét, amikor a Somogyi—Bacsó-gyilkosság először került a nemzetgyűlés elé. Azt mondta akkor Huszár, hogy a legsürgősebben fogja kiderittetni a bűnesetet s kérlelhetetlenül ille­tékes birái kezére juttatja a bűnösöket. Ma ennek már öt éve s egy félhivatalos újság az­zal a lelkes felkiáltással kiséri ezt az idézetet, hogy „ma is ezen az állásponton vagyunk." Csak épen azt kellett volna még hozzátennie, hogy pátoszának teljes legyen a komikuma, hogy isten engem ugy segéljen; ezen az állás­ponton leszünk hiven még legalább további öt esztendőkig. Ez bizony néhai Csepreghy Ferenc nagy­szerű népszinműirónk egyszeri asszonyának az esete, aki kötényébe takarta a parazsat, hogy meg ne lássák. A vége pedig az lett, hogy végre is meglátták és köténye is keresztül égett. A közérdek szempontjából is mélyen sajnáljuk, hogy az egyetlen illetékes módon: a birói eljárás utján ki nem vágták boldogtalan Ne ölf! Irtat 8. Bokor Malvin. Nem tudta, két hete ül-e igy, vagy két éve. A napok és az éjszakák összefolytak a szemében. A világ forgása megszűnt Egy rettentő, mozdulatlan vörös pontba szorult össze a mindenség: ez a vörös pont a felesége lázas, véres szemében izzott. Igy fekszik már végeérhetetlen, szenvedések­kel teli idők óta. Mióta a halott kisbaba megszüle­tett A várvavárt, az egyetlen, akit ujjongás előzött meg és a gyász mélységes hallgatása köszöntött. Az asszony nem tudta. Nem is fogja megtudni soha. Mert az orvosok megmondták, hogy nem nyitja többé öntudatra édes, tiszta szemét, amelyet most idegenné és zavarossá tett a láz. Szenved, szenved, anélkül, hogy tudná, miért. Néha, mintha egy szerencsétlen állat vergődő, vádoló pillantása esedezne a bársonyos, sürü pillák alól. Azután megint csak a kínlódás, a láz homályositja el a tiszta tükröt, amely valaha ugy mosolygott, mint a tavaszi ég. Valamikor, száz éve, volt Qgy boldog ember­pár a világon, ők voltak, ketten? — kérdezte ma­gától a férfi. — Nem, ez nem lehetséges: csak ugy hallotta mesélni. Két ember, aki hosszú bolyongás után egymásra talált. Nem valami rendes, józan szerelem volt az övék. Egyek voltak ők ketten: egy tökéletes lénynek a két fele. Egyet gondoltak, egyet mondtak gyakran. Távol egymástól nem éltek, csak vágyakoztak egymás után. A kettejük egységén nem változtathattak semmit a külső viszonyok: megrutulhatott, elszegényedhetett, megöregedhetett volna bármelyikök, anélkül, hogy a másik még csak észre is vette volna. kollégánk tragédiáját közéletünk sebei közül;: de sőt követelnünk kell, hogy valahára csák-í ugyan kérlelhetetlenül fogjanak hozzá, hogyj az ilyen infekciózus bajokból politikánk ki-i tisztuljon. Mert amig döntő itélet benne nini csen, addig szegény Somogyi vérfoltoá szel-»' lerne, mint Banquo-é, ott fog kisérteni, ahova' nem való, a politikában. Nincsen más módja annak, hogy a kóbor árnyak kiengeszteltesae« nek és megszűnjenek nyugtalanitani az élői? munkáját. Itt nincsen senkinek se mitől félni, Az igazságszolgáltatás tegye kezét a prédára, amely őt ületi és ne engedje, hogy a politika elragadja tőle. Igy szól a régi mondás: fiat iustitia et pereat mundus. Legyen igazság és ha tönkremegy is tőle a világ. Az igazságtól még soha sem ment tönkre a világ, mely az igazságot kivánta szolgálni. De trónok dültekl le, nemzetek enyésztek el és országok omlott tak össze attól, hogy az Igazság tűrte, hogy a' Politika kiragadja kezéből szent mérlegét, s a mérjen le embert és érdemet a maga hamis súlyait vetve a serpenyőbe. f A gyermek? Eleinte szinte ellenségesen, félté* kényen fogadta a hirt a férfi. De hamarosan meg* érezte és megértette ö is, hogy az uj hang nem ho^ diszharmóniát a szerelmi dalba, csak elmélyiti ég gazdagítja. Jobban fogják szeretni egymást — mily. bájos csoda, hogy még ez is lehetséges! — abban, akit mind a ketten szeretnek. I És most valahonnan előtört egy fekete va<k állat és a fogai közé kapta a széltől is óvott, drága; gyöngéd testet. Aki az életét is odaadná érte, még csak egy jajszavát sem tudja elcsititani, a forrósán gát nem tudja hüsiteni, a szenvedéseit nem veheti át. Kettejüket, akik örökké együtt voltak, most egy mélységes szakadék választja el egymástól és a két parton szörnyűségesen egyedül vannak mind a keti ten. A férfi nem tud a feleségén segíteni és az ssot szony nem tudja a kétségbeesett embert megvigasa* talni. Egyedül van, szegényke, egyedül a rémmel^ amely kínozza és meg fogja gyilkolni | Megint ez a szörnyű jajgatás! Annyira sikoV* tozik a kicsiny, törékeny teremtés, hogy le kelleti zárni az ablakok fatábláit és vastag függönyt akaszt tani eléjök, mert az emberek megálltak az utcán és megfagyott a vér az ereikben. Az idegen emberek! És a férjnek, aki még egy felhőt sem tudott soha! látni a sima. fehér gyermekhomlokon, ott kell iilxrioi mellette és hallgatni a jajgatást — tehetetlenül. j Az idegei már nem voltak az övéi. Egy ide* gennek a bénultsága ült a tagjain. Valósággal $ rögeszméje lett: segíteni, segíteni! j De ha nem lehet. Nincs híres orvos, aki n3 járt volna a veritékes ágynál. És mind azt momfe ták: csak csoda segíthetne. | — Történnek néha csodák? — kérdezte ő az első napikban, .mikor még vérzett benne a reméiiya ség, mely most már halott. Vass József helyettes miniszterelnök nyilatkozik • Beniczky Ödön letartóztatásáról. 7t kormány nem fogja tűnni a fend megzavarását és nem tűni. Hagy a kormányzó személyit a politika szennyes mocsarába bevonják. — Vass József szerdán a nemzet­gyűlésen kormánynyilatkozatot is tesz. íl demokratikus ellenzék parlamenti bizottság kiküldését indítványozza. ' — Egészen sajátságos találkozása a körühnfe nyeknek, hogy amikor Magyarország minisztereli nöke kiteszi a lábát ennek az országnak a területéi ről, hogy sorsunkat, jövőnkel érintő ügyekben a k&U földön tárgyalásokat folytasson — ha a múltra visz* szaemlékezünk, immár nem először történik, hogy ilyenkor — egy bomba robban fel ilyen vagy amcn lyan politikai támadás formájában. Egészen sajáti ságos összetalálkozása ez az eseményeknek, most is robbant egy ilyen bomba egy cikk I formájában, Vass József helyettes miniszterelnök, aki a kormány tágjaival a két ünnepnapon állandóan érintkezésben volt, irányította a Beniczky-ügyben tett intézkedéseket. Kedden este érkezett vissza a fővárosba Rakovssky Iván belügyminiszter, aki az ügynek az ö ress«urtjára vonatkozó részéről foly­tatott tanácskozást a miniszterelnök helyettesével. Kedden este Vcess József helyettes miniszterelnök magához kérette a sajtó képviselőit, akiket részle­tesen tájékoztatott a Beniczky-féle vallomás adatai­ról és politikai hátteréről. A sajtó -képviselőinek fogadásán jelen volt Rakovszky Iván belügyminisz­ter és Ángyán Béla miniszteri tanácsos sajtófő­nök is. Voss József helyettes miniszterelnök a Be­niczky-ügy ismertetése során a többek közt a kö­vetkezőket mondotta: amely Beniczky Ödön volt belügyminiszternek a ka-i tonai biróság előtt tett vallomását közli. Meg kell állapitanom mindenekelőtt, hogy ebben a vallomás-i ban, amelyet annyiszor beharangoztak jó előre, a! amelyet szinte Damokles kardjaként lobogtattak az

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék