Pesti Hírlap, 1925. június (47. évfolyam, 123-143. szám)
1925-06-03 / 123. szám
1925 június 3., szerda, közik, nem pedig a kormányzóra, mire Vass miniszter azt válaszolta: hogyan lehet ma elválasztani a volt fővezért a jelenlegi kormányzótól? — A kormányzó akarata akadályozta meg, hogy ebben az országban a kommün után nagyobb bajok nem történtek s– mondotta a beszélgetés folyamán Vass József. Felemlítették a cikknek egyes részleteit, többek közt egy tiszti vacsorán történt nyilatkozatot, amelyet a kormányzó tett volna. Erre nézve a helyettes miniszterelnök a következőket mondotta: — A fővezér úr egyetlen egyszer volt közös étkezésen tisztjeivel a Gellért-szállóban, akkor, amikor kormányzónak megválasztották és elbúcsúzott tőlük. Egyébként mindig külön étkezett a családjával Arra a hírre, hogy más személyiségek ellen, nevezetesen Beniczky bűntársai vagy felbujtói ellen is készül-e nyomozás, illetőleg bűnvádi eljárás, a következő felvilágosítást kaptuk: — Ez a független biróság dolga. Ki-Brrhány nem tudja, hogy vannak-e mások Benicz mögött, általában, hogy egy szervezett komplettról van-e szó. Most a Somogyi—Bacsó-gyilkosság nyomozására terelődött a szó és többen felemlítették, hogy azokat az adatokat, amelyeket a szocialisták lapja közölt, felhasznál-e a kormány? Rakovszky belügyminiszter felelt. Ezek az adatok a Ház asztalán feküsznek. Beniczky felmentést kapott arra vonatkozólag, hogy mondjon el mindent, amit a gyilkosságra vonatkozóan belügyminiszteri minőségben megtudott. A hivatali titkot ott sértette meg, hogy vallomásában össze-vissza hordott olyan hivatalos titkot képező dolgokat, amelyek ezzel az üggyel semmiféle összefüggésben nincsenek. Az ő felmentése a gyilkossági ügyre vonatkozik, erre nézve pedig egyetlen új adatot sem hozott fel. Fass helyettes miniszterelnök s reflektált erre a kérdésre. — Ha ítélettel volna befejezve a Somogyi-per, akkor is megvolna a perújítás lehetősége, hogy a meghozott ítéletet megváltoztassák. A vallomásnak azt a célt kellett volna szolgálni, hogy bizonyítékokat hozzon, amelyek alapján ez a befejezetlenül maradt ügy befejezhető lett volna. Nekünk magyar királyi kormánynak semmi kifogásunk sincs az ellen. Tessék bizonyítékokat hozni . . . A helyettes miniszterelnök ezután szóbahozta, hogy a fővárosban milyen különböző pletykákat és rágalmakat terjesztenek ezzel az üggyel kapcsolatban Azt suttogják, hogy a minszterelnöknek tudomása volt Beniczky vallomásáról előre s hogy ennek dacára szépen összegombolta kabátját és elutazott Genfbe, hogy ő aspirált az államfői méltóságra, hogy nádor akar lenni, és hogy ennek következtében neki kellemesek ezek a harcok. Csak azért említi fel ezeket a rágalmakat, amelyeket tudatosan terjesztenek, mert tudja, hogy a józan ítélőképes- Az eleven végrevidelet. pr. Hitler Haggard. (9) Egy tartomány főkormányzója, bármekkora úr legyen is különben, az angol társadalom előtt nem valami hozzáférhetetlen istenség. Megjelenése egyetlen londoni előkelő társaságban sem kelt különösebb feltűnést. Azonban teljesen más lesz a helyzet, ha ennek az előkelő testületnek valamelyik tagja hajóra száll, hogy arra a földre utazzék, amelyet kormányoznifog. Leveti magáról a közönséges emberi sajátosságokat és a mennyei hatalmasságoknál nem sokkal kisebb hatalommá növekedik. És ehhez Lord Holmhurstnál senki sem értett jobban és érdemes lett volna olyanoknak, akik az emberi lélek tanulmányozásával foglalkoznak, figyelni azt az átalakulást, amelyen a kis ember hajóra szállása óta keresztülment s amely egyre növekedett, amint a hajó közeledett a világrész felé, amelynek királya ő lesz. Úgy emelkedett öntudata fokról-fokra, mint a hőmérő, ha leviszik nagy mélységekre, a föld tüzes központja felé, vagy kiviszik a forró napsütésre. — Ismétlem, Mylord, — hangzott Mr. Meeson éles hangja, — hogy az örökös peerség elve nemzetünknek legdicsőbb hagyománya, amely a régi időkből fennmaradt, így van miért előre igyekeznünk. Egyik nemzedék megszerzi a pénzt, a második nemzedék pedig megkapja hozzá a címet. Nézzük például lordságodat. Lordságod jelenleg gyönyörű pozícióban van, de, ha jól tudom, lordságod atyja épúgy kereskedő ember volt, mint én. . — Hm! Igen,... nem egészen, Mr. Meeson, — szakította félbe Meesont. — Ugyan, az Isten áldja meg, ki lehet az az igen csinos leány, akivel Lady Holmhurst beszélget? — Nézze lordságod, vegyünk például egy esetet, — folytatta a könyörtelen Meeson, aki épúgy, mint a legtöbb magafajtájú ember, szinte babonás PEST! HÍRLAP jéggel biró közvélemény undorral fordul el ezektől. A beszélgetést a következő szavakkal fejezte be: — A magyar sajtó egyetlen orgánumáról sem tudom feltételezni, hogy a legmagasabb állami tekintélyt destruálná és forradalmat akarna csinálni, — mert hogy ez forradalmi , törekvés, amit itt bizonyos oldalról előkészítettek, az egészen bizonyos . . . Beniczky Ödön ellen kormányzósértés miatt ' bUnváái ea$ai*as£ indítottak* M volt &e£U«gytnlni&ztat* a MontaiS tlioMantást is megsértette. 1Gvtartoztatttittat&$jy fogavics fogházbüntetését kzitöítse. Hétfőn délelőtt két detektív jelent meg Beniczky Ödön Múzeum utca 5. számú lakásán, de nem találták odahaza a volt belügyminisztert. A déli órákban ismét megjelent a két detektív, de Beniczky Ödön anyósa közölte velük, hogy veje még mindig nincs odahaza. A detektívek erre kijelentették, hogy felkutatják a lakást és megnézik, hogy tényleg távol van-e. A detektívek végigjárták a szobákat, felnyitották a szekrényeket, megnézték az ágyak alját, majd kijelentették, hogy miután Beniczky Ödön tényleg nincs odahaza, megvárják, amig hazaérkezik. Egy darabig várt is a két detektív, azután eltávoztak. Délután három órakor végre megérkezett Beniczky Ödön. Egy perccel később már is csengettek és Beniczky Ödönt két másik detektív kereste. — Utasításunk van arra, — mondották — hogy a kegyelmes urat azonnal előállítsuk a főkarpitányságra— Miért? — kérdezte csodálkozva Beniczky Ödön. A detektívek nem tudtak választ adni erre a kérdésre, csupán a kapott parancsra hivatkoztak. A két detektív dr. Horváth Antal rendőrfőtanácsoshoz, a főkapitányság központi ügyeletének vezetőjéhez kisérte Beniczkyt. horváth rendőrrtőtanácsos közölte Beniczky Ödönnel, hogy a kir. ügyészség megkeresésére letartóztatja és átkísérteti az ügyészségre. — Miért? Milyen címen? — kérdezte Beniczky Ödön, de a rendőrfőtanácsos sem adott kérdésére kielégítő választ. Beniczkyt a központi ügyelet vezetője intézkedésére hétfő délután negyed ötkor egy csukott autóban átszállították