Pesti Hírlap, 1925. június (47. évfolyam, 123-143. szám)

1925-06-03 / 123. szám

* PESTI HÍRLAP 1925. jttnlus 3 , szerda egész kérdés fölött, nem találunk semmi uj adatot az ügy érdemét illetően. Nevezetesen — felfogásom szerint — nem talál a katonai bíróság semmiféle bizo­nyítást arra vonatkozólag, hogy tulajdon­képen kik az elkövetői ennek a gyilkosságnak. Nevek feklobatnak, azonban bizonyíték nincs. In­kább azt a benyomást teszi ez az úgynevezett egész vallomás, mintha összeszedett volna minden plety­kát, hallomást, szóbeszédet, ami felszedhető, pam­fletszerüen összeállította és mlht vallomást a kato­nai ügyész kezébe adta. — Minden objektiv szemlélőre erősen azt a benyomáSt teszi ez az állítólagos vallomás, hogy egyetlen nóvum kedvéért Íratott. Ez az egyetlen nó­vum pedig: a kormányzó személyének olyan példátlan bevonása ebbe az egész ügybe, amelyre nem találok más jelzőt, mint azt, hogy pél­dátlan. Nem akarom ismertetni a cikk idevonatkozó ré­szeit, de meg akarom állapítani mindjárt, hogy né­zetem szerint ennek a kedvéért harangozták be oly nagy lármával és adták be az egész vallomást, te­hát egy olyan nóvum kedvéért, amely önmagában sem alkalmas arra, hogy azt a célt szolgálja — amelynek nevében hirdették, hogy ez a vallomás le íog adatni — hogy tudniillik kiderítsék az igazsá­got, hogy kik a tettesei Somogyi és Bacsó meggyil­* kolásának, ha csak azt a hallatlan feltevést nem akarná bele interpretálni a vallomásba, — mely nem volna talán egészen alaptalan — hogy tudni­illik , ' igen magas helyen álló személyiségre akarja visszavezetni az egész ügy ódiumát és mintegy olyanformán állítja be a kérdést, mint hogyha nem éppen parancs alakjában, de — der [Wunsch ist der Vater des Gedankens — • igen magas helyen kell keresni a gyilkosság nak tulajdonképen való tettesét vagy értelmi szerzőjét. — Ezt a novumot mindenekelőtt többféle szempontból lehet nézni. Először: mi az igazság benne? És ha most eltekintek teljesen attól, hogy az államfőről van szó és kizárólag azt nézem, hogy mit mond és próbálom mérlegelni, hogy mi benne az objektiv igazság, állításokon, gyanúsításo­kon és gyanításokon felül nem találok benne sem­mit. Ami a gyanúsításokat, állításokat illeti, erre vonatkozólag meg lehet állapítani, — mint ahogy közben már tárgyalások, kutatások, különböző jegyzetek, egykorú okmányok hetekintése, tanúki­hallgatások révén meg is állapítottuk — hogy ezek közül a gyanúsítások, állítások és félállitások kö­zül egyetlen egy sem tartalmazza az igazságot egy szemernyire sem, ugy hogy én kénytelen vagyok rá­mutatni arra, hogy egy másik szempont jut elő­térbe az objektív szemlélő előtt, hogy nem az volt a cél, hogy a sokszor emlegetett Somogyi—Bacsó­gyilkosság tetteseire rátereltessék a nyomozó ha­tpság figyelme,' hanem hogy egy példátlan períidiával megkonstruált hajszát indítsanak a kormányzó személye és a kormányzó személyén keresztül a kormány ellen. Nem tudok mást ebben a kérdésben látni, ezt kény­telen vagyok megállapítani. — Ennek az országnak a polgárai politikailag sokfelé lehetnek széttagolva. Azonban nem szeret­ném feltételezni semmiféle irányzatról azt, hogy el­felejtik, hogy az állam struktúrájának záróköve a legfőbb tekintély, az államfő, amelyet a király vagy a kormányzó képvisel. Én nem tudom feltételezni ezt egyetlen egy irányzatról sem, mert ha feltételezném valamelyik irányzatról, akkor azt kellene monda­nom, hogy iz az irányzat kimondottan destruálni akarja az állam egész szerkezetét és forradalmat akar csinálni. Én irányzatról ezt nem tételezem fel, emberekről azonban, úgy látszik, fel kell tételeznem. De méltóz-. tassanak tudomásul venni, hogy objektive szemlélve ez az egész vallomás nem jelent egyebet, mint hogy i konszolidáció utján nagy keservesen ván­zorgó, de mégis előrehaladó országnak irány- [ -fkát erről a sinről át akarják váltani egy '! másik vágányra, a forradalomra. ] „71 kormány nem fog engedékenységei tanúsítani. ts Ennek a felismerése az, ami a kormányt arra indít­ja, hogy ezt mindenáron megakadályozza és ennek az érvényrejutását lehetetlenné tegye. Nem fogjuk türnl, hogy a legfőbb tekintély megingatásával destruálják az államfőt és destruálják az állam egész rendjét. Nem fog­juk tűrni, hogy a kormányzót vénasszonyos mendemonda alapján bevonják a politikának többékevésbbé szenyes mocsarába és hogy ez a sajtóban, a nagy közvélemény utján megtörténhessék. A kormány épen e momentum fon­tosságának felismerésével határozta el magát arra, hogy ezekben a kérdésekben nem fog tűrni és nem fog engedékenységet tanúsítani. — Az illető újság elkoboztatott. A közönség nagyrésze azonban, ugy tudom, nincs tisztában az okkal, hogy micrt. Beniczky Ödön volt belügymi­niszter ur felmentetett a hivatalos titoktartás alól. A felmentés azért történt, mert állítólag ö olyan adatok birtokában van, amelyek alkalmasak arra, hogy a bíró asztalára tétessenek és világosságot derítsenek egy még ki nem derített ügyre. Egészen világos és a jogászi mentálitáisnak is tökéletesen megfelel, hogy ha egy volt minisztert, tehát magas állásban volt állami funkcionáriust az esküvel fogadott hivatali titoktartás alól felmentenek és kizárólag annak a célnak az érdekében történik, amelyet elérendőnek tartanak. ,.7t kormány maga is fényt akar deríteni a gyilkosságra!' A kormány a felmentéssel dokumentálta azt, hogy maga is akarja, hogy erre a gyilkosságra fény de­rittessék. Ez azonban nem jelent annyit, hogy az illető, a titoktartás alól felmentett egyén, az ö vallo­mását mindjárt nyilvánosság elé hozta, mert hiszen ha a bíróság elé áll, amely kérdéseket tesz hozzá s amelyekre ö csak a felmentés után felelhet, miután megkapta erre az engedélyt, akkor még a biró min­dig elrendelheti a zárt tárgyalást, a nyilvánosságot kirekesztheti, ami világosan mutatja, hogy a fel­mentés ténye kizárólag arra szolgál, hogy a biró informáltassék, ne pedig a közvélem^py esetleg oly dolgokról, amelyek nem tartoznak eléje. Az illető sajtóorgánum azt a vétséget követte el, hogy olyan közlemenyt. adott le, mely egy olyan vallomást tartalmaz, amelyet csak felmentés követ­keztében tehettek me<;, s amelyről az illető sajtó­orgánumnak tudnia kellett azt, hogy nem a nyilvá­nosság elé való. Ezért kellett a szóbanforgó lapszá­mot elkoboztatni. De el kellett koboztatni minden­képen, mert ha pamflet alakjában jelenik meg egy a legfőbb állami tekintélyt sértő és rágill'mazó köz­lemény, az illető nyomtatványt eo ipso elkobozzák. A közvélemény azzal sincsen tisztában, hogy miért tartóztatták le Beniczky Ödönt. Beniczky ödönt egy korábbi ügy miatt elitélték, s büntetésének kitöltésére haladékot kapott. A haladékot a hatóság abban a feltevésben adta meg. hogy az illető ujabb bünt vagy vétséget nem követ el és nem halmozza bűneit. Azonban, amikor Beniczky egy az ügyészségnél adott vallo­másával ilyen dolgokat akart a hazai és külföldi közvélemény elé vinni, ezzel a hivatali titoktartást sértette meg, amely alól felmentetett. Tehát ö maga megsértette a hivatali titoktartást, ennek következ­tében további haladékot nem lehetett neki adni és azért le kellett tartóztatni. — Nem szoktak történni, — felelték neki. ' És azóta fekszik igy és leihet, hogy még hete­kig fog igy feküdni, mig megkönyörül rajta a halál. Ó, milyen játék volt e szörnyű vajúdáshoz képest az a másik, amelynek végén az életet várták. Mire vár nak, miért várnak most? Egy pillanatra lehanyatlott a feje. Nem, nem aludt el: elvesztette az eszméletét, mint aki magas­ról a vizbe zuhan. És e percnyi eszméletlenségéből sikoltás riasztotta fel: — Segits, szerelmem! Álmodott, képzelődött, persze. Azt álmodta, amit az idegei hetek óta zugnak a fülébe. Igen: segíteni. Ki segítsen, ha ö nem? A kicsi asszony jajgat és kínlódik, csak akkor csöndesül kábult nyöszörgésbe, mikor a keserű illatú csöppeket •kapja. Húszat, harmincat. Ha megkapná az . egész üveggel, nem is nyöszörögne többé. Szép arca sze­lídre simulna. Véget érne a céltalan gyötrődés. Ha ö lenne a helyén: egyetlen értelmes szavával ezért könyörögne hozzá. És ő, az asszony eléggé sze­reti, hogy megtenné érte. Ki tiltja? A törvény? Hát van szabály, em­heralkotta parancsolat, amely az ö kettejük dol­gába beleszólhat? A törvény! Nevetett — igen, ne­vetett rajta, ahogyan az elátkozott lelkek vigyorog­hatnak az éjszakában. Ebben a nagy órában érezte minden emberi parancs jelentéktelenségét az élet és halál nagy dolgaiban. De még valaki tiltja: az Isten. Nem a paran­csolat szavaival, hanem valami más Írással, ame­lyet a lélek mélyére égetett: ne ölj! Valami vissza­fogja az Istentől való emberben az ölésre görbült ujjakat, valami reszketteti a kezében az üveget, a melybtn egy kevés folyadék van csak, egy kis viz­ßzinü folyadék, amely mégis elég ahhoz, hogy el­oltsa azt az egész pokoli tüzet, amely a kicsiny asszony testében lángol ... Ej, parancsolni kell a remegő kéznek, a riadozó léleknek: ha kárhozat, akkor is inkább nékem, mint néki! És a virrasztó keze lassan nyúlt a barna cseppentőüveg után. . . . Soha még férfi ilyen kísértésen nem ment keresztül, — mondta a férfi az asszonynak." A tengerparton ültek, szines sátorernyő alatt Tavasz volt körülöttük. A férfi nyugodt mozgású, komoly, karcsú ember volt: fiatal arca mellett kü­lönösen hatott, hogy a haja galambősz volt Az asszony bámulva és ijedezve hallgatta. Uj volt neki a történet. Nem volt épen nagyon eszes asszony, de nagyon szerette az urát és a szive meg­érttette vele, hogy nem szabad borzadnia tőle. ha­nem meg kell csókolnia a kezét Azt a kezet, amely a barna üveget fogta azon a súlyos éjszakán, amelyen a sötét hajból fehér hai lett. Azon az éjszakán, amelyen a férfi a parancs ellen küzdött: „Ne ölj!" — és amelyen legyőzetett. A parancs győzte le. A kicsiny asszony hallgatott Aztán nagyot lélegzett: — Értem is kár lett volna, — mondta szelí­den. — De ezekért itt? A homokos parton két kis gyermek játszott. Egy fiu, meg egy kislány. Nevettek, sikongattak, él­tek. Integettek az anyjuknak. A kicsi asszony, aki már kissé kezdett elhízni a jólléttől és az egészség­től, nem nézhette sokáig: lefutott hozzájuk és velük hempergett és kacagott. Harangok zúgtak messziről, Velence felöl. A férfi lehajtotta a fejét. Imádkozott Ismétlem, — fejezte be Vass helyettes mi­niszterelnök előadását — nem fogjuk tűrni, hogy a kormányzó szemé­yét sérbarántsák és nem fogjuk tűrni, hogy orradalmi váltóra állitsák át az ország kon­szolidációjának útját. Nem tűrjük, hogy ebben az országban, amikor gaz­daságilag olyan nehéz helyzetben van, megzavarják a miniszterelnöknek külföldi tárgyalásait. — Ami a Somogyi—Bacsó-gyilkosság tettei seinek megbüntetését illeti, nem mondhatok egyei bet, mint amit mindig hangsúlyoz a kormány, hogy; semmi más cél nem vezeti, mint az, hogy a tettesek, ha elérhetők, ha perrendszerüleg rájuk bizonyítható, a tett, amennyiben büntetésüket megérdemlik, méltó büntetésüket elvegyék. Ebben az ügyben nincs más törekvése a kormánynak. A sajtó képviselői kérdést intéztek ezután a helyettes miniszterelnökhöz, hogy a nemzetgyűlés szerdai ülésén szóba kerülhet-e az ügy és a kor­mány minő álláspontra kiván helyezkedni az ügy parlamenti tárgyalásával szemben•? — Mivel a Ház sürgősség mellett nyolcórás üléseken tárgyalja a választójogi javaslatot — fön lelte Vass helyettes miniszterelnök, — a Ház elnöki sége a nyilvánvalóan több oldalról hozzá intézeti kérdésekre, hogy engedjék meg az ügy parlamenti pertraktálásáí, nem fog engedélyt adni, azzal az indokolással, hogy ebben az egész közvéleményt kétségtelenül érdeklő kérdésben miniszteri nyilat­kozat úgyis el fog hangzani. A nemzetgyűlés szerdai ülésének kezdetén én mint helyettes miniszterelnök fogok nyi­latkozni az ügyről a kormány nevében. Arra a kérdésre, hogy Beniczky ellen milyen címen indul meg az eljárás, a helyettes miniszterel­nök igy válaszolt: — Beniczky ödön ellen kormányzósértés vádja miatt a bűnvádi eljárás megindult. Jelenleg egy megelőző ügyből kifolyólag kétheti fogházbün­tetését tölti. — És a tizennégy nap lateltével szabadon­bocsátják? — Azt nem tudom, — felelte Vass miniszteri elnök. Itt Rakovszky belügyminiszter is közbeszólt* — A bíróság intézkedik abban, nem a kor­mány. — És milyen eljárás indul meg az illető újság ellen ? — Azt ebben a pillanatban még nem tudom megmondani — felelte Vass miniszter. — A bel­ügyminiszter ur épen most érkezett meg vidékről, még csak ezután fogok vele erről a kérdésről ta* nácskozni. fin magam is permanenciában maradok. A belügyminiszter ur a referenseivel megtanács­kozza a dolgot és azután majd együtt letárgyaljuk. Megállapítottuk, hogy a Beniczky vallomása és az újságban közölt tudósítás szövege teljesen azonos. Arra a kérdésre, hogy a nemzetgyűlésnek lesz-e alkalma bővebben foglalkozni a kérdéssel, Vass helyettes miniszterelnök igy felelt: — A kormánynak semmi oka sincs arra, hogy bármit is rejtegessen. Én csak attól óvom a nemzetgyűlést, hogy a politikai szenvedelmek nagyon nehezen lecsendesített légkörében ez ujabb politikai bomba ne okozzon ujabb fe­szültségeket és izgalmakat. Elég feszültség van a választójogi kérdés körül is. Miért kellett ezt a politikai bombát felrobbantani?\ Ha bizonyítékokat hoz, nem vénasszonyos pletyká­kat, rendben van, átadjuk a bíróságnak. De miért kellett ezt politikává átbélyegezni és miért kellett felnyúlni az államfő személyéig? . . . Valaki közbevetette, hogy a szocialisták arra hivatkoznak, hogy ez az egykori fővezérre vonat-,

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék