Pesti Hírlap, 1925. június (47. évfolyam, 123-143. szám)

1925-06-03 / 123. szám

1925 június 3., szerda, közik­, nem pedig a kormányzóra, mire Vass mi­niszter azt válaszolta: hogyan lehet ma elválasztani a volt fővezért a jelenlegi kormányzótól? — A kormányzó akarata akadályozta meg, hogy ebben az országban a kommün után nagyobb bajok nem történtek s– mondotta a beszélgetés folyamán Vass József. Felemlítették a cikknek egyes részleteit, többek közt egy tiszti vacsorán történt nyilatkozatot, ame­lyet a kormányzó tett volna. Erre nézve a helyettes miniszterelnök a következőket mondotta: — A fővezér úr egyetlen egyszer volt közös ét­kezésen tisztjeivel a Gellért-szállóban, ak­kor, ami­kor kormányzónak megválasztották és elbúcsúzott tőlük. Egyébként mindig külön étkezett a csa­ládjával Arra a hírre, hogy más személyiségek ellen, nevezetesen Beniczky bűntársai vagy felbujtói ellen is készül-e nyomozás, illetőleg bűnvádi eljárás, a következő felvilágosítást kaptuk: — Ez a független biróság dolga. K­i-Brrhány nem tudja, hogy vannak-e mások Benicz mögött, általában, hogy egy szervezett komplettról van-e szó. Most a Somogyi—Bacsó-gyilkosság nyomozá­sára terelődött a szó és többen felemlítették, hogy azokat az adatokat, amelyeket a szocialisták lapja közölt, felhasznál-e a kormány? Rakovszky belügyminiszter felelt. Ezek az adatok a Ház asztalán feküsznek. Beniczky felmen­tést kapott arra vonatkozólag, hogy mondjon el min­dent, amit a gyilkosságra vonatkozóan­ belügymi­niszteri minőségben megtudott. A hivatali titkot ott sértette meg, hogy vallomásában össze-vissza hor­dott olyan hivatalos titkot képező dolgokat, amelyek ezzel az üggyel semmiféle összefüggésben nincse­nek. Az ő felmentése a gyilkossági ügyre vonatko­zik, erre nézve pedig egyetlen új adatot sem hozott fel. Fass helyettes miniszterelnök s reflektált erre a kérdésre. — Ha ítélettel volna befejezve a Somogyi-per, akkor is megvolna a perújítás lehetősége, hogy a meghozott ítéletet megváltoztassák. A vallomásnak azt a célt kellett volna szolgálni, hogy bizonyíté­kokat hozzon, amelyek alapján ez a befejezetlen­ü­l maradt ügy befejezhető lett volna. Nekünk magyar királyi kormánynak semmi kifogásunk sincs az ellen. Tessék bizonyítékokat hozni . . . A helyettes miniszterelnök ezután szóbahozta, hogy a fővárosban milyen különböző pletykákat és rágalmakat terjesz­tenek ezzel az üggyel kapcsolatban Azt suttogják, hogy a minszterelnöknek tudo­mása volt Beniczky vallomásáról előre s hogy en­nek dacára szépen összegombolta kabátját és eluta­zott Genfbe, hogy ő aspirált az államfői méltóságra, hogy nádor akar lenni, és hogy ennek következté­ben neki kellemesek ezek a harcok. Csak azért említi fel ezeket a rágalmakat, amelyeket tudatosan terjesztenek, mert tudja, hogy a józan ítélőképes- Az eleven végrevidelet. pr. Hitler Haggard. (9) Egy tartomány főkormányzója, bármekkora úr legyen is különben, az angol társadalom előtt nem valami hozzáférhetetlen istenség. Megjelenése egyetlen londoni előkelő társaságban sem kelt kü­lönösebb feltűnést. Azonban teljesen más lesz a helyzet, ha ennek az előkelő testületnek valamelyik tagja hajóra száll, hogy arra a földre utazzék, amelyet kormányozni­­fog. Leveti magáról a közön­séges emberi sajátosságokat és a mennyei hatal­masságoknál