Pesti Hírlap, 1925. szeptember (47. évfolyam, 195-219. szám)

1925-09-01 / 195. szám

t ' 19P5-SF-F fOir'^l DA PEST, 1925.x j. t-, , r f i . i i l XLVI!. ÉVFOLYAM, 195. (15.777) SZÁM. ^^ KEDD, SZE SR 1. FIZETÉSI ARAKl hóra 40.000 korona, •edévre 120.000 kor 9s szám ári helybea, ken és a pályaudvar»­2000 kor., vasárnap I korona. Külföldön zeres az előfizetési ár ti „BÍRÓJA" rendszerű képeink: s et Ferenc főherceg és Anna főhercegnő lyának keresztelőién megjelent előkelő vén­ek csoportja, — Képek a főhercegi kérész­ről. — Horthy Miklós kormányzó Cegléden. A vasárnapi sportesemények. Egy év két számban. Irta Báró Szterényi József. A mi országunknak sajátosságai közé izik egy idő óta, hogy pénzügyi és gazda­helyzetünkről, viszonyainkról hitelesen a Népszövetségen át értesülünk. A kült­'etésünk ós államháztartásunk főbb ada­)1 csak a népszövetségi főbiztos jeleutesei ik számot. A törvényhozás csak utóbb jut adatok birtokába. Ez kötött pénzügyi zetünkből foly. Azelőtt kötött gazdasagi, ; ilyen pénzügyi rendszerrel birunk. Az , szolgált valami különösképen az ország yére, erről nem merném azt mondani, t az állami szuverénitásou esett — de az iri helyzet folytán elkerülhetetlenné valt sorbától eltekintve, ez a kötöttség eddig volt az ország hátrányára. Sőt ellenkező­És ami azt a csorbát illeti, arra a szeren­;n választott népszövetségi főbiztos és katársai igazán ugy vigyáznak, hogy kü­jn már nem lehetne. Csak ott jelenik az ahol igazán elkerülhetetlen, mint lég­ii a beruházási hiteleknél és ott is ugy, végeredményében haszna lesz belőle az ignak. Mindkét kötöttség a kényszerhely­olyománya. volt. Amannak a kéuyszernek ézésében'az országnak nem volt semmi , következménye volt a szerencsétlen^ liá­5 mentalitásnak és még inkább az őrült iek- Erre nem mondhatjuk ugyanazt, í bizony jelentős része volt az országnak inak, okosabb pénzügyi és gazdasági po­,val ez elkerülhető lett volna. Melynek >an a nagy földindulás után nyomban t volna kezdődnie és melyet attól kezdve tkezetesen kellett volna követni. Ám a pénz­politikának gazdasági megalapozását nem ák elismerni, inkább pénztechnikai meg­okban merültünk ki. Melyeknek szükség­i ehhez a kötöttséghez kellett vezetniök. Ennek a kötöttségnek első évéről számol gujabb összefoglaló jelentésében a nép­tségi főbiztos. Mint minden jelentésével, szzel is igyekszik valami ujat nyújtani, ítései ezért csak összességükben adnak ; áttekintést az egész magyar állampénz­és részben gazdasági helyzetről. Mostani tésének két szám adja meg a karakterét, vekkel a szanálás első évének eredmé­*és Magyarország állampénzügyi helyze­llemzi. Amit az adómérséklésekről, az uj ;gység megállapításának szükséges voltá­lagyarország gazdasági helyzetéről szem­i többi kontinentális országokkal mond, ind nag}­on érdekes és kétségkivül meg­ilendő, de ebben a jelentésben nem ezek itő momentumok. Amiket elismerésképen izeti bankról és ennek kapcsán az ország zervezetéről és hitelügyéről szükséges­art ujabb adatokkal illusztráltan a kül­sk rólunk elmondani — mert ezek az ada­s a hozzájuk fűzött magyarázatok első­n a külföldnek szólnak —, azokkal két­/ül igen jelentős szolgálatot tesz a fő­i hazánknak, mert a külföld előtt hitel­ségiinket fokozza, még sem ezekben lá­nostani összefoglaló jelentésének különös őségét. Szerintem ennek a jelentésnek jelentés révén az ország megítélésének a • motívuma az a két szám, mellyel a sza­i programm és a tényleg elért eredmény ti különbséget ismerteti: száz millió ko­elöirányzott deficit helyett hatvanhárom > fölösleg az első szanálási év eredménye. M kormány megkezdte a tárgyalásokat az érdekeltségekkel a drágaság csökkentésére. ÖtezerftétszöiL borona ftörllii ánon uj tipusu, jö ftuttyéw ftepflf forgalomba. Vass József helyettes mimstter>elnök nyilatkozata. Azok az előtanulmányok, amelyeket egyik leg­utóbbi minisztertanács óta tett a kormány abban az irányban, hogy a drágaság csökkentését célzó ak­cióját megkezdje, befejeződtek s elérkezettnek látta a kormány az időt arra, hogy a végrehajtás tekin­tetében a szükséges lépéseket megtegye• A helyettes miniszterelnök megiiélése szerint két mód áll e te­kintetben a kormány rendelkezésére: vagy tanács­kozás és megegyezés alapján reábirni az érdekelt szaktes'ületeket az árak leszorítására, vagy az ál­lami konkurrencia fegyverével küzdeni a drágaság ellen. A kormány az előbbi utat választotta s elha­tározta, hogy valamennyi elsőrendű közszükségleti cikk árának csökkentése érdekében közvetlen tár­3/alásokat folytat az ipartestületek kikül­dötteivel. Ennek az elhatározásnak megfelelően hétl'ön délután öt órakor a népjóléti minisztériumban meg­tartották az első drágasági ankétet, amely a kenyérár kérdésével foglalkozott. Ezen az értekezle'en szám­bajöhetö eredrr' vt is sikerült elérni, amennyiben a pélrípartestület megjeleni kiküldöttei hajlandók­nak mutatkoztak arra, hogy egy Lörncgfogyanztásra szánt, kiváló minőségű uj tipusu kenyeret, a mos­taninál jóval olcsóbb ám ' -zanak forgalomba. Az ankéten előbb báró Wimmers per g Frigye.s kereskedelemügyi államtitkár, majd Va«s József helyettes-miniszterelnök elnökölt s résztvettek báró Pronay György s Schandl Károly államtitkárok, Vajna Ede fővárosi tanácsnok, Nagy József rendőr­főtanácsos, a budapesti Kereskedelmi és Iparka­mara képviseletében Bittner János alelnök, Szegő Ernő és Gyulay Tibor titkárok, a pékipartestület elnöke, Deutsch Mór és e testületeknek s a kenyér­gyáraknak még több kiküldöttje. Báró Wimmersperg Frigyes államtitkár hang­súlyozta, hogy a kormány a drágaság csökkentéhe tekintetében nem óhajt erőszakos eszközöket igény­bevenni s az érdekeltségekkel kívánja ezt a kérdést megbeszélni. Vass József helyettes-miniszterelnök, miután átvette az értekezlet vezetését, néhány szóval beve­zette a tanácskozást. Kijelentette, hogy ez az ankét csak a kenyér és a péksütemény áralakulásának kérdésével foglalkozik. A luxuskenyér áralakulá­sának kérdésébe egyelőre nem óhajt beleszólni, azt kívánja azonban, hogy olyan olcsó kenyértipus álljon rendelkezésre, mely ötezer korona körüli áron kerüljön forgalomba. A Kereskedelmi és Iparkamara a pékipartes­tületek és a kenyérgyárak képviselői szólaltak ez­után fel. Azt fejtegették, hogy a gabona-, liszt- és keryérárak között jelentékeny különbségek' mutat­koznak s számitások alapján igyekeztek bizonyíta­ni, hogy a mai kenyérárak nem túlzottak. Bemutattak egy uj kenyértípust, amely öt­ven százalék hatos búzalisztből és ötven szá­zalék egyes rozslisztből álL Az uj mintájú kenyér félbarnánál világosabb, jó minőségű. A helyettes miniszterelnök felhívására a szaktestületek kiküldöttei hajlandóságukat fejezték ki arra, hogy forgalomba hozzák ezt a kenyérti­pust körülbelül 5200 koronás áron. Végleges vá­laszt kedden adnak a helyettes miniszterelnökiek. Az értekezlet után Vass József helyettes miniszterelnök a következő nyilatkozatot tette a Pesti Hírlap munkatársa előtt: — Az értekezleten, amelynek elején neír ve­hettem részt, de annak lefolyásáról rsf-jrUtaltam magamnak, a pékipartestület részéről megjelent ki­küldöttek igen alapús számlásokkal próbálták iga­zolni azt az eljárásukat, hogy a lisztárak esését eszkomptálják és eszkomptálták is mindig a kenyér­árakban három százalék kivételével. A maguk' ré­széről erősen hangsúlyozták, hogy a magyar fo­gyasztóközönség a fehér kenyeret előnyben része­síti és amint a háború alatt és a kötött gazdálkodás első évében s a forradalom után nem lehetett elfo­gadhatóvá tenni a rozskenyeret, épen ugy nehéz u közönséget rászoktatni a nem egészen fehér kenyér fogyasztására. Azt fejtegették, hogy az ármagasság tulajdonképen mindig a luxuskenyérnél mutatkozik. — En ezen a ponton kaptam el a kérdést, s az értekezleten bemutatott kenyórmintákból egyet kiválasztva, megkérdeztem, vájjon 5200 korona kö­rüli árban elő tudják-e állítani ezt a kenyértipust a megszabott tipusu lisztnek megállapított arány­ban való felhasználásával. Tettem ezt azért, mert Ebben a két számban benne foglaltatik az egész első szanálási év. Mindaz a szenvedés, nélkülözés, melyen az ország keresztül ment és az a szinte példátlan fegyelmezettség, ön­megtagadás, amellyel a reázudult megpróbál­tatásokat elviselte. Már ott tartottunk — és a közéletben kevés veszedelmesebb van, mint a maró guny, melj mindent nevetségessé igyekszik tenni —, hogy a szanálás gúnyos közmondássá vált. Amiről azt akarta valaki mondani, hogy lönkre van téve, azt mondta, hogy „szanálva van". így fogták föl általában az ország szanálását. Mindennek inkább volt ez tartható, mint valami biztató jelenségnek. Sőt mindennél alkalmasabbnak látszott a sza­nálási akció diszkreditálására. Ilyen közhan­gulattal nagyon nehéz megbirkózni. Az ered­mény olyan cáfolat, minőre senki sem mert gondolni. Ebben a két számban jut kifejezés­re. Most az ország igazán „szanálva van". Ez a két szám, attól eltekintve, hogy ilyen fényes eredményről ad szamot, két szempontból bír különös fontossággal. Az egyik szempont be­felé szól. Növelni alkalmas a nemzet önbizal­mát gazdasági jövőnket illetőleg. Igazolja azoknak álláspontját, akik azt a felfogást kép­viseljük, hogy bármily fájdalmas és keserves legyen is, hogy ideig-óráig, amig az idő ismét visszaállítja nekünk régi határainkat, csonka országunk kereteihez kell alkalmazkodnunk, de kellő gazdasági politikával, a viszonyokhoz és kényszerkeretekhez való alkalmazkodással ebben a keretben is megtalálhatók a boldogu­lás eszközei. Sőt azért is meg kell azokat ke­resnünk, hogy megerősödve várhassuk ki azt a bizonyos várva várt nagy időt. Ugy va­gyunk ezzel, illetőleg ugy kellene lennünk, mint az orvos nagybetegével, akinek testi ere­je korábbi konzerválása nyújt garanciát, hogy a súlyos betegség okozta erőfogyasztását ki­bírja. Ha szive egészséges. A mi szivünk pe­dig az. A másik szempont kifelé, a külföldnek szól, melynek bizalma és pénzügyi támogatása nélkül az a szükséges gazdasági erőgyűjtésünk nem lehetséges. Ez a két szám beszédésebb a külföld előtt minden hangzatos reklámnál és propagandánál. Ebből Ítéletet alkotnak ma­guknak a komoly külföldön — és bennünket csak az érdekel —-, hogy ez az ország nem ^si­ránkozik, nem jajveszékel idegen segítségért, hanem elsősorban önmaga igyekszik segíteni magán. Ez a két szám azt igazolja, hogy Ma­gyarország önerejéből sokkal messzebb" ment és tovább jutott, mint amit tőle követeltek, neki előirtak, tőle vártak: olyan erőkifejtést produkált, melyről a pénzügyi kötöttség hi­vatott, illetékes ellenőre, a népszövetségi fő­biztos jelenti ki, hogy a kötöttséget már az első év eredményei után lazítani lehet. A népszövetségi főbiztos jelentésének ez adja meg a karakterét. A

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék