Pesti Hírlap, 1925. szeptember (47. évfolyam, 195-219. szám)

1925-09-01 / 195. szám

ti „BÍRÓJA" rendszerű képeink, sőt Ferenc főherceg és Anna főhercegnő fiának keresztelőjén megjelent előkelő­jén­ek csoportja. — Képek a főhercegi kérész­ről. — Horthy Miklós kormányzó Cegléden. A vasárnapi sportesemények. — Egy év két számban. Irta Báró Szterényi József. A mi országunknak sajátosságai közé izik egy idő óta, hogy pénzügyi és gazda­helyzetünkről, viszonyainkról hitelesen a Népszövetségen át értesülünk. A kült­­etésünk és államháztartásunk főbb ada­ta csak a népszövetségi főbiztos jelentései is számot. A törvényhozás csak utóbb jut adatok birtokába. Ez kötött pénzügyi lerünkből foly. Azelőtt kötött gazdasági,­­ ilyen pénzügyi rendszerrel bírunk. Az , szolgált valami különösképen az ország vére, erről nem merném azt mondani,­­ az állami szuverenitáson esett — de az ifi helyzet folytán elkerülhetetlenné vált sorbától eltekintve, ez a kötöttség eddig volt az ország hátrányára. Sőt ellenkező-És ami azt a csorbát illeti, arra a szeren­,n választott népszövetségi főbiztos és határsai igazán ugy vigyáznak, hogy ká­na már nem lehetne. Csak ott jelenik az ahol igazán elkerülhetetlen, mint rég­is a beruházási hiteleknél és ott is ugy, végeredményében haszna lesz belőle az ignak. Mindkét kötöttség a kényszerhely­olyománya­ volt. Amannak a kényszernek érésében­ az országnak nem volt semmi , következménye volt a szerencsétlen á­liá-­ mentalitásnak és még inkább az őrült­­ek. Erre nem mondhatjuk ugyanazt,­­ bizony jelentős része volt az országnak inak, okosabb pénzügyi és gazdasági po­rral ez elkerülhető lett volna. Melynek van a nagy földindulás után nyomban­­ volna kezdődnie és melyet attól kezdve ikezetesen kellett volna követni. Ám a pénz­politikának gazdasági megalapozását nem ok elismerni, inkább pénztechnikai meg­okban merültünk ki. Melyeknek szükségei ehhez a kötöttséghez kellett vezetniök. Ennek a kötöttségnek első évéről számol gajabb összefoglaló jelentésében a nép­iségi főbiztos. Mint minden jelentésével, ezzel is igyekszik valami újat nyújtani, ítései ezért csak összességükben adnak­­ áttekintést az egész magyar állampénz-és részben gazdasági helyzetről. Mostani tésének két szám adja meg a karakterét, vekkel a szanálás első évének eredmé­nés Magyarország állampénzügyi helyze­llemzi. Amit az adómérséklésekről, az új egység megállapításának szükséges volta­Magyarország gazdasági helyzetéről szól-i többi kontinentális országokkal mond m­ind nagy­on érdekes és kétségkívül meg­ilendő, de ebben a jelentésben nem ezek itő momentumok. Amiket elismerésképen­­zeti bankról és ennek kapcsán az ország tervezetéről és hitelügyéről szükséges­azt újabb adatokkal illusztráltan a­kül­öő rólunk elmondani — mert ezek az adó­s a hozzájuk fűzött magyarázatok első­n a külföldnek szólnak —, azokkal kéz­­ül igen jelentős szolgálatot tesz a fő­i hazánknak, mert a külföld előtt hitel­ségü­nket fokozza, még­sem ezekben já­nostani összefoglaló jelentésének különös­­ségét. Szerintem ennek a jelentésnek jelentés révén az ország megítélésének a­­ motívuma az a két szám, mellyel a sza-i programm és a tényleg elért eredmény­­i különbséget ismerteti: száz millió ko­előirányzott deficit helyett hatvanhárom a fölösleg az első szanálási év eredménye. Ebben a két számban benne foglaltatik az egész első szanálási év. Mindaz a szenvedés, nélkülözés, melyen az ország keresztül ment és az a szinte példátlan fegyelmezettség, ön­megtagadás, amellyel a reázúdult megpróbál­tatásokat elviselte. Már ott tartottunk — és a közéletben kevés veszedelmesebb van, mint a maró gúny, mely mindent nevetségessé igyekszik tenni —, hogy a szanálás gúnyos közmondássá vált. Amiről azt akarta valaki mondani, hogy tönkre van téve, azt mondta, hogy „szanálva van", így fogták föl általában az ország szanálását. Mindennek inkább volt ez tartható, mint valami biztató jelenségnek. Sőt mindennél alkalmasabbnak látszott a sza­nálási akció diszkreditálására. Ilyen közhan­gulattal nagyon nehéz megbirkózni. Az ered­mény olyan cáfolat, minőre senki sem mert gondolni. Ebben a két számban jut kifejezés­re. Most az ország igazán „szanálva van". Ez a két szám, attól eltekintve, hogy ilyen fényes eredményről ad számot, két szempontból bír különös fontossággal. Az egyik szempont be­felé szól. Növelni alkalmas a nemzet önbizal­mát gazdasági jövőnket illetőleg. Igazolja azoknak álláspontját, akik azt a felfogást kép­viseljük, hogy bármily fájdalmas és keserves legyen is, hogy ideig-óráig, amíg az idő ismét visszaállítja nekünk régi határainkat, csonka országunk kereteihez kell alkalmazkodnunk, de kellő gazdasági politikával, a viszonyokhoz és kényszerkeretekhez való alkalmazkodással ebben a keretben is megtalálhatók a boldogu­lás eszközei. Sőt azért is meg kell azokat ke­resnünk, hogy megerősödve várhassuk ki azt a bizonyos várva várt nagy időt. Úgy va­gyunk ezzel, illetőleg úgy kellene lennünk, mint az orvos nagybetegével, akinek testi ere­je korábbi konzerválása nyújt garanciát, hogy a súlyos betegség okozta erő fogyasztását ki­bírja. Ha szíve egészséges. A mi szívünk pe­dig az. A másik szempont kifelé, a külföldnek szól, melynek bizalma és pénzügyi támogatása nélkül az a szükséges gazdasági erőgyűjtésünk nem lehetséges. Ez a két szám beszédesebb a külföld előtt minden hangzatos reklámnál és propagandánál. Ebből ítéletet alkotnak ma­guknak a komoly külföldön — és bennünket csak az érdekel —­, hogy ez az ország nem­­si­ránkozik, nem jajveszékel idegen segítségért, hanem elsősorban önmaga igyekszik segíteni magán. Ez a két szám azt igazolja, hogy Ma­gyarország önerejéből sokkal messzebb" ment és tovább jutott, mint amit tőle követeltek, neki előírtak, tőle vártak, olyan erőkifejtést produkált, melyről a pénzügyi kötöttség hi­vatott, illetékes ellenőre, a népszövetségi fő­biztos jelenti ki, hogy a kötöttséget már az első év eredményei után lazítani lehet. A népszövetségi főbiztos jelentésének ez adja meg a karakterét. t ' 19P5-SF-F fOir'^l DA PEST, 1925.x j. t-, FIZETÉSI ARAKI hóra 40.000 korona, kedévre 120.000 kor és szám áll helyben, ken és a pályaudvar»-2000 kor., vasárnap 1 korona. Külföldön keres az előfizetési ár , r f i. i i l XLVI­. ÉVFOLYAM, 195. (15.777) SZÁM. ^^ KEDD, SZE SR 1. A kormány megkezdte a tárgyalásokat az érdekeltségekkel a drágaság csökkentésére. ÖtezerszétszörL borona szörlini­ánon uj tipusu, jó szuttyén stepfli forgalomba. Vass József helyettes miniszter­elnök nyilatkozata. Azok az előtanulmányok, amelyeket egyik leg­utóbbi minisztertanács óta tett a kormány abban az irányban, hogy a drágaság csökkentését célzó ak­cióját megkezdje, befejeződtek s elérkezettnek látta a kormány az időt arra, hogy a végrehajtás tekin­tetében a szükséges lépéseket megtegye. A helyettes miniszterelnök megítélése szerint két mód áll e te­kintetben a kormány rendelkezésére: vagy tanács­kozás és megegyezés alapján reábízni az érdekelt szaktestületeket az árak leszorítására, vagy az ál­lami konkurrencia fegyverével küzdeni a drágaság ellen. A kormány az előbbi utat választotta s elha­tározta, hogy valamennyi elsőrendű közszükségleti cikk árának csökkentése érdekében közvetlen tárg g­alásokat folytat az ipartestületek kikül­dötteivel. Ennek az elhatározásnak megfelelően hétf­őn délután öt órakor a népjóléti minisztériumban meg­tartották az első drágasági ankétet, amely a kenyérár kérdésével foglalkozott. Ezen az értekezleten szám­bajöhető eredíl­­yt is sikerült elérni, amennyiben a pék­ipartestület megjelent kiküldöttei hajlandók­nak mutatkoztak arra, hogy egy töm­egfogyasztásra szánt, kiváló minőségű új típusú kenyeret, a mos­taninál jóval olcsóbb ám­­ -zanak forgalomba. Az ankéten előbb báró Wimmers­per­g Frigye­s kereskedelemügyi államtitkár, majd Vass József helyettes­ miniszterelnök elnökölt s részt vettek báró Prónay György s Schandl Károly államtitkárok, Vajna Ede fővárosi tanácsnok, Nagy József rendőr­főtanácsos, a budapesti Kereskedelmi és Iparka­mara képviseletében Bittner János alelnök, Szegő Ernő és Gyulay Tibor titkárok, a pékipartestület elnöke, Deutsch Mór és e testületeknek s a kenyér­gyáraknak még több kiküldöttje. Báró Wimmersperg Frigyes államtitkár hang­súlyozta, hogy a kormány a drágaság csökkentése tekintetében nem óhajt erőszakos eszközöket igény­bevenni s az érdekeltségekkel kívánja ezt a kérdést megbeszélni. Vass József helyettes­ miniszterelnök, miután átvette az értekezlet vezetését, néhány szóval beve­zette a tanácskozást. Kijelentette, hogy ez az ankét csak a kenyér és a péksütemény áralakulásának kérdésével foglalkozik. A luxuskenyér áralakulá­sának kérdésébe egyelőre nem óhajt beleszólni, azt kívánja azonban, hogy olyan olcsó kenyértípus álljon rendelkezésre, mely ötezer korona körüli áron kerüljön forgalomba. A Kereskedelmi és Iparkamara a pékipartes­tületek és a kenyérgyárak képviselői szólaltak ez­után fel. Azt fejtegették, hogy a gabona-, liszt- és kenyérárak között jelentékeny különbségek­ mutat­koznak s számítások alapján igyekeztek bizonyíta­ni, hogy a mai kenyérárak nem túlzottak. Bemutattak egy új kenyértípust, amely öt­ven százalék hatos búzalisztből és ötven szá­zalék egyes rozslisztből áll Az új mintájú kenyér félbarnánál világosabb, jó minőségű. A helyettes miniszterelnök felhívására a szaktestületek kiküldöttei hajlandóságukat fejezték ki arra, hogy forgalomba hozzák ezt a kenyértí­pust körülbelül 5200 koronás áron. Végleges vá­laszt kedden adnak a helyettes miniszterelnökiek. Az értekezlet után Vass József helyettes miniszterelnök a következő nyilatkozatot tette a Pesti Hírlap munkatársa előtt: — Az értekezleten, amelynek elején nem­ ve­hettem részt, de annak lefolyásáról is e­sr utaltam magamnak, a pékipartestület részéről megjelent ki­küldöttek igen alapos számlásokkal próbálták iga­zolni azt az eljárásukat, hogy a lisztárak esését eszkomptálják és eszkomptálták is mindig a kenyér­árakban három százalék kivételével. A maguk­ ré­széről erősen hangsúlyozták, hogy a magyar fo­gyasztóközönség a fehér kenyeret előnyben része­síti és amint a háború alatt és a kötött gazdálkodás első évében s a forradalom után nem lehetett elfo­gadhatóvá tenni a rozskenyeret, épen ugy nehéz a közönséget rászoktatni a nem egészen fehér kenyér fogyasztására. Azt fejtegették, hogy az ármagasság tulajdonképen mindig a luxuskenyérnél mutatkozik. — Én ezen a ponton kaptam el a kérdést, s az értekezleten bemutatott kenyérmintákból egyet kiválasztva, megkérdeztem, vájjon 5200 korona kö­rüli árban elő tudják-e állítani ezt a kenyértípust a megszabott típusú lisztnek megállapított arány­ban való felhasználásával. Tettem ezt azért, mert

Next