nem sokkal kisebb hatalommá növe­kedik. És ehhez Lord Holmhurstnál senki sem értett jobban és érdemes lett volna olyanoknak, akik az emberi lélek tanulmányozásával foglalkoz­nak, figyelni azt az átalakulást, amelyen a kis em­ber hajóra szállása óta keresztülment s amely egyre növekedett, amint a hajó közeledett a világ­rész felé, amelynek királya ő lesz. Úgy emelkedett öntudata fokról-fokra, mint a hőmérő, ha leviszik nagy mélységekre, a föld tüzes központja felé, vagy kiviszik a forró napsütésre. — Ismétlem, Mylord, — hangzott Mr. Meeson éles hangja, — hogy az örökös peerség elve nem­zetünknek legdicsőbb hagyománya, amely a régi időkből fennmaradt, így van miért előre igyekez­nünk. Egyik nemzedék megszerzi a pénzt, a máso­dik nemzedék pedig megkapja hozzá a címet. Néz­zük például lordságodat. Lordságod jelenleg gyö­nyörű pozícióban van, de, ha jól tudom, lordságod atyja épúgy kereskedő­ ember volt, mint én. . — Hm! Igen,... nem egészen, Mr. Meeson, — szakította félbe Meesont. — Ugyan, az Isten áldja meg, ki lehet az az igen csinos leány, akivel Lady Holmhurst beszélget? — Nézze lordságod, vegyünk például egy ese­tet, — folytatta a könyörtelen Meeson, aki épúgy, mint a legtöbb magafajtájú ember, szinte babonás PEST! HÍRLAP jéggel biró közvélemény undorral fordul el ezektől. A beszélgetést a következő szavakkal fe­jezte be: — A magyar sajtó egyetlen orgánumáról sem tudom feltételezni, hogy a legmagasabb állami tekintélyt destruálná és forradalmat akarna csi­nálni, — mert hogy ez forradalmi , törekvés, amit itt bizonyos oldalról előkészítettek, az egészen bi­zonyos . . . Beniczky Ödön ellen kormányzósértés miatt ' bUnváái ea$ai*as£ indítottak* M volt &e£U«gytnlni&ztat* a MontaiS tlioMantást is megsértette. 1Gvtartoztatttitt­at&$jy fogavics fogházbüntetését kzitöítse. Hétfőn délelőtt két detektív jelent meg Be­niczky Ödön Múzeum­ utca 5. számú lakásán, de nem találták odahaza a volt belügyminisztert. A déli órákban ismét megjelent a két detektív, de Be­niczky Ödön anyósa közölte velük, hogy veje még mindig nincs odahaza. A detektívek erre kijelen­tették, hogy felkutatják a lakást és megnézik, hogy tényleg távol van-e. A detektívek végigjárták a szobákat, felnyitották a szekrényeket, megnézték az ágyak alját, majd kijelentették, hogy miután Beniczky Ödön tényleg nincs odahaza, megvárják, amig hazaérkezik. Egy darabig várt is a két de­tektív, azután eltávoztak. Délután három órakor végre megérkezett Be­niczky Ödön. Egy perccel később már is csenget­tek és Beniczky Ödönt két másik detektív kereste. — Utasításunk van arra, — mondották — hogy a kegyelmes urat azonnal előállítsuk a főkar­pitányságra­— Miért? — kérdezte csodálkozva Beniczky Ödön. A detektívek nem tudtak választ adni erre a kérdésre, csupán a kapott parancsra hivatkoztak. A két detektív dr. Horváth Antal rendőrfőtanácsos­hoz, a főkapitányság központi ügyeletének vezetőjé­hez kisérte Beniczk­yt. horváth rend­őrrtőtanác­sos közölte Beniczky Ödönnel, hogy a kir. ügyészség megkeresé­sére letartóztatja és átkísérteti az ügyész­ségre. — Miért? Milyen címen? — kérdezte Be­niczky Ödön, de a rendőrfőtanácsos sem adott kér­désére kielégítő választ. Beniczkyt a központi ügyelet vezetője intézke­désére hétfő délután negyed ötkor egy csukott autó­ban átszállították az ügyészségre. Dr. Schreiber Dániel rendőrkapitány és két detektív kisérte Be­niczkyt. Dr. Strache Gusztáv főügyész, a kir. ügyészség elnöke, úgy rendelkezett, hogy Beniczky Ödönt vezessék a fogházba és ott adják át a fogház vezetőségének. Ez délután öt órakor meg is történt. A fogiház formaságainak megfelelően történt a volt belügymi­niszternek a fogiház lakói közé való „befogadása." A fogház törzskönyvének 2554. számú rovatába a következő adatokat jegyezték be: Beniczky Ödön 47 éves magánzó. Sajtó utján elkövetett rágalmazás miatt tizennégy napi fogházra elitélve. Az államrendőrség főkapitánysága által büntetése kitöltése végett előállítva. Beniczky Ödön abban a hiszemben volt, hogy a katonai ügyészségen tett vallomásának publika­tisztelettel nézett a főúri világra. — Én, nem átal­lom bevallani lordságodnak, jó csomó pénzt össze­gyűjtöttem, mi akadályozza meg tehát az én utódo­mat, — feltéve, hogy van utódom, — abban, hogy hasznát vegye ennek a pénznek és olyan pozícióba emelkedhessék, melyet lordságod oly méltó módon tölt be? — Természetesen, Mr. Meeson. Kitűnő esz­me az ön utódja számára. De bocsásson meg, Lady Holmhurst magához intett. — És ezzel sietve eltá­vozott, Meeson azonban most is követte. — John, kedvesem, — mondotta Lady Holm­hurst, — be foglak mutatni Miss Smithersnek, — annak a Miss Smithersnek, akiről már beszéltünk s akinek a könyvét te is olvastad. A férjem, Miss Smithers! Lord Holmhurst, — aki, ha csak fontos ál­lami ügyek le nem kötötték, igen szerette a csinos hölgyeket nézegetni (de vájjon melyik jóravaló­férfi nem szereti ?) — igen udvariasan­ meghajtotta magát és épen azt magyarázta Augustának, hogy mennyire örül, hogy megismerkedhetik vele, mikor Mr. Meeson, aki csak most vette Augustát észre, szintén megérkezett a helyszínre. Afelett való nagy meglepetésében, hogy őt ilyen előkelő társasággal, úgy látszik, a legjobb viszonyban találja, nem is tudta hirtelen, miképen viselkedjék vele szemben. Lady Holmhurst, félreértve habozását, kissé ki­mért hangon — mert nem szerette túlságosan Mee­son urat, — bemutatta őt Augustának. Augusta erre, — mint néha velünk is megesik — egy pilla­nat alatt elhatározta magát, ő nem akart többé hal­lani Mr. Meesonról; végez vele s azután jöjjön, aminek jönni kell. Tehát, mikor Meeson kinyújtott kézzel köze­ledett feléje, kiegyenesítette magát s hideg, hatá­rozott hangon így szólt: — Én már ismerem Mr. Meesont, Lady Holmhurst, és igazán nem kívánok vele érintkezni. Mr. Meeson nem szépen viselke­dett velem szemben. Mása miatt tartóztatták le és a törzskönyvbe való be­vezetéskor derült ki, hogy letartóztatása más okból történt. Beniczky Ödön három évvel ezelőtt egy nyi­latkozatban megtámadta a szabad királyválasztó politikusokat, köztük Sréter István volt honvédelmi minisztert. Sréter sajtópert indított Beniczky Ödön ellen és rágalmazás miatt jogerősen tizennégy napi fogházbüntetésre ítélte a Kúria. Beniczky Ödön ti­zennégy napi fogházbüntetése karácsony után né­hány nappal vált jogerőssé. Akkor büntetése kitöl­tésére halasztást kért, amelyet meg is kapott. Ami­kor a halasztása lejárt, további haladékot adtak neki, majd harmadszor is halasztást kapott azzal, hogy június 2-ikán, kedden reggel kilenc órakor jelentkeznie kell az ügyészség fogházában büntetésének