Pesti Hírlap, 1925. augusztus (47. évfolyam, 171-194. szám)

1925-08-01 / 171. szám

BUDAPEST, 1925. XLVII. ÉVFOLYAM, 171. (15.753) SZÁM. TSZTI ELOFIZETESI ARAK. Egy hóra 10.000 korona, negyedévre 120.000 kor. Egyes szám ára helyben, vidéken és a pályaudvaro­kon 1000 kor., vasárnap •000 korona. Külföldön kétszeres az előfizetési ár PESTI LEGRADY TESTVÉREK kiadása. Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda­­ Budapest, V. ker., Vilmot császár­­ út 78. szám. Telefon­­ 122—91. Fiók­kiadóhivatal­­ Budapest, VII. ker., Erzsébet-körút | Pénz- és emberpocsékolás. Irta: Báró Szterényi József. Olcsóbban akartam elvégezni idei kúrá­mat, lévén mindenki takarékosságra utalva, az autón tettem meg az utat Joachimsthalba. [Ez bizonyára furcsán hangzik első hallásra. Pedig igy van, így ugyanis négy hét alatt vé­gezhettem el azt a kúrát, mely máskor hat he­tet vett igénybe és amellett intenzívebb kúrát is használhattam, egyesítve a karsbadi ivókú­rát a joachimsthali rádiumfürdőkkel. Sajnos, hogy elengedhetetlen szükségem van mindket­tőre. Ennek az olcsóbbságnak az a magyará­zata, hogy Joachimsthalban a lakás fél olyan drága, mint Karlsbadban, — mert drága bi­zony mind a kettő — a vasúti utazást pedig úgy megdrágították mindenütt, hogy annak árából nemcsak az oda és vissza autózás telik ki, hanem ingyenbe marad a naponkénti húsz­kilométeres­ oda és visszautazás. Nem is szólva arról, hogy a benzin odakünn literenként más­félezer koronával olcsóbb, mint nálunk. Persze nemcsak a benzinnel vagyunk így. Ennyire­­jutottak a vasúti tarifák folytonos emelésével. "A csehek rá is jöttek már erre és fürdőik ér­dekében harminchárom százalékos menetdíj­kedvezményt léptettek életbe, nagyon okosan a harmadik és második kocsiosztályokra kor­látozva ezt. Mert akinek módjában van az első osztály luxusára, az viszont utazzék kényelme­sen. Viszont a hálókocsitársaság azoknak a kényelméről is gondoskodni akarva, akik har­madik osztályban utazhatnak csak, bevezette ezek számára is a hálókocsit. Ezekben az in­tézkedésekben van meggondolás és demokrácia. Menet­jövőt kétszer léptem át a magyar, négyszer az osztrák, ugyanannyiszor a csali és kétszer a német határt. Mindannyiszor m­ás pontokon, aminek speciális oka volt. A magyar határt illetőleg az, hogy olyan rossz az országút az egyik vonalon, hogy helyesnek tartottam megkísérteni a másikat. Hogy va­lami nagy eltérés lenne a kettő között, nem állíthatnám. Az osztrák, a cseh határokon az egyik kivételesen nagyforgalmú cseh határ kivételével, mindenütt egy-egy állami­­közeg intézte a vám- és útlevélkezelést. A lehető leg­rövidebb idő alatt végezték el munkájukat és hozzátehetem, nem az alaposság rovására, a legnagyobb előzékenységgel. A német határ­állomások igen nagy forgalmúak, ott két-két ember volt. Már most hogyan né­znek ki a ma­gyar határállomások­? Elmondom az oroszvári belépésemet ennek illusztrálására. Körülbelül kétszáz-háromszáz lépésnyire egymástól tör­ténik az osztrák és a magyar ki-, illetve belé­pés. Az osztrák kilépésnél — ami megfordított irányban természetesen belépés — öt perc alatt elvégezte egy vámközeg négyünknek és az au­tónak vám- és útlevélügyét. A magyar belépés­nél elszedte útleveleinket mindenekelőtt két egyenruhás vámőr és várnunk kellett, míg azokat láttamozzák. Azon a kirendeltségen, mely három határállomást kezel, tizenkét vám­őr van erre a szolgálatra beosztva, tehát esik minden határállomásra négy. Az útlevél látta­mozása után tovább vélünk mehetni. De nem oda Buda. Az egyik vámőr fegyverrel felsze­relve — még szép, hogy nem szuronyt is sze­gezve — közli, hogy be kell bennünket kísér­nie a több mint négy és fél kilométer távol vámkirendeltségre. És nyomban fel is áll az autóra. Tehát fegyveres kísérettel megyünk. Közben van a rendőri kirendeltség Oroszvá­ron. Ott külön vizsgálják az útleveleket. Erre a célra van ott egy rendőrkapitány, négy tiszt­viselő, négy rendőr és két beosztott polgári ruhás vámőr. Ők is a három határállomást lát­j­ák el. Az útleveleket külön tisztviselő kezeli, aki azokat aláírásra a kapitány elé terjeszti. . Csak most következik a vámhivatal, természe­tesen még mindig a fegyveres vámőr kíséreté­vel. Itt három tisztviselő van, mindhárom en­nek az egy határállomásnak szolgálatára. A fegyveres vámőr szerepe itt megszűnik, ő tel­jesítette feladatát, elmehet. Előbb azonban le kell fizetni húszezer koronát a kiséréséért, a­mi neki ott nyomban és — horribile dictu — rövid úton, külön írás felvétele nélkül kifizet­tetik. Ő pedig visszamehet négy és fél kilo­méternyi őrbódéjához gyalog. Kiváncsi vol­tam, mert hát megvan az a rossz szokásom, hogy szeretek a dolgok végére járni, hogy mi történik akkor, ha az alatt, míg az egyik vám­őr egy autót így bekísér, egy másik autó ér­kezik az őrbódéhoz? Várnia kell talán addig, míg az őr visszaérkezik, mert az csak nem le­hetséges, hogy ott ez ne maradjon. Én nem beszélek most arról, hogy amit az osztrák határon öt perc alatt elvégzett egyetlen egy állami közeg, ahhoz itt a három helynek egy félóránál több időre van szüksége. Mert hát azt már megszokhattam hosszú köz­életi múltamban, hogy nálunk az időnek nincs értéke. De berezélek arról a lehetetlen és képte­len állapotról, hogy amit Ausztriában, Cseh­országba iges Németországban egy ember és csak kivitelesen nagyforgalmú határállomáso­kon két em­ber elvégezhet, arra nekünk nyolc, illetve kilenc emberre van szükségünk és hogy amikor ott egyesíteni tudják egy kézben a vám- és útlevélügyet, nálunk erre három kü­lön tényező kell. Hát szabad ezt ennek az agyonnyomorított, az adósráfokat a végsőkig feszített országnak magának megengedni ! Le­het ott komoly egyszerűsítésről beszélni, ahol ilyen állapotok még fennállanak! És beszélek arról a fegyveres kíséretről, mely előttünk, magyarok, előtt is legalább is nagyon különös­nek kell, hogy tetsszék, de mit szóljon ehhez egy külföldi, aki végigutazhatja az egész Eu­rópát, sehol ilyet nem látott? Karlsbadban egy nagy pozíciójú, nagyon előkelő amerikai ismerősömmel voltam sokat együtt, aki saját autóján jött át az öreg Európába- Minthogy, Bécset meg akarja látogatni, reávettem arra, hogy eljön Budapestre is. El tudom magam­nak képzelni, hogy mit fog az nekem mon­­dani, ha az ő autója véletlenül nem az a má­sik, mely az alatt fut be az őrbódéhoz, mikor a fegyveres vámőr egy előző autót kisér! Örvendek, hogy végigcsinálta ezt velem pénzügyminisztériumunk egyik kiváló helyet­tes államtitkára és meggyőződhetett arról, hogy milyen más a hivatal itt az, központban és mennyire más a gyakorlati élet! Mennyit lehetne megtakarítani az ország számára, ha a gyakorlati életből merítenének a hivatalok, arról nem is szólva, hogy akkor az a szegény polgár is megszabadulna sok fölösleges zakla­tástól, aki kénytelen a hivatalokat igénybe venni. Addig pedig, amíg megtehetem erre vonatkozó javaslatomat az országos takaré­kossági bizottságban, ajánlom ezt az ügyet gróf Bethlen­ István miniszterelnök és Bud Já­n­os pénzügyminiszter figyelmébe,, akikről volt ..alkalmam közvetlenül meggyőződni, hogy a­­takarékosságot és az állami igazgatásban az­­egyszerűsítést komolyan akarják. Nem egy igen jelentős eredmény köszönhető már e te­­kintetb­en is nekik- Mert­ hát tessék kiszámí­tani, hogy menn­g ki a fölösleges ember ilyetén-a képen valami negyven ,vagy ötven határállo­m­ifitás mellett! Ha ugyan nem még több az ilyen­­ útvonalak száma,­­ Junglia egyelőre elkerülte a bányász sztrájkot. A kormány eredménnyel közvetített a munkások és munkaadók között. Londonból jelenti az Europapress. Baldwin miniszterelnök az alsóház mai ülésén kijelentette, hogy a bányatulajdonosok elfogadták a kormány ja­vaslatait. A ma este lejáró bérszerződést tizennégy nappal meghosszabbították. A bányamunkások sztrájkját ezáltal elkerültük — mondotta Baldwin. A miniszterelnök kijelentette még, hogy a bánya­munkások és a bányatulajdonosok között egyelőre rövid lejáratú megállapodást sikerült létrehozni. A bányamunkások szakszervezetének végrehajtó bi­zottsága ma délután az egyes vidéki szakszerveze­tekhez táviratot intézett, amelyben utasítja őket ar­ra, hogy ma éjfélkor ne kezdjenek semmiféle sztrájk­ba. Clynes, a munkáspárt nevében örömét nyilvání­totta afölött, hogy a bányászsztrájkot ily módon si­­került elkerülni. Az angol alsóház elfogadta a munkanélküliek segélyezéséről szóló törvényjavaslatot, Londonból jelenti az Europapress. Az alsó­ház ma esti ülésén a munkanélküliek segélyezésé­ről szóló törvényjavaslatot a munkáspárt erélyes tiltakozása mellett 263 szavazattal 98 ellenében el­fogadták. A munkáspárti képviselők kijelentették, hogy a törvényben biztosított munkanélküli segélyt nem tartják kielégítőnek. Az alsóház a jövő hét vé­gén megkezdi a nyári szünetet. A marokkóiak elfoglalták az ain-aichai erődítményt. Párizsból jelenti az Europapress. Fezből beér­kező jelentések szerint a marokkói csapatok ma hajnalban elfoglalták az ain-aichai erődítményt. Az erődítmény birtokbavételéért éjfél óta rendkívül elkeseredett küzdelem folyt, amely mindkét részről számos áldozatot követelt. A harcok közvetlen kö­zelről folytak és kézitusa jellegével bírtak. A fran­cia csapatok hajnali négy órakor az erődítményt felrobbantották és menekülve hagyták el a hadszin­teret. A francia csapatok egy része Abd e­l Krim fogságába került. Abd el Krim megbízottai elindultak Tanger felém Londonból jelenti az Europapress. A British United Press madridi levelezője azt a táviratot küldte Londonba, hogy Abd el Krim delegátusai út­ban vannak Tanger felé, hogy a francia és spanyol delegátusokkal a francia-spanyol békeajánlatokat megtárgyalják. Hivatalos angol körökben Abd el Krim ezen lépéséről még semmit sem tudnak. Pétain tábornagy útban van Párizs felé. Párizsból jelenti az Europapress: Pétain tábor-?­nagy ma délben tizenkét órakor megérkezett Mar­­­seillebe. A sajtó képviselői a tábornagyot nem tud­ták nyilatkozatra bírni. Pétain tábornagy azonnal a vasúti állomásra sietett és még délután egy óra­kor tovább utazott Párizsba. Megérkezése után a kormány tagjai rendkívüli minisztertanácsot tarta­nak, amelyen a tábornagy részletesen beszámol ma­rokkói útjának tapasztalatairól. A berlini nrek tüntetésre készülnek Franciaország ellen. Berlinből jelenti az Europaress. A Németország­ban tartózkodó rit muzulmánok egyesülete augusztus 2-án nagyarányú demonstrációt fog tartani az im­perialista és kapitalista marokkói hadjárat ellen.

Next