Pesti Hírlap, 1925. július (47. évfolyam, 144-170. szám)

1925-07-01 / 144. szám

v * C W .v; JDAPEST, 1925. •ÖFIZETESI ARAKt y hóra 40.000 korona, ;yedévre 120.000 kor. yes szám ára helyben, léken ós a pályaudvar» a 2000 kor., vasárnap W korona. Külíöldöo íszeres az előfizetési á> Ví-V^.v'JUL fii. 1 XLVII. ÉVFOLVAM, 144. (15.726) SfcAM. "TT^PTTT { ri i Vt i • . ' , JULIUS 1. LEGRA0Y TESTVEREK kiadása. Szerkesztőség, kiadóhivatal és Dyomda i Budapest, V. ker., Vilma« császár ut 78. szám. Telefon > 122—91. Fiók* kiadóhivatal i Budapest, CIL ker., Erzsébet-körút I ai „B1ROTA" rendszerű képeink: >pek a Léderer-tárgyalásról. — Vagi István Weisshaus Aladár — Képek a /HASz mzeiközi atlétikai versenyéről. — Panga­;z tábornok, a győztes görög forradalom ve­>e. — Rákosi Jenő a Jókai-villa emléktábla­eplezésén. — Képek az UTE motorkerek­pár versenyéről. .Henőrzés és Ellenérzés irta Rákosi Jenö. Chamberlain ur, az angol külügyminisz­egy interpellációra felelvén, megdicsérte osztrákokat, akik nagyon előzékenyen tel­.itik mind a föltételeket, amelyeket békéjük jok szab, azért lehetett a győzteseknek fog­kozniok a szövetségesközi ellenőrzés meg­intetésének kérdésével az osztrákokra nézve, magyarokra nézve ez lehetetlen s még nem Ini, mikor lesz lehetséges, mert itt a trianoni cének a hadseregre s katonai ügyekre vonat­ló klauzuláit főleg a hatóságok magatar­a miatt nem hajtják végre oly előzéke­in. Ez a nyilatkozat mondható felületesnek rosszakaratúnak is, mert hiszen épen a ílt napokban publikálták Genfben azt a va­ágot hivatalosan, hogy Magyarország a anoni békében reádiktált minden kötelessé­gek teljesen eleget tett. A népszövetségi ta­esnak ez a hivatalos nyilatkozata okozta ín a kisantanttal, különösen Románia gya­sitásaival szemben azt a diadalát a magyar talánynak, mellyel Bethlen Genfből meg­ázioruzva tért haza. Erről az angol küiügy­niszternek is tudomással kellene birnia, nyival inkább, mert maga is részt vett a afi tanácskozásban, de ő ezúttal, ugy látszik, iák látta információit nem a népszövetségi íácstól, sem nem a budapesti angol követ­étől, hanem inkább Bukarestből venni. Persze az angol világbirodalom külügy­niszterének a kicsi és megcsonkított Ma­arország olyan bagatell dolognak látszhatik, gy nem tartja érdemesnek, mikor a brit par­nentben róla a világ számára beszél, magát ormációi helyességéről biztossá tenni. De mint miniszter nem is, mint ember meg­adolhatná azt, hogy az arculcsapás egyen­n fájhat minden embernek (és nemzetnek), :intet nélkül a — staturájára. És felszisz­:n, ha gorombán tyúkszemére tipornak a pe s a góliát egyaránt. Az erkölcsi sérelem­nem is beszélek, amelyet elviselni nehéz, irkitől érjen is bennünket, akin nyomban gtorolni nem lehet. De hát a kárvallott embert hamar éri a gyen. Területünknek kétharmada, lakossá­íknak majdnem szintén kétharmada le- és satoltatott tőlünk. Fegyvereink, hajóink, ülőgépeink elkoboztattak. Vagyonúnkból osztattunk. Katonaságunk redukáltatott egy zsoldosseregre, mely nem tudná határain­sikeresen megvédeni, és mind ennek te­ibe a nyakunkra ültettek a mi költségünkre ellenőrző bizottságot. Már ez magában szégyenletes és megalázó, de nem csak ne­k, akik elszenvedjük, hanem a kis- és nagy­mtra nézve sokkal inkább. Mert valóban agni való hogy itt, ebben a megnyomori­országban egy bizottság őrizze tőlünk az ípai békét, s mi viseljük a költségeit. Ha ma minden emberünket — öreget, ifjat, ;onyt, gyereket fegyverbe állitunk, nem tu­k olyan hadsereget a határra küldeni, ami­it a mi szomszédaink állandóan fegyverben anak. Nem tudom, kit bélyegzett meg a külügyminiszter, amikor azt hirdeti, hogy . lehet Magyarországot ellenőrzés nélkül fni. Jaj Európának, ha