Pesti Hírlap, 1925. augusztus (47. évfolyam, 171-194. szám)

1925-08-01 / 171. szám

V 2 A kormány a pénzügyi szakvélemény meghallgatása után dönt a játék­kaszinók ügyéről. Pénteken délelőtt a kormány tagjai Vass Jó­zsef helyettes miniszterelnök elnöklésével megtar­tották a rendes heti minisztertanácsot, amelyen a fővárosban tartózkodó minisztereken kívü­l báró Szászy Béla, Prónay György, Kánya Kálmán, Tóth Lajos és báró Wimmersperg Frigyes államtitkárok és Álgya-Papp Sándor tábornok vettek részt. A mi­nisztertanács a játékkaszinó ügyében beadott kér­vényeket tárgyalta mindenekelőtt, de véglegesen még nem határozott a beérkezett ajánlatok fölött A kormánynak ebben a kérdésben elfoglalt állás­pontjáról Vass József a következő nyilatkozatot tette: " Tekintettel arra, hogy a kérdés politikai vonatkozásaiért felelős miniszterek nem vettek részt teljes számmal a mai tanácskozáson, a kormány még nem döntött a játékkaszinó ügyében. A döntést azért is el kellett halasztani, mert a legutóbb beér­kezett ajánlatokat még pénzügyi szempontból felül kell bírálni. A pénzügyminiszter úr az összes aján­latokat szakvéleménnyel ellátva meg fogja küldeni minden minisztérumnak s azután fogunk határozni. Legutóbb Sopron város küldöttsége kérte a kor­­­mányt, hogy járuljon hozzá a játékkaszinó felállí­tásához, amelynek révén Sopron fürdővárossá és idegenforgalmi centrummá fejlődhetne ki.­­ A minisztertanács honorálta Sopron külön­leges helyzetét és elhatározta, hogy amennyiben elvileg engedélyezni fog játékkaszinókat, s olyan ajánlat is lesz, amely Sopront figyelembe veszi, nem fog elzárkózni Sopron igényeinek méltánylása elől. Ez nem döntés Sopron javára, mert hiszen még az sem elhatározott dolog, hogy engedélyezi-e a kor­mány az ország területén játékkaszinó felállítását vagy sem. Kijelentette még a helyettes miniszterelnök, hogy a közmunkák kiírása a legrövdebb időn belül megtörténik. A városok kö­lcsönének folyósítását augusztus 7-ikén kezdik meg. Gróf Bethlen István egészségi állapotáról Vass­­József úgy nyilatkozott, hogy a miniszterelnök na­gyon jól érzi magát, sokat sportol és nyoma sincs nkár rajta az operáció okozta gyengeségnek. Törvényjavaslat a kártyaszenvedély megfékezésére. A játékkaszinó engedélyezése ellen a minisz­tertanácson Rakovszky Iván belügyminszter fog­lalt állást. A belügyminisztérium egyébként gyöke­res intézkedésekkel szándékozik gátat vetni a fő­városban nagy mértékben elharapódzott játékszen­vedélynek. Mivel az eddigi közigazgatási rendsza­bályok, főleg razziák, nem vezettek a kívánatos eredményre, azért a belügyminisztérium törvényi­javaslatban akar intézményesen gondoskodni a já­tékszenvedély korlátok közé szorításáról. A hatem­ber* írta: Spekula Jenő, Vére nem volt hideg, mint a hüllőké, — a víz­ben mégis jobban érezte magát, mint a szárazon. Ha Buffon vagy Ameghino, — vagy más valamirevaló természetbúvár elemezni próbálja, — kétségkívül őt is a kétéltűekhez osztályozza a szalamandrák és a göbbék közé, — mert bár nem kopoltyúval léleg­zik, hanem élő tüdővel, — mégis a meleg vízmeden­cék körül szívesebben halt, mint vetett paplanos ágy­ban, néha derékig vízben aludt el. Az ismerősei már úgy hívták: a halember. Pedig Gubay Jánosnak semmiféle rokonsága nem volt a vízlakókhoz, sem azokhoz a sárkány­fajzású, tarajos, apró szörnyetegekhez, amelyek a taurusokban találnák meg ősvilági eleiket. Becsü­letes emberszülöknek ivadéka volt. Hogy mégis szívesebben aludt a gőzfürdőben, mint otthon, an­nak az volt az oka, hogy nem volt lakása, arra meg rájött, hogy mindig kevesebbe kerül, ha a gőzfürdő pamlagán pihenteti ki fáradt testét, mintha szállo­dában bérelne fekvőhelyet, így meg mindennap megfiatalodva és újjászületve támad fel a vízből, mint a fiatal tengeristen. De meg is szokta a vizet. Rendes helyen talán nem is jött volna álom a szemére, ha nem zsong a fülébe fárasztó egyhangúsággal a vizet okádó kő­tritonok monoton zúgása. A langyos víz éltető me­lege, a gőznek tüdőt tágító párája, már hozzátarto­zott egészségéhez. Ha valahonnan ismerősei érkeztek föl vidék­ről és kutatására indultak, hasztalanul fordultak volna a rendőrség bejelentő hivatalához. Mert nem volt bejelentett lakása. Még szerencse volt, ha va­laki útbaigazította őket. — Ah... a Gubay. Bztosan a gőzfürdőben Londonból jelenti az Europapress. Honkongi je­lentések szerint Amoy városában a külföldiek elleni tüntetések isméit nagy arányokat öltöttek, úgyhogy az angol hatóságok kénytelenek voltak ismét egy cir­kálót küldeni Amoyba. A város egyik legnagyobb kereskedőjét a kínai bandák ma délelőtt megtámad­ták és négy lövéssel halálosan megsebesítették. Álta­lában véve ismét zavargásoktól tartanak. vatalt, nagylábon kezdett élni, — ahogy az előkelő világfiakhoz illik, — eleinte a kártya is kedvezett neki s heteken át ünnepelt és körülrajongott alak­jává vált a pesti játékkaszinóknak. Ez volt a fény­kora. Ebben az időben menyasszonya is volt, — elő­kelő, sápadt arcú, vérszegény szőke hölgy, — aki­vel azonban sokszázmilliós hozományt és szőlőbir­tokot is kapott volna. De volt kedvese is,­­ vidám, babaarcú, eleven, savószemű kis színházi patkány, akivel pompásan el tudott mulatni a zugligeti he­gyek között és eldugott budai kiskocsmák hűvös rejtekében. De ahogy hátat fordított neki a szerencse, las­sankint elhagyogatták a nők is. Kisded vagyonka­ját alig egy év leforgása alatt teljesen elkótyave­tyélte. Előbb a szőnyegek kerültek eladásra, azután a sok ezüst, a bútor, végül eladta a csupasz falakat. Tekintélyes lelépési díj fejében idegennek engedte át a lakást. De még mindig megvolt a klub s meg­maradhatott a reménység is, hogy a játékban föl­törhessen. Először a színpadi nő fordított neki hátat. A vérbeli patkányok éles szimatjával megérte a közel­­edő veszedelmet és elsőnek menekült a sülyedő ha­jóról. A menyasszony tovább kitartott, de szomo­rúan és fokozódó csüggedéssel vett tudomást vőle­gényének egyre jobban megnyilvánuló anyagi és erkölcsi alásülyedéséről. Végül is engedett a szül­­ök jótanácsának s visszaküldte az arany karikai gyűrűt Gubay árván maradt, akár az ujjam. Lassan odajutott, hogy nyomorúságos szállo­­dai szobájának bérét sem tudta kifizetni. Ekkor far­nyalodott a gőzfürdőkre. Ha le is égett a kártyán, nem bánta. Csak­ annyi maradjon, hogy reggelre kifizethesse a fürdői jegy árát. Télen a meleg medencéket kereste föl. Nyáron, PESTI HIRLAP 1925. augusztus 1. szombat, an—i—aiai mi ii i» HiiUnH iniiÉi'iHiMiinyiniiw'i—p» Zarathusíra prófétája. Néhány nap múlva Budapest vendége lesz. Körülbelül két esztendővel a világháború kitö­rése előtt érdekes megjelenésű idegen bukkant föl Münchenben: egy hátrasimított, ősz hajú férfi, hatal­mas, ősz szakállal. Mint próféta jelent meg és számos előadást tartott az egészséges és természetes életmód­ról, amelynek igen szigorú erkölcsi és filozófiai törvé­nyeket szabott. A próféta nagy hatást tett a bajor főváros kö­zönségére, nem csupán a szakállával, amelyhez ha­sonlót még Németországban is alig láttak, hanem a tanításaival is. Mazdaznan-nak nevezte el ezt a tant, önmagát pedig Zar Adusth Chanisch Ottomán nak. A jómódú osztályok széplelkű asszonyai és a kritikátlan rajongók rövidesen hatalmas tábort al­kottak körülötte s nagy lelkesedéssel hallgatták és ter­jesztették minden­­szavát. Pedig semmi eredetiség nem volt tanításaiban. Mindaz, amit kinyilatkoztatásként hirdetett, voltaképen fölhigítása a hindu vallásfilozófiá­nak, még­hozzá nem is a megfelelő tudással, hanem egy dilettáns ember elképzeléseivel kommentálva. Az ügyes és élelmes próféta azonban nagyszerűen értett az adminisztráláshoz. Bizalmasan elárulta szűkebb környezetének, hogy származás tekintetében össze­függésben van Zarathustrával (!), ezért viseli a Zar Adusth nevet. A bizalmas vallomás sok hívőre talált és sok új hívet is szerzett a prófétának, mert hogy a környezetéhez tartozók a legszélesebb körben elter­jesztették, az egészen természetes. Hanisch Ottó, hogy igazi nevén nevezzük, a ta­laj előkészítése után két könyvet adott ki a Mazdaz­nan-Tó­. A­z egyikben a filozófiáját fejtegette, inkább Nietzsche, mint az indus filozófusok alapján, a má­sikban a Mazdaznan élet- és ételrendjét. Legnagyobb sikerét nem a filozófiájával, hanem a szakácskönyvé­vel érte el, amelyet kitörő örömmel fogadtak a dél­német konyha ötlettelenségével elégedetlen háziasz­szonyok. Münchenben és a közeli városkákban és vil­latelepeken, amelyek hölgytársadalma fanatikus buz­gósággal látogatta az új Zarathustra­ előadásait, új ételek jelentek meg, főként a családi körben tartott társas összejöveteleken. A „Mazdaznan" hihetetlenül szapora invencióval gyarapította a polgári háztartá­sokban készített­ ételek számát, azonkívül vagy har­mincféle új „belegtes Brödchen" (magyarul szend­vics) jelent meg a zsúrokon a vendégek asztalán. De akadtak jólelkű emberek, akik a családtalan férfiaknak és nőknek is megnyitották a Mazdaznan­konyha örömeinek kertjét- Vendéglőket alapítottak, amelyekben kizárólag Mazdaznan-ételeket készítet­tek Nagyszerűen ment minden. Az előadóterem min­den előadáson zsúfolva, a két könyv kiadásai egy­másután fogytak el s a próféta nagyon boldog volt. Hivei és vagyona rohamosan gyarapodtak. Hanisch Ottó azonban nem egyedül önmagának köszönhette nagy sikerét. Úttörője Fletcher Horace, egy igen kiváló és igen naiv amerikai ember volt, a ,,Fletcherizmus" megalapítója. Fletcher azonban nem keverte össze az étkezést a filozófiával, ő teljesen és kizárólagosan higiénikus alapon és eredeti mód­szerrel önmagán végzett kísérletek alapján alkotott szabályokat. Az ő vezérelve ez volt: egyél kevesebbet és rágd meg jobban az ételt. Ezt az okos és egyszerű tanítást igen okosan fejtegette a könyveiben, ame­lyek sok nyelven jelentek meg, magyarul is. (Fletcher maga több ízben járt Budapesten.) Fletcher, mint említettem, teljesen higiénikus alapon tanította a helyes étkezést és ezért, noha fi­gyelembe vették a tanácsait és követték is, a személye iránt kevéssé érdeklődtek az emberek. Mikor aztán megjelent az új Zarathustra az ő van most is. A vízen kívül még csak egy másik szenvedé­lye volt: a kártya. Estéit egyik pesti művészklub­ban töltötte, ahol szenvedélyesen folyt a kaccarat. Itt várta be a hajnalt. Mihelyst a fürdőt nyitották, első volt a látogatók sorában. Már ismerték mint mindennapos vendéget. Csak néhány percet töltött a vízben — éppen a látszat és az illendőség kedvéért — azután a pihenőig vánszorgott, ledőlt a pamlagra és elaludt. Délig alhatott mindennap a fürdőszolgák izgalmából. Ki sem nyitotta a szemét, míg erős marok gyöngéden meg nem rángatta a vállát. — Ébredjen, tekintetes úr! — Már elharan­gozták a delet. — Hah, jó, hogy szólt, még elszalasztottam volna az ebédet. Voltaképpen pedig sehova sem volt ebédre hi­vatalos. A fürdőzés után a kávéházba ment, ahol elfogyasztotta sovány reggelijét, amely véletlenül mindig a déli órákra esett. Kora délután már ott volt a kedvenc klubjá­ban, hogy hódoljon a harminckétlevelű bibliának és az ötvenkétoldalas francia kártyának. Itt már az sem volt baj, ha nem volt pénze, a főpincér mo­rogva bár, fölírta kifizetetlen vacsoráit, jó ismerősei is kisegítették kisebb kölcsönökkel, néha a játék­asztaloktól dús nyereséggel visszavonuló bankárokat is megsarcolta. Alapjában finom modorú, kedves és előzékeny ifjú volt és megbocsátották neki, hogy örökös pénzzavarban szenved. Valamikor jobb napokat látott, — édesanyjá­tól ötszobás lakást örökölt —, sok drága szőnye­get, ezüst evőeszközt, értékes bútorokat s elég te­kintélyes készpénzt is. Még állása is volt, ahol sze­rény keretek között megkereshette azt, ami havi lét­fentartásához szükséges volt. De ő otthagyta a hi­ titokzatos külsejével és titokzatos származásával, a szürke egyhangúságtól megcsömörlött emberek szomjas lélekkel hallgatták szavát. Dr. Z. A. O. Hanisch tehát, aki néhány nap múlva megjelenik Budapesten és két előadást tart, kétségtelenül érdekes ember. Abban, amit hirdet, sok megszívlelni való van, de eredeti és nagy gondolato­kat nem szabad tőle várni. Azt a hatást nálunk­­ is elérheti, ha előadásainak elegendő nagy közönsége lesz, hogy teljesen stílustalan, mindenféle ideáltól megfosztott életünkbe valamelyes határozott stílust és irányt hoz. A „Mazdaznan" körülbelül az átmenet, az aranyhíd a Fletcherizmus realisztikus egészségi tanításából az Üdv hadseregének kissé föllengős esz­mekörébe, mert Hanisch nem csupán a test, hanem a lélek éhségének és szomjúságának enyhítéséről is gondoskodi­k. Bryan ellenére üzent háborút Wilson a központi hatalmaknak. A Pesti Hírlap bostoni jelentése szerint az amerikai sajtó néhány nap óta részleteket közöl arról, hogy William Bryan miért lépett vissza Wil­son kabinetjéből. A lapok megállapítják, hogy Bryan ellenezte Wilson jegyzékét, amelyben az akkori amerikai elnök Németországnak és Ausztria —Magyarországnak hadat üzent. Bryan jegyzékei, amelyeket az akkori központi hatalmakhoz intézett, nagyon mérsékelt hangúak voltak, Wilson azonban is utólag ezeket a jegyzékeket Bryan tudta nélkül ki­korrigálta és a legélesebb hangmodorba írta át. Sziüztte a németeket Lengyelországból. Berlin, júl. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A Lengyelországból kiűzött németek egyre nagyobb számban özönlenek át a határon. Naponta átlag hatszázan érkeznek a schneidemühli táborba, ahol eddig már háromszázan gyűltek össze. Nagy nehézséget okoz a menekültek további elhelyezése, de még naivob­b in exisztenciájuk biztosítása körül, mert a gazdasági válság megszüntette a mun­kaalkalmakat. A jugoszláv ellenzék éles harca a sajtótörvényjavaslat ellen. Belgrádból jelenti az Europapress. A szkup­stina nyári szünete még mindig nem kezdődött meg, minthogy a kormány az új sajtótörvényt minden­áron még a parlamenti szünet előtt keresztül akarja hajszolni. Az ellenzék a sajtótörvény ellen a legéle­sebben tiltakozik. Főleg az új sajtótörvény büntető paragrafusait tartják igen szigorúnak. Az ellenzéki képviselők a büntetőparagrafusok nagymértékű enyhítését követelik, a kormány azonban, úgy lát­szik, semmiféle engedményre nem hajlandó. A tör­vényjavaslatot egyelőre a parlamenti bizottságok tárgyalják. A kínai bandák ismét tüntetnek az európaiak ellen.

Next