Pesti Hírlap, 1925. október (47. évfolyam, 220-246. szám)

1925-10-01 / 220. szám

G­ lenzben és Varsóban folytatott tárgyalásokat a magyar bor értékesítéséről. Kedden érkezett haza s ma referált nekem tárgya­lásainak eredményéről, amelyet kedvezőnek lehet mondani. A tervünk, hogy egyes külföldi helyeken mintapincéket létesítünk, mert a borértékesítés ilyen irányú megoldása kedvezőbb kilát­ásokkal kecsegtet. A külföldi szívesebben vásárolja meg ezen a réven a magyar bort, mint úgy, hogy ide kelljen jönni s ezáltal a szállítási kockázatokat és egyéb nehézsé­geket vállalnia. A külföldi tárgyalások a mintapincék léte­sítése tekintetében kedvező kilátásokat mu­tatnak. Különösen Hamburgban mutatkoznék alkalmasnak ilyen mintapinceintézmény felállítása, mert oda mint szabad kikötőbe vámmentesen szállíthatnék borunkat.­­ Természetes azonban, hogy a kérdésnek ilyen megoldása jelentékeny anyagi eszközöket igé­nyel. Ennek a kérdésnek alapos megfontolására van szükség , épen csütörtökön fogok gróf Bethlen István mi­niszterelnök úrral úgy erről az ügyről, nem­különben az osztrák-magyar tárgyalásokról, valamint több más fontos kérdésről tárgyalá­sokat folytatni. Szóba hoztuk a földmivelésügyi miniszter előtt a tőzsde vezetőségének azt a tervét, hogy a gabona­határidőüzletet vissza akarja állítani, s a terv meg­valósításának állítólag csak az állja útját, hogy az a miniszter ellenzésével találkozik. — Szó sem lehet — mondta Mayer miniszter­­s a gabonahatáridőüzlet visszaállításáról, addig, amíg a vám- és kereskedelmi szerződéses tárgyalá­sokat be nem fejeztük. De még akkor sem volnék hajlandó a fedezetlen gabona­határidő üzlethez, a papirosfcuzával való spe­kulációhoz hozzájárulni. Attól tartok ugyanis, hogy most, amikor a tőzsdei részvénypapírokkal való spekuláció megszűnt, ha a fedezetlen gabonahatáridőüzlet életbe lépne, olyan nagyméretű spekuláció burjánoznék föl a gabonatőzsdén, aminek nagy árrombolás volna az eredménye. Bár tudatában vagyok annak, hogy a gabona árala­kulása a világparitási árakhoz igazodik, s hogy a chicagói tőzsde jegyzése szabja meg az irányára­kat, mégsem merném a fedezetlen gabonahatáridő Üzlet zsilipjeit megnyitni és ezzel a féktelen spekulációnak utat engedni. A végleges terményeredményről érdeklődtünk ezután. — Számszerű nyilatkozatot — mondotta a mi­niszter — erről még nem tehetek, mert péntekre ér­keznek be a legfrissebb jelentések, s szombaton fog­juk közreadni az utolsó hivatalos jelentést. Ez a jelentés tünteti majd fel a végleges terméseredményt Aznap este Kaloda János nem jött haza fél­hétkor a délutáni hivatalából. Nem. Most igazán rettentőn fojtogatta a torkát valami. Elkeseredés?... Bánat? Csüggedés? — Nem. — állapította meg magában dohogva, amint hazafelé bandukolt az irodából. — Borzasz­tón szomjas vagyok . . . Az fojtogat. Egy kapu alatt suttyomban megszámlálta a­z ezreseit és tízezreseit, aztán, amit pedig sohasem szokott megtenni, útközben hirtelen bekanyarodott egy „kerti" vendéglő leanderes udvarára. — Kérek egy fröccsöt, de jéghideg legyen! Csakugyan jéghideg fröccs volt. És, csudála­tos dolog, Kaloda János benseje mégis mintha tü­zelni kezdett volna tőle. Ah, ez a kánikula, milyen jó lenne most nyaralni az én drágáimnak valahol, fes elgondolkozva, lassú mozdulattal emelte szájá­hoz a második fröccsös poharat. Valaki a vállára csapott. — Szervusz, Gazsi! Óriási, ezer esztendeje nem láttalak! Régi, hajdani iskolatársa volt. — No lám. Hm, hát ez nagyszerű! Csak­ugyan ezer esztendeje! . . . Kaloda már haza akart volna készülődni, ha­nem a volt iskolatárs nem engedte. — Csak nem hagysz itt kérlek, amikor ezer esztendeje? . . . Hát tudod, barátom, én tulajdon­képen vidéken lakom . . . (— Hol? Van erdő? Dombos?) — Kecskeméten . . . Tudod, örököltem ott egy szép kis gyümölcsöst. Abból éldegélünk ... De a feleségem­ most fürdőn van és hát én igy felruc­cantam egy kicsikét Pestre szalmaözvegykedni, hahaha . . . — Kecskemét . . . Hm ... De azért ott is jó nyáron mi? És a nagyságos asszony fürdon... Az én családom is . . . — nagyot nyelt e szónál Kaloda Gáspár — az én családom is falura készül. — Hova? Azzal a gyakran elhangzó váddal kapcsolatban, hogy a földmivelésügyi minisztérium jelentései túl optimisták, meg kell jegyeznem, hogy ez az állítás téves. Megállapíthatjuk ezt abból, ha a Statisztikai Hivatal jelentéseit nézzük, amelyek mindig kedve­zőbb eredményeket tüntetnek fel, mint a földművelés­ügyi minisztérium jelentései. Ez is azt igazolja,­­hogy a minisztérium becslései a legreálisabb­an ké­szülnek. Kérdésünkre közölte még a földművelésügyi miniszter, hogy a tagosítási eljárások az utóbbi időben ország­szerte nagy mérvben indultak meg. Ez tette szükségessé" a legutóbbi minisztertanács állásfoglalását olyan irányban, hogy az eljárás költ­ségeinek előlegezésére szolgáló tagosítási alap, amely a háború óta változatlanul háromszázezer ko-­­ronára rúg, egyelőre százezer aranykoronára emel­tessék fel, s gondoskodás történik arról, hogy a jövő­ évben az összeg mértéke meghaladja a békebeliét. PESTI HÍRLAP 1925. október 1., csütörtök. Csak a trianoni szerződés reviziója nyújthat segítséget a tartós béke megteremtésére." A Journal de Genéve cikke Magyarországról, Genfből jelentik. A Journal de Genéve buda­pesti levelezője nagyobb cikket közöl Magyarország jelenlegi helyzetéről és Magyarország állítólagos új külpolitikai orientációjáról. A cikkíró szerint a Németországhoz való csatlakozás kérdése is fölme­rült nálunk és igen könnyen megtörténhetik, hogy ha Ausztria valóban csatlakoznék Németországhoz, Magyarország is követné. Nem beolvadásról lenne szó, hanem valami szoros szövetségről, közös külpolitikáról, háború esetén pedig teljes katonai egyezményről és teljes vámegységről. A magyarok nem nagyon lelkesül­nek ezért az eszméért, de rákényszeríti őket a szük­ség, mert Magyarország a kisantant államai közé érvelve nem maradhat sokáig elszigetelten. A cikk­író szerint ezzel a fordulattal számolnia kell a nyu­gati hatalmaiénak. Ha Ausztria nem csatlakozik Német­országhoz, akkor is hasonló fejleményekre volna kilátás. A kisantant államait Magyarorszá­got gyűrűvel veszik körül és ez előbb-utóbb olyan antant megszületését fogja maga után vonni, amely­nek irányzata ellenkező célzatú. A lehetőség elke­rülésének egyetlen módja az volna, ha az érdekeltek baráti kezet nyújtanának Magyarországnak. Ehhez azonban a következők szükségesek: el kell fogadni a trianoni szerződés revízióiá­nak gondolatát, a magyar kisebbségek szá­mára korrekt elbánást kell biztosítani, végül kereskedemi szerződésekben