az ügyészségre. Dr. Schreiber Dániel rendőrkapitány és két detektív kisérte Beniczkyt. Dr. Strache Gusztáv főügyész, a kir. ügyészség elnöke, úgy rendelkezett, hogy Beniczky Ödönt vezessék a fogházba és ott adják át a fogház vezetőségének. Ez délután öt órakor meg is történt. A fogiház formaságainak megfelelően történt a volt belügyminiszternek a fogiház lakói közé való „befogadása." A fogház törzskönyvének 2554. számú rovatába a következő adatokat jegyezték be: Beniczky Ödön 47 éves magánzó. Sajtó utján elkövetett rágalmazás miatt tizennégy napi fogházra elitélve. Az államrendőrség főkapitánysága által büntetése kitöltése végett előállítva. Beniczky Ödön abban a hiszemben volt, hogy a katonai ügyészségen tett vallomásának publikatisztelettel nézett a főúri világra. — Én, nem átallom bevallani lordságodnak, jó csomó pénzt összegyűjtöttem, mi akadályozza meg tehát az én utódomat, — feltéve, hogy van utódom, — abban, hogy hasznát vegye ennek a pénznek és olyan pozícióba emelkedhessék, melyet lordságod oly méltó módon tölt be? — Természetesen, Mr. Meeson. Kitűnő eszme az ön utódja számára. De bocsásson meg, Lady Holmhurst magához intett. — És ezzel sietve eltávozott, Meeson azonban most is követte. — John, kedvesem, — mondotta Lady Holmhurst, — be foglak mutatni Miss Smithersnek, — annak a Miss Smithersnek, akiről már beszéltünk s akinek a könyvét te is olvastad. A férjem, Miss Smithers! Lord Holmhurst, — aki, ha csak fontos állami ügyek le nem kötötték, igen szerette a csinos hölgyeket nézegetni (de vájjon melyik jóravalóférfi nem szereti ?) — igen udvariasan meghajtotta magát és épen azt magyarázta Augustának, hogy mennyire örül, hogy megismerkedhetik vele, mikor Mr. Meeson, aki csak most vette Augustát észre, szintén megérkezett a helyszínre. Afelett való nagy meglepetésében, hogy őt ilyen előkelő társasággal, úgy látszik, a legjobb viszonyban találja, nem is tudta hirtelen, miképen viselkedjék vele szemben. Lady Holmhurst, félreértve habozását, kissé kimért hangon — mert nem szerette túlságosan Meeson urat, — bemutatta őt Augustának. Augusta erre, — mint néha velünk is megesik — egy pillanat alatt elhatározta magát, ő nem akart többé hallani Mr. Meesonról; végez vele s azután jöjjön, aminek jönni kell. Tehát, mikor Meeson kinyújtott kézzel közeledett feléje, kiegyenesítette magát s hideg, határozott hangon így szólt: — Én már ismerem Mr. Meesont, Lady Holmhurst, és igazán nem kívánok vele érintkezni. Mr. Meeson nem szépen viselkedett velem szemben. Mása miatt tartóztatták le és a törzskönyvbe való bevezetéskor derült ki, hogy letartóztatása más okból történt. Beniczky Ödön három évvel ezelőtt egy nyilatkozatban megtámadta a szabad királyválasztó politikusokat, köztük Sréter István volt honvédelmi minisztert. Sréter sajtópert indított Beniczky Ödön ellen és rágalmazás miatt jogerősen tizennégy napi fogházbüntetésre ítélte a Kúria. Beniczky Ödön tizennégy napi fogházbüntetése karácsony után néhány nappal vált jogerőssé. Akkor büntetése kitöltésére halasztást kért, amelyet meg is kapott. Amikor a halasztása lejárt, további haladékot adtak neki, majd harmadszor is halasztást kapott azzal, hogy június 2-ikán, kedden reggel kilenc órakor jelentkeznie kell az ügyészség fogházában