Pesti Hírlap, 1925. november (47. évfolyam, 247-271. szám)

1925-11-01 / 247. szám

­4 VIDTIM JAJtSOK. Fábián füle, avagy­ ha így megy tovább, Hová fejlődik a nemzetgyűlés ? Néhány hét óta vidéken élek és annyira nyakig vagyok a munkában, hogy a kedves házi­gazdám által számomra gondosan összegyűjtött újságokat bizony csak­ vasárnaponként szoktam átböngészni. Így történt meg, hogy csak elkésve értesültem­­például arról a történelmi eseményről, amely Gömbös Gyula jóvoltából közte és Fábián Béla között a nemzetgyűlésen lezajlott. Mármost elgondolkozva azon, hogy a fültépő lármában milyen büszkén üdvözölték hősi tette után fajvédő társai a lármás fültépőt, könnyen magunk elé rajzolhatjuk azt, hogy ebben a kama­szosan kedves irányban elindulva, milyen lélek­emelő jelenetek színhelye lehet még nemzetgyű­lésünk. Íme néhány tudósítás a nemzetgyűlés leg­közelebbi eseményeiről: 1 /.­­ . Nagy botrány a Máz mai ülésén­­ Sándon Pál inzultálta Hantival Istvánt ! SÁNDOR PÁL (beszédjét folytatva): És ezek után . . . GOMBOS GYULA: üljön fel SÁNDOR PÁL: Nekem, ki ennek a magyar hazának ép olyan becsületes magyar polgára va­gyok ... LENDVAI ISTVÁN: Maga nem magyar ! Erre a közbekiáltásra Sándor Pál arca vér­piros lett a dühtől. Az izgatott képviselő Lendvai István felé rohant és elérve a sápadt fiatalembert, előkapta zsebkendőjét és egy reprodukálhatatlan kifejezés kíséretében a zsebkendővel kétszer egy­másután megtörülte Lendvai István orrát. Az in­zultus kínos feltűnést keltett ...­­ Nagy botrány a Ház mai ülésén.' 71* elnök prímásan megbünteti­ Hupart J­ex­söt és Zsirkay Jánost ! ELNÖK (a csengőt rázva): Ismételten rendre­utasítom Rupert Rezső és Zsirkay János képviselő urakat. RUPERT REZSŐ: Nem én kezdtem, ő kezdte a veszekedést. ZSIRKAY: Nem is igaz, nem én kezdtem, ő kezdte ELNÖK (a csengőt erélyesen rázva): Miután a képviselő urak gyerekes viselkedése kezd már az óvodásgyerekekre emlékeztetni, kénytelen va­gyok javasolni a Háznak, hogy Rupert és Zsirkay képviselő urakat a sarokban térdeltessük kukori­cára, megjegyezvén egyszersmind azt, hogy az e célra szükséges kukorica a nemzetgyűlés kisgazda­tagjainak önkéntes adományaiból gyűlt össze... Felteszem a kérdést szavazásra... A nemzetgyű­lés ilyen értelemben határozván, felkérem neve­zett képviselő urakat, hogy a sarokban elhelyezett kukoricán a nemzetgyűlés határozatának meg­felelően, térdeplő helyzetben kegyeskedjenek el­helyezkedni. 3. Nagy botrány a Már mai Ülésán ! M szocialistáik tilt­akoztak a Házszabá­lyon túlszigorú Hezelitse ellen ! PEIDL GYULA (folytatva beszédjét): A leg­objektívebb hangon vagyok kénytelen bejelenteni azt, hogy a nemzetgyűlés elnöke velünk, szo­cialistákkal szemben szigorúbban kezeli a ház­szabályokat . . . ELNÖK: Kérem a tisztelt képviselő urat, hogy általánosságban, adatok nélkül ne gyanú­sítsa az elnökséget. PEIDL GYULA: Kérem, szolgálhatok ada­tokkal is. Már két isben is előfordult, hogy az el­nök úr a szocialista képviselőket alapos ok nélkül gyűlés után ott tartotta tintagaluskára, úgy, hogy öt-hat óra­ is elmúlt, mire hazaértünk otthonunk­ba, ahol családunk tagjai előtt szégyenkezve kel­lett­ bepattanunk, hogy be voltunk zárva. Ezen­kívül felemlítem azt is, hogy a múltkor Rothen­stein Mór elvtársam sürgős ügyben háromszor is kikéredzkedett, az elnök úr azonban nem adott engedélyt neki az ülésteremből való távozásra, holott mind a három ízben szabályszerűen két ujját a levegőbe emelve „kéredzkedett" ... Ha a jövőben a házszabályok ilyetén módon való keze­léséből bármilyen baj származna, azért... (Az ülés a kormánypárt folytonos zajongása közben folyik tovább.) 4. Derűs esemény a Máz mai ülésén ! Kuna P. Amnárás nem alszik el többet ! ELNÖK: A szó Kuna­ P. András képviselő urat illeti. Mi az, kérem ? Kuna P. képviselő úr megint elaludt? Kérem őt felébreszteni. — Meg­történvén Kuna P. András képviselő úr felébresz­ PESTI HÍRLAP 1925. november 1., vasár­nap. tése, javasolom a tisztelt Háznak, hogy a képviselő úr a legközelebbi ülésig egy büntetési dolgozat­ban ötszázszor írja le azt, hogy „Elaludtam a Ház ülésén. Ígérem, hogy ez soha többé nem fog elő­fordulni.­" A Ház ilyen értelemben határos. 5. Nagy botrány a Ház mai ülésén / A miniszterelnök affér/e EcHHardt Tiborral. ELNÖK: A miniszterelnök úr kíván felszó­lalni. BETHLEN: Tisztelt Nemzetgyűlés ! A faj­védőknek a románokkal való ismételt paktálása ügyében . . . ECKHARDT: Hagyjuk már ezt a dolgot! BETHLEN: Tisztelt Nemzetgyűlés . . . ECKHARDT: Üljön fel E pillanatban a miniszterelnököt elhagyta türelme, felkapta az asztalán levő pipaszárat és Eckhardt Tibort felemelve térdére fektette és an* nak kapálódzásával mit sem törődve, a pipaszár* ral jó néhányat ütött a háta folytatására. Az elnök az ülést felfüggesztette. A szünet*­ben Eckhardt Gömbös elé lépett és heves szemremi­hányásokat tett neki: — Mindennek te vagy az oka. Ha te am­att idején nem húzod meg Fábián fülét, nem fajult volna a dolog eddig. — Meddig? — kérdezte Gömbös. — Eddig — ismételte siránkozva Eckhardt, sajgó testrészét simogatva. Szent­ ember. Görögország és Bulgária a vádlottak padján. Hogyan folyt le a Népszövetség tanácsának ülése Párizsban ? Párizs, október. (A Pesti Hírlap tudósítójától.) Párizsban összeült a Népszövetség tanácsa. Ezúttal negyedszer Az első ülésén még, amikor a Nemzetek Szövetsége az embrió­ korát élte, Léon Bourgeois el­nökölt, aki valahogyan nem olyannak képzelte el ezt a nemzetközi intézményt, mint amilyenné lett alig né­hány év leforgása alatt. A tanács második ülése a Pe­tit-Luxembourg-bar volt, a harmadik a Hotel de Ville-n, most a negyediket Briand hívta már egybe sürgősen a párizsi Quai d'Orsay-ra, hogy a tanács igazságot szolgáltasson a görög-bolgár konfliktusban. Amikor Briand meghívó táviratai szétmentek a tanács tagjaihoz , Párizsban azt mondták hogy a tanács­nak ez az összejövetele históriai fontossággal bír a Nemzetek Szövetségének történetében. A görög-bolgár konfliktus az első eset a Nemzetek Szövetsége fenn­állása óta, amikor be kell bizonyítania, hogy van olyan hatalma és tekintélye, hogy egyetlen szavára elhallgatnak a görög-bolgár fronton az ágyuk és a fegyverek . . . Most, amikor ezeket a sorokat írom, athéni táviratok jelentik hogy a harcvonal közelében fekvő községek már lángokban állnak a párizsi külügy­minisztérium fogadótermében pedig ugyanebben az órában, kellemes és baráti hangulatban, együtt teáz­nak a tanács tagjai és a görög-bolgár kikül­döttek ... A történelmi fontosságú ülés első felvonása mindössze két óra hosszat tartott és egy órával ez­előtt ért véget. Az ítéletet már elröpítette a távíró, hogy Bulgáriában és Görögországban mit szólnak Hozzá, az is ismeretes lesz rövid időn belül. A tanács ülése azonban már külsőségeinél fogva is érdemes a krónikás tollára, mert hiszen ilyen kis háború nem mindennap kerül a békehírük asztalára vagy ha igen, — legalább látjuk hogy a békesség atmoszférá­jában, szinte kéjelegve fürdő nagyhatalmak tankok­kal, ágyú és repülőparkokkal roskadásig fölszerelve, — hogyan tetszelegnek a békebirók szerepében. Az ülés veszedelmesen hasonlított egy törvény­széki tárgyaláshoz. Csak a komolyságot, a méltóságot itt a diplomáciai nagyképűség helyettesítette. És a vádlottakon, a vádlókon, a birákon mintha meglát­szott volna hogy ennek az egésznek sok értelme úgy sincs, mintha mindegyikük külön-külön és együtt is tudatában lett volna — a biztos sikertelenségnek. És ha lesz is eredmény, — arról egyikük sem tehet. Erre a fontos­ alkalomra különben a Nemzetek Szövetségének díszeiben díszelgett a Quai d'Orsay Horlage-szalonja, négy luszterlámpa szikrázta a fényt, középen az ovális asztalon pedig ernyős vil­lanylámpák égtek. A terem egyik része a közönség részére volt fentartva, mert a tanács ülései nyilváno­sak A másik oldalon a sajtó képviselői foglaltak he­lyet, míg az asztallal szemben a fal mellett elhelye­zett székekbe az érdeklődő francia politi­kusok tele­pedtek le. Hat órára volt kitűzve az ülés megnyitása, de öt órakor már zsúfolva volt a terem. A közönség, — mint izgalmakat igérő törvényszéki tárgyalásokon szokás, — hölgyekből állott Elegáns, parfümillatos asszonyok jöttek el és élénken érdeklődtek az isme­rős újságíróknál a két vádlott után. A két vádlott, Marfoff, a bolgár és Karapanoff, a görög a fal mel­lett ültek, — meglehetős távolságban egymástól, — csendben, szótlanul, mint mikor a tárgyalási ter­mekben a törvényszék bevonulását várják. Az egész hatalmas teremben ez a hangulat uralkodott. A fran­cia politikusok közül megjelentek Berthelot, a kül­ügyminisztérium főtitkára, Loucheur, aki nélkül mostanában semmiféle politikai vagy diplomáciai aktus nem történhetik meg. Paul Boncour, Paris és Danl­élou államtitkár. A francia politikai világ kép­viselői néha összedugták a fejüket, susogtak — nem­­ éppen a bolgár-görög konfliktusról, — hanem a bel­politikai helyzetről. A francia kormányválság akkor már benne lógott a levegőben. Pontosan hat órakor a szalon szomszédos szo­bájából bevonultak a tanács tagjai. Az élén Briand jött sápadtan, fáradtan, majd Chamberlain és utána a többiek. Briand elfoglalta az elnöki széket, balján ült Eris Drumond, a Nemzetek Szövetségének fő­titkára és Chamberlain, az angol külügyminiszter, jobbján pedig Scialoja és Clumiones de Léon. Briand néhány szóval megnyitottnak jelenti ki a Consteil 36-i­k ülését, majd felszólítja Görögország és Bulgá­ria képviselőit, hogy vele szemben foglaljanak helyet. A két vádlott előlép. Leülnek, Karapartoff, a görög delegátus vaskos iratcsomót helyez maga elé az as­z­talra, a bolgár delegátusnak üres a keze. Mielőtt a kihallgatásra került volna a sor, felolvassák azokat a táviratokat, amelyeket Bulgária küldött a tanács­nak, amelyekben a tanács egybehívását kérte, azután azokat a sürgönyöket, amelyeket Briand menesztett Athénbe és Szófiába a kormányokhoz. De Leon majd Chamberlain köszönetet mondott Briandnak, hogy ilyen gyorsan intézkedett, mire Briand határozott hangon felszólította Görögország és Bulgária képvi­selőit, hogy adják elő észrevételeiket. Marloff, Bulgária párizsi­ követe, aki eddig ölhe­tett kezekkel ült a helyén most belenyúlt a zsebébe és elővett egy kékfedelű noteszt. Kinyitotta és olvasni kezdte Az ismeretes határincidens történetét adta elő, mint olyant, amelyből származott a mostani fegyveres konfliktus. Alig fejezte be a szavait, Kara­panoff, a görög. — az előtte fekvő vaskos iratcsomó felolvasásába kezdett Az első mondatok után Briand félbeszakította — Kérem. — mondotta, — itt nem a felelősség megvitatásáról van szó. — A bolgár kormány. — jelentette be erre Mar­foff, — sohasem tört be görög területre. — A görögök, — riposztozott vissza Karapanoff, sohasem szálltak meg bolgár terül­etet, csak védel­mezték magukat. Görögország abban az órában ki­üríti az elfoglalt bolgár területeket, amikor Bulgá­ria is elhagyja Görögország területét. Hallgatás következik. Briand és a tanács tagjai összedugják a fejüket Pontosan úgy, mint mikor a törvényszéken a bizonyítási eljárás kiegészítéséről döntenek Néhány percnyi suttogás után Briand ki­jelenti, hogy a tanács magánmegbeszélésre vissza­vonul és ezért fél órára az ülést felfüggeszti. A tanács tagjai bevonulnak a mellékszobába. A terem meg­élénkül. A közönség, a politikusok csoportokba verőd­nek. Az ítélet eshetőségeit tárgyalják . . . Görögor­szág csak feltételek mellett hajlandó békülni . . . Bul­gária azt mondja kénytelen védekezni . . . Ho­gyan dönt a tanács ... A görög delegátus élénken vitatja a maga igazát egy csoportban, mig a bolgár kiküldött félrevonul egyik sarokba, leül és szótlanul, némán mered maga elé. Nagyon szimpatikus volt és a hölgyek meleg érdeklődéssel figyelték. Félóra letelt A bíróság kivonult. Csend, min­denki fölfigyel És a csendben szinte várja az ember, hogy elkezdjék: — Őfelsége, a király nevében . . Aztán az ítélet. Indokolások paragrafusok, eny­hítő és sulyosbító körülmények. Mind a kettő bűnös, — mondja a tanács. Hatvan órán belül a görögök és a bolgárok is vonuljanak vissza a maguk területére, hallgassanak el az ágyuk és a fegyverek stb. stb. Amíg olvassák a szöveget, az olasz delegátus állan­dóan helyeslőleg bólint. A két vádlott hallgat. . . Nyolc óra. Odakint zonog az eső. A francia külügyminisztérium fogadószobájában párolog az illatos tea. Akinek nem kell, dehogy is megy az ki ilyenkor az utcára . . . Sz. F. Az ellenzék kegyelmi kérvényt intéz a kormányzóhoz Vanczák János érdekében. A Demokratikus Szövetség különböző idő­szerű politikai kérdések, elsősorban a földreform és hitbizományok ügyének megvitatása céljából szom­baton értekezletet tartott Tudomásul vették Cserty Józsefnek a szövetség kötelékébe való belépését, majd megbízták Nagy Ernőt, hogy Halottak napján nagyatádi Szabó István sírjára a pártszövetség ne­vében koszorút helyezzen. Az értekezlet ezután megbízta Szakács Andort, hogy Széchenyi István emlékének törvénybeiktatása alkalmával a nemzet­gyűlésen felszólaljon, egyidejűleg elhatározta, hogy Kossuth Lajos emlékének, valamint az 1848—49-iki vértanuk emlékének törvénybeiktatására törvényja­vaslatot terjeszt elő és újólag szorgalmazni fogja Petőfi Sándor emlékének mielőbbi törvénybe iktatá­sát is. Ennek a mozgalomnak az előkészítésével Hegymegi Kiss Pált bízta meg. Az értekezlet ezután határozatilag kimondta, hogy a fogházbüntetését töltő Vanczák János szo­cialista képviselő büntetésének felfüggesztése érde­kében kegyelmi kérvényt nyújt át a kormányzónak. Ennek a tervének az eredményes kivitele érdekében az egész ellenzéket a mozgalomhoz való csatlako­zásra szólítja fel. A mozgalom előkészítésére az értekezlet Létay Ernőt kérte fel.

Next