bizonyságát kell adni Magyarországal szemben a jóindu­latnak. Csupán a revízió nyújt segítséget a tartós bé­ke megteremtésére. Ha Magyarország szomszédai nem riadnak vissza olyan revíziótól, amelynek so­rán visszaadják Magyarországnak a tisztán ma­gyar, de nem külön szigetekben fekvő, magyar te­rületeit, ennek ellenében megbecsülhetetlen árat kapnak, megteremtik a garanciát a világ nyugalmára és csírájában lehetetlenné teszik a német­magyar szövetség minden gondolatát. Miután Franciaországot közelről érinti, hogy Magyarország milyen viszonyban áll szomszédai­val, emellett nagy befolyást tud gyakorolni a kis antant határozataira, elsősorban Franciaország hi­vatott arra, hogy előkészítse a dunai medence né­peinek közeledését. Saját tekintélyét növeli, ha ez­zel sikert ért el. Genfben szó esett a regionális szer­­ződésekről, de ha ezeket a szerződéseket Magyar­­ország bevonása nélkül kötik meg, kevés értékük lesz a béke biztosítása szempontjából. Ha azonban Magyarországot is belefoglalják, ez csak úgy tör­ténhetik meg, ha annak igazságos árát előbb vagy utóbb megfizetik. * A cikkírónak az az állítása, hogy Magyaror­szág Németország felé orientálódnék, bizonyára té­ves információn alapszik. De viszont semmi lehetet­lenség nincs abban, hogy ha a mai állapotok sokáig tartanak, szövetkezünk nemcsak Németországgal, hanem bármely más hatalommal, ha ez a szövetség kilátást nyújt arra, hogy meg tudjuk változtatni a trianoni szerződést. A cikk részletes ismertetését azért tartották fontosnak, m­ert ez újabb bizonyíték arra, hogy külföldiek is kezdik belátni egy alapos revízió szükségességét. Amióta felelős állásban levő külföldi államférfiak (közöttük Chamberlain) meg­pendítették a békeszerződések revízióját, ez a kérdés nem vehető le többé a napirendről. A trianoni hatá­rok megváltoztatásáért harcolni nem irredenta, ha­nem új európai probléma, amelynek sorra kell ke­rülnie, mihelyt Németország és Franciaország kö­zött a garanciális paktum lé­rejön. Az iskolatárs már a második litert hozatta. Jó torka volt. Nem fojtogatta azt bezzeg semmi. — Hogy hova készül nyaralni? — szólt kissé akadozó hangon Kaloda János és el kezdte me­sélni az esetüket. Éjjel három órakor pedig, amikor, maga sem tudta, honnan és hogyan, hazavetődött, szokásai sze­rint lekonyuló fővel, ingadozón állt meg a felesége előtt, aki az izgatott várástól sírva fogadta. — Szi-szivecském, csak csak nem kell si­sirni. Megmegyünk . . . elmegyünk nyaralni. — Igazán, papuskám? — Jaj, hova, papuskám? — ütötte föl egy­szerre a fejét mind a két lány a másik szobában, mintha csak a varázsige ébresztette volna föl őket. — Kö-kő-kőszegre, — bökte ki hirtelen a családfő. — Azaz, hogy Kö-kö-kecskemétre, szivecs­kéim, — igazította helyre mindjárt a nyelvbotlást. — Szö-szö-szöllöbe, gyerekek. Szöllőbe, punktum, me-meghitt a házához egy régi ős­ iskolatársam. Már mind a három nő talpon volt. Kiugrasz­totta őket az ágyból a nagy szenzáció. Lehetetlen­ség volt tovább feküdniök a roppant izgalomtól. A családfő meg, akit gyöngéden lenyomtak egy székre, átszellemült, fura mosollyal, boldogan magyarázta tovább: — Én ezért nem jöttem haza, gyerekek. Nem holmi vargabetű, vagy kirúgás . . . dehogy! Ha­nem az iskolatársam, tudjátok, ... a pompás kő... kecskeméti szöllő, hahaha, ez