Pesti Hírlap, 1925. november (47. évfolyam, 247-271. szám)
1925-11-01 / 247. szám
BUDAPEST, 1925. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra 60.000 korona, két hóra 95.000 korona, negyedévre 135.000 kos. Egyes szám ára (pályaudvaron is) 2000 kor., vasárnap 4000 kor. Külső kétszeres az előfizetési ár. 7 , * 1925NCM. * Ara hétköznap 2000 kor., PujpmjMOO Kor. XLVII. ÉVFOLYAM, 247. (15.829) PESTI HIRL / 1/ P, NOVEMBER 1. LÉGRÁDY TESTVÉREK kiadása: szerkesztőségi •^kiadóhivatal 38 nyomda : *'1 Budapest, V ker. Vilmos i császár ut 78. szám. •;1 Telefon 122—91 Fiókkiadóhivatal : Budapest, VII ker.,Erzsébet körút) ingyen melléklet: „71 Pesti Hírlap Vasárnapra. ** Az Akadémia ünnepe. írta Rákosi Jenő. " Alapításának századik esztendejét üli meg ezen a héten az Akadémia és mindenki előtt természetes, hogy az ünnep középső pontjába alapítója, Széchenyi István gróf alakja kerül. Minden tárgy a szem optikai berendezésénél fogva, amint távolodunk tőle, mind kisebb és kisebb lesz. Ez egy generális természeti törvény. Vannak azonban emberi nagyságok, akiken ez a törvény meghal. Mentül jobban távolodunk tőlük, annál nagyobbnak látjuk őket. Magyarországnak ötven és száz év előtti históriája több ilyen alakkal van benépesitve és ezeknek valamennyiüknek az élén a cenki gróf, Széchenyi István jár. Nagysága két tulajdonságán alapszik: prófétai jövőbelátásán és gigantikus cselekvőképességén. Ez olyan energia volt benne, amely nemcsak őt magát tette képessé emberfeletti munkák teljesítésére, hanem arra is, hogy egy egész nemzetet munkára, alkotásra ragadjon magával, sőt tovább dolgozott egy olyan geniális, sőt kongeniális utódban, mint Andrássy Gyula gróf volt, a kiegyezés miniszterelnöke. Széchenyi István gróf alakja ma már szinte mitologikus arányokat ölt. Majdnem kikívánkozik már a história-írók kezéből át a költészet alkotó területére. Az ifjú hős, világjáró barangolásaiból megtérve, délceg paripáján belovagol nem téli, de szinte halotti álomban alélva elterült hazája földjére. Sejti, érzi, hogy itt egy második honfoglaló Árpád munkája várna valakire. És a vére forrni kezd, szíve hatalmasan dörömböl bordáin, agyveleje lázban ég s gyötrelmes éjszakákon át kialakulnak a vakmerő hadjárat körvonalai lelki szemei előtt. Sok csata rajzolódik az izzó levegőbe, melyet meg kell nyerni, ha lehetővé akarja tenni, ami lehetetlennek látszik és mikor az önmagával vívott tusákban megaratta első győzelmét — önmagán és tudta már, mit kell tennie, hol kell kezdenie, hogy ott végezhesse, ahova sóvár szemét szögezte: akkor kilépett a nemzedéke elé, melynek hadvezérévé a végzet őt jelölte ki és első cselekedetével megalapította az Akadémiát. Csodálatos dolog, az Akadémiát! E dicső harcokban nőtt, öldöklő csatákban ragyogott nemzetnek nem berozsdásodott fringiáját kell élesre-fényesre csiszolni, hanem berozsdásodott elméjét kell ragyogóra kiköszörülni. Lelki és szellemi tulajdonságait kell egy központba tömöríteni, szívét-szemét megnyitni, a tudás fáját kell számára elültetni, megnövelni, megvárni, hogy munka után édes gyümncse az ölébe hulljon. Nem a múlt csatatereire kell a nemzetet visszavinni, hanem a civilizáció versenyére előkészíteni és útjaira terelni. Ezért mindenek felett Akadémiát, a tudományok és művészetek számára hajlékot, szent műhelyet a nyelv számára, amely még nyers, töretlen, szegényes és nem alkalmas eszköze egy nemzeti kultúrának. És Akadémiát nem Pozsonyban, ahol az országgyűlést tartották, hanem Pesten, mert az országnak főváros kell. A főváros az ország egységének a szimbóluma, de az éltető szerve is Főváros nélkül nincs nemzeti irodalom, nincsen egységes társadalom, nincs irányadó akarat, nincs nemzeti művészet és nincs nemzet a modern világban. A magyar színészet az országban bujdosott; az irodalmi élet az ország különböző helyein elszórtan lakó írók és költők magánlevelezéseiben lappangott a politika ötvenhárom vármegyében egymástól függetlenül, szintén csak átiratokban és levelezésekben élt,, a társadalom vezérbefolyás és példa nélkül egységbe nem forrott érzelmileg, sem ízlés dolgában, a közhatalmak szétszórva Bécs hegedűjére táncoltak. Ha Pestre lehet koncentrálni a nemzet érdeklődését, szeretetét és soknemű érdekeit, itt egy hatalmas főváros alakul ki, a nemzeti életnek fellegvára, a nemzeti egység koronája. Ide tódul a nemzet vére, innen árad ki vissza a részekbe: a nagy, hatalmas testnek itten dobog egységes ritmusban az ő hatalmas szive. Innen indult a nagy hódító, akinek magának elsőbben a nemzetet kellett meghódítania, hogy nagy terveinek alapját lerakhassa és az uj honfoglalás, a nemzetnek uj életre ébredése mintái lelki és természeti erők mozgásigeztessék. És készült a Dunán több hídja Pest és Buda közt, és a várhegyen, és csinált kaszinóteket, és megteremtette a pesti lómeginditotta Pestről a dunai hajóeket kezdett a város rendezéséről, őváros után következett az ország. Óriási l^H'epciók öltöttek konkrét alakot és lassan l^Rtek a részek idekapcsolódni és minden, ai^Bzóta, lett és ami még ma is részben rémes ^Bisztrófáink után megvan: ez az egész Budapest, ezeken a munkákon indult, ^«ből lett és Széchenyi nagyságát hirdeti. .^Bizorn négy nemzedék, amely ezt a fejlődés^Bzte, alig gondolt arra, hogy mindennek ^»rmékeny magját az a nagy magvető hint^B el, aki élő szemével meglátta a természet örvényeit és varázsvesszőjével munkának indítva erőit. együk ki az ő alapvető munkáját mai Ipunk mai száma 52 oldal. fejlődésünk birtokállományából — nemcsak magokat a konkrét alkotásokat, de az ő termékenyítő szellemét is: mi marad meg minden volt pompánkból és még létező maradványaiból! Ezt mi, a mai távlatból immár tisztán láthatjuk, tisztábban, mint ahogy láthatták, sőt értékelhették azok a nemzedékek, amelyek az alkotások izgalmainak részesei voltak, akár mint munkatársai, akár mint vele szemben működő erők. Törüljétek ki Széchenyi életét a magyar történelemből, és nem kisebb dologra vállalkoznátok, mintha országházunk büszke épülettömege alól ki akarnátok szedni az alapfalakat. Sokszor halljuk a mondást, hogy Magyarország a múlt században évszázadok mulasztását pótolta és munkáját végezte. Ez Széchenyi szerepe és munkássága nélkül nem képzelhető. Ő igazította be a kellő sínekre haladásunk mozdonyát. Ő adta meg az irányt, ő szabta meg a tempót nemcsak kommandó szavával, hanem tettleges részvételével a munkában. Amit pedig én itt írtam róla, az arányosítva az ő egész mivoltához olyan, mintha egy pár, papirosra vetett ceruzavonással akarna valaki képet adni Szemirámisz függőkertjeiről és Babilon városáról. Tanítása soraimnak az, hogy ő öntudatosan fogott hozzá az ország s a nemzet életrekeltéséhez és ehhez az első lépése Pest fővárosa, Pesthez a magyar tudományos Akadémia volt. Meg lehet az ő történetéből tanulni azt, hogy válságos időkben nem hevenyészett intézmények, nem buzgó pártok tömeges törvénygyártására, nem is párthatalmi szempontból inficiált aprólékos, vagy akár nagyszabású reformokra, hanem nagy szívekre, nagy szellemekre nan emékre, egyszóval nagy férfiak ihletettmunkájára van szükség. Alkotásával ( Európa ] keresztül és egyest versenyzást és Ésl 71 franciák háromezer embert vesztenek Damaszkuszba való visszavonulásuk alatt Néhány hónappal ezelőtt a Palesztina szomszédságában lakó harcias drúzok fellázadtak a franciák ellen és a francia helyőrségnek nem egyszer érzékeny veszteségeket okoztak. Akkoriban úgy látszott, hogy a felkelés egészen lokális jellegű, nem harapózik át a szomszéd arabs törzsekre és nem veszélyezteti a franciák szíriai uralmát. A drúzok turbulens népség voltak már a török uralom alatt is, s nem egyszer megtörtént, hogy nagy hadseregeket kellett megmozgatni, hogy megfékezhes-sék őket. De a mozgalom tovább terjedt és forrongásba hozta Franciaország összes szíriai alattvalóit. Amerikai és angol források szerint nagyszabású pánizsái felkelésről van szó, amely nemcsak a franciák ellen irányul, hanem az angolok ellen is és végcélja a mozgalomnak: felszabadítani az összes mohamedánokat az európai nemzetek uralma alól. Valószínű, hogy ez a hír ebben a formában túlzott és még nincs szó ilyen tudatos, nagyszabású, pláne megszervezett pánizsan irredentáról. Annyi azonban kétségtelen, hogy a mohamedán népek nagykorúaknak érzik magukat, nem akarnak tovább az európai népek alattvalói maradni; ezt mutatja az a SZÍVÓS küzdelem is, amit a marokkóiak a franciák ellen folytatnak. Az angol jelentések a damaszkuszi vérengzést Sarrail tábornoknak, a szíriai katonai kormányzónak rovására írják. Sarrail volt a világháborúban a balkáni antant-haderők parancsnoka, addig, míg tehetetlensége miatt el nem mozdították állásából. A Poinearé-kormány bukása után nevezték ki Szíria kormányzójának, nem érdemeiért, hanem pártpolitikai okokból. Sarrail ugyanis a radikális szocialista párthoz tartozik és úgy ment Szíriába, mint a Herriot-kormány bizalmi embere. Őt teszi felelőssé a francia jobboldali sajtó is a damaszkuszi katasztrófáért. A Painlevé-kormány a tábornok baklövése miatt igen kellemetlen helyzetbe került." Ellenfelei most azt vetik szemére, hogy feláldozta Keleten a nagy nemzeti érdekeket tisztán pártpolitikai szempontok miatt. A franciák veszteségei. Párizs, aki 31. A miniszterelnökség megcáfolja azt a hírt, hogy a damaszkusi francia veszteség 6000 főre rúg. Ez a szám jelentékenyen túlzott. Megerősítik, hogy a franciáknak Damaszkusba való visszavonulásuk alatt 3000 ember veszteségük volt. Párizs, okt. 31. (Havas.) Néhány lapnak azzal a jelentésével szemben, hogy a szíriai felkelés kezdete óta a francia veszteség hatezer halott, a miniszterelnökség kommünikében azt közli, hogy az egész veszteség 583 halott és sebesült, s ebből a felénél is kevesebb a francia. A hatezer főnyi halott az 1920. óta szenvedett veszteséget tünteti fel. A francia sajtó Sarrail visszahvását követeli. Párizs, okt. 31 A lapok egyre erélyesebben követelik Sarrail visszahívását. Sarrail a rövidlátás és igazságtalanság hibájába esett. Több esetben elsiette a dolgokat, így magyarázható az is, hogy elrendelte Damaszkusz bombázását, mielőtt a damaszkuszi idegeneket erről értesítette volna. A Paris Soir azt követeli, hogy Franciaország mondjon le Szíria mandátumáról.