Pesti Hírlap, 1925. november (47. évfolyam, 247-271. szám)

1925-11-01 / 247. szám

BUDAPEST, 1925. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra 60.000 korona, két hóra 95.000 korona, negyedévre 135.000 kos. Egyes szám ára (pálya­udvaron is) 2000 kor., va­sárnap 4000 kor. Külső kétszeres az előfizetési ár. 7 , * 1925NCM. * A­ra hétköznap 2000 kor., Pu­jpmjMOO Kor. XLVII. ÉVFOLYAM, 247. (15.829) PESTI HIRL / 1/ P, NOVEMBER 1. LÉGRÁDY TESTVÉREK kiadása: szerkesztőségi •^kiadóhivatal 38 nyomda : *'1 Budapest, V ker. Vilmos­­ i császár ut 78. szám. •;1 Telefon 122—91 Fiók­kiadóhivatal : Budapest, VII ker.,Erzsébet körút) ingyen melléklet: „71 Pesti Hírlap Vasárnapra. ** Az Akadémia ünnepe. írta Rákosi Jenő. " Alapításának századik esztendejét üli meg ezen a héten az Akadémia és mindenki előtt természetes, hogy az ünnep középső pont­jába alapítója, Széchenyi István gróf alakja kerül. Minden tárgy a szem optikai berendezé­sénél fogva, amint távolodunk tőle, mind ki­sebb és kisebb lesz. Ez egy generális természeti törvény. Vannak azonban emberi nagyságok, akiken ez a törvény meghal. Mentül jobban távolodunk tőlük, annál nagyobbnak látjuk őket. Magyarországnak ötven és száz év előtti históriája több ilyen alakkal van benépesitve és ezeknek valamennyiüknek az élén a cenki gróf, Széchenyi István jár. Nagysága két tu­lajdonságán alapszik: prófétai jövőbelátásán és gigantikus cselekvőképességén. Ez olyan energia volt benne, amely nemcsak őt magát tette képessé emberfeletti munkák teljesítésére, hanem arra is, hogy egy egész nemzetet mun­kára, alkotásra ragadjon magával, sőt tovább dolgozott egy olyan geniális, sőt kongeniális utódban, mint Andrássy Gyula gróf volt, a kiegyezés miniszterelnöke. Széchenyi István gróf alakja ma már szinte mitologikus arányokat ölt. Majdnem ki­kívánkozik már a história-írók kezéből át a­­ költészet alkotó területére. Az ifjú hős, világ­járó barangolásaiból megtérve, délceg paripá­ján belovagol nem téli, de szinte halotti álom­ban alélva elterült hazája földjére. Sejti, érzi, hogy itt egy második honfoglaló Árpád mun­kája várna valakire. És a vére forrni kezd, szíve hatalmasan dörömböl bordáin, agyveleje lázban ég s gyötrelmes éjszakákon át kialakul­nak a vakmerő hadjárat körvonalai lelki sze­mei előtt. Sok csata rajzolódik az izzó leve­gőbe, melyet meg kell nyerni, ha lehetővé akarja tenni, ami lehetetlennek látszik és mi­kor az önmagával vívott tusákban megaratta első győzelmét — önmagán és tudta már, mit kell tennie, hol kell kezdenie, hogy ott végez­hesse, ahova sóvár­ szemét szögezte: akkor ki­lépett a nemzedéke elé, melynek hadvezérévé a végzet őt jelölte ki és első cselekedetével megalapította az Akadémiát. Csodálatos dolog, az­­ Akadémiát! E dicső harcokban nőtt, öldöklő csaták­ban ragyogott nemzetnek nem berozsdásodott fringiáját kell élesre-fényesre csiszolni, hanem berozsdásodott elméjét kell ragyogóra kiköszö­rülni. Lelki és szellemi tulajdonságait kell egy központba tömöríteni, szívét-szemét megnyitni, a tudás fáját kell számára elültetni, megnö­velni, megvárni, hogy munka után édes gyü­mn­cse az ölébe hulljon. Nem a múlt csatate­reire kell a nemzetet visszavinni, hanem a ci­vilizáció versenyére előkészíteni és útjaira te­relni. Ezért mindenek felett Akadémiát, a tu­dományok és művészetek számára hajlékot, szent műhelyet a nyelv számára, amely még nyers, töretlen, szegényes és nem alkalmas eszköze egy nemzeti kultúrának. És Akadémiát nem Pozsonyban, ahol az országgyűlést tartották, hanem Pesten, mert az országnak főváros kell. A főváros az ország egységének a szimbóluma, de az éltető szerve is Főváros nélkül nincs nemzeti irodalom, nincsen egységes társadalom, nincs irányadó akarat, nincs nemzeti művészet és nincs nem­zet a modern világban. A magyar színészet az országban bujdosott; az irodalmi élet az ország különböző helyein elszórtan lakó írók és költők magánlevelezéseiben lappangott a politika ötvenhárom vármegyében egymástól függetlenül, szintén csak átiratokban és leve­lezésekben élt,, a társadalom vezérbefolyás és példa nélkül egységbe nem forrott érzelmileg, sem ízlés dolgában, a közhatalmak szétszórva Bécs hegedűjére táncoltak. Ha Pestre lehet koncentrálni a nemzet érdeklődését, szeretetét és soknemű érdekeit, itt egy hatalmas főváros alakul ki, a nemzeti életnek fellegvára, a nem­zeti egység koronája. Ide tódul a nemzet vére, innen árad ki vissza a részekbe: a nagy, ha­talmas testnek itten dobog egységes ritmus­ban az ő hatalmas szive. Innen indult a nagy hódító, akinek ma­gának elsőbben a nemzetet kellett meghódíta­nia, hogy nagy terveinek alapját lerakhassa és az uj honfoglalás, a nemzetnek uj életre ébre­dése mintái lelki és természeti erők mozgási­geztessék. És készült a Dunán több hídja Pest és Buda közt, és a várhegyen, és csinált kaszinót­eket, és megteremtette a pesti ló­meginditotta Pestről a dunai hajó­eket kezdett a város rendezéséről, őváros után következett az ország. Óriási l^H'epciók öltöttek konkrét alakot és lassan l^Rtek a részek idekapcsolódni és min­den, ai^Bzóta, lett és ami még ma is részben rémes ^Bisztrófáink után megvan: ez az egész Budapest, ezeken a munkákon in­dult, ^«ből lett és Széchenyi nagyságát hir­deti. .^Bizorn­ négy nemzedék, amely ezt a fej­lődés^Bzte, alig gondolt arra, hogy mind­en­nek ^»rmékeny magját az a nagy magvető hint^B el, aki élő szemével meglátta a termé­szet örvényeit és varázsvesszőjével munkának indítva erőit. együk ki az ő alapvető munkáját mai Ipunk mai száma 52 oldal. fejlődésünk birtokállományából — nemcsak magokat a konkrét alkotásokat, de az ő termé­kenyítő szellemét is: mi marad meg minden volt pompánkból és még létező maradványai­ból! Ezt mi, a mai távlatból immár tisztán láthatjuk, tisztábban, mint ahogy láthatták, sőt értékelhették azok a nemzedékek, amelyek az alkotások izgalmainak részesei voltak, akár mint munkatársai, akár mint vele szemben működő erők. Törüljétek ki Széchenyi életét a magyar történelemből, és nem kisebb dologra vállalkoznátok, mintha országházunk büszke épülettömege alól ki akarnátok szedni az alap­falakat. Sokszor halljuk a mondást, hogy Ma­­­gyarország a múlt században évszázadok mu­lasztását pótolta és munkáját vég­ezte. Ez Szé­chenyi szerepe és munkássága nélkül nem kép­zelhető. Ő igazította be a kellő sínekre haladá­sunk mozdonyát. Ő adta meg az irányt, ő szabta meg a tempót nemcsak kommandó sza­vával, hanem tettleges részvételével a munká­ban. Amit pedig én itt írtam róla, az arányo­sítva az ő egész mivoltához olyan, mintha egy pár, papirosra vetett ceruzavonással akarna valaki képet adni Szemirámisz függőkertjei­ről és Babilon városáról. Tanítása soraimnak az, hogy ő öntudatosan fogott hozzá az ország s a­ nemzet életrekeltéséhez és ehhez az első lépése Pest fővárosa, Pesthez a magyar tudo­mányos Akadémia volt. Meg lehet az ő törté­netéből tanulni azt, hogy válságos időkben nem hevenyészett intézmények­, nem buzgó pártok tömeges törvénygyártására, nem is pártha­talmi szempontból inficiált aprólékos, vagy akár nagyszabású reformokra, hanem nagy szívekre, nagy szellemekre­ nan e­mékre, egy­szóval nagy férfiak ihletett­­­­munkájára van szükség. Al­ko­tásával ( Európa ] keresztül és egyest verseny­zást és Ésl 71 franciák háromezer embert vesztenek Damaszkuszba való visszavonulásuk alatt Néhány hónappal ezelőtt a Palesztina szom­szédságában lakó harcias drúzok fellázadtak a franciák ellen és a francia helyőrségnek nem egy­szer érzékeny veszteségeket okoztak. Akkoriban úgy látszott, hogy a felkelés egészen lokális jellegű, nem harapózik át a szomszéd arabs törzsekre és nem veszélyezteti a franciák szíriai uralmát. A drú­zok turbulens népség voltak már a török uralom alatt is, s nem egyszer megtörtént, hogy nagy had­seregeket kellett megmozgatni, hogy megfékezhes-­­sék őket. De a mozgalom tovább terjedt és forron­gásba hozta Franciaország összes szíriai alatt­valóit. Amerikai és angol források szerint nagy­szabású pánizsái felkelésről van szó, amely nem­csak a franciák ellen irányul, hanem az angolok ellen is és végcélja a mozgalomnak: felszabadítani az összes mohamedánokat az európai nemzetek uralma alól. Valószínű, hogy ez a hír ebben a for­mában túlzott és még nincs szó ilyen tudatos, nagy­szabású, pláne megszervezett pánizsan irredentáról. Ann­yi azonban kétségtelen, hogy a mohame­dán népek nagykorúaknak érzik magukat, nem akarnak tovább az európai népek alattvalói ma­radni; ezt mutatja az a SZÍVÓS küzdelem is, amit a marokkóiak a franciák ellen folytatnak. Az angol jelentések a damaszkuszi vérengzést Sarra­il tábor­noknak, a szíriai katonai kormányzónak rovására írják. Sarrail volt a világháborúban a balkáni an­tant-h­aderők parancsnoka, addig, míg tehetetlensége miatt el nem mozdították állásából. A Poinearé-kor­mány bukása után nevezték ki Szíria kormányzó­jának, nem érdemeiért, hanem pártpolitikai okokból. Sarrail ugyanis a radikális szocialista párthoz tar­tozik és úgy ment Szíriába, mint a Herriot-korm­ány bizalmi embere. Őt teszi felelőssé a francia jobbol­dali sajtó is a damaszkuszi katasztrófáért. A Pain­levé-kormány a tábornok baklövése miatt igen kelle­metlen helyzetbe került." Ellenfelei most azt vetik szemére, hogy feláldozta Keleten a nagy nemzeti érdekeket tisztán pártpolitikai szempontok miatt. A franciák veszteségei. Párizs, aki 31. A miniszterelnökség megcáfolja azt a hírt, hogy a damaszkusi francia veszteség 6000­ főre rúg. Ez a szám jelentékenyen túlzott. Megerősítik, hogy a franciáknak Damaszkusba való visszavonulásuk alatt 3000 ember veszteségük volt. Párizs, okt. 31. (Havas.) Néhány lapnak azzal a jelentésével szemben, hogy a szíriai felkelés kezdete óta a francia veszteség hatezer halott, a miniszter­elnökség kommünikében azt közli, hogy az egész veszteség 583 halott és sebesült, s ebből a felénél is kevesebb a francia. A hatezer főnyi halott az 1920. óta szenvedett veszteséget tünteti fel. A francia sajtó Sarrail visszah­vását követeli. Párizs, okt. 31 A lapok egyre erélyesebben kö­vetelik Sarrail visszahívását. Sarrail a rövidlátás és igazságtalanság hibájába esett. Több esetben el­siette a dolgokat, így magyarázható az is, hogy elrendelte Damaszkusz bombázását, mielőtt a da­maszkuszi idegeneket erről értesítette volna. A Pa­ris Soir azt követeli, hogy Franciaország mondjon le Szíria mandátumáról.

Next