Pesti Hírlap, 1925. október (47. évfolyam, 220-246. szám)
1925-10-01 / 220. szám
G lenzben és Varsóban folytatott tárgyalásokat a magyar bor értékesítéséről. Kedden érkezett haza s ma referált nekem tárgyalásainak eredményéről, amelyet kedvezőnek lehet mondani. A tervünk, hogy egyes külföldi helyeken mintapincéket létesítünk, mert a borértékesítés ilyen irányú megoldása kedvezőbb kilátásokkal kecsegtet. A külföldi szívesebben vásárolja meg ezen a réven a magyar bort, mint úgy, hogy ide kelljen jönni s ezáltal a szállítási kockázatokat és egyéb nehézségeket vállalnia. A külföldi tárgyalások a mintapincék létesítése tekintetében kedvező kilátásokat mutatnak. Különösen Hamburgban mutatkoznék alkalmasnak ilyen mintapinceintézmény felállítása, mert oda mint szabad kikötőbe vámmentesen szállíthatnék borunkat. Természetes azonban, hogy a kérdésnek ilyen megoldása jelentékeny anyagi eszközöket igényel. Ennek a kérdésnek alapos megfontolására van szükség , épen csütörtökön fogok gróf Bethlen István miniszterelnök úrral úgy erről az ügyről, nemkülönben az osztrák-magyar tárgyalásokról, valamint több más fontos kérdésről tárgyalásokat folytatni. Szóba hoztuk a földmivelésügyi miniszter előtt a tőzsde vezetőségének azt a tervét, hogy a gabonahatáridőüzletet vissza akarja állítani, s a terv megvalósításának állítólag csak az állja útját, hogy az a miniszter ellenzésével találkozik. — Szó sem lehet — mondta Mayer miniszters a gabonahatáridőüzlet visszaállításáról, addig, amíg a vám- és kereskedelmi szerződéses tárgyalásokat be nem fejeztük. De még akkor sem volnék hajlandó a fedezetlen gabonahatáridő üzlethez, a papirosfcuzával való spekulációhoz hozzájárulni. Attól tartok ugyanis, hogy most, amikor a tőzsdei részvénypapírokkal való spekuláció megszűnt, ha a fedezetlen gabonahatáridőüzlet életbe lépne, olyan nagyméretű spekuláció burjánoznék föl a gabonatőzsdén, aminek nagy árrombolás volna az eredménye. Bár tudatában vagyok annak, hogy a gabona áralakulása a világparitási árakhoz igazodik, s hogy a chicagói tőzsde jegyzése szabja meg az irányárakat, mégsem merném a fedezetlen gabonahatáridő Üzlet zsilipjeit megnyitni és ezzel a féktelen spekulációnak utat engedni. A végleges terményeredményről érdeklődtünk ezután. — Számszerű nyilatkozatot — mondotta a miniszter — erről még nem tehetek, mert péntekre érkeznek be a legfrissebb jelentések, s szombaton fogjuk közreadni az utolsó hivatalos jelentést. Ez a jelentés tünteti majd fel a végleges terméseredményt Aznap este Kaloda János nem jött haza félhétkor a délutáni hivatalából. Nem. Most igazán rettentőn fojtogatta a torkát valami. Elkeseredés?... Bánat? Csüggedés? — Nem. — állapította meg magában dohogva, amint hazafelé bandukolt az irodából. — Borzasztón szomjas vagyok . . . Az fojtogat. Egy kapu alatt suttyomban megszámlálta az ezreseit és tízezreseit, aztán, amit pedig sohasem szokott megtenni, útközben hirtelen bekanyarodott egy „kerti" vendéglő leanderes udvarára. — Kérek egy fröccsöt, de jéghideg legyen! Csakugyan jéghideg fröccs volt. És, csudálatos dolog, Kaloda János benseje mégis mintha tüzelni kezdett volna tőle. Ah, ez a kánikula, milyen jó lenne most nyaralni az én drágáimnak valahol, fes elgondolkozva, lassú mozdulattal emelte szájához a második fröccsös poharat. Valaki a vállára csapott. — Szervusz, Gazsi! Óriási, ezer esztendeje nem láttalak! Régi, hajdani iskolatársa volt. — No lám. Hm, hát ez nagyszerű! Csakugyan ezer esztendeje! . . . Kaloda már haza akart volna készülődni, hanem a volt iskolatárs nem engedte. — Csak nem hagysz itt kérlek, amikor ezer esztendeje? . . . Hát tudod, barátom, én tulajdonképen vidéken lakom . . . (— Hol? Van erdő? Dombos?) — Kecskeméten . . . Tudod, örököltem ott egy szép kis gyümölcsöst. Abból éldegélünk ... De a feleségem most fürdőn van és hát én igy felruccantam egy kicsikét Pestre szalmaözvegykedni, hahaha . . . — Kecskemét . . . Hm ... De azért ott is jó nyáron mi? És a nagyságos asszony fürdon... Az én családom is . . . — nagyot nyelt e szónál Kaloda Gáspár — az én családom is falura készül. — Hova? Azzal a gyakran elhangzó váddal kapcsolatban, hogy a földmivelésügyi minisztérium jelentései túl optimisták, meg kell jegyeznem, hogy ez az állítás téves. Megállapíthatjuk ezt abból, ha a Statisztikai Hivatal jelentéseit nézzük, amelyek mindig kedvezőbb eredményeket tüntetnek fel, mint a földművelésügyi minisztérium jelentései. Ez is azt igazolja,hogy a minisztérium becslései a legreálisabban készülnek. Kérdésünkre közölte még a földművelésügyi miniszter, hogy a tagosítási eljárások az utóbbi időben országszerte nagy mérvben indultak meg. Ez tette szükségessé" a legutóbbi minisztertanács állásfoglalását olyan irányban, hogy az eljárás költségeinek előlegezésére szolgáló tagosítási alap, amely a háború óta változatlanul háromszázezer ko-ronára rúg, egyelőre százezer aranykoronára emeltessék fel, s gondoskodás történik arról, hogy a jövő évben az összeg mértéke meghaladja a békebeliét. PESTI HÍRLAP 1925. október 1., csütörtök. Csak a trianoni szerződés reviziója nyújthat segítséget a tartós béke megteremtésére." A Journal de Genéve cikke Magyarországról, Genfből jelentik. A Journal de Genéve budapesti levelezője nagyobb cikket közöl Magyarország jelenlegi helyzetéről és Magyarország állítólagos új külpolitikai orientációjáról. A cikkíró szerint a Németországhoz való csatlakozás kérdése is fölmerült nálunk és igen könnyen megtörténhetik, hogy ha Ausztria valóban csatlakoznék Németországhoz, Magyarország is követné. Nem beolvadásról lenne szó, hanem valami szoros szövetségről, közös külpolitikáról, háború esetén pedig teljes katonai egyezményről és teljes vámegységről. A magyarok nem nagyon lelkesülnek ezért az eszméért, de rákényszeríti őket a szükség, mert Magyarország a kisantant államai közé érvelve nem maradhat sokáig elszigetelten. A cikkíró szerint ezzel a fordulattal számolnia kell a nyugati hatalmaiénak. Ha Ausztria nem csatlakozik Németországhoz, akkor is hasonló fejleményekre volna kilátás. A kisantant államait Magyarországot gyűrűvel veszik körül és ez előbb-utóbb olyan antant megszületését fogja maga után vonni, amelynek irányzata ellenkező célzatú. A lehetőség elkerülésének egyetlen módja az volna, ha az érdekeltek baráti kezet nyújtanának Magyarországnak. Ehhez azonban a következők szükségesek: el kell fogadni a trianoni szerződés revízióiának gondolatát, a magyar kisebbségek számára korrekt elbánást kell biztosítani, végül kereskedemi szerződésekben bizonyságát kell adni Magyarországal szemben a jóindulatnak. Csupán a revízió nyújt segítséget a tartós béke megteremtésére. Ha Magyarország szomszédai nem riadnak vissza olyan revíziótól, amelynek során visszaadják Magyarországnak a tisztán magyar, de nem külön szigetekben fekvő, magyar területeit, ennek ellenében megbecsülhetetlen árat kapnak, megteremtik a garanciát a világ nyugalmára és csírájában lehetetlenné teszik a németmagyar szövetség minden gondolatát. Miután Franciaországot közelről érinti, hogy Magyarország milyen viszonyban áll szomszédaival, emellett nagy befolyást tud gyakorolni a kis antant határozataira, elsősorban Franciaország hivatott arra, hogy előkészítse a dunai medence népeinek közeledését. Saját tekintélyét növeli, ha ezzel sikert ért el. Genfben szó esett a regionális szerződésekről, de ha ezeket a szerződéseket Magyarország bevonása nélkül kötik meg, kevés értékük lesz a béke biztosítása szempontjából. Ha azonban Magyarországot is belefoglalják, ez csak úgy történhetik meg, ha annak igazságos árát előbb vagy utóbb megfizetik. * A cikkírónak az az állítása, hogy Magyarország Németország felé orientálódnék, bizonyára téves információn alapszik. De viszont semmi lehetetlenség nincs abban, hogy ha a mai állapotok sokáig tartanak, szövetkezünk nemcsak Németországgal, hanem bármely más hatalommal, ha ez a szövetség kilátást nyújt arra, hogy meg tudjuk változtatni a trianoni szerződést. A cikk részletes ismertetését azért tartották fontosnak, mert ez újabb bizonyíték arra, hogy külföldiek is kezdik belátni egy alapos revízió szükségességét. Amióta felelős állásban levő külföldi államférfiak (közöttük Chamberlain) megpendítették a békeszerződések revízióját, ez a kérdés nem vehető le többé a napirendről. A trianoni határok megváltoztatásáért harcolni nem irredenta, hanem új európai probléma, amelynek sorra kell kerülnie, mihelyt Németország és Franciaország között a garanciális paktum lérejön. Az iskolatárs már a második litert hozatta. Jó torka volt. Nem fojtogatta azt bezzeg semmi. — Hogy hova készül nyaralni? — szólt kissé akadozó hangon Kaloda János és el kezdte mesélni az esetüket. Éjjel három órakor pedig, amikor, maga sem tudta, honnan és hogyan, hazavetődött, szokásai szerint lekonyuló fővel, ingadozón állt meg a felesége előtt, aki az izgatott várástól sírva fogadta. — Szi-szivecském, csak csak nem kell sisirni. Megmegyünk . . . elmegyünk nyaralni. — Igazán, papuskám? — Jaj, hova, papuskám? — ütötte föl egyszerre a fejét mind a két lány a másik szobában, mintha csak a varázsige ébresztette volna föl őket. — Kö-kő-kőszegre, — bökte ki hirtelen a családfő. — Azaz, hogy Kö-kö-kecskemétre, szivecskéim, — igazította helyre mindjárt a nyelvbotlást. — Szö-szö-szöllöbe, gyerekek. Szöllőbe, punktum, me-meghitt a házához egy régi ős iskolatársam. Már mind a három nő talpon volt. Kiugrasztotta őket az ágyból a nagy szenzáció. Lehetetlenség volt tovább feküdniök a roppant izgalomtól. A családfő meg, akit gyöngéden lenyomtak egy székre, átszellemült, fura mosollyal, boldogan magyarázta tovább: — Én ezért nem jöttem haza, gyerekek. Nem holmi vargabetű, vagy kirúgás . . . dehogy! Hanem az iskolatársam, tudjátok, ... a pompás kő... kecskeméti szöllő, hahaha, ez a nyitja az egész éjtszakai kimaradásnak, az . . . az, drága szivecskéim . . . Elérzékenyült. Borostás arcán végigcsurított a könny. — Jaj, te édes aranyos papuskám! Kaloda megtörülte öklével a szemét, s a következő pillanatban meghökkenve, szinte bambán bámészkodott a feleségére, aki túláradó boldogságában azt találta kérdezni tőle, hogy: — És ki az a derék ember? Hogy hívják az iskolatársadat, Gazsikám? A családfő még méregette egy darabig a szemét, majd zavartan vakarta meg a füle tövét? — A nevét, szivem? ... A nevét? . . . Egymás után háromszor is végigsimította tenyerével az összeráncolt homlokát, míg nagynehezen kibökte: — A nevét? Hm . . . Ejnye, most nem jut eszembe a neve! Aznap, másnap, egy-két és három hét múlva is hiába törte rajta a fejét, szegény Kaloda Jánosnak semmikép sem jutott eszébe, hogy hogy is hívják azt a kecskeméti szöllőbirtokost, aki ama titokzatos éjtszakán oly szívesen invitálta meg feleségestül, lányostul a régi iskolatársát. Nem és nem. A kecskemétinek ugyanis magyarosított neve lévén, Kaloda hiába kereste a régi főgimnáziumi értesítőkben, nem bukkant rá bennük sehol sem. Emlékezetében pedig úgy eltűnt az egyszer hallott név, mintha sohasem szaladt volna beléje a fülén keresztül. A vendéglőben sem ismerték név szerint a barátját, sem pesti, sem kecskeméticíméről nem volt sejtelme sem, hát szegény Kaloda Gáspár csak ült ott, üldögélt minden áldott este a leanderes „kerthelyiségben" a szomorú fröccsök mellett és csak az első esős októberi napon találkozott újra vele szemtől-szembe a villamoson, hogy a váratlan viszontlátás pillanatában tüstént eszébe jusson a vendégszerető rejtélyes kecskemétinek a neve: — Jézusom, Nyírfai Géza! Képzeld ... .! És az utasok a villamoson ki a szomszédjára mosolygott, ki meg elfordította a fejét s kinézett a szürkén szitáló októberi esőbe (elmúlt a nyár, vége a szép álomnak: nyaralás!), mialatt szegény Kaloda Gáspár remegő hangon, majdhogynem nyilvánosan sírva magyarázta el elhelyezve bólintgatói iskolatársának a feledékenysége tragikomikus, de külön komikus és még különösebben tragikus esetét. (Szivecskéim, óh, Istenem, Istenem, milyen borzasztón sápadtak vagytok! , , , Elmúlt a nyár.)" Németországban leszállítják a forgalmi adót. Berlin, szept. 30. A birodalmi kormány részletes közleményt tesz közzé az árak csökkentésére irányuló akcióról, amelyet október 1-én a forgalmi adónak másfél százalékról egy százalékra való mérséklése vezet be. A közlemény szerint az ipari szövetségekkel folytatott tárgyalások számos esetben a tervbevett áremelések elejtésére és az árak leszállítására vezetett. További árcsökkentések állanak küszöbön. Ama szövetségek ellen, amelyek a kormány nézete szerint az utóbbi időben jogosulatlan árdrágításokat határoztak el, érvényesíteni fogják a kartellrendelet egész szigorát. Több panasz érkezett a kartellhir^-^."!»'-»- és a közeljövőben újabb panaszok bejelentését várják. A húsárakat állandó ellenőrzés alatt tartják és a berlini mészárosokkal megállapodásokat létesítettek az árak további leszállítása érdekében. A német birodalmi vasuttársaság a fontosabb élelmiszerek szállítási díjtételeit október 1-től kezdve 10 százalékkal mérsékeli. A pénz kamatlábát is le fogják szállítani.