Pesti Hírlap, 1925. június (47. évfolyam, 123-143. szám)

1925-06-03 / 123. szám

z egész kérdés fölött, nem találunk semmi új adatot az ügy érdemét illetően. Nevezetesen — felfogásom szerint — nem talál a katonai bíróság semmiféle bizo­nyítást arra vonatkozólag, hogy tulajdon­képen kik az elkövetői ennek a gyilkosságnak. Nevek fekláhatnak, azonban bizonyíték nincs. In­kább azt a benyomást teszi ez az úgynevezett egész vallomás, mintha összeszedett volna minden plety­kát, hallomást, szóbeszédet, ami felszedhető, pam­fletszerűen összeállította és mint vallomást a kato­nai ügyész kezébe adta. — Minden objektív szemlélőre erősen azt a benyomást teszi ez az állítólagos vallomás, hogy egyetlen nóvum kedvéért íratott. Ez az egyetlen nó­vum pedig: a kormányzó személyének olyan példátlan bevonása ebbe az egész ügybe, amelyre nem találok más jelzőt, mint azt, hogy pél­dátlan. Nem akarom ismertetni a cikk idevonatkozó ré­szeit, de meg akarom állapítani mindjárt, hogy né­zetem szerint ennek a kedvéért harangozták be oly nagy lármával és adták be az egész vallomást, te­hát egy olyan nóvum kedvéért, amely önmagában sem alkalmas arra, hogy azt a célt szolgálja , amelynek nevében hirdették, hogy ez a vallomás le fog adatni — hogy tudniillik kiderítsék az igazsá­got, hogy kik a tettesei Somogyi és Bacsó meggyil­­­kolásának, ha csak azt a hallatlan feltevést nem akarná bele interpretálni a vallomásba, — mely nem volna talán egészen alaptalan — hogy tudni­illik ,­­ igen magas helyen álló személyiségre akarja visszavezetni az egész ügy ódiumát és mintegy olyanformán állítja be a kérdést, mint hogyha nem éppen parancs alakjában, de — der [Wunsch ist der Vater des Gedankens — • igen magas helyen kell keresni a gyilkosság­nak tulajdonképen való tettesét vagy értelmi szerzőjét. — Ezt a nóvumot mindenekelőtt többféle szempontból lehet nézni. Először: mi az igazság benne? És ha most eltekintek teljesen attól, hogy az államfőről van szó és kizárólag azt nézem, hogy mit mond és próbálom mérlegelni, hogy mi benne az objektív igazság, állításokon, gyanúsításo­kon és gyanításokon felül nem találok benne sem­mit. Ami a gyanúsításokat, állításokat illeti, erre vonatkozólag meg lehet állapítani, — mint ahogy közben már tárgyalások, kutatások, különböző jegyzetek, egykorú okmányok betekintése, tanúki­hallgatások révén meg is állapítottuk , hogy ezek közül a gyanúsítások, állítások és felállítások kö­zül egyetlen egy sem tartalmazza az igazságot egy szemernyire sem, úgy­hogy én kénytelen vagyok rá­mutatni arra, hogy egy másik szempont jut elő­térbe az objektív szemlélő előtt, hogy nem az volt a cél, hogy a sokszor emlegetett Somogyi—Bacsó­gyilkosság tetteseire rátereltessék a nyomozó ha­tóság figyelme,­ hanem hogy egy példátlan perfidiával megkonstruált hajszát indítsanak a kormányzó személye és a kormányzó személyén keresztül a kormány ellen. Nem tudok mást ebben a kérdésben látni, ezt kény­telen vagyok megállapítani.­­ Ennek az országnak a polgárai politikailag sokfelé lehetnek széttagolva. Azonban nem szeret­ném feltételezni semmiféle irányzatról azt, hogy el­felejtik, hogy az állam struktúrájának záróköve a legfőbb tekintély, az államfő, amelyet a király vagy a kormányzó képvisel. Én nem tudom feltételezni ezt egyetlen egy irányzatról sem, mert ha feltételezném valamelyik irányzatról, akkor azt kellene monda­nom, hogy ez az irányzat kimondottan destruálni akarja az Ennek a felismerése az, ami a kormányt arra indít­ja, hogy ezt mindenáron megakadályozza és ennek az érvényrejutását lehetetlenné tegye. Nem fogjuk tűrni, hogy a legfőbb tekintély megingatásával destruálják az államfőt és destruálják az állam egész rendjét. Nem fog­juk tűrni, hogy a kormányzót vénasszonyos mendemonda alapján bevonják a politikának többékevésbbé szenyes mocsarába és hogy ez a sajtóban, a nagy közvélemény útján megtörténhessék. A kormány épen e momentum fon­tosságának felismerésével határozta el magát arra, hogy ezekben a kérdésekben nem fog tűrni és nem fog engedékenységet tanúsítani. A kormány a felmentéssel dokumentálta azt, hogy maga is akarja, hogy erre a gyilkosságra fény de­ríttessék. Ez azonban nem jelent annyit, hogy az illető, a titoktartás alól felmentett egyén, az ő vallo­mását mindjárt nyilvánosság elé hozta, mert hiszen ha a bíróság elé áll, amely kérdéseket tesz hozzá s amelyekre ő csak a felmentés után felelhet, miután megkapta erre az engedélyt, akkor még a bíró min­dig elrendelheti a zárt tárgyalást, a nyilvánosságot kirekesztheti, ami világosan mutatja, hogy a fel­mentés ténye kizárólag arra szolgál, hogy a bíró informáltassék, ne pedig a közvélemény esetleg oly dolgokról, amelyek nem tartoznak eléje. Az illető sajtóorgánum azt a vétséget követte el, hogy olyan közleményt­ adott le, mely egy olyan vallomást tartalmaz, amelyet csak felmentés követ­keztében tehettek meg­, s amelyről az illető sajtó­orgánumnak tudnia kellett azt, hogy nem a nyilvá­nosság elé való. Ezért kellett a szóbanforgó lapszá­mot elkoboztatni. De el kellett koboztatni minden­képen, mert ha pamflet alakjában jelenik meg egy a legfőbb állami tekintélyt sértő és rágaal­mazó köz­lemény, az illető nyomtatványt eo ipse elkobozzák. A közvélemény azzal sincsen tisztában, hogy miért tartóztatták le Beniczky Ödönt. Beniczky Ödönt egy korábbi ügy miatt elítélték, s büntetésének kitöltésére haladékot kapott. A haladékot a hatóság abban a feltevésben adta meg, hogy az illető újabb bűnt vagy vétséget nem követ el és nem halmozza bűneit. Azonban, amikor Beniczky egy az ügyészségnél adott vallo­másával ilyen dolgokat akart a hazai és külföldi közvélemény elé vinni, ezzel a hivatali titoktartást sértette meg, amely alól felmentetett. Tehát ő maga megsértette a hivatali titoktartást, ennek következ­tében további haladékot nem lehetett neki adni és azért le kellett tartóztatni, állam egész szerkezetet és forradalmat akar csinálni. Én irányzatról ezt nem tételezem fel, emberekről azonban, úgy látszik, fel kell tételeznem. De méltóz-­ tassanak tudomásul venni, hogy objektíve szemlélve ez az egész vallomás nem jelent egyebet, mint hogy­­ konszolidáció útján nagy keservesen ván­torgó, de mégis előrehaladó országnak irány- e -skát erről a sinről át akarják váltani egy '­ másik vágányra, a forradalomra. ] — Az illető újság elkoboztatott. A közönség nagy része azonban, úgy tudom, nincs tisztában az okkal, hogy miért. Beniczky Ödön volt belügymi­niszter úr felmentetett a hivatalos titoktartás alól. A felmentés azért történt, mert állítólag­­ olyan adatok birtokában van, amelyek alkalmasak arra, hogy a bíró asztalára tétessenek és világosságot derítsenek egy még ki nem derített ügyre. Egészen világos és a jogászi mentalitá­snak