Pesti Hírlap, 1925. december (47. évfolyam, 272-295. szám)

1925-12-01 / 272. szám

PESTI HIRLAP-SORSJEGY I 1 1925 dec 1 1 SZÁMOZOTT INGYEN-SORSJEGY ÁLLANDÓAN | 1 A PESTI HÍRLAP MINDEN EGYES PÉLDÁNYAI AJ . | Főnyeremény ­I 100,000.000 K / / % ti Mindennap értékes ,V | nyeremények. V-^iw ''' w Előző számunk sor- A § solásának eredmé- ^ / ' | ; nye a mai számban. \ x, I Minden egyes sorsjegy megnyerheti ugy a napi nyereményeket I mint a főnyereményt. ^^^ A sorsolás részletes feltételei a lap belsejében olvashatók. A mai nap nyereményei: Aj2zsák nullás iszt és 100 kiló cukor. B) Egy svájci női arany karkötőóra. Eredmény kihir­detése a holnapi számban. IViafiekovics Sándor 1842-192S. Irta Rákosii Jenő. Egy hősi halottal több. Az íróasztala mel­lett esett el az öreg vitéz, aki utolsó lel: ellet óig hadakozott az eszmékért és irányokért, melyek­nek egy nagyon hosszú életen át katonája volt s melyek zászlajára mint ifjú ember föleskü­dött. Az a nemzedék, melynek gyermeke volt, idealista volt és a szabadságért lelkesedett. Ak­kor a nemzet szabadságáért folyt a csata. A nemzetek igazi szabadsága azonban nem magá­ban külön álló fogalom, hanem egész nagy so­rozatából áll a szabadságoknak. Lehet egy nemzet névszerint a legfiiggetlenebb a világon, lényegileg rab, ha az igazi nemzeti és emberi szabadságok nélkül kénytelen élni. A lelkiisme­reti és a vallásszabadság, a tanitás szabadsága, a polgári szabadság, a sajtószabadság, a ke­nyérkereseti szabadság — ipar, kereskedelem, munka szabadsága, — a szólásszabadság, az egyesületi és gyülekezeti szabadság: e szabad­ságok birtoka teszi ki a nemzetek reális sza­badságát. Ezeket üldözik és kobozzák el a zsar­nokok és elnyomók. Ezek ragyogtak annak a nemzedéknek a zászlóin, amelynek Matleko­vics Sándor a gyermeke. Pesti fiu volt s minekutána itt a jogot elvégezte, egészen fiatalon belépett a kereske­delmi és földmivelési minisztériumba, a fiatal, kiegyezési kormány idején, ahol a jeles képzett­ségű és nagy munkaerőnek bizonyult fiatal ember gyors pályát futott meg, egészen az ál­lamtitkárságig. Tisztviselői karrierjének dele­lő jére hágott a mr'.snáris kiállitással, amely; nek úgyszólván lelke volt. Kilépett az állami szolgálatból, amikor a kettős miniszterinrnot 0 szétválasztották s azontúl a magángazdasagi, társadalmi és egyesületi téren érvényesítette nagy képességeit és vezértalentumát. Szere­tetreméltó egyénisége, enyhe és elmés szatí­rája, könnyed humora és imponálóan alapos képzettsége s európai tájékozottsága halála napjáig biztosította neki az egyszer elfoglalt pozícióját és Matlekovics országos tekintély volt a nemzetgazdaság egész mezején. Két oszlopon biztosan nyugodott az ő működé­sének hatalmas boltive, kettős képzettségén. Jogtudományi és közgazdasági, — mondhat­nám diplomáján. Ezért mint tudós is széles mezőket művelt meg. Bár pályáját nyílegye­nesen, törés nélkül futotta meg, mindig az egyetemes szabadság, mint vezéreszme köve­tésében, de hosszú útját mint mértföldjelző kő­oszlopok jelölik meg egymást követve neveze­tes munkái, amelyek szerencsés, majdnem mű­vészi arányokban szolgálták a tudományt és a gyakorlati élet szükségeit egyaránt. Nem életrajzot írok Matlekoviesról, tehát nem sorolom fel a jeles munkák sokaságát, mellyel tudományos és szakirodalmunkat gaz­dagította. De mindenkor felemlitésre méltó a sokoldalúság, a gazdag termékenység, mely azon téren alkot, ahol nem inspirációból, ha­nem tanulmányok, temérdek anyag feldolgo­zása és számszedése nyomán keletkezik az iró műve. Ipari, kereskedelmi, statisztikai, közjogi kérdéseket dolgozott fel könyveiben. Országos egyesületeket vezetett, amelyeken beszédeket hallottunk tőle, amelyek országos programmok értékével birnak. És fáradhatat­lan munkássága, egy csodálatos lelki ifjúság­gal nem szűnt meg a mai napig, amelyen munkaközben, Íróasztala mellől ragadta el őt a halál. Egy éve van tán, hogy utolszor hallot­tam őt a Vigadó zsúfolt termében beszélni. Azóta jubiláris ünneplő kedvvel is köszöntöt­ték őt hívei, tisztelői, barátai, akiknek soka­sága megszámlálhatatlan. Életén is, szereplésén, beszédein és köny­vein is végigvonul egy bájos vonás, mely a nehéz, nagy sulyu dolgok formájának is könv­nyiiséget adott. Azt hiszem, a művészetek sze­• rétete volt ez. És talán ez játszott bele házas* Smith népszövetségi főbiztos januárban Visszatér Budapestre és útból átveszi Mvata&át. Miért hiusult meg a nyuqüija&ok ügyeinek kielégítő rendesése ? A közigazgatás és a birói eljárás egyszerűsítésének, az anyagbe­szerzés központosításának és a magyar - osztrák kereskeríeimi tár­gyalások szünetelésének kérdése a Népszövetség eiött. Gróf Bethlen István miniszterelnök vasárnap Bánkutra utazott, ahonnan kedden folytatja útját Genf felé. hogy résztvegyen a Népszövetség tanácsko­zásain. Kedden utazik el Budapestről gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszter is, aki Győrben találkozik a miniszterelnökkel, akivel onnan együtt folytatja útját Genfbe. A magyar kormány genfi tanácskozásainak programmjáról beavatott helyről a következő felvilá­gosítást kaptuk: — A kormány — amint ismeretes — magával viszi Genfbe az 1926/27. évi költségvetés tervezetét. Hangsúlyozandó azonban, hogv a kormány ennek a tervezetnek csak tág ke­retét terjeszti a Népszövetség elé és szó sin­csen arról, mintha a részletes költségvetést mutatná be. Az uj beruházásra vonatkozó kormány programm nagyjából már ismeretes. Ennek a lebonyolítása aligha fog akadályokba ütközni. Komoly része a kor­mány programmjának a nyugdijkérdés megoldása. A kormány számadatokkal felszerelve tárja a Népszövetség elé, hogy mekkora terhet hárított a magyar államra az utódállamokból kiutasított nyugdijasok nyugdíjigényeinek kielégítése, ami tulajdonképen az érdekelt utódállamok köteles­sége lett volna. Ha az utódállamok teljesitik kötelessé­güket, a magyar kormány a legmesszebbmenő kivá nalmaknak megfelelően tudta volna megoldani a saját nyugdíjasainak ügyét. A miniszterelnök fel fogja kérni a Népszövetséget, járjon közbe az utódállamok­nál, hogy teljesítsék azt a kötelezettségüket, amely az utódállamokból kiutasított nyugdíjasok jogos igény ci­nek kielégítése körül reájuk hárul. — Azok a hirek, amelyek szerint már most meg­szűnik Magyarország pénzügyi ellenői-zése és Smith, népszövetségi főbiztos vissza sem tér többé Magyar­országba, nem felelnek meg a tényállásnak. Magyarország pénzügyi ellenőrzésének meg. szüntetése fölött csak a jövö évben, a sza­nálás ötödik félévének a letelte után határoz majd csak a Népszövetség. A jóvátételi bizottság által megállapított feltételek szerint ugyanis, ha a Népszövetség megállapítja, hogy a magyar budget egyensúlya biztosítva van, akkor kell csak határozni a közvetlen ellenőrzés megszünte­tésének kérdésében. Ezidőszerint tehát még az is való­színűtlen, hogy a Népszövetség mostani tanácskozá­sain a pénzügyi ellenőrzés megszüntetésének kérdése egyáltalában felmerül, mert a Népszövetség márciusban is tanácskozásra ül össze és ez az időpont az, amikor az el­lenőrzés kérdése tulajd önképen időszerűvé válik. A tényállás egyelőre az, hogy Smith népszövetségi főbiztos két havi szabadsága leteltével, január első napjaiban visszatér Bndapestre és újra átveszi hivatala veze­tését — A miniszterelnök egyébként a költségvetés kapcsán bemutatja a Népszövetségnek a Takarékos­sági Bizottság újjászervezéséről szóló előterjesztését, valamint a bizottságnak a legközelebbi munka prog­ramm ját. A Takarékossági Bizottság munkaprog­rammja alapján határoz azután a Népszövetség a be­ruházások kérdésében. Ebben a munkaprogrammban már, ismerteti a kormány a Népsíövetséggel a közigazgatás és a birói eljárás enyszertis'­tésére, valamint az anyagbeszerzés központo­sítására vonatkozó terveit. — Nem magyar részről valószínűleg felvetik a Népszövetség tanácskozásai során az osztrák-magyar ságába is Szuk Rózával, az egvkor kedvelt és népszerű magyar gordonkaművésszel. Egy harmonikus élet, ideális irányok apostoli szolgálata, jelentékeny művek alko­tása és szakadatlan vidám munkásság után gyors és hirtelen halál, gyönyörű befejezése egy öntudátos, gyümölcstermő "életnek. A jó Isten őt nekünk adta, neki a pátriárkák tiszte­letreméltó korát és az elmúlást halálos tusa és fájdalom nélkül. A szabadság eszméjének meg­zavaradott korunkban egyik utolsó mohikánja volt. Fűzzünk bahért szép koszorúba, övezzük körül feketefátyolba vont nemzeti szinű sza­laggal. Az országgyűlés, melynek tagja volt, a magyar kormány, melynek tagja volt, az Aka­démia, melynek tagja volt, az egyesületek és vállalatok, melyeknek elnöke volt s az egész nemzet, melynek fia volt, kövessék szivükben büszke gyásszal Matlekovics Sándor kopor­sóját. Ü.ÉORAOY TESTVÉREK kia;lésa. -zerkesztőeégj kiadóhiv ,oai és nyomda 5 Budapest, V ker. Viimo« császár üt 78. w.ém. Telefon Í22—öl Fiók­kiartóhivatal: Budapest^ VIL ker.,Erzsébet-kör ut 1 BUDAPEST, 1925?*" ELŐFIZETÉSI Á>AKs<; v Egy hóra 60.000 korona; ' két hóra 95.000 korona* negyedévre 136 000 kor. -Egyes szén ára pálya­udvaron is) 2000 kor., va­Bérnap 4000 kor Külfj kétszeres az előfizetési ár. XLVII. ÉVFOLYAM, 272. (15.854) SZÁM.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék