Pesti Hírlap, 1925. november (47. évfolyam, 247-271. szám)

1925-11-15 / 259. szám

1925. november 15., vasárnap. PESTI HIRLAP­ ­ — (Gróf Welczek német követet áthelyezték Madridira.) Mint Berlinből jelentik, Németország bu­dapesti követét, gróf Welczeket a kormány a madridi követség vezetésével bízta meg s agrément­­jáh­oz a spanyol kormány már hozzá is járult A távozó né­met követ, aki gróf Fürstenbergtől vette át a buda­pesti követség vezetését, a legnagyobb rokonszenvnek örvendett a magyar politikai és társadalmi életben. (Lelkes barátja volt Magyarországnak, amelyhez szo­rosabb kötelékek is fűzték, mert több arisztokrata családdal rokonságban volt. Itt tartózkodása alatt igyekezett kimélyíteni azt a kapcsolatot, amely Ma­gyarországot a nagy német birodalomhoz fű­zi. Élénk összeköttetést tartott fenn Magyarország vezető poli­tikai és gazdasági köreivel és akik vele hivatalos vagy társadalmi úton érintkeztek, a legnagyobb ér­deklődést és rokonszenvet tapasztalták részéről Ma­gyarország iránt. Sokat fáradozott azon, hogy a kul­turális kapcsolat a két nép között még mélyebb és elválaszthatatlanabb legyen. Távozását az egész ma­­gyar társadalom élénk sajnálkozása kiséri. Gróf M­i­elczek követ előreláthatólag február havában fog­lalja el madridi pozícióját; utódjának személyére nézve még nem történt döntés . (A honvédfőparancsnoki állás betöltése.) Egy reggeli lap mai­ számában közlemény jelent meg ar­ról, hogy a honvéd főparancsnoki állás betöltése kö­rül kontroverziók merültek fel gróf Csáky Károly honvédelmi miniszter és más katonai tényezők kö­zött. Illetékes helyein­ kijelentették a Magyar Táv­irati Iroda, munkatársának hogy ezek a hírek valót­lanságok és ugyancsak minden alapot nélkülöznek azok a kombinációk is, amelyeket az említett közle­mény más vonatkozásban publikál. — (Házasság.) Fuchs Mark Márton vezérigaz­gató leányát, Dicit, eljegyezte Landesmann László, a Landesmann Márk és fia cég beltagja. — (Egy világhírű holland gyár titkos receptjei.) A világhírű hollandi likőrök, amelyeket eddig luxus­italként kezeltek Magyarországon, ezentúl mint ha­zai termékek is szerepelnek. Dreher vállalta a hol­land Focking magyarországi gyártását és a világ­hírű Dreher sör, a népszerű Maul csokoládé, a ki­tűnő Dreher konyak és Dreher rum után igazi Fockink likőröket hoz forgalomba, melyeket a kő­bányai gyárban holland mesterek a féltve őrzött tit­kos recept szerint gyártanak. Ezzel helyreáll a reci­procitás, mert viszont Dreher is gyártja híres kőbá­nyai receptjei szerint Ausztriában, Olaszországban, Romániában, Csehországban a „Dreher sör"-t. Így azután Dreher nevét mindenütt ismerik, ahol gour­gnandok laknak.­­ (Báró Szterényi József indítványa az idegen­forgalom javítására.) A Külügyi Társaság elnöki ta­nácsa szombaton gróf Apponyi Albert elnöklésével ülést tartott, amelyen báró Szterényi József indítvá­nyára elhatározták, hogy a miniszterelnökhöz és a belügyminiszterhez felterjesztést intéznek a Magyar­országra érkező idegenekkel szemben tapasztalt rend­őri és a vámvizsgálat terén észlelhető nehézségek enyhítése érdekében.­­ (Veszedelmes hamisító­ bandát tartóztattak le Bécsben.) Bécsből jelenti a Pesti Hírlap tudósítója. A rendőrségnek szombaton sikerült négy tagból álló szokan­skereskedő-,­­ valamint útlevél- és csekkhamisító bandát letartóztatnia, amelyről kiderült, hogy össze­köttetésben állott a nemzetközi csekkhamisítókkal. Az el­fogottak között van dr. Boros Ervin volt buda­pesti bankár is, aki Meinerth álnéven tartózkodott Bécsben. A négytagú társaság Németországban, Hol­landiában, Belgiumban és Franciaországban utazga­tott. Ezeken a kirándulásaikon lopkodták össze a csehkönyveket, amelyeket azután meghamisítottak . (Az útlevelek kiállítási díja.) A belügymi­niszter december elsejétől a következőképpen álla­pította meg az útlevelek kiállítási díját: Napszámo­sok, munkások, iparossegédek tanoncok, cselé­dek és a közalkalmazottak részére a díj 13.000 ko­rona és a bélyegilleték 2000 korona, más foglalko­zásúak részére 100.000 és a bélyegilleték 20.000 ko­rona. Ha az útlevél érvényessége egy éven túl terjed, a díj kétszeresét, ha két éven túl terjed, annak há­romszorosát kell fizetni. Az útlevelek meghosszabbí­tásáért is a kiállítási díjat kell fizetni.­­ (Egy kisfiú tragédiája.) Bécsből jelenti a Pesti Hírlap tudósítója, Herfort Anastasius, egy tizenhá­roméves iskolásgyermek szombaton szüleinek laká­sán világítógázzal megmérgezte magát. Mire a kis öngyilkosra rátaláltak, már halott volt. Végzetes tet­tét beteges érzékenységében követte el, mert a szülői házban meglehetősen szerény viszonyok között kel­lett élnie, nemrégiben pedig még Hollandiában ne­velőszüleinél nagyon jó dolga volt.­­ (Rendőri vizsgálat a miskolci munkásda­lárda ellen.) Miskolcról jelenti a Pesti Hírlap tudó­sítója. A miskolci rendőrség politikai osztálya hetek óta bizalmas vizsgálatot folytat a munkásdalárda ellen, amelyet hazafiatlan működéssel vádoltak meg. A dalárda bizonyos hírek szerint nem szerepelteti műsorán a Himnuszt és a Szózatot sem. A vizsgálat olyanképen folyik, hogy napról-napra beidézik soro­zatosan a dalárda tagjait, akiket kihallgatnak a vá­dakra vonatkozóan. Amint tudósítónk a miskolci munkásdalárda vezetőségétől értesült, ezeknek a vá­daknak, amelyeket valószínűen a dalárdából kilépett tagok koholtak, természetesen semmi alapjuk sin­csen, hiszen a munkásdalárda nemzeti szellemben működik és a két nemzeti dalt is állandóan műsorán szerepelteti. Számos női bajnál a természetes „Ferenc József11 keserűvíz használata végtelen nagy meg­könnyebbülést szerez. A nőorvosi klinikák bizo­nyítványai tanúsítják,hogy a „FERENC JÓZSEF"­vizet az egész világon a legjobb sikerrel alkal­m­miazzák. Kapható gyógyszertárakban, drogériák­ban és fűszerüzletekben. Az ivás betegei. A nyáron letartóztatott a rendőrség egy jó családból származó vagyonos fiatalembert, aki valami beteges szenvedéllyé­ mindenfelé újság­írónak mondva magát, szerepeit itt­ szerepelt ott, amíg egy vérbeli áll­írlapí­óra valló cselekedete végül is ki nem törte a nyakát. Pár nappal ez­előtt egy másik letartóztatás történt. Egy „költő'', a fővárosi szerkesztőségek ismert háborgatója, egyszerűen megvásárolta egy költőnő könyvének összes példányait, új címlapot nyomatott hozzá, a saját nevével és ha költséget nem is, de fárad­ságot mindenesetre kimérvé iyen különös módon próbálta megközelíteni a Parnasszust. Tegnap egy harmadik eset. Azt a szánandóan balvégzetű ifjút, aki évek óta különböző m­agyar írók nevét használja, negyedszer vagy ötödször tartóztatta­ le a rendőrség... Elk­éped az ember, mi ez, mire m­a­gyarázza hova tegye ezeket a különös, inkább degenerált, mintsem bűnös embereket, az írásnak ezeket a betegeit? Mindenütt és minden időkben voltak olyanok, akiket valami ellenállhatatlan delejjel vonzott az írás mestersége vagy művé­szete és akik az írói dicsőségért semmi áldozatot nem sajnáltak. Dilettánsok minden időben vol­tak és lesznek főleg az irodalom terén. Ál­hírlap­író, álköltő, áliró pedig mindig jóval több akadt, mint átfestő, álm­uzsikus. — miért? Mert: poéta non fit sed nascitur. Az írás tudományát nem lehet megtanulni, sőt nem is kell: vagy írónak­ születik valaki vagy sem Festeni vagy muzsi­kálni. — ehhez mégis sok és fáradságos tanul­mány szükséges és igy a dilettáns festőt vagy di­lettáns zenészt még a laikus is könnyebben fel­ismeri, mint az álkrot, aki — ha még a dilettánsi önbizalom is hiányzik belőle a tehetségen felül — legfeljebb plagizálja, lopja vagy vásárolja írói eredményeit, névjegyeie nyomatja ezeket, a ma mindennél gyakoribb és így meglehetősen hitelét vesztett bűvös szavakat: iró és hírlapíró, s ezzel azután „megalapítja magát". Ezek azonban még normálisabb tünetei közé tartoznak annak a be­tegségnek, amelyet tán „morbus litteraris"nak nevezhetnénk, mert hiszen itt tudatosabb és szán­dékosabb a szélhámosság, mint az előbb felsorolt három esetnél ahol mintegy ellenállhatatlan kényszer hatása alatt cselekesznek a morbus lit­teraris betegei. És éppen ez a titokzatos. Várjon mi űzi és kergeti őke­t, gyakran minden­­egyéni cél, pozitív haszon nélkül éppen az irodalom felé.» A tőzsdének, a lóversenynek, a kártyának voltak és vannak csak ilyen betegei, de ezeknél mégis érthetőbb a dolog. Pénz, gazdagság,­­ igen, itt nincs lelki aberráció, csak kétségbeesett kapasz­kodás a véletlen szalmaszálába az élet viharzó vizein. De minő cél vezetheti az ivás betegét? Minő fantom csábíthatja, minő szédület játszhatja vele csalóka játékát? A dilettánsnál, a józanul számító szélhámosnál az érvényesülés vágya, a dicsőség és feltűnés szomjúsága a legfőbb motívum. Ezek­nél a betegeknél azonban nem ilyen pozitívumok­ban jelentkeznek a lelki indító okok. Ezeknél a kísértés erősebb és az ellenállóképesség gyengébb. Ezeknek élvezetet, furcsa gyönyörűséget okoz az a maszk, amelyet viselnek és amely nélkül épp olyan fáradtsággal vonszolják jelentéktelen éle­tüket, mint a morfinista, ki nem jut létfentartó mérgéhez. Igen, — az irodalomnak ezek a bete­gei morfinisták, akiknek morfiumja — az irás dicsősége és akik inkább önmagukra nézve ártal­masoké, mintsem az igazi­rodalomra nézve, amely­nek igazi ellenségei nem ők, hanem a „névjegyes" irók és hírlapírók ... (F.­ j.) — (Megszüntetett hajójáratok.) A MFTR a Szol­nok—Csongrád és Csongrád—Szeged közötti tiszai sze­­mélyszállitó teherjáratait folyó hó 19-én beszünteti.­­ — (Munkát kér az egyetemi ifjúság.) A jelen gazdasági helyzet súlyos terheit legjobban a szegény­sorsú egyetemi hallgatók érzik. Ezért a Magyar Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Országos Szövet­sége kéri a magyar társadalmat, hogy juttasson a nyomorgó egyetemi hallgatóknak munkaalkalmat. Vállalnak irodai munkát, titkári, nevelői, házitaní­tói állást (vidéken is), díszítő, festő, iparművészeti munkákat, zene- és nyelvoktatást stb. A MEFHOSz munkaközvetítő hivatala VIII. Üllői­ út 4., I. 3. alatt működik. József 29—14. — (Földrengés.) Az egyetemi felrengéstani obszer­vatórium készülékei november 13-án 13 óra 28 perckor távoli földrengést jeleztek. A műszerek maximális ki­térése hat milliméter volt.­­ (Csokonai Vitéz Mihály emléke.) Debrecenből jelentik! A Csokonai­ Kör november 17-én ünnepi üléssel adózik Csokonai Vitéz Mihály születési évfordulója em­lékének. — (Mi lesz a postakiadók­kal?) Az alábbi panaszos so­rokat kaptuk: „Minden köz­tisztviselőnek, köztük a posta­mestereknek is rendezés előtt áll a fizetésük, csak mi, postakiadók, — kik a postames­terek munkatársai vagyunk — nem tudjuk, hogy mi lesz velünk. Alig két esztendeje, hogy fix pontra jutott fizeté­sünk havi 60 aranykoronával, de most úgy hírlik, hogy visszaszáll a postamester fizetése az egységes alapra. Félve gondolunk mi, postakiadók, er­re, mert evvel megszűnne a fix pontra kerü­lt dotálásunk s akkor újra­­egyezked­nünk kell s ahol többet fizetnek, ott vállalunk állást. Végre is, meg kellene színlelni ezt a bizonytalanságot, állandó­sítani kellene a postakiadókat, már csak azért is, hogy hivatalos ténykedésüktől eltekintve ne legyenek némely pos­tamesterek szeszélyének kitéve. Igy az állás jövőt bizto­sítana számunkra. Egyben megszűnnének a folyonon ki­lincselések, zaklatások, sírások, meg a kétségbeesés és a nagy bizonytalanság. A felsőbbséget egy-egy állás betölté­sénél neki molesztálnák mindezzel." — (Szatmári Mór és Sziklay János ötvenéves újságírói jubileuma.) A magyar zsurnalisztika két kiváló, puritán munkása: Szatmári Mór és Sziklay János most töltötték be hivatásos újságírói működé­sük ötvenedik esztendejét. A ritka kettős jubileumról a magyar újságírók rendkívüli külsőségek között emlékeztek meg. A Magyarországi Újságírók Egye­sülete évi közgyűlésén határozta el két érdemes tag­jának méltó ünneplését és az ünnepségek rendezé­séhez valamennyi újságírótestület csatlakozott. Szat­mári Mór a hírlapírás klasszikus korában egyike volt a legnevezetesebb publicistáknak, évtizedeken át tagja a képviselőháznak, ez idő szerint alelnöke az Újságírók Egyesületének; Sziklay János régi író és hírlapíró, a Katholikus Irók és Hírlapírók Páz­mány­ Egyesületének főtitkára. Az ünnepi lakoma december 6-án, vasárnap este lesz a Royal-szálló fe­hértermében­­ (Az „Atlantica Trust") részvénytársaság igaz­gatósága legutóbb tartott ülésében letárgyalta az 1924. év zárszámadásait és elhatározta, hogy a folyó hó 30-ra összehívott közgyűlésen javasolni fogja, hogy a 470,792,774 K összegű tiszta nyereségből részvényenként 500 korona osztalék fizettessék.­­ (Halálozás.) Hüttner­­János kereskedelmi tanácsos 59 éves korában, boldog házasságának 33-ik évében hirtelen elhunyt. Temetése folyó hó 15-én, vasárnap éji órakor lesz a farkasréti temető halottas házától. Nagy és előkelő rokon­sága gyászolja-Tarján Margit folyó hő 14-én 20 éves korában el­hunyt. Temetése hétfőn d. n­ g.4 órakor lesz a kerepesi temetőben. Vetsei dr Kerékgyártó Elek nyug. szlöv. polg. isk. igazgató 79 éves korában rövid szenvedés után elhunyt. Szombaton délután 3 órakor temették óriási részvét mel­lett a ref. egyház szertartása szerint a kerepesi­ úti temető halottasházából. Theise János tanár, aki hosszabb ideig működött a pozsonyi főreáliskolában, Boroszlóban 77 éves korában el­hunyt­ Gombaszögi Margitot, a korán elhunyt művésznőt, nagy részvét mellett temették el szombaton délután három órakor a kerepesi­ úti temetőben. A végtisztességen az újság­írók, művészek, jóba­rátok és rokottok nagyszámban jelen­tek meg. A gyászszertartást Podhorányi váci kanonok vé­gezte a Bazilika két káplánjának segédletével. A szertar­tásnál a Bazilika férfikara gyászdalokat énekelt. Sag­ni­er Henrik, az OMGE külföldi tiszteleti­­tagja, a francia mezőgazdasági akadémia örökös titkára stb. 80 éves korában elhunyt. #/ A KÖZÖNSÉG H kai? ff/ PANASZKÖNYVE (f roka # - -I­FY tiszt *»:: - SJ meet 11 A JÓZSEF KIR. HERCEG SZANATÓRIUM-EGYESÜLET melynek főnyereményei: —SE 36,000.000 — S! 18,000.000 9,000.000 a Fonciére Általános Biztosító intézet által, azonnali kezdettel, havi rész­letekben lesz kifizetve. Ezenkívül 1000 darab arany és ezüst nyereménytárgy 1,553,000.000 korona értékben. 18000 n»»» egész sorsjegy 30.00© & Ml Út fél sorsjegy 15.©©Q K Sorsjegyintézőség: IV., Hpponyi-térl.sz. (Kir. bérpalota.) Telefon : József 115 - 09. Felvilágosítás és levelezés ugyanott

Next