is tökéletesen megfelel, hogy ha egy volt minisztert, tehát magas állásban volt állami funkcionáriust az esküvel fogadott hivatali titoktartás alól felmentenek és kizárólag annak a célnak az érdekében történik, amelyet elérendőnek tartanak. Ismétlem, — fejezte be Vass helyettes mi­niszterelnök előadását — nem fogjuk tűrni, hogy a kormányzó szemé­yét sorba rántsák és nem fogjuk tűrni, hogy­orradalmi váltóra állítsák át az ország kon­szolidációjának útját. Nem tűrjük, hogy ebben az országban, amikor gaz­daságilag olyan nehéz helyzetben van, megzavarják a miniszterelnöknek külföldi tárgyalásait. — Ami a Somogyi—Bacsó-gyilkosság tettes­seinek megbüntetését illeti, nem mondhatok egye­­bet, mint amit mindig hangsúlyoz a kormány, hogy­ semmi más cél nem vezeti, mint az, hogy a tettesek, ha elérhetők, ha perrendszerűleg rájuk bizonyítható, a tett, amennyiben büntetésüket megérdemlik, méltó büntetésüket elvegyék. Ebben az ügyben nincs más törekvése a kormánynak. A sajtó képviselői kérdést intéztek ezután a helyettes miniszterelnökhöz, hogy a nemzetgyűlés szerdai ülésén szóba kerülhet-e az ügy és a kor­mány minő álláspontra kíván helyezkedni az ügy parlamenti tárgyalásával szemben•? — Mivel a Ház sürgősség mellett nyolcórás üléseken tárgyalja a választójogi javaslatot — föl­telte Vass helyettes miniszterelnök, — a Ház elnöki­sége a nyilvánvalóan több oldalról hozzá intézett kérdésekre, hogy engedjék meg az ügy parlamenti pertraktálását, nem fog engedélyt adni, azzal az indokolással, hogy ebben az egész közvéleményt kétségtelenül érdeklő kérdésben miniszteri nyilat­kozat úgyis el fog hangzani. A nemzetgyűlés szerdai ülésének kezdetén én mint helyettes miniszterelnök fogok nyi­latkozni az ügyről a kormány nevében. Arra a kérdésre, hogy Beniczky ellen milyen címen indul meg az eljárás, a helyettes miniszterel­nök így válaszolt: — Beniczky Ödön ellen kormányzósértés vádja miatt a bűnvádi eljárás megindult. Jelenleg egy megelőző ügyből kifolyólag kétheti fogházbün­tetését tölti. — És a tizennégy nap leteltével szabadon­bocsátják? — Azt nem tudom, — felelte Vass miniszteri­elnök. Itt Rakovszky belügyminiszter is közbeszólt. — A bíróság intézkedik abban, nem a kor­mány. — És milyen eljárás indul meg az illető újság ellen ? — Azt ebben a pillanatban még nem tudom megmondani — felelte Vass miniszter. — A bel­ügyminiszter úr épen most érkezett meg vidékről, még csak ezután fogok vele erről a kérdésről ta­­nácskozni. ámn magam is permanenciában maradok. A belügyminiszter úr a referenseivel megtanács­kozza a dolgot és azután majd együtt letárgyaljuk. Megállapítottuk, hogy a Beniczky vallomása és az újságban közölt tudósítás szövege teljesen azonos. Arra a kérdésre, hogy a nemzetgyűlésnek lesz-e alkalma bővebben foglalkozni a kérdéssel, Vass helyettes miniszterelnök így felelt: — A kormánynak semmi oka sincs arra, hogy bármit is rejtegessen. Én csak attól óvom a nemzetgyűlést, hogy a politikai szenvedelmek nagyon nehezen lecsendesített légkörében ez újabb politikai bomba ne okozzon újabb fe­szültségeket és izgalmakat. Elég feszültség van a választójogi kérdés körül is. Miért kellett ezt a politikai bombát felrobbantani?