kitöltésére. Kedden reggel kilenc órakor kellett volna je­lentkeznie Beniczky Ödönnek, de már hétfő dél­után letartóztatta a rendőrség, miután ilyen értelmű utasítást kapott a főügyésztől. Beniczky Ödönnek egy nappal korábban történt őrizetbevételére vonat­kozólag az első pillanatban az illetékes körök nem adtak kellő felvilágosítást, de már akkor nyilván­valóvá vált, hogy a letartóztatás nem a vallomás publikálása miatt történt, har nem csak azzal hozható kapcsolatba. Az ügyészség felfogása szerint ugyanis a büntetés letöltésére adott halasztás egy olyan ked­vezmény, amelyet a halasztás lejárta előtt az ügyész­ség bármikor meg is vonhat. Miután Beniczky Ödön személyi adatait be­jegyezték a törzskönyvbe, felvezették a második emelet 11-es számú cellájába. Ez a cella csak egy személy befogadására alkalmas és annyiban külön­bözik a többi celláktól, hogy villannyal világítható. Beniczky Ödönre rázárták a cella vasajtaját és attól a pillanattól kezdve ugyanolyan elbánásban részesül, mint a fogház többi lakói. Még hétfő délután azt az óhaját fejezte ki Be­niczky Ödön, hogy hozzanak be részére ágyneműt. Ezt az esti órákban Múzeum­ körúti lakásáról be is hozták a fogházba. Ugyanakkor azt kérte, hogy egy közeli vendéglőből fogsága tartama alatt kosz­tot vigyenek részére. A fogház vezetősége erre nézve is megadta az engedélyt és kedd reggeltől kezdve egy közeli klub vendéglőse szállítja Beniczky Ödön részére naponta háromszor az élelmet. Kedden délelőtt Beniczky Ödönt felkereste a fogházban anyósa, Dr. Kovács Péter ügyészségi al­elnök engedélyt adott a beszélgetésre azzal a kike­— Szavamra, — mormogta magában Lord Holmhurst, — igazán nem csodálom, ha neki már elég volt belőle. Okos egy kisleány! Lady Holmhurst kissé meglepetten nézett rá. De egyszerre eszébe jutott valami. — Hja, természetesen!"— kiáltott fel. — Úgy emlékszem, Mr. Meeson adta ki a Jemima fogadal­mát. Persze, persze! No, de ebédhez hívnak ben­nünket. Menjünk, Miss Smithers, mert elveszítjük helyeinket, amelyeket a kapitány nekünk ígért. — S el is mentek, ott hagyván Mr. Meesont, aki rá­ért azon gondolkozni, hogy ilyesmi még életében nem történt vele. A Kenguru fedélzetén pedig nem volt egy könyvelő vagy írnok sem, akin haragját kitölthette volna. Most pedig, kedves Miss Smithers, — mon­dotta Lady Holmhurst, mikor kiültek ebéd után a holdfényre, a kormánykerék közelébe, — talán el­mondhatná, miért nem szereti Mr. Meesont, akit, mellékesen megjegyezve, a magam részéről utálok. De ha nem akarja, én azt sem bánom. Augusta azonban akarta s hamarosan el­mondta az egész szomorú történetet új barátnőjén­­ek. Szegény leány roppant boldog­ volt, hogy végre van valakije, aki előtt bizalommal kipanasz­kodhat­ja magát. — Nohát, — mondotta Lady Holmhurst, aki könnyes szemekkel hallgatta végig szegény kis Jeannie halálának szomorú történetét, — mondha­tom, hogy valamennyi gonosz ember közül, akiről valaha hallottam, azt hiszem, ez a maga kiadója a leggonoszabb! Soha többé szóba nem állok vele s a férjemnek is megmondom, hogy ő se tegye. De nem, van ennél jobb tervem is: össze fogja még ő tépni azt a szerződést, olyan igaz, mint ahogy Be­ssie Holmhurst a nevem­; össze fogja tépni, vagy pedig... — és öklét rázta a láthatatlan Meeson irányába. (Folyt. köv.)

Next