a nyitja az egész éjtszakai kimaradásnak, az . . . az, drága szivecs­kéim . . . Elérzékenyült. Borostás arcán végigcsurított a könny. — Jaj, te édes aranyos papuskám! Kaloda megtörülte öklével a szemét, s a következő pillanatban meghökkenve, szinte bambán bámészkodott a feleségére, aki túláradó boldogsá­gában azt találta kérdezni tőle, hogy: — És ki az a derék ember? Hogy hívják az iskolatársadat, Gazsikám? A családfő még méregette egy darabig a sze­mét, majd zavartan vakarta meg a füle tövét? — A nevét, szivem? ... A nevét? . . . Egymás után háromszor is végigsimította te­nyerével az összeráncolt homlokát, míg nagynehe­zen kibökte: — A nevét? Hm . . . Ejnye, most nem jut eszembe a neve! Aznap, másnap, egy-két és három hét múlva is hiába törte rajta a fejét, szegény Kaloda János­nak semmikép sem jutott eszébe, hogy hogy is hív­ják azt a kecskeméti szöllőbirtokost, aki ama titok­zatos éjtszakán oly szívesen invitálta meg felesé­gestül, lányostul a régi iskolatársát. Nem és nem. A kecskemétinek ugyanis magyarosított neve lé­vén, Kaloda hiába kereste a régi főgimnáziumi ér­tesítőkben, nem bukkant rá bennük sehol sem. Em­lékezetében pedig úgy eltűnt az egyszer hallott név, mintha sohasem szaladt volna beléje a fülén ke­resztül. A vendéglőben sem ismerték név szerint a barátját, sem pesti, sem kecskeméti­­címéről nem volt sejtelme sem, hát szegény Kaloda Gáspár csak ült ott, üldögélt minden áldott este a leanderes „kerthelyiségben" a szomorú fröccsök mellett és csak az első esős októberi napon találkozott újra vele szemtől-szembe a villamoson, hogy a váratlan viszontlátás pillanatában tüstént eszébe jusson a vendégszerető rejtélyes kecskemétinek a neve: — Jézusom, Nyírfai Géza! Képzeld ... .! És az utasok a villamoson ki a szomszédjára mosolygott, ki meg elfordította a fejét s kinézett a szürkén szitáló októberi esőbe (elmúlt a nyár, vége a szép álomnak: nyaralás!), mialatt szegény Ka­loda Gáspár remegő hangon, majdhogy­nem nyil­vánosan sírva magyarázta el elh­ely­ezve bólintgatói iskolatársának a feledékenység­e tragikomikus, de külön komikus és még különösebben tragikus ese­tét. (Szivecskéim, óh, Istenem, Istenem, milyen bor­zasztón sápadtak vagytok! , , , Elmúlt a nyár.)"­­ Németországban leszállítják a forgalmi adót. Berlin, szept. 30. A birodalmi kormány részletes közleményt tesz közzé az árak csökkentésére irányuló akcióról, amelyet október 1-én a forgalmi adónak másfél százalékról egy százalékra való mérséklése vezet be. A közlemény szerint az ipari szövetségekkel folytatott tárgyalások számos esetben a tervbevett áremelések elejtésére és az árak leszállítására veze­tett. További árcsökkentések állanak küszöbön. Ama szövetségek ellen, amelyek a kormány nézete szerint az utóbbi időben jogosulatlan árdrágításokat hatá­roztak el, érvényesíteni fogják a kartellrendelet egész szigorát. Több panasz érkezett a kartellhir^-^."!»'-»- és a közel­jövőben újabb panaszok bejelentését várják. A húsárakat állandó ellenőrzés alatt tartják és a berlini mészárosokkal megállapodásokat létesítettek az árak további leszállítása érdekében. A német biro­dalmi vasu­ttársaság a fontosabb élelmiszerek szállí­tási díjtételeit október 1-től kezdve 10 százalékkal mérsékeli. A pénz kamatlábát is le fogják szállítani.

Next