­ Ha bizonyítékokat hoz, nem vénasszonyos pletyká­kat, rendben van, átadjuk a bíróságnak. De miért kellett ezt politikává átbélyegezni és miért kellett felnyúlni az államfő személyéig? . . . Valaki közbevetette, hogy a szocialisták arra hivatkoznak, hogy ez az egykori fővezérre vonat­, „71 kormány nem fog engedékenységet tanúsítani. t. ..7t kormány maga is fényt akar deríteni a gyilkosságra!" — Nem szoktak történni, — felelték neki. ' És azóta fekszik így és le­het, hogy még hete­kig fog igy feküdni, míg megkönyörül rajta a halál. Ó, milyen játék volt e szörnyű vajúdáshoz képest az a másik, amelynek végén az életet várták. Mire vár­nak, miért várnak most? Egy pillanatra lehanyatlott a feje. Nem, nem aludt el: elvesztette az eszméletét, mint aki magas­ról a vízbe zuhan. És e percnyi eszméletlenségéből sikoltás riasztotta fel: — Segíts, szerelmem! Álmodott, képzelődött, persze. Azt álmodta, amit az idegei hetek óta zúgnak a fülébe. Igen, segíteni. Ki segítsen, ha ő nem? A kicsi asszony jajgat és kínlódik, csak akkor csöndesül kábult nyöszörgésbe, mikor a keserű illatú csöppeket­­kapja. Húszat, harmincat. Ha megkapná az­­ egész üveggel, nem is nyöszörögne többé. Szép arca sze­lídre simulna. Véget érne a céltalan gyötrődés. Ha ő lenne a helyén, egyetlen értelmes szavával ezért könyörögne hozzá. És ő, az asszony eléggé sze­reti, hogy megtenné érte. Ki tiltja? A törvény? Hát van szabály, em­ber alkotta parancsolat, amely az ő kettejük dol­gába beleszólhat? A törvény! Nevetett — igen, ne­vetett rajta, ahogyan az elátkozott lelkek vigyorog­hatnak az éjszakában. Ebben a nagy órában érezte minden emberi parancs jelentéktelenségét az élet és halál nagy dolgaiban. De még valaki tiltja: az Isten. Nem a paran­csolat szavaival, hanem valami más írással, ame­lyet a lélek mélyére égetett: ne ölj! Valami vissza­fogja az Istentől való emberben az ölésre görbült ujjakat, valami reszketteti a kezében az üveget, a­melyben egy kevés folyadék van csak, egy kis víz­szinti folyadék, amely mégis elég ahhoz, hogy el­oltsa azt az egész pokoli tüzet, amely a kicsiny asszony testében lángol ... Ej, parancsolni kell a remegő kéznek, a riadozó léleknek: ha kárhozat, akkor is inkább nékem, mint neki! És a virrasztó keze lassan nyúlt a barna cseppentőüveg után. . . . Soha még férfi ilyen kísértésen nem ment keresztül, — mondta a férfi az asszonynak." A tengerparton ültek, színes sátorernyő alatt Tavasz volt körülöttük. A férfi nyugodt mozgású, komoly, karcsú ember volt, fiatal arca mellett kü­lönösen hatott, hogy a haja galambősz volt Az asszony bámulva és ijedezve hallgatta. Uj volt neki a történet. Nem volt épen nagyon eszes asszony, de nagyon szerette az urát és a szíve meg­érttette vele, hogy nem szabad borzadnia tőle, ha­nem meg kell csókolnia a kezét Azt a kezet, amely a barna üveget fogta azon a súlyos éjszakán, amelyen a sötét hajból fehér haj lett. Azon az éjszakán, amelyen a férfi a parancs ellen küzdött: „Ne ölj!" — és amelyen legyőzetett. A parancs győzte le. A kicsiny asszony hallgatott Aztán nagyot lélegzett: — Értem is kár lett volna, — mondta szelí­den. — De ezekért itt? A homokos parton két kis­gyermek játszott. Egy fiú, meg egy kislány. Nevettek, sikongattak, él­tek. Integettek az anyjuknak. A kicsi asszony, aki már kissé kezdett elhízni a jólléttől és az egészség­től, nem nézhette sokáig: lefutott hozzájuk és velük hempergett és kacagott. Harangok zúgtak messziről, Velence felöl. A férfi lehajtotta a fejét. Imádkozott PESTI HÍRLAP 1925. júánius 3 . szerda

Next