büntetésének kitöltésére. Kedden reggel kilenc órakor kellett volna jelentkeznie Beniczky Ödönnek, de már hétfő délután letartóztatta a rendőrség, miután ilyen értelmű utasítást kapott a főügyésztől. Beniczky Ödönnek egy nappal korábban történt őrizetbevételére vonatkozólag az első pillanatban az illetékes körök nem adtak kellő felvilágosítást, de már akkor nyilvánvalóvá vált, hogy a letartóztatás nem a vallomás publikálása miatt történt, har nem csak azzal hozható kapcsolatba. Az ügyészség felfogása szerint ugyanis a büntetés letöltésére adott halasztás egy olyan kedvezmény, amelyet a halasztás lejárta előtt az ügyészség bármikor meg is vonhat. Miután Beniczky Ödön személyi adatait bejegyezték a törzskönyvbe, felvezették a második emelet 11-es számú cellájába. Ez a cella csak egy személy befogadására alkalmas és annyiban különbözik a többi celláktól, hogy villannyal világítható. Beniczky Ödönre rázárták a cella vasajtaját és attól a pillanattól kezdve ugyanolyan elbánásban részesül, mint a fogház többi lakói. Még hétfő délután azt az óhaját fejezte ki Beniczky Ödön, hogy hozzanak be részére ágyneműt. Ezt az esti órákban Múzeum körúti lakásáról be is hozták a fogházba. Ugyanakkor azt kérte, hogy egy közeli vendéglőből fogsága tartama alatt kosztot vigyenek részére. A fogház vezetősége erre nézve is megadta az engedélyt és kedd reggeltől kezdve egy közeli klub vendéglőse szállítja Beniczky Ödön részére naponta háromszor az élelmet. Kedden délelőtt Beniczky Ödönt felkereste a fogházban anyósa, Dr. Kovács Péter ügyészségi alelnök engedélyt adott a beszélgetésre azzal a kike— Szavamra, — mormogta magában Lord Holmhurst, — igazán nem csodálom, ha neki már elég volt belőle. Okos egy kisleány! Lady Holmhurst kissé meglepetten nézett rá. De egyszerre eszébe jutott valami. — Hja, természetesen!"— kiáltott fel. — Úgy emlékszem, Mr. Meeson adta ki a Jemima fogadalmát. Persze, persze! No, de ebédhez hívnak bennünket. Menjünk, Miss Smithers, mert elveszítjük helyeinket, amelyeket a kapitány nekünk ígért. — S el is mentek, ott hagyván Mr. Meesont, aki ráért azon gondolkozni, hogy ilyesmi még életében nem történt vele. A Kenguru fedélzetén pedig nem volt egy könyvelő vagy írnok sem, akin haragját kitölthette volna. Most pedig, kedves Miss Smithers, — mondotta Lady Holmhurst, mikor kiültek ebéd után a holdfényre, a kormánykerék közelébe, — talán elmondhatná, miért nem szereti Mr. Meesont, akit, mellékesen megjegyezve, a magam részéről utálok. De ha nem akarja, én azt sem bánom. Augusta azonban akarta s hamarosan elmondta az egész szomorú történetet új barátnőjének. Szegény leány roppant boldog volt, hogy végre van valakije, aki előtt bizalommal kipanaszkodhatja magát. — Nohát, — mondotta Lady Holmhurst, aki könnyes szemekkel hallgatta végig szegény kis Jeannie halálának szomorú történetét, — mondhatom, hogy valamennyi gonosz ember közül, akiről valaha hallottam, azt hiszem, ez a maga kiadója a leggonoszabb! Soha többé szóba nem állok vele s a férjemnek is megmondom, hogy ő se tegye. De nem, van ennél jobb tervem is: össze fogja még ő tépni azt a szerződést, olyan igaz, mint ahogy Bessie Holmhurst a nevem; össze fogja tépni, vagy pedig... — és öklét rázta a láthatatlan Meeson irányába. (Folyt. köv.)