szabadjára hagy­ezt a kis nemzetet, melyet úgyszólván :öltségen kell szanálni, hogy valahogyan rááll jon. Lédererné megváltoztatta eddigi vallomását és azt áttitia, hogy nem fér e, hanem teszerett tisztek gyilkolták mea Kode lkát. Sírva, zokogva vallott három óra hosszat az asszony. — Tagadta, hogy őás*m kot* is beismerte volna a gyukosságra való felbujt* st. Lederet» Gusztáv őrültet látszva, a bibliára való hivatkozással megtiltotta ;e kese gén -k fiogy a bünUgvröt egy szot is szöißon. A tultömött karzat lesve lesi a szenzációt, ami­kor — alig egy-két perccel a biróság bevonulása előtt — sarkában két börtönörrel megjelenik a te­remben a szörnyűséges rémtett legérdekesebb szerep­lője, a földarabolt hentesmestert elbájoló szőke dé­mon: Lóderer Ferencné. Első szempillantásra mi a különös figyelmet ébresztő, mi a rendkivüli rajta? Semmi, de semmi. Ékalakuan kivágott fekete trikó­ruhájában, ez a keskenyvállu, középtermetű, sem sovány, sem kövér, sem szép, sem csunva, első vi­rágzásán túllévő, de a hervadástól még messze járó liölgyecske mindenütt másutt észrevétlenül csúszna el a többi száz és a többi ezer hasonlóan jelenték­telen asszony között. Kissé puffadt arra — különö­sen a szemgödrök tájékán — észrevehetően vörös. Az izgalomtól? A sírástól? Vagy talán a festéktől? Szőke haja kontybafonva lapul meg hátul, mélyen a tarkója alatt. A görögös kontyhoz — egészen stil­szeríitlenttl — elöl kétoldalt hullámosan kisütve vi­seli a hajtincseit. A szemében nyugtalan izgalom, ahogy fürdkészö tekintete végigsiklik a hallgat ósá-, gon. Sok idő azonban nincsen a réve4e7í«j8»é. Belép a Wróaág. /oda kél! állni az e-s elvéiiy "élt* számot adni egy meggyilkolt ember életéről. Lédererné halk, de kellemes cseugi».- 1, tiszta, nyugodt hangon felel az elnök első kérdéseire. Az elnök felolvassa a vádiratot. Meleg, szelíden búgó, behízelgő hangja van az elnöknek. Hátborzongató furcsaság, hogy ez az atyai jóakarattal csendülő hang nem szelid intelmeket, vagy bölcs tanításokat olvas az előtte álló bűnös asszony fejére, hanem az ügyészi vádirat rettentően kegyetlen jogászi megha­tározásait: „hosszantartó ismételt rábeszéléssel és azzal a fenyegetéssel, hogy különben kénytelen Itaz tőle elválni, továbbá féltékenységének ismételt föl­keltésével férjét, rábirta arra, hogy Kodelka Feren­cet megölje." Vájjon ugyanilyen szelid, ugyanilyen melegen búgó és jóakaratot sugárzó lesz az elnök­hangja akkor is, amikor a végső szentenciát ki­mondja? „Kötél általi halál!" Ha a biróság a vád­iratban körülirott tényállást elfogadia. Lédererné bűnének ez az ára. Olyan magától értetődően, mi boldog békeidőben kiflinek a két krajcár. A feketébe öltözött bűnös asszony kicsit gör­nyedt háttal áll a biró előtt és szőke fejét könni edén előre hajtja. Az ablakon beáramló fény aranyszí­nűre festi a halántéka két oldalán kiondolált'haj­fürtöket. A fekete fejforma körül ez az arany; zőke abroncs olyan, mint valami aureola. Ez profanizá­lásnak hangzik, mégis ki kell mondani: mert az ártatlanságnak, a jóságnak, a szentségnek a szim­bóluma ennek az asszonyi szörnyetegnek a feje kö­rül olyan vérfagyasztó kontraszt, amelyik még kü­lönösebbé, még borzalmasabbá teszi a tárgyalóterem hangulatát. * A bűnös asszony megtört fekete alak;, hoz most az ébredő lelkiismeret kétségbeesett sikoh a il­lenék, a mindent beismerő magábaszállás Aki iv~ volt és ezt várta, Lédererné első szavaira beJátLaí; hogy csalódott. A fejére olvasott irtózalos bűnlajst­roiii cenmiit sem vett el. a bűnös asszony nyugi >. ból. És most, egyszerre itt van előttünk az a re: dki­vüliség, amelyet eddig hiába kerestünk Lédererne­ben: ez az önuralom, ez a szenvtelen magafegyel­mezéss, ez a minden szavát mérlegre tevő meg gon­dokság, ez a minden borzalommal dacoló vasidegzet már magasan fölötte van a mindennapiságnal " <V 7. elnök taktikája, hogy a kihallgatott vádlottat t sze­függöen, megszakítás nélkül engedi beszélni a bűn­cselekményről. Azzal sem törődik,, ha a vádló ínyegtelen részletekbe elkalandozik. Minden : figyel, imitt amott egy-egy jegyzetet vet az előtte fek­vő papirosra. Ezekre a részletekre szükség lesz íajd akkor, amikor a keresztkérdések áradatával a L> -z­szu vallomásban támadó ellentmondásokat és héza gokat feszegeti. Lédererné taktikája pedig az, hogy az így nyeri szabadságot kihasználva, szabatos biz­tonsággal sorakoztatja föl mindazt, ami mentségéül szolgálhat. Fölületes hallgató számára ez unalmas dolog, mert egészen lényegtelen dolgokról esik szó. Pontos beszámoló Kodelka jövéséről. menéséről, ve­De azt a különbséget is megfontolhatta volna Chamberlain, ami Ausztria és Magyar­ország helyzete közt van. Elvégre Ausztria széthullott ama különféle nemzetekre, ame­lyekből a századok folyamán a császár meka­nikusan összerótta a maga birodalmát. Lett külön Csehország, külön Lengyelország, külön Osztrákország. Mind valamikor külön király­ság. Magyarországnak pedig ideális geográ­fiai és ezeréves politikai egységét széttépték hatalmi szóval, képtelen határokat hagyva neki, egy fol imrendszert derékon törve és még magyar nemzetiségű lakosainak is négy­milliónyi 13lkét leszakitva fájáról, és Ausztriá­hoz csatolja egy virágzó darabját. Az osztrák németség együtt maradt, Alsó-Ausztria a mag.; dpesi ' irtományaival. És ennek az Ausztriának fenmaradt az a lehetősége, hogy, ha nem tud magában boldogulni, beleolvadhat a testvér-Németországba. Nekünk ellenben nincs hova mennünk, nekünk nincs hova ol­vadnunk. Mi nekünk egy ősi eredeti nyelvet, az e nyelven teremtett az európai kultura nivó­ján álló irodalmat és műveltséget kell fentar­tanunk és megvédelmeznünk. Egy dicső, vi­szontagságos történelem hagyományaihoz kell méltóknak lennünk. És azt hisszük, hogy vi­lágtörténeti hivatásunk is van, mint Európa őrállójának e világrész keletén. Mert nem sza­bad a nyugati nemzeteknek magukat abban a hitben ringatniok, hogy mert török és tatár már nem tör Európára, azért már minden ve­szedelme elmúlt a nyugati kulturának és civi­lizációnak. Ismerjétek fel, hogy épen e háború^ jobban mondva a béke következtében a keleti ortodoxia félelmesen nyomul előre, és csak idő kérdése, hogy e veszedelem félelmessé­gének óriási méreteket adjon, ha ismét munka­képes lesz, a bolsevista Oroszország. És ne kicsinyelje le senki se ebből a szempontból Ázsia belsejének nemzeti ébredését és lázas mozgalmait. Oda ki.ldjön Chamberlain ellenőrzőket és vegye észre, hogy bástyára és őrtornyokra van a nyugatnak itt a keleten szükségök. És ta­nulja meg a históriából, hogy ilyen bástya ezer év óta csak egy volt: a nyugati műveltséghez csatlakozott magyar nemzet, melyet Trianon­ban kerékbe törtek. Mi ezt tudjuk, mi e sze­rint' érzünk, e szerint ítéljük meg az erőszakos változásokat Európa mai helyzetében. Minket büszkévé tesz Chamberlain ur nyilatkozata. Én többre becsülöm az ő aggodalmát, mint a váll­veregetést, melyben Genfben részesítettek ben­nünket. Igen, ha rajtunk állana, mi nem a budget tételeibe eldugva, hanem nyíltan fegy­verkeznénk a mi jóvátételünkre és a jövendő veszedelmei elé. De azt is tudjuk, hogy amíg betegek vagyunk, egyelőre gyógyulnunk kell ós nem fegyverkeznünk De fegyverkeznünk is. Erkölcsi fegyverekre szert tennünk. És ennek egyik forrása az Ellenőrzés is, mert kiváltja belőlünk azt az Ellenérzést, melyre az eljö­vendő idők fordulataiban szükségünk leszen-

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék